Itt nincs görbülés, ez nem áltRrel. Éppen ezért mondom. A kettő teljesen más matematikai képet mutat. Éppen ezért nem jó a mértéktérelmélet Du "deriválóoperátorát" kovariánsnak nevezni. Egyébként Du a deriváláson túltesz. Ezért raktam idézőjelbe.
Amennyiben két mezőt csatolsz egymáshoz, a hullámban diszperzió lép fel, ami miatt "rövid hatótávolságú" lesz a hullám. Ezt a csatolást adja meg az említett "mass term".
Nem talán fordítva?
Két hullám valahogyan hat egymásra, és ezt nevezzük csatolásnak.
Na most azt kellene kideríteni, hogy a két hullám hogyan tud egymásra hatni.. Aztán ebből kihozni a szimmetria elveket és megmagyarázni az időnként tapasztalható szimmetriasértéseket.
Pár napja feltettem már a kérdést, hogy egy mozgó részecskére ható erőt hogyan lehet ezekkel a kvantum oszcillátorokkal leírni. Néma csend volt a válasz - egészen eddig.
A tömeg fogalma a klasszikus fizikából származik, ahogyan az erő is. Utóbbit Newton vezette be.
Egyéb irány... már linkeltem Edward Witten 2 jegyzetét.
Jól leírja (Ő is) a hasonlóságot a vákuum és a szupravezető közt.
Láthatóan senki nem olvasta ezeket... szomorú.
Pedig akit érdekel a fizika, annak mindent meg kellene tenni, hogy több információt szedjen össze egy adott témáról. Nem egész életen át találgatni ... feleslegesen
"The rest masses of quarks contribute only about 1% of a proton's mass, however.[5] The remainder of a proton's mass is due to quantum chromodynamics binding energy, which includes the kinetic energy of the quarks and the energy of the gluon fields that bind the quarks together. "
A foton rövid hatótávolságú a szupravezetőben, mert csatolva van a 2e töltéssel rendelkező Cooper párokból álló kondenzátumhoz.
A Z és a W bozon (a gyenge erő , weak force) rövid hatótávolságú a vákuumban, mert csatolva van a weak hypercharge töltésű Higgs - mezőhöz, ami leárnyékolja azt, ahogyan az elektromágnesességet a Cooper-párok.
Az elektronok (fermionok) csatolva vannak a W Z mezőkhöz (és közvetve a Higgs-hez), emiatt folyamatosan álalakulnak bal kezes állapotból jobb kezessé.
Amennyiben két mezőt csatolsz egymáshoz, a hullámban diszperzió lép fel, ami miatt "rövid hatótávolságú" lesz a hullám. Ezt a csatolást adja meg az említett "mass term".
Adott egy két réses interferencia berendezés, amihez képest a fényforrás mozog.
Mi az amit látunk? Az X és az X2 ugyan akkora értékű. Nyilván oldal irányban nincs hossz kontrakció.
Viszont a két Referencia Frame eltérően magyarázza a mozgás okozta változást.
A detektor RF (két rés és a ernyő, amint az interferencia minta kialakul) szerint csak relativisztikus Doppler van a fényforrás mozgása miatt. Ez a helyzet egyszerű. Szóval az X2 nek is ugyan ilyen értékűnek kell lennie.
Ha a fényforrással együtt mozgunk, akkor nincs doppler az adott RF-ben. Nyilván. DE a rés-ernyő távolság megváltozik, Lorentz-kontrakciót szenved. (D_len) Ehhez jön még egy faktor, ugyanis az ernyő mozog még azután is hogy a foton áthaladt a résen. Ezt az eltérést adja a dt * v
long double dt, D=1000.0, // distance between hole and screen c=3e8,v,D_len,D3,X,X2,l_dop,l, d=0.001;// hole size
v=-c*0.9; // relative velocity
// RF of detector (holes and screen ) l=c / 5e14;// wavelength of light l_dop=sqrt((1 - v / c) / (1 + v / c)) * l; // relativistics Doppler X=l_dop * D / d;// wavelength changed printf("X1 %.12Le n",X); // interference pattern
// RF of lightsource D_len=D * sqrt(1 - v * v / (c * c));// length contracted distance between hole and screen /* dt = (s - dt*v)/c delta time c*dt = s - dt*v c*dt + dt*v = s dt*(c + v) = s dt = s/(c+v)*/ dt=D_len / (c + v); // the travel time of photon (moving hole-screen)
D3=D_len - dt * v;// the distance of travel of photon X2=l * D3 / d;// distance changed printf("X2 %.12Le n",X2);// interference pattern } /* output X1 2.615339366124e+00 X2 2.615339366124e+00
Utoljára vagy fél éve a twitteren kérdezte asszem egy indiai, hogy írja fel neki valaki a két réses interferencia egyenletét arra az esetre , ha a fényforrás és - vagy a interferencia berendezés mozog relativisztikus sebességgel.
Felírtam neki, valahol meg is van a program. Majd linkelem.
Nagyon szép megoldás, és érdekes dolgokat mutat meg a hosszkontrakcióról.
Mostmár vannak szemléletes interferencia ábráim, ahol a Lorent transzformációban szereplő "átskálázás" fizikailag megérthető. Az ok pedig egyszerű: a hullám oldal irányban nem változik.
Majd később talán belinkelem ezeket ... az a baj, hogy a specRel unalmas számomra, nem nagyon érdekel már.
"In Feynman's language, such creation and annihilation processes are equivalent to a virtual particle wandering backward and forward through time, which can take it outside of the light cone. However, no signaling back in time is allowed."
