Mai napsag minden valtozik, minden alakul. Kitarul a vilag, es a boseg zavaraban nehez okosan valasztani.
Ami allando az a csalad. Papa mama, gyerekek, nagyszulok - hogyan valtunk a gyermekkorban tanult peldabol a sajatunkra? Mi az amit azert teszuk mert otthon ezt lattuk - es mi az amit azert teszunk, mert otthon nem ezt lattuk (emlekeztek egy regi-regi OTP reklamra???)
Karacsony, Uj Ev, Husvet, szulinapok, evfordulok - vagy amit unnepeltek. . .
Kivel, miert, hogyan. . .
Jajj de orulok, hogy sikerult tisztazni - sajnaltam volna, ha felreertettel volna! :))
Tudod mit? Kicsi sirdogalas most mar mindig van, mert ahogy irtad, egyre tobb azoknak a szama akik nincsenek velunk valamilyen oknal fogva. Az a par konny nem teszi tonkre az unnepet, sot...
Még valamit szeretnék hozzátenni:sohasem látványosan, mindíg csak " a színfalak mögött"és nem is magam miatt keseregtem ilyen alkalmakkor. Ha fájt a szívem, másokért fájt, ha boldog voltam, mások boldogságának tudata tett azzá. Azt hiszem, tudnod kell, miről beszélek, hisz Gyermeke voltál egy Anyának, és Anya vagy Te magad is!
Én is sajnálom, de valóban félreértettelek. Az én "olvasatomban" úgy tűnt, " helyreteszel ", amiért nem csak a szépet látom meg az ünnepben:) Ez az írásbeliség hátránya, de köszönöm, hogy segítesz helyretennii:) Azt hiszem, abból fakad a túlérzékenységem, hogy a Karácsony nálam az Ünnepek Ünnepe volt, van, és lesz! És én ilyenkor óhatatlanul visszaidézem a rég elmúlt ünnepeket is, és nagyon tud néha fájni a szívem... Azt érzem, amit csodálatosan fogalmaztál meg Anyukáddal kapcsolatban, amire néha nincs is igazán magyarázat,és amit ennél szebben nem lehetne leírni:
" Sirdogalt is, azert ami elmult, azert is ami nem volt sosem ".
Tökéletesen értem!
Szép, sírdogálás nélküli Ünnepet kívánok nektek és magunknak is:)!
Olvasok vissza, mit ertettel annak, hogy a te erzeseidet mondtam torzultnak, es itt van:
"Talán a múlt éra tehet erről, amikoris elfeledtetve a dolog eredetét, kinevezték a Karácsonyt a Család Ünnepének, a Szeretet Ünnepének." Igen - ez a torzult Karacsony kep. Nem amit te erzel, hanem amiben felnottunk... sajnalom, hogy felreertetted.
Ugy erzem, hogy nagyon felre akarsz erteni - es egesz jol sikerult eddig.
A Karacsony nem csak azoke, akik "nagyon boldogok". Azoke is akik eppen nem nagyon boldogok - azok is unnepelnek, nem? A "felhajtas" merteke talan mas, de nem csak a nagyon boldog embereknek van Karacsony! Engem sokszor kihuzott a slamasztikabol az, amikor a boldogtalansagomban visszaideztem a boldog unnepleseket.
"nem minden családnak adatik meg, hogy felhőtlen örömmel készüljön az ünnepre" Igy van. Es ha hiszed ha nem - nem vagyok felhotlenul boldog, de a keszulodes segit tultenni magamat a gondjaimon. Ennek ellenere nem eroltetem, addig nem megyek el, hogy hazudnom kelljen az ereseimrol. Mi tobb - nem vasarolok ajandekokat mar regota. Foleg nem megyek a bevasarlo kozpontokba unnepek elott.
Unnepelni lehet sokfelekeppen - ha nem azt ami most van, akkor azt amit magunk mogott tudunk, vagy szeretnenk hogy legyen. Az ellen szoltam, hogy csak az unnepeljen aki felhotlenul boldog...
Unnepeltem akkor is, amikor nagyon nehez volt a lelkem, de nem akartam, hogy ez elhatalmasodjon, es az ilyen unnep segitett kihuzni magam ebbol az erzesbol.
Igen, kivanom, hogy mindenki unnepeljen, annyira boldogan amennyire csak tud. Nem a te keped torz, hanem az altalanos kep Karacsonyrol.
Ellentmondasos? Hat az! Minden szulo szeretne, ha a gyerekei boldogan nonenek fel, ezt a peldat latnak maguk elott, de az elet nem ilyen. Ennek ellenere kell egy megoldasi pelda nekik - mi a cel, mit lehet tenni erte...es vannak esetek amikor mi nem tudunk pelda lenni. Ellentmondas... pelda lehet negativ is, nem?
"És nem minden családnak adatik meg, hogy felhőtlen örömmel készüljön az ünnepre." Anyukam is lazasa keszulodott az unnepre. Szoba-konyas lakasunk volt (csak ketten eltunk azutan, hogy elvalt), es azt takaritotta, csinositotta az unnepekre mindig. A nagytakaritas, a fuggony mososas, a vikszeles resze volt. Tele volt a lakas "tizta szaggal". Vasarolta a diot-makot, mikor hol kapott olcsobban, tisztitotta a diot estenkent. Rejtegette az ajandekokat, amiket mar nyar ota vasarolgatott... es a vacsora mindig ugyanaz volt, es mindig varazslatos! Illatok, izek, erzesek... kettonknek. Sirdogalt is, azert ami elmult, azert is ami nem volt sosem.
Mit fog tenni a gyerekem, ha maga alatt lesz, es jon az unnep? Remelem azt amit az anyja tett. Ha visszafogottabban is, de unnepelni fog. Ha nem azt ami akkor eppen van, akkor azt ami volt, vagy ami lesz.
(Ami az abroszokat, szalvetakat illeti... szerettem/szeretek szinhazba jarni. Kezdve onnan, hogy "unneplobe" oltozok ... hiszek abban, hogy a keszulodes az agya az unnepnek. Testileg, lelkileg - no es abroszilag. :))
(es igen, voltam akkor is boldog, amikor papirbol ettuk a krinolint a Koruton - de nem jelenti azt, hogy ez a kovetendo pelda... vagy mindig igy kell lennie, vagy mindig ez tenne olyan boldogga mint akkor voltam - igaz nem is Karacsony volt, de akkor is)
Ami az ongyilkosokat illeti... az egy egeszen mas szomoru dolog. Ha gondolod, beszelhetunk errol is.
Sajnálom, azt hiszem ebből a sommás véleményedből ítélve, hogy egyáltalán nem értettél meg engem, hisz gyakorlatilag ugyanazon gondolatokat fogalmazod meg, amiket én, miközben helyteleníted az enyémeket, és ellentmondasz önmagadnak... Tudom, hogy ünneprontó ez a gondolat, és Karácsony alkalmából nekem sem ez jut elsősorban az eszembe, de arról írtam, hogy a csillogás, az októbertől tartó lázas ünnepvárás csak az érem egyik oldala. És nem minden családnak adatik meg, hogy felhőtlen örömmel készüljön az ünnepre. De azt hiszem, velem együtt nagyon sokan vannak, akiknek ilyesmi is eszébe jut , amikor a kiüresedett, elüzletiesedett ünnepvárásra gondolnak, ami nem a lélek öröméről, és a Karácsony lényegéről szól legfőképp..
Azt írod: " nem csak a "Boldog Ember" unnepe - ne csak az unnepeljen aki boldog... nagyon keves ember erezne magat jol akkor! "
vagyis, szerinted ünnepeljen mindenki, érezze jól magát az is, aki nem boldog... aztán pedig:
" Mindenkinek vannak nehez evek, amikor az unneples nem megy. Nem kell eroltetni... nalunk is volt ures Karacsony este - amikor be sem tudtam menni a nappaliba, hat meg leulni es "boldog" lenni! Van fajdalom is - eletunk resze, nem?"
Akkor most:mégis teszel Te is kivételt?
Akkor miért torz az én Karácsony képem?
Mégegyszer összefoglalva: én arról írtam, hogy a Karácsony nagyon ellentmondásos ünnep. Nem csak az ünnepi ételekről, terítésről, abroszokról, szalvétákról szól. Nem véletlen, hogy nagyon sok beteg, magányos ember vet véget az életének nem húsvétkor, nem május elsején, hanem Karácsonykor..a Szeretet ünnepén....Sajnos! És, ha már a családokról beszélünk, meg a családi szokásokról, hagyományokról, akkor talán ezekről a családokról sem feledkezhetünk meg, mégha bármennyire ünneprontó is. Hiszen nemcsak én, de magad írtad, te is éltél már át hasonló helyzetet.
" de a gyerekeknek mi adunk egy peldat, mit is lehet tenni amikor bajban vagyunk".
Hát, irigyellek, hogy ezek szerint Te mindíg példát mutatsz, sajnos, én leginkább "csak" élem az életemet, és néha gyenge is szoktam lenni:( Néha Karácsonykor is... :(
Hat ez megint a torzult kep a Karacsonyrol... nem csak a "Boldog Ember" unnepe - ne csak az unnepeljen aki boldog... nagyon keves ember erezne magat jol akkor!
Mindenkinek vannak nehez evek, amikor az unneples nem megy. Nem kell eroltetni... nalunk is volt ures Karacsony este - amikor be sem tudtam menni a nappaliba, hat meg leulni es "boldog" lenni! Van fajdalom is - eletunk resze, nem?
De elmult, jottek jobb evek, kisimultak dolgok, es meg tobb ok volt arra, hogy jo erzessel uljunk asztalhoz azokkal akiket szeretunk.
Vesztesegek... valaki egyszer azt mondta, hogy mindenki addig el amig emlekeznek ra... Sokaig nem mondtam ezt a fiuknak, mert meg azt mondjak, hogy "frazis puffogtatas", megilyenek... aztanmikor emlitettem a kisebbiknek, azt vettem eszre, hogy tobbszor beszel azokrol, akik nincsenek velunk. Megtanultunk beszelni roluk - igy velunk vannak az unnepeinken is, hiszen hianyoznak,nem?
Nalunk is volt rendhagyo unnep - eletemben ketszer nem voltam az Anyuval karacsonykor, Egyszer korhazban volt... es megall bennem minden, hogy mit csinalok nelkule. Aztan ugy dontottunk, kiprobalunk egy "rendhagyot". Hat nem volt jo - tobb okbol is, igy a hagyomanyos megy, akkor is ha valaki hianyzik az asztaltol...
Nem konnyu az unneples, ha valahol a lelek el van torve - de a gyerekeknek mi adunk egy peldat, mit is lehet tenni amikor bajban vagyunk.
Hát IGEN! Az egyetlen dolog, ami számít, az, hogy ő boldog-e, vagyishogy ŐK, a gyerekeink, az unokáink boldogok-e, vagy sem:)!!
És igazából én ezért nem szeretem már a Karácsonyt, mert mára az már szinte csak a BOLDOG EMBEREK ÜNNEPE! Talán a múlt éra tehet erről, amikoris elfeledtetve a dolog eredetét, kinevezték a Karácsonyt a Család Ünnepének, a Szeretet Ünnepének. A kötelező happy érzés elvárása igazából kirekeszti mindazokat az ünnepből, akiknek a lelkében fájdalom , vagy gyász van éppen valamiért. Mert minden fájdalom felnagyítódik, és fokozottan fáj minden szerettünk hiánya ezen az ünnepen. Ha véggigondolom az életemet, az igazán szép Karácsonyok a gyermekkoromhoz, majd a gyermekeim gyermekkorához fűződnek. Ma is érzem az orromban azokat a karácsonyi illatokat, amik az akkori Karácsony estéket betöltötték, és soha nem ragyogott olyan fénnyel számomra a Karácsonyfa, mint ott, abban a szobában, a szüleim házában. A fiaim gyermekkorának Karácsonyai pedig valami egészen különleges boldogsággal töltötték el a lelkemet, és úgy éreztem azokon az Ünnepeken, hogy az egész Világ a lábaim előtt hever. De sajnos, múlnak az évek, és vele együtt szaporodnak a veszteségeink is. Soha nem fogom elfelejteni, milyen pánikszerűen ódzkodtam attól az első Karácsonytól, amikor a Szüleim és a gyermekeim apja nélkül ültük körbe a karácsonyi asztalt. Aztán eszembe jut egy későbbi Karácsony, amikor a kisebbik fiam egy párkapcsolati kudarca után azt kérte tőlem, tartsunk olyan rendhagyó ünnepet, amikor semmi ne emlékeztessen az összes előzőre. Úgy történt akkor, de mégiscsak nehéz volt a szívünk azon az estén. Most éppen, szinte ki sem merem mondani, egy boldogabb időszakát éljük az életünknek, így reménykedem, boldog lesz az Ünnep is... :) Remélem, így lesz, és így lesz az másoknál is :)!
Gyerunk az otletekkel, ki mit csinal, mint unnepel, hogy alalkultak a csaladok...
Vegigolvastam az elejetol... nem hosszu topik. Szomoru ujsag: a fiam nincs eljegyezve mar vagy ket eve... Illetve nem is tudom, szomoru vagy sem - o boldog, es ez a lenyeg, nem?
hát anya keze van benne legfőképpen, aztán meg kemencében sült, és asszem 5 kg lisztből van a 2 kicsi meg a 2 nagy, és azért nem kakós mert a fahéjas szerintem sokkal finomabb:)))
akkor tessék pihizni nagyokat!!!! mert a fáradtságnak oka van!!! :)))))
ó az apró sütik linzerek, a második egy vajas omlós tészta aminek a belsejében dió töltelék van meggyel, a harmadik pedig fahéjas kuglóf:)
én is akartam zserbót, de sok lett volna a diós süti, így még asszem kókuszos kocka lessz mert a párom szereti, meg talán még egy fajta süti, aztán részemről az édességek része lezárva:)
Kedves Fórumozók! Ha családi életről van szó, akkor engedjétek meg, hogy ajánljak Nektek egy nagyon jó szórakozási lehetőséget, amiben az egész család részt vehet. Januárban kerül megrendezésre a II. Sisi Bál, mely augusztusban nagy sikert aratott. Aki szeretne egy kis időutazáson részt venni és egy jót szórakozni, az látogasson el a bál oldalára: www.sisibal.hu
Hat en is tartok tole. . .nem is engedem oket be a nappaliba, zarva az ajto. Jovo heten kezdodik a teli szunetem - csutortoktol, akkor lehet valtozni fog. . .marmint nyitva lesz az ajto tobbszor, meglatjuk mit csinalnak majd!
hú az egyik ismerősöm tavaly karácsonykor 4x díszítette és állította újra a fáját mert a kismacsekuk mindíg letámadta és addig nem nyugodott még jól fel nem döntötte:))))
náluk már szilveszterkor nem is volt fa, mert megunták az állandó díszítést:)
az tudod úgy van hogy mindíg ott kapni ahol nem gondolnád:)) és akkor amikor nem akarsz venni:)))
nem most komolyan van pl. a Plusban is minden évben, aztán mi nagyon jót vettünk anno az OBI-ban, és én találtam egy webáruházat is de most meg nem mondom a címét neked, de mindjárt utánna nézek:)
