Néztem több kistestű kutyafajtát(beagle, tacskó, pincsi, shih-tzu) de valahogy a JRT tetszik a legjobban. Az igaz, hogy ennek a fajtának nagyon nagy a mozgásigénye és elég "vadóc" tud lenni, de csak azért, mert nyugodtabb a tacsi nem akartam olyat venni mert nem igazán tetszik. Remélem megbirkózom majd a feladattal! :)
Ilyen lett 1 éves korára a barátnőm komisz tekintetű jack russelle. A kiscsaj labdafüggő, védi is a labdát, folyton a Cápin lóg, ha találkoznak és már nem annyira kedveli a Cápi, mert folyton a hátára próbál mászni és csipkedi. Egyébként tök pici maradt, kábé 5 kg.
Könyvlista, amit ajánlok neked és nagy része a netről is letölthető e-book formájában is.
Cesar Milan - Hogyan neveljünk tökéletes kutyát?
Jan Fennel - Kutyapszichológia
Csányi Vilmos - Bukfenc mindent tud (Hangoskönyvben hallgattam meg)
És a szerzők további művei, de én ezeket olvastam és nagyon jónak találtam, ez mind kicsit másképp látja. Fennel az első olyan könyv, melynek szerzője a kutyák falkabeli viselkedését szemlélve átformálta az egész addigi hozzáállást és rájött, hogy sokkal gyorsabban megértjük egymást a kutyákkal, ha a saját nyelvükön peróbálunk velük kommunikálni. Cesar Milan a most divatos kutyapszichológus, a filmjeit is érdemes megnézni, de abból inkább a problémás kutya átnevelését lehet tanulni, míg ha te egy kölyköt viszel haza, az elvileg nem problémás, csak ha te azzá teszed. Csányi Vilmos pedig egy magyar állatviselkedés kutató és viccesen aranyos történetekkel, tanmesékkel ismertet meg a két kutyája felnevelésével. Bukfences könyvét ajánlottam neked, mert az volt az első kutyája átlagos kutyatartóként kezdte a nevelését egy átlagos kutyának, míg a másik könyv a második kutyájáról Jeromosról szól, ha az első tetszett, azt is biztos el fogod olvasni, mert egyrészt haláli szövege van az öregnek, másrészt Jeromos is egy nem átlagos kutya és a nevelése se volt már olyan átlagos, hisz addigra az író ismásképp látott sokmindent, plussz a második kutya nevelése mindig másmilyen bánásmódot igényel, mint ha csak egy kutyád van.
Mi sem tudunk vele lenni egész nap, akkor nem kaparta volna fel a linóleumot, mert nyilván egyrészt észre vettük volna, másrészt ha itthon vagyunk nem csinál ilyet, mert jól gondolod, a magány miatt stresszelt -> "szeparációs szorongás".
Ha nem az első kutyám lett volna, akkor tudtam volna hogyan előzzem meg. Hiába olvastam róla, igazán nem értettem, mert sosem találkoztam ilyennel és nem ismertem kutyásokat. Érdemes elolvasnod erre vonatkozóan is a könyveket, de leírom a saját módszeremet.
Legfontosabb a rendszeresség, de ha ez nem is kivitelezhető, a szertartás akkor is fontos. Ezt értsd úgy, hogy amikor elmész otthonról, akkor legyen egy mozdulatsor, amiből ő megértheti, hogy most jöhet veled, vagy sem. Ha jöhet, akkor nyilván nyakörv felrakása, öltözés, kulcs, póráz, indulás. Ha viszont otthon kell maradnia, akkor különösen kiemelném a nyugodt magabiztos viselkedést, csak úgy tud otthon nyugodtan maradni, ha amikor te otthon hagyod, te is nyugodtan viselkedsz és mindent úgy csinálsz, mintha teljesen természetes lenne minden. Nem kell nyugtatgatni, vagy vígasztalni, amiért otthon kell maradnia. Tehát az otthon maradás szertartása nálunk mindig egy minimum 10 perces sétával kezdődik még akkor is, ha előtte egy órával értünk haza egy több órás hancúrozásról. Az egészségügyi séta után a számára kijelölt helyre küldöm és addig nem megyek el otthonról, amíg azon a helyen nem marad úgy, hogy teljesen nyugodtan, lehetőleg fekve nézze a távozásom. Ha elmentem otthonról, akkor már felkelhet, de addig várnia kell teljes nyugalomban. Ez természetesen nem ment rögtön. Először kölyök korában meg kellett tanítanom a helyedre és a marad parancsokat, amit nagyon sokszor gyakoroltunk. Sokszor a helyére küldtem és a marad parancs után távolodtam, ha felállt újrakezdtük, ha ott maradt kis távolság után visszamentem megdícsérni és addig távolodtam, hogy kimenjek az ajtón, majd be is csukjam. Sajnos nem gyakoroltuk az első naptól, ezért ez nekünk nehezen ment és volt, hogy végig üvöltötte azt az időt, amíg egyedül volt. Nem mindegyik kutyussal megy ilyen nehezen az egyedül maradás, van amelyikkel sokkal nehezebb. Ez fajta függő, egyed függő és gazdi függő. Nem akarlak eltántorítani, inkább arra biztatlak, hogy készülj fel, olvass és ha meg tudod oldani találkozz kutyásokkal. Én pl kijártam a helyi kutyasuliba, mert volt egy lehetőség, hogy menhelyi kutyákat lehetett a gazdis kutyusokkal együtt a sulis foglalkozáson vezetgetni. Na nem állítanám, hogy a kutyus sokat tanult tőlem. :D
Köszönöm a segítségedet. A baj az, hogy a nap 24 órájában nem fogok tudni a kutyával lenni, ez biztos. Azért is kérdezném, hogy mennyire bírja az egyedüllétet? Nem egész napos magányról beszélek, de biztos hogy nem tudok egész nap vele lenni. Ezért is nagy dilemma most ez nekem, mert azt sem szeretném ha a kutyus "depis" lenne ha nem vagyok vele egész nap. Hogy bírják ezek a fajták ha nem 24 órás "őrzést" kapnak?
Szia! Mi 1 szobás lakásban lakunk, nekem is első kutyám és köszönjük szépen, mi tökéletesen jól megvagyunk. Most 2 éves a Cápi. Viszont az első évben felkaparta a linóleumot, ami elég jó teljesítmény, mert nála sokkal nyugisabbnak látszó kutyus az ajtótokot kibontotta, de mondjuk ott a gazdi rájött a saját nevelési hibájára. Tehát szerintem nincs gond a lakásban tartással, csak figyelembe kell venni, az igényeit. Igényli nem csak a sok mozgást, de ha feladatot is kap, pl kutyasuli akkor észre se veszed, hogy hiperaktív, mert leköti az energiáit. És nagyon fontosnak tartom a kutyatársaságot. Mi naponta lejárunk más kutyusokkal és gazdikkal találkozni és mindketten szocializálódunk. :D Első kutya előtt érdemes legalább két könyvet elolvasni, én saját tapasztalatból állítom, még úgy is hosszú idő megérteni és átérezni milyen is a kutyás élet és még úgy is számtalan hibát követsz el, míg felnő a kutyád, még az is sok bakit elkövet, akinek nem az első kutyája, mert mindegyik külön egyéniség, és lehet, hogy egy cukiságot fogsz ki, de az is lehet, hogy egy labdafüggőt, vagy dominánsat, vagy félőset, vagy allergiásat vagy pontpontpont. Egyébként a Cesar Milan könyv abban is segít, hogy nagy eséllyel ki tudd választani az alomból a legjobb jellemű kölyköt, de ha tenyésztőtől veszel, az biztos segít a hozzád illőt kiválasztani. Hirtelen ennyi jutott eszembe, hátha a többiek is hozzáteszik a saját gondolatukat, ha még van kérdésed, nyugodtan tedd fel.
Egy JRT kan kutyust szeretnék tartani, panelben. Mennyire ajánljátok lakásban tartáshoz ezt a fajtát?
Sokat olvastam róla és van aki nem ajánlja, de van aki igen. Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban? Tudom, hogy extra nagy a mozgásigénye és hiperaktív kutyáról van szó. Első kutyám lenne!
OFF: Nem rokonok, tegnap összefutottam az egyikükkel és gazdijával. :) Ő volt ott, egy tesója és az anyukájuk. Nagyon helyes, jópofa kutty, de még olyan szuperkamaszos. :)
Volt nálam gép, de hol 2, hol 3 Russell-lel játszott, nincs olyan gyors záridő a gépemen, hogy megörökíthessem. :D
Találtam a XVIII. kerület vecsési részén egy Jack Russell terrier szuka kutyust. Chip nincs benne vagy nem működik... Keresem a gazdit aki fotót, oltási könyvet tud mutatni és elmondja a kutyus egyedi jellemzőit...... !!! 06-70/7017-860 Osszátok légyszi!!!
Mi nem voltunk! De biztos jó buli volt. Szerencsére Magnum nem olyan "kutyás", így elég neki az alap szoci, nem kell vele járnom ilyen kutyatalikra. Hérának meg ott van Magnum. :)
Valóban nagyon szép és szuper jófej. Vicces, bolondos, hát kölyök még, na.... :)
Lizi, úgy fogjuk intézni, és találkozhatsz vele.
Anna, akkor hasonló az ízlésünk! :) Amikor Héra jött, már akkor is a Jack és az Ír között gondolkodtam. Hát Jack lett, de megmaradt az Ír nagy vágynak. Az anno ideiglenesem sem véletlen volt nálam, aki ír keverék, és valóban sok hasonlóságot fedezek fel köztük nemcsak küllemben, de karakterben is.
Köszönöm nektek még egyszer, természetesen a (képes) beszámolókból már Magnum sem maradhat ki, hiszen családtag már Ő is. Így fogtok olvasni felőle! :)
És hogy ne legyek off: Héra a minap megcsillogtatta terrier jellemét. Fogott egy patkányt, de olyan gyorsan (egy másodperc volt kb. az egész), hogy reagálni sem tudtam. Tiszta, és gyors volt, szegény állat nem szenvedett semmit. Bár sajnáltam nagyon a patkányt, de megdicsértem Hérát, végül is ez a dolga, és hibátlan munkát végzett.
(Idén csak 1 fészek kiskacsa kelt, az előző évek 4-5 fészekaljához képest. Ennyire látszik, hogy eddig nem volt patkány, idén tavasszal pedig megjelent 4-5. )
Hűha! Gratulálok Mesi! Gyönyörű ez a kutya! Remélem majd találkozhatok vele! Igazán kíváncsi vagyok rá! Örülök, hogy Hérával jól kijönnek, jó csapatot alkotnak.
Tyűűű! Sok-sok boldogságot! Én titkon - és nem is olyan titkon ;) - Ír terrier rajongó vagyok! Máskor is hozz képeket és híreket rólatok, külön öröm, hogy ilyen jól kijön Hérával! :)
Elfelejtettem jönni a nagy bejelentéssel, úgyhogy majd most:
Kis családom új taggal bővült egy ír terrier kanocska, Magnum személyében:
Jumping Wallaby Galagher 'Magnum'(Ch Irish Ponny Express x Ms Wallaby Of The Hunterriers 'Zamunda')
Magnum most 7 hónapos, 3 hete van velünk, szépen beilleszkedett, Hérát istenként tiszteli, másolja, követi, így nekem is könnyebb. Jól kijönnek, nagyokat játszanak.
Magnum nagyon kedves, bújós, jó szándékú, de karakán kutya, mindenről meg van a saját véleménye, nyugodt, de energikus, finom és arisztokratikus kutya (úgy tud állni, mint egy szobor). Nagyon nagyon szeretem, és nagy reményeket fűzök hozzá.
A mai találkozóról egy fotó.