Játék a kutyával, mindenféle megkötés nélkül. Tippek, tanácsok, eddigi élmények, ami a kutyával való közös kikapcsolódásról, tanulásról, szórakozásról szól.
Egyébiránt pedig rájöttem, hogy a kutyám baromi kisigényű, elvan magában is, ha muszáj. Pont olyan, mint én. De most hazamegyek és adok neki egy labdát - valószínűleg kutyanyelvel el fog küldeni a búsba a délelőtti futkorászás után, hiszen ő inkább a kutya light, mintsem a sporty verzió -, aztán majd meglátom, mit reagál. Eddig még nem láttam igazán örülni semminek, csak annak, ha sétálni indultunk vagy annak, ha egyáltalán hazaértem.
Ámbár olyankor igen fura módját választja az örömködésnek: döglik (mi mást tenne a lusta dög?), aztán egyszer csak azt gondolja: na, ezzel a fickóval is elhitettem, hogy nem is örülök neki... És egyszerűen nekem rohan. Rohan, rohan, rám veti magát, vagy egyszerűen ugrabugrál előttem, hogy én elkezdjem bokszolni az oldalát, esetleg gyengéde kapdos a kezem után. Nem harap meg, csak bekapja és lehelletfinoman ráfog. Olyan, mintha játszani invitálna. Akkor egy fél percet játszani kell vele, különben nem hagyja abba, aztán egyszer csak fogja magát és ezerrel körbefutja a házat. néha ezt az egészet még egyszer megismétli, aztán hirtelen behúzza a vészféket és lenyugszik.
Na, ilyenkor már bemehetek a házba, máskülönben még öt percig áll bánatos fejjel az ajtóban... Nem mindig kell eljátszani ezt a kis rituálét, de sokszor. De én is élvezem... Sokszor egy hatalmas hasvakarással fejeződik be a dolog.
Bocs a félig offért: az én ötéves kutyám is távolról megugat, közelről meg örül nekem, pedig azt kell, hogy mondjam, hogy ereje és egészsége teljében van. Ma is futottunk vagy tíz kilométert, s csak alig halt bele... :)
Vajon milyen éles a kutyának a látása? A lovak példáil igen furán látják a "tereptárgyakat" (ebben a témában Madárka a profi), de a kutyával vajh mi a helyzet?
Mad Árka most igazán boldoggá tettél. Szereted a kutyákat és ráadásul focizol is-ez jófejségre utal. Én is pont így vagyok ezzel, azzal az apróbb kivétellel, hogy nyáron mindnnap kivittük a bátyámmal őt is a focipályára, ez volt a napi sétája, mert amíg mi úgy másfél-két órát fociztunk, addig ő ott bóklászott, mert mellette volt a Túr és egy erdő is. Szóval a labdát akkor észre sem vette. Most nemrég, amikor egy "baráti" összejövetelen fociztunk csapatban oda akart menni a labdához és egyszer amikor elkapta rátehénkedett a mellével, csakhogy voltak akik nem szerették a kutyát.
Csoki két éves, június 30-án töltötte be a 2-t. Pénteken vittük el a házidokinkhoz, és ő beutalta egy szemorvoshoz. Pont ma hívtuk fel és csütörtökre kaptunk időpontot. Majd lesz valami. Összefüggésben lehet a gyulladt füle a szemével?
Valaki közületek megy szombaton az Állatbarát Nyílt Napra?
Lehet, hogy akkor be is szerzek hamarost egy nagyméretű labdát, olyannal még nem próbálkoztam. (Következő topikom címe valahogy így fog kezdődni: Hogyan foglalkozzunk gipszelt lábú kutyánkkal? Avagy: Izületi sérülések kezelése kezdő és haladó fokon sötöbö. ;)
Eddig a hagyományos, teniszlabda méretű tömör gumi volt a sláger, de mindig féltem az ablakokat és a saját fejemet... ;) Egyébként valami általam érthetetlen okból kifolyólag eddig semmit se tépett szét a kutyám, ami játékként funkcionált (labda, ruha, fa), ezeket leszámítva viszont minden mozdítható darabokban hever. De a labda az szent, az ki sincs pukkasztva.
Na, lírai önömlengés ende, megyek vissza a zugomba. :)
Amber, érdekes lehet a kutyajelekkel kommunikáló ember! Bár azóta se tudom elképzelni, hogy lehet egy kutyát orron harapni. Én egy úton-módon tudnám ezt végrehajtani: odahívom Huncutot, megfogom a fejét, megkérem, hogy ne mozogjon és orron harapom. Máskülönben megsimogatni is alig bírom a fejét, annyira nem bír egy helyben lenni, s szerintem a legtöbb kutya nem várja tátott szájjal, hogy orrba harapják, hanem nyilván elkapja a fejét.
Milyen reflexei vannak annak a hapsinak...? :)
(Nem csókoloznék vele, az szent! :D)
Rokszi elképesztően szokott örülni minden új játéknak. Egyrészt amint megkapja, rohangál körbe a kertben (s közben nagy testének köszönhetően döng a föld). Aztán mikor hazajön valaki, aki még nem látta az új szerzeményét, annak odaviszi megmutatni. Persze nem feltétlenül adja oda, mert ugye az még új és egyelőre neki kell, de mindenképpen megmutatja, hogy irigykedjünk.:)
Ami a kutyafocit illeti, érdemes nagyobb lasztit venni neki, úgy több esélyed van, hogy a labdába rúgsz bele, és nem Huncut lábát töröd el.:) Már láttam egy labradort, akit tényleg megtanítottak focizni, tehát nem harapta át a labdát, max a fejével is tolta.
Egyébként ma örömteli esemény történt a portánkon. Ugyanis megtaláltuk a szomszédban Huncut három labdáját (nyár eleje óta nem leltük), amit apa egy kerítésmászással vissza is juttatott Huncut szájába. Kettő tömör gumilabdáról meg egy teniszlabdáról van szó. Úgy megörült neki, hogy egyből meg is szűntünk létezni számára. Ezekkel a tömör dolgokkal mindig focizni próbál, futni is úgy fut, hogy míg pattog a lába, a labdához közel álló lábával oldalra ver ritmusosan, de hát mindig kicsúszik a gumilabda a mancsa alól. Sokszor eltöprengek, ezt a focivágyát hogyan tudnám kibontakoztatni, de eddig semmi értelmes nem jutott eszembe. Ezt a focidolgot pl. kifejezetten egyedül szereti űzni (meg hát ne szépítsünk, én lányfocit űzök, addig nem törik el semmije, míg én be nem állok). Mindenesetre kéne már valami frissítés a játékba...
A Ti kutyátok egyébként szokott örülni, ha új játékot kap? (Nem csak vásárolt dolgokra gondolok persze!)
Az a gennyesedés szerintem nem túl jó jel. Ha nem is feltétlenül vakulás, de rosszabb látás jele lehet. Tudom, hogy nem ilyen lírai fordulatot vártál, de dokinál volt?
Egyébként az én kutyám is rászokott a távolból ugat, közelről örül rendszerre, pedig 9 hónapos. (Előző kutyám valószínűleg agydaganat miatt állt erre rá, de ő egy idő után már közelről se ismert meg minket :-/. Persze nem valószínű, hogy nálatok ez lenne a helyzet.)
Huncutnál kezdett zavarni, hogy úgy ugat meg, mintha fejemen volna a rablóharisnya, viszont ha hozzászóltam, egy pöccre átváltott határtalan öröm üzemmódba. Ezért azt csináltam, hogy nem figyeltem rá, mikor hazajöttem. Kíváncsi voltam, vajon a látása/szaglása rossz, hogy nem ismer meg vagy csak szórakozik. Ezért a kapunyitáskor megszokott Háááát sziiiiiiaaaa-t lecseréltem közönyre. Mindig erre a Háááát sziiiiiiaaaa-ra kezdett örülni, gondolom, összekapcsolta az agyában ezt a vezényszót a programszerű örömködéssel. Ezért nem mondtam semmit, mikor kinyitottam a kaput, s idővel rájött, hogy vagy magától elkezd örülni vagy nem, mindenesetre ne szavakhoz kösse a dolgot. S furcsamód most már csak ritkán ugat meg, ahogy bekerülök a látómezőbe, egyből jön farokcsóválva.
Mennyi idős a kutya, Choky?
A kutyának a vakulás jele, ha távolról megugat minket, és mindig csak akkor örül, miután megszagolt? És gennyesedik, pedig nincs is víz közelében, de csak az egyik szeme.
"Amugy az anyakutya vagy a dominasabb kutya sem egybol kap oda rendreutasitasnal." írod Te,
az anya ha megunta a sok "beszédet" írom én, de ez csak ürügy, hogy ne csak az legyen hogy, OFF :megnéztem a képet 110 % :)) de a stílusból is biztos voltam benne.
Ja ez jo otlet akinek esetleg nem fix a pozicioja vagy a kutya neha beprobalkozik, ezzel jol helyre lehet allitani a rangsort.
Nem szabad a kutyanak otthon hagyni a kajat a taljaban pl. ha elmesz dolgozni hanem akkor kap ha hazajossz (ujra egyesul a falka) es akkor is te eszel eloszor, o meg var a sorara. En szoktam neki adni a sajatombol egy-egy falatot a vege fele, ez megerositi az osszetartozast. Persze az elejetol kezdve ott ul elottem de eszebe sem jut hisztizni, plane nem a kaja kozelebe ferkozni, amde a macska mar mas tema...lehet, h eccer orron harapom:o)
No maskepp fogalmazok, az emberi jelrendszer szerinti fenyitesnek, kiabalasnak, rancigalasnak nincs helye. Kevesen hasznaljak a kutyak jelzes rendszeret pedig sokkal celravezetobb mint leuvolteni a fejet, hozzavagni ezt azt, kezzel megutni...
Amugy az anyakutya vagy a dominasabb kutya sem egybol kap oda rendreutasitasnal. Eloszor vicsorog, utana morog, vegul ha nem hasznal orron kapja a renitenskedot.
Ismertem egy fazont aki ugyanezt csinalta a kutyajaval. Az orrharapasra nem soxor kerult sor persze, a lenyeg, hogy priman kommunikaltak egymassal.
Es otthon is ezt figyeltem meg, van egy macskam is, a pulim amolyan nevelomama statuszban van nala, es o is igy szokta meg rendszabalyozni a cicvarnyat.
"Ebben nics helye semmilyen testi fenyitesnek, rangatasnak, kiabalasnak"
Ebben talán vitatkoznék Veled. Én abból indulok ki, hogy az anya ha megunta a sok "beszédet" bizony odakap és megharapja "megveri" a rendetlen kölyköt. Ez volt az alapja a kutya nevelésemnek kölyök kora óta. Persze a "verés" az a kölyöknél orr pöckölés, és hasonló dolog amit ért és ami a korához illik. Felnöt korában ugyanebből kiindulva / mármint a falka élet / ha kellet én is mint falkavezér "megharaptam". Azzonal értett a "szóból".
Nem hogy simogatni, de elvenni ! / Pl.: mert még mindig forró /. És ezt hangtalanul türnie kell, persze siránkozhat, de nem vicsoroghat. Nyilvánvalóan nem az egreciroztatás a cél, mint írtad a rossz példát. A falkában az evésnél egy rossz nézésért verés jár a domináns vezértől. És ez, az egészséges kutyánál genetikailag kódolva van , csak rá kell vezetni /akár egy orr pöcköléssel /, hogy Te, és nem Ö a vezér.
"amit egyszer megkapott, nem hinném, hogy vissza kell venni töle" persze mint fenntebb írtam nem öncélúan, és ha biztos benne /mert mondjuk, megerősítjük hogy visszakapja/ nem is lesz bizonytalan, fusztrált. Legalábbis nálunk igy müködik.
A kajával kapcsolatban meg annyit, hogy olvastam /pont az előbb említett könyvben/, hogy a farkasfalkában az alfa eszik először. Az írónő megnézett egy csomó filmet a farkasokról, és elkezdte a kutyákkal is megcsinálni. Szóval magasasztalon a kutya táljába beletesszük a kajáját /saját tapasztalataim alapján célszerű a szárazeledel/, és teszünk bele egy zacskó ropit is, majd a kutya szeme láttára, megesszük, hogy mi vagyunk az okos alfák, majd kapsz ha jóllaktam. Így a kutyát sem bántjuk, és egy iső után már természetes lesz neki. Aztán ropievés után kivesszük a zacskót, de azt is úgy, hogy ne lássa.
A nagyszüleim kutyája már vagy 14 éves, és még nyugodtan élhetne jópár évet -bár jegyezzük meg, hogy ez is elég szép kor-, de az a baj, hogy ott, vidéken a kutya nem kutya, hanem valmi dolog, aminek enni kell adni és az majd ugat. Szerencsére a nagyszüleim olyanok, hogy habár nem dédelgetik meg játszanak a kutyával, mégis kutyaszámba veszik őt. Csak az éves oltásokon kívül nemigen szoktak dokihoz menni, hacsak nincs a tehénnek vagy disznónak valami baja. Szegény öreg kutya meg tele van atkával, bolhával, teljesen kikaparta a hátán a szőrt, ráadásul egy nagy daganat is van a kutya fenekén. Egész nap fekszik, néha jár csak ki és tszinte eljesen vak, mert sokszor megy neki a falnak. Szóval eléggé látszanak az öregedés jelei. És kértem mamáékat, hogy had válasszak én egy kiskutyát a menhelyről, mert azért nagy ott a kert, és tudom, hogy jó helyük van a kutyáknak. Sajnálom a menhelyi állatokat, és ha viszek, nem sok ugyan, de egy életet megmentettünk. Ha pedig ők kérnének kiskutyát mondjuk a szomszédoktól, ott úgyis mindegyik talál gazdát. Most pedig a kis Bobbyt megtalálták, és két választás volt: vagy megy a Fehérkeresztbe, vagy megy Kölcsébe. Mi inkább az utóbbit választottuk.
Ha idealis kapcsolat van akkor ettol egyaltalan nem fog bizalmatlanna valni. Barmikor elofordulhat, hogy ki kell venned vmit a szajabol. Seta kozben felszed egy csontot vagy barmit.
Az olyan kutya amelyik ezt nem engedi, vagy vedi a gazdatol a kajajat, egyertelmu jele annak, hogy hierarchiaban nem all az illeto a helyzet magaslatan:)
Konnyu felismerni. Az ilyen kutya tojik a gazda fejere, folyamatosan felulbiralja, szofogadatlan, a sajat feje utan megy, akar agressziv is lehet ha csak igy tud felul kerekedni..
Es errol mindig a tulajdonos tehet. A falkavezerseg alapvetoen a kutyak falka eleten, falkatorvenyeiken alapszik.
Ebben nics helye semmilyen testi fenyitesnek, rangatasnak, kiabalasnak, hanem felhasznalva a kutya kommunikacios eszkoztarat, (szem, test, hang) osztonos viselkedeset, elerem a kutyanal, hogy falkavezerkent tiszteljen. Ami a gazdi fele valo tiszteleten alapulo, feltetlen elfogadast, es ezaltal osztonosen, orommel torteno engedelmesseget jelent.
Egyébként ez a kajás dolog érdekes, erről volt már vitám pár kutyatartóval. Én még kiskorában hozzászoktattam, hogy ne morogjon, ha ott vagyok a közelében, mikor eszik, vagyis pl. evés közben simogattam (akár a fejét is!), és ilyesmiből máig nincs probléma. Azzal viszont nem feltétlenül értek egyet, amit az egyik ismerősöm csinál a kutyájával: odaadja neki a tálját, majd van, hogy elveszi, csak hogy éreztesse, neki mindent szabad. Meg az ujjával kotor a kutya kajájában, amikor már odaadta neki az ételt. Szerintem az ilyesmi bizalmatlanná is teheti a kutyát - amit egyszer megkapott, nem hinném, hogy vissza kell venni tőle. Nekem elég az, hogy teljesen nyugisan eszik akkor is, ha ott nyüzsögnek körülötte.
Tényleg oda kell figyelni rá, mert mégiscsak "nagyobbacska". Igazság szeirnt nekem is első kutyám, pedig eszem ágában sem volt rotit tartani. A történet egyszerű: a szüleim nem akartak kutyát, majd egy nap, egész pontosan 4 éve, mikor Anyu söprögetett a járdán, besétált a kertkapun egy kutyakölyök. Egy roti. Anyu nem akarta megtartani, de Roti, aki később Rokszi lett, mindent megtett, és elbűvölte a családot. Szóval Rokszi maradt, tapasztalatlan kutyatartókkal. Persze nagy mázlink van vele, mert rendszeresen elvittük (és még most is visszük) kutyatársaságba, így a szocializáció sikeres volt, és jámbor kutya lett belőle. De azt nem tagadom, hogy ha valaki fenevadnak neveli, akkor fegyverviselési engedélyhez kéne kötni a tartását.
Kérdezgettem minap a környezetemben élő embereket, hogy szerintük miben jelentkezik az, ha egy kutya nem ismeri el a gazdáját falkavezérnek. Többek szerint ez agresszivitásba torkollik egy idő után. Mások szerint szimplán lesz*rja a kutya az ember fejét. Volt, aki csak afféle ideiglenes dologra tippelt, miszerint egyszer engedelmeskedik, egyszer nem.
Ti mit gondoltok erről?
Nyilván nincs éles határ, hogy ettől és ettől kezdve nem számít valaki falkavezérnek, de körülbelül talán sikerül felvázolnunk a határokat.
Nem akarok a véleményemmel bezavarni a képbe, úgyhogy azt majd később.
Hű, ezt a könyvet mégcsak nem is láttam! Nem mintha ez fokmérő lenne, de mikor mindenféle iskolai olvasmány várna rám, általában az állatokkal kapcsolatos polcokat böngészem inkább ;). Jövő héten tuti levadászom. Köszönöm az ajánlót!
Ha lehet viszontajánlani egy érdekes könyvet, akkor én a Kutya lelki életét mondanám. Nem ugrik be a szerző neve sajnos... Ez nem segít kutyát nevelni, de a kutyát megérteni mindenképpen. Bár lehet, csak azért rajongom túl, mert szeretem az olyan kutyákat, akik "kutya" életet élnek, tehát nem a gazdival együtt fürödnek és alszanak.
Choky, a nagyszüleidnél miért kell az utánpótlás? Eleve szeretnének még kutyát vagy konkrétan egy kellett?
(Az utolsó pár mondatodból kiindulva lehet, hogy a tacskóból dán dog lesz....? ;))
Bocsi a kissé lemaradt válaszomért, csakhát most nincs olyan sok időm fórumokat olvasgatni. Nem vagyok nagyon okos a kutyaoktatási témákkal, és a kétéves tapasztalatom is nagyon kicsi ahhoz, hogy valami jó ötletet adjak neked, egyvalamit azért mégis tudom ajánlani. Olvasd el Jan Fenell vagy kinek a Kutyapszihológia című könyvét. Én múltkor olvastam, és olyan kutyákat "gyógyított meg", akik pl.: agresszívak voltak, húzták a pórázt, vagy esetleg nem jött vissza, hanem híváskor elrohant a másik irányba. Van egy "ötperces szabály", amit állítólag ha jól megycsinálod -kutyáktól függően eltérő ideig-, akkor a kutya elismer téged falka vezérnek, és sokkal könnyebben le tudod szoktatni őt erről a gonosz dologról.
Egyébként az egyik ismerősömék találtak a Moszkva téren egy kb 6 hetes kis kutyát, és levitték a nagyszüleimhez, mert ott kell az utánpótlás. Több nap kemény gondolkodás után Bobbynak neveztük el, mert a nagymamán nem akarta, hogy pl Kopernikusznak, Einsteinek, vagy esetlegKeplernek hívjuk, de még a Ribizli vagy Pitypang sem tetszett neki. Azt mondták, hogy tacskó, de valahol mélyen látszik rajta, hogy esze ágában sincs tacskónak lennie. Majd talán tudok képet hozni róla.
Egy rotihoz nyilvan kemenyebb kez kell. Akiket en ismerek azoknal eleg hamar elszakad a cerna, van egy csaj a kornyekemen, soxor latom amint a 45 kilojaval lobog a hasonlo sulyban levo kutya utan, tulajdonkeppen egyaltalan nem bir vele. Nem is ertem miert kell bevallalni elso kutyanak, total tapasztalatlanul, egy rotit.
Én is ugyanezeket írtam volna de én Albatrosszal értek egyet, talán még annyi hozzászólás az eddigiekhez, ha azt mondom "kérem" nincs pardon, oda kell adni ami a szájában van! Amig kicsi volt és nem akarta szétfeszítettem a száját és elvettem. És itt csatlakozik az Albatrosz elmondásához, a huzakodos játékban tudatosan 90% én nyerek.
Ezt speciel ugy szoktuk, ha magatol nem adja, mer neha rajon, hogy pitbullnak kepzeli magat es kepes lenne 10 percig is logni a bot vegen...hogy az "ereszd" parancsra ide adja, en meg yol eldobom neki es loboghat utana:)
De ez nem jellemzo, mert ugy osszesegeben kivaloan kezelheto kutya. Nemtom neked milyen fajtad van, az enyem puli es azoktol egeszen tavol all barmifele renitenskedes a gazdaval szemben:)
Ebben igazad van, nem állítom, hogy sosem kapja meg a labdát, mert akkor tényleg elmenne a kedve. De ha huzigáljátok a botot vagy bármit, és mindig elveszi Tőled, akkor megfordulhat a fejében, hogy esetleg ő az erősebb...
