Az építőipari cégek rendelésállománya (ha kivesszük a kormány autópályaépítési panamáját, ami a valós folyamatok értékelésében nem vehető figyelembe) 30 %-kal alacsonyabb a megelőző év azonos időszakához képest... :-(
A növekedés egyáltalán nem látható. Csak hallható a FIDESZ-fun médiából...
Gyerekek, tényleg ki látja a gazdasági növekedést?
A megnevezés tárgya / 2000. év / 2001.I.félév / 2000. év előrejelzés
A GDP volumenindexe (%) / 105,2 / 104,2 / 104
A külkereskedelmi mérleg hiánya (milliárd euró) / 4,3 / 2,4 / 5,3
Az államháztartás hiánya a helyi önkormányzatok nélkül (milliárd forint) / 449 / 202 / 490 (770)*
(770 )*A 2000-re elkönyvelt tételekkel, az autópálya-építés teljes ráfordításával és az ÁPV Rt. kiadásaival együtt.
A baj lényege, hogy az államadósságunk igen magas.
Míg Csehországban 2001-ben az egy főre jutó kamatteher, és adósságállomány csökkentés egy főre 270 Dollár terhet ró, addig ugyanez a szám Lengyelországban 320 Dollár, Magyarországon 730 dollár. (Jövőre nekünk ez a szám 1000$/fő. Két év alatt 1500 km autópálya épűlhetne ebből a pénzből.)
Csak egy példa a sok közül: az M3-as autópályán lebontott kapuk ugyan mennyi pénzébe kerül az adófizetőknek? A koncesszió felbontásával az állam teljes egészében átvállalta a már meglévő autópálya építésére felvett hitelek törlesztését kamatokkal együtt. (Arról nem is beszélve, hogy az a sok külföldi kamion ezek után már ingyen fogja szétautózni az autópályáinkat.) Mert micsoda különbség a tervezett bevétel, és a tényleges bevétel közti veszteség államilag garantált kifizetése, vagy az egész autópálya építési költség az adófizetők nyakába varrása. Na, azért nem sürgős lebontani az M5-ös kapuit.
Ja, és ez nem demagógia, hanem csak a száraz valóság.
A hozzászólások ugyanazt támasztják alá, mint amit egyébként magam körül látok: nagyon vegyes a kép. A gazdaság egészéről kapott információt mindenki a saját anyagi viszonyaira vetítve értelmezi. Amit én magam tapasztalok, az hasonlít Regisztrált felhasználó meglátásaira (5): saját jövedelmi helyzetem 1998-hoz képest határozottan javult, ugyanakkor a bizonytalanság-érzésem is megerősödött. Most sokkal nagyobb esélyem van arra, hogy valamelyik reggel egy udvarias levél fogad, amelyben megköszönik eddigi munkámat és biztos, hogy nehezebb lenne újból elhelyezkedni, mint mondjuk kettő, öt vagy tíz évvel ezelőtt.
Ami a makrogazdaságot illeti, nem lévén a téma szakembere, laikus okoskodással próbálom megérteni a jelenségeket.
A magyarországi egy főre jutó GDP jóval alacsonyabb az EU átlaghoz képest (emlékezetem szerint kb. egyharmad-egynegyed körül lehet) ugyanakkor a munkabérek szintje ehhez képest sokkal nagyobb elmaradást mutat, ami arra utal, hogy az alacsonyabb értékű hazai termék nem amortizációra és beruházásra fordított részének elosztása nagyobb szélsőségek mellett valósul meg, a munkavállalóknak a kisebb tortából még százalékosan is kevesebb jut, mint az EU-ban.
Emögött két fő okot gyanítok. A multik, amelyek az ipari termelés jelentős hányadát, az exportnak pedig nagyobb részét adják, sikeresen tartják alacsony szinten a munkabéreket. A munkavállalók valószínűleg nem képesek kitapogatni azt a határt, amelyre a béreket föltolva még mindig megéri a cégnek itt maradni (százmilliós, illetve milliárd dolláros épületeket, berendezéseket nem lehet csak úgy vonatra pakolni és odébb telepíteni, másrészt egy automatizált technológiával előállított termékben a bérköltség aránya akkor is elhanyagolható, ha az erősen megemelkedik.)
A másik, talán fontosabb ok a jövedelmeket központosító, azokat a költségvetésbe terelő gazdaságpolitika. Úgy tudom, ez az arány az EU átlaghoz képest nagyon magas, az állam százalékosan sokkal több jövedelmet von el a vállalatoktól és a munkavállalóktól, mint a nálunk fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban. Ennek az a következménye, hogy virágzik a korrupció, a közpénzek lenyúlása, baráti és közeli vállalkozások helyzetbe hozása. Az állam a legnagyobb megrendelő, és az állami megrendelések elnyerésére nagyobb esélye van a politikailag/barátilag/családilag közeli vállalkozásnak, mint annak, amelyik egyszerűen csak jó minőséget nyújt kedvező áron, kedvező határidővel. Ugyancsak az állami elvonások következménye, hogy a nem-multi cégeknél szinte nem marad jövedelem fejlesztésekre, lehetséges stratégiájuk – hacsak nem tartoznak az előbb említett kedvezményezett körbe – a túlélésre játszás, a zsebbe fizetés és mindenféle elképzelhető ügyeskedés. Túlélésre játszó, fuldokló cégek alkalmazottainak nem a béremelés, hanem a munkahely megtartása a reális célkitűzés.
Félő, hogy a kígyó a saját farkába harapott, a politikának nem érdeke a jövedelmek "kint hagyása", mert azokból tudja erősíteni saját bázisát.
A 4 elemis takarítónő az iskolában!
3 év munkaviszony, 4 osztály = 40000Ft/hó.
20 év munkaviszony, technikusi végzetség = 40000 ft/hó.
Jövőre (ha minden bejön a fiúknak):
4 év munkaviszony, 4 osztály = 50000 Ft/hó
3 év munkaviszony, ELTE tanárképző = 50000 Ft/hó.
A takarítónő látja a fejlődést!
Küldj egy szmájli-t vagy kérj bocsánatot, vagy legalább azt magyarázd el nyilvánosan melyik színtársulat PR-ese vagyok ezzel a szöveggel.
Az is jó lesz, ha megmutatod milyen az igazi PR-es szöveg :-)
Az idei év nem jó: nagyon nehéz lett jó megbízásokhoz jutni. Olyanokat is el kellett fogadnunk, amelyek a belső árainkon (standard rate-en) veszteségesek, hogy azért meglegyen a bevétel, ki lehessen fizetni az alkalmazottakat. Ráadásul állami megbízások, amelyeket mindenki utál.
Amúgy. A katasztrofális 1992-ben is érezték a gazdasági növekedést az esztergomiak, meg a győriek (autógyárak). Nu akkor mi van?
A GDP-vel mért gazdasági növekedést egyáltalán nem biztos, hogy megérzi az emberek nagyrésze, érdemes azt is megnézni, hogy ebböl mennyi melyik rétegnek jut.
Viszont érzésre regisztrált felhasználónak és alfredoonak is igaza van. A plazák és a bevásárlóközpontok hétvégi tömöttsége és a vidéki városok fejlödése, szépülése (amiket láttam az utóbbi idöben: Györ, Gödöllö, Eger, Esztergom, Szeged) arra utal, hogy elég sok ember él viszonylagos jólétben, ami akár kiegyensúlyozott is lehetne, ha nem lenne a levegöben folyamatosan egyfajta bizonytalanság, hogy az életszinvonalát biztosító munkahelye az embernek bármikor megszünhet rajta teljesen kívülálló okok miatt.
Hi everibodri!
Redkívül sajnálom, de én látom a gazdasági növekedést.
Ami ennél is arcpirítóbb, hogy még a saját bőrömön is érzem.
Ami pedig az informatikai ( és a távközlési )szektort illeti, világméretű jelenség, sajnos.
Az en jovedelmem egy jelentos resze ipari szakertoi munkabol szarmazik. Az 1999-es csucshoz kepest az iden kb. negyedere esett le a megbizasok szama. Nem arrol van szo, hogy a megbizok elhagytak, hanem arrol, hogy egyre kevesebb penzuk van fejlesztesre.
Meg a kocsik - városi terepjárók stb.
Fellendültek az építkezések is.
-----
Cég román vendégmunkásokat alkalmaz - alvállalkozón keresztül persze
- napi 12 óra, kivéve vasárnap, mert akkor csak 8.
3500 Ft/nap.
Az állandó melósoknak ennél azért jobb. De ők is csak messziről nézik a cég felsőbb vezetőinek kocsijait, esetleg hétvégén segédmunkásként dolgozhatnak az épülő palotákon.
"Persze a két dolog tartósan nem válhat el egymástól"
Dehogynem. Én pl. 10 éve látom a növekedést, hisz plázák épülnek, látom az ujságban a számokat, stb. De nem érzem hogy nekem, vagy bárkinek a családomban jobb lenne, sőt!
latom a gazdasagi novekedest en is. a furcsa az hogy cca 4-5 eve is lattam amikor nagyon
sokan azt mondtak hogy milyen rossz, hogy mindent elvesznek, csaladpolitika stb, stb
es az hogy 10-12 eve is lattam. Nem a statisztikat hanem a fogyasztast a plazaban es azon
kivul, az autokat, az epulo hazakat, az epulo irodakat, a bankbeteteket stb stb.
a statisztikai szamok, emberek altal elmeselt tortenetek pedig nagyfoku szubjektivitast
tartalmaznak. a politika meg innen vagy onnan ezekre igyekszik rajatszani.
nezzuk meg az autok szamat, valamint azt a tenyt, hogy ezen autok nagy resze kozlekedik!
boltok ellatottsagat hasonlitsuk ossze ami volt 20 eve.
nekem a lenyeg hogy ezek a folyamatok egyelore politikatol nem fuggoek. persze elron-
tani nem olyan nehez oket. csak egy picit szidni kell a kuldoldi toket, pici kulpolitikai
bizonytalansag szomszedokkal, aztan majd meglatjuk uristen, hogy mire megyunk ketten....
Úgy látom, valóban van gazdasági fejlődés. Hétköznapi ember ezt a saját környezetében, az országot járva tapasztalhatja, a sajtót olvasva és persze a politikusokat is meghallgatva pedig elhiheti (vagy nem).
A saját bőrömön érzem is ezt a fejlődést, meg nem is. A "nem" főképpen abból fakad, hogy az objektív eredményeket lerontja a szubjektív érzés: sokkal bizonytalanabbnak érzem a jövőmet, mint pár évvel ezelőtt. Ez főleg a munkavállalói kiszolgáltatottság miatt van így. Hiába van anyagi gyarapodás, mindig ott somfordál a háttérben a rossz érzés, hogy (rajtam kívülálló okok miatt) egyik napról a másikra a mélységben találhatom magam. Lehet, ez egyéni adottság és talán eltúlzott is, de 10-15 évvel ezelőtt nem volt ilyen érzésem.
Az állam növekedését látom.
Vikicsek SÁNDOR palotályába előbb utóbb beszállítók is lehetünk.
A kereskedői forgalomban 3 év óta csökkenést látok !
Az biztos hogy augusztus folyamán 3-szor kommunista szombatot tartottam (mivel máig nincs kifizetve), szeptemberben 4 kommunista szombatot fogok tartani(pénz az ablakban).
Jövő év januárjában érdekelne egy új állás !
hali :
Pap Zsolt Péter(soltika)
Régóta motoszkál bennem ez a kérdés, ezért azt gondoltam, megkérdezem mások véleményét is. Van egyfelől a média. Politikai irányultságtól függetlenül, ha a magyar gazdaság a téma, menetrendszerűen jönnek a diadaljelentések, amelyek szerint a gazdaság 4-5%-kal növekszik, ami a duplája az EU növekedésnek; az infláció csökken; a forint erősödik; nő a lakosság vásárlóereje; emelik a nyugdíjakat; emelik a pedagógusbéreket; emelik az egészségügyiek bérét; emelik a közszolgák bérét.
Ezek a számok nyilván megalapozott statisztikai adatgyűjtésből és feldolgozásból származnak és nem vonom kétségbe a KSH hozzáértését, de maguk a statisztikusok is elismerik, hogy ugyanabból az adathalmazból többféle eredményre lehet jutni annak ellenére, hogy mindegyik feldolgozás korrekt.
A gazdasági ágazatok közül az informatikát ismerem a legjobban és az tele van panasszal. A megrendelések sehol sincsenek a tavalyihoz képest, pedig az se volt egy csúcs év. Elbocsátások, leépítések folynak vagy várhatóak. Az informatika pedig olyan jelzője a gazdaságnak, mint a béka az időjárásnak. Ha a cégek optimisták, bíznak a jövőben, akkor beruháznak az informatikába, ha viszont rosszak a kilátásaik, akkor azt fogják vissza először. Én az utóbbit tapasztalom, és nem látom azt a fellendülést, amit az újságban írnak. Mintha két külön világ volna.