Isten tevékenysége a teremtést megelőzően meglehetősen homályos, minden infó ami a témában szóbajöhet érdekel, vélemények, cikkek, művek, linkek...
Egyaránt számítok a témában nagy felkészűltséggel rendelkezők szakszerű megállapításaira, részletekre kiterjedő elméleteire és a laikusok sejtéseire.
Fogós, ravasz kérdés, amit feltettél. Van is rá válasz, meg nincs is.
Az egyik válasz az, hogy Isten a teremtést megelőzően egyedül volt (hisz minden eredetét és ősokát hívjuk Istennek) és "unatkozott". Mivel egyedül volt, semmi másból, csak magából tudott teremteni, a teremtés nem "hozott anyagból" történt, így ebből egyenesen levezethető Pelgrim barátunk állítása, mellyel betűről betűre egyetértek.
A másik válaszom már nehezebben érthető. Úgy szól, hogy a mi világunk a megosztottság, ellentétek (ördög a kettős szarvval, és hasított patával), a polaritás, a kettősség világa, Isten országa az Egység világa, ahol az összes princípium és történés a maga egyidejűségében van jelen. Mi az Egységet csak az idő kerülő útján tudjuk megélni, ingadozunk, csapódunk a pólusok között, a ló egyik oldaláról a másikra esünk, mert a polaritásban képtelenek vagyunk az ellentétek egyidejűségét, az Egységet megélni.
Így a polaritás fogalma a kezdet és annak ellentéte a vég is, s ezért mondható ki teljes bizonyossággal, hogy a poláris világnak, melynek volt kezdete, lesz egy végeis. Az Egység világa nem tesz különbséget az ellentétes pólusok között, lásd Jézus szavait az Atyáról, ki felhozza Napját jóra, rosszra egyaránt.
Az Egység világa, Isten országa nem az örökkévalóság, ahogy helytelenül fordítjuk, hisz maga a fogalom is képtelenség, Isten országa az időtlenség. Így Isten országából, az Egységből tekintve nincs olyan, hogy a teremtés előtt, a mi poláris világunkból nézve van, ugyanakkor mindkettőből az következik, amit Pelgrim barátunk ír, hogy Istenen kívül nincs semmi, mi is Isten részei vagyunk.
Aki ezt felismeri, Jézus követője, és kimondhatja, hogy Atyám és én egy vagyunk.
A lények teremtését nem Isten, vagy nem Isten egymaga kezdte el, hanem a többi Teremtő Lényekkel (TL) együtt teremtett. Az Istené volt viszont az az ötlet, hogy teremtsenek lényeket - embereket - a maguk képére és hasonlatosságukra (I.Móz.26).
A teremtés nem a semmiből történt, hanem a teremtésnek van alapanyaga. Mi a teremtés alapanyaga? - A teremtés alapanyaga a lélek.
Egy valamiféle világban - a miénktől minden esetre tágabb világban - létezik egy valamiféle anyag, amelynek örökléte van, de nincs tudata. Csakhogy hiába van neked valamid, és te hiába létezel, ha te arról nem tudsz - akkor az olyan, mintha nem is volna, illetve mintha nem is léteznél...
Ez az anyag egy semleges anyag, olyanféle, mint egy gyurma, amelyből azt gyúr az „ember”, amit csak akar. Ezt az alapanyagot - a lelket, tudatossá lehet tenni, de ez egy nagyon hosszú folyamat. Mint ahogy a bornak érnie kell és kiforrnia magát, ugyanúgy a léleknek is, és ehhez idő kell, ami pedig földi időszámítás szerint a léleknél nem kevés - hétezer év (sőt, egy teljes körhöz hétszer hétezer év szükséges).
A lélek, mint alapanyag teljesen passzív, semmi aktivitása, semmi tudata nincsen, így akkor feltételezzük, hogy kell lenni egy olyan (hajtó)erőnek, amely legalább az első cselekedetre ösztökéli, beleviszi a lelket, amely elindítja az útján, és valami módon hozzá kell juttatni egy minimális tudathoz, hogy tudomást szerezhessen a cselekedeteiről - egyáltalán a létéről. Mi ez a hajtóerő, és hogyan lehet hozzáadni a passzív, cselekvőképtelen lélekhez?
A passzív lelket beoltják egy más, aktív lélekkel, csírával, maggal. Ez az aktív csíra a kovász, amely megkeleszti a tésztát. A két lelket, az aktívat és a passzívat, testbe zárva egyesítik, és a testi funkciók segítik a cselekvésben. A cselekvéseken keresztül szerez tapasztalatokat a lélek, és az ismételt tapasztalatok elvezetik a lelket a tudatig, és a tudatosságig.
Az ismételt tapasztalatok, és a levont következmények beépülnek a lélekbe, ezekkel a lélek eggyé válik. A lélek magába szívja a tapasztalati tudást, mint itatós a tintát.
Mivel a passzív lélek teljesen tapasztalatlan, semmi tudata nincsen, így nagyon lényeges, hogy indulástól kezdve milyen tapasztalatokba viszi bele a duál-párja, az aktív lélekcsíra. A TL-ek jó szülő módjára csak annyit, és csak addig bábáskodnak a passzív lélekkel, amennyi elengedhetetlenül szükséges, de mindjárt elengedik a kezét, amikor csak lehet. A TL-ek a lelket hagyják szabadon fejlődni sugallatokkal segítve őket, és az egyetemes törvénnyel, a karmával irányítva. Az egyetemes törvény alapján a léleknek meg kell tapasztalni - a rossz, az rossz, a rossznak nem lehet jó következménye - a lélekre nézve. A lélekre nézve a lelki béke, a lelki nyugalom a jó. Lehet neked töménytelen földi kincsed, ha nincs lelki békéd, és lelki nyugalmad, akkor pokol az életed.
Ezt a bejáródott teremtési rendet borította fel a TL-ek közül egy TL azzal az ötlettel, hogy „teremtsünk embert a magunk képére és hasonlatosságunkra”. Ez a TL volt a mi úgynevezett Istenünk.
Ez az egyszerűnek látszó ötlet vált az ember tragédiájává. A „teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” a teremtés „természetes” folyamatába való beavatkozást jelenti, a szabad fejlődés megszűnését. Az ember fejlődése így egy megszabott irányt kapott, amelyre rámondhatjuk - embertenyésztés.
Ez az embertenyésztés tiltott és törvényellenes volt a TTL-ek társadalmában, ezért Isten titokban és a többi TL-től elkülönülten csinálta. Megteremtette az Irányított Lények Társadalmát, az Édenkertet, felállította a hierarchikus rendet - mindenki valaki fölé, és valaki alá volt rendelve - angyalokat, azaz klóónozott lényeket teremtett a rend fenntartására. Minden ember sorsa eleve elrendeltetett, „Éva még nem fájdalommal szülte gyermekét” - a léleknek nem kellett megszenvedni a fejlődésért. Csak olyan tapasztalatokat szerezhetett a lélek, amelyet előláttak, és előírtak neki. A tapasztalat egy dologban volt egységes - azt kellett megtapasztalni a léleknek, hogy ő nem önálló, hogy neki alárendelt szerepe van Istenével, Teremtőjével szemben, hogy ő a Teremtő nélkül életképtelen, elveszett. Nem volt káosz, rend és fegyelem volt, Isten mindenről és mindenkiről gondoskodott. Az aktív lélek, amelyet Isten a passzívhoz adott, a csíra, a kovász, olyanná kelesztette a tésztát, amilyenné Isten eltervezte, és eleve elrendelte.
Az Irányított Lények Társadalmában (ILT-ben) minden lény Isten Gyermeke, Isten Fia (volt). Az Isteni Világ tehát a teremtett lényekkel (tl) kezdődött, a tl-ek képezték az isteni világ alapját. Ezért írja hát a biblia és a bibliamagyarázatok - az Isten Fia megteremtetett a világ kezdete előtt - az isteni világ kezdete előtt - mert irányított teremtett lény nélkül nincs isteni világ - sőt, elég nyíltan és elég szemtelenül azt is megmondja - az Isten Fia halálra ítéltetett a világ teremtése előtt. Milyen szülő az, amelyik már gyermeke megteremtése előtt halálra ítéli azt? Ezt azt jelenti - az isteni világban a lélek nem önmagáért van, hanem Istenéért, nem önmaga ura, hanem Isten szolgája és tulajdona. Az isteni világban minden lény az Isten Fia, Isten Gyermeke - de milyen szülő-gyermek viszony az, ahol a gyermeknek csak alárendelt szerepe van? Milyen gyermek az, amelyik soha nem lehet önálló, nagykorú? Milyen gyermek az, amelyik örök életében kiskorú marad, amelyik soha életében nem szakadhat el a szülőtől, amely soha nem lehet a szülőtől független, hanem örök életében függőségben él? - A földi tapasztalat nem ilyen, a földi tapasztalat ettől eltérő.
Nincs olyan, hogy Isten előbb lett volna, mint teremtése; Isten és teremtménye egy és ugyanaz, Isten maga a teremtés. Isten folyton önmagát teremti.
Csak a gyarló ember tesz különbséget, az ember az, aki folyton mindent szétválaszt, Isten az ami összetart. Falak, határok, kerítések, gyepűk mezsgyék, stb. mind az ember műve; a végtelen idõt is évekre, napokra, percekre másodpercekre osztjuk. Te nem én vagyok, én nem Te vagy....
A teremtés megkezdésének pillanatában (legalább) a tér, az idő valamint a sötétség feltételezhetően Isten rendelkezésére állt, tudtommal ezek teremtéséről nem esik szó.
Ha jól értem, a laikusok sejtése is meg van engedve, de hogy áll a dolog azokkal, akik nem csak laikusok, - mert ebben a kérdésben mindenki laikus, - hanem amellett eléggé naiv is hogy ilyen kérdésre próbáljon válaszolni ?
Mindegy bárhogyan is megpróbálom válaszolni rá, még akkor is ha menthetetlenül nevetségessé válok.
A kérdés ugyancsak egy meglehetősen naiv gondolatból származik; Isten ugyanis nem egy személy, aki először volt, és mindig is volt, aki aztán mindent teremtett. Inkább egy Bölcsesség, Hatalom, és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk, egy Vezérlő Alapelv, az Eredeti Ihlet.
Még egy másik nagyon megszilárdult ábránd a tér és az idő fogalma. Ez a két dolog oly szilárdan rögződött tudatunkba, hogy szinte képtelenek vagyunk még csak elképzelni is, hogy ezek nem léteznek. Valójában minden itt és minden most történik; a tegnap déli harangszó most éppen úgy hallatszik, mint mikor meghúzták a kötelet, itt úgy, mint például a Csendes óceán kellős közepén, - valójában nem múlt el az óta egy pillanat se. Az Eredeti Ihlet nincs se, időhöz se helyhez kötve és Istenen kívül nem létezik semmi, minden benne van, és benne megy végbe.
Tovább tapogatva, botorkálva mondhatjuk, hogy az Eredeti Ihlet, az Ihletek Ihlete a sejtekhez hasonlóan ‘osztódással szaporodik’ az ihlet önfejlesztő teremtő hatalma, bölcsessége és szeretete segítségével. Ez azt jelenti, hogy az Eredeti Ihlet, amit mi Istennek nevezünk, mindenben jelen van, minden lénynek alapja és fenntartója.
Ebből arra is lehet következtetni, hogy a bennünket körülvevő legszilárdabb dolog is végeredményben Ihlet-anyag, vagy helyesebben Ihlet-lényeg; külső megjelenése csak ábránd, csalóka tünemény.
Nagyon röviden összefoglalva mondhatjuk tehát hogy olyan, hogy „teremtést megelőzően” nem létezik, minden most megy végbe, - Isten most teremtődik.
pelgrim
Már kinőttem abból, hogy vallási vitákba (egyáltalán, bármilyen vitába) beszálljak, így csak megkérdezem, hogy ha belehelyezkedem ebbe a gondolatrendszerbe, és magamévá teszem a kreacionizmust, akkor nem úgy kellene elképzelnem, hogy az időt is ő teremtette? De a hétfőt biztosan...
Ez egy (számomra) nehezen felfogható, talán teljesen felfoghatatlan valami, hogy nincs (még) idő, valami más van, más törvényszerűségek dolgoznak, aztán egyszercsak Bumm, és már létezik az idő, és vadul telik (ráadásul a sebessége is változik, ha jól olvastam a múltkor), de (természetesen szent borzadállyal) talán elképzelhető, nem? Még ha esetleg statikus és élettelen is.
Isten tevékenysége a teremtést megelőzően meglehetősen homályos.
Minden infó ami a témában szóbajöhet érdekel, vélemények, cikkek, művek, linkek... Egyaránt számítok a témában nagy felkészűltséggel rendelkezők szakszerű megállapításaira, részletekre kiterjedő elméleteire és a laikusok sejtéseire.
