DIY lesz az összerakás szétszedés, hajtáslánchoz meg amúgy nem ért hozzá senki sztem, inkább elviszem egy speckó sráchoz aki szét szedi átnézi. Sztem sokan nem láttak ilyen osztóművet (hátsó difi ugye ez standard).
De most jobban rámegyek a kasztnira mert az a lelke ezeknek motorból van 3 az elég lesz egy darabig! :D
Hát tényleg "csodák" vannak a cseh fickónál: van egy tíz éve lefújt, ezért üres T16-os kasztnija, ami 10 éve vár a szebb jövőre (szerintem e helyett használta az Mi16-osomat); egy 4x4-es 405-öse TCT motorral és kb. a Bamako rally-ra felkészített "állapotban", bazinagy tetőcsomagtartóval; egy másik Mi16-os a konténerben 205 GTI-k mellett, alatt; még egy 405-ös, amivel nem tudom, mi van; meg az "exem". De lehet, hogy kihagytam valamit.
Az enyém is "gyűjtőnél" dekkolt, 50-60 db mindenféle roncs autó társaságában. De én sose értettem az ilyen embereket, megcsinálni nem, csak begyűjteni szeretnek...
Milyen nemtörödömség kell hozzá, hogy valaki betört oldalablakkal 4 évig rohasztja az autót, egerek, darazsak örömére, kerekek nélkül, földbe süllyesztve..
Aztán útban van az autó, kell a következő roncsnak a hely, elkezdi árulgatni.
Párszor az évek alatt keresgéltem, de a föld nyelte el.. végül is nem volt tőlem messze, mint kiderült(25 km).
Nagyban hozzá játszott az is, hogy tavaly nyáron vasba se lehetett leadni, próbáltak szabadulni a roncsoktól sokan.
Érdekes dolog a nosztalgia, amikor mentem megnézni, utcára kitolták(motor megszorulva), feleségem kérdezte, hogy ez biztos a miénk volt? Olyan érzés volt, mint amikor egy régi havert látsz viszont, akiről úgy tudtad,hogy már nincs közöttünk..
10 éve amikor eladtam, benne maradt a csomi fedélen (belül) a gumipók, ami most is ott volt :-) Fiamat amikor született, 405-össel hoztuk haza a korházból, most meg övé, közel 20ezer Km-t ment vele azóta.
Majd valamikor élőben is szeretném megnézni az autódat, megint lehetnének minitalik :-)
Az autóklubnál CoC dokumentumot is kérnek hozzá, ilyenem nincs Lengyelországból. Viszont sikerült ma bejelentkeznem egy jövő heti dátumra a Vas Gereben utcába. Piszok gyorsan fogytak a helyek. Sajnos utána a reg. adó kiszabása akár 30 nap is lehet. Csak nehogy a választások után felemeljék a mértékét!
Természetesen gondoltam rá. SZVSZ alkatrésznek igen, de a feleségem nagyon nem örülne egy "roncsnak" a kertben és/vagy alkatrész halmoknak a melléképületben. Valami igazsága van is ebben. S én sem akarok telhetetlen lenni. Pedig inkább nálam lenne jobb helye, mint a cseh "gyűjtőnél", akinél 6-7 db is dekkol mindenféle furcsa állapotokban.
Így teljesen érthető, hogy nem a régit állítod talpra. Időben is és pénzben is jobban jössz ki. Mivel van rajta műszaki, autóklubbnál is lehet honosítani, olcsóbb és egyszerűbb is. Aztán majd jövőre mehet OT-ra :-)
Le a kalappal! Igazán nem kevés munkát és pénzt áldoztál rá. Tényleg sokat jelentett nekem, hogy mire jutottál az autóddal.
A magam részéről a régit el kellett engednem, sokkal többe került volna, bizonytalanabb is lett volna, mint a "második", jóllehet vitathatalanul szebb sztori lett volna a végén, ha összeállt volna. Ám habozás nélkül a svájci-lengyel mellett tettem le a (nem kevés) garast. Köszönöm a felajánlást azért!
Az egyébként Varsóban élő, késő harmincas tulajdonos és a nyugdíjaskorú szülei fogadtak minket. Igazán bizalomgerjesztő volt a légkör. Nyugodt szívvel hallgattam tehát a történetet. Az autó 16 éve volt a családban. Egy unokatestvér vette meg eredetileg. Sajnos azonban krónikus gyógykezelésre szorult, ezért vette át és -meg tőle azzal, hogy megőrzi neki (minden papír rendben volt). Így garázsban, rendszeresen beindítva állt nyolc évet. Tavasszal lett újra üzembehelyezve. Ez új féktárcsakat, új hátsó féknyergeket, új akkumulátort, új vezérműszíjat és a kapcsolódó dolgokat jelentette. A műszaki vizsga is friss. A tulaja csak félszívvel hirdette meg, de ebben az unokatestvére szava döntött. Nem annyira vidám sztori.
No de lényeg! Az autó az én volt Mi16-osomnak az édestestvére (kishúga :-) . Ugyanis szintén Svájcban lett üzembehelyezve, mégpedig 1995 júniusában(!), tehát egyike a legeslegutolsó Mi16-osoknak. Minden jellemzője ugyanaz.
Szubjektíven: Csodaszép youngtimer. Az illesztések szabályosak. a fényezés tündököl, mindene megvan.
Objektíven: a fényezés a kényes luciferpiros szín dacára lakkhibától mentes (ez is azt bizonyította a számomra, hogy életének nagy részét garázsban töltötte az autó). Van rajta pár darab csak közelről, napsütésben látható felszíni karc. Alulról is egészséges képet mutat, a korrózió egészen minimális, és csak nem látható helyen van jelen.
Az egész autó legkevésbé szép pontja az első lökhárító: a fényszórómosó spricniket takaró műnyagokat helyettesítő lapok oda vannak forrasztva, és az egyik sarkán van egy kis repedés, valamint egy kisebb lyuk is. Nem szép, de nem is csúfítja el. A színe ennek is egészséges, nem fakó. A Carfaxból lekérve az adatokat ezt a sérülést vehették fel 1000-2000 zlotyra, mást sérülést nem találtak az adatbázisban.
A hátsó lökhárítóba házilagosan belevágtak egy kisebb félkörívet a kipufogóvégnek (már az eredeti kipufogóvég van rajta).
A jobb első kerékjárati ív tetejénél egy kb. 3 centi átmérőjű festékjavítás látható.
A felnik normális állapotúak.
A megkapott papírokból kiderültek még egyéb fontos adatok: egészen 2007-ig, kb. 110e km-es futásteljesítményig volt svájci tulajdonban, utána exportálta egy lengyel állampolgár, akitől 2 évvel később vette vette meg a már említett unokatestvér. Most 183e km van benne. Amikor megvettem 21 évvel ezelőtt az elsőt (így kell most már mondanom), abban 188e km volt...
A belső tér non plus ultra, a plüsskárpit mesés állapotú, a kormány bőrözése megkímélt. Egyedüli kis szépséghiba, hogy a váltógomb bőrözése nincs már meg. Ja, a gyári magnó sincs már benne.
Műszakilag is jelesre értékelem, egyben van. Május 1-én vettük meg, de csak a hétvégén hoztuk haza. Addig a garázsban állt: 4 hét után is pöccre indult. Az ACAV gömböcskék is működnek, azonban az egyik oldalon egy ici-pici csavar hiánya miatt nincs meg a kapcsolat, így ott nem működik a szívócső-hossz változtatás. Jó a motor hangja, a hidrotőkék sem zajongtak ilyen hosszú állás után sem. Az ABS-es fékek működnek. Se a beltérből, se a futómű felől nem jöttek furcsa zörejek kifejezetten rossz úton sem! Szoknom kell még a kormányt: nehéz tekerni, de erre emlékszem, ez teljesen természetes tulajdonság, nem hiába sportmodell!
Igazi időutazás 2003-ba! Azon gondolkoztam, hogy ha akkor az első Mi16-osom mellé ezt a példányt odatették volna a mostani állapotában, így 29 évesen, vajon melyiket választottam volna. S azt hiszem: ezt!
Teendők:
Gumik a majd' húszévesek helyett (ezt a feladatot ma félig abszolváltam, de a felszerelés még nem történt meg)
ACAV-hoz a kis csavar
Duda nem szól - biztosíték?
Rádiósmagnó beszerelése
Km-óra spirál csere (eléggé remeg, valószínűleg a sok állástól, lehet, hogy ez jobb lesz, ha használom) - a műszerfal szétszerelésétől ódzkodom
Körbenézek lökhárítós fronton is, de ez ráérősebb a nagy kiadások után, így sem hoz szégyent a fejemre :-)
Honosítás...
Klíma feltöltés, felújítás?
Alig pár képet készítettem eddig, nem ezzel foglalkoztam :-)
Az az igazság, annyira szépnek látom, hogy úgy érzem, kicsit túllőttem a célon: ti. egy heti rendszeres használatra szolgáló autó szerettem volna, amivel nem gond bevásárolni sem, vagy focizni menni, labdákat vinni (mint amit most a Kappával csinálok), de most inkább mindentől, így magamtól is megóvnám, de egy autó nem kiállítási tárgy, mennie kell. Azért remélem, majd csak kialakul ez.
Nálam pár éve merült fel, hogy veszek megint 405-öst, szépet(garázsdíszt).
Fiamnak kerestünk autót, átmenetileg a lányom régi autóját használta, amíg nem találunk valami érdekes és fenntartható autót.
1 hónap után már a keret kétszeresénél jártunk, de még egy autót se néztünk meg, mert kép és leírás alapján se tetszett. Racionális elképzeléssel(lehetőleg 100ezer alatti km, 15 év alatt, gyári fényezés...)
Fiam viccből átküldött egy hirdetést(marketplace), pont ellentéte, amit elvártam volna: tengersok Km, 30+ éves, festése képek alapján ramaty.
Csomagtartón a Fanatique matricáról ismertem fel, ez a volt a mi autónk...
Ez volt csütörtök este, szombat reggel már itthon volt az autó. Elképzelés: ha sikerül papírozni, akkor felújítás, ha nem, akkor megmarad kerti dísznek.
Ha nem a régi autóm lett volna, akkor biztos nem vágok bele. Két lépcsőben történt a felújítás(mert bizonytalan volt, hogy forgalomba lehet-e helyezni). Első körben vizsgaképes lett(hunyorogva) az autó.Ekkor jártunk 500 ezernél. Vizsga és rendszám után kezdődött az igazi felújítás, még 700 ezer ment rá. 99%-ban én csináltam mindent, egyrészt nem volt hangulatom várni ígérgető lakatos, fényező, szerelő kombóra, meg idő se volt rá, meg Apa-Fia bulinak is jó volt:-)
Azért még ne engedd el a volt autódat, szerintem az az igazi. Ha úgy döntesz, hogy a régi, keress meg nyugodtan, elmondom a papírozás menetét.
A történet - mint tudjátok - 1997-ben kezdődött, amikor apukám megvette az első 405-ösünket... :-) 27 év kicsit sok lenne, tekerek! :-)
Legalább annyira fog ez rólam, a nosztalgikus felhangokkal kísért némiképp monomániás személyiségről szólni, mint magáról az autóról. Biztos nem teljesen normális, hogy ennyire ragaszkodok bizonyos dolgokhoz. Mocskosul hűséges típus vagyok.
Majdnem napra pontosan 21 évvel ezelőtt vettem meg az Mi16-osomat. Leellenőriztem innen a fórumról. :-) S aztán hirtelenjében még vagy 500 hozzászólást is át pörgettem. Nagyon jó volt a hőskorról olvasni, a kialakuló ismeretségekről, a szellemes beszólásokról, arról az időszakról, amikor ezek még "csak" autók voltak, nem pedig valami nosztalgikus szimbólumok (egyes szám, 1. személyben fogalmazok, másnak természetesen eltérhet a véleménye az egészről, mint ahogy a gondolatvilágomról is meglehet a véleménye).
Egyszóval nem tudtam elengedni azt, hogy ne legyen egy ilyen autóm, mégha ugyanakkor azt is érzem, milyen sekélyes ez a fajta birtoklási vágy. Baromira nem az számít az életben, hogy milyen tárgyad van, nem az határoz meg. Amikor mentem az autóért, akkor is sokat gondolkoztam ezen, de azért túl tudtam lépni eme hátráltató tényezőn, amint a képből is látszik. :-)
Ott veszem fel a visszaemlékezés fonalát, hogy az eladása óta mindig ácsingóztam egy szép Mi16-osra, leginkább persze az enyémre. S Pögó, a Te autód sztorija különösen inspiráló volt. Azonban Magyarországon elfogytak az eladó Mi16-osok. Láttam TD-síttettet Szekszárdon, teljes felújítás előtt. Időközben más autók is youngtimerré érettek, pl. a 406 coupé is. Egy ilyet néztünk meg februárban annak dacára, hogy a jelenlegi Lancia Kappa 16V Turbo is ez a kategória, és nagyon meg is szerettem, de a változatosság meg a kult státusz, ugye... S akkor végre rávettem magam, hogy megkérdezzem az Mi/T16-osom vevőjét - akire 1-2 évente ráírtam, hogysmint van (az autóm, naná! :-) - , nem adná-e el, vissza nekem. Nagy meglepetésemre a válasz igenlő volt miközben azt kérdezte, hogy mennyit adnék érte. Rutinosan megvártam, amíg ő írta meg. Azonban jött a feketeleves is: se motor, se hajtás nincs benne. Ez a tény azonban nem tartott vissza attól, hogy kimenjek Csehországba. 3 éve nem használta, a lakk mindenhol lepergett. Siralmasan nézett ki, de ez csak festék. A belseje szép állapotú maradt. Végigfotóztam az alját: jelentős rozsda, de teljesen menthető. Mert hogy ezt megérdeklődtem itthon szakértőkkel konzultálva. Kb. 1 M Ft. Vicces, mert 10 m-rel arrébb, egy másik karosszériaműhelyben, ahová tévedésből először betértem, 0.5 M Ft-ot mondtak rá. Azért azt hiszem, az 1 M-s ajánlat a szakmailag jobb. Ekkor kérdezősködtem a küszöbről. A teli fényezés kb. 1 M Ft. Annak is utánajártam, hogy habár az autó Csehországban nem lett üzembe helyezve hivatalosan, a rendelkezésre álló iratokkal forgalomba helyezhető lenne itthon is. Mielőtt rábólintottam volna a vételre, elkezdtem keresgélni motort, váltót hozzá, de egész Európában semmit nem találtam (volt, amiről pár héttel csúsztam csak le). Ám nincs motor, jópár segédberendezés sincs, vagy nem teljes, ezek beszerzése, beszerelése, megjavítása is vagyonokba kerül, már ha elérhetőek... Ezért döntésképtelen helyzetbe jutottam.
Feltűnt Szlovákiában egy finn eredetű, s1-es, katalizátor nélküli Mi16-os. Pontosabban: nem feltűnt, csak már éppen elviselhető szintre vitték lejjebb az árát. Gondoltam, megnézem ezt is. Csalódás volt: főleg a beltere pusztult le, nem tudtam "beleszeretni". Meg amúgy is csak sima piros volt, nekem meg luciferpiros s2-es kellett! :-) Hazafalé úton elkapott a pesszimizmus: végképp lecsúsztam a még megfizethető, normális állapotú Mi16-osakról, és innentől kezdve majd csak a Wheeler dealerben láthatok 20000 fontos példányokat...
A szokásos használtautós aggregátor oldalt ezzel a hangulattal nyitottam meg még aznap este, ahol nagy meglepetésemre a lista tetején egy luciferpiros, s2-es Mi16-son akadt meg a szemem. Ekkor két nap volt május elsejéig. Nem ecsetelem, hogyan regisztráltam az olx.pl-re, hogyan tiltott ki, amikor már a telefonszámot akartam kiírni, és így egy 2. fiókot is létre kellett hoznom :-) Majd a rettegés attól, hogy mi van, ha külföldi csalónak néz az eladó, és nem áll szóba velem. Persze próbáltam győzködni, hogy milyen jófej vagyok :-) Végülis rendes volt, azt írta, hogy ha tényleg megyek május 1-jén, akkor addig fenntartja nekem. Vajon oda tudok-e érni Lengyelország közepére egy ici-pici szatellit településre plusz szabadnap kivétele nélkül? Azért nem voltam 100%-ig bizonyos ebben, de el kellett indulnom zsebemben az évek óta gyűjtögetett euróval. Mert az árat is rögzítettük a távolból. Tudtam, hogy egy esélyem van, azt kell megragadnom. Egyszóval az öcsémmel kiutaztunk a fehér C5-ös Tourerrel, hogy az utunk végén, egészen szürreális látványként egy takaros ház bejáróján egy másik(!) fehér C5-ös Tourer mellett meglássuk az s2-es Mi16-os jellegzetes luciferpiros fenekét.
Jó éjt, az autó jellemzői holnap jönnek, folyt. köv.! ;-)
