"Ami még a polcon: - RC Wilson: Pörgés - C Miéville: Armada - W. Jeschke: A Cosanus-játszma
Tervek:
Pohl: A HÍCSÍK NYOMÁBAN Clarke: A VÁROS ÉS A CSILLAGOK Wilson: TENGELY
Segítsetek, mit kerüljek el és mit érdemes még elolvasni?"
A Hícsík nyomában inkább rajongóknak kötelező - a bekerült írások nem adnak újat a hícsik történetéhez, inkább olyan hézagokat töltenek ki, amelyekre csak utalások voltak a regényekben. Szórakoztatóan, a szerzőre jellemző fanyar humorral megírva.
Wilson regényei szerintem nagyon magas szintet képviselnek. Zseniális kozmológiai ötletek, költői nyelv és - ami sok sf-ből hiányzik - árnyalt és összetett karakterviszonyok.
Clarke az Clarke, erről nincs mit mondani, pro és kontra is hozza a formáját.
Az Armadát még nem olvastam, de a Perdidót igen. Hihetetlen fantáziája van a fickónak és mestere az atmoszférateremtésnek, de ahhoz a regényhez nagyon kellett volna egy szerkesztő, aki épkézláb történetté gyúrja a sok elkezdett aztán elhagyott mellékszálat. a kritikák szerint az Armada nem veszített a Perdidó erényeiből, viszont pótolta az utóbbi hiányosságot. Nem sf, de van benne némi annak szellemiségéből.
Jeschke még szintén előttem áll, de a Midason kívül gyengét még nem olvastam tőlem, legyen az regény vagy novella.
Félretéve a bohóckodást, komolyan kérdezem. Milyen szisztéma szerint szerzed be a könyveket? Gyűjtő vagy olvasó szinten. Ha olvasó akkor megértem hogy egy áruházban beleolvasva dönti el az ember mit vesz meg. De még mindig ott van a "más" forrás. Csere vagy kölcsönzés.
Ha valaminek az ember a rajongója lesz (és elkezdi gyűjteni) akkor nem igazán szelektál "hogy ezt elolvasom, ezt meg nem". Azért nem kedvelem az olyan "olvasókat" akik csak beleolvasva döntik el egy könyvről h jó vagy sem, mert lehet hogy épp az érdektelen részekbe olvas bele.
{ nyugi, ne kapd fel a vizet, azért mert valaki ellent mer mondani neked, itt az ideje hogy ezt is megszokd :-) részemről a vita lezárva, ha akarsz, nyugodtan monologizálj egymagadban tovább . . . }
Na, kedves OPI. Hol olvastál tőlem olyat (légyszi a linket) hogy nem olvastam el a sorozatot. Ha ilyen nincs akkor balgaság az ellenkezőjét mondanod. A "homokférgeken" még nem rágtam át magam. Erről az egyről mondhatod h nem olvastam. De. Ahogy elnézem a beleolvasás már annak számít. Akkor viszont túl vagyok rajta. Az én értékrendem szerint még nem. A másik. Soha ne mondj olyat ami nem igaz. Hol mondtam és írtam hogy "penge vagyok"?????? Linket kérek. Csak leírtam hogy nem igen vagyok oda az olyan "irodalom kritikusokért" akik hallomásból táplálkozva véleményeznek. És ez a "Düne" topicban nagyon jelen van. Megy a (negatív)véleményezés olyanoktól akik saját bevallásuk szerint nem vették kézbe a köteteket mert másoktól hallják h szar. Viszont ez "penge" mi????
Értelmezd megint a (404)-et, főleg az ÉS szóra hivnám fel a figyelmed - azzal jöttél fikázni ide és a Dűnés topicba is hogy Te mennyire penge vagy és mi miért nem olvastuk a ponyva színvonalú új regényfolyamot végig. Ezexerint TE nem olvastad a Brian Herbertés Kevin J. Anderson által írtakat, csak nekiállsz védeni őket olvasatlanul (én azért egy részét kompletten elolvastam). Gratula.
Tévedsz. Nem kell lemondani semmiről, nem kell elolvasni minden szart. A mérlegnek (sajnos) két serpenyője van. Ha a "szólásszabadság jogát" gyakorolod akkor a másik oldalon kéne lenni valaminek. Ez pl. egy kiadvány elolvasása. Azért írom hogy kéne lenni valaminek, mert a jogot gyakorolhatod kedvedre ismeretek nélkül is, de minek.
Ha valaki olyan olvasó hogy a kereskedésben futtában belelapoz egy könyvbe az bizony koca olvasó. Ezzel sincs különösebb bajom. De akkor ne írjon doktorit a témában. Max jelölje meg azt a néhány lapot (a 287-ből) amit olvasott belőle és nem nyerte el a tetszését.
Egy szarra nem kötelező kiadni a pénzt, kitaláltak okos emberek más módot hogy az emberfia hozzájusson másképp is. Csere, kölcsönzés stb....(pénz nem veszik).
A másik dolog h mit veszel meg és mit nem. Ha valamit nem gyűjtesz könnyű a dolog. De ha gyűjtöd? A régi kisméretű KFK egész sorozata megvan. Pedig nem mindegyik remekmű.
{ erős kétségeim vannak affelől, hogy Motun _végigolvasta_ volna az eredeti Frank Herbert Dűne sorozatot és azt az akció-kaland-scifi sorozatot amit a fia Brian Herbert az eredeti Dűne sorozat nevét felhasználva írtak, majd a _többezer_ oldalt tudatosan végigelemezve, ennek birtokában alakított volna ki irodalmi értékű elemzést és nyitott volna vitát }
Értem. Tehát te sarkíthatsz kedvedre, de nekem fogalmam sem lehet arról, hogy neked miről van fogalmad. Ha szerinted egy Lukjanyenko sci-fi alapmű, akkor nincs miről tovább beszélni. A magyarokról meg csak annyit, hogy fiatal koromban elovastam az érdekesebbnek tűnőket. Némelyik tetszett is, bár kiemelkedő egyik sem volt. A maiak jelentős részét viszont egy-két hét alatt írják meg. Jó szórakozást hozzájuk!
Ezek szerint mindössze két lehetősége van az embernek, ha el akarja kerülni, hogy Motun koca olvasónak bélyegezze: vagy lemond a szólásszabadság jogáról, vagy minden szar sci-fit kötelező megvennie, és végigszenvednie.
A "10 kedvenc" sarkítás volt, de azt hittem, nem kell majd külön megmagyaráznom. Pedig ugye a gyerekes emberek nem értik az ilyen felnőttes dolgokat. Nohát. Meg a gyerekes emberek sosem nyilatkoznak olyat, hogy a magyar írók mind felejtősek, anélkül, hogy tudnák, miről is beszélnek. (Mindenesetre a GFK magyar regényei között van pl. kettő, amit csak ajánlani tudok.)
Szerintem fogalmad sincs, hogy nekem miről van fogalmam és miről nincs, és talán maradjunk is ennyiben. Nagyjából követem az angolszász Sf-irodalmat is egyúttal, elég sokat olvasok angol nyelven, és izlésekről is kár vitatkozni. Az viszont tény, hogy nem egy alapmű jelent meg mostanság (Stephenson, Lukjanyenko, Macleod, McDevitt, Harrison 2x), az meg más kérdés, hogy kinek melyik jött be és melyik nem.
Bármennyire is hihetetlen számodra de az nem olvasó, csak válogató, nézegető. Aki áruházban válogatva (bele olvasgatva) mond véleményt csak koca olvasó. Attól még nem lesz irodalom kritikus ha beleolvasgat az áruházban.
R.Á. kritikus véleményére ezért nem adok. Majd én eldöntöm tetszik avagy sem valami. Na aztán ha egy köteten három hónapig nyammogok mire végigérek, akkor már mondhatok véleményt. De addig minek,,,, miről????
Baszki, imádom, amikor emberek, akik elvileg egy irányba haladnak, egymásnak esnek hülyeségek miatt. Szerintem mindenki írja oda a posthoz hogy SZERINTEM!!!!. A Clipart tényleg gáz, nem is kellett volna 30 oldal hozzá, a többi lehúzott gyengeséget végigszenvedtem, még akkor mindenhová egy mínusz, szöveg miatt:)
Bármilyen hihetetlen is lesz számodra, elárulom, hogy egy bizonyos mennyiségű tapasztalat után az ember eljut(hat) arra a szintre, amikor az író véleményezése és beleolvasás után meg tudja állapítani, milyen színvonalú műről van szó.
Számomra inkább az a vicces és gyerekes, hogy kijelented, csak 10 kedvenc sci-fim van. Valójában kb. 70-80 kedvencem van (a horror írók regényeit nem számolva). A gond az, hogy az utóbbi tíz évben kiadottak közül egyedül a Hyperion + Hyperion bukása tartozik közéjük, na meg az 1999-ben megjelent Fajirtás tartozna, ha kiadták volna a regény második felét is...
Tájékozódás és válogatás tekintetében nem hiszem, hogy problémáim lennének, ami magyar nyelven megjelent, és érdekel, minden megvan.
Szerintem fogalmad sincs, milyen alapművek nem jelentek még meg magyarul, vagy csak egyszerűen beéred azzal, amit eléd raknak.
Zsigerből ítélsz. Elég régóta követem a hazai fantasztikus irodalmi termést, régen ugyanannyi rossz könyv jelent meg, mint ma, az arányokban nincs változás. Nem vitatom pl., hogy a Clipart borzalmas. Na de pl. ott van Neked Harrisontól a Helyet! Helyet! ha régi írást akarsz. Olvastad?
Engem pl. jobban érdekelnek a friss megjelenések, és egy szóval sem állítom, hogy minddel elégedett vagyok, de azért mert van 10 kedvenc könyved többszáz régi megjelenésből, nem jelenti azt, hogy régen csak gyöngyszemek kerültek ki a nyomdából. Most is meg lehet találni a kiemelkedő alkotásokat. A netes olvasói vélemények segítenek eligazodni, ha másként nem megy.
Ráadásul a magyar írókat sem írnám le annyira. Csak szintén tájékozódnék és válogatnék közöttük. Vagy szívesen venném, ha kifejtenéd, melyik írás tetszett és melyik nem, és miért.
Én csak olvasom a topikot, remek.......... Egy dolog ami nevetséges, mégpedig az hogy sokan (tisztelet a kivételnek) úgy írnak negatív kritikát hogy nem is látták közelről amiről írnak. Innen-onnan összeszedett hallomásból táplálkozva. Nem azt mondom hogy nem érdemlik meg ezek az írások az elmarasztalást, sőt, de akkor ezt tegye az aki végigszenvedi. El nem olvasott (szarabbnál szarabb) könyvekről nyilatkozni hiteltelen és gyerekes.
Nem benned van a hiba. Idióták irányítják a sci-fi könyvkiadást. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy többnyire friss megjelenésű műveket adjanak ki, fogalmuk sincs arról, hogy a jó sci-fiket régebben írták... Simaknak pl. mindössze három könyve jelent meg magyarul, és ő csak egy a sok kiváló író közül, akiknél bőven lenne mit kiadni. Helyettük olasz női sci-fit és gagyi cyberpunk regényeket adnak ki. Na meg magyar írókat, amik számomra felejtősek.
A város és a csillagok remek regény, érdemes megvenned. Talán Clarke egyetlen igazán jó műve a 2001. Űrodisszeia mellett. Az Armada is jó lehet, de azzal én még várok, hátha megjelenik a harmadik rész is.
Sziasztok, végre megtaláltam a helyet, ahol kiírhatom magamból a bajaimat az aktuális könyvkiadással kapcsolatban. Közel 20 éve olvasok sci-fi-t, az utóbbi időben igen sokat vásároltam többek között a Galaktika Kiadótól és egyre inkább olyan érzésem van, mintha a kiadók nem mérlegelnék, hogy milyen a jó könyv, hanem egyszerűen ontják a piacra nagy (vagy nem annyira) nevek műveit, kidíszítve hangzatos méltatással a borítót, az ember megveszi, aztán igen sokszor kiderül, hogy belül igencsak gyengére sikeredett a mű. Miket olvastam mostanában (jók és rosszak vegyesen), 0-10 ig értékelve, 10 a legjobb:
László Zoltán: - Hiperballada: 6/10, szórakoztató, kicsit Gáspár András: Kiálts farkast! utánérzés nekem - Keringés: 8/10, hatalmas ötlet, büszke vagyok rá, hogy magyar az író, kár, hogy lassan jutunk el a végkifejlethez
Jeff Noon: Vurt: 2/10, második nekifutásra sem vettem az akadályt, pedig meg volt bennen a jószándék. Még nem adtam fel.
Jack McDevitt: Született stratéga, 3/10, igen unalmas, majdnem semmitmondó könyv volt nekem, pedig a sci-fi sajtó szerint hivatalból be kellett volna jönnie. Most akkor én vagyok hülye?
Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba: 10/10, nagyon tetszett, együtt éltem a szereplőkkel. Kíváncsi vagyok a Génszimfóniára és az Elízium lányára.
Kem MacLeod: Kozmonauták vára: Mint a született stratéga, esetleg max 4/10.
Harry Harrison: Helyet! Helyet!: 6/10, olvasható, bár nem igazából lendületes. Nem a könyv erénye, de pont akkor olvastam - 1 hete - amikor igen aktuális a túlnépesedés, válság, stb dolog benne. Az utolsó 30 oldal elég lenne.
Pohl: Átjáró, most olvasom, 7/10 eddig.
Szélesi Sándor: A láthatatlan város: 4/10, a kiadók által túllihegett alkotás, mint a fickó két jó könyv közt összerakta volna egy KV mellett
Elisabetta Vernier: Clipart: 0/10, agyonsztárolt olasz női sci-fi, még díjat is kapott. Gyalázat, klisékupac, nevetséges dialógusok, mintha a hölgyike egy regényíró generátorba táplálta volna a könyvespolcát oszt ez jött ki. Régen voltam úgy, hgy 30 oldal után passzoltam, de ez itt megtörtént és el is ajándékoztam a könyvet, hogy ne kelljen elővennem többet.
Ami még a polcon: - RC Wilson: Pörgés - C Miéville: Armada - W. Jeschke: A Cosanus-játszma
Tervek:
Pohl: A HÍCSÍK NYOMÁBAN Clarke: A VÁROS ÉS A CSILLAGOK Wilson: TENGELY
Segítsetek, mit kerüljek el és mit érdemes még elolvasni?
