"Az igaz keresztény betartja a politikai hatalom (lényegében a sátáni
hatalom) összes olyan utasítását, amely nem ellenkezik Isten szavával. Tehát adót fizet - holott a pénz egy sátáni dolog,"
A pénz miért sátáni dolog?
Ha nem lenne a pénz, hogyan jutnál élelemhez?
Vadásznál?
Micsoda szentségtörés az, amikor pénzt gyűjtenek egy templomban?
Nem a pénz, ami sátáni dolog, hanem ha az ember rossz célra akarja azt használni.
Ez lehet akár az Istenbe vetett hit is.
Ezt is ki lehet sátáni módon használni.
"Az igaz keresztények ugyanezt a mintát követik. Betartják a hatalom utasításait, sőt azt a legjobb tudásuk szerint szolgálják, addig, amíg az nem kerül szembe Isten egyértelmű utasításával."
És ki mondja meg, hogy mi Isten egyértelmű utasítása?
Nyílván a hatalom.
Ha meg háború lesz belőle, nem a hatalom a hibás hanem a Sátán.
Szvsz ez a Swedenborg is megérdemelt volna egy lassított kivitelű karóbahúzást a hülyéskedése miatt, mert lehetnek érettlenebb lelkek akik komolyra veszik. Én is olvastam pár sort vallásról, istenről, annak szolgáiról, a háborúról és a katonákról:
------------------------------------------- Az emberek gyilkolásának előkészületei mindig is az isten nevében zajlottak le, vagy általában valami képzelt felsőbbrendű lény nevében, akit az emberiség kitalált magának, és megteremtett a saját képére és hasonlatosságára. A régi föníciaiak, mielőtt elvágták foglyaik nyakát, éppoly ünnepélyes istentiszteletet rendeztek, mint néhány ezredévvel később az újabb generációk, mielőtt hadba vonultak volna, hogy tűzzel-vassal kiirtsák ellenségeiket.
A guineai és polinéziai szigetek emberevői, mielőtt ünnepélyesen felfalnák a foglyaikat, illetve a használhatatlan embereket, mint például misszionáriusokat, utazókat, különböző kereskedelmi cégek ügynökeit vagy egyszerűen csak az odatévedt kíváncsiakat, először is áldozatot mutatnak be isteneiknek, a legkülönbözőbb vallási szertartások közepette. Mivel az ornátus kultúrája még nem jutott el hozzájuk, erdei madarak tarka tollaiból készült koszorúkkal ékesítik az ülepüket.
A szent inkvizíció, mielőtt elégette volna áldozatait, ünnepélyes istentiszteleteket és szentmiséket celebrált.
A gonosztevők kivégzésénél mindig közreműködnek papok is, akik jelenlétükkel meglehetősen terhére vannak a delikvensnek.
A szerencsétlen egyént Poroszországban hóhérbárd alá vezette a lelkipásztor, Ausztriában akasztófához a katolikus pap, Franciaországban guillotine alá, Amerikában villamosszékbe, Spanyolországban egy fotelba, amelyben egy elmés szerkezet megfojtotta, a régi Oroszországban szakállas pópa kísérte a forradalmárt, és így tovább.
Ezenközben mindenütt a feszülettel manipuláltak, mintha azt akarnák mondani: "Neked csak a fejedet vágják le, felakasztanak, megfojtanak, tizenötezer voltot eresztenek beléd, bezzeg ennek mit kellett kiállania."
A világháború nagy vágóhídja sem nélkülözhette a papi áldást. Valamennyi hadsereg tábori lelkészei imádkoztak, és tábori miséket celebráltak annak a félnek a győzelméért, amelynek a kenyerét ették.
A lázadó katonák kivégzésénél megjelent a pap is. A cseh légionáriusok kivégzésénél is ott volt a pap.
Semmi sem változott azóta, hogy a rabló Vojtěch, aki később a "szent" előnevet kapta, közreműködött a balti szlávok gyilkolásában és kiirtásában egyik kezében karddal, a másikban kereszttel.
Mint a marhák, úgy mentek az emberek egész Európából a vágóhídra, ahová mészáros-császárokon, királyokon, elnökökön s más hatalmasságokon és hadvezéreken kívül az összes hitfelekezetek papjai is terelték őket, áldásukat adva rájuk, és hamis esküt véve tőlük, hogy "szárazföldön, levegőben és tengeren satöbbi, satöbbi".
Tábori misét két alkalommal celebráltak. Először, amikor egy csapat kiment a frontra, azután a front közelében, a véres mészárlás és öldöklés előtt. Emlékszem, hogy amikor egyszer egy ilyen tábori misén voltunk, egy ellenséges repülőgép éppen a tábori oltárra ejtette a bombáját, és a tábori lelkészből semmi se maradt néhány véres rongyon kívül.
Azután sokat irkáltak a vértanúságáról, miközben a mi repülőgépeink hasonló dicsfényt készítettek a másik oldalon tevékenykedő tábori lelkészeknek. Mi rettenetesen mulattunk ezen, és az ideiglenes kereszten, amelynek a tövébe a tábori lelkész maradványait eltemették, az éjszaka folyamán a következő sírfelirat jelent meg:
Az égbe minket küldtél, s te nem hitted, pajtás, hogy onnét te is fogsz valamit kapni, de míg nekünk ígérted, rád pottyant az áldás, és nem maradt belőled csak egy pacni. -------------------------------- (J. Hasek)
Muszáj vagyok én is ellentmondani Neked e témában. Egy halottidéző soha nem tud olyanokat írni, mint Swedenborg. De Te - amint látom - még fiatal vagy és heves....
Ugyan magyarázd már meg, hogy Isten milyen alakban volt Látható, és Jézus, akit a Pesta gywerek sohasem látott..., hogy eldönhesse, hogy ki ki, a jobb és bal oldalát Isten és Jézus esetében, az Estván gyerköc! Megnyílt az ég?, mintha az egy ajtó, dekorációs vászon lenne csupán, bár a NASA sem tud róla! Igaz vannak festmények, képek, szoborzatok, domborművek, amik segítik az illúzionált gondolatiságokat.... Isten dicsőségét lehet látni, vagy akárminő dicsőséget?
A pszihiátriai kórtörténetek olvasatában vannak ilyen psztihés képzetek....., de álmokban is....
Idézek Swedenborg: A cselekvo szeretet tana-c. írásából, ami számomra a legjobb felelet a hadviselés hívőkben felmerülő dilemmájára. A teljes megértéséhez, ajánlatos elolvasni az egész füzetet. (http://emanuelswedenborg.tripod.com)
"130. Az közjó abban áll, hogy egy társadalomban vagy királyságban : 1. legyen jelen az Isteni Lényeg az emberek közt 2. legyen jelen a törvény az emberek közt 3. legyen jelen az erény az emberek közt 4. legyen jelen a kitartó szorgalom, a tudás és becsületesség az emberek közt 5. legyenek meg az alapveto életfeltételek 6. legyenek meg az alapveto munkafeltételek 7. legyenek meg az alapveto védelmi feltételek 8. legyen elegendo bőség, mert ez utóbbi három feltétel csak általa teljesülhet.
131. Mivel a közjó ezekbol áll össze, az nem lehetséges, hogy csak úgy önmagából kifolyólag lépjen működésbe, hanem egy közösség egyénein keresztül, az általuk meghozott jó haszon arányában. Mert még az Isteni Lényeg is lelkipásztori közvetítéssel, a törvény ereje köztisztviselők és bírák közremuködésével, az erkölcs az Isteni Lényeg és a törvény ereje által lép érvénybe, az életfeltételek pedig a
munkálkodásból és üzleti tevékenységbol adódnak, és így tovább...
134. (II.) Az egyedi ember által kimunkált hasznos javak összessége-ami a közjó éltető forrása- nem más, mint a lelki szolgálattevés, a szeretettel ellátott tisztviseloi teendok, valamint a hivatások, ill. szakmák sokszínusége.
Lelki szolgálattevésrol a dolgát hűséggel végző papság esetében beszélünk, tisztviselői teendők esetében a polgári közintézmémyek sokaságára gondolunk, szakmákon a kézmuvesek, mesteremberek különbözo tevékenységét értjük, melyek sokrétuek, hivatáson az üzleti, szolgálati és kereskedelmi ügyeket lebonyolítók mnukálkodását. E négyből áll össze az állam, ill. a társadalom.
135. A lelkipásztori hivatalokban lévők gondoskodnak az Isteni Lényeg jelenlétéről, a polgári hivatalokban serénykedők a törvény és erényesség, úgyszintén a szorgalom, az ismeret és becsületesség jelenlétéről, a mesteremberek az élethez szükséges dolgok meglétéről, a kereskedok a sokféle foglalkozáshoz szükséges dolgok meglétéről, a katonák az alapvető védelem meglétéről, s ez utóbbi szolgálja azt a célt is, hogy meglegyen a bőség, amit a földművesek teremtenek elő munkájukkal...
164. [(5.)] A hadvezérnél lévo szeretetről Hadvezéren a sereg legfobb parancsnokát értjük, a királyt, fővezért vagy az általuk kinevezett, a hadsereg élén álló személyt, aki tőlük fogadja az utasításokat. Ha az Úrhoz odafordulván maga mögött tudja gonoszságait, amik bűnök, és ha vezetoi és parancsnoki tisztében az ügyek iránt odaadással, őszinteséggel és hűséggel viseltetik, akkor a haszon gyümölcseit érleli, amik valójában a szeretet jóságai, melyek felett szüntelenül elmélkedik, alkalmazkodik hozzájuk, majd azokat tettekre váltja s így igaz szeretetté alakul át. Legyen akár király, akár fővezér, nem a viszályt, hanem a békét kedveli, még a háború idején is. Csak akkor vonul hadba, ha országát támadás éri, ílyenkor nem agresszor, hanem védelmező. Utána, persze, amikor már javában dúl a harc, ő is támadásba lendül, mert a védelemhez épp ez szükségeltetik.
Ütközetben, hacsak másmilyennek nem született, vitéz és rettenthetetlen, ám csata után jámborságot és irgalmasságot tanúsít; ha előzőleg oroszlánként küzdött, utóbb szelíd bárányhoz hasonlatos. Nem ujjong, amikor legyőzi ellenfelét, és nem sütkérezik a győzelem dicsőségében, hűséggel figyelmez seregére, ahogy egy családapa ügyel gyermekeire és házanépére; szeretettel van minden egyes embere iránt, mikor az odaadással és derekasan teszi a dolgát, és sok más ehhez hasonlót cselekszik. Fortélyossága pedig tulajdonképpen nem is fortélyosság, hanem inkább elővigyázatosság.
165. [(6.)] A hadvezér tisztjeinél lévő szeretetről A tisztek közül bármelyik élő szeretetté lehet- ami a menny angyala- ha szemét az Úrra szegezve eláll az aljasságtól, nehogy istentelent cselekedjen; becsülettel, méltósággal és illendoen hajtja végre parancsba kapott feladatát; olyankor a hasznosságból fakadó jót teszi, ami a szeretetből szökken szárba; elméje ezekben a jóságokban lakozik és ha folyamatosan ilyen állapotban van, az elme a szeretet alakját képezi. A katonatiszt számára a felebarát a haza ; szellemi értelemben a haza megvédelmezése a leigázás és kifosztás elhárítása; nincs benne hamis
diadalérzet, ha nincs érdemi része az események menetében, és akkor sem, ha mégis megtett valamit, ami elismerést érdemelne, mivel arra gondol, hogy egyszeruen csak a kötelességét teljesítette; ez békéssé teszi elméjét, és nem becsvágyóvá. A háborúban szeretettel viszonyul az alá beosztott katonákhoz gyorsaságuk, hűségük és engedelmességük miatt; gondoskodik róluk, és ugyanúgy jószándékkal van irántuk, mint ahogy sajátmaga iránt, hiszen az ő áldozatukon át vívja ki saját elismerését, mert a hadvezért illeti meg a haszon és becsület dicsösége, s azok, akikben a szeretet ölt testet, a dicsőséget a hasznosságban, s nem a becsületben látják. A tisztekre is az áll, ami a hadvezérekre, azonban
különbség rejlik a parancs indítékában. Ilyen hadvezéreket láttam a legfelsőbb mennyben; és másmilyeneket is - a pokolban.
166. [(7.)] A sorkatonánál lévo szeretetről A katona, aki az Úrra tekint, a gonoszságot bunként kerüli és tisztességgel, az igazsággal és becsülettel összhangban végzi feladatát, szintén szeretetté lesz (és ebben nincs személyválogatás), ha a törvényellenes fosztogatás borzalommal tölti el és a jogtalan vérontástól irtózik; nem úgy a harcban, ahol nem érez viszolygást, mivel az ellenségre van gondja s annak vérét venni kívánja, ám a küzdelem befejeztét jelző dobpergés véget vet a heves indulatnak, s akkor azonnal eláll az öldökléstől. A győzelem után a hadifogolyban meglátja a felebarátot, a nála lévő szeretet természete szerint. Ütközet előtt az Úrhoz emeli fel elméjét, és életét az ő kezébe ajánlja; miután ezt megtette, gondolatai ismét a test régióiba szállnak alá, és ő maga bátorságosan lakozik, ám a vitézség mögött önkéntelenül is kifejti hatását az Úr jelenlétének tudata: ha leteszi életét, Elébe teszi le, ha pedig megmarad, őnéki marad meg."
Ha jobban elgondolkozol, láthatod, hogy Te átlendülsz a ló túlsó oldalára. Mégpedig azzal a minduntalan újra felvetődő igénnyel, mintha e földön lehetne tökéletes gyülekezet, tökéletes hívő. A "megszentelődés" - a Biblia szerint - egy folyamat, amely ezen a földön nem, csak a halál után éri el beteljesedését. Ezért van az, hogy akik a "menjetek ki a megromlott egyházból" jelszót teszik magukévá, szinte mindig kudarcba fulladnak jobbító szándékaikkal, és csak a megosztottságot szaporítják a keresztyének között (pedig eredetileg éppen az ellen akartak harcolni).
Ahol emberek élnek, ott mindig is lesznek "emberi" szervezetek, így az egyházat illetően is.
Ez a dolog - mint az élet oly sok dolga - bonyolultabb ennél. Amikor hadba megy egy ország, akkor az egyes személy értéke - minden fontossága mellett is - háttérbe szorul. Ez kiviláglik a Biblia tanításából, felfogásából is. Ilyen alapon lehetne tovább beszélni erről a kérdésről.
Nem az a kérdés merült fel, hogy "képes-e ülni", hanem "az Atya jobbján ül" kifejezés hogyan értelmezhető. Természetesen értelmezhető úgy is, hogy az öreg kaporszakállú ül a hokkedlin, Jézus meg tőle jobbra a sámlin. Azért is szeretem a Bradford-féle Bibliát, mert abban ilyen kézzelfogható és személyes tulajdonságok vannak. Álljon itt egy rövid idézet az Úr rendelkezéseiből meg a harcról ... "Az Úr és a nők" című fejezetből:
"Báruk!" - mondá az úr. "Az egész boltot rátok, emberekre bízom, én pedig a magam dolgait látom el. Mózessel együtt elvezetünk titeket az Ígéret Földjére, és Józsuéval együtt megtanítunk, hogyan agyabugyáljátok el a filiszteusokat, de vigyázzatok, ne legyen grimbusz!" "Könnyű ezt mondani" - felelé Báruk. "Könnyű megtenni is, mihelyt belejöttök egy kicsit" mondja az Úr. "De jól figyeljétek azokat a filiszteusokat, Olyanok azok akár a fehérnép. Hetenként legalább egyszer el kell tángálni őket, hogy nyugton maradjanak."
Alighogy az Úr elindult a Menny felé, a héber gyerekek máris grimbuszba kavarodtak, s nem telt bele egy hét sem, a filiszteusok máris dőzsöltek, tivornyáztak, fosztogattak a városban, és egyre nagyobb lett a zűr. "Azok a filiszteusok - mondta Báruk - nagyon cseles harcosok. Vigyázatosan kell harcolnunk ellenük, nehogy kihozzuk őket a sodrukból." A férfiak tehát megbeszélték a dolgot, és üze4ntek a fikiszteusoknak, hogy "Békin hagyunk benneteket, ha tik is minket." Hallották a filiszteusok és visszaüzentek a hébereknek: "Mi ugyan senkinek nem szándékszunk békit hagyni, de ha ti nem hagytok békit nekünk, akkor arra tifelétek egyszerre csak nagyon sok lesz az özvegyasszony ...."
Én azt gondolom erről, hogy merőben szimbolikus. Mivel Isten mindenhol jelen van, nincs jobbja és balja, nem ül és nem áll - legalábbis a keresztény felfogásban. Miért "ül" mégis? Ülni az uralkodást is jelképezi - ez nem feltétlenül hatalmi uralkodást jelent, hanem szíveken uralkodást is vagy erkölcsi vezetést, szellemi közösséget. Miért a jobboldalon? Ebben a spirituális jobbkezes és balkezes út kérdését látom, ami a legtöbb vallásban megkülönböztetődik: a tiszta és a tisztátalan, szent és profán, valamint a magyar szólás szerint is "jobbkeze valakinek". Jobbról ülni valakinek egyszerre jelent spirituális tisztaságot, szentséget, valamint felhatalmazottságot - jelen esetben azt, hogy Jézus az Atya tanításának és akaratának a képviselője, tulajdonképen egy vele amit korábban mondotta is. Nu, így oké? :-)
Az Istenről nem tudunk adekvát módon beszélni. A mi földi, emberi életünkből vesszük a képes kifejezéseket hozzá. De valójában úgy van az, ahogy Pál apostol mondja egy helyen: "amiket szem nem látott, embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek." Ezért fordul elő a Bibliában oly sokszor ez a kifejezés, amikor a jövendő életről, vagy annak a "helynek" kinézetéről beszél, ami ott van: "hasonló", "hasonlót".
Nem gondolom, hogy az Isten Igéje alapján igazad lenne. Természetesen Jézus azt a követelményt támasztotta, hogy tanítványai szeressék egymást. De sok más követelményt is támasztott tanítványaival szemben. Elsősorban, hogy higgyenek Őbenne, és engedelmeskedjenek Őneki. Na mostmár: ha hisz valaki Jézus Krisztusban a szónak bibliai értelmében, akkor az az illető már szereti is testvéreit. Persze mivel bűnös ember még mindig, megváltottsága ellenére is, ez a szeretet nem egyformán van jelen életében, hanem fokozatosan (általában) erősödik, növekszik, stb. Mivel pedig bűnös világban élünk, és a keresztyéneknek nem ki kell menniük e világból, hanem meg kell őriztetniük a gonosztól, ezért részt veszünk a világ, és benne népünk életében, hogy mint Krisztus tanítványai sóként és kovászként jelen legyünk benne hatékony módon. Itt aztán lehet beszélni a hadviselés kérdéséről is bibliai alapon. "Az igaz ember hitből él", mondja az Írás, és ebből az következik, hogy: "ami hitből nincs, bűn az". Általánosságban - ha a Bibliát nézzük - ott nincs szó "polgári engedetlenségről" ezen a téren sem. Mivel bűnös világban élünk, a háború egyhamar nem fog eltűnni a világ életéből. Természetesen kívánjuk és kérjük Istentől, hogy minél kevesebb legyen, és ha lehet, kíméltessünk meg tőle. De maga Jézus mondja, hogy bizony lesznek háborúk, stb. A keresztyén ember hadbamenése adott esetben - látásom alapján - hitbeli kérdés. Ha valakik megtehetik, hogy hitben felvállalják a bevonulási parancs megtagadását, ám tegyék. De szerintem erre a Biblia csak kivételes esetben ad alapot. És egyáltalán nem biztos, hogy igazolni fogja az illetőt vagy illetőket, mert könnyen lehet, hogy csak a maguk hitbeli felfogása alapján teszik ezt, nem pedig a Szent Lélek indításából. magyarul: elfogultságból, rosszul értelmezett kötelességérzetből. Szerintem a Biblia alapján - általánosságban - nem helyes az adott esetben való hadviselés megtagadása. Sokkal inkább fontos azonban a hitbeli érettség kérdése, amely bízik abban és számít arra, hogy Isten meg fogja őrizni őt adott esetben a harctéren is, és ha embert is kell ölnie, azt nem önmaga elhatározásából teszi, hanem egy olyan helyzetből eredő szituációban, amelyért nem ő a felelős. (Természetesen belekalkulálva az emberi hadviselés emberi jogi oldalát is, amely betartja abban a nehéz esetben is az emberiesség szabályait, tudniillik arra is vannak szabályok). (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szocializmus idején, amikor - már mint keresztyént - behívtak katonának, nem gondoltam, hogy meg kellett volna tagadnom hitbeli alapon a bevonulást. De sokkal inkább gondoltam, hogy Jézus Krisztusba vetett hitemről bizonyságot kell tennem. És amikor határőrnek akartak vinni, és ki kellett töltenem egy kérdőívet, ahol vallási kérdések is szerepeltek, én beírtam, hogy: református keresztyén vagyok. Nem is vittek határőrnek, hanem máshová. Nem volt valami könnyű az a 24 hónap, de nem származott belőle sem testi, sem lelki károm. A zseb-Újszövetséget végig a zubbonyom bal felső zsebében hordtam, és sokat olvastam. Nem rejtettem véka alá hitemet. Ha pedig olyan nehéz kérdést tettek fel, hogy mi lenne adott esetben a harctéren, ha le kellene lőnöm valakit az ellenkező oldalról, azt feleltem, hogy ez a Kérdés is az Isten kezében van, aki ezt akkor és ott megnyugtatóan megoldaná. ) No, ennyi a véleményem bibliai alapon.