Nyaranta rendszeresen adtuk ki nyaralónk egy részét külföldieknek. A történet idején egy nyugatnémet házaspár ( a feleség magyar volt, a férj amerikai katona az NSZK-ban) bérelt, aki elhozta magával egy barátnőjüket is a gyerekével. A hölgy éppen frissen elvált volt, túl annak minden rossz élményével, és felejteni, illetve pihenni jött Magyarországra.
Én futballoztam, ezért nyáron is rendszeresen tréningben tartottam magam, ami abból állt, hogy reggelente 5-10 km-eket futottam.
A vendégekkel angolul beszélgettünk, és Helga (ő volt a facér hölgy) egyik este mondta, hogy Ő is szívesen kocogna, csak a korán keléssel gondja van, ezért megkért, hogy ébresszem fel, hogy együtt futhassunk.
Így is lett. Másnap reggel 6 óra körül halkan beléptem a szobájába , a kislánya édesen aludt, és megcirógattam az arcát. Nagy sokára kinyitotta a szemét, "messziről jőve" először értetlenül bámult rám, de később rádöbbent, hogy miért keltettem fel. Hirtelen magához ölelt, felhajtva takaróját, ami alatt anyaszült meztelenül volt!!!
Esdeklően nézett rám, és én már tudtam, hogy aznap reggel lőttek a közös futásnak, viszont 18 évesen egy érett nő szerelmével és ölelésével lettem gazdagabb.
Végül is megtaláltam a helyét a hitetlenkedésednek, és annak, hogy hazugsággal illetsz:
Tőled ezt bóknak tekintem.
Számítástechnikából csak olyat írok, ami a kezemben is volt, úgyhogy vehetsz rá mérget Te is. A gépterembe egyébként az oda illetékes , mondjuk ott dolgozóknak kötelező volt bejárni, hiszen ott volt a munkahelyük!!! Persze nevezhetsz itt is hantaboynak, de ez is Téged minősít...
Persze, voltak nagygépes rendszerek, pl. az orosz S-20-asok (ha jól emlékszem a nevükre).
Csak oda nem nagyon engedtek be a gépterembe senkit.
Erre az 1984-es magyarországi XT-re azért ne fogadj nagy tétekben.
Történetet meg azért nem írok, mert nem mindenki füllent olyan folyékonyan, mint te, kedves hantaboy.
Bocsánat, de eddig még nem sok volt a hozzászólásaidban, ami a témáról szólt, csak a (pina)z irígységed, meg a számítógépes szakmához, különösen a közép- és nagygépes rendszerek topológiájához, és időbeni (magyarországi) megjelenéséhez való nem értésed, és teljes tájékozatlanságod derült ki. Ami nem baj, csak ne errőlj meditálj ebben a topikban.
Már 1984-ben is voltak PC-k Magyarországon, DOS 2.0-ás operációs rendszerrel, XT-k, 4, 77 MHz- es órajellel, nagygépes rendszerek pedig már a 70-es évektől kezdve, olyannyira, hogy a 80-as évek elején már az amerikai nagygépek koppintott változatait gyártotta a KGST reláció: ilyen volt pl. a TPA család is, de ezt csak úgy mellékesen írom.
Szeretném, ha valami "házinyulas" történettel is megajándékoznál minket, hiszen mégiscsak errő szól ez a topik. És erről, nem pedig arról, hogy miért nem..., stb.
lehet, hogy a MEV hadiipari erintettsegebol kifolyolag nem volt ott fax, ezt nemtom. nekunk telexen kellett kommunikalnunk, volt 1 db telexes neni, csak es kizarolag o hasznalhatta a telexgepet es a telexek szoveget (meg egy sima ajanlatkerest is) engedelyeztetni kellett.
de meg emlexem az elso kulfoldi utamra is 1988 oktobereben), amikoris TUK-osittetni kellett meg a prospektusokat is amiket magunkkal vittunk. tuk pecset nelkul nem engedtek ki a hatarorok. a fax meg ellehetetlenitette volna ezt a intezkedest ugye.
Én meg 87-ben mentem vissza GYES-ről a cégünk számítástechnikájára, ahol (tudomásom szerint az országban elsőként) egy országos nagygépes rendszer üzemelt, buta terminálokkal, amiket később pc-k váltottak fel, de a háttérben még egy pár évig (kb. 91-ig) a régi gép állt. Fax volt.
én gyerekként a 80-as évek végén a fél életemet a gépteremben töltöttem a nagy vasfiókokat húzogatva és csapkodva, miközben anyukám vadul trécselét és kávézott a többi operátorral. egy csomószor játszani is odaülhettem, pedig voltam vagy 7-8 éves. ennél a vállalatnál legalábbis nem volt semmi szigorúság.
Hát... a számítógép elterjedéséről annyit, hogy Amerikában 1980-ban találták ki a PC-t az IBM meg Bill Gatyesz bátyó (akkor még öcsi), addig házi használatra a HC-k (home computer, pl. ZX Spectrum, Commodore-64, Enterprise 128) voltak elérhetők.
Magyarország nagyobb cégei valamikor a 80-as évek közepén kezdtek el PC-ket beszerezni, az én akkori munkahelyem 1987-ben szerzett be egy XT-t a régi szép Rosytext szövegszerkesztőt felváltandó. A gépben még nem volt merevlemez, csak 360 kB-os floppy (5 1/4 collos - aztán később került bele egy 10 MB-os, elképzelhetetlenül nagynak tartott kapacitású vinyó). Pedig az is elég vezető cég volt akkoriban az országban.
A fax egy kicsit még később kezdett el terjedni, bizony amikor sürgősen kellett valahova üzenni, és nem telefonon akartuk azt megtenni, telexezni kellett (szép mutatvány volt egy ilyen lyukszalaggyártás...).
Ahol volt számítógépterem, oda meg nem lehetett csak úgy bejárkálni (egyrészt mert valóban elfoglalta a termet a száímógép, másrészt mert azokhoz a gépekhez valóban érteni kellett, és egy véletlen belepiszkálással akár hetek munkáját elbaszhatta egy illetéktelen - nem voltak nagyon gyors gépek, na).
A KISZ-élet 1988 táján már erősen fékezett habzással pezsgett...
Boldogult agglegény koromban sok, jó dolog történt velem, íme egy szeletke:
Egyetemre jártunk és a haveri kör állandó hölgytagjai kisegítettek időnként a vasalási tudományukkal, amit képtelen voltam megtanulni, de lehet hogy nem baj...
Era felajánlotta, hogy szabad a vasárnap délelőttje, ha gondolom segít, meg dumálunk egy jót közben. Sokszor táncoltunk együtt, szeretett és tudott is rokizni, ami ritka a lányok között. Ilyenkor kicsit bizalmasan is közeledtünk egymáshoz, ami az erotika határán azért már túl volt. Ezért hát örömmel igen mondtam, és megigértem, hogy cserébe megmasszírozom, hogy a háta ne fájjon a sok vasalástól.
Ahogy ígérte, vasárnap 10- kor csöngetett és belépett az ajtón. A kabátja alatt egy könnyű pólót viselt, meg egy nadrágot. Sorba hoztam a vasalni valót, kávét, teát csináltam, közben kért egy sortot, mivel kimelegedett a vasalásban. Mikor elkészült, mondtam, hogy feküdjön az ágyra, mert most én jövök.
Nem szeretném összegyűrni a pólódat, meg a krém is megfoghatja, ezért le kéne venned, addig is elfordulok, hogy ne zavarjon! Levette a pólóját, és hasra feküdt. Közepes nagyságú, de kemény, jó alakú és feszes cicijeit félig takarta csak az ágy, oldalt jól láthatóan kitüremkedtek.
Elkezdtem a masszázst, eleinte a derekánál, lassan, simogatva, majd egy kicsit erőteljesebben. Időnként sóhajtozva vette a levegőt, eleinte szorosan összezárt lábait elengedve kissé szétnyitotta. A bugyija vágása mentén szépen soroltak szőkés pihéi, a látványtól már alig fértem a nadrágba. közben már ráültem a fenekére, és a háta közepén, a vállain haladtam. Izmosan kidolgozott, szexis vállai voltak, örömmel gyúrtam át többször egymás után, majd oldalt a bordái következtek.
Eközben mintegy véletlenül a melleit is maszzírozni kezdtem, amit hosszú sohajtás után megemelve, mintegy teljesen a kezembe adott. Ekkorra már teljesen elkapott a hév, de erőt véve magamon kérdeztem, hogy a lábai is mehetnek-e. Rövid igent hadart, s már siklottak is ujjaim a talpától a fenekéig és vissza, egyre közeledve a titkos vágyaim zónájához. Egy rendkivül elnyújtott haveri petting lett a masszázsból.
Tudtuk már korábban is, hogy köztünk nem lehet tartós kapcsolat, de kedveltük egymást, és ez akkor és ott belefért.
A családunknak kelet-német barátaik voltak, akik nyaranta a Balatonnál levő nyaralónkban is eltöltöttek néhány napot. Nagy örömömre két nagy lányuk is volt, egy 17 és egy 19 éves. Az unokanővérem is 17 volt, én sajnos csak 14!
Emiatt a késő esti diszkókba csak a lányok mehettek el, én otthon kellett maradjak.
szerencsére a lányok nem voltak szégyenlősek, rendszeresen meztelenül napoztak a kertben, illetve esténként fürdőruha nélkül uszkáltun a strandon. A víz és a sötétség jótékonyan fedte izgalmamat, labdázgattunk, pajkosjodtunk.
A fiatal korom nem engedte meg, hogy tovább lépjek. Lehet talán féltem is...
Akkor itt a házinyúlra nem lövünk szabály érvényesült. Én is voltam már hasonló helyzetben, ahol éreztem, hogy akarná, én se utasítottam volna el, de eszembe jutott, hogy másnaptól minden más lesz, mint korábban és nem akartam ekkora változást.
Ha akartam meg lett volna, de szerettem a csajt, mint a szomszéd nagylányt, és nem akartam kihasználni a helyzetet. Úgyhogy maradtunk jó barátságban egy közös élménnyel.
Edit a szomszédban lakott, 7 évesen találkoztunk először, Ő 10 volt akkor. Hosszú, barna hajú csaj volt és én kisgyerekként azzal a rajongással figyeltem mindig, mint amit egy igazi nagylánnyal kapcsolatban minden kisfiú érez. Telt múlt az idő, és Edit igazi nagylánnyá érett, bulik, fiúk, stb. ahogy az lenni szokott. Ekkoriban egy kissé felszinesebb lett a viszonyunk, hiszen ő már az élet sűrűjében járt, énpedig a serdülőkoromat éltem. Edit közben férjhez ment, gyereke lett, majd elvált, és ráadásként édesanyja is meghalt. Csapás, csapás hátán!!!
Bánatában az alkoholhoz nyúlt, rendszeresen .
Egyik hétvégén, érettségi előtt bulit tartottam otthon. Edit este 10 felé átkopogott, hogy ne haragudjak,de halkítsunk egy kicsit a zenén, mert a gyereket el kell altassa.
Persze, feleltem, és egy hirtelen ötlettel áthívtam a buliba. Negyed óra múlva át is jött, szégyenlősen, egy áttetsző fehér blúzban, hosszú szoknyában. Néhány pohár ital után már mosolyogni is láttam, hosszú idő után elfelejtette a búját egy kicsit....
Táncoltunk is, lassút is ahol néha-néha hozzám ért, és talán érezte feszülő hangulatom is. Már éjfél is jóval elmúlt, a buli feloszlott, csak Ő maradt, meg én, amikor megkért, hogy kísérjem haza, egyrészt, mert bizonytalanok voltak a léptei( talán az alkohol?), másrészt a gyerekre is rá akart nézni.
Karon fogtam, kissé átöleltem, közben véletlen a mellét is átfogtam, de mintha észre sem vette volna, lassan mentünk a lakása felé. Bent a szobában megnéztük az alvó kislányát, majd a hálószobája felé vettük az irányt. Itt szó nélkül levetett minden ruháját, és anyaszült meztelenül az ágyába feküdt. Én mellé és lágyan csókolóztunk, közben símogattamm mindenhol, egészen addig, míg el nem aludt.
Sohasem beszéltünk később erről az estéről, Edit azóta boldogan él az USA-ban és én örülök, hogy megtörtént, és leírhattam a történetemet...
Annyira felpörögtem tegnap estére a topiknak és billboy sztorijának hatására, hogy elhatároztam, tettekre váltom a szomszéd lányával kapcsolatos gondolataimat. Éjjellente szokott elmenni otthonról, " bele" az éjszakába. Kimentem az udvarra és locsolóval a kezemben fedezve magamat vágyakozva bámultam az erkélye felé. A Tv fénye világított csak a szobájába, ezért vigyáznom kellett, nehogy meglásson. Este 10 felé egyszercsak felgyúlt egy kis fény, amikor elkezdett öltözni az esti fellépéséhez ( táncos, mint már korábban írtam). Először levette pólóját, majd a melegítő alsót is, és egyszál tangában mutatta magát, hát..... élményszámba ment!!!
Gyorsan a kezembe vettem a szemetesvödröt, és úgy vártam a kapunál.
És jött, frissen, üdén, meg is szólítottam: aztán csak óvatosan az éjszakában!!! Kedvesen elmosolyodott és én már a következő alkalmon gondolkodom.....
A vállalatot FMV-nek hívták 50.000.000 Ft-os vadiúj számítógép központja volt, közép gépes kategóriával, sok-sok terminállal. 4 gyáregységben 7000 ember dolgozott.
Tyereskov:
Bár nem tisztem a védekezés, de eddig még csak betiporni próbáltál a sárba, ismeretlenül, ahelyett, hogy leírtad volna a magad, topikba illő történetét.
Én ebben az irányban szeretném, ha ( vissza térne) folytatódna a téma.
Bár a történet valóban kissé Münchausenesnek tűnik, kicsit meg kell védjem ezt a fax kérdést. 1987-ben a munkám többek között az volt, hogy az összes budapesti tanácshoz, valamint néhány vidéki földhivatalhoz telefaxokat telepítettem. Elég ormótlan szerkezetek voltak, de már tudásban sokat tudtak a maiakkal összehasonlítva.
A számítóközpontról meg annyit hogy 1982-ben pl. a Videotonnak, vagy az Orionnak már elég komoly (főként súlyában és méretében) számítóközpontja volt. És az már csak érdekesség, hogy 87-ben az u.n. cellarádió fejlesztésén dolgoztunk a Vidiben. (ezt ma GSM mobilhálózatnak hívják)
hat en 1988-ban dolgoztam a Mikroelektronikai vallalatnal. Eleg szamitogepgyanus, nemdebar? Nos, ott nem volt fax, csak telex. Es 1989-ben jott az elso szamitogep, amelyen rendkivul hatekonyan lehetett azt a csodajatekot jaccani (a nevet mar nemtom, de valami kulcsot kellett keresgelni :-)
de vegulis mind1, igazabol nem a szgep miatt vannak fenntartasaim a sztorikkal kapcsolatban. igaz, a topik szempontjabol is lenyegtelen, valoban megtortent esemenyek, vagy csak kepzelet szulte oket.
Volt KISZ élet, attól függ, ki mit ért ezalatt. Az biztos, hogy jól éreztük egymást. És azok az emberek, akiket ilyen helyeken nemzettek, lassan közelítik a harmadik X-et (terminálterem, bár akkor fax még nem volt, csak telex. A fax csak később lett.)
Némelyik utód talán itt fórumozik. A meg"lyukasztott" lyukasztóleányok világa, a Kama Sutra 87. konfigurációja a Line Printeren, avagy a háromórás rendezés alatt a szalagegységek mögött teherbeejtett operátor leánykákról akkor még szó sem esett, amely ennél korábban történt:)
