Mivel láthatólag nekem címezted a hsz-odat, a magam nevében válaszolok.
Amit állítottam, az nem "fals", hanem igaz! Én a fényképész szakmai képzést hasonlítottam össze a két intézményben. Az iparon adott művészi plusz ebben nincs benne.
"Az én tapasztalatom meg az, hogy azok fitymálják az egyetemi képzést, akiket nem vettek fel oda és autodidakta módon igyekeztek több-kevesebb sikerrel megszerezni a szükséges tudást. Ők csak az intézmény fonákját látják."
Ez lehet, hogy sokakra igaz, de rám nem. Amikor elhatároztam, hogy fotózást fogok tanulni, akkor mivel már volt egy diplomám (villamosmérnöki), nem akartam újabb éveket eltölteni a magyar felsőoktatásban és a Práternek nagyon jó híre volt (több akkori profi fotós ajánlotta), tehát egyszerű döntés volt.
Az iparra soha nem jelentkeztem és nem is akartam jelentkezni.
A döntésem helyessége később teljesen beigazolódott, amikor azután az iparon dolgoztam diáktitkárként. Akkor ugyanis egy éven át minden hétfőn délelőtt hivatalból a rektori tanácsülésen vettem részt és több fotós műtermi órára is bementem. Ez utóbbiak gyakorlatilag egyáltalán nem feleltek meg az elvárásaimnak (hogy finom legyek).
Tehát pontosan ismertem az iparon folyó fotós (és egyéb) oktatás színvonalát, egyéb jellemzőit, problémáit. Ráadásul bárkit (volt osztálytársamat, más ismerősöket) később megkérdezve, akik elvégezték mindkét iskolát, egyértelműen állították, hogy az iparnak a Práter után nincs értelme, haszna. Pontosabban egy haszna van: a kapcsolatok megszerzése, ugyanis sok reklám/kreatív ügynökségben dolgoznak ipart végzett vezetők (akik aztán pl. a volt osztálytársnak adják a munkákat).
(De nem szeretnék senkit sem megbántani az iparról alkotott véleményemmel. Nyiván mindenki máshogy látja ezeket a dolgokat – én így. Ezért erről nem is szeretnék vitát nyitni.)
Emellett hangsúlyozom, hogy minden fényképész tudást megszereztem (állami, nappali képzésben és más tanfolyamokon) és ezt a tudást folyamatosan gyarapítom is, ami szükséges a szakma igényes műveléséhez és az oktatáshoz.
"egy felsőfokú intézménynek nem az a dolga, hogy középfokú ismereteket tanítson, tehát nagyon el van tévedve az, aki azt hiszi, hogy ott kellene megtanulnia például a fényképezés alapjait"
Az ipar nem a Práter "folytatása" (az oktatást tekintve) – a fényképészet esetében (sem). Az iparon gyakorlatilag ugyanazt a fényképészetet tanították/tanítják, mint a Práterben, csak más oldalról megközelítve és megspékelik még további (főleg nyilván művészeti) tantárgyakkal. Ez kell az (akkor 4 év főiskolai) 5 év egyetemi időhöz (mi a Práterben kb. 2500 órát tanultuk a fényképészetet 2 éven át, az iparon is kb. ennyit tanítják, csak 4 évre elosztva).
Ezért írtam korábban, hogy én fényképészetet tanultam és az iparon fotóművészetet oktatnak. Tehát különbség van a kettő között, ez egyértelmű! De a képzések fényképész részében nincs különbség.
A Fotósképzőben is pont ezért fényképészetet tanítunk és nem fotóművészetet.
"úgy az iparon sem fényképész ismereteket fognak okítani, hanem vizuális kultúrát."
Ez nem igaz, azt is oktatnak. És vizuális kultúrát nekünk is oktattak a Práterben.
Mivel már kezd személyeskedéssé válni a "párbeszéd", részemről ezzel le is zárom a témát. Ha valaki kíváncsi a képzéseinkre és hiteles véleményt szeretne azokról formálni, szívesen látjuk bármelyik tanfolyamunkon!
Amit írsz az iparos fotós képzésről helytálló (részben ), jó néhány nyilvános diplomavédést megnéztem személyesen, nem kevés olyannal találkoztam akinek a vizuális kultúráját csak ő maga értette meg.
Az ott lévő szakemberek tanárok csak vakargatták a fejüket, persze mindenki átcsúszott , mert az eltelelt évek és sikeres vizsgák után már mindenki „megkérdőjelezhetetlen” tehetség.
A legtöbben azért izgalmas munkákat mutattak be . Persze amennyire egy mezei fotós meg tudja ezt ítélni , szerinted semennyire .
Az azért tény hogy az emberek nagyobb része alacsonyabb vizuális kultúrával éli életét mint egy "mezei fotós"….Akkor ? :)
Ez nagyon frappáns magyarázat, abbahagytam a pipettázást :)
"... és saját szememmel láttam mindezt, és emellett bárkit kérdeztem, akik elvégezték mindkét iskolát, ugyanezt mondják: semmi újat nem tanultak az iparon."
Erre most csak azért reagálok, mert ez már kellően ON téma, és kellően fals állítás, ahhoz, hogy a netán erre tévedőket hagyjam ebben a tévhitben leledzeni. Ez nagyjából ugyanaz a kategória, mintha valaki a közgáz szakközép elvégzése után azt mondaná, hogy a közgáz egyetemen már semmi újat nem tanítanak, hogy az egészségügyi szaközépiskolás annyit tud, mint aki az orvosira járt, és folytathatnám a sort.
Az én tapasztalatom meg az, hogy azok fitymálják az egyetemi képzést, akiket nem vettek fel oda és autodidakta módon igyekeztek több-kevesebb sikerrel megszerezni a szükséges tudást. Ők csak az intézmény fonákját látják. Én viszont azt mondom, hogy autodidakta módon sokkal nehezebb és sok tekintetben lehetetlen megszerezni ugyanazt a tudást. Szerencsére vannak zsenik, ők képesek erre.
És, hogy tiszta legyen, egy felsőfokú intézménynek nem az a dolga, hogy középfokú ismereteket tanítson, tehát nagyon el van tévedve az, aki azt hiszi, hogy ott kellene megtanulnia például a fényképezés alapjait. Ahogyan a műegyetemen a prof nem a gyökvonás rejtelmeit fogja taglalni, úgy az iparon sem fényképész ismereteket fognak okítani, hanem vizuális kultúrát. Az, hogy ez a fogalom egy fényképésznek esetleg nem mond semmit, olyan nagyon nem baj. (De, hogy ne ijesszek el senkit, mégiscsak vannak olyan szaktantárgyak, ahol szükség szerint az alapokat is el lehet sajátítani, bár mondom, nem az a képzés profilja.) Mostanság nagyobb a szabadságfok, annak idején az volt a ritka, ha valakit szakmai előképzettség nélkül vettek fel oda.
Tipikusan amatőr kérdés - és ez szokott a nagy ellenérv lenni - hogy miért kell rajzolnia annak, aki fotózással akar foglalkozni?
Utoljára futok neki a dolognak, mert egyfelől - ez az én hibám - off itt ez a téma, másfelől nem akarom nem észrevenni, hogy kerülöd a velem való eszmecserét.
Van egy harmadik is, hiába hangsúlyozod, hogy mérnökként tekintesz a dologra, engem éppen az zavar, hogy mennyire nem logikusan következnek egymásból a megállapításaid. Ha úgy tetszik, nem mérnöki alapossággal...
"Engem nem érdekel a szem felbontóképességének meghatározása, megmérése..."
Ha ez így van, akkor ezt a jelmondatodat az ominózus cikked elé is ki kellene írni, szintén rikító sárga betűkkel, ahogyan a többi lényegesnek gondolt megállapításodat. Aztán esetleg megmagyarázni, hogy miért is használod oly előszeretettel ezt a fogalmat.
"Én mérnök vagyok, és számomra az a lényeg, hogy amit gondolok vagy tervezek, azt a gyakorlat visszaigazolja."
És amikor nem igazolja vissza, onnantól jön az első tétel, miszerint: "Engem nem érdekel..."
Te nyilván nem érzed a logikai bukfencet a mondandódban, így én kénytelen vagyok ugyanoda visszakanyarodni, amivel kezdtem:
A honlapodról: "Akik ismerik a hagyományos, nem digitális kijelzésű tolómércét, azok tudják, hogy ezzel az eszközzel 0.05 mm pontossággal lehet mérni. Vagyis egy átlagos esztergályos szeme legalább 0.05mm felbontású, tehát miliméterenként 20 pontot képes megkülönböztetni. A miliméterenkéti 20 pont inch-enként 25.4×20, vagyis 500 dpi-t jelent. A szemünk tehát legalább 500 dpi felbontású"
És újra elmondom: a fenti mondataid helytelen következtetések sorozata, aminek a legfőbb oka a pontatlan fogalmazás. Ha nekem nem hiszel, akkor menj el egy átlagos esztergályoshoz és legalább azt a tételedet ellenőriztesd le vele, hogy képes-e 20 pontot megkülönböztetni miliméterenként?
Lezárásképpen itt egy 600×600pixeles fotócska egy tolómérő kb. 8cm-es részletéről, amin, ha jól számolom, egy mm-re 7,5 pixel jut, amiben a te 0,05-ös pontocskáid huncut módon elbújhatnak, ám a nóniusz segítségével még erről a kicsiny felbontású képről is leolvasható, hogy mennyit is mér éppen a subler.
Szerintem sem érdemes folytatni, mert elbeszélünk egymás mellett. Engem nem érdekel a szem felbontóképességének meghatározása, megmérése, esetleg staisztika készítése arról, ki mikor, melyik szemével, milyen élesen lát. Nem vágyom tudományos fokozatra, és nem akarok nóniusz skálát tervezni akkor sem ha ez nem is túl bonyolult.
Én mérnök vagyok, és számomra az a lényeg, hogy amit gondolok vagy tervezek, azt a gyakorlat visszaigazolja. Mivel a fotózás a szívem csücske, az érdekel, hogy mekkora
felbontóképesség látható a fotón, még pontosabban az, hogy milyen felbontással érdemes egy képet levilágítani. Még ezen belül sem érdekelnek elméleti határok, csupán az, hogy a jelenleg Budapesten elérhető 508 DPI felbontást érdemes -e megcélozni, használni. Nem kívánok felbontóképesség-kontraszt összefüggésekbe bonyolódni, vagy arról beszélni, mekkora felbontóképesség szükséges, ha lefényképeztünk egy marék ködöt. Nem kell feleslegesen bonyolítani azt, amit nem érdemes.
Azt tapasztaltam, hogy igen, látható az eltérés egy 300 DPI-s és egy 508 DPI-s felbontású levilágítással készült kép között. (Ha a képi tartalom erre alkalmas) Ez a tapasztalat nekem teljes mértékben elég. A tolómércés példát pedig azért szeretem, mert bárki megnézheti otthon. Nem kell hozzá ismerni a nóniusz skálát, elég csak arról meggyőződni hogy igen, latjuk hogy egy vonal egy másikkal találkozik, vagy 0.05 milliméterrel odébb van. A képen is hasonlóképpen látunk részleteket. Nem kell hogy meg is tudjuk számolni a hajszálakat, (vagy más képi elemet) nem kell leolvasni, számszerűsíteni, megmérni semmit. Elég ha egy egész alakos képen látszanak a hajszálak akkor már kellő élességgel fotóztunk.
Talán kár is folytatni azok után, hogy kijelented, az évtizedeken át legszokásosabb tolómérce az valami, a többi meg semmi.
Hanem, ha esetleg más is olvassa:
A szem felbontóképességénél vegyük azt az optikai modellt, ami pupillában átlagossal, hullámhosszban átlagossal, anatómiában átlagossal azt mondja, hogy akkor tudunk két plottyot megkülönböztetni, ha köztük van akkora távolság, hogy egy fényérzékelő elemre csak a két plotty közti üresség érkezik. Az adatokból az következik, hogy a (megfelelően) kis kiterjedésű pontoknak kb 1 szögperc távolságra kell lenniük. Ezt lehet nézőtávolságra átszámolni (egyébként ebből nem jön ki 0,05 mm).
De ez mindegy is.
A tolómércénél az a lényeg, hogy két egymással szemben levő vonal elmozdulásának detektáló képessége a szem átlagos felbontó képességénél 5-10-szer nagyobb. A megalapozott gyanú szerint ezt már nem a retina és kapcsolt részei intézik, hanem az agykéreg! Már úgy értve megalapozott gyanú, hogy elismert a kapcsolat az agyműködés és eme elmozdulós detektálós képesség között, vizsgálatoknál használják.
A neten Vernier élesség, illetve Vernier acuity kifejezésre jönnek a találatok. Mármint a szemmel kapcsolatos találatok, nem a méréstechnikával kapcsolatosak - bár nyugaton a nóniusz skála helyett a Verniert használják megnevezésként.
A linkelt kép a honlap fejléce, ezért van ott minden oldalon. További fotókat találsz a Fotógaléria menüpont alatt, téma szerinti csoportosításban.
Az általad említett fotó egy kb. 15 éves diáról készült szkennelés, a színe és világossága pedig erősen képernyőfüggő (az én kalibrált Eizo képernyőimen nincs semmiféle beégés és piros szín), és szándékosan lett színesebbre állítva a kép, hogy az egyszerűbb, olcsóbb monitorokon is jobban mutasson (persze ez nem lehet minden monitoron tökéletes).
A Fotósképző hivatalos képzési tanúsítványt ad a végzőseinek, amint az a honlapunkon is egyértelműen olvasható (a Gyakori kérdések menüpont alatt).
A honlapunkon minden információ egyértelműen megtalálható, sokkal több és részletesebb, mint sok más (fotós)iskola honlapján. A részletes és pontos tájékoztatás fontos nekünk, azért írtam korábban, hogy bármilyen, a honlapon esetleg nem található kérdésre is válaszolunk.
A hazai fényképész képzés (szakmailag és hivatalosan egyaránt) legmagasabb foka a nappali tagozaton végzett, érettségi utáni, nappali, állami szakmunkásképző intézet bizonyítványa. Mint az a honlapunkon is olvasható, szakmai körökben a budapesti Práter utcai intézet a legelismertebb ilyen iskola.
(Csak az esetleges további "észrevételek" kedvéért: létezik az iparművészeti egyetemen is fotós szak, de az egyrészt fotóművész diplomát ad (tehát művészképző), másrészt az ottani képzés hatékonysága, színvonala semmivel sem jobb a Práter utcai szakiskoléánál (sőt!). Tudom, mert dolgoztam az iparművészetin, és saját szememmel láttam mindezt, és emellett bárkit kérdeztem, akik elvégezték mindkét iskolát, ugyanezt mondják: semmi újat nem tanultak az iparon.)
De úgy általában elmondható, amit már korábban is írtam: nem a papír a lényeg, főleg nem a fotózásban! Amikor lapkiadással foglalkoztam, a magazinom fotósai közül a legjobb fotókat egy olyan fotós készítette, aki semmilyen iskolát, tanfolyamot stb. nem végzett el (pedig akkor még internet sem volt).
De a másik odalról nézve: hozzánk is jöttek már olyan fotósok, akik már máshol, más tanfolyamot elvégeztek (tehát voltak (OKJ-s is!) "papírjaik"), mégsem voltak tisztában sok olyan szakmai alapkérdéssel, amit aztán nálunk megtanultak.
megnéztem a honlapotokat. Potenciális delikvensetek ugyan nem vagyok, mert már akad a fiókban egy-két "diploma", kíváncsi voltam, milyet adnak párhetes talpalóért. Elsőre azt tűnt fel, hogy egy fotózás-oktatással foglalkozó honlapon egyetlen fotó szerepel mindösszesen, az viszont akkora hangsúllyal, hogy bárhová is kattintsak, azt a fotó mindig ott marad a helyén. Erre gondolok:
A két portré közül én a másodiknál kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon egy ilyen minőségű (hogy érthető legyen: ilyen beégett homlokú, piros fejű emberke) vajon mit is próbál sugallni a kedves látogatónak? Hogy ilyen klassz minőségben tanulnak meg fotózni pár hét alatt a nebulók? Vagy ilyet ne csináljanak? Vagy tök mindegy, hogy mi van a honlapon, aki odajár, annak ez is bőven jó lesz?
Félig-meddig Natúrofszemölcs részére:
kár csodálkozni azon, hogy ma már minden iskolalátogatási papírt diplomának hívnak. Kiváltképpen nem igyekszik pontosan fogalmazni az, aki egy fényképész szakmunkásbizonyítvánnyal alapozta meg szakmai pályáját. Amihez - ha jól megy a bolt - egyébként csak gratulálni lehet!
valószínűleg valamelyikünk valamit "egészségesen" félreért. Hogyan fogalmazzam meg, hogy b31-hez ne csak a stílusom, hanem annak a mondandója is eljusson?
Szóval, szerintem a tolómérő nóniusza, amit vagy 300 éve találtak fel, éppen arról szól, hogy az emberi szem számára láthatóvá (pontosabban le-ol-vas-ha-tó-vá) tegyék, amit egyébként nem lehetne. Neked nem tűnt még fel, hogy a mm-es beosztást a nóniusz éppen negyvenszeresére(!!!!) növeli meg, vagyis négy centiméterre "interpolálja" azt a távolságot, ami 0,1cm-ren olvashatatlan lenne? Úgy emlékszem Karácsony előtt más aspektusból már próbáltam erre felhívni a figyelmedet, kíváncsi vagyok, azóta megszámoltad-e már a vonalkákat 1mm-en belül? :)
Persze, szerintem ez még mindig nagyon távol van a szem "felbontóképességének" tisztázatlan és szerintem zavaros fogalomrendszerétől, de ha már a nóniusz értelmezésénél elvérzünk, akkor kár tovább erőltetni a dolgot...
Nem akarom szétoffolni a topicot, csupán nem szeretném ha azt gondolnád, hogy egyszerűen csak nem válaszolok. Nékem nem okoz gondot hogy kijavítsam a tévedésemet, ha meg tudsz győzni felőle. Az általánosan ismert tolómércével lehet 0.05mm pontossággal mérni. Az a tény hogy vannak pontatlanabbak, és még finomabb osztásuak is az most nekem mellékes. A lényeg az, hogy szabadszemmel látjuk, hogy a főskála vonala a nóniusz skála melyik vonalával találkozik. Nincs itt optikai nagyítás, elektromos erősítés, úthossznövelés mint a lejtőnél, egyszerűen látjuk, hogy a két vonal találkozik-e , vagy 0.05mm-rel odébb van. A képen is vannak, vagy lehetnek hasonló képelemek, amelyeket 0.05mm pontossággal látunk.
Köszönöm az észrevételt, de nem hiszem, hogy bárki is összetévesztené egy állami felsőoktatási intézmény több éves oktatása, vizsgái után adott bizonyítványt egy magániskola pár hónapos képzésének elvégzését igazoló irattal. A lényeg egyébként is a megszerzett tudás, nem a papír. Ez a fényképészet esetében fokozottan érvényes.
A képzéseinket elvégzők egy Diplomát kapnak a tanfolyamok végén, amivel igazolni tudják azok elvégzését (felnőttképzést folytató intézményként hivatalosan nyilvántartott iskola vagyunk). Ez nem OKJ-s igazolás, hiszen az arra vonatkozó követelményeket lehetetlen 10 alkalommal megtanítani (ahhoz sok olyan témát is kell tanulni, amire a fotózáshoz semmi szükség nincs, ráadásul sokkal drágább is: fotós OKJ-s képzések 280-850 000 Ft között találhatók). Tehát ez a papír nem alkalmas fényképész végzés hivatalos igazolására (pl. egyéni vállalkozás indításához).
De az Alkalmazott fotográfus képzésünk tananyagát úgy állítottuk össze, hogy (a főként gyakorlati foglalkozásokon keresztül) megadja mindazt a tudás- és gyakorlati alapot, amivel már magabiztosan elvégezhető bármilyen portré-, modell-, esküvő-, tárgy-, reklámfotózás. Ebben segít a korlátlan és ingyenes konzultációs lehetőség is, amivel a képzés után is bármikor élhet a hallgató.
Ez a képzés leginkább azoknak szól, akik vagy nem akarnak fotózásból megélni, de érdekli őket a komolyabb, stúdiószintű fotózás, vagy még csak kíváncsiak erre az egészre, aztán, ha komolyan akarják csinálni, akkor valahogy szereznek egy papírt (állami oktatás: szakiskola, egyetem, vagy valami olcsó, gyorstalpaló OKJ – habár ismerek olyan fotóst, akinek semmi papírja nincs, mégis ebből él meg).
ez az alkalmazott fotográfus tanfolyam pontosan milyen végzettségről ad papírt a végén? alkalmas arra, hogy önálló fotós tevékenységet folytasson vele aki elvégzi? tudnál adni felvilágosítást róla?
Úgy tudom, hogy minden tevékenység végzéséhez kell bizonyítvány, így bárminemű fotózáshoz is. Függyetlenül attól, hogy egyéni vállalkozóként, vagy céges formában végzi az ember a tevékenységet. Első esetben a vállalkozói viszony megkezdésekor kérik a bizonyítványt, utóbbi esetben elég, hogy van valaki a cégben (társként vagy alkalmazottként), aki rendelkezik az adott végzettséggel és aki az adott munkát is végzi. Ezt egy ellenőrzésen kérheti az APEH. Habár olvastam valahol, hogy egy könyvelő állította: még sosem látott vagy hallott olyat, hogy bérmelyik cég esetében kért volna bárki is bizonyítványt egy kiállított számla mellé. De nem árt az óvatosság, pontosabban a törvény betartása: ha más nem, a kedves konkurencia, vagy elégedetlen ügyfél könnyen betehet keresztbe egy (névtelen) bejelentéssel...
Amikor én utánanéztem, akkor a fotóriporterkedéshez nem kellett papír, minden más fotográfiai tevékenységhez kellett. Emlékszem is hogy ezt anno az esküvősök nagyon szerették, mert gond nélkül kikiálthatták riporteri tevékenységnek a munkájukat (eseményrögzítés címén) és így nem volt gond.
Bocsi, hogy belevau, de egy mérnöknek ismernie kell a tolómérő működési elvét. Nekem meg inkább úgy tűnik Te nem érted miről beszél (ír), és talán jobb lenne megpróbálni megérteni, és csak azután vitatkozni, főleg ilyen stílusban…
A jelenleg hatályos szabályozást nem ismerem, és szerintem nem is érdemes ilyet soha leírni, hogy kell vagy nem. Ezt mindenki akkor csekkolja (és ne a netes fórumokon, hanem HIVATALOS jogforrásban), amikor neki aktuális a kérdés, mert különben csak aktualitását vesztett infókkal vezeti félre magát.
Mikor én vállalkozó voltam, nagyon felkészült jegyzővel volt dolgom, több helyen is utána nézett, akkor nem kellett végzettség hozzá. De én már egy pár éve nem vállalkozom semmire...
Egyébként lehet, hogy jó ötlet hogy legyen képzettséghez kötve a vállalkozás lehetősége, de amíg sok helyen számlát se kérnek, addig nem hiszem, hogy ebben rejlik a megoldás....arra meg most nem térek ki, hogy magában a papír sem garancia semmire...
bocs de nem jártam erre április óta. Azóta befejeztem az okj-s képzést, hurrá megvan a papírom, csak megerősíteni tudom a korábban leírtakat. A Prátert nem zárják be, merthogy ott nem csak fotós képzés folyik hanem ötvös meg asszem fogtechnikus és órás, de utóbbi kettőre nem mernék megesküdni. A fotós képzés (Fényképész fotótermék kereskedő) viszont úgy hallottam nem fog elindulni, a korábbi évfolyamok még ott tanulnak, de hogy újak indultak-e nem tudom. Külsősök járnak oda azt tudom. Meg azt is tudom már hogy a modulrendszer tavaly és idén indult el, jövőre eltörlik és megint lesz helyette más (hogy jobb vagy szarabb azt nem lehet tudni, bár ennél szarabbat már nehéz lesz kitalálnia az NSZFI-nek). Az analóg kikerül a tantervből helyette lesz videotechnika. Ez az alkalmazott fotográfus, lehet hogy a fényképész ft-kereskedők még fognak analógot tanulni, ezt sem tudom. Egy tény, az egész rohadt okj-s képzés egy bazi nagy bürokratikus agyrém, a tételeket olyanok találják ki, akik maximum csak messziről láttak fotográfust, nem sok köze van a tananyagnak a való élethez. Mi még duplán is szívtunk mert elkezdtünk tanulni valamit, amiről 2 hónap után kiderült hogy a vizsga szempontjából felesleges volt, ugyanis az NSZFI 2-3 hónappal a tanfolyamkezdések után bírta prezentálni a modulrendszer követelményeit - ergo addig azt tanultuk, amit az előző rendszer követelményeire alapoztak.
És valóban, már elhangzott. Ha egyéni vállalkozó vagy kell OKJ-s papír, erről megoszlanak a vélemények, elméletileg már kiválthatod a vállalkozóit (úgy tudom már a fizikai testet öltött igazolvány is megszűnt) anélkül hogy papírt mutatnál be, de ha ellenőrzést kapsz később be kell tudnod mutatni. Ehhez képest hallottam olyat ismerősöktől, hogy vállalkozóit akartak kiváltani fotózásra az elmúlt pár hónapban és mégis kérték a papírt ott helyben. Magyarországon simán elképzelhető hogy az ügyintéző kollegina nincs tisztában a megváltozott szabályokkal, bár ez valahol lényegtelen, mert a papír így is úgy is előbb utóbb kelleni fog.
Ugyanígy a cégek esetében is. Kft,kkt,bt tevékenységi körként felveheti a fotózást, adhat róla számlát, de ha egyszer jön egy ellenőrzés, meg fogják kérdezni, hogy no és melyik alkalmazott, ügyvezető vagy tulajdonos tud felmutatni egy okj-s végzettséget? Valakinek a cégnél kell legyen. Erre is hallottam ellenérvet, egyesek azt mondják hogy veszélyes szakmáknál kötelező csak, pl villanyszerelő, de én ezt - ismerve a magyar bürokráciát - esélytelennek tartom, már csak azért is mert ez sima boltot, például divatáru üzletet, vagy bármilyet csak úgy üzemeltethetsz, ha legalább egy eladónak van kereskedelmi végzettsége. Márpedig a bolti eladó ritkán veszélyes szakma...legalábbis a közösségre nézve :)
Próbáld megérteni, én nem a megapixelek tucatban mérhető számának keveslésével vitatkozom, hanem a következtetéseid, hogyismondjam udvariasan? - tudománytalanságával. Az az érzésem, hogy tolómérő működési elvét nem ismered, és szerintem a fogalmak használata körül is nagy slendriánságok akadnak.
A tolómérő ugyebár egy mechanikus mérőeszköz. A "felbontását" nem az esztergályos szeme határozza meg (bár kétségtelen, hogy a kettő között összefüggésnek kell lenni, hiszen felesleges olyan műszert alkotni, amit képtelenek vagyunk leolvasni) hanem a tolómérő kivitelezésének precizitása. Ennek vannak technikai és észszerűségi határai. A durva tolómérők 0,1mm körüli pontosságot ígérnek, az átlagosnak mondható jobbak azt, amit Te alapvetésnek vettél, de a jobbak a 0,02-os pontosságot is hozzák. Sőt, lehetne készíteni még pontosabbra is, éppen csak nincs értelme (nagyon nagy felületi pontosság, ráadásul a használati kopásból eredő pontatlanság nagyon hamar leamortizálná. 0,01 mm alatti tartományhoz ott a mikrométer, azok között akad 0,002 pontosságú is, és az ugyanúgy a finommechanika által létrehozott mérési mód, amiből nem következik, hogy a szem abban a tartományban "otthonosan mozogna". És nem véletlenül használom ezt az idézőjeles fogalmazást, mert az emberi látás, az sem nem analóg fényképészet, sem nem digitális. Ha jelölni akarod az észlelés határait, akkor pontosan kellene definiálnod, hogy miről beszélsz? Mert nem mindegy, hogy pontokról, vonalakról, egy vonalról, több vonalról, kontrasztról, színekről beszélsz-e? Az én gyakorlati tapasztalatom szerint, optikai segédeszközök nélkül, a legkisebb mérettartományt (ezredmm-ről beszélek) a fény felé fordított élvonalzó segítségével lehet észlelni. De ez annyit tesz, hogy a résen átszűrődő fényből egy gyakorlott szaki következtetni tud a rés méretére. És zárójelben, a tapintás is hihetetlen finomságokra képes, hiszen még egy polírozott felület közötti minőségkülönbséget is képes érzékelni az ujjbegy. Ettől függetlenül, ezek elég korlátos érzékelési módok, számolni nem tud vele az ember, csak összehasonlítani.
Hogy értsd: ha a te honlapbeli állításodból indulok ki, vagyis: " miliméterenként 20 pontot képes megkülönböztetni" - mármint az emberi szem. Könnyítsük a helyzetünket azzal, hogy a pontok között kellő kontraszt feltételezünk, sőt, legalább egy irányban legyen kiterjedése, legyen a pont inkább vonal. Szerinted, ha húzunk húsz darab vonalat egymás mellé (10fehér 10fekete) egy mm-en belül, azt Te szabad szemmel meg fogod tudni számolni? Vagy akár csak azt, hogy nem 20, hanem 18 vonal van? Nekem efelől erőteljes kétségeim vannak, de miután én a kétségeimmel is "beérem", mert annyira azért nem izgat a dolog, meghagyom neked a tesztet, ha van hozzá kedved.
De kipróbálhatod azt is, hogy az adott négyzetmm-es területre "felrajzolsz" 4 sakktáblát, vajon azt is meg tudod-e különböztetni a sima vonalaktól?
Én éppen 10 éve vettem az első digitális gépemet, az 4mpixeles volt, éppen megjelentek a 6mp-es tükörreflexesek (és már a spájzban volt az 1Ds, ha jól emlékszem 12Mp-lel...) Nem nehéz felidézni a korabeli analog/digi vitákat, akkor a tizenegynehányas-húszas értéket "követelték" az analóg-pártiak.
Ahogyan közelít a digitális technika, úgy duplázódnak az elvárások :)
Egyébként dehogy lehet a tolómérővel 0,05 mm pontossággal mérni! Azzal a tolómérővel lehet 0,05 mm pontossággal mérni, amelyiknek a nóniusza olyan. Akár kisebb, akár nagyobb pontosságú gyártmány is van, és volt mindig.
Jellegzetes magyar tulajdonság, a kiigazítást ignorálni, sőt, még büszkélkedni is vele.
Én voltam az egyik, aki írtam. Valami sületlenséget válaszoltál nekem is. Ha nem szédítenéd itt a népet, hagytam is volna, aki nem akar látni, az nem akar látni, menjen a falnak.
Ezzel pedig kétségtelenül 0.05mm pontossággal lehet mérni, ez is tény.
Csakhogy a nóniusz skálával, mint erősítővel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez a tolómércés példám valamiért már többeknek nagyon szúrta szemét. Miért is? Először is, mert a hagyományos mechanikus tolómércét az egész világ ismeri, és sok évtizedig vagy akár egy évszázadig használta. Ez tény. Ezzel pedig kétségtelenül 0.05mm pontossággal lehet mérni, ez is tény. Azt már többen vitatták, hogy ebből közvetlen következtetést lehet -e tenni a fotók szükséges felbontására. Én a példámmal csak rámutattam, hogy a 0.05mm-t bizony az emberek többsége látja.
Írásom óta eltelt néhány év.
És láss csodát, a digital fotólabor www.dfl.hu bevezette az 508dpi felbontású levilágítást. Mivel már régebben is kaptam ilyen, a felbontás szükségességét vitató kritikát, gondoltam kipróbálom, valóban tudja-e a fotólabor az 508DPI felbontást, és ez látható-e a képen? Az egyik nagyításomnál próbaképpen photoshoppal tettem egy 1x6 pixel és egy 2x6 pixel vonalkát a képre. Nem szóltam róla senkinek. Akkor döbbentem meg igazán, amikor mentem a képekért. A laborosok figyelmeztetés nélkül is észrevették a ,,karcot"! Először azt hitték, ők hibáztak, de hamar kiderült, én tettem a képre a karcokat. :) Később több embernek is megmutattam, és egyértelműen látták az egy pixel, 0.05mm széles vonalat. Ez bizony azt jelenti, hogy az 508 dpi felbontású levilágítás egyáltalán nem szükségtelen és indokolatlan. (A labor sem miattam fejlesztett, hanem mert igényesek a munkájukra.) Ja és ha ilyen magasra tesszük a mércét, akkor a 12 megapixeles kép csak egy 21 centiméteres levilágításhoz elég? Hát ciki. Mindenesetre tisztán látszik, hogy középformátum, vagy a hamarosan érkező 34 Megapixel körüli felbontás egyáltalán nem indokolatlan. Az hogy ez sok embernek nem kell, az egy dolog, de aki a csúcsok felé törekszik, annak erre is gondolni kell. A fotó nem nyomat, már most is nagyon finom felbontásra van lehetőség. Sajnos az emberek többsége szükségét érzi annak, hogy amit nem tud elérni, arról megmagyarázza (saját magának is) hogy az szükségtelen. Szóval tény, hogy a nagy 20 Mpixel feletti felbontás a kiállítási méretű fotókon látszik.
Néhány napja én a honlapodra keveredtem, (amikor beütöttem a keresőbe a 424dpi kifejezést) és olvastam "érdekeseket"...
"Akik ismerik a hagyományos, nem digitális kijelzésű tolómércét, azok tudják, hogy ezzel az eszközzel 0.05 mm pontossággal lehet mérni. Vagyis egy átlagos esztergályos szeme legalább 0.05mm felbontású, tehát miliméterenként 20 pontot képes megkülönböztetni."
Szerintem, ezt inkább ne tanítsd majd a jelentkezőknek. És miután erre a félrersikerült állításra épül fel a cikk logikai gerince, így a következtetéseid is tévesek - szerintem. Pontosabban sokkal árnyaltabbak, szubjektívebbek, mint azt műszaki módon Te láttatni szeretnéd.
Ha valaki úgy érzi, szeretne könnyen és gyorsan fotózást tanulni, akkor jelentkezhet nálam egyéni, vagy 2-3 fős oktatásra. További információ a honlapomon: www.fenykepes.hu
