Úgyis csak a képeket nézegeti:) Emlékszem a 80-as évek elején a ált. suliban mekkora dolog volt egy echte német színes autós újság. Mjadnem nagyobb szám volt, mint ha valaki elhozta a faterja nyugatról becsempészett pornóújságját...:)
Nagyon szoros a kötődésem egy bizonyos német autómárkához. E témában mindent megveszek, ami szembejön. Sokféle könyvem is van, de van két-három folyóirat, csodaszép, gyönyörű, sok műszaki adattal és sok-sok fotóval a kedvenc kocsijaimról.
Hát nekem nem lenne lelkem kidobni őket. Ez gyűjtőszenvedély, és sokszor az évekkel azelőttibe is öröm visszanézni. Na ez az én fogyasztói allűröm :-) bár ez hobbi inkább.
De minek, ha nem érted őket? És Te őrzöd az újságokat? Jó nagy házad lehet...:-D Én mindenből, aminek megveszem az új számát, rögtön kidobom az előzőt. Egy vagyont költök (magyar, német, néha angol) magazinokra.. és az is előfordul, hogy meglátok bennük valamit, és nem nyugszom, míg meg nem veszem...fogyasztok, mint állat...:-))) De ha látnád a három hónapja az Elle-ben meglátott legújabb szandálomat..ahhhh...
Hát Te igen bátor, meg a korral haladó vagy. Én még önéletrajzot is tavaly írtam először.:-) És nem is tudom, hogy ez manapság hogy zajlik, bár lelkiismeretesen áttanulmányozom az ilyesmikről szóló cikkeket a lapokban. De őszintén szólva hányingerem van ettől az "add el magad"-dologtól. Ha egyszercsak nem kellenék senkinek a szállítmányozás / fuvarozásban.. akkor inkább itthonmaradnék, és fordítanék. Bár tulajdonképpen jó lenne már váltani, tetszene a szállodaipar, meg az idegenforgalom.. de hát ennyi idősen elölről kezdeni, feltehetően minimumbérrel, hát... gyáva kukac vagyok.:-( SZPSZ.. mér van többezer oldalad külföldiül?:-)
Biztos van igazság ebben a protekció meg ismeretség dologban mert annyian mondják nekem is, bár engem eddig elkerült ez. Mind a három eddigi munkahelyemre teljesen az "utcáról", hirdetésre jelentkezés után vettek fel, nem ismertem senkit. Igaz az első kettőből ki is rúgtak, pedig akkor már ismertem mindenkit... (Lehet, hogy pont azért?:)
De mindkét kirugásom után heteken belül találtam melót és mondom, mindenféle segítség, kapcsolat igénybevétele nélkül. Szerintem a hozzáállás is számít, folyamatosan figyelni kell a munkaerőpiacot, a hirdetéseket, gyűjteni az infókat, nemcsak keseregni, hogy áá úgysincs protekcióm, úgyse vesznek fel sehova stb. Úgy tényleg nem jut egyról a kettőre az ember. Ha én így jöttem volna ki a diplomázás után, vagy így álltam volna hozzá, mikor épp nem volt állásom, hát sehol se lennék, vagy max. a tescoban pakolnám a árukat, vagy ilyesmi. Legvégső esetben azt hiszem elmentem volna biciklisfutárnak:) Én pl. az is csináltam, hogy amikor még szó nem volt elbocsájtásról, mikor még stabilan megvolt a munkahelyem és nem is akartam konkrétan eljönni, akkor is eljárogattam állásinterjúkra, csak úgy, miért ne alapon, hogy tudjam "mennyit érek", mit tudnék elérni, hol milyen pénzek forognak, milyen lehetőségek vannak. hasznos dolog, edzésben tartja az embert.
Igen, ott szerintem tényleg inkább az számít, hogy mi vagy, és mit tudsz, nem az, hogy mid van, értem ezalatt az iskolai végzettséget is. De ami az ismeretségeket illeti.. én is világéletemben úgy helyezkedtem el, de nem protekciót kell alatta érteni, mert nem mittoménmilyen állásokról volt szó, a hamburgi melóra pl. már lasszóval vadásztak embert, hanem egyszerűen azt, hogy az ember inkább odamegy, ahol ismer valakit, és megtud tőle dolgokat a cégről, ill. nem teljesen idegenként kell feszengenie. És a munkaadó is gondolom szívesebben vesz fel olyan valakit, akiről előre tud valamennyire tájékozódni. Ezért nem is félek a jövőtől, sok-sok helyen sok-sok ember ajánl(ott) munkát, ill. egyszer-kétszer fejvadász is hívott. Meg amúgyis.. fordítani nemhogy németből, de angolból is jobban tudnék, mint a mai (könyv, használati utasítás, reklám)fordítók nagy része.
Németországban él egyik rokonom, nemrég voltam nála - csak egy hétig - és az az egy hét is elég volt arra, hogy az általad is említett különbségek szembetűnjenek! Tisztaság, rend és jó értelemben vett fegyelem, precizitás mindenütt, az emberek mégsem mogorvák, ridegek, hanem éppen ellenkezőleg! Egy szintén kivándorolt magyar nővel beszélgettem, felhoztam neki ezt a protekció-dolgot, és ő erre azt felelte: "nálatok még mindig ugyanott tartanak, mint húsz évvel ezelőtt, mikor kijöttem?!" Aztán elmesélte, hogy ott egy szimpla érettségivel is megbecsülik a munkaerőt, és álláshirdetésre jelentkezéskor tényleg csak a szakképzettség és a munkakör által megkívánt képességek, vagy pl. a munkatapasztalat számítanak. Szubjektív tényezőként egyedül a megjelenés, a fellépés, beszédmodor, stb. befolyásolhatják, hogy kit választanak.
Egy sivár, rengeteg 10 emeletes panellel telerakott lakótelepnél nyomasztóbb nem sok van. Nem csoda, hogy az emberek nem szeretnek benne élni.
Nekem mondod, pestinek, hogy sárga a villamos?! :P
De mégis mitől vannak tele hétvégén dugig a bevásárlóközpontok, nem csak a kajások, hanem a bútoráruházak, műszakisok, plázásk stb. Az emberek degeszre tömött bevásárlókocsikkal flangálnak, meg veszik az újabb mobilokat stb. Miből?
Tök tudja. Ezt én is furcsállva figyelem, mert én a szupermarketekben általában 10 deka vákuumcsomagolású téli szalámit (400 ft), ásványvizet (kb. 100 ft/1,5 L), jobb minőségű pékárut (kenyér: 300-400 ft/ fél kg, de egy hétre elég), meg esetleg joghurtot, sajtot szoktam venni (ha elfogy a kajám, de több napra beosztom). Mégis sajog a zsebem, hogy 1000 ft alatt sohasem úszom meg a napi kaját, mert a felsoroltak mellett sok zöldséget-gyümölcsöt fogyasztok, arról nem vagyok képes lemondani. Ja, és nem árt hetente legalább háromszor egy meleg étkezés sem.
Előttem meg tényleg állnak a böhöm nagy bevásárlókocsikkal, telepakolva cukros-ragacsos "üdítőkkel (egy újságban azt olvastam, hogy egy másfél literes kólában 17 db kockacukornak megfelelő cukormennyiség van!), nassolnivalókkal, mindenféle hússal, + szeszesital, cigaretta, gagyi ruházati termékek, elektromos ketyerék... Ha gazdag lennék, akkor sem költenék ilyesmikre, akkor meg pláne nem! (Kivétel: vendéglátás céljára kell egy kis csipsz, ez-az, üdítő is meg alkohol is, de hát ez negyedévente egyszer fordul elő.)
Mondom, van, aki azt képzeli, hogy ha el tudja szórni a pénzét ennyiféle kajára-piára, akkor nem csóró. Aztán nem fizet rezsit, meg egyebeket, kikapcsolják nála a villanyt, a telefont - fene tudja. De dőzsöl, és a lakótelepi banda előtt eljátssza a májert.
Válts munkahelyet:) szabadság van, nem:)
Ja, basszus, csak státusz nincs, meg protekcióm. Főleg az utóbbi hiányzik. Több, mint egy éve próbálok önerőből boldogulni, hiába!
És szinte mindenkitől, különböző szakmákban dolgozó emberektől (nem vezetőkről, nem is politikusokról, vagy hivatali főmuftikról beszélek, hanem van ebben a bolti eladótól kezdve a fuvarozón át a titkárnőig minden) mind azt hallom vissza, hogy "valamilyen ismerőse segítségével" került oda ahová, másképp nem ment volna. Hol van/volt itt a rendszerváltás?
Könnyen lehet bizony, hogy a mai gazdasági rendszer, berendezkedés, gyakorlat sem fog örökké tartani. Nemcsak nálunk, hanem az ún. nyugati világban sem. Nem biztos, hogy fenntartható, könnyen összeomolhat, ennek sok jele van már ma is. Vajon mi jön utána? Diktatúrák, még több háború? Elkerülhető-e vajon ilyesmi? vagy történelmi szüksészerűség, hogy előbb-utóbbi némi keveseknek kijutó jólét után, ismét elkezdik írtani egymást az emberek?
A nagyokosok most azt akarják velünk elhitetni, hogy ez a létező világok legjobbika. Hogy eddig voltak háborúk Európában, ezután nem lesznek. Hogy a gazdaságnak növekedni, növekedni, növekedni kell... Ha fújsz egy lufit, minél nagyobbra fújod, annál közelebb kerülsz ahhoz, hogy szétdurran. Szerintem a gazdasági rendszerek is összeomolhatnak ugyanígy. Az 1929-es nagy gazdasági világválság egyik oka is a túltermelés volt. Amerikában most is minden BIG.
Nem lehet minden alól kivonni magunkat, nem lehet úgy állni mindenhez, hogy nekem semmi közöm semmihez, mindnet _mások_ csinálnak rosszul, és én nem tehetek semmit. Pont ez a hozzáállás vezet oda, hogy akik akarnak, bármit megtehetnek, mert mindenki legyint, hogy á ugyse lehet semmit csinálni, minden úgy szar ahogy van.
Na ebben egyetértek Veled 100%.Én is így gondolkodom. De azért nem vagyok vak és látom, hogy mik mennek. És azt is látom, hogy a magyarok igenis sokkal ingerültebbek pl az utakon, mint máshol. Nem én. Hanem a mások. Én nem érzem magam pesszimistának és busongónak. De sajnos sokan pesszimistáskodnak. Pl egyszer a Zsóry fürdőn, Mezőkövesden elhallottam egy beszélgetést: "hmmm, szar az élet... hmm,... lesz még szarabb is... hmm igen..." na erről beszélek. Azért mert minden állításomat igyekszel megcáfolni, attól még a magyarok zöme igenis hülyén gondolkodik és attól még az alkohol és öngyilkossági statisztikák eredményeit sem én bundáztam meg :-)
Én leginkább haladó gondolkodásúakat szeretek magam körül látni, akik legalább az életvitelükkel próbálnak példát mutatni, hogy nem kötelező alkalmaznunk a (ha tetszik, ha nem: létező) magyar pesszimizmust. Magam is így élek. Nem vagyok az a mindenen vihogó vigyorgó pécitök, de mindig igyekszem mindenből kihozni a jót, a szépet.
"Sajnos, sok baj, kellemetlenség van e Hymnus miatt, főleg azért, mert nagyon kevesen ismerik keletkezésének történelmi hátterét, illetve nem ismerik az egész költeményt, annak csak „fohászszerű" első versszakát ismerik, amiben Kölcsey Isten áldását, segítségét kéri a magyarság számára az addigi sok csapásért, „balsorsért".
Pedig a költemény nemcsak ebből az egy versszakból áll, hanem nyolcból, s a következő versszakok más színt, tartalmat adnak e versnek, melynek megírását az akkori zavaros helyzet követelte. Kölcsey szomorúan látta, hogy az 1700-1800-as években a „nemzetet" alkotó magyar nemesség közömbös tétlenségben szemléli, sőt egymás elleni bujtogatással gyengíti a nemzetet, akkor, amikor egységes, bölcs összefogással közösen kellene dolgozni a haza haladásáért. Ez a szomorú felismerés késztette Kölcseyt, hogy próbálja tisztánlátásra, több, önzetlen közösségi munkára serkenteni az egész magyar népet, főleg a nemességet. Ehhez több módszerrel közelít, amit a Hymnusa is tükröz. Például hozza fel a „honfoglalást", ami által a gazdag Tisza-Duna tájain, a Kárpát medencében „Árpád hős magzatai felvirágozának". Árpád utódaiból származott Mátyás király, aki Bécs büszke várát is meghódította. Kölcsey a múlt ilyen dícsőítésével akarta tettre sarkallni az elkényelmesedett magyarságot. Emellett bátran feltárta kora és a múlt bűneit, ami miatt Isten büntetésként hozta a magyarságra a mongolok, (tatárok), majd az ozmán-törökök kegyetlenkedéseit, rabigáját. Sokat szenvedett a magyar nép. „Bújt az üldözött és felé kard nyúlt barlangjába, szertenézett s nem lelé honját a hazában." Ahol eddig vár állott, most kőhalom van. Az előző kedv és öröm helyett a török rabiga alatt: „halálhörgés és siralom zajlik most helyettek. Csak szabadság nem virul a holtak véréből, kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből." Ez van benne a Hymnusban! Micsoda magyar sors! Micsoda visszatükrözése annak a szomorú helyzetnek! Ezekről olvashatunk a vers 2-7. szakaszában, amire Kölcsey, befejezésül újra az Isten segítségét kéri: „Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának..." "
Egyébként az anekdota szerint a Himnuszt, az 50-es években Rákosi Mátyás át akarta íratni, tkp. egy teljesen új, vidám, pattogós, himnuszt akart, és ennek megírására felkérte Kodály Zoltánt. Meg egyébként is, hogy néz ki az, hogy egy kommunista ország himnusza úgy kezdődik, hogy: Isten álld meg stb.
Kodály némi gondolkodás után azt válaszolta, hogy jó nekünk ez a régi már megszoktuk. Aztán ebbe maradtak, végül nem lett új. Lehet, hogy itt követték el hibát? :))
"mikorra tisztul majd le és lesz egészséges kapitalizmus"
Nem lesz. Nincs ilyen, a kapitalizmus lényegénél fogva nem egészséges. Lehet rossz, vagy kicsit kevésbé rossz. Lehet, hogy kicsit tisztább lesz, kicsit tisztességesebb, nyugodtabb, igazságosabb, de lényegénél fogva nem lehet egészséges.
Jó hát felőlem busonghatunk, meg ostorozhatjuk magunkat, hogy milyen pesszimisták, élhetetlenek, de biztos, hogy a 21. század elején is még ezen kéne rágódni. Ha túl sok Ady-t olvasok én is késztetést érzek, hogy a Dunának menjek:) De nehogy már az határozza meg a közérzetemet, hozzállásomat bármihez, hogy mi van a himnuszban (nem én írtam), meg hogy jaj de szar volt ennek az országnak régen (nem én csináltam, nem én tehetek róla), örülök, hogy kicsit most jobb és próbálok tenni érte, hogy még jobb legyen. Arról, hogy most mi van, hogy később mi lesz, arról viszont már én is tehetek egy picit. Nem lehet minden alól kivonni magunkat, nem lehet úgy állni mindenhez, hogy nekem semmi közöm semmihez, mindnet _mások_ csinálnak rosszul, és én nem tehetek semmit. Pont ez a hozzáállás vezet oda, hogy akik akarnak, bármit megtehetnek, mert mindenki legyint, hogy á ugyse lehet semmit csinálni, minden úgy szar ahogy van. De ha eleve legyintek, hogy á úgyse lehet semmi jobbat, mert pesszimisták, reménytelenek vagyunk, na akkor tényleg nem lesz semmi jobb, semmilyen téren.
Iszonyúan offtopic, de valaha foglalkoztam ilyesmivel, ezért megosztok veletek 1-2 gondolatot. Az ún. Subjective well being" (hogyan érzed magad a bőrődben) mára már mérhető, objektivizálható - ha rákerestek a neten, találtok vagy ezer féle skálát, ami méri. Én két éve ca. 5000 magyar nőn mértem ilyet (sajnos, munkahely váltás miatt nem én fejeztem be, de a cikk hamarosan szaksajtóba kerülhet). Az SWLS (Satisfaction with life scale)-t használtuk, mert nem jogdíjas és nagyon komoly irodalma van. Az, hogy hogyan érzi magát valaki a bőrében, nagyon sok mindentől függ - és meglepő módon egy csomó minden csak kevéssé tudja befolyásolni. Gyakolatilag egy állandó, ami nagyon nehezen változik. Az alaphangulat viszont, ami egy országban van, meghatározhatja. Nem függ a gazdasági helyzettől: pakisztánban sem mértek rosszabbat, mint pl. egyes európai országokban. Megnézték pl. lottó nyerteseken a dolgot: az eleinte felugró érték hamar visszaállt, sőt, az adott ország átlaga alá ment később. Vagy megnézték csonkolásos sérülteken, akiknek tolószékben kell folytatni az életüket - a kezdedi mélypont után visszatért a normálisnak (átlagnak) megfelelő szint közelébe. Érdekes, nem? Sajnos, a mi módszerünkkel nem szoktak országokat összehasonlítani, ráadásul korábban nem csináltak ilyen vizsgálatokat nálunk - a mienk a kiinduló - de úgy tűnik, a várakozásnál is rosszabb lett az eredmény. Köszönhető ez talán mindannak, amit előttem leírtál.
Érdekes, engem pont sokak übermagyarkodása zavar... én részemről pl. embernek, nőnek és európainak érzem magam, ebben a sorrendben, és ennyi, ami azért jó, mert soha sehol nem volt honvágyam.
Az übermagyarkodás engemet is zavar. Én se szoktam kokárdával kimenni, talpramagyart szavalni, de a másik végletet sem tartom egészségesnek. Mint pl:
még középiskolába jártam, amikor a szakmai gyakorlaton mindig valamelyik tanulót küldték ki vásárolni. Amikor én voltam a soros, az egyik tanulótárs, a markomba nyomott egy hatalmas papírzacskót, hogy ebben hozzam be a cuccokat.
Én rákérdeztem, hogy miért pont egy fületlen papírzacskóban? Elszakad, nincs fogása stb stb. A válasz: "de hát amerikában is így vásárolnak". Logikus, meggyőztél, husikám, mert amerikában csak überebb mindenki, mint itt, igaz?
Az öngyilkossági statisztikák élvonalbelisége, a Magyar pesszimizmus kifejezés, a "sírva vígad a magyar" aligha a véletlen egybeesések műve.
Meg miért ez áll a himnuszunkban: "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt" ?
www.bankkartya.hu:"A híres magyar pesszimizmus erőteljesen kidomborodik: messze mi vezetjük a szkeptikusak sorát 50%-ban a kártyát el nem fogadó és 56% (!) a kártyát elfogadó kereskedők között. A többi országban a szkeptikusok jóval kevesebben vannak"
Pesszimista a magyar…?
Az. Miért ne lenne, hiszen még az – egyébként hátborzongatóan gyönyörű – nemzeti Himnusz is a pesszimista, külső segítséget váró, sírva vígadó állapotot sulykolja belénk. Mit lehet egy ilyen bánatos néppel kezdeni?
"
Az államtól várni, hogy megvédjen minket, annak nincs.
Ha nem is mindenben, de azért a bűnözés, az átverések megsokasodtak és sok embert készületlenül értek(és ez az előző és az azt követő rendszer közös felelőssége). Ha a reklámoktól nem is (bár lehetne limitálni a vezetésről való figyelemelvonó reklámtáblák számát), de a lakásmaffiáktól, a másik topicból ismert fizetőparkolás ilyetén módszerétől, a közbiztonság leromlásától igenis meg kellene védeni a nyugodt életre vágyókat. Nem azért fizetünk ki egy valag adót, hogy jól leszarjanak bennünket és egyedül érezzük magunkat a világban, kitéve szűretlenül mindennek.
Ha a rendőr leterít egy körözött cigányt, akkor nemzetiségi ügyet kell csinálni? Ugyanmár!
Ha egy idióta ledöfi a másik kötekedő idiótát, akkor a vízcsapból is az folyik? (meg még romakérdést is csinálnak)
Ha valaki átver, gyakorlatilag a fogyasztóvédelem tehetetlen. Az iparkamara tehetetlen. Köcsögnek áll a világ, elhihetitek. Nem tudom mikorra tisztul majd le és lesz egészséges kapitalizmus. Most sokan inkább kiszolgáltatottnak érzik magukat.
Érdekes, hogy ezek, amiket itt felsoroltam, nem az én találmányaim, hanem sokaktól ezt hallom? Vajon miért?
Érdekes, engem pont sokak übermagyarkodása zavar... én részemről pl. embernek, nőnek és európainak érzem magam, ebben a sorrendben, és ennyi, ami azért jó, mert soha sehol nem volt honvágyam.
De amiért visszavágyom Németo.-ba, de még mindig nem döntöttem, mert ezúttal akkor végleg mennék, sz'al az az, hogy olyan nyugalom van, meg békesség. Senki nem fröcsög, nem anyázik, nem politizál, nem foglalkozik a másik fizetésével/tulajdonával, a boltokban és hivatalokban meg udvariasak, segítőkészek, gyorsak. És általában bíznak az emberekben. És lehet is.
Tudom, erre biztos sokan azt mondanák, hogy könnyű nekik abban az anyagi helyzetben, de azért innen sokkal kolbászabbnak látszik a kerítésük, mint amilyen valójában.:-)
És egyébként meg én például nem vagyok semmi különleges, csak érettségim van, és még azt is estin tettem le, mert 16 évesen bediliztem és kiléptem a gimiből. Mégsem voltak soha anyagi gondjaim, és egy percig nincsenek egzisztenciális félelmeim. Pedig még egyedül is vagyok.
Jó, aláírom, volt némi mázlim a családi hátteremmel, meg azzal a ténnyel, hogy Pesten élek, de egyébként szerintem mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Például az usque anyanyelvi szintű némettudásom ugyen szerencse, de a felsőfokú angolt önszántamból tettem le a Rigó utcában három év tanfolyás után. Én senkire sem irigykedem, akinek többje van, mint nekem, mert nem vagyok hajlandó az ügybe se becsvágyat, se időt fektetni. Besctelenséget meg pláne nem.:-) Nekem a szabadságom és a szabadidőm többet ér. De rendkívül csodálkozom a seggükön ülő embereken, akik fröcsögve irigykednek a másikra, meg azzal foglalkoznak, hogy ugyan honnan van neki. Kit érdekel? És különben is, ha nem lenne neki, se lenne nekem jobb.
Szerintem nincs ilyen, hogy "magyar betegség". Nincs olyan, hogy _a magyarok_ alkalmatlanabbak mint mások, bármire. Ne sajnáljuk már le magunkat ennyire. Ennek mi értelme van? Kb. annyi mint a kádár rendszeren nosztalgiázni:) Én nem tartom magam alkalmatlanabbnak senki más nemzet fiánál:) vannak köztünk is szar emberek, meg jobbak, mintahogy bárhol máshol is, persze nyilván vannak történelmi meghatározottságok egy azonos múltú népcsoport történetében. De ezeken túl lehet, túl kell lépni ma már. Hiszen a kanadai példád is pontosan ezt bizonyítja, gondolj bele, hogy a magyarok gyerekei, akik már az ottani mentalitásban, közegben nőttek fel, nem olyanok voltak mint a szüleik, nem értették az öregeiket. Tehát szó sincs itt "genetikai" meghatározottságról vagy ilyesmi.
A másik témakörhöz, továbbra is azt mondom, hogy nem várhatunk mindent az államtól. Az állam védjen meg minket a reklámoktól? Ugyan. Nem az a dolga. Egy minimális szabályozás, hogy ne legyen törvénysértés, de azon felül... Az embereknek saját magukat kell megvédeni, ebben segítségére lehetnek pl. civil kezdeményezések pl. www.tudatosvasarlo.hu meg hasonlók ezeknek szerintem van értelme. Az államtól várni, hogy megvédjen minket, annak nincs.
Nem az volt az indíttatásom, hogy túlidealizáljam. Szori, ha félreérthető voltam.
Csak azt szeretném ha látnánk, megértenénk azt is emelett, hogy mi is volt emögött, miért volt úgy ahogy volt, miért lehetett úgy, milyen árakat fizetett ezért az ország, milyen súlyos bajok, hazugságok és igazságtalanságok és jogfosztások IS voltak az egész működésében!
Ebben 100% egyetértek Veled.
szabadságodban áll "nem befolyásolódni".
Ez igaz, és nem a tékozló önmagunktól kellene az állambácsinak megvédenie bennünket, de a sok átveréstől, lakásmaffiától, külföldi karvalytőke a magyar gazdaságot ellehetetlenítő mivoltától, nyakló nélküli mennyiségű reklámoktól, a nagytőke agymosásától azért valamelyest igen. Legalábbis az átverések, lakásmaffia és hasonló "intézmények"-nek nem volna szabad teret adni.
...nem kényelmesedtek bele _annyira_ a "gulyáskommunizmusba" mint a magyarok. Tudták, érezték, hogy küzdeni kell, okosan és gyorsan ki kell használni a lehetőségeket,...
Ebben is van igazság, meg abban is, hogy genetikailag a magyar egy olyan állatfaj, amelyikből még az egészséges nacionalizmus nyomai is hiányoznak, pesszimista önsajnáló gyűlölködésével és önzőségével kitűnik. Az akkor ránk szakadt szabadsággal pedig vígan vissza tudtak élni az ügyeskedők. De mi magyarok egyszrűen alkalmatlanok vagyunk sok mindenre, amire más népek azért jobban képesek.
Itt egy példa:
Faterom középsulis oszálytársa 1968ban disszidált Kanadába. Ott azóta egy kis vállalkozásuk van, amibe a fia is részt vesz. Hazai léptékhez hasonlítva egy kis kft szerű, ha nem is fényűzően, de emberhez méltón megélnek belőle.
Most jártak itt nálunk egy hónapja és nagyon sokat beszélgettem velük az ottani létről. Ott is van magyar kolónia. Ott össze is járnak. A gyerekeik, akik ott születtek, ottani suliban, ottani szellemben nevelkedtek, azt kérdezték az apjuktól egy összejövetelen, ahol a magyarok csak átlagosan hozták a hétköznapi formájukat: "Ezek haragszanak valamiért egymásra?" na ez sokat elárul, meg az is, hogy ott abban a társaságban kizárólag az anyagiak körül van a beszédtéma, semmi egyébről nem szólnak az összejövetelek, mint arról, hogy kinek mije van.
Azért a nagyvilág nem ilyen.
Én 1996ban jártam Franciaországban. Az ottaniak sokkal büszkébbek a franciaságukra, mint mi a magyarságunkra.
És életvidámak, nem pesszimisták. Egész más az "életérzés" a "közhangulat", mint itt. Sokkal kevésbé betartósabbak egymásnak az emberek, mint itt. De ez Németországra, Ausztriára is igaz, de igaz Szlovákiára is.
Sőt, a jordániai arabok is sokkal kedvesebbek még egymással is, mint mi itthon.
"leszögezni, hogy a nagy büdös rosseb sírja vissza a kádárrendszert."
Tudom, hogy nem visszasírásról van szó, engem csak a túlidealizálás zavar néha picit.
"akkor egy csomó mai tehertétel nem létezett (példák a teljesség igénye nélkül: ennyire rossz közbiztonság, fizető parkolás, ekkora reklámdömping, ilyen farkastörvényes létbizonytalansági érzet, stb stb"
Tény. Aláírom. Így volt. Csak azt szeretném ha látnánk, megértenénk azt is emelett, hogy mi is volt emögött, miért volt úgy ahogy volt, miért lehetett úgy, milyen árakat fizetett ezért az ország, milyen súlyos bajok, hazugságok és igazságtalanságok és jogfosztások IS voltak az egész működésében! De azt aláírom, hogy nem lehet kitörölni csak úgy azt a 40 évet, nem lehet mindenre és mindenkire azt mondani generálisan, hogy rossz, bűnös, hibás volt, hiszen akkor is emberek nőttek fel, éltek-haltak, családot alapítottak, szerettek, gyereket neveltek, alkottak, álmaik voltak, építettek, dologztak tisztességesen.
"De a birkák hagyják magukat befolyásolni."
Ez is igaz. De az is, hogy azért szabadságodban áll "nem befolyásolódni". Szinte mindenre mondhatod azt, hogy nem, szabadon következmények nélkül. Ami kell, megveszed, ami nem azt nem.
"ma az az elvárás, hogy költs, amennyit bírsz, de ha bajban vagy akkor mindenki leszar."
Ki várja ezt el? Én ugyan, nem. Ez is az emberi szabadság része. Mindenki annyit költ amennyit akar, amennyit tud, ha bajba kerül emiatt, hát azt erősen magának köszönheti. Mért kéne a társadalomnak, az államnak, mindenkit megfognia, pátyolgatnia, aki képtelen felismerni a korlátait a lehetőségeit? Ha nekem most hirtelen elmenne az eszem és iszonyatos kölcsönöket vennék fel, elszórnám a pénzem, minden hülyeségre, innék, kártyáznék, aztán kitennének a lakásomból, elveszteném az állásom, ott lennék az utcán, akkor jogosan várnám el, hogy az állam, a társadalom engem igenis védjen meg? Mitől? Magamtól?
"Miért tudott a többi ex szoci ország úgy elhúzni? Miért van az, hogy anno Magyarország volt a legjobb a szocik közt, ma meg a legszarabb szinte az exszocik között?"
Ez érdekes kérdés. Van erre egy elméletem, bár inkább csak olyan megérzés féle, nem egy kidolgozott elmélet, csak olyan "gondolat kísérlet", lehet, hogy megérne egy komolyabb elemzést, de lehet hogy tévedés.
szóval a következőkre gondolok:
A volt szocialista országokban, hozzánk képest, szinte mindenhol egészen a rendszerváltásig, sokkal-sokkal keményebb volt a diktatúra, a konkrét elnyomás, a gondolati, gazdasági totális szabályozás. Az emberek sokkal inkább le voltak nyomva, sokkal inkább gyűlölték a rendszert, sokkal kevésbe van az a nosztalgia mint nálunk, azok az idők után. Valamennyi biztos van, de nem akkora mint nálunk. Pont azért, mert még ahhoz képest is sokkal szarabb volt a nagy tömegek élete, mint nálunk a 70-es 80-as években mondjuk. Nálunk a kisembernek, - nagyon erős keretek és határok között persze - de mégis volt némi "mozgástere", egy egész picit úgy érezhette, hogy jobban él a környező országokhoz képest, a mindenféle kiskapuk, simlik, a rendszerben hagyott rések kihasználásával ezt-azt össze tudott hozni. Míg a többi komcsi országban, ezek a kiskapuk nem voltak meg, az életszínvonal, az ellátás is lényegesen rosszabb volt, és kőkeményen működött a bürotratikus, ostoba elnyomó államgépezet.
Amit az egészből ki akarok hozni: Amikor ezek az országok, (amikről, most úgy érzünk, hogy elhúznak hozzánk képest, itt talán a lengyelekre, csehekre, szlovénekre, horvátokra lehet gondolni) tehát amikor ezek felszabadultak a megszállás, az elnyomás alól, amikor megkapták a szabadságot, sokkal jobban tudtak élni vele, pont azért mert nem kényelmesedtek bele _annyira_ a "gulyáskommunizmusba" mint a magyarok. Tudták, érezték, hogy küzdeni kell, okosan és gyorsan ki kell használni a lehetőségeket, váltani és változtatni kell a szemléleten és tudtak változtani, mert ami volt annál csak jobb lehet. Annyira egységes volt az előző rendszerrel szembeni utálat és ellenérzés, hogy ez nem osztotta meg olyan mértékben a társadalmat mint nálunk, tudtak együtt, a közös célokért dolgozni. Nálunk meg, hirtelen ránk szakad a szabadság, de nagyon sokan nem tudtak élni vele, beleértve a politikai-vezető, értelmiségi rétegek is, ment (megy) a gyűlölködés, a megosztás, a siránkozás. miközben az átalakulás igen fájdalmas folyamataira senki nem figyelt oda, próbált aki tudott, minél nagyobbat kiszakítani a lehetőségei, poziciója, kapcsolatai révén, a vadkapitalizmus meg alakult ahogy éppen puffant.
Persze nyilván ezek a jelenségek megvoltak a többi országban is, de mégis, mindemelett valahogy létre tudtak hozni, valami olyan közös minimumot, aminek az alapján el tudták indítani a fejlődést, a lehetőségeket és előnyöket az ország javára tudták fordítani.
Rég jártam itt a topicban, felszínesen átfutottam a beírásaitokat.
Lakos, elsőkörben szeretném (dehogy elsőkörben, már annyiszor mondtam) leszögezni, hogy a nagy büdös rosseb sírja vissza a kádárrendszert.
Nagyon túl lett spilázva az egész.
Én annyit bátorkodtam kijelenteni és ehhez tartom is magamat, hogy akkor egy csomó mai tehertétel nem létezett (példák a teljesség igénye nélkül: ennyire rossz közbiztonság, fizető parkolás, ekkora reklámdömping, ilyen farkastörvényes létbizonytalansági érzet, stb stb)
Igenis engem zavar és a terhemre van, hogy naponta több hívás befut a céghez, hogy vegyünk drága borokat, reklámajándékokat, segítsük a segglyuk nélkül születetteket, a tévé, rádió, az utcakép dugig mindennel, azt sugallva, hogy mindneki ki akarja énekelni a zsebemből a pénzt. Ezek zavarnak.
Átestünk a ló túloldalára. Régen merkúr-sok év-zsiga trabi dácsia, ma: vegyél, itt az új astra, meg se szokod, de itt az újabb asztra, itt az új swift, vegyél ajándékextrákkal volkswagent, látták a skoda legújabb akcióit?
De a birkák hagyják magukat befolyásolni. Eladósodnak, mert kell a dvd meg a mosogatógép. "Mit vett a gyerek szülinapjára: egy bevásárlókártyát, akarom mondani egy digitális kamerát"
Engemet nagyon zavar, hogy ma az az elvárás, hogy költs, amennyit bírsz, de ha bajban vagy akkor mindenki leszar. Szerencsére mi általában túléljük a nagy szarokat (kopp-kopp), de azért sok szemét dolgot lehet hallani.
Azért megnéztem volna, hogy az "átkosban" működhetett volna-e évekig a lakásmaffia.
Saját életem: Nekünk autónk sem volt, hiányoltam is :-)
Fater valamikor a mÁVnál volt, volt szabadjegy, utaztunk ingyen egy csomót. Nevetséges összegekért még külföldre is. Minden évben két-három hetet kint nyaraltunk. Igaz, nem Tunéziában, hanem Kelet Németországban (NDK) meg Bulgáriában, meg Csehszlovák párnapos utak, de ezek is jók voltak, és könnyedén elérhetőek voltak. Sőt, Bécsben és az NSZK-ban is voltam többször, voltunk faterékkal egy görög-török körúton bérelt lakóbusszal, sofőrrel 1987ben.
Igaz, nem a mesés jövedelem, hanem a visszafogott gazdálkodás végett, de voltunk sok helyen. Panelban laktunk, de belül szépen volt berendezve. A tanácsi lakás rezsijei és a lakbére sokkal megfizethetőbb volt akkor, mint most egy ennek megfelelő.
Ugyanakkor én reálisan azt is kimondom, hogy az én életembe sok jót is hozott a rendszerváltás. Ennek köszönhetően privatizáltunk egy kis céget. Kiköltöztünk a panelból az agglomerációba, sikerült a gyerekkori álom megvalósítása autó ügyben. Stb, stb.
Én az egésszel csak azt akartam kifejezni, hogy ne ortodox módon utáljuk a múltat, mert mindenki ezt ordítja, hanem azért igenis ismerjük fel, hogy A MAI VILÁG SEM TÖKÉLETES, egyáltalán nem az. Hozzáteszem: a kommunizmus és a szocializmust nem szívesen látnám újra, miképpen a ruszkikat sem. De nem szívesen látom azt sem, ami ma megy itthon.
Miért tudott a többi ex szoci ország úgy elhúzni?
Miért van az, hogy anno Magyarország volt a legjobb a szocik közt, ma meg a legszarabb szinte az exszocik között?
"A legtöbb ilyen lakásban a folyosó végén volt egy közös vécé, fürdőszoba meg csak kevésben volt."
Nekem mondod, 8 évig laktunk ilyenben, a földszinten, belső udvarban. A fater sk. alakított ki egy kis füdőszobát wc-vel, leválasztva a konyha hátsó végét. Ahhoz képest a napfényes, vadiúj panel megváltás volt az tuti. 45 éves korukban...
"Valamelyik kretén kitalálta"
ezeket azért inkább a piac szabályozza, ez ellen sokat nem tudsz tenni, ha egyszer a piac többre értékeli a 100 éves belvárosit, a szűk kutyaszaros utcákkal, fizetőparkolással, zajjal szmoggal, mint akár egy zöldövezeti, jó állapotú panelt akkor ez van. Ezt nem valaki kitalálta, nem egy központ határozza meg a lakásárakat.
Az viszont már megint az előző rendszer hibája, bűne, hogy tudatosan hagyta lerohadni, lepusztulni a belvárost. Mondván, hogy majd úgyis lebontják az egészet, és szép új szocialista épületeket építenek majd a helyére, arra a kis időre meg mindke felújítani, karbantartani. Na az a kis idő 40 év lett, azalatt a házállomány nagy része leromlott, persze az újakból meg nem lett semmi. Illetve ami lett, pl. józsefvárosi lakótelep, amit régi lebontott házak helyén építettek fel, na az olyan is...
"Olyan rendszer itt sohasem lesz, mint a "sógoréknál" vagy máshol nyugaton. Éppen az emberek mentalitása miatt. (Asszem ebben egyetértünk.)"
Hát ennyire nem vagyok pesszimista, ezt így végletesen nem jelenteném ki, vagy lesz vagy nem lesz. (majd meglátjuk. bagy ha nem mi a gyerekeink, unokáink)
Amiben viszont biztos vagyok, ha nem az a rendszer lett volna ami volt, ha nem a keleti blokkba tartoztunk volna, vagy nem is lett volna egy általán keleti blokk, akkor sokkal sokkal nagyobb esélye lett volna az országnak egy hasonló fejlődési irányra állnia. Persze a történelemben nincs ha, de az esély mindenképpen nagyobb lett volna szerintem. És persze nyilván lett volna akkor is szegénység, meg problémák, de talán nem lett volan ennyi igazságtalanság, nem kellett volna ennyi embernek elszenvedi nagyon sérelmet, nélkülözést. Azzal is egyetértek persze, ez tény, hogy a primer életkörülményeket tekintve nyilván nagyon sokaknak hozott konkrét javulást, de ez végül is modernizációs folyamat, nem hiszem, hogy ha nem a kádásr rendszer lett volna, akkor nem épültek volna összkomfortos lakások, sőt lehet, hogy még jobb minőségben is, emberibb körülmények között. Egy sivár, rengeteg 10 emeletes panellel telerakott lakótelepnél nyomasztóbb nem sok van. Nem csoda, hogy az emberek nem szeretnek benne élni.
"Most talán nem így van? Csak nem felső tízezer van, hanem felső párszázezer. És nagyon alsó milliók. Hajszálvékony ún. középosztály, egy olyan (álló helyzetű) homokórát képzelj el, aminek a "felezője" nagyon vékony és szűk, az alja pedig sokkal nagyobb és szélesebb, mint a felső része. "
Hát nem tudom. Az tény hogy nagyon sok szegény van, nem vitakérdés. De mégis mitől vannak tele hétvégén dugig a bevásárlóközpontok, nem csak a kajások, hanem a bútoráruházak, műszakisok, plázásk stb. Az emberek degeszre tömött bevásárlókocsikkal flangálnak, meg veszik az újabb mobilokat stb. Miből? Nem hinném, hogy mindenki csak hitelből vene mindent. Az a felső párszázezer ember generálná ezt a hatalmas kiskereskedelmi forgalmat? Háát.
"Jogokkal, elvekkel, hangzatos de tartalmatlan nagy szavakkal kitörölhetem a seggem, és az állam ... (nem én vagyok) felkopik."
De ezen nem fog segíteni ha mindezeket a szabadságkogokat az emberektől tőled is, elveszik, hidd már el. Olyan hogy biztonságos világ nincs, nem volt, nem is lesz. Aki azt mondja, poitikus, állam, hatalom, bárki, hogy öreg kijöttél a suliból, beállsz ide dolgozni és nyugdíjas korodig itt fogsz melózni biztonságban, az hazudik! Ez illúzió. Régen is hazudott, hisz itt az élő példa, hogy nem volt igaz, nem tartott örökké. Szerencsétlen fiatal szakmunkás beállt diósgyőrben, vagy ózdon melózni a 80-a évek elején mondjuk, azt hitte örökké fog tartani, aztán tíz év múlva az utcán találta magát. Persze, hogy a rendszerváltást szidja emiatt. Csak azt nem érti meg, hogy nem azért volt rendszerváltás, hogy neki rossz legyen, hanem mert maga rendszer volt rossz és nem volt tartható tovább. Hogy után mi jött, és mit csináltak rosszul, mit lehetett volna jobban csinálni, hogy kevesebbet szívjanak az emberek, az már megint egy másik hatalmas témakör.
"A munkahelyemen most, a jelenben is rengeteg ilyen alak vesz körül, gyűlölöm őket!"
Válts munkahelyet:) szabadság van, nem:) Engem érdekes módon nem vesznek körül ilyenek.
De lenne egy általános javaslatom. Hagyjuk a kádár-rendszert, nagyjából átbeszéltük, volt ami volt, úgy volt ahogy volt, ki így ítéli meg, ki úgy, de vége van elmúlt, nem tudja senki visszahozni, a ma problémáit nem tudjuk megoldani, az akkori megoldásokkal, arra az időre való folytonos visszahivatkozással.
Sokkal fontosabb lenne arról beszélni ami most van, gondolj bele egy mai 15 éves, a rendszerváltáskor született, mi köze van már neki bármihez is, azt se érti miről beszélünk itt. Ő már a totális piacgazdaságban szocializálódik, sokkal nagyobb szabadsága van, sokkal több lehetősége van, és tény, hogy sokkal több veszély is veszi körül. Könnyen lehet bizony, hogy a mai gazdasági rendszer, berendezkedés, gyakorlat sem fog örökké tartani. Nemcsak nálunk, hanem az ún. nyugati világban sem. Nem biztos, hogy fenntartható, könnyen összeomolhat, ennek sok jele van már ma is. Vajon mi jön utána? Diktatúrák, még több háború? Elkerülhető-e vajon ilyesmi? vagy történelmi szüksészerűség, hogy előbb-utóbbi némi keveseknek kijutó jólét után, ismét elkezdik írtani egymást az emberek?
Még egy: a panel abban az időben "luxus" volt, a legmodernebb, összkomfortos lakásfajta a városokban. A századfordulós belvárosi házak már akkor is nagyon el voltak öregedve, nagyon keveset költöttek a karbantartásukra (még csak nem is a felújításukra), romos házak aládúcolt emeletekkel, valódi szegénygettók (slum-ök), stb. alakultak ki. A legtöbb ilyen lakásban a folyosó végén volt egy közös vécé, fürdőszoba meg csak kevésben volt. A fűtés is környezetszennyező és egészségkárosító módon volt ezekben megoldva (fa, szén, olajtüzelésű kályhák), míg a panelban már akkor ott volt a távfűtés vagy a gáz.
Valamelyik kretén kitalálta mégis (a rendszerváltás után), hogy (Bpesten) a belvárosi lakás az úri, a polgári, így az akkor is egy családi ház értékével vetekszik, ha szmogfelhőben úszik az épület (kikandikáló, lepotyogó tégladarabokkal...), a falát körbehugyozzák a hajléktalanok, és 2 lépésenként telepítenek biológiai aknákat a kutyák. A járda szélén parkoló kocsiktól meg nem lehet közlekedni a járdán.
A panel is szar lett mára, az kétségtelen, a magas rezsiköltségekkel, az elmulasztott felújításokkal és az ott élők többségének rossz szociális helyzete miatt. De akkor sem fair, hogy a panel max. 10-12M-t ér (még akkor is, ha kevésbé forgalmas, parkos helyen van), a belvárosi lakás meg 20M-t vagy többet.
Őszintén sajnálom azokat, akiknek az 50-es években elvették mindenét és nem engedték őket újra sem kezdeni az életüket. Bár nem ismerek ilyeneket személyesen, de abban biztos vagyok, hogy 90%-uk semmit nem csinált, csak a karhatalom példát akart statuálni, meg a ruszkiknak lehet, hogy természetben (pl. élelmiszer - emiatt volt a kuláküldözés) kellett fizetni a jóvátételt.
Én azokról beszéltem, akiknek semmijük nem volt, így abból már elvenni sem lehetett volna mit, de legalább reális esélyt kaptak a boldogulásra, javarészt tényleg rajtuk múlott mit érnek el. Ma ez hiányzik. Hogy valaki lentről jön, tiszta lappal indul és csak a tudása és/vagy az igyekezete számítson. Mert abban bizonyos vagyok, hogy a nagyszüleim senkinek nem ártottak, nem jelentettek föl senkit, nem azért lett nekik valamijük, mert azt mástól vették el. Csak dolgoztak, kő keményen.
Olyan rendszer itt sohasem lesz, mint a "sógoréknál" vagy máshol nyugaton. Éppen az emberek mentalitása miatt. (Asszem ebben egyetértünk.)
És viszonylag szűk rétegnek meg voltak extra kiváltságai.
Most talán nem így van? Csak nem felső tízezer van, hanem felső párszázezer. És nagyon alsó milliók. Hajszálvékony ún. középosztály, egy olyan (álló helyzetű) homokórát képzelj el, aminek a "felezője" nagyon vékony és szűk, az alja pedig sokkal nagyobb és szélesebb, mint a felső része.
Akinek nem fontosak az elemi emberi és demokratikus szabadságjogok,
Jogokkal, elvekkel, hangzatos de tartalmatlan nagy szavakkal kitörölhetem a seggem, és az állam ... (nem én vagyok) felkopik.
nem zavar, hogy a "biztonságos" munkahelyén besúgók veszik körül, akik az első rossz szó miatt, akár ki is tetethetik,
A munkahelyemen most, a jelenben is rengeteg ilyen alak vesz körül, gyűlölöm őket! Erről beszélek, testvér: a rendszerváltás (az igazi!) a fejekben és a szívekben egyáltalán nem történt meg (és itt többről van szó, mint örök emberi gyarlóságokról); most politikai ideológiai háttér nélkül rombol a tekintélyelvűség-szolgalelkűség páros.
Külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó ismerőseim mesélik, hogy a csapatépítő bulin a vezérigazgató vidáman csapolta a sört az összes beosztottjának. De sima munkanapokon sem érezteti úton-útfélen a vezetés a dolgozókkal, hogy mi vagyunk a főnökök, ti meg csak az igavonó barmok.
Csakhogy az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a gazdasági hatalom a politikai hatalommal igen szorosan összefonódott kis hazánkban, ezért jobban érvényesülhetnek azok, akiknek már a retyerutyájuk is tartozik valahová... Viszont ma mégsem olyan egyértelmű, hogy ha belépek X pártba, akkor nekem is jó lesz. Ez egy zárt kör, az utcáról oda bemenni nem lehet, vagy lehet, de minek. És itt most nem arról beszélek, hogy képviselő vagy politikus szeretnék lenni.
A gazdasági problémák és a cuclista rendszer életképtelensége tárgyában egyetértünk. Annyival egészíteném ki, hogy a KGST "piac", ha torz formában is, de piacunk volt, most meg se iparunk, se mezőgazdaságunk, csak az import-szemét (beleértve a média produktumait is) kereskedelme és az ahhoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó, a reklámozás és a fogyasztás öngerjesztéséhez szükséges, de valójában fölösleges szolgáltatások nyújtása folyik.
Én azt tanultam, hogy a modern tőkés társadalom úgy alakult ki, hogy a gépesített, nagybirtokokon folyó mezőgazdasági termelés és a gyarmatokkal folytatott élénk külkereskedelem megalapozta az ipar fellendítését, és amikor a mezőgazdaság és az ipar stabil lábakon állt, akkor építették rá a kereskedelmi, a banki és a szolgáltató tevékenységeket. És menet közben folyamatosan fejlesztették az infrastruktúrát.
Mo-n ezzel szemben leépítették az ipart (a könnyűipart, meg az élelmiszeripart is), szétbombázták a mezőgazdaságot (az EU röhög rajtunk!), infrastruktúra (főleg a közlekedés) a 60-as évek színvonalán áll, a kereskedelem és a szolgáltató szektor pedig a "levegőben lóg" és sokszor spekulatív jellegű.
