Látom a Történelem fanatikusoknak topikban újra előjött a Császár. Régi vágyam egy, a korabeli hadtörténetet is taglaló topik létrehozása, amely az őt körülvevő katonákról szól.
Augereau, Bernadotte, Berthier, Bessières, Brune, Davout, Gouvion, Grouchy, Jourdan, Kellermann, Lannes, Lefebvre, MacDonald, Marmont, Massena, Moncey, Mortier, Murat, Ney, Oudinot, Perignon, Poniatowski, Serurier, Soult, Suchet, Victor,
Kinek ki a kedvence, miért? A neten sok információ fent van, ha valakimost kap kedvet, nosza, érdekes kor volt.
az enyém Bessières. Folyt köv. a topikban.
Amúgy kortársa a Császárnak, ráadásul angol szerző. Etonba jár stb. Sok személy életrajzát megírta (Memoirs of...) Marlboroug-ét 1818-1819 között, tehát N. újdonságként olvashatta Szt. Ilonán (biztos az angoloktól kapta)
A Szókígyó történelmi személyekkel topikban (hsz), kérdezted, "azt olvastam, hogy Napoleon Szent Ilona szigetén azzal töltötte az idejét többek között, hogy Marlborough csatáit elemezte és ezt megírta egy könyvben. Ezt a könyvet odaadta egy Tom nemtomkinek, de a könyv eltűnt. Egy múlt század elején kiadott könyvben olvastam, hátha azóta előkerült. Te hallottál róla vmit esetleg?"
Nos a válasz, az itteni forrás szerint (ami amúgy egy fórum, de konkrétumot állít Dominique Contant -- Monday, 17 March 2003, at 2:31 a.m. hozzászólásában):
"On April 15 1821, Napoleon gave to the 20° regiment one of the most valuable book (for him) he had ŕ St Hélčne : Mémoirs of John, Duke of Marlborought by William Coxe in 3 volumes."
Azaz 1821. április 15-én (a császár május 5-én hal meg) a 20.regimentnek adta a számára legértékesebb könyvet, ami Szt. Ilonán vele volt. William Coxe 3 kötetes munkáját, melynek címe Jánosnak, Marlborough hercegének emlékiratai"
Ez így sután hangzik lefordítva, de ez a tartalma. Azaz volt vele egy könyv, mely Marlboroug hercegről szólt, nem ő írta, de nagyon szerette. (amúgy a Blenheimi győzőt egész életében nagyra értékelte az angol hadvezérek közül. Talán egyetlenként?)
Kérdések, amikre választ kellene még adni: Mit jelent a 20. regiment, melyik egység, angol-e, francia (nem ők őrizték?)? Miért Coxe írt könyvet Marlborough emlékiratai címmel (egyáltalán más emlékiratai)? S végül igaz-e az állítás. Más forrást kellene keresni.
Gyorsan ennyi (beütöttem Marlborough+Napoleon, s ez volt az első találat).
Az, hogy ki volt a kedvence, az érzelmi kérdés. Ezt boncolgatná e topik. A viszonyrendszerüket egymáshoz, a Császárhoz, ill. azt, hogy milyen katonák (milyen legények) is voltak ők. Ez a magyar szakirodalomban eddig kevésbé feltárt, ill. bemutatott téma (de még a tudományos ismeretterjesztőben sem) Ney és Murat a történelemírás által hangsúlyozottan megjelenített, de akár az ő viselkedésük, akár a Császár irántuk való megnyilvánulásai nekem nem azt mutatják, hogy ők lettek volna a kedvencek (függetlenül attól, hogy mennyire respektálta őket, mint katonák).
Ez az 1868-1870 amúgy biztos? Nem egy tizessel később? 1877-78?
General Lebenstod, orosz cári tábornok vagyok. 1868-70-ben én zúztam szét a török sereget a Balkánon. Mi a katonaiskolában úgy tanultuk, hogy Napoléon kedvenc tábornoka Ney és Murat volt. Pihenj!
Köszi ,ez elég alapos volt.Ezek után érdekes, hogy nem került a marsallok sorába.Az1814,15-ös tevékenységéről is jó lenne többet tudni.Pl. hol volt,mit tett, míg a Császár Elbán "uralkodott"?És a 100 nap alatt?
Az biztos, egész jól ment neki családi kapcsolatok terén: az egyik lánya Josephine svéd és norvég királyné lett, a másik Auguszta brazil császár felesége, a fia meg I. Miklós cár lányát vette el. Szóval mondhatjuk ugy, nem voltak tiltólistán.
A nyelvtudásom engem is korlátoz, de azért vmit értek szerencsére, és utanná néztem Eugène de Beauharnais-nak.
1781-ben született Párizsban Alexandre de Beauharnais és Joséphine fiaként, testvére a Hortense, aki III. Napoleon anyja volt. Amikor Napoleon elvette Josephine-t, akkor a mostohafia lett és később adoptálta.
18 éves korában elkísérte Napoleon Egyiptomba. Tábornok lett 1804-ben.
1805-ben Itália alkirálya lett. 1806-ban megházasodott.
1809-es Győr melletti csatát ő vezette, annyi biztos és Lipcsei csatában is részt vett.
Hogy mit kezdett 1815 után, azt nem bírom lefordítani, de 1817 ben Leuchtenberg hercege lett. Leuchtenberg hercege néven lehet megtalálni egy pár lexikonba. Végül 1824-ben halt meg Munichben.
Szerintem nem árulta el Napoleont, bár vele nem igazán találkoztam 1815 után. Annyi biztos, hogy nem Franciaországban élte meg utolsó éveit.
Szerintem a többiek többet tudnak róla, én csak próbálkozgattam!!!!
Üdv "bonapartisták"! Igaz nem volt marsall, de tehetséges katona lehetett Napoleon mostohafia.Keveset tudok róla,azt hiszem Castelot könyvében olvastam,hogy nem árulta el, végig hű maradt a Császárhoz.Viszont Feleki szerint a bukás után bajor hercegként a Sasfióktól megtagadta az örökségét.1809-ben M.o.-n is járt az Itáliai Hadsereggel.Sajnos a francia és angol nyelvű források nyelvi okok miatt, számomra megfejthetetlenek.Pedig jó lenne többet tudni róla, érdekes egyéniség lehetett!
A marsallok közül Lannes a kedvenc,szerencsére róla sok minden megjelent magyarul is.
Itt találtam.Georges SIX: Les généraux de la Révolution et de l'Empire "La Révolution et l'Empire ont vu beaucoup de militaires se hisser au plus haut niveau de la hiérarchie.
Ez 2002-es mű. Elérhető ez itthon, esetleg ha magyarul nem is, angolul bármely szakkönyvtárban? Gondolod, valaki tervez kiadni magyarul hadtörténeti munkát a napóleoni háborúk korából (akár a hivatkozott oldal elmúlt 5 éves terméséből)?
Amit ismerek - mert megjelent magyarul - az Andrew Robert Napóleon és Wellington c. könyve, ill. a Napóleon nagy csatái kiadvány, de ez lexikon szerű. A többi kifejezetten - inkább régebbi, az elmúlt 20-25 év könyvei - a Császár életútjával foglalkozik, a marsall csak mint ezen életút egyes pontjain megjelenő, azokban az eseményekben érintett személyek szerepelnek.
Úgy látom a mai hadtörténeti témájú művek hazai kiadói gyakorlata inkább a modern hadviselés és a haditechnika iránt érdeklődőknek kedvez (vszeg erre nagyobb az érdeklődés).
Köszönöm Caulaincourt-ról az infókat!!! Nem néztem még annyira utánna, nem is sejtettem, hogy katonai pályát is futott be. Az érdekes, hogy a születési helye megegyezik a nevével! Armand Augustine Louis de Caulaincourt was born at Caulaincourt, the seat of his ancestors, in 1773. Én úgy tudom, hogy 1772, de az egyik honlapon írták, hogy 72 vagy 73.
Szóvál márki volt! Egy könyvben olvastam, hogy gróf volt, most már akkor biztos, hogy az előbbi.
5 évet volt Sándor udvarába? Hogy kit istenített azt nem tudom, de az biztos, hogy 1815-ben Sándor közbenjárása folytán nem jutott olyan sorsa, mint a legtöbb marsall.
Murat-ban biztos vagyok akart lengyel király lenni, utánna meg spanyol is, de egyik sem jött be neki!
Angolul is olyan, mint magyarul, de nem teljesen tiszta, szerintem vonatkozhat mindkettejukre. Csak valahogy ertelemszerunek tunt szamomra Napoleonra vonatkoztatni, mert egy Napoleon-istenito francia marsallt konnyebbnek tunt elkepzelnem, mint egy Sandor car-istenitot...
Én úgy tudom, hogy maga a szó a szerszámhoz ezt megelőzően a kézművességhez kötődik, bár igaz olvastam róla, hogy lovászfiúként származtatják, vszeg az a személy (legyen lovászfiú), aki felszerszámozza, felkantározza a lovat, vagy vmi ilyesmi - franciául meg nem tudok :)
Van egy CD-m, aminek az anyaga nagyon hasonlít e 2 hsz-ben hivatkozott http://www.napoleonseries.org/articles/biographies/marshals.cfm linkre. Csak hát több minden van rajta, Austerlitz demo, csata- ill. hadjárat leírások, stb. Ebből vettem. "During the five year he spent in Saint Petersburg, he vainly tried to prevent a conflict between Napoleon and the Tsar, whom he admired." (Vonatkozhat itt a whom mindkettőjükre?)
Egyébként ugyanez azt írja később:
"During the Hundres Days, he naively asked the Allies to let France sort out its affairs on its own." Ezt nem teljesen értem, de ha úgy van, ahogy gondolom, akkor nem lehetett egy Talleyrandi léptékű diplomata.
Nekem az a furcsa (bár ha a Habsburg-kötődésünket figyelembe vesszük, annyira nem furcsa), hogy a magyar "hadnagy" és a nyugati "Leutnant" (lieutenant stb.) együtt mozgott - valaha régen egyszer megfeleltették őket egymásnak, és aztán együtt sírtak-együtt nevettek... :-)
írod: "...őt tartom legtöbbre (Napoleonon kívül), bár nem volt marsall, de nem is tudnám elképzelni róla."
1773-as születésű, (majd 1827-ben hal meg) - azaz 1804-ben 29 éves s akkorra már brigadier general.
Született marquis, katonaként az apja nyomdokaiba lép, 1789-ben már kapitány (16 éves! - persze nem a forradalmi hadseregben). Arisztokrata származása miatt gyanús lett, ez az előmenetelét rontotta (hogy hogy lett a Forradalom katonája, nem tudom, lehet az egységével együtt esküdött fel?) Más forrás azt írja, hogy 1795-ben sorozzák be a lovassághoz, azaz ekkor lép be egyénileg (lehet, hogy közben "leszerelt" mint "megbízhatatlan" s később azért lép be, mert belátja, hogy a katonai karrierhez mindegy a zászló szine?)
Később Hoche és Bernadotte alatt szolgál (ni-ni! egy ismerős. B. egyébként 1794-ben már tábornok a Rajnai hadseregben). Ez azt jelenti, hogy ő is a rajnai hadsereg kötelékeiben szolgál. Vitézkedhetett, mert 1796-ra már ezredes. (hogy mitől, meg kell nézni, hogy a Rajnai hds. merre "járt".)
1799 március 25-én a Stockach melletti csatában kitűnik, mint egy svadron parancsnoka.
Apja Talleyrand barátja (ni-ni! hogy mik derülnek ki!), aki diplomáciai munkára beajánlja az Első Konzulnak.( konkrétan 1801-ben egy levél elvitelére Sándorhoz). Ekkor 28 éves. Visszatértekor (mikor?) Napóleon szárnysegédje (aide-de camp) lesz, majd 1803-ban dandártábornok (brigadier general), 1804-től egyben főlovászmester (master of the horse), majd 1805-től vezérőrnagy.
1804-ben részt vesz az Enghien-i hcg elrablásában.
1807 november 3-án Szentpétervárra kerül, mint francia követ. 1808-tól Vicence hercege. 5 évet tölt a cár udvarában. Ez idő alatt meg kívánta előzni a Császár és a cár konfliktusát, akit ő istenített. 1811 májusában visszatér Páriszba, hogy az 1812-es hadjáratban részt vegyen.
1813 áprilisában szenátor lesz, s bár nem sokkal később visszatér a diplomáciai pályára, hogy képviselje Fro-ot a Prágai Kongresszuson 1813 júliusában. S bár nem mutatott e diplomáciai eseményen fel erényeket, a Császár mégis külügyminiszterré nevezi ki regnálásának utolsó pár hónapjára (Talleyrand !, ó Talleyrand!)
1814 márciusában a Sasfiók jogait védi. Waterloo után ő beszéli rá a Császárt a lemondásra.
Hát nem tudom? Valószínűleg nem mutatott katonai erényeket.
Nagyon jó képeket válogattá róla, az utolsó kettő tetszett róla legjobban. Én azt vallom, hogy Lannes volt az egyik legjobban kinéző marsall. Bár ehhez több képet kell ismerni, mert Napoleonról is ismerek olyan képet, hogy biztos nem valóság hűen festették le!!! Tényleg, ugye Napoleonnak kék szeme volt? Mert én már láttam barnán is!!!!
Leszedtem pár térképet, remélem, hogy ki tudok igazodni rajta!!! Odavinném a volt töri tanáromhoz, de az 2 másodperc után lepattintana!!!! Nem értékeli sajnos!!!!
Bocs, hogy kicsit szétesett, úgy akartam, hogy két sorba, hármasával, hogy összehasonlíthatók legyenek a vonások, s adjon egy összképet (vszeg szélesre sikerültek - a képek méretét tudod szerkeszteni itt a progiban).
Viszont ! Ha a Lannes, vagy bármelyikük nevével (vagy akár más témában) a Képek rovatban keresel, maguk a képek előfordulásai rengeteg forrást adnak fel. A szöveges kereséshez képest a források tartalmát, mármint, hogy arról szól-e, amit keresel, tudod így szűrni. A szöveges keresés során többek között, rögtön az elején egy brazil fehérneműgyártót :)) ad fel - nem is tudom miért? (Azaz, sic transit gloria mundi).
Lényeg, ami lényeg, hogy Jean Lannes-t illetően találtam egy olasz oldalt "Assieme a Ney e Davout, si contendeva il titolo di migliore Comandante dell'Impero. Partecipò a tutte le maggiori Campagne Napoleoniche. Tra tutti i Marescialli fu probabilmente l'unico vero amico di Napoleone, al quale dava del tu. Morì per le gravi ferite riportate durante la battaglia di Essling. La sua morte recò un grande dolore a Napoleone e una grossa perdita per tutto l'Esercito Francese."
(az össze marsall közül valószínűleg az egyetlen igaz barátja)
Ugyanezz a forrás Bessiéres-ről ezt írja: "Buon Comandante di cavalleria, arrivò, nel tempo, a comandare la Guardia. Coraggioso e deciso, rimase ucciso nella battaglia di Lutzen del 1813. Napoleone soffrì molto per la sua perdita."
(Mindkettejükről azt írja, hogy haláluk mekkora veszteség volt a Császár számára.)
Lemented gépre, majd alul Új kép Tallózás, ekkor kijelölöd, majd (ha akarsz feliratot, akkor mellette írsz valamit a rovatba, és Feltölt. majd Beszúrás. S csak ezután a Mehet.