A Karoli-, a protestans ujforditasu, de meg a Szent Istvan tarsulat katolikus forditasa is ugy adjak vissza Jn 1,1-et, ahogy en irtam. De pl. a KJV (King James Version) es a NIV forditasban is szorol szora igy szerepel.
Hogy szo ne erje a haz elejet, megneztem a cog oldalt, es nem tartott sokaig rajonni, hogy honnan olloztad be. Mit mondjak? Felettebb gyanus, amikor egy csoport felrevonul, es azt mondja, hogy "mindenki hulye", es csak mi ertjuk jol.
Az olyan zoldsegek tekinteteben, mint pl. "a satan is isten" nem is tartom erdemlegesnek a vitat.
Jézus megkérdezte apostolait kinek tartják őt. Péter válaszolt:" Te vagy Krisztus az élő Isten Fia"
Jézus válasza:"Boldog vagy Simon, Jónás fia. Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem Atyám, aki a mennyben van. Én meg azt mondom neked: Te Péter vagy. Erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked fogom adni a Mennyek kulcsait: amit csak megkötsz a földön, a Mennyben is meg lesz kötve, amit feloldasz a földön, az a Mennyben is fel lesz oldva."
Jézus öröme ez Péter felé, aki felismerte őt. Ennek az igazságlátásnak az alapja a kereszténység.
Üdv.
"Mi értelme lenne egy csoportot (a gonoszokat) csak azért felébreszteni a halálalvásból, hogy Isten közölje velük az elítélésüket? Aztán újból megsemmisíteni őket?
Jellemző lehet ilyen cselekedet a Bölcs és mindig célszerűen cselekvő Istenre? Akkor már miért ne hagyhatná őket nyugodtan a megsemmisülésben??"
A válasz kézenfekvő, és nagyon egyszerű.
Senkit sem ítélnek el úgy, hogy nem szembesítenék az ítélettel, még itt a Földön sem! Maga az ítélethozatal folyamatában nem vesz részt, mint ahogyan itt a Földön sem, de a kihírdetésnél bizony ott lesz!
Abban biztos lehetsz, hogy még a legelvetemültebb bűnöző is fel fog támadni, hogy szembesülhessen az ítélettel. Ez az igazság legelemibb kritériuma!
Rossz kiindulási pont, hogy a Szentháromság öröktől fogva létezik.
Pedig az egesz Biblia arrol tesz bizonysagot, hogy bar egyetlen Isten van, de o harom szemelyben jelentette ki magat.
Az Atyaisten közvetlenül teremtette Jézust, [...]
De Jézus nem végtelen idő óta él, hanem véges idő óta.
Igazold a Bibliabol. De inkabb olvasd ezt:
"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge" (Jn 1,1)
Ez mit mond neked?
a Háromságnak van egy nagyon gyenge pontja. Mégpedig az, hogy a Szentháromság az egy Isten három személyben..... ha Jézus a Szentlélektől fogant Mária méhében, akkor mivel a Szentlélek Személy, ezért a Szentlélek lényegében a földi Jézus Atyja.
Namost az egesz dolog ott kezdodik, hogy Isten csak 1 van, eddig minden tiszta. Azonban Isten testte lett. Hogyan? Ugy, hogy a Szentlelek (azaz Isten maga) "bearnyekolta" Mariat. Miert? Hogy gyerek szulessen, hogy Isten ember (is) lehessen.
Tehát az egyik oldalról Jézus Teremtő, de a másik megközelítésből teremtmény
Mostansag 1Jn-t tanulmanyozzuk, es az apostol egy meglehetosen erdekes dolgot allit a hiteles keresztyen eletrol. Tobbek kozott azt, hogy mi (ertsd: Krisztus kovetoi) ismerjuk Jezust.
Akik tagadjak, hogy a nazareti Jezus azonos a testetoltott Istennel, hogy o ugyanaz az Orokke Letezo (A mi kezdettől fogva vala, 1Jn 1), mivel tagadja a Fiut, ezert az nem lehet jo viszonyban az Atyaval. Aki a Szentharomsag 2. szemelyet tagadja, az az 1-t is tagadja, igy hogyan is lehetne nekik kozosseguk az Atyaval?
Mert beszelhet barki Istenrol szepeket, mondhat olyan jol hangzo allitasokat (szerencsere a tied meg csak nem is hangzik jol, ezert gyerekatek leleplezni azt), de ez a tesztkerdes (kicsoda Jezus?) leleplez minden tevtanitot nem csak az I. sz-ban, hanem 2000 evvel kesobb is.
Mas. A halalrol. A halal tavolrol sem jelenti az ember megsemmisiteset. Hiszen a fizikai halallal csak a test hal meg, a lelek egyfajta alvo allapotba kerul.
Hogy mi ertelme a gonoszok feltamasztasanak? Mert a Biblia arrol (is) ir, hogy itelet lesz a vegen.
Az is egy bibliatlan gondolat, hogy vannak a szupermenek, es a tobbiek kapnak egy "masodik eselyt", hogy jovategyek buneiket.
Ezzel szemben Jezus (aki a Biro lesz) azt mondta, hogy az itelet alapja az itt es most meg (nem) tett jocselekedetek (Mt 25,31-46). Itt 2 csoportrol van szo: az igazakrol es a tobbiekrol (nincs 3. csoport)
A világon talán a legveszélyesebb tanítás, miszerint „a halottaknak.…végső soron az új tetteik alapján lesz eldöntve, hogy életben maradnak-e vagy sem.”
Ez alapján tehát a földi életük nem is igazán számít…hova vezet ez?
Nem, NINCS MÁSODIK CSOPORT!
Akik nem támadnak fel az első feltámadásban, ill. nem ragadtatnak el az élők közül, azoknak a sorsa megpecsételődött! Ők már nem fognak oktatásban részesülni senki által, egyszerűen elpusztulnak.
Azt írod: „fölösleges lenne ítéletet tartani” nos ez nem így van. Az ítélet döntése már a feltámadás előtt végleges, ahogyan most zajlik egy vizsgálati ítélet a mennyben arra nézve, hogy akik üdvözülnek, azok miért üdvözülhetnek, úgy az ezer esztendő lényege nem más, mint bemutatni mindenki számára, hogy akik elkárhoznak, miért kárhoznak el. Amiről te beszélsz az már a szembesítés az ítélettel.
A mennyei könyvek és az élet könyve jelképe, nem egyszerűen a bűnök lajstromát tartalmazzák, hanem - ahogy azt a Mt. 23:37-ben is látjuk – Isten sok-sok megkeresését és az azokra adott nemleges választ. „Egy emlékkönyv iraték” az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak jócselekedeteit, akik „félik az Urat és becsülik az ő nevét” (Mal. 3:16). Az „emlékezés könyve” (Neh. 13:14) minden igaz tettet halhatatlanná tesz.
A Jelenések 3:14-ben az Úr Jézus Krisztus azt mondja önmagáról, hogy ő Isten teremtésének a kezdete, ill. fejedelme. Az itt található arkhe szó ugyanis mind a két jelentést magában foglalja. Varga Zsigmond 1992-es Görög-Magyar Újszövetségi szótára szerint: „valaminek a eleje, kezdete, alapelve, végső oka, részint mennyei, angyali hatalmasságok jelölésére is szolgál ez a szó az elsőség, uralkodás, uralom, hatalom jelentésében. Példaképp: Luk. 20:20, Tit. 3:1, Róm. 8:38, I. Kor. 15:24, Ef. 3:10, 6:12, Kol. 1:16, Júd. 6.
Ezt a kifejezést tehát nem lehet úgy értelmezni, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten első teremtménye volna, az Írások ugyanis mindig gondosan megkülönbözteti Krisztust a teremtményektől, azzal a következetes szóhasználattal, hogy ő „született” nem pedig teremtetett.
Az Újszövetség egyértelműen és következetesen azt tanítja, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten teremtésének a Fejedelme, aki által az Atya a világmindenséget, a Földet és az embert is teremtette mindeneknek a kezdetén.
Az általad bemutatott érvek és a fentiek alapján tehát a kérdésedre a válasz egyértelműen: NEM.
Ez figyelemre méltó álláspont…
De probáljuk meg összevetni még néhány bibliaverssel.
Tehát ugye csak a 144 000 kerül a mennybe és ott uralkodni fognak.
A másik csoport pedig a „nagy sokaság”, akik a földön maradnak.
A Jelenések 7,9 szerint azonban a nagy sokaság is a menybe mehet, legalább is az én értelmezésem szerint.
Azután látám, és imé egy nagy sokaság,amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetböl és ágazatbol, és népböl és nyelvböl, és a királyiszék elött a Bárány elött állnak,fehér ruhákba öltözve,és az ö kezeikben pálmaágak. Jel 7,9
Tehát a Bárány királyiszéke elött álnak.
A Jel,19,1 is ugyanerröl a sokaságrol ir:
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben…..
Vagyis ez a „nagy sokaság” az „égben” van a „királyiszék elött”
lehet-e ugy magyarázni a fenti példéka hogy Jézus egyfajta kissebb Isten, Jehova alatt?
Magyarázni persze, hogy lehet, magyarázni mindent lehet. Egyszer magyar órán nagyon erőltette a verselemzést a tanár. Volt egy verssor, valami olyasmi, hogy megy a juhász a botjával, és - a tanár elvárásának megfelelve - belemagyaráztam, hogy a bot az elnyomás, az erőszak eszköze, mivel régen a nemesek deresre huzatták a jobbágyokat és ez elleni tiltakozását fejezi ki a költő.
Az alábbiakkal kapcsolatban leginkább Ujvári véleményére lennék kiványcsi, mivel Ö képviseli a másik oldalt.
Van a Bibliában néhány vers ami elsö látásra érthetetlennek tünik , legalább-is nekem. Mostanra már van kialakult véleményem de nem tudom hogy Ujvári hogyan kommentálja ezeket, de persze mindenki véleményére kiváncsi vagyok.
A Jel 3,14 azt mondja hogy Krisztus Isten teremtésének a kezdete.
Kol 1,15 is azt mondja hogy minden teremtmény elött született.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ő a legelsőként teremtett lény, mert a Szentháromság öröktöl fogva létezett.
A Zsolt 89,28 azt mondja, hogy Isten Dávidot ”elsőszülöttjévé” szándékozott tenni, és ezt csak kitüntetésképpen érthetjük. Nem Isten volt Dávid földi atyja és nem Dávid volt a család legidösebb fia.
Jer 31,29 versében Efraimrol van szo mint elsőszülöttröl, bár ő nem volt az.
2Moz 4,22-ben Izraelt nevezi Istenelsőszülöttének.
Itt is Isten elötti tiszteleteljes helyre utal.
Kol 1,18 meghatározza hogy az elsőszülöttség fogalma nem azonos értékü az elsöként teremtettel.
Még 1 érdekes dolog: ha megnézünk néhány verset az oszövetségben amik Jehovára vonatkoznak, meg tudjuk állapitani,hogy azok az ujszövetségben Jézusra vonatkoznak.
Ésa 44,6->Jel 1,8 ahol az első és utolso-rol van szó. Ésaiás Jehovára érti, Míg a Jelenések könyvében Jézusra érthetjük. Tehát ezekben az esetekben a Jehova meghatározás Krisztusra érthető.
5 Moz. 32,3-4 -> Kor 10,4 Köszikla, aki Izrael népét vezette a pusztában. 1Kor. Pedig Jézusnak nevezi.
Ésa. 40,->Mt. 3,3 Ésaiás szerint Jehova számára a pusztában kiálto szo késziti az utat. Keresztelö János volt a kiálto szo és Jézus számára készitette az utat.
Ésa. 6,1-3->Ján,12,41 Ésaiás látta Jehova dicsöségét, amelyen azonban Krisztusnak a dicsösége értendő.
2 Moz. 20,10->Márk 2,28 amelyek Jehova szombatjárol beszélnek.
Ha mindezeket figyekembe vesszük lehet-e ugy magyarázni a fenti példéka hogy Jézus egyfajta kissebb Isten, Jehova alatt?
A Jelenések könyvének fő témája a világ fölötti uralomért folyó végső harc. Számos keresztény apolitikus beállítottságú ember, aki a világ és a földi élet problémái és kihívásai elől való kitérés megideologizálására használja fel vallását. Így nem csoda, hogy ez a széles vallási tömeg a világ végső krízisével és felbomlásával foglalkozó prófétai könyvvel vajmi keveset tud kezdeni.
Az Apokalipszis jelenetei materialista és deista megközelítésben sem értelmezhetőek. Ugyanis János apostol világnézetében a transzcendencia nem absztrakció csupán, hanem a láthatónál valóságosabb világ, amelyben az emberek erkölcsi-szellemi magatartása és tettei nagy mértékben befolyásolják a természetfeletti realitás végzéseit és döntéseit. A Jelenések könyve alapján a történelem végkifejletének különlegessége a természetes és a természetfeletti valóság közötti sűrű átjárhatóságból származik. A jelenlegi korszak utolsó éveiben a kettő közötti hagyományos határ eltűnik: a földi civilizáció összeolvad a szellemvilággal, a jó és a gonosz angyalok, démonok realitásával, és szellemi erőkkel kapcsolatban álló figurák kezébe kerül a vezető szerep a politikában, a gazdaságban, valamint a kulturális-vallási életben.
A Jelenések könyve sokkal többet foglalkozik a világ sorsával, mint az egyházéval. János apostol eksztázis állapotában kapott utasítást a „hét gyertyatartó között” álló Jézustól: „Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után lesznek” (Jelenések 1,9). Eszerint az Apokalipszis három fő részből tevődik össze: látomásokból, amelyek által a kinyilatkoztató képekben tárja föl a jövő eseményeit az apostol előtt; a másik rész János korára vonatkozik, de szellemi, erkölcsi üzenetei természetesen ma is megszívlelendők. A kijelentések harmadik része pedig a jövővel kapcsolatos tények, igazságok föltárásából áll. A könyv magyarázatánál az allegorikus, a szó szerinti, valamint a történeti értelmezés törvényszerűségeit egyaránt figyelembe kell venni. A szöveg összefüggései, környezete, valamint a vizsgálandó kijelentéssel megegyező – más prófétai könyvekben található – üzenetek figyelembe vétele alapján lehet megállapítani azt, hogy egy konkrét igeszakasznak mi a leghelyesebb interpretációs kulcsa.
A hét gyertyatartó (menóra) a hét kisázsiai gyülekezet szimbóluma. Ez a szimbólum egyébként azt is igazolja, hogy az apostolok, a korai egyház nem a keresztben, hanem a menórában látta fő jelképét. Más igeszakaszok a keresztben a világnak evangéliumot hirdető Egyház jelét láttatják, a belső önmeghatározás jele azonban a hétágú gyertyatartó volt; ugyanis ez az Egyház igazi identitásának korrekt szimbóluma, amely megfelel az ószövetségi szimbólumrendszer jelentéstartalmának is. A gyülekezetekhez közvetlenül a Szentlélek – Szent Szellem – szól, a hétágú gyertyatartó ugyanis Isten hét Szellemét jelképezi, akit pünkösdkor küldött el az Úr a mennyből Jeruzsálembe a százhúsz tanítványnak. A Szentlélek kiáradását lehet az Egyház születésének tekinteni.
A hét kisázsiai gyülekezet számára a Jelenések könyvének első fejezeteiben adott kijelentések általában dicséretekből, intésekből, a bűn feltárásából, utasításokból, buzdításokból, valamint ígéretekből állnak. Azt a nézőpontot, amely a hét gyülekezetnek adott kijelentéseket az egyháztörténelem hét korszakával azonosítja, absztrakciónak lehet nevezni, mert erre vonatkozóan a szöveg nem tartalmaz direkt utalást. A hét korszakot is két nagy kategóriára osztják fel e nézet hívei. Szerintük az első három gyülekezet – vagyis a korai egyház – már eltűnt a történelem színteréről. A fordulatot a pergamoni gyülekezet korszaka hozta el, amikor az egyház összeházasodott a pogány államhatalommal. Az ezt az eseményt követő négy korszak gyülekezete Jézus Krisztus visszajöveteléig működni fog a Földön. Ennek értelmében a kereszténység négy fő irányzatából választja ki az Úr a dicsőséges és a mártír egyházat, vagyis az úgynevezett menyasszonyt, valamint a nagy paráznát, Babilónt.
Az egyházaknak adott kinyilatkoztatásokat a mennyről szóló jelenet zárja le. János apostol látja, hogy a menny ajtaja megnyílt, és új kijelentést hall: „Jöjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután. És azonnal elragadtatám lélekben (szellemben).” (Jelenések 4,1b–2a) Az apostol látomásában feltűnik a világmindenség középpontja, a királyi trón, s a benne ülő személyt szellemi lények imádják és magasztalják. Ebben a mennyei jelenetben a Messiás, a „megöletett Bárány” mint Júdából származó oroszlán, Dávid gyökere jelenik meg, hogy átvegye a királyi trónon ülő kezéből a hét pecséttel lepecsételt könyvet a szellemi lények és angyalok dicséretének közepette.
Az Apokalipszis negyedik és ötödik fejezetében található trónjelenetet számos teológus az Egyház földi korszakának lezárásaként és Izrael megváltásának kezdeteként magyarázza. A Messiásnak mint a zsidóság vér szerinti leszármazottjának a „trón előtti megjelenése” és az, hogy a jelenkori történelmet lezáró isteni beavatkozásokat tartalmazó könyvet Júda oroszlánja a kezébe veszi, azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban a mennyben helyet foglaló Messiás legfontosabb feladata többé már nem az Egyház „táplálása és ápolása”, hanem a világ szuperhatalmaival, nemzeteivel, valamint az ezeket irányító láthatatlan, szatanikus erőkkel szembeni harc lesz Izraelért.
A látomás megértésének kulcsát a Mózes könyveiben található „megváltó vérrokon törvénye” tartalmazza. Mózes III. könyvének 25. fejezete alapján a jubileumi év előtt is visszaváltható volt valakinek az ingatlanja, földje, ha a megváltási árat egy közeli vérrokona meg tudta fizetni. Mózes IV. könyvének 35. fejezete szerint e vérrokonnak „vérbosszulóvá” is kellett válnia, ha hozzátartozóját szándékosan megölte valaki. E rokonnak a visszaváltásra és vérbosszúra való jogát az ószövetségi Izraelben a vének – az akkori „önkormányzati vezetők” – előtt igazolnia kellett. Másrészt a testületnek tanúsítania és bizonyítania kellett, hogy a megváltási eljárás törvényes. A Jelenések könyvének 5. fejezetében a mennyben ülésező vének a Messiásról elismerik, hogy a megváltás árát Júda oroszlánjaként és Dávid gyökereként, vagyis a zsidóság vérrokonaként kifizette. Így illetékessége Izrael és a zsidóság megváltására a mennyei törvényszék előtt is megerősítést nyer, és ezután a Messiás betöltheti a „vérbosszuló” rokon szerepét a Földön Izrael és a zsidóság szándékos gyilkosaival szemben. Az Apokalipszis könyve arról szól, hogy Jézus Krisztus a zsidóság megváltó vérrokonaként érvényesíti – ítéletek és csapások által – jogait és illetékességét a történelem utolsó éveiben. A látomásban a mennyei testület nemcsak a megváltó jogait ismeri el, hanem már győztesként is ünnepli, akinek megváltói eljárását győzelem fogja kísérni.
A fékek kioldása
Az Apokalipszis alapeseményei az apostol leírása szerint a hét pecsét felnyitásából bomlanak ki. János világszemlélete alapján a földi eseményeket, embereket, hatalmakat láthatatlan szellemi lények irányítják. A pecsétek felnyitása következtében a világot, a történelmet irányító szellemi erők több évezredes erőegyensúlyába Isten radikálisan beavatkozik. A történelmet addig meghatározó és fenntartó szellemi erőegyensúly felbomlásából természetes nézőpontból előre ki nem számítható, a világra meglepetésszerűen rátörő apokaliptikus eseménysorozat származik, melynek során a szellemi gonoszság és sötétség tényezői előtt a Földön olyan, szinte korlátlan lehetőség nyílik meg, amilyenre az elmúlt hatezer év emberi történelmében még nem volt példa.
Számos teológus szerint az emberi és szatanikus gonoszság egyesülését és földi térnyerését Pál apostol II. Thesszalonikai levelében olvasható előrejelzésének megvalósulása teszi lehetővé, aki szerint a törvénytelenség („anómia”) misztériumának útjából „félre kell tolatnia” annak az erőnek, amely az anómia titokzatos valóságának beteljesedését évezredeken át viszszatartotta a történelemben. A pecsétek fölnyitása szerintük akkor következik be, amikor Isten kivonul a Földről, és a helyét ellensége, a Sátán foglalja el. Ez azt is jelenti, hogy Isten egy időre bolygónkat átadja az emberiség ősi ellenségének, a Sátánnak, akire – és szolgáira – a „megváltó vérrokon” bosszúja irányul majd az apokaliptikus időszak utolsó éveiben.
A próféciák alapján a Sátán „trónra ültetését” az emberiség döntő része, különösen a nemzetközi politikai, gazdasági és vallási elit örömmel üdvözli. A világ démonizálódásában a szabadságot, a hazugságban pedig az igazságot vélik felismerni. A második zsoltár kijelentései ekkor teljesednek be: „A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!” Az idézetből sokan azt olvasták ki, hogy a világ vezetői végül is a zsidó–keresztény Isten haláláról szóló teóriát magukévá teszik. Ezután elérkezettnek látják az időt arra, hogy az emberiséget úgymond felszabadítsák a zsidó–keresztény hit béklyói alól, és mindent, ami a bibliai kinyilatkoztatással kapcsolatos, megsemmisítsenek a Földön. A pecsétek fölnyitása után az út szabaddá válik az Antikrisztus eljövetele előtt, a halál és a pokol földi uralmának a növekedése, a háborúk, a gazdasági válságok és a különböző súlyos természeti katasztrófák bekövetkezte előtt.
Ezek közepette azonban elindul Izrael megváltásának keserves folyamata, melynek első lépéseként Isten 144 ezer zsidónak kijelenti önmagát. Az apokaliptikus eseménysorozat következő szakasza a hét pecsét felbontása után kezdődik. A hét angyal trombitálása következtében előbb figyelmeztető ítéletek sorozata sújtja bolygónkat, melyek következtében az élő növényzetnek, a tengerek élővilágának és a Föld édesvíztartalékainak egyharmad része elpusztul, valamint a Nap és a Hold fényenergiájuk egyharmad részét elveszítik János apostol látomása szerint. Különösen az utolsó három angyal trombitálását követő események okoznak iszonyatos szenvedést az embereknek a Földön. Az ötödik trombita után az „Abüsszosz kútja” megnyílik, amelyből a mélység sötét szellemi lényei egy Abaddón (Apollión) nevű gonosz angyal vezetésével a felszínre törnek, és öt hónapon keresztül kínozzák és marcangolják az embereket. A hatodik trombita után szintén gonosz angyalok szabadulnak ki fogságukból, akik négyen az Eufrátesztől indulnak el, hogy a nemzeteket világháborúba vezessék, amely János szerint az emberiség egyharmad részének halálát fogja okozni (ha tehát tíz éven belül e világháborúra sor kerülne, akkor kb. 2-3 milliárd ember pusztulását eredményezné).
A hatodik és hetedik trombitaszó közé építette be János a hét mennydörgésről és a két tanúról szóló kijelentéseit. Az Illésre és Mózesre emlékeztető próféták működésének színhelye Jeruzsálem lesz, ahol három és fél éven keresztül prédikálnak. A hetedik trombitálásra a két próféta halála, föltámadása és mennybe való fölemeltetése után kerül sor. A 12., 13. és 14. fejezet az Apokalipszis legfontosabb szereplőit és szerepeit mutatja be. A „Napba öltözött asszony”, akinek „lábai alatt volt a Hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona” semmiképpen nem kizárólagosan szűz Máriára utal, mint ahogy azt a katolikusok állítják. Ez a szimbólum ószövetségi víziókból áll össze. A fiatal József azt álmodta egyszer, hogy a Nap, a Hold és tizenegy csillag meghajol előtte, amit Jákób és fiai így értelmeztek: az ifjú látomása szerint Jákób (a Nap), Rákhel (a Hold), József testvérei (a tizenegy csillag) alárendelik magukat Józsefnek. Az álom köztudottan nem aratott osztatlan sikert Izrael családjában, sőt a testvérek között ellenségeskedést idézett elő annak ellenére, hogy néhány évtized múlva beigazolódott igazságtartalma. Más ószövetségi szimbólumokban Izraelt asszonyként állítja elénk a próféta. János apostol víziója tehát elsősorban Izraelre vonatkozik, melynek nagyon értékes tagja Jézus anyja, Mária is. Az Apokalipszis az emberiség megváltójának és szabadítójának a megszülését mutatja be Izrael legfontosabb történelmi küldetéseként. Az ősevangéliumban szereplő „asszony magja” azonos Izrael fiával, Jézussal, aki a földi élete során megerősítette egy szamariai asszonynak, hogy az üdvösség a zsidók közül támadt.
A 12. fejezet Izrael igazi ellenségét, a „nagy vörös sárkányt” is bemutatja. Ez a hatalmas erejű szellemi lény lázadt fel a preádámi korban Isten ellen, és az angyalok egyharmadát követőivé, szolgáivá tette. János víziója bepillantást nyújt az antiszemitizmus és anticionizmus sötét titkaiba is. Eszerint az Izraellel és a zsidósággal szembeni, a történelmet végigkísérő engesztelhetetlen gyűlölet nem természetes, hanem természetfeletti forrásból ered. Az „evilág istene” nem tudja megbocsátani és elfelejteni a zsidóságnak, hogy a világot megajándékozta egy zsidó férfival, aki kereszthalálával és feltámadásával kimondta az ítéletet a szatanikus erők világuralma fölött. A „szülő asszonyt” a „sárkány” azért is üldözi, hogy annak fizikai megsemmisítése által meghiúsítsa Isten tervének megvalósulását a történelemben: a pogány világbirodalmak közel háromezer éves történetének a befejezését, és a messiási korszak eljövetelét a Földre. A valóságos „csillagok háborújában” Isten angyalainak légiói Mihály arkangyal vezetésével az uranoszból kivetik a Sátánt és angyalait. A sátáni erők Földre való költözése és inváziója következtében a földi civilizáció a mostani állapotához képest is radikális degeneráción megy keresztül, melynek végeredménye az antikrisztusi világbirodalomnak és magának az Antikrisztus személyének feltűnése lesz.
Ebben a világban a prófétai látás szerint nincs helye a hagyományos szellemi-erkölcsi értékeihez ragaszkodó zsidóságnak, valamint a ténylegesen keresztény hívőknek sem. A 13. fejezetben János apostol az Antikrisztus személyét és rendszerét állítja fókuszba. A kérdéssel részletesebben foglalkozunk sorozatunk következő írásában.
A Jelenések könyvének 14. fejezetében János a Messiásról és az őt követő seregről szóló látomását állítja előtérbe. Ezzel nyilvánvalóan az a célja, hogy még nyomatékosabban figyelmeztesse olvasóit az Antikrisztus követésének súlyos következményeire, ugyanis a sötétség hercegének műve, Babilón öszsze fog omlani, és maga alá temeti a birodalmat alkotó nemzeteket is.
Megsemmisítő csapások
A hetedik angyal trombitálásából bontakozik ki az úgynevezett „hét utolsó csapás”, melyek Isten megsemmisítő ítéleteit tartalmazzák. János itt szintén ószövetségi szimbólumot használ föl. Számos próféta szólt Isten haragjának poharáról, melynek az emberiségre való kiöntésére akkor kerül sor az apostol szerint, amikor „beteljesedett az Istennek haragja”. A próféták látása szerint Isten visszatartja a haragját. Mintegy pohárba gyűjti, míg az meg nem telik. Ezután a Mindenható a pohár tartalmát ráönti a haragot gerjesztő teremtményeire. A hét pohár azt is jelenti, hogy Isten haragja igazságos és teljes. Ezekre a megsemmisítő ítéletekre az apokaliptikus korszak utolsó három évében kerül sor, vagyis ezek az események tetőzik az apokaliptikus éveket. Az első csapás az emberek testére zúdul. János szerint Isten mindenkit súlyos bőrbetegséggel sújt, „akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét”. A második pohár kitöltésének nyomán minden élőlény elpusztul a tengerekben. A harmadik csapás a folyók vizeit vérré változtatja, és ennek következtében szinte minden csapból vér folyik. A negyedik csapás a Föld fölmelegedését idézi elő. Az ötödik csapás sötétséggel bünteti meg az Antikrisztus székhelyét, országát. A hatodik csapás az Eufrátesz folyót kiszárítja, így a keleti hatalmak kétszázmilliós hadserege előtt szabaddá válik az út az utolsó világháború fő színtere, Armageddón felé. A hetedik pohár kiöntése nyomán János apostol látása szerint bolygónkat olyan hatalmas földrengés sújtja, melynek következtében a világ nagyvárosai elpusztulnak, szigetek, hegyek tűnnek el, és jelentős mértékben megváltozik bolygónk földrajzi színtere.
E megsemmisítő csapások idején pusztul el a két Babilón, melyről János részletesebb képet ad könyvének 17. és 18. fejezetében. A régi Babilón nevének szereplése az Apokalipszisben azért is meglepő, mert a város a könyv keletkezésének idején már romokban hevert. A kijelentések pedig úgy beszélnek a városról, mint amely a történelem egyik kulcsszereplője egészen a Messiás viszszajöveteléig. Babilón az Ószövetségben gonosz birodalmáról, bálványimádásáról, a vallás és a hatalom szoros összefonódásáról, egységéről, valamint Jeruzsálemmel való rivalizálásáról és a nemzetek elnyomásáról, kifosztásáról volt hírhedt. Ezeket az ismérveket mind megtalálhatjuk János könyvében a „vörös fenevadon” lovagló asszony képében, akinek székhelye egy hét dombon épült városban található. Az apostol szimbólumát köztudottan a legtöbben Rómával azonosították. A korai keresztények Rómát valóban Babilón politikai, vallási és szellemi utódjának tekintették. Péter Babilónból írta levelét az egyházhoz, holott az ősi városban nem járhatott. Minden valószínűség szerint Babilón az ő levelében is Rómát jelenti. Az Apokalipszis értelmezésének egyik kényes és fogas kérdése az, hogy János szimbólumát vajon csak az ókori pogány Rómával, vagy a katolikus Rómával is azonosítani kell-e. A futurista megközelítés azért sem népszerű a katolikus világban, mert a negyedik világbirodalom végső kiteljesedését a jelenlegi korszak utolsó éveibe helyezi, amelyből logikusan következik a katolikus Róma történelmi és eszkatológiai szerepének az Apokalipszis kijelentései alapján való értékelése. János apostol a vallási Babilón és a neopogány világbirodalom közötti kapcsolat két korszakáról tesz említést. Az elsőben a vallás vezető szerepet tölt be a birodalomban, míg a másodikban a világi hatalmasságok felszámolják a vallás elsőbbségét, és ennek helyét az Antikrisztus személyének a kultusza foglalja el. A 18. fejezetben szereplő „Babilón” és a „nagy parázna” (17. fejezet) között számos azonosság áll fenn János látomása szerint. A második Babilón fő tevékenysége gazdasági jellegű. A kettő között az is különbség, hogy a második Babilónt Isten ítélete semmisíti meg.
A boldog vég
A Jézus által „nagy nyomorúságnak” nevezett időszakról szóló víziók után János apostol egy mennyei ünnepségről ad képet. A „Bárány menyegzőjének” nevezett eseménynek hirtelen vége szakad. Az ég újra megnyílik, és véráztatta ruhában feltűnik a „vérbosszuló rokon”. A Messiás–király vérbosszúja az Izraelt jogaitól megfosztó és megnyomorító antikrisztusi világra zúdul (ő kényszeríti a nemzeteket „a mindenható Isten haragja hevének borsajtójába”). Ezután a Messiás viszszajöveteléről szóló tudósításnak és az azt követő fontosabb eseményeknek: az Antikrisztus hadserege legyőzésének, a Sátán megkötözésének, a nemzetek ítéletének, az első feltámadásnak és az ezer évig tartó messiási korszak megalapításának felvázolása következik. Az apostol víziója szerint az apokalipszis végén egy újabb lázadás (Góg és Magóg) rázza meg bolygónkat, amely Isten utolsó ítéletét vonja maga után. A könyv az új égről, az új földről, valamint az új Jeruzsálemről szóló látomással fejeződik be.
Amikor eljött az időnek teljessége, kibocsájtotta Isten az Ő Fiát, más szóval Isten megjelent testben, megint más kifelyezéssel az Embernek Fia eljött. Ennek okát a "Jézus módjára kell viselkednünk? Topic 94. hozzászólásában leírtam. Most a testtélétele mikéntjéről egy pár dolgot.
Az Úr fogantatását eltekintve, teljes emberként jött be ebbe a világba. Babaként ugyan úgy fedezte fel a kezét, lábát, önmagát mint minden ember ("Nem tudtam hogy az én elmém ültetett, az én nemes népem dísz hintajába". Énekek éneke.). Hogy Ő az Isten rájött alapvető igazságkereséséből ami hamar kiugróan bölccsé tette (tizenkét éves korában már tudta, hogy ki Ő.). Továbbra is emberként élt, megkísértve mindennel amit e világ kínálhat, de a bünt ellenségként tekintette mert természeténél fogva gyülölte. Isteni hatalmát csak azért, és akkor mutatta meg amikor szükség volt rá, hogy az Igazság keresők felismerhessék. Ma is csak azok ismerik fel! Mindenki más nem Krisztusnak, hanem prófétának tartotta, mert azokon keresztül is történtek csodák.
Van aki angyalnak tartja, de az Ige azt mondja, hogy:
4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
9. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13.Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen
14. ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14.Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Tehát nem angyal volt, hanem Isten, és ember egy személyben. Emberi módon viselkedett, és érzett, mert ezt választotta, és ehhez tartotta magát (megalázta magát, és szolgai formát öltött). Mint bármely kiszolgáltatott gyenge megvetett istenfélő ember (Ember Fia) könyörögött Istenhez. Nem nyúlt a hatalmához amikor nem volt itt az ideje. Ebben az állapotában nyilatkozott úgy, hogy az én Atyám nagyobb nálamnál. Ez bolondság az ember szemében. Isten bolondsága azonban bölcsebb az ember bölcsességénél. Ő valóban megtette amit vállalt, és nem volt semmi csúsztatás!
"9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
11. Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
12. Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
13. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
14. Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
15. És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
16. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
17. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18.Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek."
A bírálók csak az "Ember Fiát" látták benne, de akik az igazságból valók voltak felismerték az "Isten Fiát" (Krisztust) benne.
Mindig rettegtem attól, hogy nem én vagyok e az "Antikrisztus"?
Sokáig úgy gondoltam, hogy ez egy konkrét személy lesz, aki megjelenik majd egy adott időben, és az Úr népe ellen hadakozik és legyőzi azt. A végén, pedig az Úr győzi le a végső armageddoni csatában.
Holott ez egy testületnek a képe, azoknak összessége, akik a történelem folyamán Istennek (Krisztusnak) végig ellenálnak (1Ján 2,18. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ) Azért mondom, hogy végig, mert akiket legyőz az Úr (Igazság) azok átsorolnak Jézus Krisztushoz. Akiket legyőz az Úr azokat mégis győzteseknek nevezi, mert győztek a hamisság fölött, amiben addig jól érezték magukat tudatosan vagy elhitetve, és ezért annak rabjai voltak. A történelem hosszában folyó armageddoni csatát, és annak kimenetelét így olvassuk három szóval elmondva: "Foglyokat vitt fogva"
Részletesebben:
"1. Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban...
8. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)...
13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által."
Vagy: "18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19.Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! "
Ami az embert győzelemre segítheti az "utolsó óra", vagy más szóval utolsó vétek idején, helyzetének felismerése (Jézus valamilyen formában való megalázása, társistenként tartása, Jehova név eléhelyezése, mintha az más személy lenne, stb= Antikrisztus), és Krisztus megkoronázása:
1Kor 15,28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Vagyis: Jézus elismerése az egyedüli Istennek, amit a Jelenések könyve így fejez ki:
Jel 11,17. Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és aki eljövendő vagy: mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
Jézus felismerésének sorrendje a rend szerit: Ember Fia - Isten Fia - Isten
Valoban igazad van abban, hogy pusztan attol, hogy 1 milliard legynek milyen az izlese, az meg nem jelent semmit.
Azonban a Szentharomsag tana a Bibliabol igazolhato, pl. Mt 28,19-20. Nevetseges azonban az a gondolat, hogy pusztan attol, hogy egy dolgot sok ember (minden keresztyen) vall, az pusztan attol ne lehetne igaz.
Az ertekes igazsagokrol annyit, hogy a Szentlelektol kapott kenet mindenre megtanit, ami csak szuseges lehet. Nincs olyan "elrejtett" igazsag, amely csak egy "beavatott" szuk csoport sajatja lehetne.
Btw, tervezed, hogy valamikor valaszolsz korabbi kerdesemre, vagy hagyod elsuvadni?
Jezus maga a testet oltott Isten. Ezert egyenlo Istennel. Ez nem vita targya. Hogyan lehet akkor az Atya nagyobb, mint a Fiu? Imho ugy, hogy a Fiu mindenben az Atya akaratat kereste, neki engedelmeskedett, az o dicsoseget kereste.
Nem is tudom, talan a Jehovai Tanui azok, akik vitatjak Jezus istenseget.
Btw, ha mar "alkoto bibliai diszkurzust" szeretnel, akkor hajlando lennel vegre valaszolni elobbi felszolitasomra?
Kedves Jpeter
Szerintem ezt nem szükséges alátámasztani, mert Isten tökéletes szeretetéből ez abszolut következik, de azért igyekszem utánanézni a dolgoknak.
Üdv.Fedora
Nem szegyellem bevallani, ha valamit nem tudok. A "nefilimek" idegen szot meg sosem hallottam, de rogvest megnezem a javasolt site-on.... Kossz, most mar tudom, hogy "oriasokrol" van szo.
A cimem inkabb nem kuldom el, nem kerek a sok szpembol.
Azonban nem tudom, feltunt-e neked is, hogy mar sokadik felszolitasomra sem vagy kepes/hajlando bizonyitekokkal alatamasztani az elolenyek 3 kategoriajat.
Ha nem tudod, akkor talan becsuletesebb lenne bevallanod, hogy ez pusztan a te spekulaciod, es nem engem gyalazni, egy a Bibliaban elo nem fordulo idegen szo miatt. Mert bar en valoban keveset tudok, de pl. olyan alapveto dolgok, mint a Szentharomsag tana azert nem kerdes szamomra, nem ugy, mint neked, aki a keresztyenseg egyik alaptetelet tagadod.
Érdekes gondolat kedves Fedora...alá tudod támasztani Bibliai ígékkel, vagy ezt valaki mástól hallottad, esetleg a saját gondolatod?
Aztán érdekelne a véleményed arról amit leírtam a 323-ban...
Szia!
"Az én Atyám nagyobb nálam", azt úgy kell érteni, hogy a Fiú az Atya eredete. De ez az eredet nem időbeli, hanem kifejezésbeli. Az Atyához képest a Fiú szegény, de az Atya gazdagsága árasztja el, vagyis mindene megvan, mi az Atyának. Mert Jézus tökéletes ember és tökéletes Isten.
Üdv.
Igazabol azon csodalkozom (es bibliai igazolast meg mindig nem adtal), hogy az elolenyeket (az embereket is ideertve) olyan 3 kategoriaba sorolod, amely mar a jozan esszel is ellentetes, nemhogy a Szentirassal.
Tehat ujra kerdezem, tudod-e igazolni bibliai alapon ezt a 3 csoportot? Ha nem, akkor mire alapozod elmeleted?
Érdekes témák bontakoznak itt ki.
Ennek - mint topicindító - őszintén örülök.
Azok kedvéért, akik csak most csöppentek bele a témába egy-két fogalmat, és gondolatot jó ha tisztázunk, hogy elkerüljük a félreértéseket.
Elsőként is örülök annak, hogy az Úr Jézus Krisztust mint Termetőt egyre többen elfogadják hiszen ez egy abszolút Bibliai tanítás (vö. pl. Ef. 3:9, vagy I. Kor. 8:6).
Amit azonban kevesen ismernek, az az Úr Jézus Krisztus szerepe az Ószövetségben.
A bűneset óta ugyanis egyedül a Fiú a közvetítő az Atya és az emberiség között. Valahányszor Istent látták, hallották az emberek, a Fiút látták és hallották:
I. Tim. 6:16, I. Ján. 4:12, János 1:18. vö. V. Móz. 34:10, vagy I. Móz. 18, stb...
I. Kor. 10:1-4, vö. I. Móz. 17.
Jn. 1:52, vö. I. Móz. 28:12
Stb.
Az is tény, hogy a Biblia többször is angyalnak nevezi Krisztust, de a szó eredeti jelentésében: "küldött". Lásd pl. Ésa 63:9-10, ahol a három Isteni személy együtt jelenik meg.
Azonban az is fontos, hogy JHVH nem feltétlenül és elsősorban az Atyát jelöli. Lásd elsősorban a Jn. 8:58-at, vö. II. Móz. 3:13–15, ahol az Úr Jézus Kristus "Vagyok"-nak neveztetik, és ez az elnevezés örökkévaló és mindenütt jelenvaló isteni lényére utal. Aztán fontos még a János 12:37-41, amely az Ésaiás 6:1-re hivatkozik vissza, ahol JHVH-t János apostol Krisztussal azonosítja.
Angyal = küldött
A Mindenható Isten küldte Jézust, hogy az Ő Nevében, az Ő dolgait hirdesse, és az Ő akaratát cselekedje. Jézus Isten Fia, de Angyala (küldötte) is volt.
Haszontalan ember, vagy haszontalan vad a bűn következtében van.
Ez egyszeruen nem igaz. Nincs haszontalan ember. Vagy tudnal erre egy peldat mondani? Aztan nincsen haszontalan allat sem. Tudnal erre peldat mondani?
Amikor arra kertelek, hogy igazold allitasodat, akkor nem arra voltam kivancsi, hogy meg1x le tudod-e irni elozo keptelen allitasodat, hanem azt, hogy tamaszd ala (sola scriptura rulez!) bibliai igekkel.