Sajnos igazad van. Ha találunk valamit, akkor a legkisebb hasonlóság esetén már felvethető, hogy megtaláltuk Atlantiszt. Ami nem fér bele a képbe, azt viszont átértelmezhetjük az adott cél érdekében, vagy egyszerűen kihagyhatjuk. Több esetben a kapcsolatot azért veti fel a „kutató”, vagy a média, hogy érdekesebb legyen a célközönség számára. A legenda kutatása olyan, mint egy többtényezős eseményrendszer, aminek az eredményeit ismerjük, de nem tudjuk meghatározni az összefüggéseket. Ilyen esetben a legcélravezetőbb megoldás, ha logikai alapon egzaktnak veszünk egy, vagy két lehetséges összefüggést. Ha az eredmény megközelítőleg is hasonlít a tényleges történéshez, akkor valószínűleg jó úton járunk. Én Szolón elbeszélését tartom hihető kiindulási pontnak, mert a legkevésbé valószínű, hogy saját gondolatát írta le, mert Ő mindig jelezte a forrást, ha mástól vett át valamit. Platón esetében a történetet a saját gondolatainak keretbe foglalására használta fel, amit több esetben is megtett, tehát az általa hozzátett jellemzőket kihagynám.
Eljött a találgatás ideje.
Egyébként szerintem, már megtaláltuk azt a fránya táblát, csak nem tudtuk elolvasni.
Meggyőződésem, hogy bizonyítékok vannak Atlantisz létezésére, a Vatikán titkos könyvtárában, illetve titkos páncéltermeiben, ahol 1500 év alatt rabolt, fosztogatott, eltussolt ősi iratok és artifaktok vannak felhalmozva...
Néhány elem erős túlzásnak, vagy pontatlannak bizonyul:
- A kultúrájuk rendkívüli volt, de nem példa nélküli.
Nem abszolút értelemben kellett fejlettnek lenniük, csak a szemlélőkéhöz képest.
- Nem igaz a Szolón által említett 9000 év.
Egyáltalán nem példátlan, hogy az időtartamok terén erős túlzásokba (eretleg félreértésekbe) botlunk, ld pl. egyes bibliai pátriárkák 800 esztendős korát (elég ha egy helyen valaki a hónapot évnek fordítja/ferdíti)
- Nem az Atlanti-óceánban található, a Gibraltári szoroson túl.
Mint Odüsszeusz kalandjainak problémája. Nyilván azon alapul az Atlanti-óceáni elhelyezés, hogy a Földközi tengert ismerték, és egész egyszerűen nem tudták ott elhelyezni a történetet, mivel fokozatosan eltúlozták az ország méretét.
- A város nem volt kör alakú.
De az ország igen. Minél fejlettebb az infrastruktúra, annál inkább összetereli a lakosokat, viszont amikor szinte nincs, akkor az emberek szanaszét laknak, esetünkben körben a tengerparton mindenhol, ahol egyáltalán ki lehet kötni, ez adja az optimális hozzáférést az erőforrásokhoz.
Szóval minden elem többé-kevésbé a helyére tehető, csak az a fránya tábla nincs meg :-)
A santorini szigete elképzelhető az Atlantisz legendájának eredeteként, csak akkor néhány elemet ki kell hagynunk a történetből.
A legenda nem Egyiptomból eredeztethető, mert sem a vulkánkitörés, sem az azt követő cunami nem lehetett jelentős hatással az afrikai partokra. Maximum hallottak róla.
Nem igaz a Szolón által említett 9000 év.
A kultúrájuk rendkívüli volt, de nem példa nélküli. Egyiptomban már a XVIII. dinasztia uralkodott a kitörés időpontjában.
A város nem volt kör alakú.
Nem az Atlanti-óceánban található, a Gibraltári szoroson túl.
A sziget mérete kisebb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve.
A legendából nem sok maradt. Ennek ellenére elképzelhető, hogy Platón beleszőtte a történetébe a minószi kultúra emlékeit.
A santorini kitörés 3600 éve volt, tehát kb. 1200 évvel Platón előtt. Vagyis elég régen ahhoz, hogy sok generáción keresztül meséljenek róla, de nem az emberiség "fánugrálós" időszakában.
A történet egyes elemeinek értelmezése némileg bizonytalan, de nem lehetetlen.
Pl. a "különleges fém" lehetett akár közönséges vas is: ha egy csak bronzot ismerő valaki látott ott vasat, és a nyelvében arra még szó sincs, akkor nyilván "különleges fém"-ként mesél róla, aztán meg így adják tovább a sztorit akkor is, amikor megismerik a vasat.
Amikor a legendáról beszélünk, joggal feltételezhetjük, hogy az esemény, ami a történet alapja, nagyon régen történt. A megértéséhez az akkori mesélő tapasztalásait kísérelhetjük meg feleleveníteni. A tudás alapja a velük történt események fizikai észleléseinek értelmezése. A jó mesélő feltehetőleg kedvelt, tisztelt tagja lehetett az adott közösségnek. Olyan történeteket szőhetett sikeresen, amit a hallgatósága is ismert, vagy el tudott képzelni.
Az Atlantisz legendájából tehát nyugodtan kihagyhatjuk az olyan fogalmakat, hogy fejlett civilizáció, különleges fémek, fejlett társadalmi berendezkedés, társadalmi hanyatlás, stb., ha elfogadjuk a tízezer éves múltat.
A feltételezhető információk egy része nem csak azért hiányozhatnak, mert triviálisak voltak, hanem mert nem tudták a tradicionális észlelési struktúrájukba illeszteni.
Egyetértek, pont ezért lehet értelme a legendák valóságalapja kutatásának. És pont az benne a kutatás, hogy le kell hámozni a történetről az eredeti esemény és a feljegyzés közötti torzulásokat, a kiszínezéseket, értelmezéseket. Ami még nehezebb, ki kell pótolni a történetet azokkal a dolgokkal, amik azért nincsenek benne, mert a mesélőnek és hallgatóságának triviálisak voltak. Ha eközben feltételezésekre kényszerülünk, az nem baj, csak azokat ne kezeljük tényként.
A történetet szerintem nem Platón butította le, hanem előző elmesélői. Ne feledjük, hogy a történetmesélés (mai formájában könyvírás, filmkészítés) kereső foglalkozás, és ehhez érdekes történetek kellenek. Azt meg könnyen megsaccolhatjuk, hogy az emberek mekkora része tartja érdekesebbnek a precíz valóságleírást a kifényesített fikcióval szemben. Ezt a becsült értéket én bátran kivetítem Platón korára is, amíg valakitől jobb becslésről nem hallok.
Platón valóban komoly ember volt, korának egyik kiemelkedő alakja, viszon mégsem tudom elfogadni tényként a leírását. Platón értelme, és gondolkodásmódja meghaladta a tanítványai képességeit, ezért a gondolatait olyan formában kellett előadnia amit a saját korának embere is megért. Tudomásom szerin Ő is járt Egyiptomban, de mégsem hivatkozik rá. A történészek szerint Solóntól származik a történetet, aki 9000 évvel késöbb hallotta, Atlantisz hanyatlását követően. A görög irodalomban ezt megelőzően nem lelhető fel a nyoma. Én úgy tudom, hogy az egyiptomi történelem sem tesz említést róla. Ha valamiben tévedtem kérlek javits ki. A legendáknak (mint általában) van valós alapjuk, de a tartalmuk, elbeszélt formájuk többnyire a képzelet terméke. (Szerintem.)
"ötletezhetünk, találgathatunk bármiféle tudományos megalapozottság nélkül is."
Hogy így teszünk-e, az rajtunk múlik és ránk jellemző.
Atlantisz esetén kiindulási ténynek ott van Platón leírása (nem a tartalma, hanem a leírás maga!)
Platón komoly ember volt, hiba lenne a művét félretenni azzal, hogy biztos elgurult a gyógyszere. Ha megpróbálunk a leírással összeegyeztethető hipotéziseket barkácsolni, akkor előáll sok egyéb mellett a Szantorin szigeti vulkánrobbanás és az azt követő cunami (egyelőre szigorúan hipotézisként!)
Aztán lehet ezt is (meg a többit is) vizsgálni, a felesleget eldobni.
Ez viszont megmarad, mert az már messziről látszik, hogy a sziget valamikor szétrobbant, az esemény korát ásatásokkal meg lehetett határozni, a cunami nyomait is megtalálták pl Krétán, sőt ezzel Kréta hanyatlásának is adódott egy (addig hiányzó) magyarázata.
Persze ATLANTIS táblát sem találtak, de Platón története nem teljes képtelenség, és lehet, hogy erről szólt. Ha ez valakinek nem elég egzotikus, akkor persze keresheti Atlantiszt akár Yonaguninál is, ez még tudományosan is rendben lehet, csak ne találja meg, ha nincs valóban ott.
Tényleg jó kirándulás lenne, főleg ha valaki finanszírozná a kutatást. Nem véletlenül említettem együtt a két látszólag távol álló legendát. A tudomány szempontjából tényleg mindegy, hogy milyen indítékkal kutat valaki, viszont szerintem teljesen tudománytalan olyan megállapítást, vagy párhuzamot felvetni egy kutatási eredménnyel kapcsolatban, aminek az alapja egy tisztázatlan eredetű legenda.
Tehát Atlantisz esetében nyugodtan ötletezhetünk, találgathatunk bármiféle tudományos megalapozottság nélkül is.
Igen, valóban talált valamit. Csakhogy ő lelkes amatőr lévén kifejezetten Tróját kereste. Aztán amikor valamit talált, azt mondta: Hurrá, megvan Trója.
Ha egy profi régész ment volna oda, az megturkál 10 alkalmasnak látszó dombot, lehet, hogy abból ötön talál valamit, namost akkor melyik Trója?
Ha megkérdezed tőle, azt válaszolja: lehet, hogy egyik sem. Hiszen a TROIA tábla nem jött elő.
Annyit azért el kell ismerni, hogy ott talált valamit, ami a homéroszi történetben /és egyéb korabeli legendákban/ leírtaknak megfelelt.
Hogy nem ásta ki a kapuföliratot: "TRÓIA" talán ne rójuk föl neki, mert ennyi erővel követelhetnénk "ATLANTISZ", vagy "MAGNA HUNGÁRIA" bejáratának tábláját is, pedig még a "MINI HUNGÁRIA" táblát sem találjuk!
A Gondwana középső, illetve az alsó jurakorok idején kezdett széttörni (mintegy 167 mya), amikor a keleti része (a mai Antarktisz, Madagaszkár, India és Ausztrália) elkezdtek leszakadni Afrikáról. Afrika másik oldalán Dél-Amerika tömbje lassan nyugat felé sodródott, így mintegy 130 millió évvel ezelőtt (kora kréta) megkezdődött az Atlanti-óceán déli részének kialakulása és 110 millió éve Afrika és Dél-Amerika közt már tenger hullámzott. A kelet felé sodródó tömb maga is széttöredezett: 90 millió éve, a késő krétaidőszakban India megkezdte északi irányú mozgását."
Nagyon valószínűtlen, hogy Platon a születése előtt több, mint 100 000 000 évvel előtti történetről írt volna -a szájhagyomány azért nem annyira tartós dokumentáló erejű. Sokkal valószínűbb, hogy a valóság:
Théra katasztrófája egy hatalmas szigetországot, magas kultúrájú népet, környezeténél fejlettebb, fölöttük uralkodó teljes civilizációt pusztított el -ma is föllelhető archeológiai leletekkel bizonyítottan, mint a Platón korában nem ismert "Heraklész oszlopain túli világnak.
Mélyebben kellene beleásni az ókori görög irodalomba, hogy megismerhető legyen, egyáltalán honnan ered, mikortól létezik Atlantisz neve, és elég 1értelművé lenne a tisztességesen összeállított történet.
de azért Én nem mennék csodaszarvast keresni az őshazába.
:-)
Pedig egy jó kirándulás lenne, és attól sem kellene félni, hogy a csodaszarvas idő előtti megtalálása felborítja a kutatási ütemtervet.
Nem vagyunk egyformák, a régi legendák kit erre, kit arra sarkallnak. A tudomány szempontjából tök mindegy, hogy ki milyen indítékkal kutat, a lényeg a módszer, a keresés, a dokumentálás, az eredmények interpretálása.
"Mint ahogy Schilemann is egy legenda után kutatva találta meg Tróját,"
Ez szintén egy legenda :-)
Schliemann érdemeit nem csökkenti a dolog, de nem is növeli:
- valójában Schliemann Tróját kereste motyójában az Iliásszal, és talált egy helyet, ami akár Trója is lehetett. De hogy ez volt Trója arra sok bizonyíték nincs.
- Tróján belül leásott, mint utóbb kiderült kb. 1000 évvel a sztorihoz tartozó rétegek alá.
Ami már problémásabb: az aranykincsnek (ami a hírnevét megalapozta, és amivel végigturnézta Európát) az ásatási naplójában állítólag nincs nyoma!
A 48000 évet a régészeti leletek nem támasztják alá. Tényleg vannak dokumentumok a legendáról, csak nem ismerték még fel a történészek, mert az akkor élők még nem tudtak írni. De kérdezzük meg az igazságot ememtől, Ő tudja biztosan tudja.
