Tudom, hogy minden alkalmat megragadsz, sajátos nézeteid kifejtésére, de a közoktatás gondjain ez nem sokat segít. Az alap és középfokű oktatásban nem hinném, hogy szakítani kellene a klasszikus modellel, a newtoni mechanikával. Eddig is történt utalás ezek érvényességi területeire. Ezután is meg lesz ennek a lehetősége, csak legyen aki megtegye.
- Nem vették figyelembe, hogy az anyagi testek helye és sebessége nem határozható meg pontosan. - Nem vették figyelembe, hogy az idöszinkronizálás fizikai lehetetlenség. - Nem vették figyelembe, hogy nagyon kicsi és nagyon nagy távolságok ki vannak zárva a fizikai megfigyelések alól. - Nem vették figyelembe, hogy zárt fizikai rendszerek nem léteznek. - És nem vették figyelembe, hogy mindakét alapvetö kölcsönhatás nem-konzervatív.
Én óvakodnék attól, hogy a főiskolai, egyetemi oktatókról ilyen sommás véleményt alakítsak ki, akiket én ismerek ebből a körből azokról biztosan nem állítanám, hogy alkalmatlanok lennének. De a legjobban felkészült oktatói gárda sem tud gyenge alapismeretekkel rendelkező hallgatókból új tudósgenerációt, vagy csak megfelelően felkészült, önművelődésre képes tanárokat kiképezni.
"Szerintem a bajok azzal kezdődtek, mikor a tanárképző főiskolákra igazából oda nem való hallgatók kerültek, .."
Ne haradudj, hogy ellentmondok. A tanárok nem oda valók! Ezek önálló gondolkodás nélkül szajkozzák, azt amit valamikor 'bevágtak'. Azt hiszik értik is azt, amit tovább adnak. Pedig még a fizikai alapokkal sincsenek tisztába. Az egyetemi fizika oktatásnak és kutatásak is ez a mankója. Félre van 'nevelve' az egész fizikai generáció.
Igen, közös a gond, a természettudományok oktatásának a problémája. Szerintem a bajok azzal kezdődtek, mikor a tanárképző főiskolákra igazából oda nem való hallgatók kerültek, középiskolai fizika, kémia matematika tudásuk a közepes szintet nem igen haladta meg. Szenvedve, a saját szaktárgyukat különösebben nem szeretve, annak lényegét talán fel sem fogva vizsgáról vizsgára vergődve elvégezték valahogyan a főiskolát. Most az általános iskolákban szép számmal gondoskodnak ilyen nevelők a természettudományok korai megutáltatásáról. természetesen ismerek olyanokat akikre mindez nem igaz, igyekeznek ezen folyamat ellen tenni, de ők a kisebbség. A középiskolába kerülteket már nagyon nehéz leszoktatni a fizika, kémia iránti ellenszenvről. Közben a felvételi pontok gyűjtése érdekében több éves folyamat eredményeképpen kialakult az a szokás, hogy papíron minden rendben van, csodálatos osztályzatok születnek (úgysem kell belőle érettségizni, ne vágjuk el a gyerek útját stb.) és útjára engedjük kitűnő középiskolai bizonyítvánnyal fiatalok ezreit, kiknek fogalmuk sincsen elemi fizikai tényekről. Saját rokonságomban is tapasztalom, az illető végig jeles volt fizikából, de egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az egyszerre elejtett különböző tömegű testek egyszerre is érnek földet. A tudományegyetemek természettudományos tanár szakjait is egyre gyengébb felkészültségűek pályázták meg, jelenleg meg alig van jelentkező. Nemrégen nyilatkozta oktatási miniszterünk, hogy integrált természetismeret tanítására kell áttérni, nem kell mesterségesen fizikára, kémiára, biológiára széttagolni az ilyen ismereteket, mert csak elriasztjuk a tanulókat, nem tudom hogyan fog ez megvalósulni.
Az'szem, és ezt aláhúzom, a többi term.tud szak se tart egyebütt. Én monnyuk a kémiára látok rá, a'mmeg itt off, legföljebb a tragédia közös... A kémiát meg még utálni is illik mostanság, hiszen "mint tudjuk" aki azt műveli, az hivatásos környezetszennyező. Vagy a fizika is ennyire nemszeretem lett, csak én nem látom?
Ha már feljött a topic, idemásolom a Szabó Gábor- ral készült innterjú befejező részletét (forrás: http://www.nol.hu/cikk/396992/) !
"- Mi történik, ha marad a jelenlegi szemlélet, iskolai gyakorlat?
- Nagyon sötét jövő vár az országra. Évek óta tapasztaljuk, hogy romlik a hallgatók tudásszintje, ami a közoktatás problémáira vezethető vissza. A természettudományos órák, ezen belül a fizika óraszáma is csökken - ez már húszéves tendencia. Ugyanakkor megfelelő óraszám nélkül egyre absztraktabb, nehezebben érthető tudásanyagot kellene elsajátítaniuk a diákoknak. Ez a kettő együtt nem megy. Kétségbeejtő helyzetbe kerülünk, ha nem áll be gyökeres fordulat ezen a téren. Ha marad a jelenlegi gyakorlat, Európa tányérmosói leszünk, mert csúcstechnológiák által megkívánt, bonyolultabb feladatokra a rossz oktatási rendszer miatt nem leszünk alkalmasak. "
Amúgy kíváncsi vagyok, vajon mi lett innen kimoderálva?
Ha van kedved és időd, körülnézhetsz a www.felvi.hu -n. A valamikor népszerűbb kémia - fizika szakon a három egyetemen (ELTE, Debrecen, Szeged) 1998 és 2005 között összesen 9 hallgatót vettek fel, fizika - matematika szakra 258-at. Éves átlagban ez 35, vagy esetleg valamivel több hallgatót jelent, ha még figyelembe vennénk a fizika-biológia, stb szakpárosításokat, ahol aztán végképp nincs tömegképzés. Nincs információm arról, hogy ezen hallgatók közül végül hányan jutottak el a diplomáig. A Debreceni Egyetem honlápjáról letölthető a 2004-es diplomaosztó ünnepség (a TTK-s) Összesen négy fizikatanári oklevelet adtak át.
Én 7 év múlva érem el a nyugdíjkorhatárt. Annakidején fizikatanárként kb 65-en végeztünk Debrecenben. Úgy emlékszem, a másik két egyetem is legalább ennyi végzőst bocsájtott útra. A közelmúltban volt találkozónk, a társaság kb 80 %-a dolgozik az oktatásban. meg lehet becsülni, a nyugdíjbavonulők számát, ha eljön ennek az ideje és összehasonlítani a frissdiplomások számával. Persze az is megoldás, ha a mostani leredukált fizikaoktatást "továbbfejlesztik" és kitalálják, hogy bizonyos tipusú iskolákban nem is kell majd fizikát tanítani.
A reményeidet a tények nem igen támasztják alá. Ezernél több középiskola van hazánkban, az egyetemeket évente elhagyó két - három tucat végzett fizikatanár nem fogja tudni megoldani a generációváltást. A felvételi keretszámok megemelése sem segítene, hiszen a mostaniak betöltésére sincs elegendő jelentkező.
Én kéttannyelvűben tanulok most, és elmodhatom, hogy külföldön sem olyan pompás a tanárok szaktudása. A magyar fizika tanáraimmal mind nagyon elégedett voltam, és ezt úgy mondom, hogy én szeretem a fizikát, tehát nem azért szerettem őket, mert nem kellett tanulni, és simán átmentem.
"Meg a tanárok társadalmi megbecsülése sincs a topon,"
Ezt mondjuk saját bőrömön is érzem...
Ami a fizikát illeti, az a félelmem, hogy egy két évtized múlva nem lesz elegendő, még gyengén képzett fizikatanár sem. A középiskolákban az óraszámok csökkentése miatt most még nincs különösebb igény új munkaerőre, de hamarosan eljön az az idő, amikor a nyugdíjba menők száma meghaladja a friss diplomásokét, ha a jelenlegi trend folytadódik.
Meg a tanárok társadalmi megbecsülése sincs a topon, szal tanárnak lenni momentán hivatás. És ez nem abba az irányba hat, hogy a jó képességű diák ebből akarjon karriert csinálni... (De ez már nem kimondottan fizika.)
Miközben az elmúlt napokban a meglepően (már amennyire meglepő az, hogy a közismert 144 pontos maximumot voltak akik meg tudták közelíteni) magas felvételi ponthatároktól volt hangos a média, megnéztem a www.felvi.hu oldalon, hogy mi a helyzet a fizikatanári képesítést adó egyetemi szakokkal.
6, 4, 8, 5, 5, 9, 4 - évente ennyi hallgató nyert felvételt 1999-től Debrecenben a fizika-matematika szakon, a ponthatárok 75 és 102 között ingadoztak, a 102 az idei. Az ELTE-n ugyanezek a számok:17, 20, 17, 15, 37, 53, 31- az idén 90 volt a ponthatár.
Az alacsony ponthatár azt sejteti, hogy a felvételt nyertek nem éppen a középiskolai éltanulók voltak.
Amúgy a helyzet nem meglepő, a fizikaoktatás néhány évvel ezelőtt elkezdődött leépítésének ismeretében.
