az utolsó is nagyon klassz daily! nem tudom mennyire vagy képes elviselni a spoilereket, de annyit mindenféleképpen megemlíthetek, hogy azokat a műveket preferáltam ebben a kötetben, amelyek az emberi lélek mélyére vezetnek el. barangolhatunk a valóságot eltorzító elmék világában. persze a társadalmi témájú novellák is nagyon jók.
nincs szó arra, hogy kifejezzem az örömömet, milyen jó, hogy megjelent ez az új novelláskötet! lassan kiolvasom ... majd beírom melyek tetszettek a legjobban :) jöjjön már egy új regény! mikor jön nem tudjátok?
A Kamera által homályosan című filmről (Dick-adaptáció, R: Richard Linklater) közöl recenziót ma megjelent számában a Magyar Narancs. A cikk címe: Rendőrálom.
(Kis pontosítás: nem annyira a genetikáról, inkább evolúcióról szól RD könyve, csak éppen korábban a biológiai evolúció volt az egyetlen imsert evolúció. Ebből aztán a biológiai evo -> gének evo -> evolúció általában ~~ mémek evolúciója -> memetika)
2. Ez igaz és némileg hasonlóan látom, láttam én is, de szerintem Dawkins maga is azrét merte felvetni a párhuzamot, mert úgy gondolhatta, a jelenség (mindenféle elképzelések, ötletek vannak, amelyek változnak, továbbélnek, stb) eléggé ismert és elterjedt ahhoz, hogy analógiául szolgáljon a genetikának. Ne felejtsd el, hogy az Önző gén és hasonló könyvek a genetikáRÓL szólnak, többek között a nem-genetikus érdeklődőknek.
A memetika azonban több, mint hogy mindenféle elképzelések, ötletek vannak, amelyek változnak, továbbélnek, stb. Alapjaiban más mint a legtöbb pszichológiai elképzelés. Új (és sok szempontból jobb) magyarázatot ad az emberi evolúció utóbbi évezredeire és a kultúra kialakulására, mint az evolúciós pszichológia vagy a kultúrális evolúciós elméletek. Komoly következménye van az emberi tudat, öntudat, szabad akarat, stb. mibenlétét tekintve is. Ezek viszont valóban új, ha úgy tetszik forradalmi meglátások. Nem tudom, én Susan Blackmore Mém-gépezetét olvasva igenis többször lehajtottam a gondolatsztrádáról. :)
PKD és a memetika társítását én is furának tartom, tekintve az időbeli eltését, ti. Dawkins 1976-ban használta a kifejezést először, a memetika pedig később kezdett formálódni, sőt; míg PKD 1982-ben meghalt és amennyire gondolom, az utolsó éveiben már kevésbé aktívan alkotott új dolgokat - sokkal inkább magával volt elfoglalva (VALIS, pl.). Egyébként is: PKD inkább a "belső" világra reflektált (ezért is nem tartom igazán vagy egyértelműen SF-írónak, még ha sok SF-panel is bukkan fel a legtöbb művében), kevésbé volt/lett volna jellemző rá, hogy egy felbukkanó tudományos problémáról írjon. Ilyen szempontból PKD sokkal univerzálisabb és örökérvényűbb dolgokat fogalmazott meg egyfajta (sokszor SF) köntösben.
Rendben, talán nem fejeztem ki magam világosan: mentségemre legyen szólva hogy késő volt és időm se sok. Gyorsan próbálok reagálni az első két problémára, a többit még átgondolom: szóval 1. 'mint társ. jelenség'='mint egyfajta önmagát (is) gerjesztő eszmerendszer (ld. A memetika mint mém elképzelést, ami talán illusztrálja, mire gondolok), ami egyébként minden új paradigmára igaz, ebben teljesen igazad van. 2. 'nem állít semmi újat' : rendben, ez szubjektív. Nézd, amikor én Dawkins Önző génjét először olvastam, semmi újat és forradalmit nem találtam a mém fogalmában, semmi olyasmit, amit (persze inkább intuitív módon) ne tudtam volna addig is. Hogy úgy fogalmazzak, a 'felismerés örömét' éreztem, de semmi többet. Nem éreztem azt, amit az igazán erőteljes tudományos felfedezések megismerésekor (ld. rel. elm., kvantumfiz., a DNS felfedezése stb.), hogy ki kell kapcsolnom a biztonsági övet, és 90 fokos szögben le kell hajtanom a gondolatsztrádáról. A többire majd később, de elsősorban azért postoltam ám, mert P.K. Dick és a memetika társítását kicsit furának tartottam.
Ezt nem tudom értelmezni. A memetika egy értelmezési keret (önmásoló információs egységek). Társadalmi jelenség?
>>>a memetika voltaképpen semmi újat nem állít
Elég sokaknak elég forradalmi volt azt állítani, hogy a kis információs egységek élnek, tenyésznek, fertőznek elméről elmére.
>>>egy kicsit inkább 'hype' szaga van a dolognak
Ebben lehet igazság, sokak fantáziáját megmozgatta. Ugyanígy hájpolt volt pl. a villamosság száz-kétszáz évvel ezelőtt, amikor művelt társaságokban az úriemberek delejes jelenségekkel szórakoztatták és ijesztgették a hölgyeket.
>>>meglehetősen erőltetett módon emelt át az új kontextusban nem igazán definiált fogalmakat közvetlenül a genetikából
Igaz, a fogalmak nem jól definiáltak. Megintcsak a villamossághoz visszanyúlva: minden új tudományágban (pontosabban a memetika még nem bizonyított százszázalékosan, így csak lehetséges, hogy lesz belőle valami, de el is hullhat) így van ez. A villamosságot is tekintették folyadéknak, erőtérnek, mindennek. A tudományágak módszertana, "nyelve" fogalmi bázisa, stb. így fejlődik, alakul ki. Sőt, igazából ez segíti is: az elején mindenféle, akár egymásnak ellentmondó ötlet is felmerülhet. Egyébként a genetikában, biológiában is vannak (sőt, valószínűleg mindig is lesznek) "maszatok", homályos foltok. Nincs pl. egyértelmű lehatárolása a génnek sem. Sőt, a legújabb kutatások fényében az eddig hulladéknak tekintett részeken nem lineáris, hanem valamiféle fraktál-logikát követve szintén vannak "gének". Úgyszintén nem százszázalékosan egzakt a faj fogalma, stb.
>>>A memetika mint gondolati keretrendszer számára túl dogmatikus és tarthatatlanul mechanisztikus lett volna
Ez önellentmondás a fenti, "nem igazán definiált fogalmak"-ra vonatkozó megjegyzéseddel. Egy nagyrészt definiálatlan rendszer hogyan lehetne dogmatikus?
>>>széljegyzetként vagy kicsit átdolgozott ötletként (például az emberi gondolatokból materializálódó szellemi lények, melyek önálló életre kelnek stb.) [...] használhatta volna fel
Nettó spekuláció. Ennyi erővel az ellentétjét is feltehetjük, hogy ti. írt volna egy vagy több fantasztikus regényt, amelyben elszórt látnoki ötleteit később memetkusok dolgozzák ki tudományos igényességgel. Egyiket sem tartom valószínűnek.
>>>de azt hiszem nagyon éhezett volna szellemileg, ha ilyen sivár táplálékra fogja az agyát.
Szintén nettó spekuláció, amely inkább fakad a te előítéleteidből, miután PKD nevében egyikünk sem tudna nyilatkozni.
>>>mennyire megfeleltethetők egymásnak a genetikai és a kulturális információs egységek, illetve azok interakciója
Ezt nem értem. A memetika (ha valóban bizonyít) a genetikához hasonlóan egy általánosabb elmélet speciális területre alkalmazott olvasata. A genetika egyfajta önmásoló, evolváló rendszert ír le, a memetika egy másfajtát. Az alapelv azonos (replikátor, evolúció). Természetes, hogy lesznek azonos és lesznek különböző elemek, tulajdonságok is.
Now Wait for Last Year: tetszett. (Foleg az Our Friends from Frolix-8 utan, ami viszont nagyon gyenge volt.) Van benne drog, parhuzamos vilagok, hazastarsi oldokles; minden, ami kell.
Hát, ennek az állításnak csak jót tenne a bizonyítás... Na röviden kifejtem mire gondolok: Dick elsősorban filozófus volt, csak aztán író (egészen pontosan 'fictionalizing philosopher'-ként aposztrofálta magát). A memetika mint társadalmi jelenség rövid időre bizonyára lekötötte volna a figyelmét (mondjuk úgy 5 percre), de mint gondolati rendszert valószínűleg triviálisnak és sekélyesnek találta volna, hiszen a memetika voltaképpen semmi újat nem állít (gondoljunk csak Hegel dialektikájára például), egy kicsit inkább 'hype' szaga van a dolognak, és eredetileg Dawkins is csak egy kósza ötletnek szánta, és meglehetősen erőltetett módon emelt át az új kontextusban nem igazán definiált fogalmakat közvetlenül a genetikából. Dick-től egyszer megkérdezték, melyek azok a kérdések, amelyek a leginkább foglalkoztatják, és a következő kettőt nevezte meg: 1. 'What is reality?' 2. 'What constitutes an authentic human being?' (angolul nem tudóknak kb.: 'Mi a valóság?', 'Mi tesz igazivá egy emberi lényt?') A memetika mint gondolati keretrendszer számára túl dogmatikus és tarthatatlanul mechanisztikus lett volna, ami nem azt jelenti, hogy széljegyzetként vagy kicsit átdolgozott ötletként (például az emberi gondolatokból materializálódó szellemi lények, melyek önálló életre kelnek stb.) nem használhatta volna fel (sőt, tekintve a memetika körülhatárolatlan jellegét, mondhatjuk hogy fel is használta), de azt hiszem nagyon éhezett volna szellemileg, ha ilyen sivár táplálékra fogja az agyát. Különben pedig nem a kedvedet akarom elvenni a memetika tanulmányozásától, mert vannak ott érdekes dolgok azért, de jobb ha kritikus szemmel nézed (például gondold át, mennyire megfeleltethetők egymásnak a genetikai és a kulturális információs egységek, illetve azok interakciója).
u.i. A fentiek természetesen csak szerény véleményemet tükrözik, kulturált vitának állok elébe.
Lehet, senkinek nem mondok újat, de én csak most ástam bele magam a matekikába (memetika.lap.hu), nem tudom megismerte-e Dick a halála előtt az elméletet, de ha igen, biztos nagyon tetszhetett neki. :D
nem csodalom, hogy ennyire ertekeled a jol megszokott valosagodat, ha eppen a Palmer Eldritchtet olvastad. tegnap olvastam el az Our Friends From Frolix8-et. nem volt tul jo. eleg unalmas volt, raadasul 1, azaz egy darab valosag volt benne, amiben nem is ketelkedett senki. skandalum.
nem csalódtam benne, nagyon erős regény. az utolsó negyede már abszolút a föld felett több méterrel típusú. ez a dick szereti, ha az olvasó maga kreál értelmezést a történtekhez :) , mert ugyebár ez a befejezés sem arról híres, hogy minden 100%-ig világos. (vagy csak én vagyok még túl kezdő olvasó)
tehát akkor én maradok annál a verziónál, hogy palmer egy felsőbbrendű hatalom, Isten egy aspektusa aki palmer eldritch-ben manifesztálódik. kérdésem: palmer testét elrabolta ez a hatalom, tehát "belebújt", vagy már eleve így született, hús-vér embernek annyi különbséggel, hogy a lelke isteni eredetű? a "manifesztáció" szó miatt, nekem az a valószínűbb, hogy már eleve erre a "szerepre" született, nem utólag rabolták el a testét.
és, ha nem is erről van szó, hanem a drog fogysztása tette istenné? egy csomó univerzum istenévé. elvégre ő volt a legtapasztaltabb ét-r -es ... annyit használhatta a szert míg teljesen el nem merült/veszett a vég nélkül sokasodó valóságokban és a végén már képtelen volt felébredni (mayersonnal is ez történt, ha nem is ilyen durván). lehet, hogy a regény "eredeti" valósága nem is a valóság, hanem már eleve egy palmer féle univerzum. ezért lehet az, hogy a végén már mindenki stigmás volt (leo, barney, felix és a többiek), palmer viccelődött egy kicsit.
mi célja volt palmernek? miért gondolta meg magát az utolsó pillanatban és kegyelmezett meg barney-nek? ezt a kérdést a könyv sem válaszolta meg. a továbbszaporításáról is beszélt valamit, de azt nem értettem (nincs is kifejtve) ... végül meghal a bulero-féle támadásban? az sem biztos, túl rafinált ahhoz ...
Ügyesen megfogalmaztad ezt a hatást, amit kisebb-nagyobb mértékben (ha tán nem is tudatosodik ennyire) bizonyára mindnyájan érzünk, akik ilyesmit olvasunk.
amióta dick-et olvasok, sokkal jobban becsülöm a saját valóságunkat. sokkal érdekesebbenek találom a világot. mintha felnyitotta volna a szemem. több is az önbizalmam, rugalmasabb vagyok - igazából lövésem nincs ez miért van, lehet, ez nemcsak a regényeknek/novelláknak a hatása, de, hogy valamiféle pszichológiai hatásuk van, az biztos. talán csak arról van szó, hogy megláttam a világban a szépséget. néha belegondolok: "úristen, milyen részletes és kidolgozott a valóság!" néha olyan érzésem van, mintha ez lenne a pisze pat - féle interaktív világ. azok alapján amit írtam, kijelenthető - és szerintem ezzel mások is így vannak - , hogy philip k. dick erősen szemléletformáló.
