Ezt nagyon szeretném meghallgatni. Mivel a kedves nyelve az angol, megmutatom neki. De ezeket lehetetlen lefordítani, azaz le lehet, de éppen az ilyenekért érdemes és tartalmas és értelmes dolog nyelvet tanulni.
Csak ha a másik is hasonló állapotban van, akkor jön át valami. Egy versböl, vagy képböl is, pedig ott teljes mértékben élvezhetö a hangulat, nem ugy, mint a dalszövegeknél, ahol hiányzik a zene.
Ha besötétedik, most még nagyon tombol a nýar odakint. Ez megneheziti a hangulat átélését számomra:).
Ismerem, nagyon-nagyon szép. Sokszor sajnálom, hogy csak a szövegét lehet betenni daloknak, az csak egy töredékét adja vissza az egésznek. Pl. a lenti Cohen számokat szivesen meghallgatnám. (bár rosszban vagyunk Cohennel egy régi ügy miatt):)
Bezony, mindig szokott lenni. Amikor anno átköltöztünk az Akadémiára Kokoschka-val kezdtük. Most is sokan jönnek be az utcáról (hirdetik is), hogy mikor milyen kiállítás van, főleg kortárs.....pedig úúúúúgy megnéznék egy Rembrandt v. El Greco-t :))))
Úgy körül-belül ha az adataimnál ráklikkelsz a mailküldésre megtudod. Értelmes lány módjára a céges címemmel regisztráltam magam anno :)
Sokáig volt nálunk kiállítása, de nem mondhatnám, hogy nagoyn emlékszem a képeire v. grafikáira. Sajna jó esetben az azóta kiállított képekből is csak a színekre emlékszem, már amire érdemes volt.
Köszönöm nektek a képeket! Moll Flanders, te hol dolgozol? ùgy körülbelül :)
A Klimt és a Schiele képek egymás mellett voltak ezen a kiállitáson, de mint ég és föld, ez utóbbiak szörnyü torzók voltak, térdben, könyökben végzödö torzók, ahol csak a vöröses-lilás nemi szerv pöffeszkedett középen, a lényegtelen testrészekkel nem foglalkozott a müvész :) Elég szörnyü látvány volt némelyik, bár lehet, csak nem vagyok elég müértö :) A KLimt grafikák ezek mellett szinte giccsesen szépnek tüntek, "pornográfabban" voltak, mint az ismert festme´nyek, a tárlatvezetö szerint akkoriban ezek töltötték be a pléhboj és társai funkcióját.
Ne várj udvarlást, szép kisasszony tőlem: nem kurizálok néked nagybőgővel két combod közt, s ablakodhoz sem állok hegedűvel nyekegni szerenádot;
szívszaggató elégiát sem szerzek Ámor nyiláról, mely halálra sebzett, rühellem az új módit, mivel - ó jaj! - ajkamon több mosoly fakad, mint sóhaj.
Nem epedek, táncolok, nem cifrázom, ujjamból a szonettet ki nem rázom, s nem hirdetem nagy gesztussal: - "Kegyetlen úrnőm, figyeld, mint pusztít el szerelmem."
Fogaid gyöngysoráról nem beszélek s orcád rózsáiról; örök hűséget sem esküszöm, de mellesleg és főleg ígérem, hogy jóízűen meglőlek.
Hétvégén voltam egy Klimt-Schiele_Kokoschka kiállitáson. Meztelen igazság volt a cime, minden képe ontopic lenne. :) Sajnos nem nagyon találom öket a neten. Pedig nagyon klassz volt.
Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem. Mint harcos, ha ellenségre talál: lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll. Öved délkörét oldozd meg hamar: minden tájnál szebb földet takar. Pruszlidat vesd le, olyan feszesen tapad; más nem lát bele, de nekem hadd suttogja a susogó selyem esése, hogy most lefekszel velem. Fűződre régtől féltékeny vagyok, de megnyugtató, mikor kikapcsolod. Oly szép vagy, ha ruhád leengeded: kibukkanó nap nyári kert felett. Cipődet rúgd le; várja lágy talpadat nászi templomunk, az ágy.
Engedd szabaddá szeretőd kezét, hadd nyúljon alád, mögéd és közéd. Amerikám! Frissen fölfedezett földem, melyet bejárok, s fölfedek, aranybányám, országom, hol mohó kényúr vagyok, egyeduralkodó, s boldog pionír, miközben sötét, kincseskamrádon ujjam a pöcsét. A lélek úgy teljes, ha testtelen, s a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít, s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell. A bűn nem bűn, és itt nem incseleg az ördög sem. Engedd le ingedet. Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Meztelenül is gondoskodom rólad, vagy nem elég egy férfi takarónak?
A lélek úgy teljes, ha testtelen, a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít, s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell.
