A Magyar Maraton Klub teljes vezetősége lemondott. Jelölő bizottság lett felállítva. 1 zóna : Páva Zoltán 2 Zóna : Raffer Roland 3 Zóna : Fejős Zsolt őket kell értesíteni ha valaki vállal a klub vezetésében vagy tisztségviselői feladataiból bármelyiket kérem jelezze nekik. Választás 2026.02.21. Várpalota.
Kíváncsi vagyok ki mer rajtam kívül írni ide? Ki mer kiállni a nyilvánosság elé! Azért meg lehetek elégedve azzal, hogy két ember időt, fáradságot nem kímélve elolvasta a leírtakat, igaz szótagolva tovább tartott nekik...Amiről véleményt is alkottak...Elárulom, hogy kb 150 ilyen és hasonló írás van tartalékba, amíg nem indul be a fórum addig nyomatom..
Egy javaslat a sokat emlegetett és elfelejtett pénzdíjazásról.. ANNO!
Ez a téma nem tetszik mindenkinek és sokan ennek hangot is adnak, de egyre erősebb azoknak a hangja akik változást szeretnének és végleg eltörölni azt az elavult csapatbajnokságot!
Valami olyat kellene kitalálni amit a tagság nagyobbik része elfogadna, egyetértene vele, ami által izgalmasabbá, érdekesebbé válna a versenyzés, de mi lenne az?
Én most a fogadásos módszerről szeretném elmondani a javaslatomat, persze ezen még lehet változtatni, ez csak egy ötlet!
Három kategóriában lehetne indulni és ebből kettőben fogadni!
1. Minden úgy megy ahogy eddig, nem kell semmit külön fizetni csak a meghatározott díjalapot Nyerni is csak serleget és oklevelet lehet meg a maradék díjalapból megmaradó részt! A díjalapot mindenkinek be kell fizetnie, mert a galambok itt indulnak a fogadottaknak készül külön lista.
2. A fogadási díj 500 ft galambonként. Ezért csak azt kell csinálni, hogy azokat a galambokat a begyűjtési jegyzőkönyv tetejére írni és közölni, hogy az első 4 vagy az első 8 lesz megfogadva amit a gyűjtő feljegyez! Az összeget ott azonnal be kell fizetni amit valaki összegyűjti és összesíti.
3. Ebben a kategóriában minden úgy történik, mint az előzőben csak itt 2000 - 3000- 4000 vagy 5000 ft a nevezési díj galambonként! Tehát megjelölni, befizetni, regisztrálni és mikorra megjön a kocsi az egészet összesíteni. Majd odaadni a kísérőnek vagy a gk. vezetőnek aki össze szedi az egész kerülettől és mikor vissza ér leadja annak aki az elkészült lista alapján szétosztja az összegyűlt összeget az előre rögzített százalékok szerint. A kocsi a következő úton már hozhatja is a nyereményt!
A felosztást előre le kell rögzíteni pl.
1. 1. díj az arra az útra fogadott összeg, (ami lehet 50 ezer, de akár 250 ezer is,) 30 %,
1. 2. díj a 25%,
1. 3. díj a 20 %,
1. 4. díj a 15 %,
1. 5. díj a 10 %
Minden úton annyi pénz lenne felosztva amennyi összejött! Tehát a fogadott galambok egymás ellen versenyeznek és nyerhetnek, mert a befizetett pénz azon az úton lesz felosztva. Fogadni nem kötelező, de így izgalmasabbá lehetne tenni a versenyeket! 20 küldött galambból 4-5 megfogad és ha bejön akkor jó, ha nem jön be egyik sem, akkor majd legközelebb! Az biztos, hogy ha kockáztat sokkal jobban oda teszi magát mindenki! Állítom, hogy egy kis idő elteltével mindenki ezt a listát fogja nézni és előbb utóbb ő is 1 2 galambot megfogad csak, hogy neki is izgalmasabb legyen a verseny és, hogy ha bejön az már királyság!
Hát kell ettől nagyobb motiváció! Ez csak egy lehetőség a fogadásra azoknak akik nyerni akarnak, de ők kockáztatnak is! Természetesen ezt csak kerületi vagy röpcsoport szinten kellő létszám esetén érdemes alkalmazni!
Amit nem mondtam el senkinek, elmondom hát mindenkinek...
Emberek vagyunk, gyarlók, önzők és figyelmetlenek. Nem érezzük át mások fontos dolgait, problémáit. Mindenki a maga bajával van elfoglalva, mert számára az a legfontosabb. Ilyen világot élünk, de vigasztaljon az a tudat, hogy mi együtt, közösen tettük ilyenné.
Valamikor, régebben nem így volt, jobban odafigyeltünk egymásra, segítettük egymást, gondoljunk csak az építkezésekre, a baráti segítséggel felépült házakra, és még sorolhatnám.
Most már nem így van, de ez figyelhető meg a galambászatban is.
A tegnap feltett írásom rendkívüli reakciót váltott ki az olvasóiból!
Pedig nem történt szinte semmi, csak befejeztem a galambászatot!
Gondoljunk csak bele, hogy a környezetünkben hányan, de hányan hagyták már abba hasonló képen ezt a gyönyörű sportunkat. Meg kérdezte-e valaki tőlük, hogy mit éreztek, mikor bezárták az üres dúc ajtaját? Pedig őket is hasonló érzések öntötték el, mint engem, csak ők nem írták le. Főleg azoknak fájhatott a befejezés akik még szerették volna folytatni, mert anyagilag és egészségileg is bírták volna, de valami egyéb ok miatt kényszerültek kapitulálni!
Tisztelem és becsülöm azokat akik új helyre költözve is elkezdik
előröl az egészet. Ismerek olyanokat is akik ezt többször is meg tették. Élő példát nem hozok fel, de a néhai Vasas Jóska barátom
négyszer volt kénytelen felszámolni a dúcát és négy új helyen, négy új társsal újra kezdeni mindent és lett rengetegszer bajnok.
Oda jutottunk, hogy csak legyintünk a más bajára, mert nem tárja a nyilvánosság elé, pedig neki is fájt, hogy be kellett fejeznie!
Ez volt a múlt, de gondoljon csak bele mindenki, hogy a jövőben előbb utóbb, ő is át fogja érezni azt az érzést, hogy be kell zárnia az üres dúc ajtaját, persze ha megéli!
Igen, szomorú dolgok ezek, először nagyon tud fájni, de később múlik a fájdalom és jön más probléma, baj vagy betegség ami teljesen jelentéktelenné teszi azt amit eddig olyan fontosnak tartottunk!
Régen készültem erre a beszélgetésre, mert kíváncsi voltam arra az emberre aki talán országban is egyedülálló eredményt tudhat magáénak, nevezetesen EGYEDÜL is és NÉGY különböző helyről, NÉGY társával közös néven versenyezve is számtalan bajnokságot tudott nyerni! Négyszeres Országos és hatszoros Kerületi Mesterversenyző, továbbá közel hússzoros Kerületi Általános Bajnok! A távonkénti és egyéb bajnokságokat össze sem lehet számolni Ki ez a most 60 éves ember? Hogyan csinálja? Mi a titka? Ennek próbáltam a végére járni! Szerencsésnek érzem magam, mert kb. 25 éve ismerjük egymást és az Országos Kiállításon sikerült összejönni, ahol kísérletet tettem arra, hogy megfejtsem azt, hogy mit tudhat ez az ember, hogy bárhol és bárkivel versenyzik bajnok tud lenni! Végül, hogy sikerült-e megtalálnom a választ, majd eldönti az olvasó! I.Rész. A galambászatot 1975- ben kezdtem fiatal srác koromban. Mindig is érdekeltek a galambok, így először otthon próbálkoztam a tartásukkal. Első galambjaimat Sajóvámosról kaptam, de nem értek semmit és némi puhatolódzás után felkerestem a hatvani Duba Józsefet és a szerencsi Bátori Istvánt, továbbá Görcsös Sándort. A tőlük kapott galambokat próbáltam összegyúrni és az eredmények egyre jobbak és jobbak lettek. Ezekhez kaptam még keresztezésre galambokat az időközben megismert barátaimtól, Bujdosó Jenőtől sok galambot és tanácsot kaptam ami hozzásegített ahhoz, hogy a nagy É.II. Kerület Általános Csapatbajnokságát sikerült megnyernem! Ezek után, lehetőségei nem lévén, Lipták Laci barátommal néhány évig együtt egy néven versenyeztünk az én szülői házban található dúcomból. Az eredmények nem voltak nagyok, munkahelyi és különböző családi problémák miatt már kedv és ambíció hiányában keresni kellett a helyet, hogy hol folytassam! Így jöttem össze Kovács Béla barátommal akinek családi házánál versenyeztünk jó pár évig, de házasságának megromlása után onnan is menni kellett! Vele közösen is nyertünk bajnokságot, de újabb lehetőség után kellett néznem, mert nem akartam abbahagyni! Összejöttem Dr Cselédi József Sporttársammal akivel másik hobbink a vadászat is összekötött bennünket! Nagyon jól megértettük egymást és megtudtuk szervezni a hétvégéket, hogy valamelyikünk ott tudjon lenni a galamboknál. Ez csodálatos nyolc év volt! Mindketten szívvel lélekkel csináltuk, amit az eredményeink is igazoltak, mert többször is megnyertük a bajnokságot! Tudtuk, hogy jó úton haladunk és én nagyon büszke voltam arra, hogy három emberrel s sikerült ilyen ragyogó eredményeket elérnem! Ezt kevesen csinálták még! Sajnos ez a kapcsolat is hirtelen ért véget, még most is elcsuklik a hangom ha erről beszélek! Az utolsó versenyen közösen vártuk a galambokat, együtt örültünk a sikernek az újabb bajnokságnak! Másnap lemenve meglepve tapasztaltam, hogy a galambjaim és a berendezés ki vannak készítve az udvarra! Döbbenetemen túllépve kérdeztem, hogy mi történt? Azt a választ kaptam, hogy a közös munkának vége és Ő befejezte egyelőre a galambászatot, de ha újra kezdené akkor egyedül szeretné folytatni! Nem tudtam felfogni, hogy miért, hiszen sikeres bajnokok vagyunk! A miértre azóta sem kaptam választ! A családi és a sportkapcsolat megmaradt, de ott akkor valami eltört bennem, azóta is rettenetesen fáj! Az bántott a legjobban, hogy első év volt, hogy kipróbáltuk a totál özvegységet, fényes sikerrel, mert addig mindig természetes módszerrel nyertem, nyertünk bajnokságot! Három csapatunk volt az első tízben, számtalan egyéni és sampion díj és most vége! A közös tervek, remények mind szétfoszlottak! Ismét költözés, szoktatás, új körülmények, vártak rám, de nem adtam fel! Jó sorsom úgy hozta, hogy Halász Robi barátom felajánlotta, hogy amíg más lehetőséget nem találok, vigyem el hozzá a galambjaimat!VASAS JÓZSEF A POSTAGALAMBÁSZ!( folytatás)Robival 98 óta a legnagyobb egyetértésbenHalász-Vasas néven versenyzünk! Együtt hétTagszövetségi általános bajnokságot nyertünk,de ezeken túl a rövid, közép és hosszú távúbajnokságban és egyéb kiírásokban, kupákbanis számtalan alkalommal diadalmaskodtunk!Rengeteg kiváló galambot sikerült kitenyésztenünk,amelyek felejthetetlenné ésörömtelivé tették az elmúlt tíz évet!Különösen a tojók szerepeltek kiválóan ésszinte minden kiírásban az élen szerepeltek.A benevezett tojók több mint fele a championlistákon is megtalálhatóak.Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogytöbb ok miatt az állományt meghirdetjük!Az egyik ok, hogy mi elég nagy létszámmaldolgozunk, a bajnokságban 7-8 csapattal veszünkrészt, ebből 3-4 az főbajnokságban a többipedig a középtávú bajnokságban szerepel.Úgy gondoljuk, hogy a fejlődés érdekében adúcokat át kell alakítani, modernebbé, kényelmesebbékell tenni! Ezt a munkát aktív versenyzésközben nem lehet kivitelezni. A szezonvégeztével a fiatalok versenye után már jólesika pihenés és nem télen akarjuk csinálni az átalakítást,hanem jó időben, egy szezon kihagyásávala nyarat erre kívánjuk felhasználni!Ősszel a fiatalok versenyén már újra ringbeszállunk! Utána pedig az egyévesekkel folytatjuka munkát!Hogyan tudtam négy emberrel is együtt dolgozni,talán azért, mert elég alkalmazkodó típusvagyok, mindig meghallgattam a véleményüket,alaposan átbeszéltük és közösen döntöttünkmindenről! Kialakultak bizonyos feladatok,amit mindenki a legjobb tudása szerint próbáltvégrehajtani! Például jelenleg a csapatok véglegesösszeállítása az én feladatom! Így alakultki! Minden együttműködés azon áll vagy bukik,hogy ki mennyit tesz hozzá a kitűzött cél eléréséhez!Nem lehet lazítani, ösztönözni, biztatnikell egymást a siker nem jön magától!Jelenleg 4-5 stabil törzzsel dolgozunk, amiketmár alaposan ismerünk, ők már bizonyítottak!Addig amíg ezen a szinten tudunk maradninem is tervezünk gyökeres változtatást, amipersze nem zárja ki, hogy a régi haveroktólkapott kiváló galambokat ne próbáljunk ki!Természetesen a mi barátainknak kiadottgalambjaink is tesztelés alatt állnak!Klasszikus, körforgásos totálözvegységgelversenyzünk, 41 pár galambbal, de ezeket már azévkönyvekben leírtuk! Mint már említettem 98óta versenyzünk ezzel a módszerrel és a Robivalvégzett közös munkánk eredménye 4 Országosés 6 Tagszövetségi Mesterversenyzői cím!Most mivel a 60. évembe léptem egy kicsitmár fáradékonyabb vagyok. A kigondolás és avégrehajtás között már több idő telik el, mint fiatalabbkoromban. Az ambíció sem a régi már,de majd az új dúc, új tervek ismét feltüzelnek!A 18 fős egyesületünkben sok tagtársunkattámogatunk galambokkal és tanácsokkalis, de sajnos a fiatalok hiányoznak közülünk,csak négy tőlem fiatalabb tagunk van, öregszika tagságunk! A gazdasági helyzet hatásáraezen változás nem is várható! A szülőknem tudják támogatni a gyereket, így nemtudnak megragadni közöttünk vagy pedig asikertelenség veszi el a kedvüket örökre!Országos szinten én nem értek egyet azzal,hogy egy ember, egy csapata kerül besorolásra!Kérdezem én, ha most valaki 40. és 20 csapatotkivesznek előle és felugrik a 20. helyre, mennyivellett jobb tenyésztő? Szerintem semmivel!Én a tagszövetségi általános bajnokságottartom a csapatok igazi mércéjének, mertennél minden távon jól kell szerepelni és avégelszámolásnál kiderül, hogy az egész versenyszezonalatt mit tudtak teljesíteni! Természetesenaz egyéb bajnokságokat is nagyraértékelem, de én szerintem az általános azigazi! Biztos másnak más a véleménye!Hogy minek köszönhetem a sikereket? Nehézerről beszélni, magamról meg pláne!Talán annak, hogy mindig következetesvoltam és nem hagytam befolyásolni az elképzeléseimet!Úgy érzem, hogy átlagon felülia megfigyelő képességem, aminek nagyhasznát vettem! Nem szeretem a nagy hókuszpókuszokat,csak minél egyszerűbben, én nemvagyok galamb gyűjtő sem, csak ritkán kerülbe vásárlás útján galamb a dúcba!Szeretem magamnak kitenyészteni a saját galambjaimbóla favoritokat! Így még jobb az ízea sikernek! Mint az eddig elért eredményeimmutatják ezen a teóriámon nem kell változtatnom!Kívánok mindenkinek hasonló sikereket!Gáspár István írása a 2010. decemberi újságbólNyugodj békében!
Milyen is az élet, egy negyven éves osztálytalálkozón találkoztam Bukta Margitkával Mezőkövesden Szabó Géza kedves feleségével, akivel néhány udvarias mondat után rátértünk a galambászásra, kérdezve Géza hogy van, hogyan sikerült az év? Mindent megnyert, jött a válasz amihez gratuláltam neki és meg ígértem, hogy hamarosan meglátogatom Őket, mert már úgy is régen terveztem egy utat fiatalságom színhelyére, Tiszaújvárosba meg Sajószögedre ahol 18 évig dolgoztam és számtalan galamb-ász barátot szereztem!
Géza már 30 évvel ezelőtt is egy nagy ABC vezetője volt és annak raktára szinte minden nap találkozó hely volt számunkra!
Sok későbbi bajnok is előfordult nála és hatalmas vitákat folytattunk az aktuális dolgokról, úgy látni tanultunk is valamit egymástól a későbbi eredményeket figyelembe véve, csak néhány nevet a teljesség igénye nélkül, Vasas Jóska, Orosz Miklós, Balogh Laci, Bujdosó Jenő és még sorolhatnám, de 30-35 év távlatából már felejt az ember!
Ezeket a régi emlékeket idézgetve kerekedtünk fel Lakatos Miklós barátommal, hogy az ígéretemhez híven több mint 20 év elteltével becsengessek Szabó Gézához! Természetesen kiállításokon, díjkiosztókon és a kövesdi rokonlátogatások alkalmával találkozgattunk, de hosszabb beszélgetésre nem került sor közöttünk.
Én becsülettel megpróbáltam készülni belőle, de feladtam, hiszen annyiszor volt Általános meg Összetett Bajnok, ami biztos, hogy 1998-tól mindig BAJNOK volt csak egyszer lett második!
A különböző nagydíjak, shampion díjak és a távonkénti bajnokságok száma jóval túlhaladja a SZÁZAT!!! Sokszoros MESTERVERSENYZŐ, de mint mondja az utóbbi években már ki sem számolja!!!
Ez FANTASZTIKUS!!!!
A tervezett fogós kérdésekből nem lett semmi, mert egy több órás beszélgetés, anekdotázás kerekedett ki belőle! Így legalább sikerült emberi oldaláról jobban megismerni, mert a hogyan csinálta kérdésekre már számtalanszor megadta a választ csak vissza kell az évkönyvekben lapozni!
Géza 56 éves nyugdíjas, 2001-ben volt egy komoly szív műtétje, de azóta jól van! Feleségével több üzlet tulajdonosai, ami sok elfoglaltsággal jár!
Fia 30 éves közgazdasági főiskolát végzett, 23 éves lánya Eszter, most végzett fogorvos!
Mivel a családból senki nem óhajtja átvenni a stafétabotot, épp ezért keresi a fiatalok között azt akinek átadhatná a tudását, tapasztalatát, de eddig még nem sikerült megfelelőt találni!
Én is gyerekként 8-9 éves koromban kezdtem a galambokkal foglalkozni, -kezdte a visszaemlékezést- Kazincbarcikán keresztapám ismertetett meg velük és már 18 évesen tagja lettem a nyékládházi egyesületnek.
Később különböző okok miatt éveket kellett kihagynom, de mikor 1979- ben megalakult a tiszaújvárosi egyesület olyan tagokkal, mint Bujdosó Jenő, Balogh Laci, Jencsel Gábor a Paluch család, én is tagja voltam, míg végül 1988-ban vásároltam ezt a telket Sajószögeden és azóta is innen versenyzek.
A dúcokat állandóan az igényeknek és a követelményeknek megfelelően alakítottam és főleg bővítettem!
Mindig nagy létszámmal foglalkoztam, jelenleg is 35 tenyészpár és 130 versenyző csipegeti nálam a kukoricát, de állandóan fogadkozom a létszám csökkentésre, eddig mindhiába! Pedig be kellene látnom, hogy főleg a fizikai terhelést kerülnöm kellene, mert a sok galamb ellátása nem kis munkával jár!
Két éve elvállaltam a Tagszövetségünk vezetését is, ami szintén nem kis feladat!
Még 1986-ban megismerkedtem Horváth Károllyal akinek a galambjai most is az állományom gerincét alkotják! A barátság azóta is tart, nagyon sok galambot és sok tanácsot kaptam tőle, így neki is köszönhetem a rengeteg bajnokságot, nélküle valószínűleg nem tartanék itt!
2006-ban jártam kint Belgiumban és hoztam be galambokat ......... -tól, amelyek nagyon jól kombinálhatóak a Horváth galambokkal!
Olyannyira, hogy 2011-ben is MINDENT megnyertem ami ki volt írva, gondolom nem csak a díjaim száma növekedett, ha nem az irigyéké is, de ezt már megszoktam! Az első csapatom keretét 16 galamb alkotta!
Totál özvegységgel versenyzek, rokontenyésztést nem folytatok, legfeljebb féltestvér párosítást, de azoknak is szigorúan repülniük kell!
Néhány csapattal részt veszek a Tolna Aljai Egyesület által alakított klubban a szlovák Sporttársakkal közösen!
A legjobb galambjaim: itt következett volna a felsorolás.
Géza! Javíts bele, egészítsd ki ha akarod!
Írd le a terveidet, üzenj a fiataloknak, meg minden ami eszedbe jut!
Gondolj arra, hogy ez egy remek alkalom használd ki!
Majd javítás után küld vissza, ha kell hívjál!
Mielőbb várom a jóváhagyott változatot!
Jó egészséget! Ezzel váltunk el!
Befejezetlen maradt az írás, mert a kegyetlen sors közbe szólt és Géza lelke a galambjai szárnyán a magasba szállt...
Bemutatkozik a Z-03 Mezőkövesdi Postagalambsport Egyesület
Megalakulása 1936 ban történt
Néhány évvel ezelőtt ünnepeltük a Mezőkövesdi Postagalambsport Egyesület alapításának 90. évfordulóját!
Kevés egyesület mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időt megélt városunkban!
90 év nagy idő, gondoljunk csak vissza 1936-ra, a világ akkoriban kecmergett ki a nagy világválságból, a németek már fegyverkeztek, a háború szelét már lehetett érezni és akkor 8-10 lelkes galambszerető ember összedugta fejét és megalapította a Z-03 (ezt a számot a Szövetség osztotta ki minden Egyesületnek) Egyesületet. Sajnos az alapítók neveit nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy maradandót alkottak, mert az idősebb sporttársakon keresztül a mostani fiatalokkal együtt több mint 90 évet megélt az egyesület és remélem, hogy még ennyit meg is fog élni. Egyszer a rendszerváltás után hívattak, mint akkori elnököt, a Megyei Főügyészségre adategyeztetés céljából. Bementem és egy kedves hölgy elém tett egy vaskos dossziét az egyesület egész dokumentációjával! Tudni kell, hogy az Ügyészségre a alakulástól kezdve egészen a 70-s évek közepéig bekellett küldeni ,minden gyűlésről és rendezvényről készült jegyzőkönyvet! Ott feküdt előttem az Egyesület története, meghatódva lapoztam a megsárgult lapokat és amit azóta is bánok, hogy nem kértem el, ideadta volna! Micsoda élmény lett volna a háború előtti jegyzőkönyvek olvasása, sajnos nem éltem a lehetőséggel! Mennyivel könnyebb és érdekesebb lehetett volna ez a bemutatkozás is.
Mert az egyesület életében voltak vérzivataros idők is, háború, forradalom, azok a szörnyű ötvenes évek, amikor csak engedéllyel lehetett postagalambot tartani! De az egyesület túlélte ezeket az időket is, sőt az ország egyik legtöbb tagot számláló egyesülete közé lépett! Ez azt jelenti, hogy életképes volt mert Mezőkövesden rengeteg galamb szerető és galambtartó ember élt, szinte minden háznál volt galamb. Ezekből az emberekből lett hivatalos egyesületi tag és később neves, eredményes versenyző vált belőlük!
A 90-s évekre a 45-50 fős tagság már sok volt együtt és kétfelé váltunk majd megalakult a Z-30 Egyesület Nagy Zoltán vezetésével. jelenleg két 26-26 fős egyesület működik Mezőkövesden a legnagyobb egyetértésben, közös gyűjtésekkel a közös gyűjtőhelyen, közös programokkal, díjkiosztókkal! Így legalább két bajnoka van a városnak!
Kiknek is köszönhetjük, hogy idáig elérhettünk, koromnál fogva 1968-ig tudok emlékezni, mert 70- ben léptem be 14 évesen, de már előtte is ott sündörögtem a galambászok között.
Én már nem ismertem, de hallomásból tudtam, hogy az 50- s években az elnök az öreg Tamás volt, akinek Molnár József volt a becsületes neve, neki jutott az a hálátlan feladat, hogy össze kellett szednie az összes engedély nélkül tartott postagalambot, mert csak Rendőrségi engedéllyel lehetett galambot tartani továbbá egyesületi tagnak kellett lenni. Akkoriban 3-400 tagja volt az egyesületnek.
Ezek az idők elmúltak és békésebb időszak következett. Az egyesület vezetésében és munkájában tevékenyen részt vettek a teljesség igénye nélkül elnökként Kádár András, Nyeste József, Pap Mátyás, Fridél Frigyes különböző vezető beosztásokban Molnár I. József, Jacsó József, Elek Péter, Elek László, Molnár I. István, Molnár József és még sokan mások!
Én szerencsésnek érezhetem magam, mert 22 évig vezethettem az egyesületet és valószínűleg ez volt az elnökök közül a leghosszabb hivatalban eltöltött idő!
Hogy mennyit fejlődött a kezdetektől, de még a 70-80-as évektől is a galambászat, röviden, óriásit! A régi öregek el sem hinnék! Ehhez tudni kell, hogy hogyan működik a versenyzés. A galambokat gyűjtéskor egy speciális autóval amiben enni, inni kapnak, a legtöbb kocsiban még lég kondi is van, úgy, hogy a kényelmes utazás adva van! A kocsi elviszi a feleresztési pontra ami az elfogadott programnak megfelelően, 200 km től egészen 1200 km lehet! Ott egyszerre kiengedik őket és repülnek az otthonuk felé, amelyik leghamarabb haza ér az a győztes! Tíz évvel ezelőttig ez úgy történt, hogy minden dúc távolsága műholdról cm re bevolt mérve a feleresztés helyétől. A galamb lábára rákerült egy gumi versenygyűrű, rajta 7 db számmal amit jegyzőkönyvben rögzítettek a gyűjtéskor és úgy került az autóba. Mikor a galamb haza érkezett lekellett venni a lábáról a gyűrűt és egy speciális órába beletenni, ami rögzítette az érkezés pontos idejét! Tehát meg volt a pontos távolság és a feleresztés ideje továbbá az érkezés pontos ideje. Ebből kilehetett számolni, először kézzel, majd később gépi segítséggel, hogy a galamb mennyi távolságot tett meg egy perc alatt, amelyiknek ez a szám a legnagyobb volt azaz első! Most már nem így van, a galamb lábán egy speciális csip gyűrű van amit hazaérkezéskor a bejáratra szerelt antenna érzékel és rögzíti az érkezés idejét majd továbbítja az eredményt az eredmény számolóhoz aki összesíti és már aznap közzé teszi!
A fejlődés minden ágon óriási!
Az 1975 ig vasúton történt a szállítás, el lehet képzelni a vasutasok milyen brutálisan bántak a pakli vagonba berakott kedvencekkel. A szállítási körülményeket feljavítva életbe lépett a gépkocsival történő szállítás! Ez a főleg IFA kocsival történő szállítás valamivel jobb körülményeket teremtett a galambok számára. A mostani csereketreces gyakran légkondival felszerelt, szuper szállítás már minden igényt kielégít.
A 70 - 90 s években, mikor még nem volt mindenkinek órája a kerékpárral hordtuk a versenygyűrűket a városban elhelyezett két egyesületi órába. El jött az idő mikor már mindenkinek volt órája, azt hittük nincs tovább! Pedig volt! Azután következett a csipes rögzítő rendszer!
A kézzel történő eredményszámítástól a számítógépes listáig!
Volt idő amikor csak az évkönyvben lehetett látni az eredményt és minden egyesület csak egy évkönyvet kapott, Karácsonykor!
Most meg ha az eredmények beérkeznek már az nap lista van és mindenkinek elérhető!
Talán méltatlan, hogy csak így említem meg, de rengeteg kiváló galamb született a 80 év alatt, felsorolni lehetetlen őket, amelyek Országos kiállításokon vagy Olimpiákon értékes díjakat nyertek és ezzel is öregbítették a Mezőkövesd galambászainak hírnevét!
Végezetül még egyszer a hálás utókor nevében köszönetet mondok azoknak az ismeretlen hősöknek akik 90 évvel ezelőtt álmodtak valamit és az álmaikat valóra is váltották!
Az összejövetelek alkalmával a régi történetek mesélése közben lehet látni a mostani fiatalok szemében azt a bizonyos fényt, mert ők is érzik és tudják, hogy nekik kell tovább vinni azt a lángot amit elődeink 1936-ban az egyesület megalakításakor meggyújtottak!
Emlékezzünk néhány percig azokra akikkel évekig együtt versenyeztünk, de már nem lehetnek köztünk:
Két kalandos történet a galambokról...vannak még csodák!
Tavaly nyáron történt, hogy egy késő délután az utcai padon ülve a fagylaltomat nyalogatva látom, hogy egy galamb a túloldalon lévő pékség ajtaján ballag befelé! Oda siettem, sikerült megfognom és kiderült, hogy egy román galamb, eléggé leromlott állapotban. Hazavittem, szereztem élelmet és néhány nap után mikor úgy ítéltem meg, hogy megfelelő erőben van ahhoz, hogy haza menjen, elengedtem! A felengedésről videó készült aminek nagy sikere volt a facebook oldalamon! Innentől kezdve rengeteg szurkolója lett a galambnak, sokan izgultak a haza jutásáért! Közben megkerestem a gazdáját, ami nem volt nehéz, mert több helyezése volt a galambnak. Beütöttem a számát a google keresőbe és rögtön kiadta a gazdája nevét, eredményeit. Tudtam a nevét és megtudtam a telefonszámát, felhívtam és mondtam neki, hogy nálam van a galambja aminek nagyon megörült és mondtam neki, hogy a galambot holnap felengedem, úgy is történt, vártam az értesítést! Az értesítés helyett egy telefon jött a boltból, hogy újra itt van a galamb! Nem indult el a 400 km s útra Hargitára egyedül és visszajött! Pár nappal később elküldtem egy buszos kollégával a 30 km re lévő Tiszaújvárosba, hogy ott engedje el, amit meg is tett! Másnap jött az üzenet, hogy a galamb szakadó esőben megérkezett amit videóra fel is vettek! Jó érzés töltött el látni azt a galambot otthon amelyiket napokig gondoztam egy nagy papírdobozban. Nos legutolsó információm szerint jól van és éli a megszokott életét, vissza kapta régi párját, a régi helyét, és készül a versenyszezonra. Kíváncsi leszek rá, hogy egy nehéz versenyen eszébe jutnak e a pékségben kapott finom falatok és beköszönt, hogy itt vagyok!
Most történt egy másik hasonló eset, amit szeretnék megosztani veletek. Itt sem játszik kis szerepet a véletlen, mert ennek a galambnak is óriási szerencséje volt! Csoda, hogy életben maradt, mert túl élt egy puska lövést, na de ne szaladjunk ennyire előre!
A történet úgy kezdődött, hogy Mezőkeresztesre való költözésem után, felkutatva a fellelhető galambászokat bukkantam egyik sportbarátomra aki Cserépfaluról került ide. Ő már régi galambász az én elnökségem alatt már tagja volt a Mezőkövesdi Egyesületnek is! Ismertük egymást már régről, egyik látogatásom alkalmával nézegettük a galambokat, mikor kezembe adott egy kék tojó galambot, itt van egy éve és nem párzik az istennek sem! - teszi hozzá!
Sok hasonló esettel találkoztam már, ezt az intelligensebb galambok csinálják nagy részt, főleg ha idegen helyre kerül, megsértődik valamiért és nem áll párba senkivel!
A barátom elmesélte, hogy milyen kalandos úton került hozzá ez a galamb, véletlenek sorozata kellett hozzá!
Élt éldegélt nem messze tőle egy öreg házaspár akiknek a csirkéi között 20-30 galamb is éldegélt teljes puritán körülmények között! Ám egyszer az öreg úr meghalt, ott maradtak a galambok. Az még nem is volna baj mígnem a néni észrevette, hogy csökken a számuk és egyszer meg látta azt is, hogy miért! A szomszéd kezdte lövöldözni őket légpuskával! A néni összeveszett vele és a galambokat bele szedte EGY ZSÁKBA !!! Fogta a zsákot, tele vergődő galambokkal átvitte az én galambász barátomhoz, nem kis nehézségek árán! A galambok átvizsgálásakor egy kivételével a versenyzés szempontjából mind értéktelen volt, mert nem volt rajtuk gyűrű, ezek konyhára kerültek! Azt az egyet jobban megnézte és látott rajta egy légpuska golyó által keletkezett sérülést! Olyan szerencséje volt, hogy nem talált a golyó olyan szervét amibe belepusztult volna. A barátom meghagyta és be is szokott hozzá, nem is akárhogyan! Mikor először kiengedte sétálgatott a dúc előtt órákig amíg egyszer csak felszállt. Egy két kör után visszament az istállóhoz és két napig ott volt. Gondolt egyet és vissza jött hozzá, de még néhányszor látta elrepülni a istálló felé, oda húzta a szíve, lehet, hogy talált magának ott egy jóképű, fiatal csábítót, akinek a szerelme annyira rabságba ejtette kicsi szívét, hogy felülmúlta az otthona iránt érzett vágyat és nem ment haza, de mivel se a párját, se más galambokat, se az öreg bácsit nem találta, ezért fájdalommal a szívében, csalódással a lelkében a józan eszére hallgatva, visszatért hozzá és ott is maradt. A sebesülést kiheverte, vígan száll a többiekkel! A történethez hozzátartozik, hogy olyan gyűrű van rajta amilyet 1000 forintért lehet venni, tudtommal minden tenyésztő csak egy darabot kaphat! Az ilyen nemzeti színű gyűrűvel ellátott galamboknak rendeznek külön pénzdíjas Országos hosszú távú versenyt amire a 4000 tag 1000 Ft s gyűrűjének az ára, a szállítási és egyéb költségek levonása utáni maradék összeg van díjazásra kiosztva! Rajta ilyen gyűrű van! Ebből adódik, hogy mindenki a legjobb galambjára vagy amit annak gondol, teszi a gyűrűt! Kézbe véve is egy jó képességű galambnak tűnt! Felírtam a számát, hogy az eredeti gazdáját megkeressem, ami rövid idő alatt sikerült is! Kiderült, hogy Celldömölk városába való a galamb! Megnéztem az eredményeit, remek galamb volt, ennek tudatában felhívtam a gazdáját és kérdeztem, hogy most éppen ül e, mert ha nem üljön le! Mondtam, hogy meg van 6066 kék tojó a galambja, ledöbbent! 2020-ban veszett el egy Magdeburgból ( kb.700 km ről) rendezett versenyről, azóta is várta haza, bízva a csodában és lám a csoda bekövetkezett! Az, hogy, miként került az öreg bácsihoz azt csak a tojó tudná megmondani és mi tartotta ott egy évig, rejtély! Több mint száz km rel túlrepülte dúcát, és került Mezőkeresztesre. Fátyolos hangon mesélte tovább, hogy Csordás Károlytól származó tojó az egyik legeredményesebb shampion galambja volt, két testvére már a tenyész dúcban ropogtatja a kukoricát! Ő is odakerül már nem versenyzik többet!
Most folynak az egyeztetések a haza szállításról, ami nem egyszerű feladat! A gazdája személyesen nem tudott érte jönni ezért egy barátját bízta meg, hogy elvigye Jászberénybe és onnan a napokban kerül haza! A lényeg, hogy hazakerül egy elveszettnek hitt nagyszerű madár a gazdája legnagyobb örömére!
Mióta elkezdtem galambászni a szüleim háromszor költöztek el otthonról...
A feleségem azt mondta, hogy ő alergiás a galambra és nem tűri tovább vagy a galamb vagy ő! Fájó szívvel, de Isten akaratába belenyugodva úgy döntöttem, hogy megválok tőle! Egy jókarban tartott, 48 éves, szőke...
Bármennyire is kerülik a Fórumot én akkor is minden galambásznak boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Azt mondják, olyan rossz gyerek voltam, hogy a szüleim háromszor költöztek el otthonról...
Befogadtam egy kutyát, a feleségem azt mondta, hogy ő alergiás rá és vagy a kutya vagy ő! Fájó szívvel, de Isten akaratába belenyugodva úgy döntöttem, hogy megválok tőle! Egy jókarban tartott, 38 éves, szőke...
Ha jól emlékszem, olyan 5-6 éves lehettem mikor a környékbeli szülők összebeszéltek, hogy pontosan este 7 órakor vigyék a gyerekeket az udvarra és azt mondják nekünk gyerekeknek, hogy hallgassátok csak hogyan repkednek az angyalkák! Figyeltük a csillagos eget tágra nyílt szemekkel és még talán láttuk is őket! Legalább is másnap reggel egymás szavába vágva ezt állítottuk és még a szárnyuk suhogását is hallottuk!! Pedig csak a szembe szomszéd ment ki a kert végébe és 5 percig rázott egy csengőt! A csengő gyönyörű hangja a hideg téli éjszakában messze elhallatszott és vitte a gyerekeknek a Karácsony üzenetét! Nem voltak értékes játékok meg ajándékok a szegényes fa alatt, de a drága szüleink még is elhozták nekünk a CSODÁT! A Karácsony valódi üzenetét!55 éve történt, de még mostanában is kimegyek Karácsony este az udvarra és lehunyom a szemem és a távolból mintha újra hallanám a csengő hangját, a szárnyak suhogását, mert még most is várom a csodát, hogy újra megtörténjen!
Közeledik a Karácsony a szeretet, a békesség és a megbocsájtás ünnepe! Na nem mindenkinek!
Feltettem az ünnepeket köszöntó, elgondoltaón szép versel! Három emderkének nem tetszett! Ez az ő véleményük, amit tiszteletben is tartok, mert a vélemény szabad!a vélemény szabad!
Ezért közlöm kedves olvasókkal, nézókkel, hogy a 155 videóból amiket 1 millió 200 ezren láttak, a galambászattal kapcsolatosakat esetenként felteszem ide, addig míg be nem indul a fórum! Remélem hamarosan beindul, ezért írjatok!
A farkasok még köztünk vannak, lehet hogy ott is maradnák, mert könnyű a pályán kívülről bekiabálni!
Még azt se, hanem sunyi módon név nélkül nyilvánítani a véleményüket!
