„ezért nem jó elmondani, hogy mit fogsz tapasztalni, mert mindenki tud mindenféléket tapasztalni”
Vajon hogyan élnénk át a misztikát, ha nem hallanánk róla semmit?
A vallási elméleteket készen kapjuk. Így aztán nincs lehetőségünk megismerni azt, mi lenne, ha a társadalom nem adna nekünk kész nézeteket, hanem csak magunkra hagyva érne el bennünket a misztikus világ. Egyáltalán elérne-e mindenkit? Valahol mélyen benne van ez emberek többségében, hisz minden kultúrában, egymástól elszigetelten is kialakult valamiféle hit. Milyen különbözőek ezek, s mégis mennyi közös van bennük.
Érdekes lenne az a kép, ha lenne lehetőség megfigyelni, hogy az ember egyedül hogyan talál rá a kérdésekre, és hogyan ad feleleteket magának, külső források nélkül. Na, ha ezeket össze lehetne hasonlítani, akkor ámulnánk csak el a sokféleségen és a különbözőségen.
Én nem foglalkoztam vallással, és az első misztikus élményem egy egységélmény volt, spontán jött, semmiféle dolgot nem hallottam volna olyasmiről, amit akkor átéltem. De már a tudatomban benne van egy csomó olyan dolog, ami nem saját (pl. a meditálásról, Isten milyenségéről). Ez érdekes, hiszen az emberi tudások egymásra épülnek, s így az énem nem pusztán csak én vagyok, hanem valahol bennem van az a sok-sok előttem létező ember egymásra épült tudása. Csodálatos, ahogy az emberi tapasztalatok egymásra épülve kialakították akár a technikát és tudományt, akár a vallásokat, hitet.
Ma néhány év alatt elsajátítható az a tudásanyag, amit az emberiség évezredek alatt halmozott fel. És mindez elképzelhetetlen lenne beszéd, írás, olvasás nélkül. S a nyelv minél fejlettebb, annál inkább alkalmas az árnyalt gondolatok kifejezésére. De az is igaz, hogy a nyelvvel nem fejezhető ki igazán a lényeg. Bizonyára ezért írtad: „a misztikusnak pont az a fontos, hogy elkerüljön minden képet, elképzelést, meghatározást, mindent istenről...”
Ha valaminek a folytán távol kéne élnem a civilizációtól, akkor is szükségem lenne egy helyre, ahová eljárok gondolkodni, meditálni, ’imádkozni’. És mindezt magamban kívánnám tenni, nem közösségben.
Én nem hiszem, hogy van keleti, meg nyugati. Egyszerűen emberek vannak. És lehet, látszólag más és más, mikor valamivel mélyebbre nézünk, világosan kitűnik a hasonlóság.
"A keletivel én kevéssé foglalkoznék, mert a mi genetikánk, tradícióink és kultúránk más. Mi nyugatiasan, európaiasan gondolkodunk még a keleti vallásokról is."
Ezzel viszont teljes mértékben egyetértek. Sőt, kiegészíteném még azzal, hogy az egyéni lelki adottságok is nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, ki hogyan éli meg akár ugyanazt a hitet is.
"A moder, nyugati misztikusok fontosnak tartják a tudomány és a transzcendens bizonyos mértékű összeegyeztetését, mivel az igazság fontosabb számunkra, mint a hit."
Nem tudom, hogy igazság és hit szembeállíthatók-e egymással, vagy egyáltalán összehasonlítható kategóriák-e?
Persze, hogy nem lehet tökéletesen meghatározni. Az Isten szó nem bír valami változatlan jelentéstartalommal, hanem skáláját nyújtja a jelentéseknek. Ahány ember, annyiféle elképzelés a létéről vagy nemlétéről, milyenségéről. Nekem sincs lesztult képem.
Lehet
megszemélyesített istenkép,
a misztkusok elvont istene,
vagy a filozófusok absztrakt és távoli Legfőbb Létezője.
Mindegy, hogy milyennek képzeljük. Fontosabb az, hogy az Istenről alkotott egyes képzetek működjenek, mint akár logikailag, akár tudományosan megállják helyüket.
"A misztika, történelmi és pszichológiai meghatározások szerint, közvetlen felismerése, vagy tapasztalata Istennek; és a misztikus az az ember, aki kisebb vagy nagyobb mértékben, átélt egy ilyen közvetlen tapasztalatot - akinek a vallása és élete nem csupán egy elfogadott hiten, vagy gyakorlaton összpontosul, hanem azon, amit egy első kézből való személyes tudásnak vél." (Evelyn Underhill, Az egyház misztikusai)
Brian Robertson négyféle utat különböztet meg a misztikán belül: 1. Természetes misztika: az isteni közvetlen megtapasztalása, minden hittől és világnézettől függetlenül, bármely kulturában megjelenik. 2. Teista misztika: Isten jelenlétére való összpontosítás, ami megtalálható különféle hagyományokban, kivéve a buddhizmust és a dzsainizmust. a) a szeretet misztikája, mely a leggyakoribb a keresztényeknél és a szúfiknál, s annak egy még erősebb formája, b) mennyegzői misztika (lásd pl.: Kriszus menyasszonya). 3. A tudás misztikája: főként a buddhizmusban jelenik meg, melynek célja a végső bölcsesség és együttérzés elérése, de a kereszénységben is megjelenik mint gnoszticizmus. 4. A lélek misztikája: főképp a hinduknál jelenik meg, s az én (átman, dzsívátman) örökkévalóságát hangsúlyozza, mely azonos a nagy, vagy végső énnel (Átman, Paramátman); de ez is megtalálható a keresztény hagyományban is, olyanoknál mint Meister Eckhart, vagy Jan van Ruysbroeck.
Szerintem nem az a lényeges, hogy Lao Ce, Zarathustra létezett-e, hanem az, hogy mi maradt a tanításukból, mi van a nevük alatt leírva. Sokan Jézus létét is kétségbevonják, ez a szememben mégsem von le semmit a tanításai értékéből.
Nekem a misztika az Isten közvetlen meglátását jelenti, hagyománytól függetlenül.
Amit te mint misztikaként ábrázoltál, az nekem egyrészt nagyon korlátolt, mármint a jelentésköre, másrészt pedig nincs sok köze Isten megtapasztalásához és a vele való egyesüléshez.
ahogyan aranyviktor helyesen észlelte - hülyének nézed a másikat?
Ez félreértés lehet, én nem észleltem semmit! A 443 hozzászólásomban a te 433 hozzászólásodra válaszoltam, ahol általánosságban feldobod, hogy hülyének néznek, ha...
Erre írtam, hogy nem zavarja, hogy hülyének nézik az embert, ha az önértékelése rendben van.
Ha te nem tartod magad annak, nem zavar, ha hülyének néznek! Nézd meg, engem hányan néznek annak! És? Akkor izgatna, ha a lelkem mélyén azt érezném, van benne valami. Dehát nem valami van, hanem őrült vagyok, így aztán hehehhhe nem veszek fel ilyesmit, és nem érzem nehézségnek. Őszintén szólva még mindig nem értem, mi a te nehézséged?
Sűrű erdő nincs, nincs mérgező növény sem, és miért ne kérdezzenek az emberek? Külső elismerésre az áhítozik, aki azt nem adja meg magának. Miért rossz a máglya? Husz János amikor a máglyán állt, és látta, hogy egy öreg néni buzgón gyüüjti a fát a máglyájához, hogy nagyobb lánggal égjen, csak ennyit mondott: - Óh, mily jámbor együgyűség!
Tanításon kívüli különleges átadás Nem áll íráson, szón. Egyenesen rámutat az ember szívére; Meglássa természetét, Buddha legyen. (Bódhidharma, a zen 4 alapelve)
A tanítás csak a „holdra mutató ujj”, ezért nem az ujj a lényeg, hanem a hold. A tanítás mindig énrám vonatkozik, nekem szól, rólam beszél. Ezért a tanításban önmagamat kell felismernem, a tudatot, azt, ami éppen abban a pillanatban van.
A szó nem egyenlő a jelentésével. A megnyilvánult nem ugyan az, mint ami megnyilvánul. Ezért minden írás, szó, kifejezés csupán utal a tudatra, de nem maga a tudat. Bármi, amire rámondják, hogy az a tudat, az valójában nem a tudat.
A tudat egyetlen, önmagában való. Nem lehet részekre bontani, nem lehet elkülöníteni, nem lehet azonosítani: valamivel azonosnak nevezni. A tudat olyan, mint a tér, amiben minden megjelenik és eltűnik, de a tér nem változik.
Eredendően mindig is független volt, van és lesz a tudat. Ezt teljesen felismerni maga a minden kötöttségtől való megszabadulás. Itt nincs múlt, jelen, jövő; itt, ott; szabadság, kötöttség; valódi, valótlan; igaz, hamis; jó, rossz.
A tanításon túli tanítás csak átverés, akkor mi ez?
Nincs ragaszkodás, mégis miként ragaszkodsz?
A tudat mutat erre, mutat arra, de hogyan mutat önmagára?
A tudat felismeri a tudatot, így ez most hány tudat?
Misztikus alap szinten? Van közép és felső szint is? Esetleg anyanyelvi?
Tévedés lenne összekeverni a misztikust azzal, aki a misztika irodalmát tanulmányozza! Mózes, Jézus, Mohamed, Buddha, Lao-ce, Csuang-ce, Keresztes János, Eckhart mester, Angelus Silesius, stb. misztikusok voltak. Misztikusok, mert megismerték Istent, szemtől szembe. Nem könyvekből. A könyvek az írástudóké.
Az Isten, aki tiszta üresség,
formaként teremtődik.
Lényeg lesz, világosság és sötétség,
Nyugalom és vihar.
---
Ha át akarod látni
a dolgok természetét,
látni fogod mind, ha az ajtót
csupán egy dolognak találod.
(Angelus Silesius, XVII. sz.-i német misztikus versei)
Van fizikus, és van misztikus. A különbség csak annyi, hogy az utóbbihoz nem kell 10 év megfeszített tanulás, elég egy ufóélmény, meg Gyurcsók Jozsi ajánlása, amit potom fél milláért le is gyárt neked.
