Nem mondhatod azt, hogy a gyerekorvos ( gégész, allergológus stb ) azt mondta teljesne kerülni kell a cigarettafüstöt, mert kiujul a nemtommije, pl bronchitise, középfülgyulladása.
Aztán azt csinálnak amit akarnak, te csak az orvos utasitásait teljesited.
na erre mondta a dokim, hogy füldugóóó!!
nekem az volt a tuti:
'meg ne puszild azt a gyereket (kereszttesót, aki náthás) mert epilepsziás lesz a baba...'
egyébként nekem is a piaci kofa jobban tudta, mint az UH, hogy milyen nemű gyerkőcöm lesz! fiút tippelt, erre lányom lett
Naná, hogy amint tehettem arratoltam a babakocsit, hogy lássa...
meg a szülésről milyen borzalmakat tudnak mesélni 'jóakarók', jesszus!!
meg: 'na most nem híztál el, de majd a másodikkal!!! én is úgy jártam!'
na még eszembe jutna, ha akarnám, de most nem akarom ;)
T
Sziasztok!
Még "csak" 16 hetes kismami vagyok, de ennyi hülyeséget még életemben nem hallottam mint mióta pocis vagyok. Mindenki kötelezőnek érzi elmesélni a saját terhességét, persze hónapos részletességgel. Amikor még a rosszulléteimmel küszködtem jöttek a jótanácsok mit egyek, mit ne. Mondtam h még a sima víztől is hányok, de nem, "ettől" biztosan jobban leszel... Rájuk hagytam..
Gondolom ismerős történetek ezek nektek is! :-))
És végül jöjjön itt egy pár 100%-os jóslat amit ez idő alatt kaptam.
10db "BIZTOS fiú lesz, mert.."
8db "BIZTOS lány lesz, mert.."
5db "nagyon-nagy hasad lesz" (megjegyzem még most is alig látszik vmi, aki nem tudja az max. azt hiheti h előző este jól bezabáltam :-)) )
10db "kicsi hasad lesz"
x db "hú hogy el fogsz hízni"
x db "meg se fog látszani rajtad"
Ja és persze mindezeket azért mert a szomszédnőnek/fodrászomnak/rokonomnak/Náncsi néninek is így volt... No comment
N. 16+0
Es egy fogadatlan nagypapahoz mit szoltok??
kedves anyosom es parja ugy dontottek, hogy mivel a hapsi (muveletlen lancdohanyzo alkolholista) "annyira kedves es szereto ember," hogy kifejezett kivansagunk ellenere is jobb az a gyerekeknek, ha o is nagyszulot jatszhat. Meg ahhoz is volt kepe, hogy megkerje az akkor keteves fiamat, hogy szolitsa csak nagypapanak.
semmiylen celzas, finom raebresztes nem hasznalt, most vegre egyenesen (ujra)megmondtuk nekik, hogy ezt talan nem kene, erre en lettem az onzo anya, aki megbantja oket, es meg finoman celozgattak arra is, hogy nem vagyok normalis. mindezt ugy, hogy van ujabb kisbaba, aki minden latogatas, beszelgetes utan kevesebb tejet kap, ugy kiboritanak es nyelem a duhom.
Szóval én dolgoztam intenziven meg van egy spec képesitésem amit itt használhatnék. Sokkal értelmesebb tevékenységnek érzem, mint hülye számokat irogatni hülye könyvelőprogramba, hogy a még hülyébb arrogáns kis f@sz yuppie fönököm fejét megveregethesse a felsővezetés ( nnna ez egy kevéssé burkolt kritika volt a gazdasági szféra multinacionális topjáról )Őszintén szólva jobb lenne pénzért gyógytornászkodni, mivel le vagyunk égve a lakástörlesztés miatt. Viszont a depisen itthon üldögéléshez képest az önkéntes meló százszor jobb és végülis nekem nem kerül pénzembe, hanem még örülnek is neki.A sikerélmény pedig aranyat ér.
Ez télleg morbid.
NE hagyd magad, mármint a szüleidnek!
Tudod én is fogok később a gyerekklinikán a hospicenek "dolgozni", én aszülőknek szeretnék segíteni abban, ha elveszítik gyeremeküket. Gratulálok, ez nagyon szép munka lesz, és szerintem itt fogod a legtöbb fizetséget kapni. Sok ember háláját, és szeretetét. És fel vagy készülve lelkileg, magadra tudod vállalni az Ő terhüket is?
Jó éjt!
Köszi, hogy kérdezed. Nem, elég sz@rul vagyok, mert a munkahelyemen is extra sok felelősséget tesznek ránk. Azt hiszem a gyerekek felnevelése kapcsán a "félidő" azért is nehéz, mert már 10 éve aggódsz miattuk és most döbbensz rá, hogy még legalább ennyi lesz amig kiciskét felnőttek lesznek:-) A tanév meg közeleg és akkor a szüleim mindig rádöbbentenek, hogy milyen rosszul csinálok mindent :-))
Viszont vállalok önkéntes gyógytornász munkát, a héten megyek megbeszélni, tudod van az a Hospice mozgalom csak az a hihetetlenül morbid (...vagy csak én érzem úgy?)hogy bezárták a közeli bölcsödét, ahova a kisebbik lányom is járt és abból lett a Hospice ház... nem tudom miért érzem ezt olyan borzasztónak, talán, mert én még szeretnék gyereket és ha már a bölcsiből haldoklók házát csinálták... nem tudom megmagyarázni...
Mi azon szerencsések közé tartozunk, akiknek két nagyszülőpárja van. Érdekes módon a két pár egészen másképp reagálta le az unokájuk születését.
A párom szülei megkönnyebbülten hátradőltek és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nekik már csak az a dolguk, hogy élvezzék és kényeztessék az unokájukat - aggódjunk mi.
Az én szüleim a dupla aggódás jegyében kezdték nagyszülői pályafutásukat, ami azóta picit alábhagyott szerencsére. Sose találnátok ki, hogy mi volt anyukám első mondata, amikor legelőször látta az unokáját! Épp szoptattam a babát egy jól fűtött szobában, amikor belép anya: "Fiam, miért nem vagy betakarózva? Meg fogsz fázni!" Aztán jött egy nehéz hét, amit nálunk töltött, hogy segítsen. Én egyre feszültebb lettem, amit a baba megérzett és egyre többet sírt, mire jöttek a szemrehányások, hogy miért sír a gyerek......
"egyébként értelmes, normális, inteligens felnött szüleim hogy válhattak néha idegesítően ostoba nagyszülőkké"
:)))
valszeg azért, mert a gyermekünk gyermeke dupla aggódás és féltés, hiszen vele együtt féltjük a saját gyerekünket is, miközben (normális esetben) feleannyi beleszólásunk sincs a dolgokba.
Egyébként ma a szomszéd nénin kapartam le magam. Jövünk hazafelé a boltból halál izzadtan, fáradtan, szomjasan, tehát abszulúte készen bármiféle bájcsevejre, mikor kilép a szomszéd néni az ajtaján és boldog mosollyal üdvözli a kisfiamat: szervusz Andorka! (András lenne egyébként a sarj). Ja, nem is Andorka, Andráska! Itt vagy kint az udvaron? Miért nem engedi többet kint lenni (ez már nekem szólt - egyébként a héten szinte csak az udvaron voltam vele várva a gázosokat), és miért nincs neki sokkal több játéka? Háromkerekű bicikli? Úgy karikázhatna itt!
Jelzem, a gyerkőc másfél éves, tehát nem pont az a korosztály, aki már tudna 3 kerekűzni. :) Most már vigyorgok a dolgon, de akkor szó nélkül nyitottam ki az ajtón, figyelmesebb szemlélő láthatta volna a fülemen kijövő kis füstpamacsokat is... :)
ez az antibiotikum-mánia a szüleink generációjának a mindene, szörnyű :(((
[idén nyáron nálunk is volt egy nagy balhé ezügyben, a virusos (!!!) beteg gyerekemnek addig könyörögtek anyámék egy kórház ügyeletén, míg felirta az orvos az antibiotikumot, naná, hogy nem adtam be neki...A végén kíbomba már azzal példálóztam, hyog iylenkor a felesleges gyógyszerhasználattal lehet a gyerek máját úyg tönkrevágni, hyog ha egyszer isteneadja komoyl baja lesz, akkor majd nem fog reagálni a szervezete a hatóanyagra, mert a mája nem fogja feldolgozni. (sajnos ismerek egy ilyen halálestetet:(]
Nekem akkora döbbenet, hogy az egyébként értelmes, normális, inteligens felnött szüleim hogy válhattak néha idegesítően ostoba nagyszülőkké. Mert szülőknek tök normálisak voltak, de tényleg.
"állj meg ha fáradt vagy nehogy megerőltesd magad."
Hát ez nagyon tetszik, perdsze tudom, h csak nekem röhejes, ez amúgy k....a idegesítő lehet! Húúú ettől én is falnak mennék!
off
De Zsuzsa, remélem nem csak látszólag jöttél rendbe, hanem tényleg a múltkori kicsit depiből. Örülök, ha írsz vhol, mert már előre röhögök! ÉS tudod én is elkezdtem fogyózni, aztán 2hét után APa mondta, hogty egyél vmit, mert tök kiállhatatlan tudok lenni olyankor, és rém tudom sajnálni magam!
on
Az én dokim a miért sír dologra mindig azt mondta, hogy hát beszélne szegény gyerek, ha tudna, de ne várjuk már tőle, hogy a relativitás elméletről vitatkozon. Igy beszél és kész, ha vitatkozik, ha egyetért, akkor gőgicsél,vagy kacag….Figyeljünk és megtudjuk mit mond.
Mi úgy néztünk ki, hogy a férjem orvos én eü főiskolát végeztem, mellette évekig ápolónősködtem pk sebészeten, reumatológián. A szüleim hivatalnokok.
Nomost ha a gyerekeim belázasodtak, anyám sirva rikácsolta, hogy AZONNAL hivjak orvost, de addig is kezdjek adni neki "egy kis" Maripent, Sumetrolimot ami neki be volt spájzolva stb. Soha nem tudtuk vele megértetni, hogy lázcsillapitani mi is tudunk, felesleges emiatt kihivni az ügyeletet és a legjobb a hütőfürdő. Felesleges is otthon egy fél patikát tartani, csak a legszükségesebb gyógyszerek legyenek, abból is csak olyan, aminek nem járt le a szavatossága.
Komolyan néha úgy éreztem kirakom anyámat a lakásból, mint a Frédibéniben a macskát. A kisebbik gyerekem nem is evett ( ha jól emlékszem ) soha antibiotikumot, kiskorában külföldön éltünk, sokat volt jó levegőn, itthon meg normális orvost választottunk aki nem ir fel náthára olyan gyógyszert amivel szifiliszt is ki lehetne kezelni. Az anyósommal szerencsére ritkán találkoztam, ő legalább nem etette dugiban Quarelinnel a négyéves fejfájásra panaszkodó gyereket, mert az anyukám megcsinálta és párszor ki is hányta a gyerek, igy jöttem rá...viszont ő bevallotta, hogy naponta cipelte a férjemet a gyerekorvoshoz és ujabb betegségeket fedezett fel rajta és örül, hogy én nem vagyok ilyen :-)
A szüleim soha nem ismerték el, hogy igazunk volt :-( A gyerekenek egyébként soha semmilyen szövődménye nem lett se fülük, se arcüregük se semmi nem lett beteg... Anyukám azóta is aggódva figyeli, hogy a versenyszerüen sportoló gyerekeink nem betegek-e, lassan már versenyre se engedjük be őket, mert képesek bekiabálni pályára, hogy állj meg ha fáradt vagy nehogy megerőltesd magad. Néha csodálkozom, hogy én felnőttem ... igaz elég nyomorék lettem pl evészavaros, depressziós stb de legalább a gyerekeink normálisak :-)
"Imádom még, hogy mindenki találgat, hogy miért sír a gyerek. A "biztos_fáj_a_hasa", illetve a "nem_éhes?""
Igen, pedig Te ismered a gyereked, miből gondolják, hogy épp ezek nem jutnak eszedbe. Bár egy ilyen Anya, mint Te vagy Én, akik még rendesen fogni se tudják, mert "Rossz nézni, ahogy fogod, inkább nem is nézem" biztos tényleg nem eteti meg, ha éhes a kölökgólya!:)))))
"szakértőkkel a környezetben" mi sem panaszkodhatunk :o)
Főszakértő az anyósom, aki ha tehetné még meg is szoptatná helyettem a gyereket, mert rosszul csinálom (mondja má' meg valaki, hogy ha egy 1,5 hónapos kölköcske hízik rendesen, akkor mit csinálhatnék ezen rosszul). Mindenbe beleszól, a "hogyfogod_azt_a_szegénygyereket" az egyik kedvence, a másik - sírás esetén - "valaki_vegyemárfel_ne_sírjon" (zárójelben megjegyzem, hogy én is utálom, ha sír, de pisilni pölö nem tudok elmenni gyerekkel a kezemben ...)
Másik kedvenc történetem a szomszédunkhoz kapcsolódik, aki valamelyik nap átrobbant (kopogott és már bent is volt), hogy hallja, hogy sír a gyerek, ő jönne babázni. :o)) Jöhet nyugodtan, de t'án előbb kérdezni kellene ...
Imádom még, hogy mindenki találgat, hogy miért sír a gyerek. A "biztos_fáj_a_hasa", illetve a "nem_éhes?" a leggyakoribb. Istenem, ha én minden alkalommal tudnám, hogy miért sír, akkor volna rá esély, hogy tegyek is ellen ...
Zimizumi! :))))))))))))))) Jó étvágyat a kenyérhez!
Tünde.sz! A mi rokonságunkban is van ilyen hurkakóbász gyerek 5hónaposan. 1évesen sör, meg ilyenek. A 4fős család átlag testsúlya (2gyerek 1és7évesek) 100kg. SZóval az eredmény, miután találkoztunk a klinikán, a kisgyerekkel járnak az anyagcsere genetikára, meee kilukadt a gyomra. Nem értem, biztos genetikus:))))))) Bocs a smileiért, mert ugye szegény gyerek:(
nagyugye évica!! [bocsánat, csak a páromat gyűzködöm már egy ideje, hogy adjunk csak nyugodtan petyának csülköt, kolbászt meg a többi rendes embernek való kaját, hisz már elég nagy hozzá a pasas]
:))))
az ilyeneket ezentúl FOGATLAN prókátornak kellene hívni;)
nekem egy hasonló kaliberű nénivel (konyhásnéni volt ott, ahol megszálltunk) volt dolgom júniusban, akkor volt a manóm 7,5 hós, éshát még nemigen evett sok egyéb kaját;
a néni erre büszkén elmesélte, hogy neki is ekkora az unokája és az már biza' eszi a kenyeret, paradicsomot, meg a SZALONNÁT, HURKÁT is.
mondtam is magamban, hogy egészségére!
T;)
anyabanya, a kis történeteidtől kirázott a hideg. brrr... Ezekkel simán megnyithatnád a horror a kórházban topikot.
Mivel mi is olyan környéken lakuk, ahol sok nagyon okos öreg néni legelteti a hurka formájú kutyáját az utcán, és akiknek meggyőződésük, hogy a tanácsaik nélkül megáll az élet, pontosan értem, miért nyitotta Angi a topikot. Nekem van közülük egy kedvencem: az egyik néne (aki olyan rozoga, hogy a fél kiló kenyerét is úgy húzza maga után a guruló kocsijában) minden alkalommal megkérdezi, hogy elcseréljük-e a kocsijainkat. Egy húzósabb nap után megint szembetipegett a néni és én másfél év után először igent mondtam neki. Nu, a néni uccu elszaladt és azóta már vissza se köszön.
Z
Azert ez nem egeszen igy van, mert egy Ketevest nem lehet csak ugy megtomni, elszalad mint egy furge gyik:))) Azutan meg szerencsem van a ferjemmel, mert helyre rakja az anyjat egy-ketto:)))))
off
ÁÁÁÁ, anyabanya, a KAtona TAnárnő a mi drnénink is, nagyon szeretjük, azt hiszem Ő is minket, Ő vette észre Virág érszkületét -szívspec.diagnoszta- és az Ő osztályán voltunk 3,5hónapot. Holna megyünk hozzá szívultrahangra:)) ű
on
Végülis gond nélkül hazajöttünk egy hét után. Azóta nem vold semmi ilyen gondja, bár a lényeg akkor fog kiderülni, amikor majd gyermeket szeretne, de remélem lesz töle is unokám... Arra viszont rájöttünk, hogy elég hülye modon reagálja le a pszichésen jobban megviselő helyzeteket. Ez után a helyzet után még kétszer volt olyan, hogy a vércukorszintje hirtelen felugrott. Kétszer került rövidebb időre korházba vizsgálatra, de minden ilyen alkalommal ilyen félelmetes modón reagált erre, pedig egyszer sem hagytuk ott.
Sokáig probáltunk nem emlékezni erre a szörnyű hétre. Aztán késöbb föleg apukám sokat gondolt rá, mert Csabi csak négy és fél évesen kezdet el beszélni (akkor viszont mondatokban, folyékonyan, és be sem állt a szája). Papa azt hitte, hogy a komás ideje alatt történt valami komlyabb sérülése. Aztán, amikor beszélni kezdett, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ép értelmű, de erről irtam már a csillaggyermekes topicban is.
A korház egyébként egy megyeszékhelyi korház volt és sosem volt jó híre, most sincs, de mi már inkább elkerüljük. Ellötte is volt egx rázos esetünk velük. Amikor a nagyobbik fiam született, akkor szívzörej miatt átkerült a gyerekosztályra. Már készültünk haza, összevoltunk pakolva, anyosomék a folyoson a polyával, amikor hallom, hogy a csecsemös növérke egyike kiabálta a másiknak, hogy szóltál már az 1/2-esnek (ez voltam én). Majd bejöttek és mondták, hogy sajna szívbeteg és átviszik a gyerekkorházba. Bennem megállt az ütő, mert volt egy öcsém, aki szívbetegen halt meg alig 3 évesen. Ettől kezdve 5 napon át délelött azt mondták, hogy majd délután, délután, hogy majd délelött. Az 5 nap alatt legalább 8 idöpontot mondtak arr, hogy mikor mehetünk haza. Az 5.-ik nap anyosom berágott és berontott a dokinöhöz ( ugyanahoz) és rákérdezett, hogy akkor mehetünk-e és mikor, mire ő hát nem, mert a kicsi bármelyik félorában meghalhat. Anyós szaktárs telefont ragadott, hivta Szegedet, és ott egy Katona nevű prof asszonyt. A fiúcska másnap ment kivizsgálásra, ahol azt mondták, hogy ez semmi, valószinüleg hamarosan kinövi és a vér sem keveredik, tehát nincs semmi gáz,nem is volt, és ezt a mi korházi főorvosnőnek is tudnia kellett volna. Igy Szegedet egy félnapaalatt elintéztük és azóta semmi probléma nem volt. a furcsa az egészben az, hogy Tomi oxigénhiánnyal és hirtelen született és az sosem jutott eszükbe, hogy ilyen irányba is kikéne vizsgálni. Tomi nem szívbeteg,de a szülési sérülése miatt sérült a finommotorikája, s ezért egész egyszerüen nem tud megtanulni irni, kicsit hiperaktív, de kezelhető. Megusztuk nagy baj nélkül, de ez nem a korházon múlt, hanem többek között azon, hogy éreztük vizsgálatok nélkül is, hogy valami nem tökéletes és ezért már pici korától kezdve célzottan figyeltünk a fejlesztéséreés minden létező könyvet megvettünk ezzel kapcsolatban Pl: a játékterápiáról...
