Igáazából mindkét nagyapám vasutas volt, és mésem jutott soha eszembe, hogy, vasutas legyek. Söt, Öáltaluk nem is ismertem meg a vasútból semmit.
Gyremekkoromban volt modellvasautam, de mint csak játék, nem is tekintettem rájuk másként.
Ahogy növögettem, kerékpározás közben az Angyalföl állomás újpest megállóhoz esö végén nézegettük órákon keresztül, ahogy tologatták, osztották a tehervonatokat. Meghúzták, leakaszt, tol, gorul és hangos bummal csattantak össze az ütközök, mikor összeért a korábban elgurított vagonnal.
Pályaváalsztás? Hát nem vasutas akartam lennmi.
Autószerelö, de ez egészségügyi okokból nem jött össze.
Aztán katonaság. Keszthelyre kerültem, onnan már vonattal jártam haza 85-87 között... Emlékszem egyszer Szabadbattyántól Fehérvárig párhuzamosan jöttünk egy Gyíkkal.
Ez elehette az a pillanat ami megragadott. Onnan kezdeve modellgyüjtés, terepasztal, elöször TT méretben, aztán meg - mert több magyar modell volt belöle -
H0-ban.
Gyüjteményem a honlapom képtárában látható.
A nagyvasútban dízelfan vagyok. nem tudom miért, de a dübörgés, és a talajrezgés, ami eröt sugároz ezekböl a gépekböl.
A kerekez zakatolása nagyon kellemes élmény számomra, bár egyre kevesebb helyen tehetem meg, hogy ezt hallgatom.
Mozdonyvezetö sajnos nem lehetek, ennek pótlására készítem a filmsorozatot, amely szintén fellelhetö a honlapomon.
Sajnos a vasút manapság haldoklik, és úgy érzem, semmi nincs, ami megmenthetné a pusztulástól.
Tizenvágányos állomások konganak az ürességtöl.
A gaz ellepi a vágányokat.
Mindezek ellenére: éljen a vasút!
Éljenek a Szergejek, Csörgök, Nohabok, Dácsiák Bbmotok, és még sorolhtnám napestig.
Köszönöm, hogy elolvastatok. És Mattil, azért szívesen látnék rólad is egy képet....
Vasút szeretetem kis koromtol indult mikor szomszédba a vasút iránt nálam is fokozotabban érdeklődő emberke költözött.. aztán hamarosan kezembe került egy F1 es forgalmi utasítás könyv szomszéd jóvoltálbol és teljes bele éléssel tanulmányoztam különböző jelzéseket. Sokat logtam vasútállomáson, figyeltem tolatásokat, bakter munkát, a Csörgőket ahogy hosszú teher szerelvényekkel megindultak, kis Bzmot okat és a 130 ason már nem közlekedő "Piroska"-t (kiv. a 17203as de az meg mostanába csíkos Bhv vagonokkal jár).... de az Élet nekem más pályát szánt a vasúttol távolit, de mindig közel maradtam hozzá és mindig is maradok.
Jelenleg olyan szinten érdekel a vasút, hogy ne "adjanak el " egy pályaudvaron se, tudjam mi mikor merre megy.. Európát szeretném körbe vonatozni nagyon.
Nem is tudtam ,h létezik ez a topik,de bejön a témája!
Vasút szeretetem szorosan összefügg egy Szergej modellel,amivel már 4 évesen is játszottam terepasztal szerű kápződményünkön. Rögtön beleszerettem a kis dízelbe! Azóta is megvan,ő a kedvenc. Illetve 1980-ban 3 évesen mentünk Fonyódra nyaralni a szüleimmel és a vonatablakból kinézve láttam egy narancssárga NoHAB-ot,ami minket húzott :-))) gondolhatjátok...
Szóval elsősorban a dízeleket szeretem,azonbelül is főleg a Szergejeket, de minden mást is!! Egyébként az élet teljesen más területén dolgozok,tanulok, nekem a vasút, hobbi és sok emlék!
Meghatározó emlék még a 29 vonal,illetve Balatonalmádi. Órákat tudtam kint ülni és várni a Szergejeket, NoHAB-okat.
...egy páran feltesznek magukról kocsmában, mozdonyon, meg mitudomén hol készült képeket...
Ez csupán móka, megkötések nélkül.
ugyan mit tudunk meg róla azon kívül, hogy kerek az orra, nagy a füle stb.?
Pont ezt tudjuk meg. Ebben mi a rossz?
Ezt a topikot annak idején éppen azért nyitottam, hogy bemutatkozzunk egymásnak és a nagyvilágnak.
Nagyon jó ötlet volt részedről. Valahogy mégsem írnak bele sokan - talán azért, mert nem is tudják, hogy létezik ez a topik.
Innentől lehetne akár ON is.
Én sajnos nem rendelkezem semmiféle érdekes történettel, amit megoszthatnék itt.
Írhatnám, hogy kisebb koromban minden nyáron vonatoztunk még a Nohabos Göcsej expresszel a 29-es vonalon, és akkor kezdődhetett nálam a vasútmánia, de ez snassz.
Igazából ott kezdődhetett a dolog, amikor 2000 táján az egyik unokatestvérem mutatott nekem vasúti képeslapokat, amelyek nagyon megtetszettek, én is elkezdtem gyűjteni őket. Aztán bélyeggyűjteményemben kiemelten kezdtem kezelni a vasúti témájú darabokat.
Aztán a szebbnél szebb képeslapok láttán késztetést éreztem, hogy én is nekiálljak vonatokat fotózni. Csak emiatt ruháztam be annak idején egy komolyabb fényképezőgépre. De megérte!
Soha nem érdekelt mélyebben a gépészet, a mechanika, a mélyebb szaktudást igénylő dolgok. Sokkal inkább a pályaszámokkal való statisztikázás, fontosabb adatok összegyűjtése, hobbi jellegű utazgatás, és persze a fotózás.
Nem vagyok vasutas sem, holott szívesen lennék jegyvizsgáló, vagy akár mozdonyvezető is, de ez utóbbi erősen álomszerű.
Később megismerkedtem az internettel, amelynek segítségével rátaláltam vonatos oldalakra. Akkor a Gigant Club meg Joó Feri honlapja volt nálam az etalon.
Később megtaláltam a European Railway server oldalát, majd ott látott képek elvezettek RwMan oldalára, a Trains.hu-ra, amely azóta is az egyik kedvencem.
A Trains.hu vendégkönyvébe beírva ismerkedett meg velem egy kanizsai vasútbarát (kis.kavics), aki azóta jó barátom lett. Ő ajánlotta a Vasútmániás fórumot, amely megtetszett, regisztráltam. Sok hasonszőrű emberkével ismerkedtem meg, akikkel sikerült barátságot kötnöm.
És most itt vagyok.
Megnyitottam életem első topikját, ahová kifejezetten saját magukat ábrázoló fotókat kértem berakni a többiektől. Az ötlet maczko topiktárstól származik, aki egy picit más célzattal indította el ezt az egész vállaljuk fel magunkat - képpel akciót a Vonatbuzullsban. Az ötlet megtetszett nekem is - csatlakoztam.
Ezt az egészet az egyik topiktársunk mérhetetlen nagy offolásnak tartotta, ezért felvetődött egy új topik nyitásának ötlete ennek a magamutogatósdinak a céljából. Én meg cselekedtem.
Elnézést kérek, ha ez ellenkezik az elveiddel, mattil!
tegnap nyílt egy másik, lehet holnapután nyílik egy harmadik...
Remélhetőleg nem így lesz!
Ha már az exhibicionizmus ily nagyon teret nyer, akkor talán számíthatok arra, hogy itt is bemutatkozik néhány emberke.
Exhibicionista szándék nélkül - megtettem.
Elnézést ha valakit megsértettem volna!
Ugyan már! Én kérek elnézést, hogy - részben - offoltam.
Elnézést, hogy az élre pofátlankodok ismét ezzel a topikkal, de az elmult másfél nap történélseit én egy kissé nem értem.
Az rendben van, hogy mindenki mutassa meg magát, de abból, hogy egy páran feltesznek magukról kocsmában, mozdonyon, meg mitudomén hol készült képeket ugyan mit tudunk meg róla azon kívül, hogy kerek az orra, nagy a füle stb.?
Ezt a topikot annak idején éppen azért nyitottam, hogy bemutatkozzunk egymásnak és a nagyvilágnak. Erre tegnap nyílt egy másik, lehet holnapután nyílik egy harmadik...
Tudtam, hogy nem lesz egy pörgős topik, de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy megismerjük egymás vasutrajongásának, szakmaszeretetének alapjait, azt hogy mi az amit ténylegesen tud a vasútról, vagy az élet hasonló területeiről. Épp ezért fényképhez sem ragaszkodtam, mert engem egyáltalán nem érdekel, hogy valakinek zöld szeme van vagy kék, az sem, hogy hogy tudja kézben tartani az üdítős poharat, az viszont annál inkább, hogy miért vált vasutassá és/vagy vasútmániássá?
Ha már az exhibicionizmus ily nagyon teret nyer, akkor talán számíthatok arra, hogy itt is bemutatkozik néhány emberke.
Tudom elég idős vagyok és nem kellene hinnem a mesékben, de azért...
Ez a hozzászólás most csak azért született, hogy ez a topic nehogy elvesszen a mostanában nyitott sok-sok topik tengerében...
ÍEredetileg sem az volt a célom, hogy itt naponta többszáz hozzászólás legyen, de éppen a topic jellege és célja miatt nem szeretném, ha eltűnne a színről! Szerintem fontos dolog, hogy megismerjük egymást, még ha eddig sokan féltek is bemutatkozni.
Azokat, akik eddig nem jártak itt sok szeretettel üdvözlöm!
Kérem bemutatkozásukkal tiszteljék meg ezt az oldalt!
Azért ragadt rám a Hentes név mert helyi hálózatban játszott Duke Nukem számítógépes játékban halomra lőttem a barátaimat akik a műhelyembe telepített 6 darab számítógép előtt ültek. Ekkor ragasztották rám a Hentes nevet.
Foglalkozásomat tekintve számítógép műszerész vagyok, főleg hardware oldalról.
Automatizálási rendszereket tervezek, javítok és gyártok itthon és a munkahelyemen is.
Történetem rendhagyó mert igazából eddig sosem érdekelt a vasút, nem tudom miért, pedig én is játszottam a sínek mellet, én is lapítottam pénzt, stb. Én sosem akarta masiniszta lenni és a gyerekkoromban még üzemelő 424-es gőzmozdonyoktól sem gyökerezett földbe a lábam. Mai fejemmel persze nemhogy földbegyökerezne hanem rajta akarnák élni.
Az én vonzalmam is a vasúthoz gyerekkoromban keződött mikor egy dél-alföldi kisváros réparakodóján bicikliztem. Pontosabban nem is a vasutba lettem szerelmes, hanem a szökőévben egyszer felbukkanó szürke színű púpos Warszava sínautóba, ami egy nap elsuhant előttem. Egy autó ami fut a sínen ez a kép a mai napig is a szemem előtt van. Eután eltelt majdnem harminc év különösebb vasúti érdeklődés nélkül, sőt sajnos 12 éve még utasként sem ültem vonaton. Pedig egyszer szívesen elmennék valahova egy vonattal. Arra is volt példa, hogy kirándulás közben a családdal felszálltunk Nagykáta állomásán egy várakozó vonatra és a kocsiban tartózkodtunk mindaddig míg a szerelvény el nem indult, csakazért, hogy lássunk egy vonatot közelről.
Szegény kaluz úgy nézett minket mintha az űrből jöttünk volna. Fényképezkedtünk, örültünk, mintha egy turista látnivaló lenne.
DE! Tavaly július közepén villámcsapásként visszatért a gyerekkori emlék a szürke Warszava. No akkor, itt az idő és lázasan nekiláttam az akkori fogadalmam megvalósításához, melyben megfogadtam, hogy egyszer én is vezetek egy ilyen autót. Az első sínautómat ami egy Honda Accord volt frankón összetörtem Kabókapusztán, mert a tetőig érő gaztól nem láttam, hogy előttem hiányzik a bal oldali sínszálból két méter. A futómű úgy kompletten lemaradt a kasznihoz képest.
Gyakorlatilag ettől a naptól kezdve vagyok vasútbarát.
Megismertem sok igazi vasútbarátot, és sikerült olyan szinten belemélyedni a vasút világába, hogy nem tudom úgy elképzelni egy napomat, hogy ne gondolnék rá.
A sineken való guruláson kívül a valaha szebb napokat látott vasúti emlékek érdekelnek.
Rendkívül szomorúsággal tölt el, hogy a magyarországi vasút kb tíz éve csak romlik és egyenlőre semmi esély a dolgok jobbra fordulására.
Amikor áthajtok egy vasúti átjárón mindig megnézem, hogy milyen a vágány és örömmel nyugtázom, hogy még jár a vonat, mert fényes a sín.
Nincs rosszabb számomra, mikor nyakig érő gaz borít egy vágányt.
Újabban ha az időm engedi kiülök egy elhagyott állomás romjai közé és hallagatom az "idő szavát".
Elnézeseteket kérem, ha néha a civil, naív és teljesen tájékozatlan hozzászólásaimmal fárasztalak benneteket.
Sziasztok! Sajnos úgy látom kevesen látogatják ezt a topicot, pedig jó lenne érdekes történeteket olvasni.
Az én vasútszeretetem még gyermekkoromból fakad. 1975 és 1979 között szüleimmel mindig Alsóörsön töltöttük a nyarat. Akkor még nagyon színes volt a paletta. Öcsémmel naphosszat kinnt ültünk a sínek mellett és vártuk kedvenc Nohabjainkat. De ugyanúgy örültünk ha meghallottuk a Szergejek jellegzetes mély kürtjét. Örültünk ha jött egy zöld vagy piros festésű Púpos és esténként vártuk a naponta egyszer vagy kétszer közlekedő Daciát két személykocsival. Evvel teltek el a nyaraink és ekkor lettem véglegesen szerelmes a vasútba. Azóta is fanatikusan ragaszkodok hozzá és gyűjtök mindent ami a vasúttal kapcsolatos.
Sajnos ebben az időben már megszüntették az Alsóörs Veszprém szakaszt és már a sínek sem voltak meg úgy emlékszem. Ha esetleg van fényképed róla vagy a Balatonfűzfői gyártelepi kiágazásról ( ami becsatlakozik 29-esbe ) és tudnál nekem küldeni egy másolatot róluk, azzal nagyon nagy örömet szereznél nekem.
Az elszaporodásra jelen anyagi és erkölcsi meg(nem)becsülés mellett még várni kell. Egyelőre csak azok jönnek a vasúthoz, akiknek tényleg ez a hivatásuk, mi több az életük. Ezekből jó vasutasok is lesznek. A többi meg az utcáról betévedő népség, aki nem tud elhelyezkedni máshol és égető szükségre van munkahelyre!
Nem régóta van internetkapcsolatom, a MÁV fórumon csak nézegető voltam, mire nekibátorodtam volna megszüntették. Vasutas nem volt a felmenőim között, de gyermekkoromban a kertek alatt naponta lestem a Veszprém-Dombóvári vonatokat. Azon kevesek közé tartoztam, akik a Nyalókát és a 375-öst messziről sem keverték össze. A Truman hangját 10 km ről is felismertem. Csanádi minisztersége idején kezdtem dolgozni, a vasútbezárások első nekifutását Szentkirályszabadja állomáson (ex Veszprém-Alsóörs) bakterként praxi forgamista tanonc tapasztaltam meg. Hát itt ragadtam, és sajnos nem szerencsés látni a fokozatos leépülést. Akad még itt rajtam kívűl, hasonló korú internet és vasútbolond?
Lerobbant a Dacia-m Horvátországban, ahol még a Renault 12-t sem nagyon ismerték, és vonattal kellett hazajönni. Ökörhugyozás vonalvezetésü, kamion erdő helyett, felrakott lábbal, sörözve.
A közvetlen kollégákhoz képest én 2500%-al többet teljesítek, de nem azért, mert sztahanovista vagyok, hanem azért, mert én olyan dolgokat természetesnek veszek, amikről a többiek azt gondolják, hogy azok már nem tartoznak szorosan a munkaköri kötelességeikhez.
Az én történetem elég egyszerű: én genetikusan szerettem a vasutat, ami aban mutatkozott meg, hogy már 3 éves koromban kijelentettem, hogy vasutas leszek. Vasutas pályafutásom 1991. 09. 30-án kezdődött a Gyermekvasúton, a tanfolyam elvégzése után 1992. 01. 27-én volt az első szolgálatom. 1996-ban felvettek a Mechwartba forgalmász szakon, bár én is kormos akartam lenni, de a gerincem miatt nem engedte az orvos. Akkor nagyon dühös voltam emiatt, de azóta már beláttam, hogy ez így volt jó.
A Gyermekvasúton 1998-ig szolgáltam aktívan, mert 1996-ban annyira megcsappant a gyerekek száma, hogy egy továbbszolgáló csoportot hoztak létre, amibe az elballagottak jelentkezhettek. Amennyire tudom ezt 2000 környékén megszüntették, de gyermek továbbra is nagyon kevés van.
A Mechwartban 2000-ben érettségiztem 4,0-szel, majd az 1 éves technikusi minősítőt az iskola szétverése miatt már a Kvassayban kellett elvégeznem. A technikusi alatt 2001-ben megnyertem az Országos Tanulmányi Versenyt, emiatt nem kellett vizsgát tennem, mert a verseny miatt színjelesre beírták az egészet. Emellett kaptam az Oktatási Minisztériumtól egy olyan papírt is, hogy szakirányú továbbtanulás esetén felvételi mentességet kapok.
A technikusi alatt letettem az összes szakvizsgát (szem.pénztár, ÁFU, árupénztár, SZIR, nagyforgalmi) és amire különösen büszke vagyok az az, hogy vmennyit jelere teljesítettem.
2001. 06.29-én írtam alá a munkaszerződésemet, mint forgalmi gyakornok; az első váltókezelői szolgálatom (felügyelet alatt) 07.02-án volt. A váltókezelői bizt. ber és az ÁVU-vizsgát 07.20-án teljesítettem és még aznap volt az első önálló szolgálatom.
Időközben készültem a forgalmi önállósító vizsgámra, amit 2001. 10.25-én jeles eredménnyel letettem. Az fszt. bizt. ber. vizsgát 11.06-án tettem le, majd decembertől már közbeváltó fszt. voltam. Ez 2003. januárjáig tartott, amikor az egyik kollégám áthelyezése miatt megkaptam az ő túrját, amiben mind a mai napig ténykedem.
2001 szeptemberében az egyik bp.-i főiskolán lekezdtem egy 8 féléves levelező közl. mérnöki képzést, aminek már a 7. félévében járok. Remélem, jövő nyáron sikerül lediplomázni, aztán lesz, ami lesz.
Kölyökkoromban Aquincum-felsőnél rakosgattuk a tízfilléreseket a vonat alá. Aztán mégis a BKV-hez mentem dolgozni. Később elköltöztünk Pestről, akkor választottam a vasutat. Még megvolt a Központi Munkaerőfelvételi Iroda a Keleti Külső C vágányánál. Ott vettek fel mozdonyvezető gyakornoknak. Tizenkét év utazás után egy ideig oktatótisztként szerepeltem, mostanában inkább íróasztal mögött (és most nem tudom, hogy vigyorit, vagy szomorút biggyesszek ide.) Hiányzik az utazás, így hát, amikor lehet, vezetőálláson utazom hazafelé :)
Ez a hozzásztolás most csak azért született, mert sokan jöttek a napokban át a MÁV fórumáról, és szeretném ha ők is bemutatkoznának nekünk! Most, hogy feljebb kerül a topc a sorban remélem a merszük is megjön.
Nálam is kiskoromban mutatkozott meg a "betegség" :). Szerencsére nem gyógyultam meg. :) Kiskoromban mindig lejártunk Marcaliba a nagyszüleimhez, és mindig lestem a vonatokat a Balaton partján. Aztán jött a HÉV, kisvasútakon is utazgattunk néha-néha. Aztán egy kicsikét lecsengett a dolog (7-10 éves kor között), de egy börzsönyi kirándulás felébresztette a szunnyadó lángot. Volt egy kisház az erdő közepén (Vasedény kulcsosház, ismeri valaki?), ahova viszonylag gyakran jártunk.. Rendszeresen a kisvasút (Nagyb.) állomásról indultunk (akkor már le volt állítva), és akkor kezdtek el igazán érdekelni a vágányok újra. Alaposan kifaggattam apámat, a helyzetről. Szegény... :)
Este nézegettem a petróleumlámpa a térképet, és észreveszem "régi vasút". Nofene! Meg itt is! És itt is! És vanvoltlesz vasút Kemencénél, Szobnál! Ez mérföldkő volt a történetben. Azóta is ugyanígy érdekel a dolog. Azóta jártam az MVP-ben, sokat vonatoztam, és kifaggattam ,az ex-Északis nagybátyámat. Most 16 vagyok, és úgy néz ki, hogy nem hagy alább a dolog.
Sajna Veled is az az eset fordult elő, hogy elfelejtették a születésed előtt megkérdezni, hogy ugyan mely családnál és mikor szeretnél világra jönni :-))).
Azok bizony, jó kis 54-esek betonaljon. Mi másféle földmunkákat végeztünk, aminek talán még nem oldották fel a titkosítását (bár azóta már bezárt a bazár). :)
Hogy ontopik is legyek: kiskoromban a Nyugati volt a törzshelyem, a nagymamám máig emlegeti, hogy többet voltunk ott, mint én otthon (bár én arra már nem emlékszem). Későbbi vasutas emlékeimben rendszeres Budapest-Poprád vonatozások élnek. Aztán elfelejtettem az egész vasutat és 3 éve éledt újra az Ipoly- menti (a határ túloldalán lévő) vasút kapcsán, azóta rendszeresen a szabadidőm túlnyomó részét a vasúton/vasúttal kapcsolatos dolgokkal töltöm, bár éppen a közúti lobbiban dolgozom :)
Két éves koromban költöztünk egy Székesfehérvár-Repülőtér megálló közelében található lakótelepre, ahonnan tavaly költöztem el. Gyerekként szívesen bámultam a házunkhoz közel "elsuhanó" vonatokat, hallgattuk a dízelek hangját. Jellemző, hogy nem tudtam megkülönböztetni a Csörgőt a Gyíktól, egyforma volt mindkettő akkor még. Nagy élmény volt látni a hosszú tehervonatokat, melyeken a friss Ikarus buszokat szállították el a közeli gyárból.
Középiskolásként alábbhagyott a vasút iránti lelkesedés, és igazából nagyjából 3 éve jött elő újra, az index.hu, azon belül is a Vasútmániás topik hatására. Főleg read only üzemmódban működök ott, de hála a topiknak, nagyon sok vasútbarát embert megismertem, és elképesztően sok információt olvastam.
Az olvasás (és a munka, mely nem a MÁV-nál van) mellett az egyik számítógépes játékújságnak készítgetek egy vasutas játékokkal foglalkozó rovatot, vonatvezetői szenvedélyemet kiélem a Magyar Virtuális Vasúttársaság egyik tagjaként és igazgatójaként, valamint egy számítógépes programhoz építgetem szorgalmasan a budapesti 2-es villamos (vö: városi vasút) pályáját.
