Keresés

A Pilátus az én könyvemben együtt jelent meg a Disznótorral, ezért azt is elolvastam. Meg kell adni, Pólika félelmetesen tudja manipulálni az embereket! A férjét egyfajta szerelmi jobbágyságban tartja, a szeretőjét is igyekszik rávenni hogy az ő nézeteit vallja, Klárika nénit szimplán megfélemlíti, Andreát, a lányát meg teljesen elhülyíti. Még szrencse, hogy Antit nem tudja befolyásolni! 

Antal egyfajta elégtételnek éreze a dorozsi gyógyfürdőt apja szörnyű haláláért. Viszont soha nem sikerült volna megvalósítani, ha Iza nem sürög-forog, és győzködik ebben az ügyben. Amennyire kivehető, a gyakorlati ügyeket ő intézte. Egy hivatali apparátust nem könnyű megmozdítani, úgyhogy Iza nagyon jó szervező volt. Ráadásul bátor is, hiszen a háború alatt nemcsak röplapokat, hanem kézigránátot is szállított. 

Szerintem ha házasság, akkor tán az is benne van kicsit, hogy a másiknak mire van szüksége... és itt nem voltak egyenrangúak, mert Antal hagyta Izát dolgozni, kibontakozni, segítette, Iza pedig magától értetődőnek vette ezt, és azt is, hogy Antal "világát" nem Antal szemével nézi, hanem a magáéval - és azzal is értékeli.

Vannak emberek, akinek szükségük van arra, hogy foglalkozzanak a múlttal, van akiknek nem. Iza és Antal házasságval az volt a baj, hogy két különböző ember került össze. Nem volt egyikkel sem baj, egyszerűen nem tudták egymást boldoggá tenni. 

Azt gondolom, hogy igen, a munkája után jár neki az esti pihenés. De azt is gondolom, hogy ha ezeket a dolgokat megérti, akkor feleannyit bosszankodik az anyján, és csak attól, hogy ezekben közeledni tud hozzá, jobban viseli - ez nem jelenti azt, hogy úgy kell ugrálnia, ahogyan Etelka néni fütyülne.

... tehát amikor az apja megkérte, hogy utazzon vele a szülőfalujába, amikor az anyja a cselédvilágról mesélt volna, akkor ezeknek nem ismerte el a jelentőségét, ezek elmúlt dolgok voltak számára, nem ismerte fel, hogy a szülei élete ezekben a dolgokban gyökerezik, és amíg ott gyökerezik, addig őáltaluk ezek élő dolgok, nem elmúltak.

Ugyanezt az alap-ellentétet bevitte a házasságába is, Antalnak sérelmei gyökereztek Dorozson, Iza a jövő felé nézett, és nem látta ezeket, nem ismerte el... nem gonosz volt, inkább ezekre a dolgokra valahogan vak.

... és igazából kerülte a lehetőséget, ahol rá tudott volna látni, mások miért olyanok, amilyenek, nem érdekelte őt a szülei múltja, Sz. M. emiatt írta róla a fülszövegben, hogy "a gyermek karrierestül megbukott mint ember".

Hát. Egyedül él, a munkája tölti ki a mindennapjait, racionális, elvált, gyermekei nincsenek, otthonteremtés nem foglalkoztatja, Teréz mindent ellát, a neki udvarolni szándékozó Domokost eleinte zsinórban lerázza. Rendben van, hogy hasznos tagja a társadalomnak, de miért nőies...?

Most így zuhanyzás közben belegondoltam és Iza nem bukott meg nőként. Antallal azért ment tönkre a házassága, mert: ".....el kellett hagynom téged, mielőtt rámragad az iszonyatos fegyelmed és megtanulok a te szemeddel látni, hogy Dorozs csak víz és kő és pénzügyi lehetőség, nem esély, hogy jóvtevődjön valami, amit jóvá kell tenni." VAlami ilyesmi az idézet, nincsen meg nekem a könyv. A lényeg, azért szakítottak, mert máshogy láttak a világot, Iza racionálisan, Antal érzelmileg közelítette meg a dologokat. Ez az, amikor igazán egyik sem hibás, csak egyszerűen két ember nem illik egymáshoz. 

Domonkos meg egy furkó, úgyhogy ő igazán nem mérvadó.

Egy mindenbe beleszóló, de senki igényeit nem néző rokonnal adódó családi konfliktusok feloldása elég embertpróbáló feladat, én nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is sikerülhet-e. Igazából Iza is érzelgős, mert pont az érzelgőssége miatt hozta fel az anyját magához Pestre, holott, ha racionálisan belegondolt volna, rájött volna, hogy sokkal jobb helyen van a megszokott környezetében. 

A regény nagyon szubjektíven mutat be egy helyzetet, azért hiszi mindenki, hogy Iza olyan rettentes. Bárki ha belegondol a szituációba valószínűleg rájön, hogy Etelka neki is az agyára menne. Jó, nem mindenki, biztosan vannak türelmes emberek is, de szerintem a probléma forrása nem az, hogy Iza olyan rossz lenne, hanem, hogy Iza hozott egy rossz döntést, miszerint az anyja lakjon nála. Utána meg egy másik rossz döntést, hogy gyerekként kezelte az anyját. De ez meg nemcsak az ő hibája, hiszen, az anyja gyerekként is viselkedett. Az elején legalábbis is mindent Izára bíz, ő nem szól bele semmibe sem.

Érzelmileg a többiekhez képest jókat kapott, a szülei támogatták, elismerték, nem voltak reménytelen szerelmei, a professzor múltja ellenére felvétette az egyetemre és végzés után állást is szerzett neki - a társadalommal hadilábon állt, de emberileg egyébként jó lapokat kapott -, ez nem arra volt indok, hogy mindent elviseljen, hanem arra, hogy ne legyenek olyan viszonyítási alapjai, mint másoknak, és az anyja túlbuzgalma legyen "a minden". Ez ellen lázadt, ezt kerülte, emiatt kapta meg tőlem, hogy "kamasz".

Nem tudom, hogy megbukott-e Iza nőként, mert erre a regény nem nagyon tér ki, de hogy Domonkos egy egoista pöcs, az biztos. 

Iza sem kapott olyan jó lapokat. A II v.h. végig az apja miatt "kiközösített" volt a társadalomban. De még Etelka haragudott a férjére amiatt, mert elcsapták az állásából, Iza kiállt az apja mellett. Szóval nem lehet őt ilyen elkényeztetett kislány szerepbe betenni.

De ha mégis ő kapta a legjobb lapokat, az akkor sem indok arra, hogy elviseljen mindent. Nézd, nem viselkedett szépen az anyjával, de Etelka sem tartozik a szelídebb elemi csapások közé. A könyv nagyon egyoldalúan van megírva, úgy van beállítva, hogy Iza, a rossz, a gonosz, bezzeg Etelka milyen jó meg minden. Pedig az igazság ennél sokkal árnyaltabb. 

Iza nem tudott olyan családi életet kialakítani, amelyben többé vagy kevésbé feloldja ezeket a konfliktusokat; a női szerepben elég komolyan megbukott. (Az, hogy a férje és később a barátja otthagyta, szerintem ennek folyománya volt, nem valamilyen légből alászálló, előzmény nélküli istencsapása, noha ő akként élte meg.)

Mindenki másnak rosszabb lapokat osztott a sors, Antal elég korán támogató háttér nélkül maradt, Iza apjának szívességi forintjain, Etelkát egyik rokona nevelte fel, a konyhán dolgozott, csak ha vendégek jöttek, hívták be a szalonba, Lídia félárva, mind ismerték, milyen az, amikor nincs jószándék körülöttük, Iza az egyetlen, akinek a jószándék teher, és nem tudja másban, mint bosszankodásban, a másik elkerülésében feloldani.

Gondoljál bele, hogy milyen fárasztó lehet együttélni valakivel, aki folyton olyan szíveségeket tesz neked, amivel csak megnehezítit az életedet. És neked mindet el kell fogadni és hálásnak lenni. Iza szerintem ott hibázott nagyon-nagyot hogy nem fogta fel, hogy Etelkának nem lesz jó helye Pesten, neki nem arra van szüksége, hogy mindent megoldjanak helyett, ő dolgozni szeret. 

... amúgy Izának tényleg igaza van, csak! - valahogyan a fókusz sosem kerül le róla és az igazáról... mint az az eset az esernyővel - dühíti, hogy az anyja azt hiszi, szüksége van arra, hogy utánavigyék az esernyőt, nem érti meg, hogy az anyjának van szüksége arra, hogy utánavigye... pedig nem állna sokból megköszönni és hazamenni együtt villamoson, esernyővel.
Iza olyan, mint egy lázadó kamasz, akinek az dobol a fejében, hogy "nem kell az esernyő", és ezzel a dolog el van intézve.
Szerintem annyira érzelmes, mint egy kamasz, és annyira is lehet neki magyarázni. Még ha egyenként meg is érti a szavakat, úgy súlyozza, mint aki nem egészen nagykorú.
Antal jobban átlátja ezt a dolgot, amikor megköszöni, hogy Etelka elmosogatta az edényeit, holott nyilvánvalóan maga is kiválóan el tudná mosogatni és feltehetően meg is teszi, amikor egyedül vacsorál.

Ez az én egyéni véleményem, de szerintem Szabó Magda felmenti anyucit. Pl. Katalin is a saját anyját Klicsné emlékéből szereti meg, meghatódik, amikor Melinda az anyjával való szép emlékeiről beszél. Azt a nőt valamifélé érzelgős, romantikus mítosz veszi körül és nincsen az a határozott írói elítélés ellene, mint pl. Iza ellen, vagy a Disznótorban Pólika ellen. 

Igazából ezt még meg is értem. Egyik unokatestvérem is azért választotta a bőrgyógyászatot, mert ott kevés az esély, hogy valaki meghaljon. Nem sok ember vállalná be, hogy mondjuk rákos gyerekekkel foglalkozzon, bármilyen nemes meg fontos a küzdelem.

Csak úgy van említve, hogy Klicsné, ha jól emlékszem.

Ami a Danaidát illeti: az (egyáltalán nem) kedves mamáról alkotott vélemény nem az írónőé, hanem Melindáé. Azt szokták mondani, hogy rossz anyáknak van jó gyerekük, nem tudom, ez mennyire igaz. Iza esetében biztosan nem, neki igazán szerető, és gondoskodó anyja volt. Még annyi tapintat is volt benne, hogy a halála balesetnek is felfogható legyen. 

Elgondolkodtam azon, amit írtál. Lehet, hogy Iza azért választja a reumatológiát, mert ott nem sokszor kell ágyhoz kötött betegekkel vagy haldoklókkal foglakoznia? 

Én ebben a regényben Izát és Lídiát látom a legérzelmesebbnek, a többieket totál kudarcnak. Domokos szakítási stílusa után teljes érzelmi analabéta, egy egoista pöcs. Etelka meg felnőtt, egyenrangú emberekkel nem tud mit kezdeni, csak gyerekekkel meg "szolgákkal", akiknek parancsolhat, akikel úgy érzi magát, hogy ő felettük áll. 

Egyébként Antaltól is elég furcsa, hogy egy házasságból magyarázat nélkül lép ki. 

Mondjuk Szabó Magdának vannak olyan megnyilvánulásai, amiből azt érzem ki, hogy hiába hatalmas írónő, mégis csak ember, aki érzelgőségből lépre megy mindenféle hamis romantikának és köszönésben sem áll a valósággal, az, amit ír. Erre először a Danaida olvasásánál jöttem rá, amikor Melinda anyját ábrázolta (nem jut eszembe a neve). Hogy milyen jó anya volt, hogy szerette a lányát, hogy akarta hogy a lánya jobb életet éljen, mint ő, mennyire törődött a lányával. Igaz voltak apró csip-csup hibái, mint például hogy a tizenéves lányát szexre kényszerítette az alkoholista fickójával, nehogy az mással csalja meg őt, de attól még nagyon jó anya volt. Akkor gondoltam először arra, hogy ez a Szabó Magda nem teljesen normális, mert lépre ment a megtiport, de lelke mélyén becsületes prosti képnek.  Meg arra gondoltam, hogy ez a bele sem gondoltam, hogy mit jelent egy gyermek életében a sexuális abúzus. 

Szabó Magda és kedvenc hősei gyakorlatilag nemigen tudnak feldolgozni semmit.

Sz.M. képtelen feldolgozni, hogy már nem gyerek és a szülei halandók, képtelen feldolgozni a férje halálát évtizedekkel később sem!

Magam se tudom, hogy Izát tuajdonképpen pozitív vagy negatív hősként akarta megírni, mindenesere Domokos amiatt hagyta ott még a gyászával sem törődve, mert felfogta az otthoni környezetben látva a nőt, hogy secperc alatt ki lesz lelkileg herélve, mintahogyan Antallal is ez volt a célja, és nem akarta magát ennek kitenni.

Nagyon visszataszító tud leni egyébként egyu.n. "erős nő", aki meg van győződve róla, hogy mindenben neki van igaza... (Erős férfi is persze, csak itt most nem róluk van szó, és ez nem egy feminista topic hálistennek).

Az, hogy Iza nem tudja elfelejteni a volt férjét, szerintem nem annak a jele, hogy annyira érzelmes, hanem hogy érthetetlen kudarcként él benne a dolog és nem tudja feldolgozni, kvázi nem tud túllépni rajta.
Hiszen nem veszekedtek, nem volt látványos ellentét köztük; Iza nem fogta fel, hogy mi fullasztja mellette a másikat, hanem korektül tudomásul vette, hogy a férje kilépett a házasságból. Elfogadta, de nem értette meg.
És ami miatt nem értette meg, annak szerintem nem speciálisan Antalhoz volt köze, hanem ahhoz, ami a regény végén áll, a ballada-idézetben: hogy elmenekül(t) a  negatív dolgok elől, a halál gondolata elől, orvosként a gyógyulás reményével biztató esetekkel tudott mit kezdeni, a reménytelen esetekkel nem (a saját apjával sem; és átvitt értelemben az anyjával sem).
Ahol nem segítenie kellett volna, hanem elfogadni, ott úgymond felmondta a szolgálatot.
Nem értette meg azt: azzal, hogy kizárja az életnek azt a részét, amikor szembenéz egy halott arcával, kizárja azokat is, akik szembenéznek vele és egyedül hagyja őket ezzel a szomorú, magányos tapasztalással.
Csak a végén jött rá, amikor őt zárták ki, holott jobban szüksége lett volna egy másik emberre, mint bármikor azelőtt.

Ez a két külön bolygó hasonlat tényleg összefoglalja a regény lényegét. A két főszereplő tényleg két külön bolygóként kering egymás körül, hiába közeli rokonok és hiába laknak egy fedél alatt, mindegyik a maga elképzeléseihez akarja igazítani a másikat, a másik igényeivel egyik sem nagyon törődik. Talán Iza az, aki inkább próbálkozik, de neki is sokmindent a szemére lehet vetni.

Nekem a kedvenc könyvem a Pilátus a Disznótor és az Abigél mellett. Fiatalon olvasva kicsit unalmasnak tartottam, de aztán úgy hozta az élet, hogy meg kellett értenem. Ebben a könyvben minden szereplőnek igaza van a maga szemszögéből, és az a tragédia, hogy ezek az igazságok nem közelíthetőek egymáshoz, külön bolygóként kering mindenki a központi események körül.

Szerintem Iza érzelmes nő, csak nem érzelgős, mint Antal és nem próbál másra rátelepedni az érzéseivel, mint Etelka. Legalábbis az, aki hét évvel a válás után sem tudja teljesen elfelejteni az ex-férjét, az nem lehet érzéketlen.

Szerintem is önző dolog volt, hogy nem akarta meglátogatni az apját, mert ilyen helyzetben inkább arra kellett volna koncentrálnia, hogy mi jó az apjának, nem a saját érdekeit. 

Virág HIldás rész is kiakasztó volt. Azt megértem, hogyha figyelmezteti az anyját, de eltiltani nem volt tőle joga.

Viszont Etelka sem az empátia bajnoka. Azon a részen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor azon gondolkodik, hogy ezentúl ő fog főzni a lányának, mert ő kiválóan főz és egyébként is a lánya mióta nem evett egy rendeset, mivel amikor otthon van, akkor is azt mondja, hogy miatt ne csapjanak nagy főzést, inkább étterembe megy. Szóval ha a lánya már 10 éve mindig elmenekül, hogy a főztjéből kellene ennie, akkor rájöhetett volna, hogy a lányának megváltozott az ízlése. De nem látja, mert ő még mindig csak egy kislányt lát, aki után az esőköpennyel kell rohangálni. Egy jó, gyerekével törődő anya elengedi a gyerekét, ha az már felnőtt. 

Most nézzük Etelkát annélkül a hamis pátosz nélkül, amivel az írőnó szól róla. Képzeljük el a viselkedését Teréz szemszögéből például! Etelka már úgy kezdte a dolgot, hogy Teréz úgyis biztos lop ("ezentúl minden másképpen lesz, Iza nehezen megkeresett pénzéből ne vegyen házat az a TEréz"), holott a lánya megnyugtatta, hogy Teréz teljesen megbízható. Szóval egy percig sem vette komolyan azt, amit a lánya már hónapok óta kitapasztalt. Aztán Teréz bármit is tett a nyomába volt és folyamatosan kritizálta a munkáját. Aztán, amikor a munka végén TEréz megfürdött, akkor utána akart menni a fürdőbe, de az zárva volt, így csak a kilincset tudta rángatni. Ezen teljesen kiakadtam. MIndkét nagymamám csak pár évtizeddel később szocializálódott, mint Etelka, de egyik sem viselkedett volna így, hogy tudja, hogy egy ismeretlen nő meztelenül tartózkodik a szomszéd helyiségben és ő meg be akar menni és rángatja a kiliincset. Ezt nem lehet a korra ráfogni, ezt szimplán gyökérség. Etelka ilyen kibírhatatlan, ha elemében van. Igazából szegény, naiv, szerelmes Lídiát szerintem a világból kiszekálta volna, ha tényleg odaköltözik. 

Ami Izát illeti, néha elgondolkodom, milyen jól érezné magát a Vulkán bolygón, bár ez a műfajokat tekintve képtelenség.

Azt is felrovom neki, hogy nem ment el a haldokló apjához, akit pedig szeretett és szolidáris volt vele. Lehet, hogy az eleven képét szerette volna megőrizni, de Vince meg annak örült volna, a vele van. Még szerencse, hogy az áplónő megértette a helyzetet.

Azt is helytelenítem, hogy Iza nem engedte az anyját azzal a kissé kétes múltú nővel barátkozni. Nem az számít, hogy mi volt, hanem az, hogy az anyjának végre társasága lenne.

Viszont mindezek arra vallanak, hogy a regény hősei közül egyik sem fekete-fehér, hanem árnyaltan ábrázolták őket.

Hogy Iza kiakasztó, azt nem kell bizonygatnod, egyetértek vele. Tényleg visszatetsző, ahogy pattog az anyjának pl. hogy mikor aludjon, meg hogy nem szabad egyedül fürdeni, meg hogy nem veszi észre, hogy egy idős embernek is kell az értelmes elfoglaltság, főleg, ha egész életében tevékeny volt. Igen, én is úgy tudom, hogy az  ötvenes években az volt a bevett szokás, hogy a halálos betegeket nem tájékoztatták az állapotokról. Ezt egyébként Etelkának is fel lehetne róni, ő sem árulta el a férjének ezt. 

De Szőcsné ugyanúgy nem veszi tudomásol, hogy mi kell a másiknak, ugyanúgy leszarja a lánya igényeit, mint az az övéit. Nekem unszimpatikus, ahogy eltervezi, hogy majd Iza lakását úgyanúgy berendezik, ahogy a gyerekkori ház volt, meg majd minden szabadidejüket együtt töltik, ahogy gyerekkorában. Csak azt nem veszi észre, hogy időközben a lánya felnőtt, nem gyerek már. Amelyik szülő ezt nem veszi észre, az hatalmasat hibázik a gyerekével szemben.

A másik, amit nem értek benne az az odaköltözés Antalhoz. Mint szülő azt mondom, hogy semmennyire sem normális, ha egy anya egy olyan férfivel él együtt, aki annak idején megsebezte a lányát (függetlenül attól, hogy a lánya hibázott-e a házasságban vagy nem) és boldogan nézegeti a férfi új boldogságt, sőt az új feleséggel is anyai viszonyba kerül. Igazából nem akarok messzire menni, Lídiának szerencsére volt, mert egy ilyen "én mindent elintézek, én mindent jobban tudok" anyós (hiszen Antal anyjaként tekintett Etelkára) nagyon meg tud keseríteni egy házasságot. 

A harmadik fő kiakasztó a regényben meg Domokos. Ő csak azért, mert a majdnem-mennyasszonyával, a majden-mennyasszony anyjának halála napján szakít, úgy hogy még magyarázatot sem ad, csak eltűnik. Én ezt hívom az empátia teljes hiányának. Meg a gerincénak is.

A Pilátusban szereplő öregasszonyt nem tartom önzőnek, csak éppen képtelen alkalmazkodni az új helyzethez. A lánya viszont nem méri fel annak a következményeit, hogy "öreg fát nem lehet átületni". Gondolj bele: az öregasszony egész életében dolgozott, úgy érezte, fontos, szüksége van rá valakinek-valakiknek. A már felnőtt lányát még mindig gyereknek tartja, holott Iza nagyon is önálló ember. Egyébként a doktornő drága is gyerekként kezeli az apját, nem mondja meg, mi a baja, holott ő alighanem sejti. Viszont akkoriban nem beszélték meg a beteggel a helyzetet, legalábbis Magyarországon nem. Ez tehát nem csak Iza hibája, hanem a koré is. Igaz, Iza nem éppen az empátiájáról híre, pl. az apját sem kíséri el a gyerekkora helyszínére, de nem önzésből teszi, illetve nem teszi meg, hanem mert nem látja racionális okát. Nem éppen a túlzásba vitt érzelemnyilvánítás jellemző rá.

Szia!

Nem tudom már, valamelyik antikvárium oldalán. Ennyi pénzt nem akartam kiadni érte. Hátha a nagy retrolázban valamelyik kiadó megjelentetné, az jó lenne.

Most olvastam újra a Pilátus című könyvet és egyre inkább az az érzésem, hogy Szabó Magda bár kitűnő író nem azt a hatást érte el, amit akart. Nekem abszult nem arról szól, hogy egy önző, hideg nő tönkreteszi az anyját, aki mindent megtenne érte, hanem hogy két végelenül önző nő a saját és a másik ismeretének teljes hiányában összeköltözik és egyik jobban szenved a kialakult helyezttől, mint a másik. Meg hogy milyen veszélyes, ha egy anya nem tudja elfogadni hogy a gyermeke felnőtt. Szabó Magdát hatalmas írónak tartom, de nagyon sok regényéből az jut az eszembe, hogy nem tudott leválni az anyjáról.  

Tegnap az ATV-ben, a könyvjelző c. műsorban volt egy interjú, pontosabban annak ismétlése Szabó Istvánnal, persze hogy az Ajtóról bezsélgettek. Nagyon érdekes volt hallanom, sajna, csak véletlenül találtam mg, és az utolsó néhány percet hallottam.