A bajai főtér különleges szépségű és egyedi hangulatú tér. E tulajdonságainak megőrzése a jövő nemzedékeknek erkölcsi kötelességünk. A Belvárosi Cukrászda helyére tervezett épület sokak szerint nem felel meg ennek a követelménynek.
Már hónapok óta, ismételten nem mûködnek a kamerák (sugóparti és béketéri) és sajnos lehetôség sincsen adva a mostani web oldalon evégett mailben reklamálni. Nekem a sugóparti az, ami nagyon hiányzik, mert minden reggel az volt az elsö amit megnéztem.
Szóval ha véletlenül valaki erre jár, aki tudja hol a panaszláda ilyen esetre, az legyen olyan kedves és továbbítsa sirámomat.
magad mondtad ki, jó pénz, csak jó gazda is kell hozzá! Az is egy teher, hogy egy élhető vidéki kisvárosból egy élhetetlen lesz! De ezért legalább nem kell fizetni!
kár. lenne egy kis bevétele a városnak, lehetne közlekedni és parkolóhelyet találni, pár embernek munkát adni! hoztunk egy az ellenzék által kevébbé támadható döntést! Jó lenne már egyszer nem másoknak megfelelni, hanem a racionalitás mentén döntéseket hozni és fel is válallni azokat!
Parkolódíjat nem vezet be a város. Ez a döntés személyemben nem érint, mert több mint egy esztendeje elhatároztam, hogy kis autónkkal se nem parkolok, sem pedig nem közlekedem a Főtéren. Ez számomra akkor sem, azóta sem okoz semmiféle problémát. Helyismeretem révén könnyen ki tudom kerülni a teret. Egyébként is általában kerékpárral közlekedem.
Változatlanul az a véleményem, hogy valamiképpen csillapítani kell a Főtér forgalmát. Egyébként is valószínű, hogy a gépkocsik száma és a Bajára jövő forgalom növekedik a jövőben. A közlekedés miatti kibocsátás a környezetre, emberre és épületekre egyaránt káros. Sokunk számára a Főtéren parkoló sok gépkocsi esztétikailag is visszatetsző.
Amíg a környezetbarát szemlélet általánossá válik, - az iskolák nagyon sokat tesznek ezért -, addig nekünk kell környezettudatos magatartással a károkat csökkenteni. Véleményem szerint idővel a Főteret is, sőt a belvárost is mentesíteni kell a gépjárműforgalomtól. Hogy ez nem lehetetlen, azt Kaposvár, Pécs vagy Szeged központja ékesen bizonyítja.
Szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, hogy a főtéri Bajai Belvárosi Bemutatóteremben színvonalas tárlat látható október 12-éig. (A Szentháromság tér 11. szám alatt, a Fischer-féle alapítványi ház földszintjén.) A Liszt Ferenc AMI-val, tehát a Zeneiskolával együtt működő Vizuális Iskola művésztanárainak tárlata. A tegnapi megnyitón Kovács Zita művészettörténész a tőle megszokott igényességgel és magas színvonalon értékelte a kiállított alkotásokat. Én erre nem vállakozhatom. Az alkotóművészek nevét szeretném itt felsorolni: Bondor Zsuzsanna, Füzesi Józsefné, Gayer Vera, Majorcsicsné Ujjady Krisztina, Nemes István, Ujfalusi Zoltánné, Vörös Henriette. Valamennyien olyan művészek, akiknek a munkásságában a tanítás és az alkotás elválaszthatatlan egymástól.
A teljes emberi személyiség kialakításában a művészetoktatásnak nagy szerepe van. (Ezt már a régi görögök is tudták.) Jómagam éppen negyedszázadot töltöttem a zeneoktatásban, ebből tizenhatot a bajai zeneiskolában. Azt szorgalmaztam, amit most megvalósítva látok, ugyanis a művészetek egyetemességét. Hogy a felnövekvő nemzedék érzelmileg gazdagodhasson az által is, hogy a zenei és a képzőművészeti alkotásokat egyaránt képes legyen befogadni. Ezt a szép célt jól szolgálja a Vizuális Iskola művésztanárainak rangos kiállítása, melyet szíves figyelmükbe ajánlok.
Természetesen értem a gondolatát. Mégis reménykedem, hogy a körülöttünk levő világ előnyére változik.
Arra gondoltam, hogy már az is javíthat valamit, ha szóvá tesszük a visszásságokat. Például ma több helyen tapasztaltam, hogy az ereszcsatornákat a vandálok összerugdalják. Ezzel esztétiaki és anyagi kárt okoznak. A teljesség igénye nélkül jelzem: az Ady Endre Könyvtárét és a Református Templomét el is lopták. Az átvevőnél alig kapnak érte valamit, a pótlás viszont százezrekbe kerül.
A vízügyi igazgatóság szépen felújított homlokzatára graffiti jeleket festettek. A kerékpártartókat elhajlítják, a padokat, a játszótéri játékokat használhatatlanná teszik. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ez csak Baján történik. Pécsett járva láttam a római sírkamrák összetört üveglapját. (Úgy tudom, hogy a kár 700 ezer forint, a különleges üvegtábla pótlása pedig rendkívül nehéz.) Mindkét nagyváros szépen felújított épületei festékszóróval el vannak csúfítva. A nyáron tapasztaltam, hogy talán az összes balatoni állomás a felújítás után hasonló sorsra jutott. És minden aluljáró, mely nagyobb állomásokon a vágányok megközelítésére szolgál. Bárhol is járunk, úgy tűnik, hogy minden település határa valóságos szemétlerakó.
Koránkelő lévén, minden hajnali elfoglaltságom közé tartozik, hogy szépen rendben tartott katonavárosi utcánkban az éjszaka elszórt cigarettacsikkeket, különféle csoki és egyéb csomagolásokat összeszedem. Néha a városban is, amikor a szélfújta nejlonzacskót nem tudom nézni, és belerakom a szemétkosárba. (Ilyenkor bizony furcsán néznek rám.) Pedig nincs ebben semmi természetellenes, egyszerűen bántja a szememet a szemét például a Sétáló utcában. (Egyébként Szegeden a Kárász utcában vagy Pécsett a Kossuth Lajos utcában egy szemernyi szemtet sem láttam. Azt hiszem, restellné magát, aki ott szemtelne.) Az utóbbi időben sokat járok a környékbeli falvakban. Ott arra büszke a gazda, hogy a portája előtt példás rend van, mert sajátjának érzi. Fontos, hogy a várost minden lakosa a sajátjának érezze. Erre kell törekednünk.
Szomorúan adok hírt, hogy Cserba György, a minden bajai által tisztelt és szeretett Gyuri bácsi eltávozott az élők sorából. Temetése szeptember 18-án, csütörtökön lesz a Rókus temetőben. A 1/2 11-kor kezdődő gyászistentisztelet után kísérik utolsó útjára szerettei és tisztelői.
Cserba György hosszú és tartalmas élete során sok ember példaképe volt. Megalakította a bajai vízicserkészetet. Mint elkötelezett lokálpatrióta ezernyi fotón, diaképen örökítette meg a hajdani Baját. Élete kockáztatásával 14 embertársát mentette ki a Dunából, a Sugovicából és más vizeinkből.
A vízen való balesetmentes magatartásra készséggel adott mindig tanácsot embertársainak. Megtisztelt azzal, hogy tanácsait általam osztotta meg a sajtóban.
Örömmel teszek eleget minden esztendőben, így éppen ma, hogy hírt adjak az 1941-ben a Központi Fiúiskolába járt tanulók találkozójáról. Az idős emberek megtisztelnek a felkéréssel, és szomorúan látom az egybegyűltek évről-évre fogyatkozó létszámát.
A Központi Fiúiskola bejáratánál készítettem egy csoportképet. Remélem a kapu előtt heverő rengeteg cigarettacsikk nem látszik majd rajta.
A Széchenyi utca felől érkeztem a találkozóra. A Déri kerti játszótéren egy hatalmas és nagyon szép kutyát sétáltatott a gazdája. Hogy a játszótérre - de a kertbe sem - kutyát nem szabad bevinni, azt nem láthatta a gazda. A tilalomra vonatkozó tábla ugyanis ott hever, tartója kitörve, a Deák Ferenc utcai lépcső mellett.
Az iskola előtti kereszteződésben a zöld jelzésre rémületet keltő hangerővel, repülőrajttal indult el egy gépkocsi. Nagyon együttérzek azokkal az embertársaimmal, akik a közelben laknak.
A legfeljebb negyedóra alatt azért valami szépet is láttam. A Déri kert nagyon széppé vált a mindenütt pompázó virágokkal.
Gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy Baján nincs semmi. Jómagam inkább a bőség zavarával küszködöm. Ma például a Vizuális Iskola tanárainak kiállítása nyílik 17 órakor a Belvárosi Bemutatóteremben, 19 órakor pedig a Barátok Templomában orgonahangverseny lesz. Ez mellett, úgy tudom, jópár más műfajú rendezvényt is tartanak Baján.
Nem valami új keletű ötlettel szeretnék előállni. Legfeljebb a tegnapi és a mai nap történései indítottak arra, hogy most tegyek javaslatot.
Tegnap a véletlen úgy hozta, hogy jártomban-keltemben éppen a tanítás végén értem három iskolához is, amikor a gyerekek kijöttek. Ma pedig egy fiatal autós - bömbölt a dob monoton hangja az autórádiójából - fejezte ki nemtetszését, a köztünk levő ötven évnyi korkülönbséget megillető tisztelettel.
Miután a nevelésben az egyik legfontosabb tényező a minta, a pedagógiai optimizmus szerint pedig az ember nevelhető, javasolom, hogy tegyünk egy kísérletet. Állítsuk példaként a Bajai régió címszó bejegyzéseit. Mondjunk ezzel nemet az immár mindent elöntő trágárságra, ocsmányságra, káromkodásra, ami mindinkább körülvesz bennünket. Talán a stílus tisztulásával együtt jár majd a környezetünk tisztasága iránti igény, a vandál kártevők működésének mérséklődése is.
Kedves Zoli bá, én a Tinusz Tamás vagyok, de szerintem lehet más is itt aki esetleg nem tudja, bár sosem titkoltam! De ki van töltve azz adatlapom,bárki láthatja!
Elnézésedet kérem. Így nem tudom, hogy kit rejt a neved. Én egy Tibor keresztnevű barátomra gondoltam. (Ebből is látszik, hogy nem vagyok járatos az internet világában.)
Üdvözlettel: Gál Zoltán
U. i. Olvastam olyat is, hogy az internet netikettje szerint nem illik kiírni a nevet. Volt, aki megvádolt, hogy az én esetemben ez a gyávaság jele. Ezt ugyan máig sem értem, de meg tudom okolni, hogy miért szerepel mindig a nevem. Az első beírásom után megfogadtam magamnak, hogy mindig névvel jegyzem a beírásaimat. (Csak az számíthat szavahihetőségre, aki a saját magának tett fogadalmakat is megtartja.) Első opusom a Mijo Muszáj-e rettegésben élni Baján 32. szám alatt található, és 3 esztendeig jártam miatta a bíróságokat. Nem volt könnyű, mert mint vádlottnak - anyagi okokból - ez esetben sem, de máskor sem volt módom ügyvédi segítséget igénybe venni.
Köszönöm a híradást. Meggyőzött arról, - amit eddig is tudtam -, hogy az internet kezelése terén nem sokra vittem. Tartok tőle, hogy ez már így is marad! A temetés időpontja azonban sokak számára tájékoztatásul szolgálhat.
Híradást szeretnék tenni, hogy a köztiszteletben álló Bloch Sándor, a bajai zsidó hitközség elnöke eltávozott közülünk. Végtisztessége ma, azaz szeptember 4-én, csütörtökön 17 órakor lesz a bajai köztemetőben.
Jómagam Bajára kerülésemkor a szomszédjában laktam. Egy nagyon tiszteletreméltó, kiváló embert ismertem meg benne. Jóval később - mivel tudta, hogy hitközsége előző elnökének emlékiratait leírtam - arra kért, hogy tisztázzam kétséget kizáróan az általam "nagy deportálásnak" nevezett 1944-es elhurcolás időpontját. Kívánságának természetesen eleget tettem. A helyes adatok szerepelnek, több más mellett, a kiadás előtt álló Lichter Ferenc-féle emlékiratban, melynek most a jegyzeteit készítem. Ezzel is szeretném kegyeletemet leróni Bloch Sándor emléke előtt.
Honnan tudnám, hiszen - tudomásom szerint - eddig még soha nem hozták nyilvánosságra a baja.hu működtetésének költségeit. Kérdezd meg az illetékeseket!
