Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2021.03.22 0 0 96323

Esnagy József

Ima hálaadó ünnepen

Uram! ki annyi jót adtál,
most visszaadnám szép csöndben,
csak gyere, tudod hol lakom:
a Családi-légvár ötben.

Jöhetnél hozzám társtalan.
Jöhetnél bár minden este.
Meglátnád milyen bánatos
az ember magányos lelke.

Láthatnád, hogy milyen sötét
homályosan szürke arcom,
s én visszahallanám, zokogsz
a zord, hullámverte parton.

Megfoghatnánk egymás kezét
pontosan úgy, ahogy régen,
s elmehetnénk valahová
együtt, némi sétaképpen.

Leülhetnénk itt-ott néha,
beszélgetni erről-arról,
hogy mi mindent tettél értem.
Hányszor kihúztál a bajból.

S én hálátlan eb maradtam.
Még meg sem köszöntem szépen,
hogy védtél engem, Istenem,
nap-nap, vízen és kenyéren.

Ha Te tudnád, jó pártfogóm,
hányféle nagy bajba estem,
míg hagymák, saláták, babok
mind kirohadtak a kertben.

Szelek törték ki bokraim.
Galád-nép fáimat nyeste.
Őrbódéban állhattam ott,
a termést mégis leszedte.

S országomat is lopta sok
vigéc, bárdolatlan érdem.
Csak szép hazám akarta mind
szebbé tenni, - persze, értem...

S most itt állok hű csillagok
fényénél: mégis sötéten.
mert nem védsz te már gondtalan
megbocsátható szemérem.

Bár egyszerű szót keresek,
mi nem ködösít, nem ámít;
nem tudom, meddig hagyhatom
közszemlén e nép csodáit!

- Uram! ki annyi jót adtál:
most visszaadnám szép csöndben.
Csak gyere, tudod hol lakom,
a Családi-légvár ötben.

Lutra Creative Commons License 2021.03.22 0 0 96322

Botár Attila

Aphrodité szavai Néritészhez

Folytatódom ott, ahol alszol.
Kagyló vagy s becsukódsz.
Várom ébredésedet. Évek
tűnnek semmibe. Lásd:
nem faragtak engem e partra.
szobrot verjen a víz.
és kíváncsi sem vagyok, egyszer
volt gyöngém : kivel élsz?
asszonyé vagy? elcsal-e más is?
szívedben van-e gyöngy?
érdekelt, de fölcseperedtem
nem kell visszavegyél.
Járok erre-arra, remélek:
bíbor mossa körül
tompa álmod űzze a hajnal
s rámismertet a vágy.
Kérve titkon ajkad a csókra
(lelkes látogató)
megmutattad olykor a kincset -
lány voltam: kicsi lány.
Nem vihetlek égbe magammal:
tettem volna, tudod
Néritész. Te boldogan élhetsz.
Kagyló vagy. Becsukódsz.

Lutra Creative Commons License 2021.03.21 0 0 96321

Juhász Ferenc

Esti könyörgés

Néhány évet adj még nekem
Természet: néma, mohó Istenem,
titok, enigma, köd-hús sejtelem,
láng-hit, láz, teremtés-türelem.
Mielőtt létem abbahagy
mágnes-csókommal ráragad
hűségem, s nézzek prizma-süveg
rózsákkal, mint a kékzománc legyek.

Mert élni, élni, élni jó!
Hömpölyögni, mint a folyó,
zöld lázzal nőni, mint a fű,
a teremtés-tekintetű.

Zokogni, mint a szomjúság,
nyögni, mint a télfújta fák
agancs-ablakain a fény-dolog:
a celofán-szél zúz, átzuhog.

Adj még néhány évet nekem
szívembe-rejtett Istenem:
lehessen újra énekem,
dal, éposz, mámor, értelem.

Néhány egyszerű költemény,
világ-varázsból küldemény,
mindennapi föltámadás,
az életre csodálkozás.

Amit kérek, az nem kevés:
világ-súly gyász, bűn, szenvedés,
idő-rohadt történelem,
mindig láz, sose félelem.

Tűz, jég, dac, csillag-ütközés,
fekete vágy, vér-erjedés,
halálig tartó szerelem ,
a test lángja: nemi győzelem.

Mert élni, tenni azt ami
nem a semmi, de a valami!
Házra rátenni a tetőt.
Aztán várni a temetőt.

Aztán majd úgyis földbe szállok,
befogadnak az óceánok,
mint öreg hajót a dörgő víz-árok,
rakétával kilőtt tengeralattjárót.

Tengeralattjáróm deszka-koporsó.
Jajtalan süllyedésem az utolsó.
S fölöttem a Mindenség virágzik.
Földgolyó-síromon szöcske cikázik.

Lutra Creative Commons License 2021.03.21 0 0 96320

Prohászka László Máté

Sorsod dzsungele

Ha azt hiszed járható utat vágsz
sorsod dzsungelében
s ezért érdemes volt küzdened
vérző, begyógyulatlan sebeket szerezned.
Tűrni a fájdalmat,
inni a magány boszorkány konyhájában
kotyvasztott mérget,
mely nem öl rögtön,
ereidben egyre mélyebbre hatolva,
csörömpölve jut közelebb és közelebb,
míg eléri célját és megsemmisít.

Nézz magad mögé,
még ösvényt sem látsz,
melyen valaki is követhetne.
Dudva, gaz, piócák nyüzsögnek
lábad taposta mocsárban.

Légy őszinte, mielőtt orra buknál.
Megszámolni sem tudod,
hány generáció
járt előtted,
jön utánad,
s hitték,
hiszik,
nekik sikerül szélesebb, járhatóbb utat vágniuk,
napfényes tisztásra lelniük.

Nem te haladsz előre.
Egyhelyben topogsz, minden ismétlődik.
Kegyes, kegyetlen spirál.
A Föld forog veled.

Lutra Creative Commons License 2021.03.21 0 0 96319

Fövényi Sándor

Mert

hozzávénülök az éveimhez,
mert gyereknek lenni nem jó,
gyereknek lenni rossz,
mert apu mindig részeg,
és borfoltos a konyhaabrosz,
anyu meg nyitogatja a gázt,
hogy felrobbantja a házat,
és az iskolában a tanár néni
veszi nekem a ceruzákat,
hogy elrajzoljam magam,
messzire a földtől, nagy kék
űrhajókat csináljak felhőkből,
s úgy álmodjak, hogy közben ne sírjak,
örüljek minden színes papírnak,
melyekből majd sárkányt fabrikál
a szomszéd bácsi, sárkányt, mely
ma messze jár, még emlékét sem látni,
mert felnőttnek lenni rossz, nincs apa, anya,
és boromtól foltos a konyhaasztal abrosza.

Lutra Creative Commons License 2021.03.21 0 0 96318

Acsádi Rozália

 

Hogy ne haljon meg a hajnal

 

Szeretnéd, hogy ne haljon meg a hajnal?
Ne vedd hát el a rózsákba rejtett metaforákat.
Mit is kezdenél velük egy ilyen baljóslatú nap után,
egy ennyire disszonáns éjjelen, mikor még nincs is
igazán kitalálva a holnap?

 

Majd máskor. Egy másik éjszakán, mikor a réten
kibomlik a lehullott holdvirág, s körötte bohém
koboldok rázzák szerteszét a margaréták árnyát.
Akkor már nem lesz mitől félni, se neked, se nekem:
fűzfa-ölű anyám magához emel egy alomszerű
pillanatra, s lesznek sokan, akik szavakat hoznak
ajándékba, mire kibomlik felhőiből a nap,
s lesznek ismét, akik megköszönik a verset,
amely valahogy megmaradt a meddő napok után.

 

Addig várj még. Nem tudhatod, miféle öblöket kell
átszínezned rozsdavörösre, miféle tüzeket kell
eloltanod, hogy megmaradjon néhány madár.
Legjobb volna talán, ha szomjas öleléseket képzelnél
el addig, vagy szépen ívelt amforákat, esetleg útjukra
indítanád a félig hajtogatott papírhajóimat,
melyekkel üzenni akartam volna oly sok év óta már
valahova, valamiért, de elfelejtődött aztán az egész.

 

Szeretnéd, hogy ne haljon meg a hajnal.
Most már biztosan tudom. Kitöröltem a kérdőjelet.
Összedőlt majd visszaemelt falak emléknyomai
a küszöbön, és a terek, mint egy kibetonozatlan alagút,
őrzik a láthatatlan hangfoszlányokat, hasonló módon,
mint évgyűrűiket a fák, vagy mint a tegnap a holdfogyatkozást.
Kinyílhatnak hát a titkos ajtók, messze futó utakat
növeszthetnek maguk elé, hiszen olyan langyos és üres
ez az ország, hogy már majdnem kihűlnek a szavak is.

 

El mégsem megyek el. Itt kellene valamit szólnom még,
így aztán egyetlen szavamat sem áldozom önként.
A hajnal így is, úgy is az újjászületésre vár majd,
a holnapot meg kitaláljuk hozzá. Én ezt teszem.
Bronzarany rózsabogarak arcom körül a percek,
és lassan énekelni kezd a fény is, a hajnali fény,
mint eső után néhány részeg rigó. Itt maradok hát,
dacosan, pőrén, félrevert szívemben egy dallal,
a megszerzett, visszavett szabadság apokalipszisében.

Lutra Creative Commons License 2021.03.20 0 0 96317

Fekete István

 

Éjjel-nappal...

 

Éjjel-nappal vízen jártam,
Nappal áztam, éjjel fáztam,
Mégis nóta járt utánam,
Válogattam a virágban,
Legény voltam a világban ...

 

Vízen most már alig járok,
Csak a parton lesek, várok ...
Lassan elhagy házam, kertem,
Milyen kár, hogy öreg lettem!
Jaj, de kár, hogy öreg lettem!

 

 

Lutra Creative Commons License 2021.03.20 0 0 96316

Fekete István

 

Nádas


Aludtál-e már nádtető alatt,
Láttad-e, hogy kel ott fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
Ha megérinti a virradat?

 

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit...
Se nádirigót, se kócsagot,
Se a vadréce kéktükrű szárnyát,
Se víz mélyén rengő csillagot?

 

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Simogatta-e füst arcodat,
Ha felkel a hold és a lidércfény
Táncol a tündöklő ég alatt?

 

Láttál-e ezer szárcsafiókát,
Úszó fészkeket a nagy vízen,
S hallgattad-e ködös hajnalokon,
A vándormadár hogy mit izen?

 

És nádi széna volt-e a párnád,
Millió béka a muzsikád,
Imbolygó bagoly kedves barátod,
Nyársonsült keszeg a vacsorád?

 

Fürödtél-e már csendben és fényben
Este, ha lobban a néma tűz,
S a nádas felett átszáll az álom
S rád sóhajt lágyan a puha fűz?

 

Álmod, ha őrzi millió nádszál,
És tartja feletted az eget,
Neked adja a csillagos Békét
És megcsókolja a szívedet.

MILU Creative Commons License 2021.03.18 0 0 96315

Fiatal koromban is nagyon szerettem Baranyit. A gimibe egyszer eljött hozzánk egy alternatív irodalom órára. Nem láttam őt fiatalnak. Akkor! :)

Előzmény: Lutra (96311)
Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96314

Sík Sándor

 

Galambok

 

Fekszel a párnán: letörött faág,
Válladon ül a búgó némaság.
Kezes vadgalamb, a füledbe súg:
Ami tegnap volt, édes-szomorút.

 

Hessentenéd, – de jó, hogy nem megy el.
Nem akarnál, de mégis könnyezel.
Visszhangot sír benned a tubaszó,
S ujjad közt meg-megáll az olvasó.

 

De felszálló szelíd-galamb imád
Elhagyja már a vadmadár nyomát
S tollain erdő-illatot vivén,
Csőrével zörget Isten küszöbén.

Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96313

Rónay György

 

Ha eljön


Ha eljön majd éveid számadása,
és véletlen, betegség, háború
kiszólít e hol szép, hol iszonyú
vendégségből maradandóbb hazába,

 

melyre gondolni sem kívánsz, hiába
költözött annyi veled egykorú
társad előtted át, hogy szomorú
példájuk intsen a megjobbulásra:

 

mi lesz akkor, ha hirtelen megáll
benned a vér, a lelkedet a halál
oszlásra érett burkából kirántja?

 

Tűnődtél rajta már: ha menni kell,
Gazdád silány sáfára, mit viszel
mentségedül az elszámoltatásra?

Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96312

Baranyi Ferenc

 

Vakmerő remények

 

Nem várja senki azt,
hogy most majd az Annabálba invitálják
a rongyosbál helyett.

 

Nem várja senki azt,
hogy a megkövezettek
lelkesen dobják vissza a kenyeret.

 

Nem várja senki azt,
hogy piroslámpás házak
lesznek egyszerre zárdák.

 

Nem várja senki azt,
hogy az árvák könnyét
palackozva exportálják.

 

Nem várja senki azt,
hogy vizákat fognak ki Soroksárnál.

 

Csak azt várjuk, hogy mindig a szemünkbe
nézzen, aki ágál.

Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96311

Baranyi Ferenc

 

Kifosztva

 

Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.

 

Torkukkal beszennyezték.

 

Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.

 

Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.

 

Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.

 

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96310

Tóth Árpád

Jó volna szépen...

Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehunyt szemmel tűnődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek...... életem.....

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96309

Kántor Péter

Mit kell tudnia Istennek?

Istennek tudnia kell, hogy számítok rá,
hogy szükségem van rá,
hogy bízom benne,
 
hogy számíthat rám,
hogy szüksége van rám,
hogy bízhat bennem,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent,
rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni,
és hagyjon fel a dohányzással,
 
hogy ne várja tőlem, hogy porszívózzak ki mindent,
rázzam ki a szőnyegeket, járjak úszni,
és hagyjak fel a dohányzással,
 
hogy vegye számításba, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
ne akarjon tökéletes lenni,
és ne akarja a világot se tökéletesnek,
 
hogy számításba veszem, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
és nem akarok tökéletes lenni,
és nem akarom a világot se tökéletesnek,
 
de hogy azért vannak határok,
hogy ne higgye, hogy elfelejtem neki
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
hogy azért vannak határok,
hogy nem hiszem, hogy elfelejti nekem
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan
tartozik nekem
magával,
 
hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal.

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96308

Sebestyén Péter

A papírrepülő búcsúja

Zsuzsának


befejeződött egy befejezetlen magány
huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed
negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –
kihátrál innen a nyár jégverések tesznek
ártalmatlanná minden mozdulatodban
elmondom még
az utolsó legendákat
hajnali dobszó
                    most nehéz ez a rend
  hiába ülsz a hallgatás holdkrátereiben
  csuklómon a cirkuszos sebeket hiába bámulod
már nincs félelem csak
elszabadultak összes emlékeim –
elmentél elvitted az éjszaka zenészeit micsoda
csata készül e homályban –
sínekre hanyatlik szédülő fej –
mire megjössz a gótika égbeemelkedik
arany madaraid köröznek a fölégetett
                       városok felett
  túl soká vártam a hóesésre
  az elektromosság lényegét hiába tudom
papírrepülőket hajtogatok nevetésedből
a szélbe lököm őket pulzusom ötperces halálakor
galambcsőrökben végzet se föld se olajág
  hallgatnak
  várnak amíg
  a pórusokon kivérzik minden idő

Lutra Creative Commons License 2021.03.15 0 0 96307

Horgas Béla

Meddőhányó

Február,
te tingli-tangli, koszlott páré,
sárparádé!
Hol a nyár,
hol a jó,
holmi hó legalább –
gyere szél,
fújd ki már a pelyheket,
terítsd a városra
és válaszolj:
mit jelent a mai tájon
nem szabad és nem lehet
közt csúszkálni,
hajléktalan mélyszegények álmait
kukalukban kurkászni,
miközben hull a,
hull a szó:
hej, te középosztály!
Vályú mellé, gyerünk, nyomakodjál!
Kelleti magát a buta
puffancs-meták hada
oda s vissza, folyvást
leplezik (le is) egymást a szóhányók,
igaz, nem igaz, ez hazudik, az;
kattognak buzgó megmondások,
púposodik a meddőhányó,
s én is csak itt állok és hányok,
mert mást nem tehetek,
ebben a lepukkant országban,
ezzel a szócifrázó jajgatással,
újrázó visszakérdezéssel
mire megyek,
milyen kényszer hajt egyáltalán?
A vers mire futhat ki még
– vagy már?
(Te február, hol a nyár?)

Lutra Creative Commons License 2021.03.14 0 0 96306

Vörös István

Mit lát az aranyhal?

Ha volna három kívánságom,
      kérni mit volna jó?
Hogyan lesz valóság az álom?
      Elgondolkodtató,

hogy nem elég-e, ha megtartjuk
    magunknak, ami van?
Ha vízről fölszállnak a hattyúk,
      s mind a légben rohan,

a hal ott ne talpakat lásson,
      sárga hattyúhasat?
Maradjon egy hely a világon,
      s legyen egy pillanat,

mikor a vágyakat bevárom,
      mikor kérni szabad,
és épp a kérés lesz az álom,
      az öröm-áradat.

Lutra Creative Commons License 2021.03.13 0 0 96304

Kállay Kotász Zoltán

Legvégétől fogva


Féltve őrzöm kétkedésem, nehogy mások is kedvet kapjanak hozzá.
Leszoktam, de gondolatban néha még rágyújtok, az égő
csikket a Bizományi Áruház portálja előtt pöckölöm el,
“tebenned bíztam legvégétől fogva”, dünnyögöm, aztán odalépek
mégis, eltaposom. A katasztrófa-helyreállítás a
megszállt idő sohasem múló feladata, a madarak egész életük során
egyetlen, láthatatlan fészket építenek, a levegőbe – s félelmünk
diktálja csak: az építményt szélrohamok szaggathatják szét.
A koldusnál papírpénzt váltok apróra, hangszerbeszerzés,
érmék csörögnek a mély zsebben, “csirr, csörr”, ritmust
és ezerféle megfejtést rejtő üzenet. A februári napsütés
hideg árnyékokat tiszteletben tartó fényébe érek,
az öreg ott áll a megállóban, mint mindig, odamegyek hozzá,
mint mindig, “nem jön a busz”, magyarázom szelíden. Nem válaszol.
“Miért tetted ezt?”, kérdem indulatosabban. “Mit?”
“Meghaltál.” Rendületlenül mosolyog, mint aki nem hall
már semmit, ami nem érdekli. A katasztrófa-helyreállítás
azt jelenti, hogy visszatalálunk a megengedhetőnél
messzebbre nyúló kétségeinkhez, s úgy nézünk fel a fészekrakókra,
minden pillanatban, az égbe, mintha magunkat látnánk.

Lutra Creative Commons License 2021.03.13 0 0 96303

Simon Balázs

És akkor este lett

Annának

Mikor fölébredtem, sötétedett,
Alig láttam, és fújt a szél,
Éreztem, kint az ég úgy van
Tisztára marva, mint sírás
Után a szem, és vágytam erre,
Mielőtt kihunyna még, pecsétjelem
Ebbe a lúggal tisztított fehérbe
Beleütni, mintha ettől függene
Valami, és mégse hinni el,
Csak eljutni az ablakig, mintha egy
Állathoz, hogy ne ijedjen fel,
És máris elfelejtkezni – hogy
Lobogott és senyvedett az ég (roppant
Fedélzet), túl hamar sötét lett,
Láthatatlan tűz, megreccsent még.
De csak az ablak, ahová elértem
Végül is, de akkor már nem tudtam,
Mit keressek, „egy vitorlást talán?”,
Suttogtam rá, de miért pont azt, nyomot
Hagyni az ablakon, leheletét, persze az
Is elég – és akkor este lett.

Lutra Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96302

Nelly Sachs

És miután ezt a bőrömet megrágják,
testem nélkül látom meg az Istent.
Jób

Ó a kürtők
A halál elmésen kigondolt házain,
Mikor Izráel teste szállt feloldva füstben
A levegőn keresztül -
Egy kéményseprő csillag fogta fel
És elfeketedett
Vagy talán egy napsugár volt?

Ó a kürtők !
Szabadság útjai Jeremiás meg Jób porának -
Ki gondolt ki benneteket s rakott fel követ a kőre
Füstszökevények útját?

Ó a halál házai,
Berendezve hívogatóan
A gazdának, ki vendég volt egyébkor -
Ó ti ujjak,
Elhelyeztétek a kapu küszöbét
Mint kést a halál meg az élet közé -

Ó ti kürtők,
Ó ti ujjak,
És Izráel teste füstben a levegőn keresztül!

/Vas István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96301

Péntek Imre

Szökésben

megfejtett titkosírás
mely sorsom magyarázza
utolsó esélyem te vagy
a megmaradásra

takargatom fűvel bozóttal
útjaimat
fúrók vakondokjáratokat
a föld alatt

finom orral szimatolják
mint a kutyák
el-eltűnő menekülő
lábam nyomát

jövőm partján köd nyújtózik
alaktalan
nélküled nem kezdhetem el
újra magam

még nem vagyok cövekként leütve
még futhatok
olyan mélyre eltemetve
mint a halott

víg rongyaimban lépem át
a küszöböt
felhasad a csipkefüggöny
hátam mögött

halkabb_on Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96300

Gősi Vali: Szeretnélek


Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!


Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.


Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

Pannika127 Creative Commons License 2021.03.11 0 0 96299

 

Jankovich Ferenc

Egy csepp öröm

 

Vár egy csepp öröm, itt-ott, valahol:
ha megkóstolom a nép szürke kortyát –

s az Asztalról még hullanak le morzsák,
míg hevül a vér s a szív zakatol...

 

Mélyből nézek a magasba, ahol
mint sírjából föllebbenő Lázárt –

megillet engem csokor és virágszál:
s szín-hó illata erembe hatol.

 

De míg áldoztat megosztott kenyér s bor –

ó, rezgő Szép, tekintetem reád száll,
kinek lágy rózsaszínben reng a véred –

 

Sudár alakod vállam alá férhet,
ropogós szűz, magammal összemérlek –

Vár egy csepp öröm, itt-ott, valahol.

 

(1968 Szép versek)

 

Pannika127 Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96298

A. Túri Zsuzsa

 

 

Hív az út

 

Hív az út, a százkarú,

És hívnak a hegyek,

Messzi, fénylő városok,

De többé nem megyek.

 

Várhat rám a zöld mező,

Az áradó patak,

Virágzó, szép almafák,

Ezüst színű tavak,

 

Hívhat még, mint hajdanán,

Az arany sivatag,

Végtelen, kék óceán,

Mesék, varázsszavak.

 

És hívhat az éjszaka,

A tücskök éneke,

Lekacsintó csillagok,

Halk éjjeli zene,

 

Mert sejtem a titkokat,

Hogy merre fúj a szél,

Álmodó fák sóhaját,

S amit a Hold mesél.

 

Hívhat bárki bárhová,

Már túl sokat tudok,

Lámpás-szívemre csukok

Ma minden ablakot.

 

 

 

Verselő Antológia 2014

 

 

 

 


 

MILU Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96297

Fabó Kinga Az Operabált megnyitom



Mennyi nő!
Hány lejárt idő.
Hány bérelt báj, szerteszét.

Még mielőtt - a hajcihő -
áll a bál: révbe ér.
Lendülne ki. Törne át

- a holtponton - révbe ér: összezár.
Hány férfi!
Mennyi esély, mi

ketyeg; időzített vágy.
Korbács rostál: ki mit kóstál.
Mennyi bérelt báj.

Vágyak fókusza! Megannyi
frusztrált pillantást vonz oda.
Álmaim szőke szponzora.

Hídként - át - a pillantáson.
Lehet barna is, csak - lásson.
(Álmaim szőke szponzora.)

Én is vagyok! Furcsa pár.
Vezényszóra lép.
Báli cipőm sokat ér.

Báli cipőm lestrapál,
vezényszóra lép.
Megtorpan, vissza-

hőkölök:
fizetős a hely.
Hogyan járjak el.

Mostanában nem öltem meg senkit.
Volna okom?
Az Operabált megnyitom.

Előzmény: Lutra (96296)
Lutra Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96296

Fabó Kinga ߙ

Vagy igen


Lenni szomorú üres váza
lenni vázában hervadt virágárus
lenni apró kis mikrofon
lenni felkúszni a vállon
lenni letapogatni titkait
lenni illattá válni a testén
lenni szótlan és ottmaradni
lenni megbújni tenyerén
lenni testében mikrofon
lenni titok
lassú végső és ünnepélyes
lenni fehér és nevetséges
lenni és elmenni
lenni csak úgy és észrevétlen –

/2021. március 4-én elhunyt Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéista./

halkabb_on Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96295

Szabó Éva: Mese magamról

Voltam a legkisebb fiú,
ki sárkányt álmában látott,
de hétszer is elindult
legyőzni a világot.

 

Csak mentem, mendegéltem,
mintha igaz se lenne,
a kincs, amit találtam,
befér a két szemembe.

 

Elmaradt a csoda,
nem tudtam hős se lenni,
hogy életben maradtam,
ezt kell még megfizetni.

Lutra Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96294

Fecske Csaba

Válasz nélkül

kérdezni akartam tőled valamit
már nyelvemen volt a kérdés
amikor belém nyilallt de hiszen
te már nem vagy én csupán
élve felejtettelek olyan sokszor
szólnék (szólok) hozzád: „hallottad
hogy…” „tudod kivel találkoztam ma”
önkéntelenül jönnek számra a szavak
hiába néma maradok hát
némaságod rá a felelet

Lutra Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96293

Imre Flóra

Ballada az emberiség gyerekkoráról

Hiszen hamu lett, aki Trója vesztét
Dalolva nézte Róma lángjait.
Hol vannak már, akik megfeszítették
A József fiát, a názáretit?
Hol Scipio s a sósföldű Karthágó?
Mélos után Athén is porba hullt.
Mi maradt Dareiosnak gyilkosából?
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?

Hol az asszony, aki a pengeélet
Szívén próbálva - Nem fáj! - adta át?
Diotima, a bölcstestű, mivé lett,
S a császárné, aki strichelni járt?
Hol van Caesar, aki Bithyniában
Politikát alul fekve tanult?
És Helené sokférfinyomta ágya?
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?

Leolvadt a hegyről az isten arca;
Hol a táncos asszony, a krétai?
Eltűnt a ló, csak hullám fut a partra.
Az olajfaallét ki vágta ki?
Hová lettek a férfiak, akiknek
Egy volt a világ, és anyjuk a múlt?
Hol vannak, kik kérdeztek és feleltek;
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?


Ajánlás:

Herceg, hol az első, aki a földet
Gömbbé gyúrta? Hová süppedt az út?
S amit normálisnak mondtak a bölcsek, .
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk ?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!