Az ég alatt a leggyengébbek
átfúrják, ami legkeményebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
Szó nélküli tanítással
s a nem-cselekvés hatalmával
mi sem mérkőzhet e világban.
"Aki teste-lelke egységét megőrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé símítja,
egyszerű, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni"
A tavalyi telet a Sárga Házban töltöttem. Megállapították, hogy még egy kis depresszióm sincs, csak nem bírtam a hosszú gyűrődést. Szörnyű dolgokat láttam ott, és hallottam a csoportterápián. Nekem minden lehetőségem meg volt és meg van a teljes élethez, csak akarni kell. A mások életének ,- ha nem is mély- ismerete kellett hozzá, hogy ki tudjam magam húzni.
Váratlanul el kell rohannóm. Egyszer csak itt vagyok.rézi
koszonom,hogy megosztottad velem a tapasztalataidat...
en nem akarok masok szajize szerint elni,es ezt ok is tudjak, hiszen latjak es tudjak mi zajlik korulottem,sot benne elnek...hiszen en nem tudok csevegni amikor semmi sincs rendben es inkabb behuzodok a kis odumba...na,ebbol vannak a problemak,mert a szuleim szerint nem szabadna elmenekulnom a gondok elol...de en nem is ezt teszem! csak szeretnem kiszenvedni magambol ami faj...itt meg nem egyezik veluk a velemenyem
a hugom erzi-erti mi van,es valahol tehetetlennek erzi magat...
szeretnek megbekelni magammal,hisz segitseget is kertem es el is fogadtam (pszichiater szemelyeben),de most minha megallt volna az ido kereke es csak vagyok....es a gondolatok csak ugy kavarognak bennem
Visszaolvastam, miket is írtál. Csak a saját tapasztalataimat tudom Neked elmesélni, azt is csak pár szóban.
Elkövettem ugyanazokat a hibákat,mint Te. Azt hittem, akik velem vannak, akikhez tartozom, elvárják hogy az ő szájuk íze szerint éljek. Nem így volt, ma már tudom. Mosolyogtam,beszélgetés helyett csevegtem, és hallgattam. Tettem a dolgom. Pedig semmi, de semmi nem volt rendben. Aztán, ahogy telt az idő, egyre nehezebb lett, és jöttek a hazugságok. Ezt már érezték, mégsem kérdeztek. Meghaltak a szüleim, az öcsém felnőtt lett, a gyerekeim sínre kerültek, és akkor jött az összeomlás.
Aztán - segítséggel, sok segítséggel - meg-vagy visszataláltam az igazi utamra. Hatalmas kőrt irtam le, kevés az időm már, de elkezdem előlről.
Az út bennünk van. Csak saját magunknak kell számot adni, csak saját magunkkal kell békében élni. Sok kárt okoztam másoknak, és magamnak is, és azon dolgozom, hogy ezeket helyrehozzam. Ezt pedig csak úgy lehet, hogy VALÓDI béke és elfogadás van bennem. Úgy érzem,hogy sikerült, mert NEM FÉLEK. Senkitől és semmitől. Gyötrődj, és szenvedj, ennek van itt az ideje. Minden nap gondolj bele, hogy még mindíg igazak-e a fájdalmaid. Soha ne hazudj magadnak. És az élet-kísérőidnek sem. Kegyes hazugság nincs, mert kegyes-visszahazudnak. És akkor későn találod meg az egyenes utat. Így kíméled Őket, és magadt is.
rézi
valahol biztos segitseg,hogy vagytok,mas erzes mint ahogy otthon irogatom a gondolataimat a kis fuzetembe...onnan nincs reagalas,mondujk annak mas az ertelme
itt jo
fura ez az egesz....fel eve meg azt sem tudtam mi az ami mostanaban lefoglalja mindennapjaimat...:(
koszonom mindenkinek a valaszait,sajnos otthon nincs netem ugyhogy csak most tudok valaszolni
kulturalis ellenor (jo a neved):tudom hogy nem terhetek vissza ha mar leleptem, nem tudom megtenne, pont azert mert itt vannak mogottem,mellettem akik szeretnek (szuleim, ikertestverem aki szinten szenved mert en szenvedek, a gyermekei akik nagyon kozel allnak hozzam) es nem tehetem meg veluk...ez mindig visszahuz a kitaposott osvenyre
hogy ez jo-e? nem tudom
Dalai Lamer:igen,tudom...meg kene latni a szepseget,de ez meg nem megy :( meg homalyos minden
Rezi:gyonyoru volt a telihold....almomban nem latom,mert nem birok aludni...illetve ha sikerul rosszakat almodok,pedig jo lenne belezuhanni valami finom alomba ahol semmi rossz emlek nincs
Larel: hazatert a cicad?
Mumu:koszonom...szeretne ha eljutnek oda hogy ismet valaszthassak merre-hova-tovabb....a korforgalomba nem akarok visszaterni
Megismetlem mert elszalt a valaszom:
Hogy ne veszitsuk el a koltoi hasonlatot ,azt gondolom,hogy az ut (az aszfaltos,a koves,az agyagos) nem csak a lelkunkben van hanem nagyon konkreten azzon kell menni.Es vannak keresztutak ahhol el kell hatarozni,hogy most merre,jobbra vagy ballra es vannak korforgasu pontok ahol tobb mint ket lehetoseg kozott kell valasztani,nem lehet csak ugy a labaknak engedelmeskedni.
Csak azt nem tehetjuk hogy nem valasztunk tovabbi utat es ujra es ujra korbemegyunk a korforgalomba...
Már meg is jöttem. Olvasd el a magányosokat. Nem fogok aludni a hascsikarástól.Na meg a méregtől.
Na meg a Holdtól.Úgye gyönyörű? Hol laksz? Szélfútta hegyen? Sötét udvar mélyén? Esetleg egy tanyán, amelyet teljes egészében körűlölel a hodfény? Valahonnan lesd (?) meg a Holdat, alaposan tömd be a füledet, hogy igazi csend legyen. Legalább álmodban.
Most jóéjszakát.rézi
Egyszer elindultál az utadon mint mindenki más. Haladsz a múló napokkal, mint mindenki más.
Az utadról letérni nem tudsz, de nem is kell - hiszen bármerre is mész, az a te utad. Az útján végigmegy mindenki - de csak rajtad múlik, hogy észreveszed-e mindazt a szépséget, ami az Út mentén vár rád. Van szemed, megláthatod - csak rajtad múlik mit akarsz meglátni...
aminek mindig a fényes oldalát kéne nézni :)
vigyázz, mert ha letérsz, már nem térhetsz vissza, és van pár dolog, amit biztos sajnálnál itthagyni. olyanok is vannak, amiket még nem is ismersz.
Milyen az utad? göröngyös és ködös? Megyek a cukiba a magányosokkal, ez maga a mámor! És a bűn! Az igazi letérés az én utamról! le az elvekkel! Jön a forró, hosszú csók egy igazi férfival! Egy Rigó Jánossal! Már ha van. Egy Eszterházy is megteszi. Néha muszáj ilyen pici kis örömökkel édesíteni az életet. Ha hazajöttem, mjd mesélek.Rézi
szia rezi...vegre valaki
most olyan nyugodt,letisztult minden...de csalok,mert le vagyok nyugtatva :( mashogy nem megy, "jozanul" nem birom elviselni a napokat ahogy csak mennek es en mint egy gep csak megyek veluk...es nem latom az utat, se a veget...lehet hogy le kene ternem??? es akkor megoldodna minden
Itt nincs ilyen szereposztas,annal jobb ha mindnyajunk megprobalunk egymason segiteni.Eppen ez az.Tobb egymastol ellenorzott,talan kritizalt velemeny alakul ki.
Amit itt leirtal az semmi kulonos,semmi baj.Egy kapcsolat utan legtobbunk igy erzi magat.Plane ha az ember nem konnyen angazsalja magat.Egy nagyon termeszetes onfogalmazas kovetkezik,egy ugy mondd steril zonaban "uszkalsz","lebegsz" sulytalanak erzed magad,felsz ettol a sulytalansagtol.
Kialakul azn uj en-ned.Persze az mar nem a regi tulajdonsagokkal.Aztan telik az ido,megersz,nem vagy az a hippoe aki voltal,nem baj.az uj is erdekes,kivancsi es lelkes lesz..
sok minden nem tetszik magamban,az elmult honapok fajdalamai lerakodtak es nehez oket feltorni,pedig tudom hogy azt kell tennem es vegre kiszenvednem magambol,ami jol is ment - a terapia sokat segitett - de itt van ez a szint amit nem tudok atlepni es mindig visszahuz valami...tudom mi az (felelmetes erzes volt rajonnom) csak meg nem tudom (vagy akarom?) felfogni es ez kisert....es azt is tudom hogy nekem kell seggberugnom magam hogy tovabb lepjek,de....nem megy
es a kornyezet is hozzatesz,hogy itt mindig alarcot kell viselni,gondolom ez minden munkahelyen igy van...mindig csak a "jopofi" :(
nagyon jol esne az az oleles kedves zolnus...lehet hogy ez is a bajom (sot biztos) a fizikai kontaktus hianya,en aki mindig tudtam szeretni...ehhh
annyi minden van bennem es ugy erzem hogy kavarog bennem es nem hajlando letisztulni...meg fogok orulni?!? neha azt hiszem...
Most úgy szeretnélek átölelni (pedig nem vagyok az a tipus!)! Az érzések nagyon sokszor tévútra viszik az embert, sajnos. Elringat a boldogság, és nem vesszük észre, nem jó úton haladunk. Mostanában kezdem azt gondolni, (egyre gyakrabban), hogy nem véletelneül történnek velünk a dolgok. Részei a tanulási folyamatainknak. Ki milyen sokszor követte el tévedéseit, minél nehezebben tanulja meg a leckét, annál fájdalmasabb a felismerés, hogy rossz úton haladunk. Ki fogsz mászni ebből az egész kavalkádból, és jobb leszel tőle. Éld át a fájdalmaidat, és ha nyolszáztizenötödjére mondod el azokat, akkor is itt leszünk, és hallgatunk, olvasunk, figyelünk, vigyázunk Rád!
Kedves Mumu!
Nem akarom Tőled átvenni a topicgazda szerepét! Egy másik topicból "ismerem" Hippie-t, ezért bátorkodtam ilyen hangnemben írni. Köszönöm reagálásaidat!
tudod az az erdekes hogy azt hittem azok a "ruhak" milyen jol allnak es akkor es ott jol ereztem magam bennuk...de most...persze valtoztam es nagyon sok dolgot tudtam meg magamrol,es megis ugy erzem nem jo igy :(
nehez szembenezni onmagunkkal, ez olyan sablonosan hangzik,tudom...
es amitol felek?? hianyzik az az enem aki elotte voltam (kapcsolat elott), az a felszabadult vidam hippie aki ugyan ezer langon egett de boldog volt...es ne erts felre nem keresem mindenaron azt a boldogsagot, hiszen ugyanazt ugyse fogom megtalalni...de az egyenisegemet se tudom feladni es itt johet a buktato...ismet...nem torvenyszeru
a mostani erzeseimmel kell tisztaban lennem,ez tiszta sor, es itt vagyok elakadva