Hasnélküli hastánc a la Rákosborzasztó. (Nekem tetszett...:-)) A legfurcsább a helyszín: egy küzdőtér, ring. Ami nagyon messze áll a tánc finomságától. Furcsa volt.
a bharata nátjam egy dél-indiai több ezer éves szakrális tánc, korábbi nevén sadir áttam, ill. dászi áttam. kifejezetten klasszikus tánc, csak templomokban táncolták, később színpadi klasszikus tánccá vált csodaszép, lehelehetfinom koreográfiájával. sosem táncolták mulatságok alkalmával vagy szórakozásból, mert határozottan szakrális tánc: egyrészt síva, másrészt felesége, párvati tiszteletére.
a tánclépések mellett nagy hangsúlyt kapnak a bharata nátjamban a kézmozdulatok, ujjak, csuklók, karok, kézfej, a szem, fej mozgásai, az arcjáték.
nekem van egy kedves ismerősöm, lány, aki pedig annyira bele tud merülni a táncba, hogy megszűnik számára létezni a világ. nincs semmi, senki, csak ő és a tánc. nem elbújik az emberek szeme elől, a négy fal közé, a magányába, hanem a tánccal együtt eltűnik közülünk, egyszersmind ott is marad, hogy élvezhessük a csodát. olyan, mint egy pille.
(én is így szeretek táncolni - csak nem tudok olyan szépen, mint az a lány; ez egy fantasztikus érzés, hogy az ember le tud számolni a "konvenciókkal", és csak azt élvezi, ami ott és akkor van: a ritmust, a hangulatot, a felfokozott érzékeket)
Előző este folytattam egy kedves ismerősömmel egy nagyon érdekes beszélgetést - ill. ő beszélt erről a témáról, én pedig hallgattam; A táncról volt szó, véletlenül dobtam fel, hogy tud-e táncolni, és kiderült, hogy ez a legnagyobb szenvedélye. Érdekes dolog a tánc, akár a kommunikációs topikba is regényeket lehetne írni a témáról, hiszen a tánc nagyon fontos szociális kapocs, és rendkívül kifejező közvetitési módja az érzelmeknek. És mégis, ez az én ismerősöm (hölgy, egyébként), habár kiváló táncos, mégsem szeret mások előtt táncolni, párban meg mégannyira sem. Számára ez egy nagyon fontos önkifejezési forma - saját magának állít fel (alkot) koerográfiát - ahogy az érzelmei éppen diktálják, haragját, dühét, szomorúságát, vagy éppen az örömét táncolja ki magából. Amíg hallgattam, arra gondoltam, mennyire nem tudom igazán, szívből átérezni az ő érzéseit ezzel kapcsolatban - mintha valami szűrőn jutna el a tudatomig, vagy valami nagyon homályos üvegen keresztül éppen csak ki tudnék venni valami derengést, de mégis, valami csodálatos volt csak nézni is a gesztusait, és egy kicsit felolvadni a szenvedélyében. Arra gondoltam, mennyire más is az, amit ő ért a táncon, mint mondjuk azok, akik a diszkóban "ráznak", vagy a parketton topognak, és úgy vélem, sikerült valamennyire megértenem, de ez a megértés olyasmi, mintha valamilyen nagyon bonyolult, kifinomult műalkotást a durva, érzéketlen kezeimmel tapogattam volna végig - mert egyszerűen hiányzik belőlem az a képesség, amellyel _megláthatnám_ (átélhetném?) a maga teljes valójában ezeket az érzelmeket.
Látod, a lombkoszorúsfejű, sárgaredőzetű, könnyűfutású, tánc ütemén libegő csiga-fülbevalójú, örök-kacagású Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Ez öleli: mint buja rengedező teli fürt borul a kebele rája, Mámorosan tovaleng vele, zengi a pancsama-ütemet utána Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Az pedig álmatagon lesi deli Maduszúdana tavisziromarcát, víg, ragyogó, szerelemrehívó szemeit s a szemöldöke rajzát; Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Most ama lengecsipőjű reásimul, az ajaka susog a fülébe, hab-puha csókot ad és a legény szíve beleremeg a gyönyörűségbe; Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Ládd, szerelemre kíváncsi a másika, édes-e Hari ölelése, vágyva fogódzik a köntöse szélibe, párosan a sűrűbe térne; Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Vinnyog a síp, verik az ütemet a tenyerek, a csatok, a perecek a csuklón, sorra dicséri a férfi az ügyeseket és követik tovasiklón; Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Osztja jutalmait, ontja a csókot a sok kecses ifjú leányra, mosolyog a szépre, a bájosat öleli s a gyönyörűnek ered a nyomába; Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Göndörödőhajú Hari mulatásai titkait íme kitáró víg Dzsajadéva dicséneke, minden igézete, szava legyen áldó! Hari maga vezeti a tánc-dobogást, a lányokat, a tavaszi játszadozást.
Ezeket az idézeteket a táncról szintén Várkonyi könyvében (Sziriat oszlopai) találtam:
"A tánc szublimáló vagy ellenkező irányban erotogén, de mindig extaziáló hatását az emberiség kezdettől fogva ismeri, s mindmáig lankadatlanul előidézi. Egyaránt elragad a magasság és a mélység erőihez, és egyesít velük. .... Mikor Dávid király a frigyláda előtt örömében, ruháit levetve táncolt, felesége, Mikhál kigúnyolja, a király azonban így felel: Az Úr előtt, aki engem választott, hogy Izraelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém!"
"Alexandria Kelemen írja: Aki a körtánc harmóniáját nem ismeri, nem részesedett az isteni valóságban."
"Rumi Dzselál-uddin, a perzsa költő: Aki megérezte a tánc hatalmát, istenben van"