Azért a ChatGPT-vel vigyázni kell, mert az ökörséget pont ugyanolyan magabiztosan és meggyőzően adja elő, mint amikor igaza van.
Ő arra van trenírozva, hogy meggyőző legyen, nem arra, hogy igaz legyen, amit mond. A kettő cél sokszor egybeesik, de nem mindig.
Pl. a cél érdekében simán behazudik forrásokat. Odaír nem létező forrást, vagy az állítja, hogy A van benne, közbe meg B.
Nekem volt, hogy azt mondta, hogy "a hivatalos használati utasítás explicit azt mondja, hogy ...". Egy darabig hittem neki, aztán végül csak előtúrtam az interneten a hivatkozott dokumentumot és kiderült, hogy pont nem az van benne.
Nyilván én is utólag kérdezem meg a chatgpt-t, nem előtte :)
Én: Biztos hogy nem ultrahang tartományban működik?
Chatgpt:
Igen, biztos, hogy nem ultrahang-tartományban. A vibrátomos mikrotom működési elve miatt nem is működhet ultrahangos (kHzMHz) frekvencián. Miért nem ultrahang? A penge rezgésamplitúdója nagy (tipikusan 0,52 mm). Ilyen amplitúdó ultrahang-tartományban fizikailag nem lenne megvalósítható: a penge egyszerűen szétszakadna vagy hatalmas erőt fejtene ki. A cél a lassú, kontrollált, ívelt vágómozgás, nem pedig ultrahangos kavitáció vagy mikrovibráció. A minta (agy, idegszövet, puha szövet) ultrahangon kavitálna vagy roncsolódna, nem pedig tisztán vágható lenne. Valós működési tartomány A rezgő mikrotomok ténylegesen: 30300 Hz között dolgoznak.
Viszont a sebészeti ultrahangos vágóeszközök (szerinte) 5560 kHz körül működnek.
Lehetne, de amatőr célokra egyszerűbb egy kézi mikrotom meg egy borotva. Azzal is lehet olyan vékony szeleteket vágni és sokkal könnyebb kezelni. (Mellesleg ami nagyon érdekelne az, honnan lehet egyik oldalon sík, másik oldalon homorú pengét szerezni nem túl drágán.)
Vibratomot lágy élő vagy kezeletlen szövetek metszésére használnak, mert folyadék alatt vág és nem kell előkezelni a mintát, amit egyszerűen pillanatragasztóval a tartóhoz ragasztanak.
Amúgy semmit nem tudok róluk, csak tetszik, amikor a hülye haverjaim olyannal kísérleteznek, amire nekem már nincs érkezésem :)
Ahogy most utánaolvastam, szerintem a fő hátránya a módszernek az, hogy szövettani szempontból nagyon vastag, 30-1000 mikron vastag metszetek készítésére képesek.
Jeff mondta, hogy kellene ilyet készíteni. Kölcsön kaptam egy polírozó gépet, abban kicseréltem a (mint kiderült, keramia) szerszámot egy OLFA sniccerpengéből köszörült késre. A kütyü elvileg 18-25 kHz között működik.
Az első késsel a gép mindig leállt. Megmertem a kés tömegét. A kerámia 0.38 g, az enyém 3.00 g.
Levettem 0.50 grammra. Ezzel rendben.
Nem volt jobb ötletem, egy polietilén (propilén?) dugót kezdtem vagdosni. UH nélkül nehèz, vágás csúnya. UH mellett egészen szépen vágta.
Egy ilyen készülék kb megfizethetetlen, Ali n van hasonló kb 40 ezerért.
Érdekel valakit kipróbálni, mert vissza kell adnom.
Gondolom, az nem volt annyira kicsi lencse. Én is szedtem ki ehhez hasonlóan mikroszkópobjektív lencsetagját, pont azért nem csinálom most már. Egy triplet apokromátnál nagy szívás lenne a három tagot összecentrálni úgy, hogy összeforgatod, ragasztod párosával, visszaperemezed, majd a foglalatot is összeforgatod a többivel. De közben a frontlencse feletti tagot még x-y irányban állítgatod egyúttal a kómahiba minimalizálására. Van vagy öt milliméter egy lencse átmérője. Ezt a gyárban speciális befogatással végzik el és kollimátorral ellenőrzik az eredményt még a hüvelybe tolás előtt. Ennél biztosabb ahogyan csinálom, mert a foglalatban a tagok nem mozdulnak el egymáshoz képest ragasztás előtt vagy közben.
Jaj, azt én is szétszedném. De a mikroszkóplencséket először a peremezésből ki kellene feszegetni, ragasztás után pedig újraperemezni úgy, hogy közben központosítani is muszáj, ráadásul megfelelően beforgatva a többi taghoz képest. Így viszont a foglalat megtartja a pozicionálást, a kis résbe pedig a ragasztóanyag könnyen behatol. Szétvált fázislemezt is javítottam meg így.
Köszönjük az információt és a felajánlást. Szoktam szeparált mikroszkóplencséket javítani a saját kreálmányommal, arra van egy eljárásrendem. Nem tudom, hogy másfajta ragasztóval mennyire működne, mert azon alapszik, hogy kioldom a foglalt lencsék közül a ragasztót, majd általam készített fotopolimer acetonos oldatába teszem sötétben a lencséket. Az acetont hagyom napok alatt kipárologni enyhe melegítés mellett, majd többször váltott fotopolimer következik, szintén több napig. Ezután kötöm meg UV-vel. Nem tudom más ragasztó hogyan viselkedik a hosszú idő alatt, mennyire nem köt meg levegőn/melegben.
NORLAND NOA 61 UV-re kötő optikai ragasztó.Éppen most KELLETT megrendelnem egy adag ilyen ragasztót, 28 gramm, potom 32000 forintért (szállítással ennyi). A felét sem fogom elhasználni. Ha valakit érdekel, örömmel átadnám a felét. (Én Canon ragasztott lencsékhez fogom használni, ami ráadásul nem is az enyém - nem mertem bármi mást venni, ennek TÉNYLEG annyi a törésmutatója , amit ráírnak, meg néhány nap alatt megjön. Karácsony előtt az Aliexpress azért nem olyan tuti.).
És ugye, mikroszkóp objektívekben is szokott lenni lencseszeparáció.
Néztem a kondenzor árát az 1927-es katalógusban, 100 Reichsmark volt, drágább még az extrém nagy apertúrájú Leuchtbildkondensornál is. Ez lehetett a veszte, mert így csak kevesen engedhették meg maguknak, illetve a speciális megvilágítást sem sokan használták, inkább csak a világost és sötétet, amit olcsóbb kondenzorral is el lehet érni.
Nagyon tetszik, kár, hogy nem gyártanak ilyesmit manapság. Mármint pl. az olcsó kínai mikikre is egy nagy lépés lehetne, de valószínűleg ez is olyan dolog, mint a polikarbonátból készült DIC setup, hogy kicsi a kereslet.
Én is vízmintáztam, legalábbis a Zápor-tóból vettem egy kicsit, amiben csak a lebomló leveleken van még valamiféle élet, hiába szórakoztam a planktonhálóval. Sok kis harangállatka akadt rajtuk, akik kicsit megsínylették a kalandot, így legtöbbjük már nem kapcsolódott a levélhez.
Direkt állítottam ennyire erősre most a nyírást, jól állt ennek a témának.
