Én még szenvedek az Elantrissal (igazán igazán lassan indul be), de elvileg jövő héten jön a Ködszerzet III, Libriben behúzom jól, azzal vizsgaidőszak meleltt szerintem elleszek júliusig, amikor is jön a Dance with Dragons :)
Tévedtem, ez bizony ilyen hosszú fél kötet. Újabb felfedezés, hogy már előrendelhető a Ködszerzet IV. is (= Megdicsőülés kútja 2.), 456 oldalas könyv, a párjával hasonló árban.
Én megvárom a webáruházaimat, és egyben lecsapok több mindenre.
Mai napi felfedezésem, és végre valami szuper hír, hogy nagyon-nagyon közel van már a Brandon Sanderson Ködszerzet 2. kötetének a magyar nyelvű megjelenése, már akár elő is rendelhető. Jipíííí.
Könyvcím: A megdicsőülés kútja (The Well of Ascension), ára 3000 pénz körül lesz, kedvezményekkel jóval kevesebb.
A honlapon római III-mal jelölik, így mérget nem vennék rá, hogy nincs-e kettészedve a kötet. Mindenesetre ide vele :)
(A WOT-ban nagy áttörésem, hogy végre a Tél szívében tartok, lassan, de biztosan közelítve az angol nyelvű befejező kötet meglévő 2/3-ához. A tőrök útja sosem volt a kedvenc kötetem, és tiszteletből képtelen voltam bármit is átugrani benne :P)
No, végre végigolvastam a ToM-t... legnagyobb problémám vele: annyi jellemfejlődés történt benne olyan hirtelenül, hogy az már nem hiteles :) Mondjuk ezért Jordan bácsi is felelős, merthogy ő húzta olyan sokáig a dolgokat, amiket most hirtelen le kell zárni, el kell juttatni megfelelő embereket megfelelő helyekre, meg kell tanulniuk a megfelelő dolgokat, stb, mégis nagyon sokszor úgy éreztem hogy ezeket sokkal jobban meg lehetett/kellett volna oldani... Perrin, Mat, Galad, Gawyn, Nynaeve, Lan, Berelain, sok volt, na :)
ja és mégvalami, kifelejtettem, hogy az a koncepció sem állja meg a helyét, hogy szépen kiadogatjuk az elejétől és majd mire elérünk a végéig akkor jönnek az újak, mert az érdeklődést a régiekkel szerintem nem lehet már önmagában felkelteni.
titkon én is ebben bízom, a beholder kijelentéséből azt szűrtem le, hogy úja a jogtulajdonos, akinek esze ágában sincs megengedni a beholdernek az újranyomást sem, ergo pénzt akar belőle csinálni, és azt csak akkor lehet ha kidobják gyorsan mind a régi részeket mind az újakat. nem nagyon látok más alternatívát. úgyhogy hajrá új kiadó :)
Mérget mernék venni rá, hogy pár héten belül a Deltavision nagy bejelentése az utolsó 3 Jordan könyv lesz. Sőt, mivel a Beholder beszüntette a régiek árusítását, azt mondom, hogy azokat is ők fogják terjeszteni, majd ha kifogynak, újrakiadni.
Én is pont most jövök a Beholder honlapjáról. Erre vártam már hónapok óta, hogy végre hivatalos közlemény legyen, mert amíg az nincs, semmi sem biztos. Ebben viszont ugyanaz van benne, amit már korábban is nem hivatalosan fórumokon nyilatkoztak, kivéve a másik kiadónak való átadást, amiről úgy ír, mintha biztos lenne.
És mi másról lenne megint szó, mint a pénzről. Az új kiadó új játékosként vagy más feltételekkel indulhat, vagy nagyságrendekkel több pénze van. Komolyan hányinger, amit az új jogtulajdonos művelt, nemhogy az új jogokat nem adta normális áron, de láthatóan még a régieket is elvette - ha jól értem.
Ha szerencsénk van, a fordítás nem állt le x éve, hanem az készülgetett valahol háttérben. Ha nem, akkor a hosszú - és megjegyzem, sokaknak gyötrelmes - várakozás még sokkal hosszabb lesz. Ehhh.
Aki bármilyen új hírt tud, nagy köszönettel vesszük, ha mindig megírja. Ami a kiadást illeti, akkor hihetjük el teljesen, ha arról is hivatalos nyilatkozat lesz.
A neten olvastam a jogdíjas témát (naná). Átlag kéthavonta kutatok egy kicsit, hogy van-e valamilyen hír vagy pletyka a 12. könyv(ek) magyar kiadásáról.
Biztos, hogy több aspektusa is van a dolognak. Az sem lehet véletlen, hogy nem nyilatkoznak hivatalosan. Az ok annyiból nem mindegy, hogy a reményt mennyire mélyre ássuk :)
Nem biztos, hogy a jogdíjon bukott meg a dolog, mert ahogy nézem, a Beho szinte teljesen befejezte a könyvkiadást. Vagy az tett be, hogy a Delta elkezdte kiadni a Sanderson könyveket?
Annyit hozzátennék, hogy ezt a remek sebességet úgy éri el, hogy már elkészített könyveit újradolgozza.
Warbreaker, Mistborn1, Way of Kings, Elandtris már az első szerződése előtt megvolt, a Mistborn3-at szintén megírta, csak átdolgozta Mistborn könyvvé, Way of Kingsbe a Dragonscale (ebben most nem vagyok biztos, jön 1-2 éven belül)ből vette át a Shattered Plains ötletét, Jordannél pedig meg volt az alap.
Ennek ellenére tényleg eszetlen a sebessége.
Belemerültem a fórumokba, a legnagyobb igazság, amit találtam, az volt, hogy ha a Jordan 7-8-9-10-et összegyúrnák egy párszáz oldalas könyvbe, se lenne gond, sőt ezek nagyrészt kihagyhatóak, annyira nem történik semmi fontos benne. Sanderson nem ennyire tömi tele felesleges cuccokkal a könyvet, de azért ott is van, hogy elmerül, ami leginkább a háttéranyagban.
Úgy mondanám, Jordan egy nagy mesélő volt, abban messze a legjobb, s persze ő volt az első ebben a műfajban, Sanerson pedig behúzta a 21. századba az epic fantasyt. Valaki azt írta fórumon, hogy ő már lényegében az MMO generáción nevelkedett, valamennyire nekik ír, de sokkal magasabb szinten.
Számomra kezd kedvesebb lenni, mint Jordan.
Főleg, hogy Jordan egyetlen világot írt, abban jó volt, Sanderson pedig már négyet, igaz, azok erősen köthetőek egymáshoz.
A Beholderes hír annyira borzasztó, hogy egyelőre még nem is hiszem el :( Mennyi jogdíjat kérhettek ezek a szörnyetegek a tengerentúlon? Ha ez a dolog valaha el is indulna, az biztosan évekbe fog telni. El sem tudom mondani, milyen rosszul esett olvasni.
Ne haragudj, de Sandersont Csernushoz hasonlítani egy kissé azért durva. Látom, nagyon a bögyödben van :)
Én kimondottan szeretem, ahogyan BS ír, és bár eddig csak a magyarul megjelent köteteit olvastam, az már elég volt hozzá, hogy folytatni akarjam a vele való ismerkedést. Éppen azt szeretem benne, hogy ötletesen, gördülékenyen ír, és -számomra- pár vonással úgy, de úgy fel tud vázolni egy egész világot, hogy teljesen elkapja a grabancomat vele. Van benne valami frissesség, és a történeteinek a sodra sokszor emlékeztet korábbi nagy olvasmányélményeimre. Berántani nagyon tud. Bejön az is, hogy széles rétegnek, több korosztálynak ír. Nem mondom, hogy el vagyok ájulva a szereplői jellemábrázolásától, itt több hézagot kell fejben kitölteni, mégis kellően színesen, filmszerűen peregnek előttem a képsorok. A női szereplőin különösen csiszolhatna, de ő másban jó. A gyorsaságát sem nagyon értem, majdnem sci-fibe illőnek találom, hogyan tud x idő alatt x mennyiségű könyvet megírni, de ha megnézzük a minőséget, annyit mondhatok, hogy igen, az írói szakma neki való, mert tehetséges. Letehetetlennek találtam a könyveit, és nagyon sokat kaptam tőle. Ami még nálam a jó könyv ismérve, hogy akárhányszor újra tudom olvasni, egyelőre ez Sandersonra is áll. A stílusához szerintem nagyban hozzájárul a kora is, hiszen egyelőre még csak a harmincas éveit tapossa. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben miket fog írni és hogyan.
Az benne van a pakliban, hogy egy "megörökölt" regényt nem tud olyan jól megalkotni, mint egy sajátot. A WOT-os könyveihez akkor tudok hozzászólni, ha végre odaérek, hogy elolvassam őket, de még végig akarom olvasni az első 11-et előtte. Ha olyan Nynaeve-et tud írni, mint Jordan bácsi, akkor megeszem a kalapom, de ezt nem is várom el tőle, semmi értelme nem lenne. Azt viszont elvárom, hogy minden tőle telhetőt megtegyen más területeken, lelkes WOT rajongóként nem is fogom kímélni, ha valami nem sikerül jól.
Tudom, hogy nem sok értelme van ízléseket bizonygatni, csak annyit mondanék, hogy az olvasók többsége remekül el tudja dönteni, hogy adott könyv vagy író tetszett-e neki vagy nem. Különösen vicces a birkázós mondatod az itteni topiklakóknak címezve. Már bocs, de mintha kizártnak tartanád, hogy épeszű ember mindkét írót kedvelje :). Még egy fő jelen. Mindkettőjüket nagyon szeretem azzal együtt, hogy mindkét írótól mást kapok. Azt is fenntartom, hogy van bennük közös vonás is. Ha feltétlenül elemezgetni meg rangsorolni akarunk, persze, hogy Jordan a jobb író, 20 szempontot fel lehetne sorolni, hogy miben kiváló. Ettől Sanderson még egy jó író (mutassak rosszat? :). Én is olvastam Jordant szidó írásokat, naná, hogy nem esik jól, de meg nem lep. Van, aki már a Világ szeménél feladja. Sandersont meg legalább annyian szidják, mint ahányan dicsérik. Nem vagyunk egyformák.
Huhh. Elkezdtem könyvkibeszélő fórumokat olvasni a Way of Kings kapcsán és belefutottam egy olyan információba, ami az egész második könyvvel kapcsolatos várakozásaimat megváltoztatja, felkorbácsolja.
Az egyik szereplő fejezeteiben elrejtett egy olyan utalássorozatot, ami eddig keveseknek esett le. Ha az igaz... hát, Jordan mester elbújhat mögötte a rejtett utalásaival.
Egyébként én úgy látom, nagy divat szidni Sandersont, de hát messze nem ideális állapodban lett WoT író (igen, mindenki szerette volna, ha Robert Jordan fejezi be a sorozatot, én különösen, mivel volt szerencsém két napot eltölteni vele Budapesten), s szerintem a feladatot megfelelően megoldotta.
Nem minden karaktert úgy ír, ahogy RJ, s más, hogy sokkal konkrétabban, pörgősebben ír, kevesebb bekezdés jut a sarokban lévő kosár alma minden egyes elemének részletes bemutatására (a PoD-től a KoD-ig fejezeteket ugrottam át, mert annyira unalmasak voltak). Jordan kétségkívül sokkal jobb író, de ez igaz a teljes epic vagy high fantasy piacra, de pl a WoK és a ToM is egyedülállóan jó, az átlagból kiemelkedő könyvek.
Nem tudom, melyik hozzászólásodra nem válaszoltunk. Visszaolvastam, de nem jöttem rá :)
Befejeztem a Way of Kings-et, s bár már nagyon sok fantasy könyvet olvastam, szinte minden nagyobb epikus sorozatot, s be kell ,hogy valljam, ez volt számomra a legjobb könyv, ami eddig a kezembe került.
Szinte letehetetlen volt, mégis 1-1 fejezet után félre kellett tennem legalább néhány órára, hogy felfogjam, megemésszem, a végén (utolsó 300 oldal) meg már próbáltam minél lassabban olvasni, nehogy vége legyen...
Sanderson egy új szemléletet hozott a stílusba, s épít arra, amit elődei, Jordan, Martin, Erikson letettek.
Ugyanakkor az igaz, hogy pl. a Mistbornos főhősök nem sokban különböznek karakterükben a tWoK főszereplőitől (az Ködszerzet 1. kötete alapján), Kaladin meg néha olyan baromságokat csinál, hogy a bicska kinyílik a zsebemben, de talán ettől lesz szerethető.
Könyvet nem vártma még ennyire, mint a folytatását.
Bár az előző hozzászólásomat még válaszra sem méltattátok, azért csak regisztráltam, hogy ismét kérdéseket tegyek fel a Sanderson-féle könyvekkel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy tényleg a saját véleményeteket fogalmazzátok meg, vagy csak birkamódra mentek a nyáj után.
"Már az első Jordan könyvek sem voltak valami nagy durranások, de az utolsók végképp szarok." (Hasonlóan az SW-hez. Csak a negyedik a jó stb.)
Ez a mantra rettentően elterjedt a neten, de az elmúlt 14 évben ezt leginkább azoktól láttam levlistákon, fórumokon, akik a divatot követték: Jordan a király, nem Martin a király, Jordan szar, mindkettő szar Erikson a király, Bakker a legújabb király stb., míg ma állítólag Sanderson a király.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy olyan íróról áradoztok, akinél az összes karakter egy embernek tűnik, aki teljesen érzelemmentesen ír, oda-vissza ugrál a történetben stb.
Érdekes, hogy nem egy fórumban azok akik első olvasás után még ájuldoztak a könyvtől, a 2. vagy 3. olvasásnál már inkább a negatívumokat látták benne.
Jordan és Sanderson kb. úgy viszonyulnak egymáshoz, mint Ranschburg és Csernus.
Az alábbiakban megint beteszek néhány véleményt, jó lenne, ha végre egy magyar olvasóktól is láthatnék reakciókat ezekre a felvetésekre:
I've been having the same problem with TGS And TOM that I had with Mistborn. I really liked the Mistborn premise but I simply couldn't make myself care about any of the characters, when people died I thought "meh" and kept reading which is not what you want in a book. I now find myself feeling to some degree the same way about his WOT books. While there are still scenes that moved me they all fell a little flat, the only reason I had any emotional investment in them at all is down to the long standing relationship I have with the characters involved through years of reading and re-reading WOT. You could say I was moved in spite of Brandon's writing, not because of it. There are bits I found funny and laughed out loud at too but excited for the end? Not really. I'll keep reading because I want to know what happens and how it ends, not because I've been drawn into the story and absolutely *have* to turn one more page.
What was missing? Well, for one thing, characters blur. Sanderson is not as gifted at inhabiting the multiplicity of voices in the series that Jordan was. One page of discourse sounds much the same as another, and the reader is left to draw distinctions for the characters almost entirely from their history, ignoring their present characterizations. I, the reader, supplied the distinctions and depth of characters from my memories because in Sanderson's prose they are almost, and very nearly, lifeless.
we must note that what we are left with in these final novels is pure plot--character, characteristic and the world itself are essentially dead. We, the readers, are reading only to find out what happens. And while this is a welcome thing for the longtime reader of Jordan, let us not confuse it with being good.
When I reviewed the twelfth volume, I perhaps was a bit too forgiving of that book's shortcomings because I reviewed the book after not having read most of the other volumes since 2000. Interestingly, my initial reaction was mostly a sort of backhanded compliment, something along the lines of "Oh! Sanderson has eschewed having faux bondage scenes in here! And hey! I don't have to endure the repetitive thoughts on how this male or female PoV character states their bafflement at the opposite sex! Sweet!" rather than being wowed by the mechanics of the story. However, in the interim of nearly three weeks between me receiving a review copy and the writing of this review those initial positive reactions have faded while my unease at the structure of this novel increased.
Doubtless, most fans of the WoT series are just excited to discover that "stuff happens!" It is true that on a plot level, there are several important reveals that either further or conclude several plot threads, some of which had been left hanging since the earliest volumes of this series. For those that treat this series as merely an extended Wikipedia summary, doubtless the developments here (from the starting of major combat operations up north to battles in the world of dreams and one male character growing a pair and admitting his own nature to a long-expected rescue of a character left for dead eight volumes ago) make Towers of Midnight an exciting must-read for them
TOM has to be one of the worst novels I've read in many years, and by a fair margin it's Brandon's worst published novel to date. Though it's not necessarily the truth (based on his previous book, it isn't), it reads like the work of a very average writer, with very poor understanding of dramatic structure and very bad planning of his novel, coupled with a lazy editor who let way, way too many major and minor problems slide.
Brandon's chapters are full of annoying redundant elements (reminescent of KJA's annoying habit of repeating the same things from POV to POV as if these were mantras or something), and he really isn't very good at developping multiple plot points in a single scene by allusions to events etc.. He's not as bad as Kevin J. Anderson, but he still has way, way too many too short scenes that end up being longer in total than fewer multi purpose scenes would have been.
Opinions varied widely as to Jordan's skills at creating characters and fleshing them out (I think he was a master at creating iconic figures in a few traits, for myself, though it was never his style to create characters with psychological depth - and he always said it wasn't a goal of his to do that), but whether his more iconic than psychological approach pleased you or not, his skills at keeping track of the details and keeping even his minor players coherent (and also, unique) were great. In Brandon's hands, all the secondary cast has either become completely generic or else weas turned into caricatures of their former selves (everyone from Lelaine/Romanda to Talmanes, Morgase, Galad to Cadsuane), even Jordan's more succesful villains, he didn't have a whole bunch he handled that well, have turned into cartoons (especially Graendal). Even with the major players, Brandon has massive problems. Mat is half the time completely off character, Lan was totally flat, Egwene and Elayne are but a pale shadow of their former selves, and their intelligence so undermined you just can't suspend disbelief and think their scenes make much sense. All the characters have taken some mysterious brew that dropped their IQ massively (and for all the complaints about the stupidity of this and that character, Sanderson makes apparent how intelligent Jordan was. There are things he wasn't so good as conveying, but intelligence/cunning, he was). From his own novels it was apparent that one of Brandon's weaknesses as a Fantasy writer is with politics/cultures/social classes. In this regard, his world building and plots are very naive, but then, he doesn't focus his books on this, so it's not that bad. In WOT, it becomes a major annoyance. Brandon makes Jordan look like a master political writer in comparison, which Jordan hardly was. I felt like I was reading the work of an arch-caricatural American high school student whose only understanding of nobility and socially stratified societies from older eras and different from the US seems to come from Disney's fairy tales with Queens and princes). A scene like Tuon's was a string of unintended humor (or frustrations, depending on one's mood), reading like a bunch of 5 years old playing at being nobles after watching Lady Di's funeral on TV. Elayne contradicts herself from page to page - pile up unsound political reasonnings before going in the very direction she claimed a few scenes earlier she ought to avoid; anachronisms abound, the various forms of address are constantly misused (servants referring to AS by name to other sisters and what not) or pushed to caricature ("Highest Empress", I mean... give me a break) the formely devious WT Sitters have become simpering idiots and Brandon's attempts at making Egwene sound "wise" and the voice of reason among them is disastrous, turning her into a superlative pontificating bore spouting evidences her various audiences know from A to Z as if this was great thinking of an original and deep significance, and who seems to be schooling a kindergarden in politics without realizing how naive and idiotic she sounds, when in fact she's talking to women of authority and experience who would never stand for any crap like this, at least not without laughing out loud. Brandon's scene where Egwene convinces the Windfinders and WO to join a kind of alliance was one of the worst in the whole series (what about a simple "let's ally for the LB, agree to train one another and exchange envoys for the duration of the LB and see if we wish to make this a more permanent alliance aftweard"?). The "negotiations" between Perrin and Elayne were pathetic as well (though that "protocol" being a law about mercenary was kind of hilarious). On the whole, the WOT social structure in Brandon's hands has become totally incoherent (sorry Brandon, but only a few WOT characters cross the lines constantly, all the others remain in their proper stations in life...). Brandon's "feel" and understanding of the period that inspired Jordan (17th century, mostly) is really appalling and naive at best, his "period" vocabulary and realities (as altered by Jordan) and his grasp of pre-modern political and economic concepts are deficient to the point of being childish at times, and his skills to translate these real world elements into fantasy world building for WOT is even worse (and don't even get me started on his crackpot notion that in merely two years street mummers recently appeared in the Cairhien Foregate, destroyed almost immediately by civil war, have turned into something like opera fit for royal Halls. Keep it simple stupid... hint: Caemlyn had not seen a Royal Bard performance in some time....).
I will read AMOL, because my interest in getting the full story remains, and I doubt my interest in discussing the story will vanish because I'm nassively disappointed by TOM. As for enjoying WOT as literature/fiction and having a good time reading it, I'm very much afraid this will forever stop at KOD for me. Brandon will have satisified my desire to know how it ends, but that's pretty much it. His trilogy will hardly become memorable to me.
Nem lehetett egyértelműen kitalálni, viszont azzal, hogy az öreg nem mondta el (egyszer egy találkozón állítólag igen, az ott lévő 4-5 embernek, de bizonyíték nincs rá...), szerintem mindenki felállíthatta magának a teóriát.
Éppen ezért volt nagy illúziórombolás, hogy leírták...
