Rónay Jácint, az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepe miatt angliai emigrációra kényszerült bencés szerzetes 1866-ban térhetett vissza Magyarországra. Öt évvel később Andrássy Gyula ajánlására már arra kérték fel, hogy magyar történelmi kurzust tartson Ferenc József és Erzsébet fia, Rudolf trónörökös számára. A feladat nem állt távol tőle, hiszen az Angliában eltöltött tizenhat év alatt is elsősorban tanításból és nevelői munkából tartotta fenn magát, többek közt Kossuth Lajos fiai mellett. Eleinte habozott, elfogadja-e az udvari állást, attól tartott ugyanis, hogy a elveivel ellentétes dolgokat kell tanítania, de miután biztosították arról, hogy szabadon követheti meggyőződését, megkezdte Rudolf oktatását. A királyi szülők és a trónörökös közvetlen környezete elégedett volt Rónay munkájával. A sikert látva Erzsébet legkisebb lánya, az ekkor ötéves Mária Valéria nevelésének irányításával is megbízta 1873-ban. A tervet kísérő udvari tiltakozás következtében azonban ezt csak később, 1875 februárjában kezdhette meg. A feladatot végül tanítványa serdüléséig, 1883 tavaszáig látta el. Nyugállományba vonulását követően kezdte meg naplói feldolgozását, egyes szövegek kihagyásával, átírásával emlékirattá dolgozva át azt. Írását nem a nagyközönségek szánta - visszaemlékezését csak tíz példányban nyomtatta ki, ajándékul a számára fontos személyeknek és intézményeknek.
A szövegből először 1996-ban jelent meg válogatás, ez azonban elsősorban Rónay 1848-1849-es tevékenységére fókuszált. A jelen kötetünkben viszont az udvari tanárságára vonatkozó feljegyzéseiből válogattunk, amelyek most először válnak hozzáférhetővé a szélesebb olvasóközönség számára.A kötet különlegessége, hogy, Rónay eredeti szerkesztési elveit követve, az uralkodócsalád egyes tagjaival váltott leveleit: így Erzsébetnek küldött, Mária Valéria neveléséről szóló jelentéseit; a főhercegnő szüleihez írt leveleit, és Mária Valériának Rónayhoz intézett sorait is tartalmazza. A visszaemlékezést újonnan összeállított jegyzetapparátus és gazdag képanyag kíséri.
A kötet Vér Eszter Virág és Borovi Dániel gondozásában jelenik meg.
Öcsém Szombathelyen járt, és lefotózta nekem a múzeum épületét Sisivel. Tervezem, hogy megnézem a kiállítást, csak még nem tudom mikor. Sajnos nem lehet csak úgy simán odamenni, regisztrációhoz kötött.
Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok című tavaly megjelent könyvét gondolom már többen olvastátok. Én szó szerint az elmúlt percekben értem a végére. Akinek még eddig nem került a kezébe, annak nagyon ajánlom, hogy szerezze be és olvassa el. Időigényes, több, mint 400 oldal, de nagyon megéri a ráfordított órákat.
Engem már a külső megjelenés, a borító is nagyon megfogott. A csodás lila szín és a címlapra helyezett kép. Belül a fejezetek számai és címei is lilával íródtak. Ezt külön is értékelem. A könyv rengeteg képet tartalmaz, többet most láttam először. Maga a mű engem nagyon megfogott. Árad belőle az Erzsébet szeretet. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas kutatómunka áll mögötte az író részéről. Tökéletes, valósághű, mindenki számára érthető eredmény született. Nevek említése nélkül írom, hogy több író is példát vehetne róla.
Szívből gratulálok Káli-Rozmis Barbarának és köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát.
Halkan jegyzem, meg, hogy ebből kellene filmet készíteni ahelyett a borzalom helyett, amit némrégiben láthattunk a televízióban.
