Nem nagyon találom a bobtailosokat. Remélem itt tudunk majd beszélgetni erről a fajtáról. Nekem most 5 hónapos a kutyám és ez az első bobtailem. Szóval elkelnek a tanácsok!
Remélem tudunk tapasztalatokat is cserélni! Szóval várom a bobtail tulajdonosokat és kedvelőket!
Imádom Őket. Elsősorban a sajátjaimat, de a többi bobbit is szeretem. Életemben eddig talán egy vad bobtail-t láttam összesen, úgyhogy a szememben minden bobtail kedves, barátságos. Jobban szeretem Őket mint az embereket. A kutyáim sosem csaptak be. (ellenben az emberekről ne beszéljünk most) Nem is értem azokat, akik nem szeretik az állatokat. Nekem jelenleg 2 bobbim van és családtagok.
Bár már sok idő eltelt, a gyerekes kutyás felvetés óta de most találtam rá a fórumra. Nekünk is volt bobtailunk, (vagyis van is de aki a lányom születésekor volt családtag már nem él) szóval a féltékenység nálunk elmaradt.A lányom szeptemberben született, nyár elejéig nem túl sokat találkoztak, de figyeltünk rá hogy ne legyen oka féltékenységre, nem lett elzavarva a babakocsi mellől, hozzá is lett mindig szólva, meg lett simizve.Később mikor már a lányom nagyobb lett, és jöttek a jóidők, és a kint evett a tavaszi/nyári napsütésben mindig lettek elkészítve neki is finom falatok, és etetés közben ő is kapott finomságokat, később felügyelett mellett együtt játszottak.De a lányom nem tudott olyant tenni hogy kihúzza a gyufát Blankinál, ha már megúnta a taposást fülbeordítást,orrbanyúkálást akkor elballagott, de később ő is vigyázott rá és féltette az idegenektől.
Nálunk az vált be, hogy akkor jöhetett csak sétálni a kutya, amikor a gyerek. (jó ám, mert napnta legalább 3-szor mentünk.) Rákötöttem a babakocsira :-) De közben fogtam a pórázt. Először mindig átment a mancsán a kerék, de aztán 3-4 nap után szépen jött a kocsi mellett...Mikor már kitoltam a babakocsit, Kiri már örült. Igy a gyereket is simán elfogadta (szerintem a séta miatt, hog yő is jöhetett. Máskor ugyanuis nem is voltunk szinte együtt). Bár szemétkedett az elején, pl amikor már éppen fel tudott állni, szándékosan úgy fordult, h a fenekével fellökje a gyereket... aztán amikor ilyeneket követett el, mindig mondtram, csak akkor jöhet el, ha jó lesz. Párszor nem is vittem!! Ma a gyerkőc már 2,5 éves és elveheti tőle a csontot, kiboríthatja a kajáját, húzhatja a farkát, tudja a kutttty, hogy a gyerek a szent.
Kutyaugatástól a mai napig nem fél, csak várja, hogy abbahagyja. :-)
Mikor kmár kivihettem az udvarra a gyereket, minden nap megmutattam a kutyát neki és meg is szagoltattam kirivel a fiamat. Örült szegény eb, hogy láthatott, nem volt arra ideje, h féltékeny legyen. HA hazajövünk, vagy amikor hazajöttünk akárhonnan, akár a boltből, az volt mindig az első, hogy odamentünk, megyünk hozzá. Persze a gyerek mindig bekéretőzik egy kis dögönyözésre. Már ö a kutyát:-)
Ez történt nálunk. Bár nem javaslom, hogy Te is ezt tedd, csak azt tedd, amit jónak látsz. Te ismered a kutyádat. Szerintem lem lesz annyira negy a képe, ha megszületik a pici.
Annyit tennék még hozzá, hogy bízz a kutyádban (ez a legfontosabb) és vond be Dorkát mindenbe amibe csak lehet, ha másként nem megy beszélj hozzá sokat. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a kutyák nálunk teljes jogú családtagok, a házba is bejárnak, plusz az én kutyám sem engedett közel hozzám más kutyákat. A szukánk mehetett játszani akivel csak akart, de én...
Nem ragozom tovább, bízz benne és szeressd nagyon + ha lehetne akkor az apuka próbáljon vele hangyányit többet törődni!
Igen, én is tudom, hogy a bobikról milyen történetek keringenek. És persze el is hiszem őket. Könnyes szemmel olvasgattam a korábbiakat is. De most Dorka esetében ez a helyzet, mint írtam is. A nagyobbacska gyerekekkel már nincs gond, csak amikor még alig tud menni és ezért folyton mellette kell lenni, na, azt nem bírja, hogy miért a gyereket fogom és nem őt... gondolom én. Pl. valamelyik nap volt nálunk egy kislány, aki 4 éves. Vele tök jól elvolt. A gyerek egyfolytában mondta neki, hogy ül, ül, ül, fekszik...stb és azt is megcsinálta neki. Remélem végül nem lesz semmi gond, azért kicsit megnyugtattál. Kösz.
Izgi a téma. Nekem volt 2 bobtailom, de soha semmi baj nem volt a családba érkező gyerekekkel, sőt, ha kicsit visszaolvastok van néhány olyan történetem is melyből az derül ki, hogy óvták is őket. (Elvégre a bobi óvónőnek is elmehetne).
Most "sajna" labradorunk van aki ráadásul komoly epilepsziában szenved, és hiperaktív + már attól bepánikol, ha megöleljük egymást a párommal és ő nem lehet közöttünk, de 1 percig sem aggódtam a születendő gyermekem miatt, aki ma már 4 hetes.
Én úgy csináltam, hogy a terhesség vége felé egyre kevesebbet foglalkoztam a kutyával és akkor is inkább már csak símogattam, vagy megtanítottam óvatosabb játékra (ami a hiperaktivitásából eredően nem volt egyszerű). Majd mikor hazamentünk a kórházból ő volt az első akinek megmutattam és körbenyalattam vele. Természetesen láttam rajta, hogy féltékeny, de ez napról napra csökken. Főleg azért mert most már mindig egyre többet tudok vele is foglalkozni. Nálam a sorrend a következő: 1. Boglárka (a gyermek) 2. Az én testi és lelki szükségleteim 3. Gyömbér (a kutya) és minden más csak az után következik. Mindegy milyen rumli van a házban, vagy mit kellene még tennem a kutyára előbb szakítok néhány percet és csak utánna foglalkozom a munkával. Ez mostanra azt eredményezte, hogy minden nap sokkal több időm jut Gyömbérre is, aki már ha kimegyek hozzá nem ront rám minden energiájával hogy játszunk, hanem sokszor elég neki ha megsímogatom kicsit és már áll is odébb. Ha ismernétek tudnátok, hogy ez nagy szó.
Még valami. Mindíg beszélek hozzá. Mondom neki, hogy most megyek a Bogit rendbeteszem, de utánna jövök hozzád stb.
Mára már csak akkor eszi a féltékenység, ha szoptatok, mert imádja ő is az anyatejet és nem engedem neki még azt sem, hogy ruhán keresztül megnyalogassa a mellemet. Szoptatáskor csak áll a szobaajtóban és nagy bociszemeket meresztget.
Nos én így csinálom és tudom, hogy a helyzet egyre jobb lesz. Bárcsak a csecsemő nevelése is ennyire egyszerű lenne :-))))
Köszi a tanácsot és a gratulációt! Gyanítom, hogy itt a közelben nem akadok olyan szakemberre, aki érdemben tud nekem segíteni, sajnos. Pl. a kutyakiképzőt kérdeztem erről, de nem nagyon nyilatkozott, majd kialakul, vagy ilyesmit mondott, de még be fogok nála próbálkozni, mert ennél azért többet ér nekem ez a dolog. Persze semmiképpen nem szeretnék Dorkától megválni, nagyon szeretem, csak féltem a leendő gyerekemet. Egyébként semmi baja a gyerekekkel, ha már nagyobbacskák, halálra símogathaják, nyúzhatják...stb. Csak míg "óvni" kell a gyereket, addig van probléma.
Mivel a bobtail híres a gyerekszeretetéről eléggé kétségbeejt, hogy azért ilyen problémák felmerülnek...
Szerintem keress fel egy szakembert, aki kimegy hozzátok, megnézi, mi a szitu és személyre szabottan tud tanácsot adni, mit kéne tenni. Hogy egy kutya mennyire, hogyan fogadja el az új családtagot, annyira egyéni, hogy szerintem nem lehet tuti tanácsot adni. Sok múlik a kutyán és rajtatok is, meg a kapcsolatotokon.
Nagyon félek, hogy én is ilyen helyzetbe kerülök. Írnál kicsit bővebben, hogy amúgy milyen természetű volt a kutya és hogy mikkel próbálkoztatok? Kösz.
Sziasztok! Ez furcsa. Már rég nem voltam itt, de most gondoltam feltétlenül benézek, mert egy fontos dologban kérném a tanácsotokat, erre a legutolsó beírás nagyon hasonló a problémámhoz...
Szóval Dorka kutyám most 3 éves. Kiskorától kutyaiskolába járunk, de ott is elég féltékeny, régebben még csak-csak hancúrozott mindenféle kutyával, de már akkor se jöhetett egyik se a közelembe. Mostanában már szinte csak végig marja a többieket, pár kivétellel, főleg az újakat és persze semmilyen állat nem jöhet a közelembe, mert arra egyből lecsap. Nagyon féltékeny! Az ősszel anyai örömök elé nézek, kismama vagyok. Dorkával tudom, hogy sokkal kevesebbet tudok majd foglalkozni, már most fokozatosan vagyok kénytelen elszoktatni a mindennapos játéktól, sétától. Azért kutyasuliba még járunk, meg foglalkozok is vele, ne értsetek félre, de nem annyit mint rég. Ezután, nagy hassal még kevesebbre fogja futni... (Sajnos a párom meg egyáltalán nem ér rá.)
A kérdésem nem ezzel kapcsolatos. A féltékenysége miatt nagyon félek attól, hogy mi lesz, ha megszületik a gyerek? A kutya az udvaron lakik, de mégis félek, ha elkezd totyogni, vagy kint leszek vele, fölveszem, stb Dorka nehogy bajt csináljon. Barátaink kisgyerekeivel is aránylag féltékenykedik, de csak akkor ha én fogom őket, amúgy úgy tűnik nincs baja a kicsikkel. Szaglássza a lábukat, ahogy fölvesszük, meg ha totyognak is csak szaglássza, vigyázunk, hogy föl ne lökje, végig csóvál, játszótársfélét láthat bennük. Viszont amikor a gyereket én fogom úgy hogy leteszem a földre közben, de átölelem mondjuk és Dorka így jobban hozzáfér, akkor csípkedni akarja, ha ellököm, durván rászólók akkor ő is kezd agresszívabb lenni, de nem velem, hanem a gyerekkel, felém nem fordul agresszióval. Ez ugyanolyan pl. amikor a macskát kaparintja meg, úgy hogy az nem tud elmenekülni, én meg rászólók, ráverek a seggére, hogy hagyja szegényt, ő annál jobban harapdálja, ugatja, morog...stb. Persze nem teszem ki a gyerekeket ilyesminek, mostmár be fogom csukni, ha ilyen szituáció adódik, nem akarok én kísérletezni velük, nehogy baj legyen. De azért ez mégis elkeserítő, az én gyerekemre is ilyen féltékeny lesz várhatóan, vagy a fokozatos megszokás majd jobbá teszi a helyzetet? Ha van efféle tapasztalatotok légyszíves írjatok nekem róla. Vagy tanács, hogy mit tegyek, hogy jobb legyen? Van még 5 hónapom...
Sziasztok! Nagy bobtail rajongó vagyok. Van egy 5 éves szukám, aki a most két éveskisfiamat születése óta nem volt képes befogadni családtagnak, vetélytársat lát benne. Folyamatosan tudtomra adja, hogy féltékeny, ez pedig nem vezetett, és nem vezet ezután sem semmi jóra. Nehezen, de rá kell szánnom magam arra, hogy megváljunk tőle, hiszen ha választanom kell, hát akkor az egészséges gondolkodású ember a fiát választja. Segítségért fordulok hozzátok! Ha ismertek olyan nem kisgyermekes gazdit, esetleg tenyésztőt, aki szivesen gondoskodna róla, kérlek írjatok! Nagyon fontos lenne! Előre is köszönöm! Aszuzi! Ha szeretnétek egy bobit, és a kan, amit kértél már elkelt, kérlek írj!
Azért ide írtam, mert itt átlátom a helyzetet akkoris, ha ritkán ülők gép elé. A másik fórunon, meg csak a PÜ-t tudom megnézni, ha lemaradok. Sajna pár nap és itthon nem lesz netem, csak apunál az üzletben. Na majd bandukolhattok le hozzá, ha akarok valamit. Szar ügy, és nem is értem, hogy akkor meg minek van gép a szobámban? Másra úgyis csak 1 évben 3-szor, ha használom.
ARAD 
TULLN
