A '60-as években jártunk nyáron fel a Mátrába biciklivel. Parádfürdő környékén sátoroztunk. Az ősparkban, a Tarna patakban jó arasznyi folyami rákok voltak. Pár éve jártunk arra: az ősparkot szétcseszték, a Tarnában meg csak olajfoltok meg építési törmelék volt...
Vettem itt a piacunkon a XI. kerületi csarnokunkban hekktörzset eleget. Vettem még pörcöt, meg vettem paprikás fokhagymás tokaszalonnát, meg vettem még pofahúst is. De mire hazaértem elfelejtettem, hogy melyik melyik. Először megkóstoltam a tokaszalonnát. Rendkívül ropogós volt. Aztán megsejtettem, hogy akkor ez lehetett a pörc.
A halakat megismerem. Le kell majd pikkelyeznem mindet - ha el nem felejtem - aztán paprikás liszttel megtrágyáznom mindegyiket sütés előtt.
Vehettem volna hasábburgonyát is, de az eladó asszony el volt menve valahová. Negyedórányi várakozás után úgy döntöttem, hogy majd én készítek hasábkrumplit itthon.
Basszus! Sütőolajat elfelejtettem venni. Holnap ez lesz az első dogom. Csak el ne felejtsem.
Én TV sorozat egyik epizódjában láttam, ahol Drew Pritchard vásárolt vagy 20 darabot egyik régiségkereskedőnél, és úgy emlékszem azok olyanok voltak, amikbe nyelet lehet beledugni. Úgy sejtem, hogy a hosszú nyélnél fogva a szigonnyal kifogják a sekély víz iszapjában kígyózó angolnát. Mivel nem vagyok egy komoly horgász - tíz éves korom óta még bot sem volt a kezemben - súlyosan tévedhetek.
Angolnát még nem ettem, sem sütve, se főzve. Nyersen pláne nem. Amúgy nem is hiányzott eddig.
Viszont megígértem a családnak, hogy a következő hétvégén én fogok előállni egy ebéddel, ahol a főfogás sült hekk lesz. Még nem tudom, kapok-e valahol konyhakész hekket, mert az jó lenne, ha kapnék.
Nem szeretnék nagy kudarcot vallani. Ez a kép csak beígérés (a netről loptam le).
