Ez egy újszerű mérés, az eredménye pedig egy érdekes lehetőség a sötét anyag magyarázatára, csak épp ellentmond azoknak a méréseknek és részecskefizikai ismereteinknek, melyek szerint a primordiális nukleoszintézisben egyszerűen nem keletkezhetett ehhez elég barion.
„Azt már rég megmérték a tudósok, hogy az ősrobbanáskor mennyi anyag keletkezett az univerzumban, de ennek a látható anyagnak egészen eddig csak egy részéről tudták, hogy hol található.„
A tudósok csak most tértek át a látható anyag kereséséről, a hallható anyag keresésére, ami hiányzik a leltárból?
„Macquart szerint ezeknek a kitöréseknek a sugárzása úgy terül szét a hiányzó anyagon, ahogy egy prizma szétválasztja a napfény színeit. Ezért ha elég gyors rádiókitörés távolságát sikerül megmérni, azzal meghatározható az univerzum sűrűsége – mondta.”
Ide is érvényes a mondás, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad?
Egy idézet Martin Rees Csak hat szám című 1999-ben magyarul is megjelent könyvéből: "... a legtávolabbi, legnagyobb vöröseltolódású szupernóvák - úgy tűnik - lassabban gyúlnak ki és lassabban halványodnak, mint a hasonló típusú, közelebbi szupernóvák. Ez éppen az, amit várhatunk: egy távolodó objektumon lévő órának ... lassabban kell járnia. Ha a távolodó szupernóva periodikusan "bip" jeleket adna ki, akkor a későbbi jelnek hosszabb utat kellene befutnia, ezért a beérkezések közt eltelt időtartamok megnyúlnának. Egy szupernóva kifényesedése és elhalványodása maga is olyan, mint egy óra, így a fénygörbék vöröseltolódással arányos lelassulása pontosan olyan, amilyenre távolodó mozgásuk következtében számíthatunk. Erre a statikus univerzumban nem volna magyarázat. Ez a megfigyelés legjobb cáfolata minden olyan gyanúnak, hogy a vöröseltolódást a fény valamiféle 'elfáradása' okozza." Ehhez nyugodtan hozzá lehet tenni, hogy ha a jelenség mégsem lenne igaz, az az alapokat érintené.
A szupernóvák fénygörbéjének lefutási hossza a fényességgel is korrelál (Phillips reláció), az összefüggés felhasználásával váltak a csillagászok számára standard gyertyákká az Ia típusú szupernóvák. Eredetileg a B-szűrős fénygörbe csúcsa és az azt követő 14. nap értékének a különbségét tekintették mérvadónak, de később a 14-et módosították 20-ra. Goldhaber és munkatársai 2001-ben, Blondin és munkatársai pedig 2008-ban vizsgálták a jelenséget, és arra jutottak, hogy az Ia típusú szupernova robbanásokhoz kapcsolódó fénygörbék lefutásának hossza a vöröseltolódással 1+z arányban nő, (tehát a görbén a 14 ill. a 20 nap csak kis vöröseltolódásoknál mérvadó). Általában ezt a két munkát tekintik a fénygörbék vöröseltolódással arányos lelassulása bizonyítékának, például a 2765-ben korábban idézett cikk is: https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspa.2010.0044
egy érdekesség hamar feltűnik, mégpedig, hogy Goldhaberék ugyanerre az eredményre vezető 2001-es gondolatmenetét megkérdőjelezi, lényegében egy nehezen tagadható szelekciós hatásra hivatkozva a távoli szupernóvák esetében.
Stephane Blondin 2008-at megelőző úttörő jellegű munkáiban elsősorban a szupernova robbanások spektumai vizsgálatával foglalkozott, megalapozva az SNID szupernova azonosítási rendszert. 2008-as dolgozatában ezt az utat folytatta.
Megpróbáltam figyelmesen olvasni a cikket, de többször átsiklottam egy mondat fölött (elfogadtam kritika nélkül) - pedig kiemeli a cikkben, mert ez az alapja annak, hogy a spektrumokkal dolgozhasson fénygörbe szélességek helyett -, de aztán egyszer csak furcsa lett: "az átlagos eltérés a tematikus spektrumtól kicsi, és minden spektrum hasonló módon fejlődik a napok folyamán, függetlenül a fénygörbe szélességétől." A robbanás különböző fázisaiban jellegzetes a nóvák spektruma (ezekről tudunk ma sokkal többet, mint 20 éve, köszönhetően nagyrészt Blondinnak), de biztosan nem szakadhatnak el a fénygörbétől, bármi miatt is olyan az a görbe, mindegy, hogy a robbanás nagyságától, vagy a távolodástól. Emiatt - szerintem - ez a cikk se tudja bizonyítani, amit állít, merthogy teljesen mindegy, hogy spektrumokat vizsgálunk, vagy az egy mérőszámmal megadható fénygörbe szélességet - az utóbbit pedig a robbanás nagysága nagyban befolyásolja.
Először egy bekezdés erejéig visszapörgetném az időt 1997-re.
A Hubble törvényt ismerték akkor már 75 éve: a galaxisok Földön mért - vöröseltolódásból számított - recessziós sebessége és luminozitási távolsága alapján állapították meg. Ebből egyenletes tágulást feltételezve, a Hubble állandót folyamatosan pontosítva visszafelé kiszámolták az ősrobbanás időpontját, az Univerzum korát. Mindenki azt gondolta, hogy a gravitáció valahogy lassította a tágulást, mert már Friedmann is megírta, de ezt a lassulást nem tudták kimérni 1998-ig, amikor jönni kezdtek a távoli szupernóva kutatások eredményei (ebben a topikban is már volt ábra, hivatkozás arról, hogy a távolság-sebesség függvény nagy távolságig, legalább 3 milliárd fényévig – az előző hsz-ben idézett munkák alapján pedig sokkal tovább – gyakorlatilag lineáris). Nagyobb z értéknél egy kis mértékű elhajlás látszik (az ΩM=0,2, ΩΛ=0 modellhez képest "fölfelé", az 1919-es hsz-ben bemásolt ábrán lévő Milne modellhez képest pedig lefelé, de ez az illesztéshez választott görbe paraméterezési "hibája" – ami természetesen bőven elmegy, ha pl. legfeljebb másodfokú polinommal közelítik az értékeket –, merthogy a mért értékek abban a tartományban történetesen a Milne modell felettiek).
Mi a helyzet a kisebb z értékeknél, mit csináltak mondjuk 3 milliárd év óta a galaxisok? Nyilván közelebb voltak egymáshoz, de mozogtak, távolodtak egymástól ugyanúgy. Az a galaxis, amelyiknek egy másiktól való távolsága "most", mondjuk egymilliárd fényév, régen közelebb volt hozzá, de ugyanolyan gyorsan mozgott. Más szóval: régen ugyanolyan távolság mellett gyorsabban mozogtak a galaxisok, mint most. Az általános sebesség-távolság arány, a Hubble paraméter, más, nagyobb volt. Azóta folyamatosan csökken.
Nem volt mindig ez olyan nyilvánvaló (és ma sincs annyira a köztudatban), merthogy a tágulás gyorsulását tekintették annak. Például.: "Időközben - egészen pontosan 1998-ban - kiderült, hogy távoli szupernóvák vizsgálatai alapján az Univerzum gyorsulva tágul, amit egy ismeretlen eredetű, a gravitációs vonzóerővel ellentétes hatású "erőhatás" létéhez kötöttek (ez az ún. sötét energia). Ez azt is jelenti, hogy a Hubble-"állandó" értéke időben változik, s így nem tekinthető igazi konstansnak (a nagyon közeli ill. nagyon távoli galaxisok vizsgálatánál semmiképp) - ugyanakkor a kozmológiai modellek kiszámításánál továbbra is fontos paraméter maradt." https://web.archive.org/web/20090513103504/http://hirek.csillagaszat.hu/univerzum_szerkezete/20090511_hubble_allando.html#
(
A tapasztalt Hubble törvény - szemléletesnek szánt - összefoglalója kis vöröseltolódásokra:
Vegyünk 3 galaxist: a mienket (O), egy olyat, ami egymilliárd fényév távolságra látszik (A), és egy olyat, ami, majdnem teljesen ugyanabban az irányban 2 milliárd fényévre látszik (B). Elindul a fény B-ből, A-ba , közben az Univerzum tágul, de ez a tágulás az utóbbi 3 milliárd évben egyenletes, ezért azt is mondhatjuk, hogy az A távolodott egyenletesen B-től. Amikor a fény megérkezik A-ba, A-ból is elindul ekkor egy fénysugár felénk és a B-ből jövő mellett. Mivel a B-ből jövő fény 2 milliárd év alatt ér ide, és A-tól egymilliárd évig együtt fut az A-ból érkezővel,B-ből A-ba egymilliárd évig tartott az útja. Közben mi is távolodunk A-tól is és B-től is. Mikor mondhatjuk, hogy a Hubble törvénynek megfelelően látjuk őket? Akkor, ha az A-ból érkező fény z1 vöröseltolódásánál, a B-ból érkezőét kétszer nagyobbnak, 2z1-nek látjuk. Nem relativisztikus sebességeknél a sebesség arányos a vöröseltolódással, a sebeségfüggvény pedig ugyanabban az irányban additív. Mivel a két galaxisról érkező fényjelek A-tól már együtt futnak, a 2z1 és a z1 vöröseltolódások közötti z1 "növekmény" még korábban, a B-től az A-ig keletkezett, tehát A-ban B mért vöröseltolódása z1 kellett legyen, ami azt is jelenti, hogy a két galaxis egymástól mért távolodási sebessége ugyanakkora volt, mint az A és a saját (O) galaxis távolodási sebessége.
)
Ha viszont igaz az, hogy régen ugyanolyan távolságok mellett gyorsabban mozogtak a galaxisok, mint most, akkor nem lehetett ugyanaz a dinamika egymilliárd évvel ezelőtt a B és az A galaxis között, mint most A és a mi galaxisunk között. Az Univerzum életkorának 1/13 részéről van szó, ennyi idő alatt bármely galaxis egyenletesen mozogva 1/12 -szer került távolabb egy bármelyik előre kiszemelt másiktól (a távolság/sebeség arány 13/12-szer nagyobb, a sebesség/távolság arány 12/13-szor kisebb lett).
A 1919-es hozzászólásban Tuarego bemásolt két ábrát egy Nature cikkből, amit most próbáltam valamivel figyelmesebben elolvasni néhány ott idézett tanulmánnyal együtt. Tennék néhány kapcsolódó észrevételt, egy ideje úgyis áll a topik.
– Néhány év óta konszenzus van arról, hogy az Univerzum végtelen. Ha ez a Einstein idejében is így lett volna, valószínűleg nem vezette volna be a kozmológiai állandót, hiszen nem lett volna szükség rá a gravitáció összehúzó hatásának ellensúlyozásához, mert a gravitációs hatások eredője a kisebb kötött rendszerek kivételével nulla.
– Adam Riess és mások egészen pontosan azt állapították meg 1998-ban, hogy "a nagy vöröseltolódású Ia szupernóvák távolságai átlagosan 10-15% -kal nagyobbak a vártnál egy alacsony tömegsűrűségű, kozmológiai állandó nélküli ΩM = 0,2 lassuló univerzumhoz képest" https://en.wikipedia.org/wiki/Accelerating_expansion_of_the_universe
– A "gyorsulást" két kutatócsoport a távoli szupernóvákkal segítségével mutatta ki, de ha pontosan tudjuk mérni a(z időben is) közelebbi mozgásokat, akkor itt kell(ene) látványosabbnak lennie a változásnak. (A gyorsulásnak az utóbbi időben kellett volna igazán beindulnia – úgy nem lehetett, hogy korábban begyorsult és aztán visszavett a gyorsulásból).
– A közelebbi mozgásoknál ilyen változás nem mutatható ki: "A 0,1-nél kevesebb vöröseltolódású szupernóvák esetén (vagy az univerzum életkorának kevesebb, mint 10% -ánál rövidebb fényút időnél) szinte lineáris a távolság–vöröseltolódás viszony." https://en.wikipedia.org/wiki/Accelerating_expansion_of_the_universe
– Ebből következően a lassítási paraméter negatívba fordulását bemutató korábbi cikkek valószínűleg nem állják meg a helyüket. Pl.: https://arxiv.org/pdf/1204.2272.pdf (összefogaló ábrák a 6. oldalon). ( A Csillagváros fórumon 2013-ban ezzel kapcsolatban vita bontakozott ki, majd zárult le a "kísérleti tény" részletes bemutatása után: https://www.csillagvaros.hu/viewtopic.php?f=59&t=2315&start=50 )
– Ez tulajdonképpen egy igen furcsa tapasztalat, hiszen a gravitációs vonzás létezik a galaxisok, galaxishalmazok között. Ennek megoldása lehet, hogy egy "sötét energia" ugyanolyan erejű, de ellentétes irányú hatást fejt ki. Az előbbi Nature cikk is emellett érvel, hangsúlyozva, hogy a referenciaként bemutatott Milne-modell alatt nem üres univerzumot kell érteni. Azonban a megfigyelt jelenség nagyon problémás, hiszen a gravitáció az inverz négyzetes törvényt követi, és az ezt kiegyenlítő erőnek is pontosan ekkorának kellene lenni, azonban "kisebb" távolságon, pl. a galaxisokban ilyent nem tapasztalunk. https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspa.2010.0044
– Ilyen pontosságú egyezés mért adatok között általában két irányba mehet el: - vagy egy új felfedezés, amely lehet nagy horderejű, ahogy az általános relativitáselmélet alapötletét pl. a súlyos és a tehetetlen tömeg egyenlősége adta, de lehet kisebb, könnyebben magyarázható (mint pl a Hold kötött keringése, ami csak az első pillanatban furcsa). - vagy kiderül, hogy ugyanazt a dolgot mérjük kétféleképpen, ami itt azt jelentené, hogy a távolsággal a vöröseltolódás automatikusan változik, nem a recessziós sebességgel korrelál. Ekkor viszont a fény "fáradását" kellene megmagyarázni , esetleg kész tényként, axiómaként kezelni, )– és millió dolgot a kozmológiában. Mondjuk, az elsőt, hogy miért nem zuhannak össze a galaxisok a gravitáció miatt, végtelen Univerzum esetén ki lehet pipálni, ez nem lenne kérdés) Az is igaz, hogy a mostani elméletek is bizarrak, elsőnek mindjárt a végtelen kis idő alatt majdnem végtelen kis méretből végtelen naggyá váló Univerzum. Szóval, hogy nemcsak, hogy tíz a mínusz valahányadikon másodperc alatt tíz a valahányadikonszor megduplázódott, hanem azonnal végtelenné vált.
– A Földről megfigyelt lineáris tágulás önmagában is fölvet egy problémát, mintha "nem lehetne úgy". A részleteket egy külön hsz-ben írom. Gondolom, ebben majd valaki meg fog cáfolni.
"A "c" az információterjedés elméleti határsebessége."
...amivel ugyanazt elmondtad, amit én: a fénysebesség a téridő konstansa.
Csak te a téridő kauzális szerkezetéből indultál ki, azaz abból, hogy A és B esemény között hatás (információterjedés) a fényszerű világvonalak alkotta "fénykúpon" vagy azon belül az időszerű világvonalak mentén haladhat. És mivel az időszerű világvonalak különböző sebességű mozgásoknak felelnek meg, amely sebességek felső határa a "fénykúp-felület", ezért a téridő kauzális szerkezetéből adódóan a hatások terjedési sebességének is a fényszerű világvonalakra mért sebesség a felső határa.
A téridő geometriájának nem több változata van, hanem a Minkowski a speciális relativitáselmélet téridejének geometriája. Ez pedig egy határesete az általános relativitáselmélet téridejének (aminek geometriája Riemann, pontosabban pszeudo Riemann), nevezetesen a görbületlen határesete. Ez a határeset az Univerzum azon részeiben érvényes, amelyek távol esnek a tömegektől és egyéb energiakoncentrációktól. De közelítő számításokra használható a görbült részeken is akkor, ha azokon belül csak olyan kis tartományokra szorítkozunk, amelyen belül elhanyagolhatók a görbültségek.
A "c" állandó független a görbültségtől, ugyanaz a konstans mind az általános pszeudo Riemann geometriában, mind a Minkowski geometriában.
A "pszeudo" kitétel pedig csak annyit jelent, hogy az egyik dimenzió az idő, és ennek megfelelően a Pitagorsz tételben nem csupa "+" szerepel, hanem +,-,-,-, vagy -,+,+,+. Teljesen mindegy melyiket használjuk.
Ugye tudod, hogy a fénysebesség az nem a fénynek a sebessége, hanem a téridő geometriájának az egyik konstansa?
Csak a tömeg nélküli dolgok ebben a téridőben kizárólag fényszerű világvonalakon haladhatnak, amely viszont minden vonatkoztatási rendszerben mérve fénysebességű mozgásnak tapasztalható.
Szerintem az univerzum véges, de nem juthatunk el a határához (és azon túl), mert a széle felé haladva a fénysebesség fokozatosan a 0 felé konvergál. Márpedig ha a fénysebesség nulla, akkor minden más is az, mert semmi nem lehet gyorsabb nála.
"Hová vész el a foton energiája? Ezt a tér szippanthatja fel, amelyen a foton áthalad hosszú útja során. Mivel az elveszett energia nem látható, a sugárzási veszteség „sötét” energiát hoz létre. Az univerzum sötét energiája és sötét anyaga nem két független fizikai entitás, mert összekapcsolódnak az E = m·c2 ekvivalenciatörvény által, és ezért a sötét anyag eredetére nem kell más utat keresni"
Semmi sem igaz belőle.
Pont olyan fantáziálásos ötletelés, amit az ilyen fórumokon a totálisan hozzánemértők szoktak elereszteni.
Ugyan mit csinálnak meg Herolddal az elit és amerikai tudósok?
R.A. pedig nem amerikai és nem is szakértője a kozmológiának. Ráadásul amiket a Qubit-en, a blogjában és a könyvében erről, meg a fundamentális fizikáról előad, az egészen dilettáns. Munkatársai hiába próbálták meg lebeszélni róla, hogy idős korára ilyesmikkel blamálja magát.
A változó fénysebességet sokan mások is régen feltételezték, jellemző az elit és az amerikai tudósokra, hogy mindent úgy állítanak be, mintha csakis ők találták volna ki . Vigyáz, mert ezt veled is megcsinálják .
Nagyon érdekes és jól megfogalmazott írások találhatók a jelzett oldalon. Az illető író szakmailag is jól képzett a témában. Az elmélete azok közé sorolható, amiket nagyon nehéz, vagy nem lehet kísérletekkel igazolni. Mindenesetre tanulságos a fizika és kozmológia iránt érdeklődők számára.
Az emberek önkénytelenül is ragaszkodnak a szimmetriához, az egyensúlyhoz, abban a reményben, hogy ebben rejlik az igazság. Pedig az aranymetszés alkalmazása gazdagította legjobban az építészetet, a művészeteket. A belátható univerzumból hiányzik az Antianyag, aminek csak hírmondója van a környezetünkbe. Lehet, hogy ez a szimmetriasérülés kell ahhoz, hogy létezzünk egyáltalán e világon? :)
