"Egyébként minden közösség visel valamilyen - legalábbis erkölcsi - felelősséget tagjaiért." - írta figyelő.
Namost ha a zsinat elítélte, akkor:
1. Ők úgy tűnik azt gondolták amit figyelő, nem pedig azt, hogy az ilyesmi csak maszatolás, a la syllus.
2. Volt zsinati döntés, mégpedig úgy döntöttek, hogy elítélik. Vagyis ez a mondat nem igaz: "Zsinati döntés pedig (eddig) csak az országgyűlési képviselöi poszt kontra lelkészség vonatkozásában van."
Abba mondatodba, amiben leírtad, hogy személyi következményt nem alkalmazhatnak vele szemben, abba speciel nem kötöttem bele.
Most pedig százszor leírom, hogy "többet nem írok szőrszálhasogató hozzászólásokat az index fórumaiba." Úgyse tartom be :-)
2003. május 21-i ülésén a MRE Zsinata a lelkészek pártállásával kapcsolatos hatályosulása érdekében, határozatot fogadott el. Az egyház alkotmányáról szóló többször módosított 1994.évi II. tv úgy rendelkezik, hogy lelkész politikai párt tagja nem lehet. A Zsinat határozata értelmében a lelkészeknek írásban nyilatkozniuk kellett arról, hogy tagjai-e valamelyik politikai pártnak vagy sem. A nyilatkozatokat aláírva el kellett küldeniük az esperesi hivatalokba. A beérkezett nyilatkozatokból kiderült, hogy az MRE-ben szolgáló 1538 lelkipásztor közül a nyilatkozat kitöltésekor már senki sem volt tagja egyetlen politikai pártnak sem.
Akkor az a fószer nem is lelkész, legalábbis szünetelteti a tevékenységét. Megnyugtató.
A zsinati döntés általában vonatkozott mindenféle pártképviseletre. Elég helytelenül, szerintem. Demokratikus pártok képviselete ugyanis összeegyeztethető a hiteles keresztény tanítással, újnyilas/neonáci párté viszont nem.
Sajnos, történelmi egyházaink - legalábbis sok, ismertté (hírhedtté) vált személyiségük - szívesen adják össze magukat az újpogánysággal.
Idézet: "Az elmúlt időben a politikai közélet olyan irányt vett, amelyben újra és újra fölteszik az egyháznak ugyanezeket a kérdéseket. A mostani bírósági ítéletet jóval megelőzve, már 2001-ben a MRE Zsinata elhatárolódott ifj. Hegedűs Loránt, akkor még a MIÉP alelnökeként az Ébresztő című pártlap 2001. aug. 16-i számában megjelent a "Keresztyén magyar állam" című cikkétől. Ebben az elhatárolódásában a Zsinat nyilvánvalóvá tette, hogy a cikk tartalmát igeellenesnek és református hitvallásunkkal összeegyeztehetetlennek tartja."
Az erkölcsi felelösség megállapítása maszatolás. Mert fordítva azt is mondhatom, hogy egy közösségben csak az tilos, ami tiltva van. Lelkészt egyébként a gyülekezet választ, amit senki nem überelhet az egyházon belül. Zsinati döntés pedig (eddig) csak az országgyqlési képviselöi poszt kontra lelkészség vonatkozásában van.
Szó sincs róla - mármint arról, hogy belügy volna.
Hiszen ez az ember politizál, azaz közügyekben nyilatkozik meg, igen gyakran lelkész voltára is hivatkozva. Nem istentiszteletbe avatkozom be - rontja a levegőt, amelyet együtt kell szívnunk.
Nem is értem tehát, hogy lehet ilyesmit állítani. Talán nem mindannyiunk (minden becsületes ember) ügye, ha templomokban nyilas nagygyűlést tartanak?!
Egyébként zsinati határozat szól arról, hogy ref. lelkészek politikai pártot nem képviselhetnek.
Stílusodról: takaroggy. Megj.: esetedben a stílus és a (hülye) tartalom tökéletes összhangban van.
Figyelö olvtárs nyilván alaposan áttanulmányozta a református egyház hierarchiáját, mielött kérdését feltette. Amennyiben nem így tett volna, úgy kérdésében csúsztatás, alaptalan vádaskodás rejlene (vö.: a református egyház felelösséget visel tagjai politikai megnyilatkozásaiért).
Lép-e erre valamit a ref. egyház? Leveszi róla a palástot? - le kellene vennie, függetlenül az ilyen szerepvállalásra vonatkozó határozatoktól. Keresztyén/keresztény/hívő, ill. egyáltalán tisztességes ember ugyanis újnyilas párt képviseletét nem vállalhatja.
Akkor ezek szerint igazam volt, és a Népszabadság tévedett amikor püspökről írt. (Annak idején ezt írtam: "A MIÉP most azzal ad további hangsúlyt az EU csatlakozás elleni tiltakozásának, hogy nem hajlandó európait állítani listavezetőnek, hanem ragaszkodik ifj. Hegedűs személyéhez.")
A MIÉP szombaton elfogadta a párt európai parlamenti képviselőjelölt-listáját. A sort Hegedűs Loránt lelkész vezeti. Elnökhelyettes: Kovács László.
A Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) szombaton elfogadta saját európai parlamenti képviselőjelölt-listáját. A radikális jobboldali párt névsorát Hegedűs Loránt lelkész vezeti.
A listán szerepel még Farkas Lajos, Koós Ferenc, Fördős Attila és Bükkfalvy Beatrix is.
Csurka István, a MIÉP elnöke a döntést követően úgy fogalmazott: pártja az egyetlen, mely az unió parlamentjében azokat képviselhet, akik a népszavazáson nemmel szavaztak, "mert nem értettek egyet az integrációval."
A hét végi pártgyűlésen a szervezet alapszabályát is módosították. Ezt követően megválasztották elnökhelyettesnek Kovács Lászlót, a párt elnökségének tagját.
A válasz egyértelmű, a Legfelsőbb Bíróságot kötelezi az Alkotmánybíróság döntése, tehát azzal ellentétes határozatot nem hozhat. Ezt mégis megtette, tehát döntése törvénytelen.
A fenti sorok leírása miatt a felkérem a T. Szerzöt, hogy adja vissza jogi diplomáját!
A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Hegedűs ügyben és a Szegedi Városi Bíróság ítélete az ártatlanul fogva tartott két polgár kárpótlási ügyében bizonyítja, hogy a rasszizmus és a kisebbség-ellenesség a bíróságon jelen van.
A társadalmi felháborodás mindkét ügyben rendkívül nagy volt, és ez meglepte a bürokratákat, de a politikusokat is. Az MSZP azt tette, amit minden demokratikus pártnak tennie kell: elutasította az ítéleteket. A Fidesz úgy döntött, hogy a rasszisták mellé áll. Szavazóbázisa antiszemita részének tett gesztust, adott bátorítást Áder János, amikor a Hegedűs ügyben kirobbant parlamenti vitában egyesületünket megemlítette. A Magyar Ügyvédek Érdekvédelmi Szervezetét Werber Jugendnek nevezte, amelyet a kormányoldal a bíróságok elleni támadásra kreált. Demonstrálta, hogy akár a parlamentben is lehet zsidózni. Kicsiny egyesületünket azért hozom elő, mert a Fidesz ürügyül használt minket rasszizmusa kinyilvánításához. (Egyesületünknek nincs köze pártokhoz. Július 4-én alakult, ezen a napon adtuk be a bíróságra nyilvántartási kérelmünket. A bejegyzés október 30-án történt. November 13-ra sajtótájékoztatót szerveztünk, a meghívó vételekor az MTI újságírója interjút készített elnökünkkel a bírósági ügyekről. Áder a parlamentben ezt úgy állította be, hogy a megalakulás után két perccel már támadjuk is a bíróság függetlenségét, holott ez az interjúban fel sem merült.)
Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság elnöke kétségkívül kiváló kommunikátor. Amikor szinte egy időben kirobbant a botrány a két ügyben, Lomnici rendkívül hatékony taktikát dolgozott ki. Nem védte a védhetetlent. Különösen azután nem, hogy a Hegedűs ügyben a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese az MTV műsorában "leiskolázta" a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetőjét. Az elnökhelyettes asszony pontos és alapos jogi elemzésére a kollégiumvezetőnek egyetlen válasza volt: a Legfelsőbb Bíróság egy hasonló ügyben így döntött. Ez azonban nem jogi érv, legfeljebb azt bizonyítja, hogy a Fővárosi Bírósággal ellentétben a Legfelsőbb Bíróság minimum tudomásul veszi a rasszizmust. Lomnici mást mondott, mint amit gondolt. Valójában nem a bíróság függetlenségét védte, hanem a bíróság rasszizmushoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság rasszizmus ügyben hozott határozata világos és egyértelmű. A Legfelsőbb Bíróság azonban egy ügyben rasszista alapú, az Alkotmánybíróság döntésével ellentétes ítéletet hozott. Erre a döntésre hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Hegedűséket felmentő ítéletében. Lomnici nem volt hajlandó vizsgálni, elemezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényesen hozhat-e az Alkotmánybíróság határozatával ellentétes ítéletet. A válasz egyértelmű, a Legfelsőbb Bíróságot kötelezi az Alkotmánybíróság döntése, tehát azzal ellentétes határozatot nem hozhat. Ezt mégis megtette, tehát döntése törvénytelen. Az ítéletek tartalmát, mint témát Lomnici elkerülte, hiszen az ítéletek rasszizmusának, törvényességének vizsgálata rövid időn belül elvezetett volna személyéhez. Mint legfőbb bíró (elvileg) felelős a Legfelsőbb Bíróság személyzeti politikájáért. Ha a Legfelsőbb Bíróság bírói között vannak rasszisták, azért Lomnici személyesen felelős. Felhívásával saját felelősségét hárította el, nem a bíróság függetlenségét féltette, hanem magát mentette.
Lomnici olvasatában minden vélemény és bírálat a bírói függetlenség ellen irányult. Ez azonban valótlan, senki se tört a bírói függetlenségre. Az elnök ügyesen terelte el a témát a bírók rasszizmusáról, felelősségéről, a hiányosságokról, a törvénytelenségekről, az ítélkezés színvonaláról, a bíróságokon folyó munka minőségéről.
Mondhatott bárki bármilyen érvet az ítéletekkel kapcsolatban! Lomnici csak hajtogatta: a kapunál a pogány, és szervezte a keresztes hadjáratot a semmire. Ezzel elérte, hogy a sajtó róla szóljon. Minden médiumban megjelent, mindenhol védte a bírói függetlenséget a fantomok ellen, akik annak ádáz ellenségei. Az ellenségek közül a kisebbségi jogok biztosát, Kaltenbach Jenőt emelte ki. Kaltenbach régóta sérelmezi a bíróságok gyakorlatát? "Szaksajtóban és jogászi körökben egyre többször fogalmazódik meg, hogy a bírói szervezet elszakadt a valóságtól, társadalmi kontroll nélkül működik." (Magyar Hírlap 1999. 05. 08.) Lomnici most elérkezettnek látta az időt a támadásra. Ugyanakkor azt is látta, hogy érdemi válaszcsapásra nem kell számítania, mert Kaltenbach mögött nem áll politikai erő. A Fidesz egy pillanatig sem sérelmezte a Kaltenbach elleni támadást, a köztársasági elnök sem állt ki mellette.
Lomnici rendkívül sikeres és tehetséges abban, hogy ő diktálja a tempót és a témát. A primitívező szegedi ítélettel kapcsolatban folyamatosan hajtogatta, hogy ez elsőfokú ítélet, erről senki se mondjon véleményt, mert azzal befolyásolja a másodfokú bíróságot. Ez mellébeszélés. A jogtalanul fogva tartottak kártérítésének mértéke valóban másodfokú bírósági ügy, ez azonban nem zárja ki azt, hogy bárkinek, így állami szervezetnek és politikusoknak is legyen véleményük. Az indoklásban szereplő primitívezés viszont egyértelműen közügy, mert rasszista.
Az ítélkezés ezer sebből vérzik. A bírók jelentős része nem tartja be sem az eljárási, sem az anyagi jogi szabályokat, az ítéletek jogi indoklása hiányzik. A Fővárosi Ítélőtábla Hegedűs ügyben hozott ítéletének indoklásához a jognak nincs köze, az nem más, mint egy bűnelkövető kimosdatása. A jogszabály rendeltetésével ellentétes értelmet tulajdonít a törvénynek, majd erre a fals értelmezésre hivatkozva menti fel az elkövetőket.
Szívesen folytatnék vitát Lomnici Zoltánnal a bírók felelősségéről. Ha egy kisvállalkozó arra hivatkozna, hogy sérti függetlenségét törvényben meghatározott felelőssége (fogyasztóvédelem, tűzoltóság, APEH, stb. felé), feltehetően kinevetnék. Hiszen nem tevékenységében függő, hanem felelősségében.
Jellemző módon sem a köztársasági elnök, sem a legfőbb ügyész, sem Lomnici Zoltán nem kért elnézést az ártatlanul fogva tartott két polgártól. Egyikük sem hajlandó állást foglalni abban, hogy ki a felelős az ártatlanok fogva tartásáért. Egyikükben sem merült fel, hogy a két polgárt ért sérelem miatt indított polgári jogi perbe hogyan kerül be a szakértő. A szakértő feladata éppen az egyenlőtlenség megállapítása volt, akkor viszont hogyan érvényesül a bírói eljárásban az egyenlőség, mint állampolgári jog?
Lomnici azonban hallani sem akar semmiféle felelősségről. Ha felmerül a felelősség kérdése, megkongatja a vészharangot, azzal, hogy veszélyben a függetlenség. Lomnici a bírók elleni támadásról beszél, fenyegetésekről. Ő maga idézi elő ezeket a helyzeteket mellébeszélésével. Nem hajlandó a tiszta, nyílt és egyenes párbeszédre a társdalommal, vagy képtelen arra. Csak kinyilvánít, a másik fél érvelésére, álláspontjára nem nyitott. Pedig a párbeszédre nemcsak a társadalom, hanem a média is vevő. (Egyes rosszmájúak szerint a sajtó csinált belőle főbírót, hiszen még legfelsőbb bírósági és OIT főtitkár korában a tenyeréből eszegetett az egész magyar sajtó. Minden médiumban ő jelent meg. Tudja-e ma valaki, hogy ki e szervezetek főtitkára? Lomnici gondosan ügyel arra, hogy mellette más ne rúgjon labdába.)
A társadalom elzárkózást, mellébeszélést, valótlanságot kap. Lomnici nem tudja a Legfelsőbb Bíróság személyzeti politikáját úgy szervezni, hogy a bíróság alkotmányosan működjön, és a jogszabályok alapján döntsön, így a többi bíróság sem működik alkotmányosan. Ezért menekül a kommunikációba, saját vezetési, szervezési tevékenysége hiányait pótolja a kommunikációval.
Én csak azt akartam mondani, hogy akik eddig sem törődtek a joggal (ld. az említett meccs utáni eljárást, ill. annak hiányát), azok tán hallgathatnának...
A roma beütésről: hogy ez a TGM miket nem hord össze..!
"A csaló 'roma beütése' alapot adhatott volna a felperes fokozottabb körültekintésére - áll egy Debrecenben született elsőfokú bírósági ítéletben".
Ez, kedves figyelő, nem egy focimeccsen hangzott el. Ez a Magyar Köztársaság bíróságán született ítéletben, egy állami pöcséttel hitelesített dokumentumban szerepel.
A fővárosi főügyész inkább azt magyarázza meg, miért nem indítottak a Btk. 269.§-a alapján eljárást a Fradi-Debrecen meccsen csürhéskedők ellen. Mi a túró bizonyíték hiányzott?!
Téves jogértelmezés miatt nem léptek fel a rasszisták ellen
2003. december 10., szerda, 10:53|Utolsó módosítás: 2003. december 10., szerda, 11:27
Egy alkotmánybírósági határozat téves értelmezése miatt nem léptek fel 11 éven keresztül a rasszista, gyűlölködő kijelentésekkel szemben a hatóságok - mondta az [origo]-nak a határozat előadó alkotmánybírója. Szabó András tapasztalatai alapján kételkedik abban, hogy a hétfőn elfogadott szigorítás ellenére lenne merszük a hatóságoknak eljárniuk a "gyűlölködőkkel szemben". A fővárosi főügyész szerint az üldözhetőség határainak kitágulásával több eljárás indulhat és fejeződhet be sikeresen.
A nyilvánosság előtti "gyűlöletre izgatás" vagy "erőszakos cselekményre való felhívás" (valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, vagy a lakosság egyes csoportjai ellen) bűncselekménynek számít a hétfőn elfogadott törvénymódosítás szerint, és ezért három év szabadságvesztés is kiszabható, amennyiben hatályba lép. Eddig csak a "gyűlöletre uszítást" büntette a törvény: ez alapján viszont elmarasztaló ítélet szinte nem is született, hiába volt számos nagy felháborodást kiváltó rasszista kijelentés a közelmúltban. Az uszítás és az izgatás között a fő különbség az, hogy az uszító tevőlegességre is felszólít, az izgató pedig csak gyűlölködik.
"A véleménynyilvánítás és sajtószabadság körében az emberek meghatározott csoportjai elleni gyűlöletkeltés alkotmányos védelemben részesítése feloldhatatlan ellentmondásban lenne az Alkotmányban kifejezésre jutó politikai berendezkedéssel és értékrenddel."
"A bíróságok és az ügyészségek egy 1992-es alkotmánybírósági határozatra hivatkozva utasították el mindazon ügyeket, amikor a 'gyűlöletre uszítás' szóba kerülhetett volna" - mondta Szabó András egykori alkotmánybíró, aki annak idején ennek az ügynek az előadó bírája volt. "Sajnos tévesen értelmezték a határozatot, számos esetben lehetett volna elmarasztaló határozatot hozni" - állítja a jogtudós. "A határozat nem azt mondta, hogy a gyűlöletre uszítás csak akkor állapítható meg, ha a köznyugalom megzavarásának veszélye azonnali és világos, hanem azt, hogy az uszításnál azért állapítható meg a köznyugalom megzavarása, mert magas intenzitású és egyéni jogokat tömegesen fenyeget, ezért a veszély azonnali és világos" - érvelt Szabó András, aki szerint ezért nem kell a veszély jellegét mérlegelniük a bíróságoknak. A volt alkotmánybíró szerint az "azonnali és világos" jelzők zavarhatták meg a jogalkalmazókat, amelyet ő nem is akart betenni a szövegbe, de mint elmondta, az Alkotmánybíróság elnökének tanácsadója akkortájt tért vissza Amerikából, és egy ottani jogeset kapcsán találónak érezte a "clear and present danger" kifejezés beillesztését, és ha zárójelben és fordítás nélkül is, de bekerült.
Szabó: A MIÉP elnöksége is uszított
Szabó András konkrét példát is említett a határozat téves értelmezésére, amikor a hatóságok szerinte teljesen rossz helyen keresték emiatt az uszítókat. A MIÉP két évvel ezelőtt egy elnökségi határozatban sötét, nemzetellenesnek tranzakciónak nevezte az FTC eladását a Fotexnek. A határozatban volt még zsidózás, illetve a Fradi eltűnésének rémképét is lefestették, valamint felhívták híveiket, hogy fejezzék ki gyászukat a csapat tönkretétele miatt, és tiltakozzanak. Néhány nappal később antiszemita jelszavak, randalírozás, bábuégetés zajlott a pályánál, a hatóságok pedig a szurkolók között keresték az uszítókat sikertelenül. "Valójában a MIÉP-nél kellett volna keresni az uszítókat, mivel az oknak és az okozatnak nem kell feltétlenül azonnalinak lennie az Ab-határozat szerint sem" - vélte a volt alkotmánybíró. Egy MIÉP-es alelnök egy sajtótájékoztatón tett antiszemita kijelentéseket a Fradi eladásával kapcsolatban, az ügyészség vizsgálatot is indított, végül azonban nem indítottak nyomozást ellene. Egy ügyész a törvénymódosítás kapcsán példaként hozta fel ezt az esetet, hogy ha akkor az a szabályozás lett volna érvényben, amelyet hétfőn fogadtak el, akkor az ügyészség vádat emelhetett volna ellene.
Az alkotmánybírósági határozat indoklása annak megállapítását követelte meg a jogalkalmazóktól, hogy az uszítás alkalmas legyen a gyűlölet felkeltésére - mondta Szabó András, aki szerint ennek értelmében a "gyűlöletre uszítás" felcserélése "gyűlöletre izgatásra" csupán az egyik szinonima helyett egy másik alkalmazását jelenti.
A jogtudós egyet ért azzal, hogy büntessék azt is, ha valaki nagy nyilvánosság előtt valaki(ke)t nemzeti, faji, vallási hovatartozása miatt becsmérel vagy megaláz, ám szkeptikus abban, hogy ezt megfelelően alkalmazni fogják-e majd. "Nem nagyon hiszem, hogy a mai ügyészség felvállalja, hogy vádat emeljen ilyen esetekben" - jelentette ki az egykori alkotmánybíró, aki mindezt a tapasztalataira hivatkozva mondta.
A főügyész szerint több gyűlölködőt lehet majd üldözni
A gyűlöletbeszéd szankcionálásával kitágulnak a jelenlegi közösség elleni izgatás üldözhetőség határai - mondta Sódor István fővárosi főügyész, aki szerint ennél fogva több büntetőeljárás indulhat majd. A főügyész közölte, hogy bár a törvénymódosítás pontos szövegét még nem ismeri, de azt helyesnek tartja, hogy amit a közvélemény büntetendőnek minősít, azt a szigorítás révén a törvény azzá teszi. A főügyész szerint számtalan olyan régi ügy volt, amelyekben a jelenleg hatályos törvény alapján nem emeltek vádat, vagy nem született jogerős elítélő határozat, az új szabályozás szerint - ha az elkövetés idején a most elfogadott törvénymódosítás lett volna hatályban - azonban megállt volna a bíróság előtt.
Időnként szükség lehet az egyébként csak végső eszközként használandó büntetőjogra, hogy a rasszista, gyűlölködő hangnemet visszaszorítsuk - jelentette ki Magyar György ügyvéd, aki hozzátette, hogy mindeközben nem sérülhetnek az alkotmányos alapelvek. A büntetőjogász egyet ért a szigorítással, mert szerinte nem szabad hagyni, hogy eszkalálódjon a helyzet. "Kellenek a szankciók, hogy visszatartsák az embereket a jogsértésektől" - mondta az ügyvéd, aki szerint elképzelhető, hogy eleinte sok büntetőeljárás indul.
Bár nem neked írtam, de ha már válaszoltál, akkor ennél az "egzaltáltnál" fel tudnál hozni komolyabb érveket is? A múltkor írtad, hogy tudnál róla mondani egyet s mást...
