"Aki nem hisz a bizonyítékoknak, annak nem lehet bizonyítani."
Na akkor elő végre azokkal a bizonyítékokkal! Ne titkolózz tovább! Hosszú mellébeszélésed a csillagászatról azt sejteti, hogy nincsenek bizonyítékaid.
1. Mi a francot kicsinyit a "d" a holdban, mint kicsinyitő képző??? Mert az abszolút hamis analógia, hogy "francia soleil (< vulg. lat. solellus 'napocska')".
2. "Az egyelemű személynevek korszakának leggyakoribb magyar típusát alkotják a kicsinyítőképzős alakulatok."
Egy birtokos személyragot kicsinyítőképzőnek beállítani, már ne is haragudj, de égbekiáltó dilettantizmus.
3. Anonymusnál teljesen egyértelmű, hogy a többek között kicsi jelentésű "bors"-ról elnevezett Borsod-ról beszél; a d itt helynévképző, mint sok más hasonló helynevünkben.
Si tacuisses, philosophus mansisses. Bizony hogy volt ilyen. A sorsa úgy alakult, hogy személznévkézővé alakult, mejd ennek révén helyneveink őrzik.
Köznévben az említett hold mellett őrzi pl. az apród, a személynevek között az Árpád (árpácska), a helynevek közül a Borsod.
Aki nem hisz a bizonyítékoknak, annak nem lehet bizonyítani. Erre céloztam: hiába mondanám a Föld lapossága elleni érv az, hogy gömbölyűnek látták az űrből, erre te -- mint szeptikus -- jöhetnél azzal, hogy nem is jártak emberek az űrben: Gagarin és Armstrong is csak kitalációk voltak. Stb.
Amúgy az égitestek mozgására is lehet modellt adni geocentrikus és lapos Föld képzetén alapuló világképpel is. Kopernikusz sem nem azért volt meggyőzőbb, mert pontosabb magyarázatot adott volna, hanem azért mert egyszerűbbet, a tudomány szabályaihoz jobban illeszkedőt. Aki nem tudja értékelni a fizikában szokásos érveket, azt Kopernikusz ma sem győzi meg; aki nem tudja értékelni a nyelvtudományban szokásos érveket, azokat a -d deniminális nomenképzőről eddig rendelkezésre álló irodalom sem győzi meg...
Te is csak egyszerűen ellenkezel, lehetőleg kívül maradva mindazon, ami nyelv lehetne
> A felsorolt példák közül a hold (...) nem értelmezhető kicsinyítő képzőnek
Már miért ne? Ez égitestek esetén a kicsinyítőképző, mint rögzült formáns adatolható, vö. francia soleil (< vulg. lat. solellus 'napocska'), szlovák slnko 'ua'.
> az Árpád d-je nem értelmezhető kicsinyítő képzőnek
Mér miért ne? Az egyelemű személynevek korszakának leggyakoribb magyar típusát alkotják a kicsinyítőképzős alakulatok.
> az apródnál szintén nem, hiszen akkor az apród jelentése "nagyon parányi" lenne.
Már miért? A manöken tán 'törpe' jelentésű (< holl. mannikin 'emberke')? A jócskán határozószó pedig az jelenti ugye, hogy 'kicsit jól'? Vélem, nem tudod, mit takar a kicsinyítőképző fogalma...
(Egyébként az apród az ógörög paidion tükörfordítása, amely az ógör. paisz 'gyermek' szó kicsinyített formája. A paidion átvétele az olasz paggio és ebből a francia-angol page 'apród' szó.)
> A d mint helynévképző létét nem vitatom, hiszen ezt számos példa támasztja alá (pl. a Borsod is).
Érdemes meghallgatni erről Anonymust, neki még az volt természetes, hogy a Borsod név végén kicsinyítőképző van, nem az, hogy helynévképző: "Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt (= paruum fuerit)."
A személynevek mindenféle képzési eszköz nélkül való helynévvé válása egyébként a korai magyar települések egyik legbiztosabb markere. Ha ezt kilövöd, akkor kilövöd pl. azt a fő nyelvészeti érvet, amely a magyrok elsődleges megtelepedését bizonyítja a Kárpát-medence különböző részein. Ezek között vannak a -d végűek is, mint kicsinyítőképzővel képzett személynevek. Esetünkben a Bors személynév és kicsinyített formáinak helynévi maradványai: pl. (1) kicsinyítő képző nélkül: egyrészt maga a régi Bars vármegye, Bors 'Borş, Ro'; (2) -d kicsinyítőképzővel: Borsod vármegye, Bácsborsód (ezt népetimológia alakította át Borsodból); (2) -a/e kicsinyítőképzővel: Barsa 'Csökmő része', Borsa 'Borşa, Ro' (vmint Kolozsborsa, Nagyborsa, Szádvárborsa); (3) -s/cs kinyinyítőképzővel: Borsosgyőr 'Pápa része'.
A felsorolt példák közül a hold és az Árpád d-je nem értelmezhető kicsinyítő képzőnek, az apródnál szintén nem, hiszen akkor az apród jelentése "nagyon parányi" lenne.
Mi a bizonyíték, hogy létezett d kicsinyitőképző?? Olyan bizonyítékra gondolok, aminek a vizsgálata alapján bármikor bárki elismerheti, hogy létezett d kicsinyítőképző, nem pedig olyan bizonyítékra, hogy "a nyelvészek megállapították", vagy "ez van a lexikonban".
A d mint helynévképző létét nem vitatom, hiszen ezt számos példa támasztja alá (pl. a Borsod is).
Si tacuisses, philosophus mansisses. Bizony hogy volt ilyen. A sorsa úgy alakult, hogy személznévkézővé alakult, mejd ennek révén helyneveink őrzik.
Köznévben az említett hold mellett őrzi pl. az apród, a személynevek között az Árpád (árpácska), a helynevek közül a Borsod.
a baszkon kivul csak egy nemzet volt ugyanott Europaban mar a romaiak elott is Ebben azért kételkednék. Szerintem pl. a kelták (Írország, Wales) és a számik (lappok) is ott voltak már akkor is a jelenlegi helyükön.
Ribáry a századforduló körül írt egy baszk nyelvkönyvet, (az egyik elsőt a világon) ami beszerezhetetlen, szerintem a Széchenyi Kvtárból is ellopták. Nem bizonyítja a baszk-magyar nyelvrokonságot, mivel nem is lehet, de akkoriban ez kedvelt hipotézis volt.
Par eve kulfoldon tanultam, es a kollegiumban tobb baszk hallgato is volt. 1-2-vel joba lettem, ok is rokonszenvesnek talaltak, es mint mondtak, naluk a baszk iskolaban azt tanitjak: a baszkon kivul csak egy nemzet volt ugyanott Europaban mar a romaiak elott is - nem talaljatok ki, a magyar. hogy ezt honnan szedtek, nem tudom. valami helyi dako-roman elmelet?
- A baszkban főnév (pontosabban: főnévi csoport) csak ritka és jól körülhatárolt esetekben nem állhat determináns nélkül, így nem létezik "Almát eszem" típusú kifejezés csak "Egy/az almát eszem.".
[* Nem kell determináns: tulajdonnevek esetén (ezek ui. determináltak), a határozói használatú -z instrumentálisrag előtt (pl. euskaraz 'baszkul', eskuz 'kézzel'), ill. Lehendakari izendatu zuten 'Elnökké nevezték ki' típusú névszól állítményokban.]
- A baszkban nincs jele a többes számnak: a névelő alakja tér el egyes, ill. többes számban (egyes számban -a, többes számban abszolutívuszban -ak, a többi esetben -e [többes számban speciális közelre mutató névelői forma van: -ok ill. -o; ilyen megkülönböztetés van a macedónban is]).
- Meg kell említeni, hogy a baszk is ismeri a nyelvtani nemet:
* Kifejezi az élő-élettelen kategóriát: a helyragoknál a főnév (főnévi csoport) és a rag közé élőlények esetén egy -ga- toldalék ékelődik be (egyes számban opcionálisan). A felosztás nyelvtani jellegére utal, hogy az élő és élettelen közti különbségtétel nem teljesen biológiai alapon történik, pl. az ideia 'ötlet, idea' szó élőnek számít. Ugyanezek toldalékoknál élettelen esetben -ta- morféma szúródik a rag elé, ha a főnév (főnévi csoport) nem visel többes számú névelőt.
* Tegezett egyes szám második személyű ergatív ("nork") és datív ("nori") ragozásnál eltérőek a személyragok a biológiai nem szerint: hímnemben -k/a, nőnemben -n/na, pl. Ni hiri etorri natzaik 'Én hozzád [férfihez] jöttem', ill. Ni hiri etorri natzain 'Én hozzád [nőhöz] jöttem'. (A baszk mondatok analízise: Ni hi|ri etorri na|tzai|k 'Én te|nek jött én|van|neked(hím)')
> Nincs nyelvtani nem, (ilyen téren, hogy állunk a sumérral?)
A sumerben volt nyelvtani nem: az élő és élettelen megkülönböztetése.
> Alanyi és tárgyas igeragozás, plusz még kétféle is.
A baszk ergatív nyelv, a magyar nem. (Ez a kétféle "tárgyas ragozás" élesen megkülönböztetendő). Ha viszont ilyen téren mocorgunk, akkor inkább inkorporáló sajátoságai vannak, mert egyes igék a "direkt tárgy" és az "indirekt tárgy" számát személyét kifejezik.
Most kicsit komolyabbra hangolom baszk gondolataimat: Pusztai Jánosnak a hetvenes évek/nyolcvanas fordulóján a Gyorsuló idő sorozatban (Magvető) megjelent egy igényes, de nem szakembereknek szóló kis könyve a Finnugor-Magyar nyelvrokonság magyarázatával. Ebben 20 pontban csoportosította-sorolta fel a legfőbb bizonyítékokat. Megszámoltam, megnéztem: a húszból tizenhét (17) pontosan ráillett a törökre is! - Ebből semmi elhamarkodottságot nem vonnék le, csak Onogur fura módon kifelejtette az agglutinálók közül az egyik legnagyobbat, a török nyelvet és jó sok rokonát. Megjegyzem még, hátha valaki nem tudja, hogy a törökben még pontosabb magánhangzó-illeszkedés van, mint a magyarban.
Na de ez azért a szakmában elég ismert, mi ássunk érdekesebb vizekre (na ez is tetszik, én találtam ki most!) - és rokonkodjunk a baszkkal, holnap mrllékelek echte euskara szövegeket.
Én is közreadom a kis gyűjteményemet, mely a napnál fényesebben igazolja a rokonságot:
Agglitunáló nyelv, mint a dravida is, de van ilyen az ausztrál nyelvek között is.
Nincs nyelvtani nem, (ilyen téren, hogy állunk a sumérral?)
Alanyi és tárgyas igeragozás, plusz még kétféle is.
Ők is szeretik az ikerszavakat, de hol nem.
És a fő érv: Sebestyén Márta baszk sziveket melengetően tud népdalokat énekelni.
Szerintem az angol a legrokonabb nyelvünk. Hol találunk még ennyi szóegyezést, mint alant:
wait -- vár
busy -- buzgó
way (út) -- visz, vezet
moss, mash, mud -- mos
ten -- tíz
hour -- óra
bear -- bír
fear -- fél
boy -- pulya
orphan -- árva
lock -- lakat
eat -- enni
yoke -- iga
waste -- veszt(eget)
wall -- fal
thou -- te
neck -- nyak
hair -- haj
leg -- láb
foot (láb) -- fut
fang (agyar) -- fog
apple -- alma
belly -- bél
hear -- hall
say (mond) -- száj
see (lát) -- szem
chicken -- csirke
wild -- vad
lean -- lejt
loose -- laza
kid -- gida
collar -- gallér
water -- vödör (víz :o)
groat -- garas
suck -- szop, szív
hit -- üt
sorrow -- szomorú(ság)
kitchen -- konyha
home -- hon
field -- föld
house -- ház
knit -- köt
ewe /ju:/ -- juh
bean -- bab
buck -- bak
ball -- bál
brotherly -- baráti
brown -- barna
brave -- bátor
buffalo -- bivaly
bend -- bog
bug -- bogár
berry -- bogyó
bobble -- bolyt
bat -- bot
bubble -- buborék
globe -- gömb
lodge -- lak
lamp -- lámpa
leaf -- lap
clinch -- kilincs
circle -- karika
whale (cet) -- hal
harsh -- harsány
Elnézést kérek az érintettektől, hogy Testaccio Rabját Onogurnak addresszáltam: régi rossz szokásom a nevek keverése. Most KisPiramis is tett róla, hogy még konfúzabb legyek...
Sőt, még ha hozzávesszük, hogy a bolgároknak is piros-fehér-zöld zászlójuk van, ők is ismerik film és dokument szavakat (igaz most cirill betűkkel írnak: филм, документ), sőt anno együtt legeltettük a lovainkat -- mint onogurok -- Kuvrat birodalmában.
Ne feledkezzünk el a malgasokról sem: ők is piros-fehér-zöldek, Madagaszkárnak volt magyar uralkodója, és az sem véletlen, hogy a két ország neve is nagyon hasonló. Továbbá olyan feltűnő szókincsbeli egyezések vannak (a filmet és a dokumentumot leszámítva), mint soa 'szó', izeo 'ez; "izé"' (nem számítva az olyan jelentésváltozást szenvedett szavakat mint kapa 'vág'), ill. a strukturális megfelelések sem hiányoznak pl. ismeri a birtokos személyragokat.
[Mielőtt a fentieket valaki komolyan venné, kiteszem ide a smileyt ;-))]
Azért az előtártad egyezések értékelésekor nem árt figyeleme venni az alábbiakat:
- A magyar hold szó jelenlegi alakja hiperurbanizmus eredménye: eredeti formája hód (> hó 'hónap' + -d kicsinyítőképző). Az -l szervetlen betoldás benne mint a szintén köznyelvi boldogban, valamint az álcs 'ács'-féle népnyelvi szavakban. A holt viszont a (meg)hal ige befejezett melléknévi igeneve. Tehát az előbbiben történetileg nincs "l", az utóbbinban pedig "t", így a baszkkal való párhuzam a múltban nem állt fent.
- Minden szentnek maga felé fajlik a keze. Ha Ribáry nem magyar lett volna, hanem pl. cigány, akkor biztos azt veszi észre, hogy mindkét nyelvben két birtokos eset van: egy, amely inkább birtokos jelzőt alkot, ill. egy, amely inkább tulajdonlást fejez ki. Az előbbi esetén teljes egyezés van, mindkét nyelvben -ko/go az alakja, az utóbbinál a baszk -en raggal a cigány többes számban mutat igen hasonló -en/an alakot. Sőt a baszk benefaktív eset (vö. magyar számára, részére névutó), ill. az ennek megfelelő cigány datívusz szerkezete is hasonló: az eset toldaléka a tulajdonló birtokos esethez járul (b. -en|tzat, c. -en|ge).
Ennek ellenére nem mondhatnók, hogy a baszk meg a cigány rokon lenne: ennek kimondásához "tömeges" és "rendszerszerű" egyezések kellenek mind lexikálisan, mind strukturálisan.
Az olasz zászló szintén a piros, a fehér és a zöld színeket tartalmazza.
A film szó olaszul film, a dokumentum olaszul documento. Ebből pedig napnál világosabban következik a magyar és az olasz (és még néhány tucat) nyelv rokonsága.
