szia, lemike, nagyon sajnálom, hogy a továbbiakban nem volt módon sem olvasni, sem írni ide, mert váratlan akadály jött közbe: elhagytam az útlevelemet, és ez picit megbonyolította az utolsó napokat. Végül a barátnőm férje kihozta a személyimet, így haza tudtam menni. Pedig igazán szívesen találkoztam volna veled! Remélem, nem utoljára jártam ott.
Szívesen járok ki, de mindég vegyes érzelmeket kelt bennem.
Amióta a majmok (föleg a gorilla) új, nagyobb területet kaptak, azóta nincsen olyan extrém lelkiismeretfurdalásom.:)
Arra gondoltam, ha van kedved/kedvetek, de legföképp ha az idöd engedi, csütörtök délután, vagy péntek délkörül/vagy délután, ihatnánk egy kávét együtt és akkor már legalább egy bajai fórumozót megismertem személyesen is.:)
Kedves vizi, ne zsenálj ám nemet mondani ha nincsen idöd, vagy kedved, nem vagyok sértödékeny!:)))
Kívánok további kellemes idötöltést barátnéddal!:)
szombaton megyek haza - egy régi gyerekkori barátnőm dolgozik itt a hónap egy részében. Ez a látogatás már vagy tíz éve esedékes. Nehezen jött össze, de megérte. Ma gyönyörű idő volt, az állatkertben voltunk. Remélem, még kitart néhány napig a főn.
Megtörtént! Nagyon finom volt minden, igazán kellemes új társakkal ismerkedtünk meg. Hiányoztak nagyon az ismerős arcok, de ilyen az élet. Remélem mindenki épségben hazaért, páran már biztosan, mert jelezték. Aki nem volt, talán a következőn pótolja.
:))) már többen úton lehetnek Baja felé (de jó nekik!!!!), gondolatban én sem teszek egyebet.
Ahogy kitöröltem a csípát a szememböl, elsö volt megnézni a kamerán milyen idö várakozik rátok és örömmel láttam hogy gyönyörüen süt a nap, bár erös szél fúj.
De a lényeg a szép, napos idö!
Jokoajoko talán már a piaci tömegben forgolódik jó paprikát keresve!
Érezzétek nagyon jól magatokat!
És ugye az otthon maradottak kapnak megint beszámolót???
Mamicska:)))))).... remélem azért nem mérgelödted fel magad nagyon!
Nagyon köszönöm a biztatást, jól esik és segít is könnyebben bánni a történtekkel. Ezt komolyan mondom/írom!
Sajnos nem olyan egyszerüek a dolgok, mert akármennyire van igazad, ök homlokegyenesen másképpen gondolkodnak, és a végeredmény: ha nem tetszik, menj haza (mármint a saját országodba), vagy keress máshol munkát.
Ök nincsenek tisztában avval hogy esetleg nincsen igazuk, mert egyszerüen csak önmagukra gondolnak. Nem egy egységet látnak, hanem csak egy részt, részt, ami ök és mivel ök a "jövô", álltaluk tevödik ki egy egész. Szóval ilyen egyszerü.
Itt nem arról az önzésröl van szó ami az okoskodó fiatalsághoz hozzá kellhogy tartozzon!
Ez egy másfajta, ami rombol maga köröl és ez az ami ilyesztö.
Én mást sem hallok, látok (Media, újságok) hogy az ifjúságnak mindent szabad, nekik minden jár. És ezt a szó szoros értelmében!
Ök rögtön kezdöfizetésként a legmagasabbat kapják, mig más, aki már 20-30 éve ott dolgozik, kevesebbet. A szabadság, ami a ledologozott évek számával emelkedik, náluk mindjárt úigy indul, mintha legalább 15-20 év munka lenne a hátuk mögött.
Ök most élnek, nekik most kell a luxus és kész. Ha nem tetszik, kapd be!
Ök szabad szellemben akarnak élni, azt csinálva amit akarnak és amit ök akarnak, az mindég jó.
Mikor ide kijöttem (13 éve) és láttam anyákat (ovodát), a gyerekeivel a játszótéren, nem hittem a szememnek, a gyerek teljes egésszében kiélhette mindennemü indulatát, nem volt megakadályozva abban hogy arculcsapja az anyját, rúgja az ovónénit, stb. És az ovónö, vagy tanárnö nem szólhat a gyerekedre, mert akkor máris vétett a gyerek szabad kifejlödésében.
És ez azóta még extremebb lett.
A mottó itt: a mi gyerekeink szabad szellemben, szabad akarattal nönek fel.
Ez mind nagyon szép és jó, de szerintem itt alapból rosszul vannak a fogalmak értelmezve!!!!!!!
Milyen szabad szellem, akarat az, ami alatt mások szenvednek????
Van egy valós történet, ami már mint vicc vonult be a köztudatban:
A metróban ül egy 30 év körüli férfi, könyvet olvas. Az egyik megállónál felszáll egy anya a kb. 4-5 éves gyerekével és leülnek szembe a férfiaval. A gyerek elkezd kalámpálni a lábával, de úgy, hogy rendszeresen sípcsonton rúgja a könyvét olvasót. A férfi besokall és rászól a gyerekre, mire felböszül a mama és rákiabál a férfire hogy-hogy merészel az az ö gyerekére szólni, az ö fia szabad szellemben van nevelve, így azt tesz amit akar, majd eldönti kesöbb hogy mi helyes és mi nem.
A következö megállónál a férfi feláll és mielött kiszállna, kiveszi a szájából a rágógumit, oda nyomja az anya homlokárál és mondja - tudja asszonyom, engem is szabad szellemben neveltek. - majd kilépett a metróból.
Nagyon gondolok majd felétek holnap!!
Jó utat a Bajára tartóknak, jó idöt és sok-sok vidám percet!
Igaza van a mamivsnak, nem szabad visszavonulót fújni. Ezek a szarháziak most rajtad röhögnek ha megfutamodsz. Ki kell tartani az elveid mellett. Még akkor is, ha ezért sok emberen át kell gázolni. Ha erős maradsz, akkor ők fognek megalázkodni és megnyerted a harcot egyszerre s mindenkorra. Ez az a pillanat, amikor nem lehetünk gyengék, még akkor sem ha ezzel másokat bántunk meg. Ők megbánthatnak Téged?
Kitartás lemikém. Továbbra is legyél Önmagad. Te egyedül többet érsz, mint Ők együttvéve.
se hosszú nem volt,se semmi baj nem volt evvel a hozzászólásoddal ...nagyon megdöbbentett.Nem vagyok érintett,de ezt tényleg meg kell rágnom nekem is.
ha most beszélni kellene,akkor csak hebegnék és habognák.
Borzasztó nehéz helyzet!!!
Ezek az ifjak nem érik föl ésszel,hogy ami a cégnek jó,az nekik is jó???Amíg fut a cég,addig van munkájuk??Nem belezhetik ki azt, akiből,amiből élnek?
Ide figyelj,most elkapott a harci ideg!!Hát már csak nem Te fogsz meghátrálni???Pont Te ,aki eddig is azon dolgoztál, hogy a kenyéradó gazdájuk ne menjen tönkre és ne kényszerüljön világgá zavarni őket!!Izéljék meg a tehenet két fillérért!!!
Basszus,juszt sem mennék el!!!Ácsingóznak a helyedre,meg tetszene nekik a naplopás??na ja,aztán egyszer azon veszik észre magukat,hogy volt - nincs munkáltató - tönkrement!!Azt szeretnék??Csak nem a konkurencia keze alá dolgoznak?? Na jó,így nem lehet velük tárgyalni,de diplomatikusan szépen "eladod" magad nekik. Nyugisan beígéred,hogy igyekszel változtatni az általad még elfogadható értékeken belül, de sohasem a cég kárára, mert avval csak nekik is rosszabb lenne. A munkaszerződéseket be kell tartani - mindkét részről...blablablabla,építsd fel szépen!! Előtte meg beszélj a főnököddel, igazán nyíltabban is kiállhatna melletted!!!(bár az sem tesz jót néha az embernek:-))Rögtön elkezdik irigyelni!)
Fel a fejjel lemi!!! Tudsz káromkodni jó cifrán???Dühöngd ki magad,rugdosd meg a hűtőt,a szekrényt - én a mosógépet szoktam- aztán fel a plépofát és nyalják ki!!!:-)))
Az, hogy volt egy "supervisio" a terapeutinoknak, ami abból áll, hogy hívnak egy vadidegen személyt, aki elött kitálalják az összes praxison belüli "problémát" és ez az "idegen személy" gondoskodik arrol, hogy ne menjen át káoszba, személyeskedésbe, sértegetésbe az egész. Ez a kívülálló személy professzionálisan ki van képezve ilyen konfliktusok megoldására. Én nem ezt tapasztaltam.
Majd a supervisio végén mindenkinek meg kell mondania, mit tesz a praxisban lévö békés "együttélés" érdekében.
Nos én a supervisioval soha semmit nem tudtam elkezdeni, ugyanis ha nekem problémám van valakivel, akkor rögtön megpróbálom tisztázni, vagy ha az az érzésem hogy másnak van velem gondja, akkor azonnal rákérdezek, mert ugye problémát csak akkor tudsz megoldani, vagy hibákat elkerülni, ha tudod mik azok.
Ha megkérdeztem valakit, mindég azt mondták bájosan mosolyogva hogy "minden a legnagyobb rendben.
Nem így a supervision, ott olyanokat állítottak, hogy majd a székröl estem le.
Ehhez hozzá kell tenni, én vagyok a felelös többekközött a fönököm anyagi jólétéért, meg kell találnom a lyukakat ahol kifolyik a pénz fölöslegesen, meg ilyesmi. Nos én idöben megtaláltam, még mielött csödbe ment volna a praxis, és ennek következtében muszáj volt komoly változtatásokat bevezetni, de a terapeutinok még igy is nagyon jól jártak.
Egy példa:
38,5 órát kell hetente dolgozniuk, amiben 40 terapiaegységet (1 terapiaegység az 3/4 óra, 40 terapiaegység=30 óra) kell teljesíteniük.
Nos ök ha egy 3/4 órában egyszrre 4 gyerekkel foglalkoztak(csoportterapia), akkor felirtak 3/4 órára mindjárt 4 túlórát. Volt olyan, hogy nem dolgozták le a heti 30 órát sem, de mégis lezárták a hetet (némelyik csak 4 napot dolgozik) 60 túlórával.
Eredmény: a fönököm évekig duppla fizetéseket fizetett és anyagilag teljesen padlóra vágta magát és mivel nem ért ezekhez a dolgokhoz, így észre sem vett semmit, csak amikor már majdnem késö volt.
És ez csak egy a sok probléma közül, igaz, a legnagyobb.
Vissza térve a supervisiora- nos ha engem a szememben meghazudtolnak, vagy megvádolnak olyasmivel ami nem igaz, akkor szinte a döbbenettöl sóbálvánnyá válok. Képtelen vagyok rögtön argumentálni.
Végig halgattam a vádakat, s mikor valamennyire magamhoz tértem, megkértem öket hogy mondjanak az állításaikra példát.
Na akkor jött hogy egyszerre mind elkezdett beszélni, de ennek ellenére nem mondtak semmit.
Megkérdeztem tölük hogy ha valóban úgy van ahogy mondják, akkor miért nem szóltak amikor én a problémák után kérdeztem. A reakció megint csak kotkodács volt, anélkül hogy mondtak volna valamit.
Nos ezt nevezik mobbing-nak. Természetes hogy azt akarják, a számukra zavaró tényezö tünjön el (föleg hogy egyszem külföldi vagyok a halomban, hogy is merek én egyáltalán akármit is), ök újra havonta kéthavi keresetet kapjanak és ehhez még a heti óraszámaikat se kelljen ledolgozniuk.
A baj, hogy ök nem a praxis érdekét nézik, hanem kizárólag csak a sajátjukat, így a praxis mindenképp halálra van itélve. Ezek kb. 25-26 éves terapeutinek akik úgy gondolják hogy a világon nekik minden jár csak a puszta jelenlétükért benne, nem kell tenniük semmiért-semmit (ami nem is csoda ebben a fiatalságörületben ami pár éve itt dívik).
Száz szónak is egy a vége: a maximumot akarják, minimális bevetéssel.
Ehhez hozzá tartozik hogy ök nagyon okosak, és alapból okosabbak az orvosoknál is, meg végülis mindenkinél. Az ergotherapiai suli három éves, még érettségi sem kell hozzá és ezt most nem rosszindulatból jegyeztem meg!
Persze van egy-kettö aki valóban jó és komolyan veszi a hivatását, akinek nem a pénz áll az elsö helyen, hanem a patiens.
Kedden este majd hogy meg nem hibbantam az erölködéstöl megoldás után kutatva, de föleg azon, hogy hogy fogok tudni bánni a kimondott vádakkal.
Reggeli eredmény: ha valóban úgy van ahogy állítják, akkor semmi szín alatt nem maradok ott, mert nem várhatom el hogy olyan "borzasztó alakkal" dolgozzanak együtt mint én- ha meg csak mobbing volt, akkor megint csak nem tudok tovább köztük dolgozni, mert ez a munkahely nem éri meg hogy beteg legyek. Egyik sem ér meg végülis annyit, hogy az ember betege legyen!
Egész éjjel fennt voltam, nem aludtam egy percet sem, enni meg kedd dél óta ma reggel sikerült elöször, mégis helyre állt valamennyire a lelki békém.
Tegnap reggel beszéltem a fönökömmel, elmondtam neki milyen eredményre jutottam és hogy az írásbeli felmondásomat hétfön megkapja.
Teljesen ledöbbent, azt mondta hogy nem létezik hogy engem ennyire megviselt volna ez a "apró probléma".
Nem jutott el a tudatáig, milyen szavak, rágalmak hagyták el az alkalmazottai száját. Szavak, amelyek visszavonhatatlanok és olyan kárt tettek, ami sajnos nem helyre hozható.
Mindenesetre megkért hogy gondolkozzak még el ezen a felmondáson, mert ö biztos abban hogy találunk megoldást.
Most megint töröm a fejem. Ma nem mentem be dolgozni, mert fizikailag úgy padlón vagyok, mintha 48 órán keresztül a földeken kapáltam volna.
Meglátom mire jutok majd a hétvégi fejtörésemmel.
Mindenesetre nagy merészség tölem felmondani, mert új állást találni, akár milyen jó munkaerö valaki, 43 évesen egy nönek, iszonyat nehéz.
Föleg nekem, mert sajnos az "emberi" bennem nagyon ki van fejlödve és ez itt nem számít pozitívumnak. Itt arogánsnak, nyalizónak kell lenned és akkor célhoz érsz.
Hmm..... valószínüleg nagy harcok állnak még elöttem.....tiszta nyelvvel!:))
De azért van az egészben egy pozitív dolog is: a fönököm megkért egy közös ismerösünket hogy hívjon fel és tudakozódja meg hogy hogy vagyok, mert ö most aggodik értem és hogy ugye nem megyek el töle, mert ö nagyon örül hogy neki dolgozok, mert hogy én olyan jó munkaerö vagyok, stb. ....erre a közös ismerös megkérdezte töle hogy miért nem mondja ezeket a bókokat ezt személyesen nekem.
Fél, fél hogy megtudom hogy jó vagyok és esetleg rendes fizetést akarok....
Mamicska, kellett neked kérdezned, most jól rádzúdítottam a panaszaimat.:)
