Nem bízom benne, hogy megállnád, de tessék:
"GYEREKEK, EGY TÖRTÉNETECSKE. Érdemes beleolvasgatni...
Főleg azoknak, akik kételkedtek Szilvi szakmai felkészültségében, bár eme fórumos társaságban ilyenek aligha találhatók.
Szóval egyszer volt, hol nem volt, drága édesapám, ki sok évig zenét tanult, abszolút hallása van és három hangszeren tanult konziban játszani (gitár, zongora, hegedű), épp baktatott fel a szobámba, mikor hallgattam drága Szilvikét.
Benyitott a szobámba és így szólt:
- JÓL HALLOTTAM, HOGY EBBE BELEÉNEKELT A SEBESTYÉN MÁRTA?
- NEM - mondom - EZ A SZILVI!
- KI AZ A SZILVI - kérdezi ő.
- A NOX ÉNEKESNŐJE - mondom.
Erre apukám:
- NAGYSZERŰ A CSAJ. FANTASZTIKUS VOLT AZ A NÉPDALBETÉT, AMIT HALLOTTAM. PONTOSAN OTT VOLT A HANG AHOL, KELL STÍLUSOS ÉS KRISTÁLY TISZTA.
EZ OLYAN, HOGY A HANGOLÁSNÁL EZUTÁN KELL MENNI...
naja....
A vájtfülűek Sebetyén Mártával tévesztgetik össze..... "
A másik:
"Csak játssz – Először is kezdődik egy hegedűszólóval, amitől majdnem leestem a székről, szerintem az a legjobb az egész számban. Ideális dal az album elején, hangulatos, fülbemászó. Szilvi kristálytisztán énekel. Viszont a refrénben kicsit sokallom az „á”-t (játsz, vársz, állsz, látsz..), meg ami még kicsit furcsa a szövegben, a „készül ellened mindenféle hős”. A hős pozitív jelző, maximum valakiért tud készülni nem valaki ellen. Bár lehet, hogy ironikus értelemben értendő.
Áldjon az ég – A kedvencem! A verze igazi népdalos, főleg, hogy az első három sorban mindig a negyedek az uralkodók, az utolsó sorban pedig a nyolcadok: „fel-sze-di múlt-ját, szél vi-gye-bú-ját / old-jon a szí-ve-ne-he-zén”. Eléggé „István, a király”-os, ami nekem nagyon tetszik a mély férfivokál nagyon el van találva. Ritmikailag nagyszerű (pedig egyszerű), és szerintem Valla A. ebben alkotott a legnagyobbat, a szöveg mindenhol nagyon jól énekelhető. A szöveg és a ritmus a refrénnél is összhangban van, a „járd a szeretet ös-vé-nyét” óriásit üt. De erről már korábban írtam.
Túl a varázshegyen – Ez megint jó lehetőség Szilvinek, hogy megcsillogtassa angyali hangját egy viszonylag egyszerű kíséret mellett. Nekem leginkább valami tündéri mese jut eszembe róla, mint mondjuk az Oz, ahol egy Dorothy féle kislány énekelget vágyakozva.
Ragyogás – Ember legyen a talpán, aki követi ezt a hétnyolcadot. Nem is énekkel lehet igazán nehéz, hanem a zenekarnak az átvezető részeknél. Itt hallatszik leginkább, hogy mennyire együtt van felkészültségileg és ritmikailag a zenekar és az énekes.
Találj rám – Ehhez túl sokat nem kell hozzátenni. Egy darab vezető szintetizátor hang az elején, és máris lehet ájuldozni ismét a kristálytiszta angyali énektől. Tele van jó hosszan kitartott hangokkal és azok is tiszták, annak ellenére, hogy egy részük Szilvi hangterjedelmének az alsó részét képezik. Erre mondta egyébként apukám, hogy S. Márta és hogy EZ OLYAN, HOGY A HANGOLÁSNÁL EZUTÁN KELL MENNI.
Felhőtánc - A dal különös varázsa, hogy a refrén elején pl. egy szem kis szekundon lépked az ének „ál-mom kék e-gén re-pít egy fel”. Egy szem kis szekund, a világ legegyszerűbb hangköze és milyen szépen szól. A Nox egyébként mestere annak, hogy a legegyszerűbb zenei motívumokból hogyan lehet angyali zenét előcsalni (lásd.: Árny és fény). Viszont itt annyi van, hogy az „ál-mom” kezdetű refrén soroknál Szilvike általában „nyög” egyet… azt valahogyan még ki lehetett volna korrigálni.
Örökkön örökké – Második kedvencem. A dallam zseniális. Ez is nagyon musicales. Ezennel küldök ezernyi gratulációt annak, aki az „úgy szeretsz mintha félnék” c. lemenetelt kitalálta. A legszebb ebben a sorban, hogy az „úgy szeretsz, mintha fél”-hez képest a „nék” viszonylag nagy hangközt lép lefelé, és ettől olyan csodálatos. Hja, nem mindenkinek száll majd tova a szép fénye.
Összességében az a véleményem, hogy a Nox a bűvölethez képest is nagyot alkotott, a zenekar legfőbb erénye az egyedi stílus (mert a magyar népzenétől már kicsit eltávolodtunk, amit én nem is bánok), nagyon tetszik, hogy karakteresebbek a rockos elemek ezen az albumon, a hegedűszólók, ahol dominálnak, majdnem mindegyik számban óriásiak, és több szám ad lehetőséget Szilvinek hangja csillogtatására a visszafogott kísérettel. Azon kívül tényleg úgy énekel, hogy a hangolásnál ezután kell menni, továbbá különdíj Valla Attilának a kiemelkedő szövegekért (az előző albumhoz képest is)."
|
