A kenyérmezeti csata megnyerésével több ezer magyart szabadított ki török rabságból Kinizsi. Azzal, hogy a 30.000-es török sereg zöme a csatatéren maradt, azt is elérte, hogy Erdélyt jó ideig a török meg sem merte közelíteni. Ez elvitathatatlan érdeme.
Kinizsi esetében is az a helyzet állt elő, hogy a kivételes történelmi személy (I. Mátyás király) halála után az anarchia következik, s ekkor azokat, akiknek fegyver van a kezében, már csak a saját szempontjaik vezérelnek. Ehhez viszont az is kell, hogy a meghalt uralkodó utódlása vitatható, kétes legyen. Convin János, mint fattyú trónigénye ingatag volt annak ellenére, hogy Mátyás az utódlás kérdésében halála előtt megeskette a főurakat.
Ilyen eset számtalanszor előfordult a történelem során.
Csoda, hogy csak a 23. hozzászólás okosodott el idáig. Remélem hamarosan kapunk Vityára, és Gyurcsányra is szavazatot. De hát ezért is a Polidiliben van ez a topik.
Mondjuk Kinizsi, ha molnárlegény marad, azzal lehet, hogy egy gyorsabb török inváziót segített volna elő (na jó, ez kissé sarkított, de többet használt szvsz, mint ártott).
Azt is meg lehetne nézni, hogy ki mennyit rontott az ország gazdaságán a balekoskodása alatt. Rákosi alatt pl 50 %-al nőhetett a GDP (pár apró megingással a vége felé), Kádár alatt három és félszeresére nőtt a GDP, Horthy alatt az utolsó egy-két év elvitte a korábbi többletet (sajnálatos módon még a lakosságból is), az Antall-Boros-Horn- Orbán-Medgyesi-Gyurcsány szexojka meg kb 25% növekedést produkált. Korábban szerencsére nem mérték a GDP-t, így mindenki olyan fejlődést hazudott magának, amilyet nem szégyellt.
Leírom. Akik alapvető hibákat követtek el magas pozíciókban a történelmünk folyamán, amik évszázadokra visszavetettek minket, még ha ezt önhibájukon kívül tették. Ezzel szemben ha cipészinasnak állnak akkor ilyen problémáink nincsenek.
Mondom, szerintem sem volt jó csóka, csak én nem tenném - még - erre a listára. Ha a legtöbb áldozatot okozó személyiségeknek állítunk listát, akkor lehet, de azt meg végig kéne gondolnom...
Jó, a középkorban voltak olyan helyzetek, amikor jócskán irtogatták az embereket. De a XX. században hasonló helyzetekben már nem volt "divat". Vagy ha csak a magyar történelmet nézzük, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc sem volt kevésbé felkavaró, mégsem járt utólagosan annyi halálos ítélettel. Pedig akkor az egész ország, minden erőforrás a függetlenségi harc szolgálatában állott. Haynau sem volt a könyörületesség mintaképe, de ő sem hozott össze annyi kivégzettet Az általa kivégzettek azonban legalább a méltányos temetést megkapták, a holtukban már nem gyalázták tovább őket, mint a kádári időben kivégzetteket.
1. Károlyi Mihály 2. Kun Béla 3. Szálasi Ferenc 4. Horthy Miklós 5. Kossuth Lajos (Széchenyit, Görgeyt nem basztatjuk, ha jobbak nálunk a maguk nemében)
Most csak ennyi jut eszembe, de mivel már Kun és Horthy is csak kis jóindulattal nevezhető magyarnak, versenyen kívül jelölném még II. Lajost és Ferenc Ferdinándot is (az utóbbi hatalmas balfasz volt ám!)
Persze. Nem volt ő Jó János, csak jó munkásember. Az, hogy mennyire volt ő ügyes vagy ügyetlen szerintem kicsit nagyobb távlatból látszik majd. Most még túl sok a friss seb.
Szinte példa nélküli?! Jó pár új uralkodó megtette ugyanezt a történelem folyamán Árpádtól Kádárig, és a Lajtán túl is, hogy a többiről ne is beszéljünk.
1505-ben fogarasi várnagy, 1515-ben munkácsi várparancsnok. 1519-ben, a nádorválasztáskor megvédte a királyi palotát a köznemesek ellen, de szolgálataiért nem jutalmazták meg illőn. 1520-ban ferencrendi szerzetesnek áll. 1523-ban a pápa utasítására elfogadja a kalocsai érsekséget, egyúttal az ország déli részeinek főkapitánya lesz. 1523 nyarán megveri a Szerémségbe betörő Ferhád pasát.
Azért Kinizsinek és Bélusnak voltak szerencsésebb időszakai is. Kádár meg szerintem se az országvesztő, se a balek kategóriába nem sorolható (orosz tankok úgyis jöttek volna - nem felmentve azért Janibát a felelősség alól...).
Korrekt. Csak a második ponthoz szólnék hozzá. A dobzsézést nagyon kisarkította a történelem.
II. Ulászló csak a súlyos szélütése után szajkózta folyton ezt a szót, hogy hagyják már békén. Az csak kitalált mese, hogy addig mindent ráhagyott a főurakra és azok a végtelenségig kihasználták az uralkodót.
Történelmünk legszerencsétlen alakjai. Legnagyobb magyar szavazások helyett most legkártékonyabb magyarokra lehet szavazni, akik életük folyamán (néhányan talán önhibájukon kívül) csak növelték a problémáinkat. Nélkülük könnyebb lett volna az élet. Bátorkodtam kommentárt is írni.
1. II. Jagelló Lajos (teljes vértben nem fürdünk, országot a barbárnak veszni nem hagyunk, stabilitásról gondoskodunk, egyházszemélyt hadvezérnek nem megteszünk, v nem hagyjuk h janicsár sortűznek nekirohanjunk)
2. II. Jagelló (Dobzse) Ulászló (előző uralkodónk absz. mon. felé irányuló törekvéseit nem visszaléptetjük a sima feudalizmusba, rendeknek nem megalázkodunk)
3. IV. Béla (követeket nem kivégzünk, barbárokat átengedünk, utat mutatunk német föld felé, v csata idején lefekvés előtt legalább felderítőket küldünk)
4. Károlyi Mihály (4 év háború után nem azonnal pacifistáskodunk, amcsi wilsonnak nem hiszünk ha úgyis otthagyják később a tárgyalásokat, mindenfelől közeledő ellenség hírére hadsereget nem hazaküldünk )
5. Habsburg-Lotharingiai Ferenc József (forrongó hátországgal, nemzetiségekkel háborút nem kezdünk v legalább végigélünk, és nem mindennel megelégedünk, jó-nak gondolunk)
6. Fráter György (barbár törökben nem bízunk, janicsárt budára városnézőbe nem engedünk)
7. Kininizsi Pál (hazánk törvényes uralkodójának utódját csatában nem megverünk idegen uralkodónő kérésére mégha az törvénytelen is)
8. Kun Béla (proletárdiktatúrát nem alkotunk v legalább nem akkor mikor mindenki azt támadja)
9. Rákosi Mátyás (idegen barbár nagyhatalomnak nem asszisztálunk, oroszországba nem deportálunk)
és 10. Kádár János (szintén idegen barbár nagyhatalomnak nem asszisztálunk, forradalmat vérbe nem fojtunk)
