Készítettem egy rövid beszámolót, akit érdekel itt megnézheti: http://mno.hu/hirtvszines/kepriport-peter-gabriel-budapesten-1225224 Gabriellel sajnos nem találkoztam, a többi zenésszel igen :-) Jennie csodás hang! Levin egy igazi úriember, bár vele még anno a Stickman kettőn sikerült, annyira összebarátkozni, az A38-on, hogy a Back To Front prágai koncerten, a vendégei lehettünk páran...:-) a fotópasszt egy milláért sem adnám el! Bécsben folyt köv :-)
a söprögető egyén egy stábtag volt aki látszólag erős hasonlóságot mutatott Peterrel, ezért minden elismerést meg is kapott a közönségtől. :)
A fotón a második figura.(Tony Levin's Web Diary)
Köszönet mindenkinek a csodás fotókért. Én nem mertem bevinni a gépemet, de gondoltam lesznek akik szép képekkel örvendeztetnek meg minket. ( pl. exit66, Geski, Leonanonprofit, ja és persze a videók is tök jók.)
Mobillal szerencsétlenkedtem, de inkább hagytam a dolgot. A videók enyhén berecsegtek, nem bírta a mobil mikrofon azt a hangerőt. :)
Direkt nem is néztem most utána előző koncert anyagoknak, hogy teljes meglepi legyen, így hát az is lett. De nagyon maximálisan az. Semmi elvárásom nem volt, átadtam magam az élménynek. A színpadtól kb. a 10 sorban igazán csodálatos élmény volt, szinte baráti közelségben Peter Gabriellel. Ott elől nagyon jó volt a közönség, szinte mindenki részt vett az éneklésben, karlengetésben. Ilyen élményt azért gyakrabban is elviselnék. :)
Az egészet nem :) Ahogy nézem ez alapvetően technikai oldal, szépen csengő márka- és típusnevekkel, amelyek val’szeg egy szakmabelinek mondanak valamit, nekem nem.
Szóval csak csipegetve: A karos emelők főnöke szerint a mostani showban visszanyúltak a régi eszközökhöz, újratervezve azokat. De nem volt cél, hogy másolják az eredeti turnét, állítása szerint nem is nézte meg az akkori videókat. A videófalat valamennyire rejteni szerették volna, így került valamiféle fátyol mögé. Nem is volt túl hivalkodó. Ami durva, hogy minden effekt élőben ment, nem használtak előre programozott tartalmakat. A kivetítőn a kamerák realtime képei jelentek meg, számítógéppel megdolgozva – mint például a zenészek arcai 3D-ben. A három rész világítása: az elején mintha egy főpróba zajlana a felkapcsolva hagyott világítással. Ebbe mondjuk remekül illeszkedett PG direkt/véletlen rontása. Aztán jött a durvulás a fekete-fehéret idéző fényekkel, a végén meg a So a ’80-as éveket idéző élénk színvilággal. Használtak harminc évvel ezelőtti audió és videó cuccokat, nyilván inkább érzelmi kötődésből.
PG pedig teljes mértékben bevonta magát már az elejétől, vizuáltól a hangzás kialakításáig.
Meg is érte, döbbenetesen jó volt a produkció. Mindig is profi volt az Öreg. _____
Szerintem Tony Levin jött be söprögetni az elején. _____
Az italpulttal nem volt semmi baj. Nem kellett kimenni frissítőért és nem is volt senkinek útban.
Leginkább azért érdemes rápillantani (ha van időtök), mert a teljes koncert végignézhető, a ráadás kivételével. A YouTube-on is megtalálható, de belefűztem a beszámolóba az egészet.
Ahogy gyülekezett a közönség, kicsit furcsállva néztem, hogy milyen sokan jönnek úgy mintha moziban lennének. Nagy üccsi, vödörnyi pattogatott kukorica, óriás perec, stb. Minden kezük tele volt. Azon filóztam, hogy fognak ezek tapsolni?! Ehhez képest egész elfogadható volt a hangulat. A másik, hogy engem ez az új módi hogy a küzdőtérre betesznek egy kocsmapultot, kiborít. Mint egy falunapon…
A So nálam minden idők 10 legjobb lemeze közt van. Ezért is fáj leírni, hogy a koncertnek pont ez a része valamiért nem igazán okozott számomra akkora katarzist, mint kellett volna. A lemez egyik legnagyobb slágere, a Big time koncerten csapnivaló. A That voice again-t sem véletlenül játszották ezenkívül ritkán, vagy tán soha. A két töltelék szám (mondjuk én szeretem mindkettőt) koncertre (ráadásul egymás után) szintén nem nagyon való. A lemez többi számával viszont képtelenség hibázni. A Don’t give up és a Mercy street bepárásította a szemeimet.
Jennie Abrahamson pedig egy csoda. Kár, hogy a szimfonikus koncerteken és lemezen még nem Ő, hanem az irritáló hangú Ane Brun énekelte a Don’t give up-ot. Tudom, hogy eredeti felállás, meg minden, de nekem rettenetesen hiányzott a másik állandó gitáros Richard Evans.
A hangzás és a látvány –mint mindig- csillagos ötös.
Én Bécsben kaptam ettől a váltástól olyan hátborzongást, hogy csak na, most már ugye nem volt ez meglepetés, de így is ütött.
Kicsit tartottam tőle, hogy így 3. alkalommal már "unalmas" lesz a koncert, de egyáltalán nem így történt.
Egyrészt régi (fél éve nem látott) ismerősként köszönthettem a dalokat, másrészt egy-egy új részletet mindig fel lehetett fedezni. No és vadászni a különbségekre, s itt nem csak a 2 bakira gondolok
(pl. Bécsben a svéd leányzó majdnem kitörte a bokáját a magassarkújában a Don't Give Up-nál, most viszont már valami lapos talpú csizmaszerűségben volt)
Persze, a legnagyobb különbözőség az egyáltalán nem várt Here Comes...volt, ez több szempontból is keretbe foglalta a dolgokat, gondoljunk csak a 2004-es koncert kezdésére.
Ez nekem a Snapshot mellett a másik "már csak ezért megérte" pillanat.
Hogy egy kis "kritika" is legyen benne, 10 évvel ezelőtthöz hasonlóan most is nagyon hamar elértek a csúcsra (Snapshot-Digging-Secret World) , ahonnan törvényszerű volt a (relatív) visszaesés. S mivel lemezsorrendet tartottak, az ideális ív a második részben sem volt meg, az In your Eyes lehetett volna még egy csúcspont, de talán most kicsit kevésbé volt arra kihegyezve a koncert.
De utána engem a bonusz Flood mindenért kárpótolt.
Bár a mélyek néha kicsit torzítottak, a küzdőről nagyon jól szólt a zene, a fények pedig csodálatosak voltak.
Ha megnézitek akár Geski , akár Exit képeit (köszi!) , ez nagyon lejön belőlük.
Szóval én úgy mentem tegnap ki, hogy talán ez lesz az utolsó...de úgy jöttem el, hogy ugye nem???
Geski köszi a képeket! Nagyon jó koncert volt, ami után bennem azért most is maradt pár hiány- és kérdőjel (tavaly bécs utánhoz hasonlóan). De ha egy mondattal kellene jellemeznem az érzéseimet, akkor az ez az egy lenne (idézet az egyik alább linkelt cikkből): '...a Family Snapshot közepén egy dinamikai váltásnál puff, kialudtak a nézőtéri sárgák, és berobbantak a színpad hideg, pásztázó fehérei – na tulajdonképpen ezért a pillanatért megérte azt egész koncert.' Ez a Family Snapsot ez valami telitalálat, a koncert csúcspontja (nálam), az a kár csak, hogy az ezt követő majd 2 órában már nem sikerült ilyen magasságokba érkezni! :-)
Nem is lehet igazán összehasonlítani a 2004-es koncerttel, annyira más volt a kettő. Talán csak Peter Gabriel és Levin, meg az élmény egyezett. Hangulatban nekem is ez jött be inkább, de csak akkor, ha nagyon választanom kell.
Állat volt a koncert a tagolással, a fények játékával, meg az Arénához mérten marha jó hangzással (kb. 20 méterre a színpadtól legalábbis). Tíz éve azért kevésbé volt jó a hang, de nyilván fejlődött a technika is. PG kicsit lassult, de a hangja és a jelenléte döbbenetes.
Azt írja (többek közt), hogy a karos emelőket az eredeti albumbemutató turnén is használták, nekem ez a jutyúb videókon* sosem tűnt fel. Koncert elején meglepődve néztem a reflektorokhoz felmászó embereket, gondoltam majd meglesem, hogyan dolgoznak. Aztán hazafelé jutott eszembe, hogy erről teljesen megfeledkeztem... tényleg nagyon együtt működött a zene, a fény, a videófal, meg a zsiráfok. Tökéletes előadás volt.
* az akkori PG-Levin-Rhodes táncok most is előkerültek, igaz kisebb svunggal :)
Nekem meg lemezek... Ha már 25 év akkor a So különböző változatai...
Mondjuk az is érdekes volt, hogy magától a Mestertől semmi sem volt, de a zenészeitől és a vendég énekesnőtől (Minden elismerésem az övé, zseniális hangja van) több is.
Na mindegy is, egy szónak is száz a vége, lényeg a lényeg, hogy nagy hiányérzetem volt, e téren...
Akkor jól döntöttem, hogy nem vettem könyvet, pedig szemeztem vele nagyon, de árban, akármilyen jó is a tartalom, túl drága volt most a pénztárcámnak. :(
Nekem a vászontáska hiányzott nagyon, meg plakátok.
Nem tudom mi a véleményetek a tegnap esti merchandise-ról...
Egyrészt nagyon szerény volt a kínálat... A pólók és kapucnis pulcsi ára nagggggyon durván drága volt.
Sajnos a Fruit of the loom nem egy nagy márka(Nem is ez a lényeg) Sajna 2 mosás után lehet dobni ki. De nem is erre akartam kitérni, hanem arra, hogy és tegye mindenki a szívére a kezét, hogy a kapucnis pulcsi 20ezer Forintért azért pofátlanul sok. A bögre 4000-ért szintén...
A "turnékönyvről" már inkább nem is szólok... Meg akartam venni de mikor belenéztem és láttam, hogy gyakorlatilag PG-ről szinte alig van szó benne..hát... :-(
Ha volt valami negatívum a tegnap estében akkor az ez volt... :-(
Ilyen típust konkrétan nem találtam, de remélem a "pár számmal nagyobbak" is ugyanilyen jól működnek. :)
(A nagy gépem mellé keresek egy ügyes kicsit, mert a mostanim már kezdi eldobni magát, viszont még nem futottam olyan kis gépbe, ami koncerten élvezhető képeket tud lőni. :( )
