Érdekes kijelentést találtam a jehova tanui által 1988-ban kiadott
" A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel " c. könyv 223. oldal 3. bekezdésében.
Ott az ENSZ-vel kapcsolatban jehova tanui ezt írják:
" Akik ezt az intézményt imádják,azok szellemi értelemben tisztáltalanná lesznek, és fekélyek borítják őket,ahogyan az egyiptomiakat,akik Mózes idejében ellenálltak Jehovának és ezért betű szerinti sebek és fekélyek keletkeztek rajtuk.(2.Mózes 9:10,11)."
Ez azért lepett meg engem,mert ezt a könyvet 1988-ban adták ki jehova tanui angol nyelven.
1992-ben pedig a vezetőik titokban kérték ENSZ tagságba való felvételüket.
A könyv az ENSZ-et a Jelenések könyvében leírt fenevaddal azonosítja,és felhívja a figyelmet arra,hogy mivel jár az,ha valaki felveszi ennek a vadállatnak a bélyegét. A 4. bekezdésben ezt olvassuk:
"Az emberiségre nagy nyomás nehezedik,amely arra kényszeríti,hogy elfogadja a vadálat bélyegét abból a célból,hogy senki ne tudjon venni,vagy eladni...
Ezek szerint azért léptették be az őrtorony szervezet vezetői szervezetüket az ENSZ-be és fogadták el az ENSZ összes alapelveit,amelyett oly útálatosnak neveztek ebben a könyvben,mert anyagi érdek ezt kikényszerítette tőlük?
Csakhogy,ha valóban az ENSZ lenne a Jelenések vadálatta,amelynek bélyegét a Jelenések szerint,ha valaki magára veszi,akkor a gyehennára jut(JEl.19:20), akkor az őrtorony szervezet vezetői azzal,hogy a tagjaik tudta nélkül elfogadva az ENSZ összes alapelvét beléptették őket 1992-ben az ENSZ-be akkor szándékosan a gyehennára akarták őket juttatni?
Akkor ez a szervezet nem a Sátán eszköze é arra a célra,hogy minél több embert olyan cselekedetekre rávegyen,amiért később a gyehennára jut?
"Mitsem törődtek azzal, hogy az egész 18. fejezet épp arról szól,hogy ha megtér a vétkes,vagy igaz akkor nem kell meghalnia."
nyilvánvalólag a második halállal nem kell meghalnia. Az első halállal meghalnak még a Krisztusért és az evangyeliomért is. Azoknak a lelke márpedig - meg van írva- elvész...
Azt írod a Jelenések 3:9-ben is pruskuneo van,mégsem borultak le előtte.
Honnan tudod,hogy nem borulnak le előtte?
Ezzel a szöveggel akarod,kizárni azoknak a kijelentéseknek a valóságtartalmát ahol arról tanuskodik az Ige,hogy az Egyszülött Istent emberként való megszü- letése után is leborulva imádták?
Idéztem neked egy tucat Igehelyet,ahol az Egyszülött Istennel kapcsolatban olyan kijelentés hangzik el,hogy őt leborulva imádták.
Aztán jösz eggyel a Jelenések 3:9-ben,amellyel cáfolni akarod a többi állítás valóságtartalmát.
Érdekes logika alapján értérkelsz.
Minden szaktekintély inkább fordítva gondolkodna.Tehát úgy,hogy egy tucat állítás ereje nagyobb,mint egy állítás ereje a bizonyítás területén.
Tipikus jehovista szemléletmód a tiéd.Ők is például megvakultan tagadták a lélek halhatatlanságát,ezért azt állították,hogy a Biblia azt tanítja,hogy a lélek meghal.Ezen állításukat egyetlen Igehely látszott alátámasztani,mégpedig az Ezékiel 18:4. A lélek halandóságának és nem létének tanítását erre az egy Igehelyre építették fel.
A mélység angyala királyuk azonban úgy megvakította őket,hogy észre sem vették, hogy ez az Igehely épp az ellenkezőjét hivatott bizonyítani,mégpedig azt,hogy csak annak a léleknek kell meghalni,amely vétkezik.
Pontosan úgy,ahogyan azt Jézus a Máté 10:28-ban kijelenti:
" Ne féljetek azoktól,akik a testet ölik meg a leket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább,aki mind a lelket,mind a testet elveszítheti a gyehennában."
Ezt a tényt hivatott alátámasztani a Jakab 5:20-ban is az Ige.
A probléma abból eredt,hogy kiragadtak egy idézetet,ez esetben az Ezékiel 18:4-et ,ami önmagában sem állítja ugyan,hogy minden lélek meghal, de legalább benne van a "lélek" és a "meghal" kifejezés.Mitsem törődtek azzal, hogy az egész 18. fejezet épp arról szól,hogy ha megtér a vétkes,vagy igaz akkor nem kell meghalnia.
Ugyan ez a helyzet a te logikáddal a Jel 3:9 kapcsán.Te sem olvastad el,hogy milyen körülmények között értette azt Jézus,hogy leborulnak majd a filadefiai gyülekezet egyes tagjai előtt. Ha tovább olvastad volna a 10-12. verset felismerhetted volna,hogy ez a leborulás mikor,és milyen körülmények között fog megtörténni.
A 12. versben azt olvasod:"aki győz,azt oszloppá teszem Isten templomában."
Nos én elképzelni sem tudom,hogy valaki,ha majd belép Isten templomába ott ne borulna le,mindazok előtt,akiket az Egyszülött Isten ott oszlopokká tesz.Nem beszélve arról,hogy nem a filedalfiai gyülekezet hajol meg majd azok előtt,akik a Sátá zsinagógájából vannak,tehát nem ők sértik meg azon parancsot,hogy kit illet meg az imádat,hanem a Sátán zsinagógájából valók. Te pedig úgy próbáltad ezt feltüntetni,mintha keresztények imádtatták volna magukat.
Istenfélő és szerető,én azt kivánom neked,hogy buzgóságodat ne a jehova tanui tévtanításainak a védelmezésére pazarold el,hisz az Igével szemben egy Igetagadó tanítást sohasem tudsz megvédeni.
Bárcsak megtérnél az Egyszülött Istenhez,alázattal leborulva előtte, hisz ó a leked Pásztora és a Megtartó Istened az Atya akaratából. Ez ellen pedig semmit nem tehetsz.
Megit csak kiragadtál egy példát a hétezer közzül,ahol azért van az Egyik személy JHVH-nak a másik pedig Úrnak nevezve,hogy világos legyen belőle,hogy nem egy hanem két személyről van szó.
Ezen kívül nem tudsz semmit felhozni azon érved mellet,hogy az Izrael Istene JVH ne a Fiú lett volna.
Ennek bizonyítékait,már többször idéztem neked,de akkor nem cáfoltad meg azokat,mivelhogy nem lehet.Az Ige ugyanis tanusítja,hogy a JHVH-nak az Atyára való utalása nagyon kevés helyen található meg az Ószövetségben.
Ebből ragadtál ki egyet az egy tucat közül.
Ez viszont nem teszi Igaztalanná azt a valóságot,hogy közel 7000 esetben a JHVH-t az Ige nem az Atyára alkalmazza,hanem Ábrahám,Izsák és Jákób Istenére,azaz az atya Követére.
Ezt Pál apostol is tanusítja az 1.Korintus 10.4,9.-ben,ahol utalást tesz JHVH cselekedeteire a 2.Mózes 17. fejezetében,és Őt azaz JHVH- Krisztussal azonosítja be.
Jézus,amikor a földön volt,kijelentette,hogy rajta kívül nem is ismerhettek más Istent,mivel az Atyát korábban nem is látták és nem is hallották. János 5:37.-
Ábrahám Istenét JHVH-t viszont Ábrahám nem csak hogy látta,de meg is vendégelte.
Erről tanuskodik az 1.Mózes 18. fejezete.
Jákób azaz Izrael is látta JHVH-t az Istent.
Ezenfelül az Istent,akiről azt állítja,hogy előtte jártak az ő atyái Ábrahám és Izsák az 1:Mózes 48:16-ban Követnek nevezi.
Ez azt jelenti,hogy sem ábrahám,sem Izsák,sem pedig Jákób azaz Izrael nem az Atyát ismerte Istenében,hanem JHVH-t az Atya Egyszülöttjét, az Atya képmását.
Ugyanez a helyzet Mózessel kapcsolatban.
JHVH,aki Mózessel beszél,és aki Mózes Istenének tekint nem az Atya volt.
Különben nem láthatták volna Őt Mózes,Áron,és Izrael vénei.
" És láták az Izrael Istenét...2.Mózes 24:9-12.-
Amikor JHVH az Isten arra utasítja Mózest,hogy építsen hajékot neki,hogy ott lakhasson,amikor az áldozatok bemutatásához érkezik érdekes,hogy azt mondja Mózesnek,hogy azt ne neki mutassák be,hanem JHVH-nak-
" ... és lóbáltasd azt meg azokat az ÚR(JHVH) előtt...2.Mózes 29:24
"... és füstölgesd azt el az oltáron az égőáldozat felett kedves ilatul az ÚR(JHVH) előtt.
És számtalan példa van arra az Igében,hogy az ÚR(JHVH) arra utasítja az Izrael fiait,hogy hálaáldozatot mutassanak be egy másuk ÚR(JHVH)-nak.
Ugyanez a helyzet Geddeon esetében is.
A Bírák 6:22-26 tanusága szerint az ÚR(JHVH) Isten arra utasítja Gedeont, hogy építsen oltárt az Úrnak(JHVH) nak azaz az ő Istenének. 6:26.-
Az egész Ószövettség végig arról szól,hogy az Izrael fiai ismertek egy Istent(JHVH)-t,aki beszélt hozzájuk,aki megjelent előttük,és látták is Őt sokan közülök, Törvényt adott át nekik,vezette és védelmezte őket.
És ott rejtőzködik egy másik Isten,akire az Istenük(JHVH) úgy utal, mint valakire,aki fölötte van,hisz arra utasítja őket,hogy annak a JHVH-nak áldozzanak.
Ezek olyan tények,amelyek elől nem lehet elmenekülni most azzal,hogy eljátszod itt a sértődöttet,miközben kiragadod a 110. zsoltár 1. versét, azt próbálva ezzel bizonyítani,hogy a Fiú nem Isten,holott ott csak azt álítja az Ige,hogy JHVH,azt mondja hogy a Zsoltárok írójának Urát maga mellé ülteti,amíg ellenségeit,mind lábai alá veti zsámolyul.
Ez az Idézet azonban nemhogy kizárná,hanem éppenhogy megerősíti azt a tényt,hogy Izrael két Urat ismert,az egyikkel állandó kapcsolatban volt,míg a másikról csak tudomása volt,mégpedig az Ő istene kijelentései által.
Ezzel az Isten férj feleség szövegeddel pedig csak lejáratod magadat, hogy nem az Ige által vezetteted magadat,hanem beidézed ezt a gyalázatos feltételezést,hogy ahhoz,hogy az Atyának Fia szülessen,valamiféle nemi aktusra lenne szükség,mint az emberek között.
Ha normális lennél,és nem lennél az őrtorony bálványszervezet nevetséges ilyen és ehhez hasonló tanaival megfertőzve,akkor önmagad is észrevehetnéd, hogy ezzel akkor azt is állítod,hogy az Isten fia megszületése a földön nem volt szűzi fogantatás.
A baj veletek hitetzlenekkel csak az,hogy nem is akarjátok az Igét látni és hallani, csak a hamis tanítóitok eszement Ige tagadó érveit követitek.
Hogyan mered te emberi apa anya szintjére,lealacsonyítani és bekorlátozni az Istent,hogy azt állítod,hogy csak úgy lehet Egyszülött Fia,ha valakivel közösült.
Még csodálkozol,hogy sátán fajzatnak nevezlek,amikor ilyen feltételeket szabsz az Isteni természetnek,amel nem ismer lehetetlent és korlátokat.
Miért nem az igével cáfolsz?Miért jösz elő az adventista-jehovisták trükkös módszerével,hogy kiragadsz egy igét,és azzal akarod cáfolni többezer más kijelentését az Igének?
Addig,amig Ige ellenes tanokat próbász az Ige tagadására használni, nem dícsérhetlek meg érte.
Ha a hamisítatlan ígét fogod hírdetni,viszont áldani foglak.
"Az elmásolás is nagyon elkepzelheto." - No ez volt Wikgren vélekedése is, csakhogy te ennél többet állítottál: "Inkább gnosztikus szinezetü erősködő betoldás." Ezt pedig nem tudtad megvédeni.
"A theos es a huios kozott egy apro kis vonalka az egesz." - Ne túlozz: a théta (Θ) és az üpszilon (Υ) jól megkülönböztethető betűk, nem egy vonalka különbség van köztük.
Innen is leköszönök. A vita tul forró és nem akarok teret adni a Sátánnak, hogy gyülölködést szítson bizonyos ember iránt : - )
Néhány megjegyzés:
1. Nem vagyok a JTE tagja sem szimpatizánsa - Russellt, Rutherfordot és a JTE-t minek nézhetem az Íge alapján - 5Mózes 18:22? De sem azok követője vagy szimpatizánsa akik hasonló vagy más területeken aláásták a tekintélyüket.
2. Nem vagyok sem áriánus - hogy a Fiú a semmiből lett, nem étrtek egyet Ariusz vitastilusával (görög filozófiával érveli)
3. Mindkettőtől elfogadom ami helyesnek tünik, de ez bármely felekezetre kiterjed, legyen régi vagy új.
4.Hiszem, hogy a Biblia 66 könyve Istentől ihletett és hasznos és ha időközben bizonyos betoldások történtek, ezek nem annyira sulyosak, hogy ne lenne érthető a főüzenet: A világosság a sötétségben fénylik : - )
"Másfelől, az téves, hogy az Isten Fia lenne a Teremtő. A korai ókatolikus hitvallásban is ez áll: "Hiszek egy Istenben Mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében"" - Ez a félmondat jószerivel egyetlen céllal került be a Hiszekegybe: hogy ellene mondjon azoknak, akik szerint a teremtő csak egy alsóbbrendű istenség (demiurgosz, afféle mesterember) volt, és nem azonos az Atyával. A legősibb nyugati szövegformák nem is tartalmazzák ezt a sort.
Akkoriban nem a Fiú teremtő munkája állt a viták középpontjában, ezért arról nem is szólt a Hitvallás. De a niceai hitvallásban már ott áll ez is: "aki által lett minden."
Mi lenne ha legalább fele annyi szeretetet tennél a válaszadásaidba, mint amennyi sértödöttséget, szomorúságot és bántodottságot teszel? Legalább igyekeznél, hogy megértsd a másikat és ne vádolnád alaptalanus JTE-s szimpatiákkal. Ha úgy érzed, hogy a JTE jól elbánt veled, és ezért az égig érzed sértve magad, ne feledd, hogy ezt a Sátán jól kiaknázhassa, hogy levegyen a józan eszed lábáról és a ló tulsó oldalára röpítsen : - ) A düh, bosszú és szomoróság nem egy jó tanácsadó. Pál apostol mondja, Isten Szelleme sugallatára, ne álj bosszút magadért és ne menjen le a nap a te haragodon. Te nem napok, hanem évek óta haragszol és forralsz bosszúalló szövegeket. Nincs béke a szívedben, elmédben. Az egész belsőd egy nagy seb, amelyben a harag, bosszú és gyülölködés tombol.
Íme egy utolsó válaszom is.
1."Érdekes,hogy az egész héber iratokban az Istenként,ÚR JHVH-ként ismerték, te pedig itt hivatkozol holmi emberi okoskodókra,hogy mégis teremtmény."
Téves, példa rá: "monda Yáhwéh az én Uramnak (Adoni)" : - )
Kiről van itt szó? Két személyről. Yáhwéhról és a Dávid Úráról. A Dávid Ura nem Yáhwéhnak van nevezve, hanem Adóni-nak. Yáhwéh és a zsidók között égi közvetítők, követek áltak. Egy ilyen közvetítő mindig a Yáhwéh színe elött ált, ezért volt szent a hely ahól a közvetítők áltak és ezért beszéltek ugy mintha Yáhwéh beszélt volna. Csak egy Yáhwéh volt, nem több. Hogy miért mégis néha a közvetítőket is Yahwéhnak írták? Mivel az Isten szavát közvetítették első személy egyes számban. Ez egy hebraizmus, azaz héber gondolkodásmód visszaddása : - )
2."Hogy lehet az,hogy aki teremt az teremtmény?"
Mivel Isten Fia és Istennek nincs felesége, a ki szószerint szüljön az Istennek egy Fiat, tehát nem csoda, hogy Krisztus is "Isten teremtésének kezdete"-ként mutatott magára: Jelenések 3:14. Máskülömben én a JTE-től és az áriánusoktól eltérően nem vallom, hogy a semmiből lett volna teremtve az Isten Fia. Isten saját magából teremtette, hozta a létbe, azaz "szülte" a Fiát. Ez olyan mint a gondolat. Az elménk teremti, azaz szüli a gondolatot és nem a feleségünk és a mi nemi szervünk közös szülötte : - ) Az Isten Fiának a "születése" is csak így fogható fel. A nikeiai zsinatnak a hibája az volt, hogy nem vitatta meg, mit is kell az Isten egyszülött Fia "születése" alatt érteni: nemi úton történő születést vagy szellemi úton történő születést? A szellemi úton történő születést lehet "teremtésnek" is nevezni:
Efézus 2:7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. 8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. 10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Másfelől, az téves, hogy az Isten Fia lenne a Teremtő. A korai ókatolikus hitvallásban is ez áll:
"Hiszek egy Istenben Mindenható Atyában, menynek és földnek Teremtőjében"
Az Isten Fia nem lehet a Teremtő, mivel az Isten általa teremtett mindent. Tehát lényegében nem az Isten Fia a Teremtő, hanem a kivitelező.
János 1:3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
3."Nem az teszi az embert az őrtorony bálványszervezet imádójává,ha eljár közéjük,hanem az,hogy magáévá teszi e Ige ellenes tanaikat."
Ezt rád is érvényes : - ) Te is lehetsz egy x nevű bálványszervezet imádója, még ha nem is jársz közéjük, ha magadévá teszed Ige ellenes tanaikat : - )
4."Ezért,amig az ő hamis antikrisztusi tanaikat védelmezed,bizony Abaddonban vagy és nem Krisztusban."
Hát ezt szimplán rád is mondható : - )
Amig x,y,z antikrisztusi tanaikat védelmezed, bizony nem vagy Krisztusban, hanem Abaddonban : - )
Ez az utolsó levelem, hozzád, itt a topikban : - ) Isten megbocsájtó kegyelmébe ajállak.
Az általad idézett kommentár éppen azt tanúsítja, hogy a "monogenész theosz" olvasat melletti érvek a papirusz-felfedezések nyomán igencsak súlyosak lettek. Az UBS4 szerkesztőbizottsága ezért is tette ezt a főszövegbe - B bizonyossági fokozatban a négyfokú skálán. Az "egyszülött fiú" olvasat több más igehely hatására alakulhatott ki másolói hasonítás által, s ez lélektanilag alapos feltevés, hiszen bevett dolog, hogy a szövegeket egységesíteni szeretné az ember. Fordítva ez nem igaz: nem szól amellett semmi, hogy négy egyforma "egyszülött Fiú" közül az egyiket egyszer csak "egyszülött Isten"-re írjanak át. A gnoszticizmussal való hírbe hozás meg éppenséggel fölösleges rúgkapálás azt tekintve, hogy a János-prológusban Jézust már Logosznak és Istennek nevezte a szerző: olyannak, aki kezdetben az Atya kebelén volt, és aki által mindenek lettek.
A végén látható Wikgren különvéleménye szögletes zárójelben, aki szerint korai elírásról lehet szó az alexandriai szöveghagyományban. Emiatt ő jobbnak látta volna, ha legalább D bizonytalanságúvá fokozzák le az olvasat minősítését.
Úgy látom, neked nem ez az első szövegkritikai próbálkozásod, amellyel melléfogsz. (A legutóbbi a közelmúltban a Lázár-történet betoldás voltának minden alapot nélkülöző gyanítása, a másik meg a trinitárius keresztségi formula kétségbevonása, egyetlen tanúként a félariánus Euszebiosszal.) Ez egymaga még nem is baj - de ha legalább hatnának rád az ellenérvek (vagy a kutatók többségének szakmai tekintélye). ehelyett csak ismételgeted ugyanazt a megcáfolt összeesküvéses szöveget, és ez nem nyújt sok reményt a veled való vitában.
A Jelenesek 3:9-ben is proskuneo van. Mégsem Istenként borultak le elötte.
Én az Úr Jézus Krisztus elött mint Úr, Király, Isten Fia, Megváltó, stb. borulok le, de soha mint Isten elött. Az Istenimádat csak az Atyát illeti.
Csak 1 Isten van. Az Atya.
Az "egyszülött Isten" nem meggyőző sem a korai dokumentumokban sem a kéziratokban. Inkább gnosztikus szinezetü erősködő betoldás. Hogy mások mégis erőltetik - a JTE is - az ő problémájuk, engem nem győztek meg.
Szitkozodj csak tovább, az Isten majd kellő képpen megjutalmaz : - )
Méltó vagy egy inkvizítori eretneküldöző főposztra : - )
A katolikus haromsagtan szerint a haromsagban abszolut egyenloseg van, tehát ezek szerint senki sincs senki felett, csupan az ortodox egyházban ismerik el, hogy a háromságban egy bizonyos értelemben alárendeltség van, mivel ugy vélik Szent Szellem csak az Atyától jött és a Fiunak adatott.
" ...És imádják őt az istennek minden angyalai.." Zsid.1:6.-
Hol van írva az Ó Testumentumban? Megkaphatod, pl. a Károliban? Máskülömben Luther Márton is elismerte, hogy a Zsidókhoz irt levelben idegen részek is vannak.
Ez is betoldás, nincs meg a maszoréta szövegben. Tudom, hogy fel foglak dühíteni, habár nem ez a szándékom. Ugysem fogsz megérteni, mivel a szivnek teljességéből szól a száj. Ha a szíved tele van gyűlölettel, nem tudod befogadni az igazságot.
A gyülölet miatt nem értheted a dolgokat. A gyülölet butít, vakít, nyomorba dönt és öl. Ez a te sorsod is ha nem térsz meg. Jehova Tanúinál egy gonosz lélek volt benned, de miután onnak kijöttél még hét társult hozzá és jellemed hétszerte rosszabb mint amikor ott voltál.
Én nem írtam, hogy nem hajtom meg a térdem a Fiú elött, igen is meghajtom, hiszen mindent amit teszek az Ő nevében teszek:
"És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek], hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala."
Méltó az Isten Fia, hogy leboruljunk hódolattal elötte. Bizony még a keresztyének elött is le fognak borulni egyesek:
Jelenések 3:9. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
Istenfélő és szerető,ki állította itt,hogy az Egyszülött Isten felett ne volna valaki.
Te szándékosan úgy próbálod rafinált jehovista csaló módjára úgy feltüntetni a dolgokat,hogy én valaha is állítottam volna azt,hogy az Egyszülött isten felett senki nincsen.
Ilyet én soha nem állítottam,úgyhogy ne hőbörögj itt nagy fekete vastag betűkkel.
Minden igaz keresztény tudja és vallja,hogy az Isten Fia csak azért lehet Egyszülött Isten,mert az Atyja Isten.
Azt is tudja itt minden igaz szivü keresztény,hogy az Egyszülött Isten az Atyjához imádkozott. Kihez máshoz imádkozhatott volna? Talán saját magához.
Mond normális vagy te?
De azt is tudja minden igaz szivű keresztény,hogy az Atya minden hatalmat égen és földön az ő Fiára ruházott rá.
"Mindent nékem adott át az én Atyám..." Máté 11:27.-
"...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön..."Máté 28:18.-
Ha Jézus Krisztus Atyja lenne az atyád,akkor ez ellen nem hőbörögnél. De te neked nem a Jézus krisztus Atyja az Istened,hanem Sátán,akinek nem tetszik,hogy neki is meg kell hajolnia az Egyszülött isten előtt,mint mindenki másnak mennyen és földön és föld alatt.
" ...És imádják őt az istennek minden angyalai.."Zsid.1:6.-
" Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,mennyeieké, földieké,és föld alatt valóké." Fill. 2:10.-
Az Egyszülött istent nemcsak most kell imádnunk az atya akaratából, hanem imádták őt Ábeltől a földön való megjelenéséig,hisz nem is ismertek rajta kívül más Istent.
Az Atyát csak azután ismertette meg,amikor mint testben megjelent isten megszületett. Ján.5:37.-
Amikor alászált az égből,hogy megszülessen a földön, a megszületése pillanatától leborulva imádták őt.
" És be menvén a házba,ott találták a gyermeket anyjával,Máriával,és leborulván tisztességet tőnek néki...."Máté 2:11.-
" A hajóban lévők pedig hozzá menvén,leborulának előtte, mondván: Bizony Isten Fia vagy." Máté 14:33.- " Az asszony pedig leborulván előtte,mondván Uram,légy segítségül nékem." Máté 15.25.-
Nem az asszony volt az egyedüli,aki könyörgött hozzá,hanem az apostolok is ezt tették.
Soha senkit nem dorgált meg azért,ha leborulva imádta őt.
Ellenben Sátánt megdorgálta azért,mert ahelyett,hogy leborult volna előtte,mint Egyszülött Isten előtt-ahogyan azt kijelentette,amikor,mint az Úr(JHVH) nekik azt törvénybe adta- ehelyett az azt akarta,hogy az Egyszülött Iste őt imádja.
Te Sátánfajzat ugyan azt hirdeted,mint az ördög,hogy nem kell az Egyszülött istent imádni,annak ellenére,hogy az Égi atyánk ezt elrendelte mindenkinek.
„Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.” (Ter 1,1)
„Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.”
(Ter 1,26)
„Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”
(Ter 11,7)
„Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál. Megszólította: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?" "Úrnőm, Sárai elől menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt." Az Úr angyala még ezt mondta: "Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket." Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le." Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfűzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?"” (Ter 16:7-13)
„Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt..” (Ter 18:1-2)
„Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!” (MTörv 6:4)
„Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük.” (Zsolt 45:6)
„Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!"” (Zsolt 110:1)
„Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.” (Péld 8:22)
„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7:14)
„Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.” (Iz 9:6)
„Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.” (Iz 43:11)
„Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.” (Iz 44:6)
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.” (Jer 17:5)
„Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: "Az Úr, a mi igazságunk."” (Jer 23:6)
„De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.” (Mik 5:1-2)
„Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet.” (Zak 12:10)
„Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)
„Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!"” (Mt 4:10)
„Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: "Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!" Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik."” (Mt 9:2-3)
„Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)
„Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."”
„"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)
„Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1:35)
„…és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1:17)
„Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek." Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"” (Lk 5:20-21)
„Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."” (Lk 7:16)
„"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8:39)
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1:1)
„Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1:3)
„Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.” (Jn 1:9-10)
„S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1:14)
„János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."” (Jn 1:15)
„Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1:18)
„Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem."” (Jn 2:19)
„Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat” (Jn 2:24)
„Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).” (Jn 3:13)
„…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)
„Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” (Jn 6:33)
„Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.” (Jn 6:38)
„Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.” (Jn 6:46)
„Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!” (Jn 6:62)
„…de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)
„Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben."” (Jn 8:24)
„Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."” (Jn 8:58)
„Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (Jn 10:18)
„…én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30)
„…hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."” (Jn 10:33)
„Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.” (Jn 14:11)
„…én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad.” (Jn 14:16-17)
„Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.” (Jn 17:5)
„Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez."” (Jn 20:17)
„Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!"” (Jn 20:28)
„Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?" Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"” (ApCsel 5:3-4)
„Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig.” (ApCsel 7:45)
„Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"” (ApCsel 7:59)
„…igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.” (ApCsel 20:28)
„Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” (Róm 9:5)
„Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz.” (Róma10:9)
„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10:13)
„egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)
„Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt.” (1Kor 10:4)
„Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket.” (1Kor 10:9)
„A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.” (1Kor 12:4-6)
„Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét.” (2Kor 5:19)
„…pedig Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim.” (2Kor 12:19b)
„Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13:13)
„Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.” (Ef 1:22-23)
„és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében” (Ef 3:9)
„Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.” (Ef 4:7-8)
„Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.” (Ef 5:5)
„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8)
„Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött az egész teremtés fölött. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1:15-20)
„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére.” (Kol 2:2)
„Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” (Kol 2:9)
„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)
„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben” (1Tim 3:16)
„Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból.” (1Tim 5:21)
„…teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Amen.” (1Tim 6:14-16)
„Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára” (2Tim 4:1)
„…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét” (Tit 2:13)
„ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.” (Zsid 1:2)
„A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre..” (Zsid 1:8)
„Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.” (Zsid 1:10)
„Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.” (Zsid 2:16)
(Ábrahám leszármazottait az egész emberiség helyett említi.)
„Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról.” (Zsid 4:8)
„Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.” (Zsid 7:3)
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13:8)
„…ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” (2Péter 1:1b)
„Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.” (2Pét 1:11)
„Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2:22)
„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1Jn 4:1-3)
„Mert hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és e három egy. És hárman vannak, kik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér; és e három egy” (1Jn 5:7-8)
1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5:20)
„Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.” (Júd 1:4)
„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.” (Jel 1:8)
„…a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.” (Jel 1:13-15)
„Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké.” (Jel 1:17)
„Aztán folytatta: "Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.” (Jel 21:6)
„Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22:12-13)
"A P66 és P75-ben van az egyszülött Isten, de ezek nem megbizható visszaadasok, pl. a P75-ösben a gazdag nevét is tudják: Neves (Lukács 16:19). ha elfogadod az egyszülött isten alakot, akkor a gazdag nevet is el kell fogadd : - )" - Azt talán végig sem gondoltad, hogy valaki elfogadhatja a gazdag ember nevét? Szerinted ez a név valami szégyellnivaló eretnekség? S különben is, a következtetésed nem helytálló: az "egyszülött Isten"-re az UBS4 legalábbis egy C bizonyossági fokú ajánlatot tesz, míg a Neuészt meg sem említik. Érveléstechnikád finoman szólva is fejlesztésre szorul.
Én éppenséggel a bibliai versek és a józan ész hatására nem tudom elgogadni a háromság dogmáját.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk (arámiul "Abba", egy kedveskedő szóalak, mint magyarban az "Édesapa" vagy "Apuka, Apácska, Papa, stb. alakban lehetne visszadani), aki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; 10. Jöjjön el a te királyságod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. 11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. 12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; 13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd a királyság és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Máté 6:
Előszóként, hadd kérdezzem meg:
Nyitott és tiszta a szíved az igazság befogadására?
Nyitott a szíved az igazság befogadására?
Az igazságot nem könnyű elfogadni, befogadni a szívünkbe, és csupán akkor lehetséges ha megengedjük az Istennek, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk.
Adjunk időt az Istennek, hogy rámutasson minden bűnünkre.
Nyissuk ki a szívünket Ő előtte, hogy megmoshasson az Ő egyetlen és drága Fiának vérével.
Hogyan néz ki a tiszta szív?
A tiszta vizet mindenki ismeri, azt is amikor a víz szennyes.
Nos, két fele szív állapot van.
1. A tiszta szív állapot
2. A beszennyezett szív állapot
Mitől tiszta az egyik és mitől beszennyezett a másik?
Attól függ, hogy mit teszünk bele, mivel tápláljuk.
Ha azt akarjuk, hogy szívünk ne legyen szennyekkel teli, ne tegyünk bele olyansmiket ami beszennyezheti azt:
"18. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? 19. Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. 20. Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. 21. Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22. Lopások,telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23. Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik az embert."
Márk 7:
Honnan nem ismerhetjük meg és honnan ismerhetjük meg az Istent?
“A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent irásokat, melyek téged bölcsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
Hogy tőkéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
2Timótheus 3:13-17
Hány Isten van?
“Én, Jáhvé (YHVH), vagyok a te Elohimod (Istened), a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 2Mózes 20:2,3
(YHVH, átírható formában Jáhvéh, a hv kiejtése u-sos "v": "Jáuvé", az utolsó "h" nélkül ejtik ki, a hangsúly az "é"-re esik, a "hv" pedig egy összevont és hangsulytalan "v")
“Féljed Jáhvét, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” 5Mózes 6:13
“Én vagyok Jáhvé és több nincs, rajtam kivül nincs Isten!” Ésaiás 45:5
“Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az URat (Jáhvét), a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” Máté 4:10
“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” János 17:3
“Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr: Mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Édesapa, a kitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.” 1Korintus 8:5,6
“Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” 1Timótheus 2:5
“Te hiszed, hogy az Isten egy
.”??? Jakab 2:19
Vigyázzunk, ne higitsuk fel, mert az ördögök is ezt tették és ezért rettegnek: v.ö. Jakab 2:19b
Az Isten Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak is van Istene
“Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! Lama sabaktani? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Máté 27:46
“Monda néki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Édesapámhoz: hanem menj az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én Édesapámhoz és a ti Édesapátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János 20:17
“Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene” Efézus 1:17
“És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Édesapjának: annak dicsőség és hatalom mind örökké! Ámen.” Jelenések 1:6
“A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jő: És felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemet, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jelenések 3:12
Jézus Krisztus Urunk is imádkozott és Istent imádta
János 4:22: Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. (Békés és Dalos tizenegyedik, átdolgozott kiadása)
Lukács 22:41-45: És ő eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén, imádkozék, mondván: “Édesapám, ha akarod távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki menyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék, és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanitványaihoz menvén, aludva találta őket a szomoruság miatt.
János 14:16: és én kérem az Édesapát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökre
János 17:1-3: Ezeket beszélte Jézus, és felemete szemeit az égre, és monda: Édesapám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged, a miként hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Jézus Krisztus Urunk is megkísértetett, de hűséges és istenfélő maradt Istenhez
Zsidókhoz 2:17,18: Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie a testvéreihez, hogy könyörülő és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
Zsidókhoz 3:2: A ki hű ahoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házához.
Zsidókhoz 5:7: Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghalgattatott az ő istenfélelméért.
Jézus Krisztus Urunk szolgája az Istennek, aki küldte és kisebb mint az aki őt küldte
János 13:16: Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
Ésaiás 42:1: Íme az én szolgám, a kit gyámolítok, az én válsztottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Apostolok Cselekedetei 3:13: Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha az aszabadon akarta bocsátani (Békés és Dalos tizenegyedik, átdolgozott kiadása)
János 17:3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
János 14:28: Hallottátok, hogy én azt mondottam néktek: Elmegyek és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: elmegyek az Édesapához, mert az én Édesapám nagyobb nálamnál.
János 10:29 "Az én Édesapám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Édesapám kezéből."
Jézus Krisztus Urunk nem tudott bizonyos dolgokat, sem földi ittlétekor sem azután, mignem Isten ki nem jelentette néki
Márk 13:32: Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a menybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Édesapa.
Apostolok Cselekedetei 1:7: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Édesapa a maga hatalmába helyezett.
Jelenések 1:1: Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak
Jézus Krisztus Urunk engedelmes és alárendelt viszonyban van és lesz az Édesapjával szemben, mivel Isten az ő „feje”
1Korintus 11:3: Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztus feje pedig az Isten. - vesd össze: Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Urnak. Mert a férj feje a feleségnek... Efézus 5:22,23
1Korintus 15:28: Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Jézus Krisztus Urunk semmit sem kapott saját magától, beleértve a feltámadását is, mindent az ő Édesapja és Istene adott néki
Apostolok Cselekedetei 2:36: Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Apostolok Cselekedetei 5:31: Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.
Zsidókhoz 5:10: Neveztetvén az Istentől Melkizedek rendje szerint való főpapnak.
Filippi 2:9: Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozá néki olyan nevet, amely minden név fölött való
Lukács 1:32: Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik, és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét
Apostolok Cselekedetei 10:42: És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
Máté 28:18: És hozzájuk menvén Jézus, szólt nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.
Cselekedetek 2:24: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivel hogy lehetetlen volt néki attól fogva tartania.
Róma 10:9: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, meg tartatsz.
1Korintus 15:15: Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Jézus Krisztus Urunk az Istennek a jobbjánál van
Márk 16:19: Az Úr azért, minek utána szólott vala nékik, fel vitetik a menybe és ül az Istennek a jobbjára.
Lukács 22:69: Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől
Apostolok Cselekedetei 2:33: Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Édesapától, kiöntötte ezt, a mit ti is most láttok és hallotok.
Róma 8:34: Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki Isten jobbján van, a ki esedezik is értünk.
Apostolok Cselekedetei 7:55: "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, "
Jézus Krisztus Urunk az egyetlen közbenjáró az Isten és az emberek között
1Timótheus 2:5: Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
Az Isten mindent alárendelt Jézus Krisztus Urunknak, kivéve saját magát
1Korintus 15:27: Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Isten megtartotta a jogot arra, hogy bizonyos kérdésekben Ő döntsön
Márk 13:32: Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Apostolok Cselekedetei 1:7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Máté 20:23: És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
Jelenések 1:1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
Majd meg fogjuk latni ki ordogfajzat, ki szimpatizal hamis tanitasokkal es ki hasznalja helytelenul az iget.
Itt ujra felhivom a figyelmed, hogy nem vagyok a JTE kovetoje, lenyeges elteres van közöttem és közöttük es velemenyem elter ebben a kerdesben is, ugyanis egy regebbi JTE-s kiadvanyban az all, hogy az Atya a semmibol teremtette a Fiut. Ezt Atriusz is tanitotta, de en ilyesmit nem vallok.
Ami az "egyszülött Isten" formát illeti, a források vitatottak és a háromsághivo exegeták közül is vitatják
A legtobb egyhazatya nem hasznalta - inkabb a gnosztikusok - inkabb a monogenes huios - egyszulott Fiu - alakot használták, igy van a korai keziratok tobbsegében is:(A, C3, K, W, Q, Y, D, P, X si 063) olatinban, Vulgataban osziriaiban
A P66 és P75-ben van az egyszülött Isten, de ezek nem megbizható visszaadasok, pl. a P75-ösben a gazdag nevét is tudják: Neves (Lukács 16:19). ha elfogadod az egyszülött isten alakot, akkor a gazdag nevet is el kell fogadd : - )
A Mindenhat
óról
1. Csak egy Isten volt, van és lesz: YHWH Elohim:
YHWH ELOHIM magyarosan Jehova Isten (a Jehova szó e visszaadását nem "Jehova tanúi" találtak ki), héberesen Jáhwéh Elohim, sosem volt több az ókorban. A Jáhwéh név kiejtése u-sos kiejtésű hw, hangsúly az é-n, az utolsó h-t nem kell kiejteni: Jáué. A Jáhwéh név jelentése költőies, a "HWH" "lenni" ige cselekvést mutató YHWH idejében az "Örökkévaló" visszaadáshoz állna közel, de ennél is többre mutat, mivel a HWH cselekvest bemutató időben van leírva, ezért a névnek tágabb jelentése van: Aki örökké cselekszik.
5Mózes 6:4. Halld Izráel: Jáhwéh, a mi Istenünk, az egyetlen Jáhwéh!
Ésaiás 45:5. Én vagyok Jáhwéh és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. 6. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok Jáhwéh és több nincsen!
Ésaiás 46:9. Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
-- ---- --
2. Az Isten, Jáhwéh, Atya volt az Ó Testamentumban is:
Malakiás 1:6. A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én Atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Jáhwéhja néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
-- ---- --
3. Az Ó Testamentum Istene, Jáhwéh az Atya, Mindenhatónak volt nevezve:
Ésaiás 13:6. Jajgassatok, mert közel van Jáhwéhnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól.
-- ---- --
4. A Mindenható Isten kilátásba helyezte a föld lakosságának a megítélését az Ő napján, egy kinevezett uralkodó által:
Zsoltárok 110:5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; 6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
-- ---- --
5. Jáhvé Isten nem azonos evel az uralkodóval, akit isteni ihletés alatt Dávid király a 110 Zsoltárban "én uramnak" nevez és akit az Új Testamentum a Fölkentel (Krisztussal) azonosít:
A "Messiás", egy héber szó amelynek szószerinti jelentése "Fölkent", ugyanezt jelenti a görög "Khristos" (magyarosan Krisztus) szó is.
1. Dávidé; zsoltár. Monda Jáhwéh az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja Jáhwéh Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! 3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. 4. Megesküdt Jáhwéh és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. -- ---- --
6. Jáhwéh Isten mint "öregkorú", az Ő uralkodója, mint "Fölkent" "emberfia" van bemutatva a próféciai látomásokban:
Daniel 7:13. Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. 14. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.
Daniel 9:25. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Fölkent-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. 26. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Fölkent és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
-- ---- --
7. A Daniel könyvében szereplő "öregkorú", akihez egy "bárány" azaz az "emberfia" megy, a Biblia mindenkori Mindenható Istene:
Jelenések 4:8. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
Jelenések 5:6. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. 7. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
-- ---- --
8. A "Bárány" vagyis a Fölkent (Krisztus) is Mindenhatónak nevezi az Atyát, az Őt dicsőítő himnuszában:
Jelenések 15:3. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, Mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! 4. Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
-- ---- --
9. A Mindenható Isten is jönni fog a népek megítélésére, és támogatja az Ő kinevezett uralkodóját, a Fölkentet, ugy ahogy a 110 Zsoltár is előre bejelentette és a Jelenések könyve megerősítette és elpecsételte:
Zsoltárok 110:1. Dávidé; zsoltár. Monda Jáhvé az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja Jáhwéh Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! 3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. 4. Megesküdt Jáhweh és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. 5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; 6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Jelenések 4:8. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
-- ---- --
10. Akik a Jelenések 1:8 versét a Fölkentre alkalmazzák, tévednek. A Biblia mindig igazat mond és a jövő igazolni fogja azt is, hogy ki a Mindenható.
Jelenések 19:
1. És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek Jáhot! Az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! 2. Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén. 3. És másodszor is mondának: Dícsérjétek Jáhot! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. 4. És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Dícsérjétek Jáhot! 5. És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok! 6. És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Dícsérjétek Jáhot! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. 7. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. 9. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. 10. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
A korai egyház legkorábbi hitvallása is csupán az Atyára mondja ki, hogy "Mindenható". Az Atya nem vetette alá magát a Fia uralmának, viszont a Fiútól elvárja, hogy alávesse magát az Atyának, tehát ameddig valaki fölötted áll, nem lehetsz mindenható:
Isten megtartotta a jogot arra, hogy bizonyos kérdésekben Ő döntsön
Márk 13:32: Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Apostolok Cselekedetei 1:7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Máté 20:23: És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
Jelenések 1:1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
"Egy ősi keresztelési hitvallásból Kr. u. 125-135 körül alakult ki az ún. régi Római hitvallás. Ennek eredeti nyelve görög volt, és a későbbi Apostoli hitvallásnál néhány tagmondattal kevesebbet tartalmazott."
Íme a búzai tájszóllásban :-)
Hiszek egy Istenbe, mindenható Atyába,
mennynek s födnek Teremtőjébe.
Hiszek Jézus Krisztusba,
Isten egyszülött Fiába,
a mi Urunkba,
ki fogantatik Szentlélektül,
született Szűz Máriátul,
szenvede Poncius Pilátus alatt;
megfeszíteték, meghala és eltemetteték.
Szála alá poklokra,
harmadnapan halottaibul feltámada,
felméne mennyekbe,
ül az Atya Isten jobbján,
onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és hótakat.
Hiszek Szentlélekbe.
Hiszem egy közönséges keresztény anyaszentegyházba
AZ ISTENI HÁROMSÁG IGAZOLÁSA A SZENTÍRÁS ÉS A JÓZAN ÉSZ ALAPJÁN
A Szentháromság sola Scriptura igazolásához első körben Krisztus Istenségét kell igazolni, mégpedig azért, mert ha Krisztus Istensége bizonyítva van, már igazolva van, hogy az egyetlen Isten több személy.
A FIÚ ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
A Biblia Istennek nevezi Jézus Krisztust. Az Ószövetségben is olvasható, hogy a Messiás Isten lesz: „Mert gyermek születik, Fiú adatik nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5).
Az Újszövetség tanúsága azonban már kifejezett. Jézus elfogadja, hogy Isten Fiának nevezzék: „Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Sőt maga is Isten Fiának nevezi magát, aki mint Isten dicsőül meg: „Ennek hallatára Jézus azt mondta: »Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia«” (Jn 11,4). Ezeken a zsidók megbotránkoznak: „A főpap folytatta: »Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?« »Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.« A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást«” (Mt 26,63). A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek ezek a szavak, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).
Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”
Jézus egynek nevezi magát az Atyával: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). – A görögben és a latinban még világosabb az ebszurdítás: ego kai hó pater ev eszmen – ego et pater unum summus. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával
Szt. Pál is kimondja, hogy Jézus Isten: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen” (Róm 9,5). Vagy máshol: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” (Fil 2,6). Ismét máshol: „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,16).
Szt. János apostol költői ihletettséggel tanít az Isten megtestesüléséről: „És Isten volt az Ige. (…) És az Ige testté lett” (Jn 1,1) . Ugyanennek a himnusznak a végén a görög eredeti „egyszülött Istenről” beszél. Némely szentháromság-tagadó felekezet (pl. ariánusok, unitáriusok, Jehova tanúi) azzal vádolja a Katolikus Egyházat, hogy tévesen fordítja a görög szöveget. Cáfolatképpen álljon itt az eredeti szöveg magyar átírásban is. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige… És az Ige testté lett, és miköztünk lakott”: „En árkhé én hó lógosz, kái hó lógosz én prósz tóv theón, kai theósz én hó lógosz… Kái hó lógosz szarksz éggénneto kái eszkénoszen én emín” Szó szerint fordítva: hó lógosz (az ige /itt: Krisztus/) – én (volt) – prósz tón theón (az Istennél) – kái (és) – hó theósz (az Isten) – én (volt) – hó lógosz (az Ige). Tehát az Ige (Jézus) más személy, mint az Isten (Atya), és ugyanakkor mégis Isten. Hiszen az Isten szó bizonyosan a mennyei Atyát jelenti; az Ige pedig biztosan Krisztust, hiszen csak Ő testesült meg, amint a szent szöveg néhány sorral lentebb, tehát még ugyanabban a szövegösszefüggésben tanítja: Kái hó lógosz (és az Ige) – szarksz éggéneto (hússá lett, azaz megtestesült).
A hagyomány tekintetében érdemes hozzáfűzni, hogy már az első századok kereszténységen kívüli forrásai is alátámasztják, hogy a keresztények Istennek tartják az Üdvözítőt. Phlíniusz megemlíti, hogy a keresztények Jézusnak mint Istennek himnuszt énekelnek. Szt. Jusztínusz szerint a zsidók botránkozva emlegetik, hogy a keresztények Istene szenvedő Isten (Deus patiens). Az eretnek Celsus szerint a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket, hogy egy halott istent imádnak. A vértanúakták is arról tanúskodnak, hogy a keresztény mártírok azért haltak meg, mert Jézuson kívül más istent nem ismertek el. A legősibb keresztény dokumentumok is így szólnak. (A Barnabás levél szerint Isten a Fiának mondta: „Teremtsünk embert”. A Diogenétoszhoz írt levél szerzője állítja, hogy Jézus a mindenség teremtője.)
Attól sem kell zavarba jönni, ha a Biblia világos utalásokat tesz arra, hogy Jézus ember. Ezt ui. az Egyház is vallja. Jézus Isten és ember: Istenember. Ezért a két természet logikus következménye, Jézus ui. mindig úgy beszél és úgy cselekszik, mint aki egyetlen személy, egyetlen valóság, mégis mindkét, egyébként összeegyeztethetetlen természet sajátságait hordozza, és mindkét természet szerint cselekszik (meghal – feltámad) és beszél (kérdez - kinyilatkoztat).
A Biblia tehát ugyanarról az egyetlen személyről állít hol isteni, hol emberi tulajdonságokat.
A hagyományos zsidó betűsor mássalhangzóit meg lehet feleltetni magánhangzóknak.
Így:
Y = I
H = A/E
V = U/O
H = A/E
Ez pedig Jézus nevének héber/arameus magánhangzóit adja ki. A "láthatatlan Isten" így vált láthatóvá Jézusban. Az isteni Logos megtestesült.
Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”
Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”
Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”
Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)
Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”
Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.
Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”
Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”
ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”
Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”
1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”
Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”
Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”
Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”
1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”
2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”
A SZENTLÉLEK ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
Szt. Pál apostol írja: „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.” (1 Kor 2,10). Ez kétszeresen igazolja a Szentlélek istenségét. Egyrészt mindent csak Isten láthat át; másrészt Istent csak Isten érheti el. Az Ő „mélysége” ui. végtelen.
Jézus a Szentháromság nevében küld misszióba, és a három személyt egy szintre helyezi: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Itt is jelezve van a három egysége: „nevére”, és nem neveire.
Bár egyesek nem ismerik el a az alábbi igehelyet, bár nehéz eldönteni, hogy mi alapján válogatnak a számtalan kézirat közül, ha nem ismernek el felsőbb tekintélyt, mely ebben eligazít, ide kell venni a 300-as évekből származó, de szóbeli apostoli hagyományt rögzítő, és a megelőző verset magyarázó ún. Comma Johanneum-ot is. Szt. János levelében ui. így tanít: „Hárman tesznek tanúságot a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” (1 Jn 5,7). Ugyanakkor az „és ez a három egy” minden felekezet szerint része a Szentírásnak, csak nem a személyekre, hanem a Lélekre, a vízre és a vérre. Ez gyakorlatilag mindegy, hiszen azt bizonyítja, hogy az Apostol és az első keresztény század ismeri a misztériumot: Három is Egy is.
A Szentlélek istensége
Mt 12,31 – „minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.”
Mt 28,19 – „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.”
ApCsel 5,3-4.9. – „hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! … próbára teszitek az Úr Lelkét?”
1Kor 2,10 – „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”
1Kor 12,4-6.11 – „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten… ugyanaz… Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Kor 6,19-20 – Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Jn 5,6-9 – „a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság… Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent.”
A Szentlélek személy, és nem egy „isteni erő”
Lk 2,26 – A Szentlélek kinyilatkoztatást ad (vö. Jn 16,13; 1Kor 2,10)
Lk 3,22 – A Szentlélek testet ölthet.
Jn 15,26 - „Ő”-ként (görögül: ekeinosz) van utalva rá, ami hímnemű személyes névmás, pedig a "pneuma" ( = Lélek) semlegesnemű. (vö. Jn 14,26; 16,8.13)
Róm 8,26-27 – „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” A „Paraklétosz”, vagy hagyományosan fordítva „Vígasztaló” szó szerinti értelme: „Közbenjáró”.
1Kor 2,10-13 – „Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.”
1 Kor 12,11 – A Szentléleknek saját akarata van (vö. ApCsel 15,28).
Ef 4,30 – A Szentlélek megbántható (vö. Iz 63,10).
Lk 1,35 – „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
ApCsel 10,38 – „miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Kor 2,4 – „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Tessz 1,5 – „Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is”. Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
Zak 4,6 – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (KÁR) A Szentlélek tehát nem erő.
A SZENTHÁROMSÁG ÓSZÖVETSÉGI GYÖKEREI
A Szentháromság szó nem található a Bibliában, mert a kifejezés csak az első keresztény századok teológiai fejlődésének eredménye, viszont maga a tanítás világosan benne van.
Már az Ószövetségnek is van szentháromságtana, noha még csak halvány körvonalakban: A Teremtés könyvében Isten Tsz/1. személyben szól: „Isten újra szólt: »Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.«” (Ter 1,26). „Teremtsünk”, vagyis nem egyedül, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt „teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető” (Suarez. Disp. Metaph. 20. 2,11). Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.
A szeráfok háromszor nevezik szentnek az Istent: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Iz 6,3).
Olykor mintha keresztény imádságot olvasnánk: „Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki Igéddel teremtettél mindent, (…) add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. (…) Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától” (Bölcs 9).
A JÓZAN ÉSZ ÉRVEI
Ha Isten végtelen, akkor, és csak ebben az esetben beszélhetünk Istenről, akkor szükségszerűen van Háromság. Miért? Mert Isten szükségképpen tud önmagáról, ez pedig az esetében konzekvenciákat von maga után:
A Fiú nemződés útján születik az Atyától, de a nemzést nem a hétköznapi értelemben kell érteni. „A Fiút az Atya tisztán szellemi nemzéssel, lényegének korlátlan közlése révén származtatja” (DS 526). A Fiú születése tehát Isten értelmi tevékenysége.
A születést szűkebb értelemben kell venni. (Tágabb értelme ui., hogy ami nem volt, létrejön, a szűkebb azonban csak annyit tesz, hogy élő ered az élőtől, és e kettő azonos természetű.)
Önmegismerő tevékenységünk által megsejthetünk valamit a Fiú származásából. Amikor valamit megismerünk, kialakul róla egy képünk (ún. verbum mentale – belső ige). Az értelmi kép azonban sokban különbözik attól, aminek hasonmása. Minél tökéletesebb a megismerés, annál jobban kimeríti a tárgy megismerhetőségét. Ha pedig önmagunkat ismerjük meg, akkor egy belső képet alakítunk ki magunkról, mely nem azonos velünk. Az Atyában azonban olyan tökéletes értelmi tevékenység van, hogy a Fiú az Isten önmagáról alkotott lelki Képe (Verbum divinum – isteni Ige) azonos magával az Istennel. Az Atya értelmi tevékenysége akkora szellemi erejű megismerés, hogy nem pusztán egy képet hoz létre, hanem önmagának valódi képmását, ÉS MIVEL ISTEN VÉGTELEN, AZ ÖNMAGÁRÓL ALKOTOTT KÉPE IS VÉGTELEN, TEHÁT ISTEN, és ezért egy valódi Ige (Verbum - Szó) születik belőle. Az Atya tehát önmagát megértve, önmagát megfogalmazva szüli a Fiút, mintegy kimondja magát a Fiúban.
Tertuliánusz mondta a felfoghatatlan hittitkokról, hogy éppen az bizonyítja igazságukat, hogy nem lehet őket felfogni. Ha a papok találták volna ki a titkokat, viselkedésük érthetetlen volna. Jobban tették volna, ha ki sem találják őket. Minek nehezítették volna meg velük saját dolgukat a hit ébresztésében? Tömören így fogalmazott: „Hiszem, mert érthetetlen, biztos, mert lehetetlen – Credo, quia absurdum” (Tertul: De Carne Christi). A Szentírás szerint Isten belső életének végtelen titka megfoghatatlan a véges teremtmény számára: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33).
Szt. Ágoston is tanúságot tesz: „Akárhányszor csak hozzá tudtam férkőzni, az Ó- és Újszövetség régebbi értelmezői közül, az Írás nyomán mind azt igyekeztek tanítani, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egységben ugyanannak az isteni lényegnek egységét mutatja, és ezért nem három Isten van, hanem egy Isten van” (August. Trin. I.4,7).
"Jézus kiváló ember volt, bölcs tanító, mélyszívű emberbarát, de nem volt Isten."
A felelet egyszerű; akkor hát ő a legbölcsebb s a legtisztább, hazudott volna? Mert ő bizony állandóan Istennek: Isten egyszülött Fiának, az Atyával egynek és egyméltóságúnak, öröktől valónak, mindenhatónak, a világ bírájának nevezi magát, „Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján. 10, 30.) Állandóan egy sorba állítja magát az Atyával („Atya, Fiú, Szentlélek”), bár mint embert kisebbnek mondja magát az Atyánál.
Az utolsó vacsorán Fülöp apostol kérésére, hogy mutassa meg neki az Atyát, Jézus nyomatékkal így felelt: „Annyi idő óta vagyok veletek, és nem ismertetek meg engem?! Fülöp, aki engem látott, látta az Atyát” (Ján. 19, 9). A zsidók egyszer meg akarták kövezni kifejezetten azért, mert Istennek nevezte magát: „Jó tettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivelhogy ember létedre Istenné teszed magadat.” (Ján. 10, 33.) A főpap ünnepélyes felszólítására, mondja meg, ő-e az Isten Fia, Jézus leghatározottabb igennel felelt s mikor ezt a főpap e az egész zsidó nagytanács megbotránkozva istenkáromlásként bélyegezte meg, Jézus egyetlen szóval sem vonta vissza állítását. Tamástól is elfogadta az ünnepélyes hódolatot: „Én Uram és én Istenem” (Ján. 20, 28), holott e szavakat nem hagyhatta volna helyreigazítás nélkül, ha nem tudja magát valóban Istennek. Ünnepélyesen hangoztatja magáról azt is, hagy az Atyához intézett kéréseket ő maga hallgatja meg, (Ján. 14, 13.) Hangoztatja, hogy ő már Ábrahám előtt volt (Ján. 8, 8), sőt az Atyánál élt, mielőtt a világ lett. (Ján, 17, 5.) Saját hatalmánál fogva megbocsátja az Isten ellen elkövetett bűnöket s kijelenti, hogy ő lesz egykor az egész világ bírája.
Aki így beszél önmagáról, az csak Isten lehet, vagy pedig közönséges szélhámos, esetleg kész őrült, Jézus azonban valóban nem volt őrült, hanem a világtörténet legbölcsebb embere s legzseniálisabb gondolkozója. Még kevésbé volt szélhámos és csaló, mert hótiszta erkölcsi jelleme minden legkisebb bűnt is kizárt, hát még ilyen főbenjáró istenkáromlást és önbálványozást!
Ha Jézus Istennek hirdette és Istenként imádtatta magát, ennek csak egy magyarázata lehet: az, hogy valóban Isten volt.
Ugyanezt megerősíti az ószövetségi messiási jövendölések csodálatos teljesedése Jézus személyében; az ő tanításának és erkölcsi fönségének minden emberit messze túlszárnyaló, valóban isteni ragyogása; a tömegek szemeláttára világos nappal s ellenségeitől is ellenőrzötten művelt számos csodatétele, főképpen saját feltámadása; alkotásának és Egyházának bámulatos életereje, amely kétezer év annyi viharán, támadtatásán, üldöztetésén és szellemi fordulatán keresztül változatlanul fennmaradt s egy új, ragyogóan tiszta erkölcsi kultúra kiindulópontja lett.
Valóban igaz, amit a középkor egy nagy gondolkodója, a francia Hugo a S. Victore írt le: „Ha megcsalódnánk, Uram, amikor Jézus Krisztusban hiszünk, Te magad csaltál volna meg minket!”
"Jézus maga sem nevezi magát soha Istennek, csak Isten Fiának."
Ez a kettő nem zárja ki egymást, Szent János is azt mondja evangéliuma kezdetén: „Az Ige Istennél vala.” De hozzáteszi azt is; „És az Ige Isten vala.” (Ján. 1, 1.) Jézus Isten Fia, mert a három isteni személy; Atya, Fiú és Szentlélek egyike. Az Isten Fia szó főleg ahogy Jézus ismételten használja: Isten egyszülött fia, a fentiek alapján voltaképp még több, mint az egyszerű „Isten” szó, amelyet esetleg félre lehetne érteni s a pogány sokistenség értelmében magyarázni.
"Maga az evangélium beszéli, hogy Jézus kételyek és kísértések közt kezdte el nyilvános pályáját."
Kételyről az evangélium nem beszél, csak külső kísértetről, amelyet Jézus a mi okulásunkra vállalt, hogy példát adjon nekünk, miképp kell a kísértések ellen harcolni. Éppen az a fölséges nyugalom és biztonság, amellyel a kísértő szavaira válaszol, bizonyítja, hogy Jézus elejétől fogva teljes tudatában volta maga istenségének.
"Nem mondta-e Jézus maga is, hogy az „Atya nagyobb, mint én vagyok”?"
Természetes, hogy mondta, hiszen ő mint ember föltétlenül kisebb volt az Atyánál. Az „én” az ő ajkán éppúgy jelenthette az istenségét, mint emberségét, Mint Isten egyenlő volt az Atyával, sőt egy volt vele az egyistenségben; mint ember viszont nyilvánvalóan kisebb volt az Atyánál.
"Az, hogy Jézus magát Isten Fiának nevezte, még nem jelenti, hogy igazi Isten; hiszen mi is Isten fiai vagyunk."
Háromféle értelemben lehet valaki „Isten fia”. Legtágabb értelemben minden ember Isten gyermeke, vagyis, Isten teremtői gondviselésének szülöttje. Szorosabb értelemben az istenfiúság annyi, mint a természetfölötti kegyelemnek, az Istenben való természetfölötti újjászületésnek birtokosa, amely akkor áll be, amikor Isten már nem szolgáinak, hanem fogadott fiainak tekint minket. A legszorosabb értelemben pedig „Isten Fia”: a második isteni személy, aki valamely számunkra közelebbről megfoghatatlan módon öröktől fogva az Atyától „születik”, ered, származik, kiömlik; de úgy, hogy egy dolog, egy lényeg, egy Isten marad vele. Hogy Jézus ebben az utóbbi értelemben volt Isten Fia, kimutattuk a fentiekben. Ezt az istenfiúságot a Szentírás úgy fejezi ki hogy „egyszülött Fiúról” beszél, míg mi emberek Istennek csak fogadott fiai, átvitt értelemben vett gyermekei lehetünk. Maga Jézus egészen más viszonyban érzi magát az Atyával, mint mi; sohasem mondja pl. így: „a mi Atyánk”, hanem így: „az én Atyám és a ti Atyátok”. Ő az „egyszülött Fiú”, aki „az Atya kebelében van”. (Ján. 1, 18.)
"Hogyan lehet egy ember Isten?"
Csak úgy, hogy az isteni személyiség felveszi egyúttal az emberi természetet is, szinte emberi testbe és lélekbe öltözik; de a mellett természetesen megmarad az, aki öröktől fogva volt; Isten, az Atya egyszülött, örök, isteni Fia. Ezt a kettős természetet fejezi ki az „Istenember” szó, vagy másképp: a „testet öltött Ige”.
"Hogyan egyesülhetett Jézusban a végesség a végtelenséggel, az emberi gyengeség az isteni tökéletességgel?"
Ellentmondás csak az volna, ha Jézusban az isteni és emberi tulajdonságok egy természetté olvadtak volna össze s így egymást kölcsönösen lerontották volna. Erről azonban szó sincs. Ellenkezőleg: Jézus megmaradt teljes Istennek s ugyanakkor teljes embernek is. Emberi mivoltában kicsiny volt és gyenge, Isten-mivoltában viszont végtelen és mindenható. Emberi mivoltában mindenben hasonló lett hozzánk, a bűn kivételével, isteni természetében viszont mindenképp messze felettünk áll. Emberi mivoltában született, növekedett, tanult, fáradt, éhezett, szomjazott, sírt, verejtékezett, szenvedett, meghalt, feltámadt; isteni mivoltában maga volt az örök változatlanság. Mindez nem okozott benne semmi ellentmondást vagy hasadást, hanem ellenkezőleg: csodálatosan kiegészítette egymást.
"Jézus maga mondja, hogy az utolsó ítélet napját még ő, az Emberfia sem tudja, csak az Atya."
Úgy van: mert emberi mivoltánál fogva ezt csakugyan nem tudhatta. De tudta mint Isten s természetesen istenségének megvilágosító hatása alatt tudta mint ember is, de nem emberi tudománya alapján.
"Hogyan „imádkozhatott” Jézus az Atyához, ha ő maga lényege szerint azonos volt az Atyával?"
Mint ember imádkozhatott önmagához mint Istenhez; vagyis emberi lelke dicsőíthette a vele szoros kapcsolatban lévő, de tőle lényeg szerint tökéletesen különböző istenséget. Ebben semmi ellentmondás nincs, sőt ez természetes folyománya a két-természetűségnek.
"A Szentháromság tana nem egyéb, mint burkolt többisten-hit."
Ezt a zsidó, unitárius, mohamedán részről állandóan ismételt állítást teljes tévedésnek kell minősítenünk. A többisten-hitet teljesen kizárja a kereszténységnek az az alaptana, hogy a háromság csak az isteni személyekre vonatkozik, nem az egy isteni lényegre; vagyis, hogy Isten csak egy van. A személyek többfélesége semmiképpen sem állítható ellentétbe a lényeg egységével, bárha való igaz, hogy a kinyilatkoztatás nélkül fogalmunk sem volna arról, hogy a „személyiség” és a „lényeg” nem mindig esik egybe. Abból, hogy nálunk embereknél a kettő összeesik, még nem következik, hogy a kettő fogalmilag is egyazon dolog.
"Mégis csak ellentmondás: Isten egy is, három is."
Ellentmondás lenne, ha azt mondanók: egy lényeg és mégis három lényeg; egy személy és mégis három személy. De: egy lényeg és három személy éppúgy nem ellentmondás, mint ahogy nem ellentmondás, ha azt mondom; három ember s egy család, vagy: száz katona s egy század. Nem a hármat azonosítjuk az eggyel, hanem a három isteni személyt az egy Istennel. Ebben fogalmi ellentmondást kimutatni nem lehet.
Újvári,ferdíteni azt jól meg tanultál jehova tanuinál.
" Azt írod,mindenki csak bekopírozgat...."
Ez olyan,mint amikor a kígyó olyat azt állította: " Csakugyan azt mondta az Isten,hogy a kertnek egy fájáról se egyetek".
Újvári,ti őrtornyosok már annyira elsajátítottátok baál papjaitoktól a ferdítés stílusát,hogy márcsak a kígyó módján tudtok nyilatkozné,még kis dolgokról is,mint például ez a bekopírozásért mindenkit ért vád,holott nem mindenki kopírozik itt a topikon,úgy ahogyan azt te állítottad.
Látod,újvári,mivé vállik az,aki az ördögöt utánnozva,ellene mond az Igazságnak. már nem is tud igazat állítani,csak ferdíteni.
Azért mielőtt mélyebben elmerülnél önmagad és mások ámításában szögezzük le,hogy nem tisztességes módon érvelsz,mert pont azokat az Igehelyeket halgatod el szándékosan,ahol egyértelmű,hogy az isten fia Isten.
Ez jellemző rátok igehamisítókra,az ördög gyermekeire.
Azt állítottad,hogy a János 1:1 kijelentésében,nem lehet egyértelmű tényként elfogadni,hogy az Isten Fia maga is Isten.
Gondolom azzal a szándékkal ragadtad ki a János 1. fejezetéből az első verset, jó suolgálatot téve ezzel a mélység angyalának Apollónak,akit,mint jehovista agitátor sáskaként szolgálsz,és messiásodnak tekintesz,míg az Egyszülött Fiút,akiről az Ige több helyen jelenti ki hogy Isten,azt teremtménynek tekinted és nem Istennek.
Csakhogy sátánfajzat megfeledkeztél egy tényről,hogy ezt a fórumot,nem csak a hozzád hasonló hamis tanítók olvassák,és az Igét nem ismerő emberek,hanem vannak itt olyanok is,amik az ilyen Igetagadó sátánfajzatot,mint amilyen te is vagy az Ige szavaival lepleznek le.
Mert ugyemár sátánfajzat azt nagyon jól tudod,hogy nem csak a János 1.1-ben van Istennek nevezve az Egyszülött isten,hanem a jános 1:18-ban is, amit te szándékosan elhallgattál annak érdekében,hogy hazug Ige ellenes állításaiddal esetleg könnyebben megtévesztheted,azokat,akik nem ismerik az Igét.
Mivelhogy te elhallgattad,ezért én idézem:
"Senki sohasem látta az Istent,az egyszülött ISTEN,aki az Atya kebelében van, Ő jelentette Őt ki." /János 1:18-Csia Lajos fordítása szerint/
"Istent senki sem látta soha,az egy(szülött9 Isten,aki az Atya ölé(be)n van, Ő nyilatkoztatta ki Őt./Ján. 1:18 Vida Sándor féle fordítás/
"Istent egy ember sem látta soha,az egyszülött isten,aki az Atya keblében van, az szolgát felőle magyarázattal"/Ján.1:18 UVF a jehova tanui által elferdített meghamisított bibliában is kénytelenek istent írni az eredeti szöveg miatt, Valószínű később ezt megbánták,mert aláássa az Egyszülött Istenről,mint teremtményről és nem istenről alkotott képüket.
További Igehelyek,ahol a Fiúra,mint Istenre van utalás:
"És felele tamás és monda néki: Én Uram,én Istenem." Ján. 20:28.-
"...akik közül van test szerint a Krisztus,aki mindeneknek felette örökké, állandó Isten..." Róma 9:5.-
"...a nagy Isten és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége..." Tit. 2.13.-
A tanítványok nem csak a szó értelmében,hanem a valóságban is Istennek tartották az Egyszülött Istent,akkor is,amikor a földon volt,mert leborulva imádták Őt már megszületésekor és később is. / Máté 2:11.-,Máté 14:33.-,Máté 15:25.-, Máté28:17-. Márk 28:9.-,János 9:38.-,Ap.Csel. 7:59.-/
Az Ige Teremtőnek,Mindenhatónak nevezi az Egyszülött Istent.
Tények az "Isten" szónak szűkebb és tágabb használatáról a Bibliában
</P>
A Háromság, azaz egy Isten három személyben, de mégsem három Isten hanem csupán egy Isten, olyan mint a magyar őstörténet, nem tudjuk finnugorok vagyunk vagy törökök? Pedig igen egszerű, hiszen mindkettő vagyunk, egy finnugor és török népcsoportokkal elegy nép. Így van ez a Háromsággal is. A korai századok Háromság-hívő egyházatyái és tudos hitvédői meg vitázói eretneknek átkozták a modalistákat és triteistákat, nem látva, hogy a Háromság dogmája éppenséggel e két eretnekség összeolvasztása. Lehet-e két eretnekségből alkotni egy igaz tanítást? Azt olvastam, hogy a nikeai zsinaton egy tucat jelenlevő püspök - a mérsékeltek, akik sem Athanásszal sem Ariusszal nem tartottak - tartozkodni akart e témában, mivel azt vélték hogy Athanász tana tulajdonképpen egy burkolt modalizmus. De ott nem lehetett tartozkodni, a császár teljes egységet követelt, vagy száműzést. Ők tudták, hogy a kettő közül nem a jobbik részt választják, de pillanatnyilag a kellemesebb részt választották.
Még azt olvastam egy honlapon, hogy Athanász egyik híve arcul utötte Áriuszt. A sors iróniája az, hogy végül az áriánus ellenző császár is áriánus lett és mégis az áriánus ellenző Ortodox Egyház szentje. Ugy látszik, nem csak az USA-ban lehetséges minden :-)
Athanász egyik híve, Myra püspöke, Nikolausz (magyarul Miklos) pofozta föl Áriuszt a zsinati viták egyik alkalmával. Ezért letartoztatták és egy éjjel a börtönben tartották, majd szabadon engedték és a zsinat végén rehabilitálták. Neve nem szerepel a zsinat zárodokumentumának (a hitvallás) aláírásában. Vagy megvonták tőle a szavazási jogot, vagy a zsinatot aláírók listája nem teljes.
Erről a püspökről tartják, hogy a Mikulás.
A források szerint 200-318 között ingadozott a zsinaton résztvevők száma, habár a császár 1200 püspököt hívott meg, megengedve a püspököknek, hogy segítőket is hozzanak, mások szerint kb. 1800 szemelyre adott ki meghívokat.
Ámmianusz Márcsellinusz korai történész a zsinatról:
"A keresztyének ellenségeskedése egymás irányába, felülmúlta a vad vadállatok dühét ember ellen"
Ha teljesen így volt, nem tudom, de ha megközelítőleg így volt, egyáltalán nem furcsa, hogy az Áriuszt támogató 20 püspök közül csupán kettőnek volt bátorsága nem aláírni és a "mérsékeltek pártjából" egyetlen egy személynek sem volt bátorsága nem aláírni a dokumentumot.
És nem meglepő Áriusz "természetes" halála sem.
Hogyan számoltak le a korai századokban a "keresztyén" püspökök a nemkívánatos személyekkel:
Ha a legkissebb becslések szerint a császár kb. 1200 egyházi személyt hívott és ezeknek álta az összes költségét: szállás, kaja, pia, oda és visszautazását, stb. akkor feltűnően kicsi a részvételi arány, föleg a nyugati tartományokból: csak 5 (öt) személy, melyből kettő (2) Rómából volt - ha nem tévedek. Forrás Wikipédia: angol, magyar, román részlegek. Szerintetek csak a nagy távolság volt a távolmaradás oka, vagy valami más is okozhatta a távolmaradást? Ti elmentetek volna? Tegyuk fel, püspok lettél volna ... elmentél volna? Milyen bibliai verseket vettél volna figyelembe, ha ugy döntesz, hogy elmész es milyen bibliai verseket vettél volna figyelembe ha ugy döntesz nem mész el ...
A Háromságot védő, de magukkal is őszinte tudosok, elismerik, hogy a Biblia nem tanítja közvetlenül, azaz direkt modón a Háromság dogmáját, de hozzáteszik, hogy ez mégis kivehető a Bibliából. Tehát végső soron, elmélet kérdése. Ha elmélet kérdése, felmerül a kérdés:
Miért kellett ez a dogma a keresztyénségnek? Mi okozta, idézte elő?
Nos, mint egyesek mondják, a hagyományos zsidóságot védő rabbik egyik ellenvetése a keresztyénséggel szemben, már a korai kezdetektől, az volt, hogy a keresztyéneknek tulajdonképpen két Istenük van, ami ellent mond a mózesi Tórának, az Izráel Törvénynek. A zsidó rabbik ezen ellenvetése, gondolkodásba lendítette a korai keresztyénséget és külömböző válaszok születtek, hogy "egyeztessék" a dolgot. Voltak olyanok a zsidókeresztyének közül - az ebioníták - akik azt mondták, hogy Jézus csupán egy nagy próféta volt, mint Mózes, és nem jött az égből, tehát szóba sem merült nála, hogy Istennek tartaná magát, a szavait biztosan meghamisították a pogányok. Mások - a modalisták - azt mondták, hogy a Fiú, csupán egy másik megnevezése az Istennek, tehát lényegében csupán egy Isten van. Mások - a háromsághívők - pedig Philónnak az alexandriai zsidó filozófusnak a tanát adták elő, amely a görög teológiai filózófiát (pitagorászi számmisztika, platonizmus, sztoicizmus) és a hagyományos héber teológiát igyekezett harmonizálni és egyesíteni. Nem csoda, hogy a "keresztyén" Háromság dogmája szerkezetileg nagyban hasonlít a pitagorászi és platoni számmisztikára alapozott Háromság dogmájával, ahogy a korai egyházatya, Cyrill püspök is igyekezett bemutatni "Tíz köny a hitehagyott Juliánusz ellen" című írásában.
Tehát, a Háromságot, mint elméletet, akaratlanul is a zsidó rabbik "idézték" elő. Ők félreértették a dolgot és másokat is elíndítottak a tévedésbe.
A Háromság dogmájának egyik erős bástyáját a János 1:1-ben látják. Itt a Biblia világosan kijelenti, hogy a Fiú "ISTEN". Jelenthet-e mást e szó, mint azt hogy "ISTEN"? A matematika egy pontos tudomány amivel sok mindent meg lehet határozni. Segítségül hívom ezt a tudományt és a behelyesítés modszerét alkalmazva, meglátjuk az eredmenyt. Megjegyzem, hogy a korai újtestamentumi időkben egyáltalán nem használtak nagy kezdőbetüket, minden betüt egyformán írtak, pont és vessző nélkül.
kezdetben vala az íge és az íge vala az istennél és isten vala az íge
Behelyettesítve:
kezdetben vala kain és kain vala az embernél (értsd Ádámnál) és ember vala kain
Ime tehát egy hasonló szerkezetű mondat, ahól az "ember" szó kétszer jelenik, az ember szónak hasonló az értelme mindkét esetben, de mégis jól kivehető a külömbség is. Az első ember nem egy és ugyanaz a második emberrel. Az sem feltételezhető, hogy ez a két külömböző ember egy furcsa és érthetetlen egységet alkotna. Mit is mutat tulajdonképpen? Hogy mind a két ember ugyanahoz a létformához tartozik, tehát itt az egyének természetéről van szó. Miért lenne a János 1:1-ben az első ISTEN ugyanaz a második ISTENNEL egy titokzatos, felfoghatatlan és megérthetetlen egység??? Nem lehet. Nyilvánvaló, hogy ha egy ember fia nem lehet csak ember természetű és nem angyal, állat vagy növény természetű, akkor az Isten Fia sem lehet más mint ISTEN TERMÉSZETŰ.
S akkor mégis két Istene van a keresztyénségnek, jól mondták a rabbik?
Nem, mivel a Biblia csupán relativ azaz tágabb értelemben mondja a Fiúra, hogy Isten. Pál apostol szerint, tágabb értelemben a Sátán is Isten, az Ó Testamentum szerint pedig Mózes is Istennek volt nevezve magától az Istentől. Abszolut értelemben, azaz szűk értelemben csupán egy Isten van, az Atya. A bökkenő az, hogy a rabbik nem tudták elfogadni, hogy az "Isten" szó, abszolút értelemben is van használva, de relativ értelemben is. Ma is ugyanez a helyzet a keresztyénségben. A néhai rabbik rövidlátó szemüvege átkerült sok orra. Sőt, a keresztyének képmutatásba is estek, mivel azt valják, hogy csak egy Uruk van, Jézus, mégis ettől eltérően másokra is használják az Úr szót, tehát abszolút és relativ értelmet is tulajdonítanak az Úr szónak ... de ugyanakkor ezt az eljárásmodót nem akarják elfogadni az isten szóval kapcsolatban, habár a Biblia nyiltan használja.
Tények az "Isten" szónak szűkebb és tágabb használatáról a Bibliában
A héberek az "El", "Elah", "Eloah", és "Elohim" elnevezés alatt körülbelül "A Hatalmas"-t értették.
4.A negyedik és ötödik századtól az "ouszia" és "hüposztászisz" fogalmakat mellőzik, a radikálisan új modalisták már az egy Istenben való három "személy" változatát látták a legjobbnak és ez kerekedett felül és vált általánosan rákényszerítve, bebeszéltetve a néptömegeknek. Az ouszia és hüposztászisz fogalmakat mellőzik. A Római Katolikus egyház mindenkit elüldözött és tűzzel, vassal és vizzel kivégeztetett aki nem fogadta el e hivatalos álláspontját.
Viszont ennek az elképzelésnek a gyengéje az miért nem nevezte soha magát Jézus Istennek, a szó szoros értelmében, vagy Isten valamilyen titokzatos személyének és ellentmondásos, hiszen ha Jézus egyenlő az Atyával akkor az imái nem voltak őszinték, csupán egy szinlelt, eljátszott dolog, hiszen Jézusnak nem lett volna szüksége semmire. Az Úr Jézus nem úgy mutatta be magát mint a szűkebb értelemben vett "elohim" aki maga a héberek Istene, hanem tágabb értelemben, úgy ahogy rá is világitott mondván, hogy ha a bűnös emberek istenek (elohim) és a Felséges Isten fiai lehetnek, ő még inkább:
"Én mondottam: Istenek (elohim) vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:" Zsoltárok 82:6.
"Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" János 10:33-36
Tehát, az Úr Jézus, isten természetű, hiszen Isten égi Fia, de nem az Isten. Az egyedüli igaz Isten, az csupán az Atya (János 17:1-3). Tágabb értelemben beszélhetünk Jézus istenségéről, de a szó szoros értelmében nem. Az olyan bekiabálások, hogy "Akkor neked két Istened van?", vagy "Csak egy Isten van, nem kettő!", egy olyan probléma amit nem akarnak, nem pedig nem tudnak megoldani. És ne feledjük, hogy az éremnek van egy másik oldala is. Ahogy mérsz másnak úgy fognak neked is mérni. Mert ha csupán egy Úr van és ez az egy Úr az Jézus Krisztus és tudva mégis, hogy egy Úr van, te másoknak is úr mondod, akkor a képmutatás bűntét követed el.
Isten és Krisztus
Krisztus istensége
Krisztus istensége számtalan helyen kiviláglik az Újszövetségből. Például a Jn 5,18-ban olvashatjuk, hogy Jézus ellenségei halálra keresték őt, mivel „az Istent Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.”
A Jn 8,58-ban, amikor próbára teszik, hogy honnan ismeri Ábrahámot, Jézus így felel: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” – vagyis az Isten nevét tulajdonítja magának: „Én vagyok” (Kiv 3,14). Hallgatósága pontosan megértette, mit állított magáról: „Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.” (Jn 8,59).
A Jn 20,28-ban Tamás Jézus lába elé borul és felkiált: „Én Uram, és Istenem!” (A görögben: ho Küriosz mou kai ho Theosz mou – szó szerint: „Az Úr enyém és az Isten enyém”)
A Fil 2,6-ban Pál írja, hogy Krisztus Jézus „isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék”. Tehát Jézus az alacsony sorban való születést választotta, az emberi formát, jóllehet maradhatott volna az Atyával egyenlő dicsőségben is, Pál szavaival: „isteni mivoltában”.
Szintén jelentősek azok a passzusok, amelyek „az első és az utolsó” címet alkalmazzák Jézusra. Ez egy Jahve [az Isten neve] ószövetségi titulusai közül: „Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: «Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.»”. (Iz 44,6; vö. 41,4; 48,12)
Ez a cím közvetlenül Jézusra alkalmazva háromszor szerepel a Jelenések könyvében: „Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: «Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó»” (Jel 1,17). „A szmirnai egyház angyalának ezt írd: «Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt»” (Jel 2,8). „Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22,12-13).
Ezen utolsó idézet fokozottan jelentős, mert János itt ugyanazt a parallel „az alfa és az ómega” címet alkalmazza Jézusra, melyet korábban az Úr Istenre tett: „«Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)» – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.” (Jel 1,8).
Az alábbi idézetek tanúsága szerint, az egyházatyák szintén vallották, hogy Jézus Krisztus Isten, és gyémántkeménységgel tovább is hagyományozták ezt a fontos igazságot.
Antiochiai Ignác († 110)
„A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz mind nagyobb örömöt kíván az Atyaisten nagyságában teljességgel megáldott, az idők előtt mindenkorra a maradandó, változatlan dicsőségre egyesített és az igazi szenvedésben, az Atya és Istenünk Jézus Krisztus akaratában, kiválasztott, a boldogságra méltó egyháznak, mely Efezusban van, szeplőtelen örömben és Jézus Krisztusban.” (Levél az Efezusiakhoz 1)
„Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől” (uo. 18, 2)
„[A] szeretett egyháznak, mely a magasságbeli Atya és egy Fia Jézus Krisztus fenségében irgalmat talált, melyet az, aki minden létezőt akart, Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete szerint megvilágosított” (Levél a Rómaiakhoz 1)
Tatianosz (kb. 120-172)
„Nem vagyunk bolondok, görög férfiak, nem is locsogunk balgaságokat, azt hirdetjük, hogy Isten emberi alakban megjelent.” (Beszéd a görögök ellen 21,1)
Szardeszi Meliton
„Akik ésszel bírnak, azok számára semmiféle szükségszerűségnem következik abból, amit Krisztus megkeresztelkedése után cselekedett, az ő testének és lelkének igazsága és valósága hasonlatos a mi emberi természetünkhöz. Amiket Krisztus a keresztség után cselekedett, főképpen a csodák, rávilágítanak az ő testbe rejtett istenségére, s meggyőzték erről a világot. Egyszerre volt Isten és tökéletes ember, meggyőzött bennünket két lényegről, és megkeresztelkedése után a három éven át végbevitt csodáival istenségéről, a megkeresztelkedése előtti harminc évével pedig emberségéről, ez alatt az idő alatt a testhez tartozó gyengeségek elfedték istenségének jeleit, noha az idők előtt létező igaz Isten volt Ő.” (Töredék: Anastasius Sin. Hod. 12 [Kr. u. 177]).
Tertullianus (†220)
„Tehát mindkét lényeg birtoklása mutatja Istennek és embernek, egyrészt születettnek, másrészt nem születettnek” (Krisztus testéről 5,7)
„Ám két Istenről és két Úrról soha nem beszélünk, nem azért, mintha az Atya és Fiú nem lenne Isten, mintha a Lélek nem lenne Isten, és egyenként Isten, hanem mert a megelőző korokban is két Istenről és két Úrról beszéltek, hogy amikor eljött Krisztus, ismerjék el Úrnak is és Istennek is, mert az Isten és Úr Fia.” (Praxeas ellen 13,6)
Órigenész (184-254)
„Habár Isten volt, megtestesült; és emberré lévén maradt, aki volt, Isten.” (Peri arkhón 1,0,4)
A háromságtanBevezetés
Az Isten egyetlenségét és hármasságát megfogalmazó háromságtan a keresztény egyházak ökumenikus közössége számára a hit alapvető eleme. Ugyanakkor a tant nem sok keresztény képes pontosan megfogalmazni, és még kevesebb ismeri a bibliai alapjait vagy a jelentőségét. Így nem csoda, hogy sokan zavarosnak érzik, sőt a biblikusságát is megkérdőjelezik. Tanulmányunk a tan lényegét, bibliai alapjait és jelentőségét foglalja össze közérthető módon. Részletes, tizenöt odalalas változata itt http://apologia.hu/pdf/trinity-detailed.pdf olvasható.
1. A háromságtan kialakulása
A "háromság" szó a Bibliában nem fordul elő, és először csak Kr. u. 200 körül használták (görög trinitász). A háromságtan végleges megfogalmazása a 3-4. századra tehető: ezek a niceai, konstantinápolyi és kalcedoni zsinatok hitvallásai.
A tan részletes kifejtésének több előfeltétele, illetve hátráltató körülménye volt:
le kellett zárulnia az újszövetségi kánonnak és ezzel az Istenről szóló adatok forrásának (2. sz. eleje),
az egész egyházra nézve veszélyt jelentő tévtanítóknak kellett fellépniük, akik Krisztus, majd a Szentlélek kivoltát kérdőjelezték meg (3-4. sz. pl. Áriusz),
Isten lénye az emberi értelmet és a kifejezőkészséget eleve próbára teszi; a hitvallások megfogalmazásával sokáig küzdő görög és latin egyházatyák ezért kölcsönösen attól féltek, hogy a másik által használt görög vagy latin szavak a másodlagos jelentésük miatt ilyen vagy olyan tévtanításhoz vezethetnek.
2. A háromságtan lényege
A tan nem megmagyarázni akarja, hogy miként létezik Isten, hanem csak az Írásban talált adatokról tanúskodik. Nem is annyira állítani akar, mint inkább hamis állításoknak akarja az elejét venni. A Biblia alapján vallja és hirdeti, hogy az egyetlen Isten három egylényegű személyben egyetlen Isten. Isten tehát nem csak "egy" személy (Atya), aki magányos lenne (unitarizmus, arianizmus), sem "három" külön isten (triteizmus) vagy három "megjelenési forma" mögött rejtőző, Isten, aki lényegében ismeretlen lenne (modalizmus). A tan alapja a bibliai adatok összegzése:
csak egy Isten van (5Móz 4:39, Ézs 43:10, Zsolt 86:10, Mk 12:32, 1Kor 8:4, 1Tim 2:5, Jak 2:19 stb.)
ugyanakkor a Biblia Istennek (helyenként az Istennek) nevezi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyaránt: Isten az Atya (Mal 1:6, Jn 6:45, Róm 1:7, 1Kor 8:6, Ef 4:6, 1Pt 1:2), Isten a Fiú (Mt 1:23, Jn 1:1,18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 1Jn 5:20, 2Jn 9), Isten a Szentlélek (Csel 5:3-4, 16:6-10, 1Kor 12:4-6)
csak erről a három személyről tudjuk elmondani, hogy természeténél fogva olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely csak Istené lehet, és hogy olyasmit tesz, amit csak Isten tehet.
3. A tan bibliai alapja
A tan bibliai alapja, hogy a kizárólag Istent jellemző tulajdonságok, és kizárólag Isten által véghez vihető tettek az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről is elmondhatók:
Egyedül Isten Úr és Király (5Móz 10:17, Zsolt 136:3, Jer 10:10, Csel 17:24, 1Tim 1:17, 6:15, Jel 1:8, 11:17). Úr és Király az Atya (Mt 11:25, Jak 3:9), a Fiú (Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, Csel 2:36, Róm 1:4, 10:9, 1Kor 1:9, 8:6, 12:3, Fil 2:9-11, Kol 3:24, 1Tim 6:14-15, Júd 4, Jel 17:14, 19:13-16) és a Szentlélek (1Kor 6:17, 2Kor 3:17), mégsincs három Úr és Király, csak egy.
Egyedül Isten örökkévaló és halhatatlan (Ézs 40:28, Zsolt 90:2, Róm 1:23, 16:26, 1Tim 1:17, 6:16). Örökkévaló, halhatatlan az Atya (Jn 5:26), a Fiú (Mt 28:20, Jn 5:26, 8:58, 17:5, Zsid 7:21-28, 13:8, Jel 1:18) és a Szentlélek (Zsid 9:14), mégsincs három örökkévaló, halhatatlan Isten, csak egy.
Egyedül Isten szent (3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:4). Szent az Atya (Jn 17:11), a Fiú (Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, Csel 2:27, Jel 3:7) és a Szentlélek (Lk 4:1, Csel 10:38, Jn 20:22, 1Kor 12:3, 2Pt 1:21), mégsincs három szent Isten, csak egy.
Egyedül Isten mindenütt jelen levő (Zsolt 139:8-10, Péld 15:3, Csel 17:27-28). Mindenütt jelen levő az Atya (Mt 6:6, Jn 14:11, 2Jn 9), a Fiú (Mt 18:20, 28:20, 2Kor 13:5, Kol 1:17, 2:6, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 139:7, Jn 14:17), mégsincs három mindenütt jelen levő Isten, csak egy.
Egyedül Isten mindentudó (1Kir 8:31-32, Zsolt 44:21-22, 94:9-10, 139:2, Jób 21:22, Dán 2:20, Róm 11:33-34). Mindentudó az Atya (Mt 6:4,32, 10:29-30), a Fiú (Lk 2:46-47, Jn 2:25, 4:19,29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13) és a Szentlélek (Ézs 11:2, 40:13, Dán 4:6, Jn 14:26, 16:13, 1Kor 2:10-11), mégsincs három mindentudó Isten, csak egy.
Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy.
Egyedül Isten dicsőséges (Zsolt 24:8, Ézs 6:3, 42:8, 60:1-2, Róm 1:21, 11:36, Jel 4:11, 19:1). Dicsőséges az Atya (Mt 16:27, Róm 6:4,15:6, Fil 4:20, Ef 1:17), a Fiú (Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4, Zsid 1:3, 13:21, 1Pt 4:11, 2Pt 1:16-17, 3:18, 1Kor 2:8, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12) és a Szentlélek (1Pt 4:14, 2Kor 3:18), mégsincs három dicsőséges Isten, csak egy.
Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.
Egyedül Isten a gondviselő (Zsolt 33:19, 55:23, 68:20, 145:13-16, Jób 12:10, Csel 14:17, 27:24-25, Fil 4:19, 1Pt 1:5). Gondviselő az Atya (Mt 5:45, 6:11,26,31-33, 10:29-30, Csel 17:24-25), a Fiú (Jn 10:10-11, Róm 8:35, Kol 1:17, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 104:30, Jób 34:15, Gal 5:25), mégsincs három gondviselő Isten, csak egy.
Egyedül Isten a Biblia ihletője (2Móz 20:22, 24:4, Jer 30:2, Ézs 30:8, Róm 3:2, Kol 1:25, 1Thessz 2:13). Ihlető az Atya (Jn 8:28, 12:49-50, 17:17, 2Jn 4), a Fiú (Jn 1:14, 16:12-15, Zsid 1:1-2) és a Szentlélek (4Móz 11:25, Mt 22:43, Ef 3:2-5, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), mégsincs három Bibliát ihlető Isten, hanem
Egyedül Isten támaszt fel (5Móz 32:39, 2Kor 1:9, 4:14, Zsid 11:19, Kol 2:12). Feltámaszt az Atya (Jn 5:21), a Fiú (Jn 5:21, 6:39-40, 11:25, Fil 3:8-11, Kol 2:13, 3:3) és a Szentlélek (Róm 8:11), mégsincs három Isten, aki feltámaszt, csak egy.
Egyedül Isten ítél meg (1Móz 18:25, Zsolt 96:13, 130:3-4, Mk 2:7, Róm 2:1-8,15-16, 14:10, 1Pt 4:5, Jel 20:11-15). Megítél az Atya (1Pt 1:17, Mt 10:32-33), a Fiú (Mt 25:31-33, Jn 5:22-23,27, Csel 17:31, 2Kor 5:10, 2Tim 4:1) és a Szentlélek (Ézs 4:4, Jn 16:8), mégsincs három megítélő Isten, csak egy.
Egyedül Isten üdvözít (Ézs 43:11, 63:16, Mt 19:25-26, Csel 2:47, 20:28, Tit 2:11, Júd 25, Jel 7:10 19:1). Üdvözít az Atya (1Jn 4:14, Jn 3:16, 17:4, 18:11), a Fiú (Mt 26:28, Jn 1:29, 4:42, Csel 4:10-12, Tit 3:6, Zsid 5:9, 7:25, 1Jn 4:14) és a Szentlélek (Zsid 9:14, Tit 3:5), mégsincs három üdvözítő Isten, csak egy.
Egyedül Isten nyilvánít igazzá (Róm 3:30, 4:6, 8:33). Igazzá nyilvánít az Atya (nincs konkrét ige, de vö. Róm 5:10), a Fiú (Róm 5:9, 10:4, Gal 2:17, 1Kor 1:30, 2Kor 5:19-21) és a Szentlélek (1Kor 6:11, Gal 5:5), mégsincs három igazzá nyilvánító Isten, csak egy.
Egyedül Isten szentel meg (2Móz 31:13, 1Thessz 5:23, 2Kor 7:1). Megszentel az Atya (Jn 17:17), a Fiú (Zsid 10:14, Ef 5:25-27, 1Kor 1:30) és a Szentlélek (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 2Thessz 2:13, 1Pt 1:2), mégsincs három megszentelő Isten, csak egy.
Egyedül Isten teremt újjá (Jn 1:12-13, 1Jn 3:9). Újjáteremt az Atya (1Pt 1:3), a Fiú (2Kor 5:17, Gal 6:15, Ef 2:15) és a Szentlélek (Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5), mégsincs három újjáteremtő Isten, csak egy.
Egyedül Isten lakik a hívőben (2Pt 1:4, 1Jn 3:24, 4:12,16). A hívőben lakik az Atya (2Jn 9), a Fiú (2Kor 13:5, Ef 3:17, 1Jn 5:12, 2Jn 9) és a Szentlélek (Jn 14:17, Róm 8:11, 1Kor 6:19), mégsem három Isten lakik a hívőben, csak egy.
Egyedül Isten imádandó (2Móz 20:4-5, Ézs 45:23, Mt 4:10, Jn 4:24, 1Kor 14:25, Jel 4:9-10, 19:10, 22:9). Imádandó az Atya (Jn 4:23-24), a Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fil 2:6-11, Zsid 1:5-6) és a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt (nincs konkrét ige, de vö. Jn 4:23-24, 2Kor 3:17, Mt 28:19), mégsincs három imádandó Isten, csak egy.
4. A három személy viszonya
A Háromság tagjai gyakran együtt, de külön személyként említtetnek (Mt 3:16-17, 28:19, Jn 14:16-17, 16:13-15, 1Kor 12:4-6, 2Kor 13:13, 1Pt 1:2, Ef 1:3-14, 4:4-6, Tit 3:4-6). A Háromság tagjai azonban nem csupán Isten megszemélyesítései, hiszen egymásról mint külön személyről beszélnek, illetve egymással is valóságosan kommunikálnak (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:16-17). A három isteni személy Jézus Isten és ember voltához hasonlóan egyszerre megkülönböztethető és szétválaszthatatlan. Ennek az emberfeletti valóságnak persze egyszerre mindig csak az egyik oldalát tudjuk felfogni:
az Atya és a Fiú megkülönböztethető (Jn 3:16, 5:20, Zsid 5:7-9) és szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11),
az Atya és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16-17, Róm 8:26, 1Kor 2:10-11) és szétválaszthatatlan (Róm 8:14-15),
a Fiú és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16, 16:7) és szétválaszthatatlan (1Kor 6:17, 2Kor 3:17, Gal 4:6, Zsid 10:29).
5. A három személy összhangja
A Háromság tagjai közötti alá-fölé rendeltség (Jn 16:13-14, 1Kor 15:28) a megváltás művében betöltött sajátos feladatukból következik, és a személyek tökéletes összhangjára, illetve egymástól való tökéletes függésére mutat (nem az Atyát, hanem a Fiút feszítették meg, nem a Lélek, hanem az Atya küldte a Fiút stb.):
ezért a Fiú csak az Atya iránti engedelmességgel bizonyíthatta, hogy ő Isten Fia: mert az Atya tetteit teszi és az Atya szavait mondja (vö. Jn 5:19.30, 6:38, 7:16, 12:48-50, 14:10-11, Lk 4:18:21, Zsid 5:7-9),
ezért a tanítványok a Szentlélekről azért ismerhették fel, hogy ő a Krisztus Lelke, mert a Jézustól kapott mondanivalójával Jézust dicsőítette (Jn 16:13-14, 1Kor 12:3).
6. A Háromság illusztrálása
Istennek a teremtett világból vett eszközökkel való illusztrálása csak egyoldalúra sikerülhet. Az egységét vagy a háromságát külön-külön lehet illusztrálni, de ezeket együtt nem. A képi ábrázolására tett kísérletek mindig torzókat eredményeznek, a teremtett világból vett naiv szemléltető példák nem tudnak Róla megfelelő képet adni (vö. 2Móz 20:4). Az emberi logikába vagy képzeletbe beleférő "Isten" ugyanis csak az emberi fejekben létező bálvány (Csel 17:29).
7. A háromságtan fontossága
Először is a tan elválaszthatatlan Isten egyik alapvető tulajdonságától. Ha Isten csak egy személyként létezne, nem lehetne az, aki. Isten ugyanis szeretet (1Jn 4:8), a szeretet viszont viszonyfogalom, és ha Isten csak egy egyedülálló lény lett volna a világ megteremtése előtt, akkor teremtményei nélkül nem lehetne maga a szeretet, szüksége lett volna másokra, hogy az legyen, aki. Isten azonban egyrészt a Mindenható, önmagában elegendő, másra nem szoruló Isten. Másrészt az Istenségen belül mindig is három személy volt, akik között már a világ megteremtése előtt is tökéletes szeretet létezett. Mégis csak az Újszövetségben, a Fiú és a Lélek külön isteni személyként való megjelenésekor lehetett kimondani, hogy "Isten szeretet" (1Jn 4:16)
Másodszor a tan elválaszthatatlan a megváltástantól. Mi bűnösök vagyunk, Isten pedig igazságos. Bűneinket vagy rajtunk kéri számon (igazságosan megtorolja), vagy a saját kárára vesz önmagának elégtételt (Ő maga ad engesztelést), és megbocsát (elengedi a tartozást). Ha Isten engesztelés, jóvátétel nélkül "csak úgy" megbocsátana, nem lenne igazságos. Mivel Őellene vétkeztünk, Tőle kell bocsánatot kapnunk, de senki sem késztetheti Őt megbocsátásra, és egyetlen teremtmény (ember, állat, angyal) sem adhat engesztelést a Teremtőnek önmagáért vagy egy másik teremtményért. Az állatáldozatok csak ideiglenesek voltak, és nem tudták megtisztítani a lelkiismeretet (Zsid 10:2-4). Ha Isten önkényesen kijelölt volna egy ártatlan teremtményt (pl. angyalt) az emberek helyett való bűnhődésre, akkor ezzel azt bizonyította volna, hogy igazságtalan, magától képtelen megoldani a helyzetet, és valójában ennek az angyalnak lennénk hálásak a bocsánatért, nem Istennek. Ha egy angyal magától jelentkezett volna bűnbaknak, akkor is ugyanez a helyzet lett volna: Isten igazságtalan lett volna, magától képtelen megoldani a helyzetet, és ráadásul még tartozik is egyik teremtményének, akinek a többi hálásabb lehet, mint neki... Isten azonban emberré lett Jézusban, és a kereszten "Isten … a saját vérén" váltotta meg egyházát (Zsid 9:12, Csel 20:28 vö. Jel 1:17-18). Isten igazságos, de úgy szeretett is minket, hogy nem akart minket büntetni: amikor a Fiú Jézusban emberré lett, a kereszten engesztelést szerzett az Atyának, mindez "Istenen belül" történt. Ha Isten nem Háromság lenne, nem lehetnénk megváltva úgy, hogy Isten mindenható marad, érvényt szerez az igazságnak, szeretete valóságos, és az egészért csak neki lehetünk hálásak.
Harmadszor a tan elválaszthatatlan a keresztény etikától. Az Istenség lényén belüli tökéletes kapcsolat példaadó a számunkra. Ahogy az Atya szerette a Fiút, úgy szeretett minket a Fiú, és nekünk is ezzel a szeretettel kell szeretnünk egymást (Jn 15:9-12). Ezt a szeretetet pedig a személyek isteni és személyes volta, illetve a Szentlélek munkálkodása teszi valóságossá, átélhetővé és továbbadhatóvá.
