Ez elgondolkodtató volt.
És ha az egyik lehetséges természetes gyógyszer a "megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" lenne? Vagy akkor viszont nem lenne soha "vita" ?
Magamról nem tudom sorszám szerint, milyen régi vagyok, de eszembe jutott egy modell a vitákról. Közreadom, hátha van benne valami igazság.
Vegyünk két szereplőt: Ő és Én. Egymás állításainak némelyikét vitatjuk. Van, ahol Én támadok (mert ha Ő vagy a felekezete tett állítást, az rögtön támadható) – és van, ahol Ő. (Az egyszerűség kedvéért tekintsünk el a valamely állítást támadó állítások további megtámadásától.) Minden fél hátországán az ellenfél által éppen támadott állításait értsük. Így egy modellhez jutunk, amely magyarázatot ad arra, hogy miért durvulnak el a viták, miért ritka a jó vita.
Vegyünk egy önkényesen választott pillanatot a vitában. Ő éppen cikket küldött Nekem, melyben szerepel néhány erős és néhány gyenge érv, mégpedig mind az Én, mind az Ő hátországában. Előttem a kérdés: mire feleljek, és hogyan?
1. Az én hátországomat támadó erős érvre elemi kötelességem felelni, mert különben az ellenfél úgy érzi, hogy csúfot űzök belőle: Ő oldalakat gépel, és Én lazán kinyesem. No de ha felelek, akkor Én is mindent beleadok, időnként túl sokat is. (Persze még mindig itt a legkisebb a vita elfajulásának veszélye.) Ha viszont a hátországomat ért erős támadás kivédése helyett támadást intézek az Ő hátországa ellen, akkor szinte biztosan áttekinthetetlenné válik a vita, és Ő nagy valószínűséggel a hadi etikett megsértésével fog megvádolni Engem.
2. Ha a hátországomat támadó gyenge érvre nem felelek, akkor Ő biztosan azt hiszi, hogy érve erős, és esetleg kicsúfol miatta. Ezért nyilván felelnem kell.
De egy gyenge érvre rendszerint nem könnyű olyan választ adni, amely Őt ráébreszti arra, hogy érve gyenge. Ezért itt gyakoriak a hasonlatok (amelyek sántítanak), a lazább logika, a szónokiasság, az általánosítás, a társítással, beskatulyázással történő eretnekítés. Itt az a veszély, hogy a vita csakhamar a vitáról fog szólni.
3. Az Én erős támadó érveimet természetesen nem fogom veszni hagyni, mint ahogy a hadvezérek sem szívesen vonulnak vissza egy megszerzett jó hadállásból. S ha az ellenfél itt az érveimet kinyesi vagy félremagyarázza, ismét fennáll a veszély, hogy összeveszünk.
4. Végül az Én gyenge támadó érveim azért igényelnek fokozott figyelmet, mert Nekem nem érdekem, hogy kiderüljön gyengeségük. Ezért beleadok apait-anyait, hogy megtámogassam őket. Ha viszont nem említem többé őket, akkor Ő azt fogja mondani, hogy a levegőbe csapdosok, és nem vállalom szavaimat.
E meggondolások gyakorlatilag tetszőleges témában folytatott vitára nézve érvényesek. Mind Ő, mind Én úgy választunk a "felelek – nem felelek," "ráncigálom – ráhagyom" párból, ahogy vérmérsékletünk, érdekünk, becsületességünk diktálja. Viszont minden választásnak megvan a maga veszélye. Hol félmondatos idézetek váltakoznak félmondatos visszavakkantásokkal (én is csináltam már ilyet, nagyszerű érzés – nekem), hol pedig kilométeres újraidézések és a vita szőrszálhasogató rekonstrukciói (ez is jól megy nekem). A legrosszabb persze az, ha egyetlen idézet sincs, de hozzászólásomból kitűnően kikövetkeztethető, hogy mire válaszoltam az Ő mondatai helyett. Ezt igyekszem kerülni, és ez bizonyára nem is kifejezetten a régiek betegsége.
Arra nézve, hogy miért nem tud egyik vitapartner sem azzal visszavonulni, hogy "igazad van, ezen még gondolkodom," már sokan sokféle magyarázatot adtak, az eredendő bűn dogmájától kezdve az agresszív viselkedésminta létfenntartó szerepéig.
A személyeskedés a fenti sémában "gyenge" érvnek számít. Arra a kérdésre, hogy egy konkrét vitán túlmutató rokon- és ellenszenvi kapcsolatok miért alakulnak ki, még a pszichológiai tanulmányaim során is csak egy jól artikulált "tudja a csuda" választ kaptam. Az én kevéske tapasztalatom mégis azt súgja, hogy az egyik hangsúlyos tényező itt a vita-módszertani megközelítés terén fennálló rokonság vagy idegenség. Én legalábbis a legnagyobbakat olyanokkal vitáztam, akik hozzám képest kevésbé szillogisztikusak – akár intuitív megközelítésük, akár képzetlenségük folytán. Ezzel szemben tudnék mondani olyan asztaltársat, akivel viszonylag kevés dologban értünk egyet, de párbeszédeinek stílusa számomra is imponáló – mert az enyémhez hasonlít.
Az egyik lehetséges "természetes" gyógyszer az elfajuló fórumos vitákra szerintem a bő lére eresztett beszéd, miközben persze nem az ellenfelet minősítem, hanem magamat. Ismerek olyan embert, aki magát bigottnak nevezi, mások bevallják, hogy stílusuk elefántszerű, ismét mások hangsúlyozzák, hogy most nem támadnak, hanem hangosan gondolkodnak. Az effajta általános ill. alkalmi metakommunikáció (ha a formális "szvsz" kézmosásnál többet takar) bizalmat kelt, és csökkenti a személyes megtámadottság érzését – miközben persze a nézetek továbbra is lehetnek eltérőek.
A "régiek" belterjessége valóban létező probléma, én is ilyen vagyok. Engem vajmi kevéssé ragadott meg mostanáig a buddhizmus vagy a tao gondolatvilága. Hasonlóan viszolygok az Isten létéről folyó vitáktól. Ez a korlátoltságom bizonyára idővel enyhülni fog, de eltűnni soha nem fog. Ezért lesznek olyan komoly topikok, amikbe csak beleolvasok, de oda nem írok. Biztos vagyok benne, hogy kevés kivétellel mind ebben a cipőben járunk.
A Spender-ügyben van véleményem, de jobbnak látom, ha még békíteni sem ugrok be középre. Bízom abban, hogy az idő letompítja az indulatokat, és aki nevetségessé tette magát vagy megbántott másokat, az idővel rájön erre.
"Engedjétek be magatok közé az új gondolatokat! Nemes versengéssel vívjatok meg velük, és vegyük át egymástól szégyenkezés nélkül mindazt, ami javunkra válhat." - Pontosan ez volt az a lecke, amit legutóbb meg kellett tanulnom. Igaz, csak egy-két felekezet irányában – de mindez emberekre is alkalmazható. Rövid távon pedig a Kerékpáros topikba járok felüdülni, talán ez jót tesz, amikor felhergelődtem.
Örülök, hogy reagáltál az alaptémára, mert nagy valószínüséggel az igazi megszólítottak úgysem méltatnak már válaszra.
Nem baj, ez is egy válasz, amit egyoldaluan igaz, de lehet értelmezni.
Szeretnék azért egyvalamire válaszolni neked.
Pontosan értem, hogy mire gondolsz, amikor lehetetlennek érzed az itteni igazi értelembe vett vitákat. Azonban ez valóban egy nyilvános fórum, ahol még szerintem mindazok, amiket nem ideillő témának érzel is megvitathatók, mert filozófiai, ideológiai megközelítése szinte mindennek lehet.
Azonban az a baj, hogy mindenki mástól várja az ideális körülményt. Én pl.még soha nem vesztem el a több hozzászóló másirányu beszólása miatt attól, amire és amit válaszolni akartam.
Azt hiszem, valóban egy kicsit túlreagálod a dolgokat, talán egy kicsit szelektvívebb "hallással" elviselhetőbb lenne sokminden.
Mert előbb-utóbb úgyis megmaradna az alaptéma, ha csak arra figyelünk.
A magam részéről sokkal inkább abban látom a hanyatlas problémáját, hogy szélsőséges módon ragaszkodnak mindazok, akiknek valóban van mondanivalójuk a saját meggyőződésükhöz és taszítólag hatnak és viselkednek minden új gondolatra, mintha szentségtörés lenne.
Pedig állítom, a legblődebb témából is lehetne kihozni sokmindent, ha értelemmel száll szembe és törekszik arra, hogy jusson valamire.
Dehát valóban mindenki csak a másiktól várja mindezt és nagyon kevés az, aki nem így cselekszik.
Miből gondolod, hogy én nem tudom, hogy nem kötelező ???
Itt valaki kérdezett valamit és én válaszoltam rá, ha úgy tetszik elmondtam a véleményemet. Ennyi.
Miből gondolod, hogy neked azonnal reagálnod kell (kötelező...) szórványos beírásaimra ?
1. "Itt elvész az embernek az az alapvető joga, hogy azzal és arról beszélgessen, akihez, s amihez kedve van"
2. Másrészt. A net fizikai sajátosságából adódóan, nem kell nagy ügyesség ahhoz, hogy valakinek a beírt véleményeit 100-an 100-féleképpen
1.értelmezzék,2.reagálják,3.elemezzék,4.cáfolják,
5.szétcincálják stb.
És ne felejtsd el, hogy mindez nem kötelező!
Nem kötelező itt lenni, nem kötelező résztvenni benne, nem kötelező a másiknak a szemére vetni, nem kötelező meghallgatni, nem kötelező leírni, nem kötelező válaszolni, nem kötelező hallgatni... és még te is tudnád folytatni.
Neked már három diplomád van, biztos mondták már neked tanárok: nem kötelező diplomát szerezni :-)
"Itt elvész az embernek az az alapvető joga, hogy azzal és arról beszélgessen, akihez, s amihez kedve van !"
Hát... pont ez az, ami marad. Persze nem kötelező ezt csinálnod :-)
"Lehetne még 15 oldalt írni de felesleges és unalmas, inkább a t. címére válaszolnék befejezésül:
Így, a mostani állapotban SEMMIRE !"
Nem kötelező...
"Másrészt. A net fizikai sajátosságából adódóan, nem kell nagy ügyesség ahhoz, hogy valakinek a beírt véleményeit 100-an 100-féleképpen
1.értelmezzék,2.reagálják,3.elemezzék,4.cáfolják,
5.szétcincálják stb., "
És akkor ez még nincs 2000 éves, nem fordították 200 nyelvre oda-vissza, nem csináltak belőle dogmákat, nem alapítottak ebből vallá
st és nem öltek meg emberek százait (millióit) miatta (hozzáteszem: még. Mert úgy látom, fognak...:-( )
Egyébként nem kötözködni akarok veled, csak szeretném látni, hogy azt csinálsz amit szeretnél, mert neked nagyon nem fűl a fogad a fórumozáshoz, mégis itt vagy...
Üdv
kanka
ps. ha idáig elolvastad, kár volt, mert nem volt kötelező :-)
Mi keresnivalója van egy vali-fili fórumon ilyen témáknak:
1./ X és Y vonzalma, ellenszenve egymással, baráti és szerelmi életük "tündöklése" majdan "bukása" ?
2./ XY fórumtársunk magánélete, gasztronómiája, blöffjei stb. ?
3./ Szexuális szokások, aberrációk, viselkedésformák pro és kontra ?
4./ XY fórumtársunk "hányszor nyer", mennyire fantasztikus, v. mennyire "görény", és egyáltalán...
5./ Ki mit/kit utál, gyűlöl, szeret és kedvel ?
6./ Bárkinek bármilyen MINŐSÍTÉSE azért, mert TISZTESSÉGESEN ELŐADOTT, öszinte HITÉVEL nem értünk egyet ??? Vagy azért mert bizonyos könyvekről, írókról saját véleménye van ?
Kedves oncogito, először is nagyon köszönöm, hogy ezt a topicot nyitottad. Önző módon azért örülök, mert ez éppen alkalmas számomra, hogy a jelenleg bennem feszülő gondolatokat elmondhassam a fórummal kapcsolatban. (Bocs, ha a szokásosnál hosszabb leszek.)
Anélkül, hogy most konkrétan minősíteném ezt a virtuális agórát, egy éves tapasztalatom kb. az, hogy "atyám, én nem ilyen lovat akartam !"
Nem vettem figyelembe azt az 'aprócska tényt', hogy ez a fórum totálisan nyilvános és névtelen, ezért bárki, bármikor, bármit, bárkinek ideírhat, és a legrosszabb (...) ami vele történhet, hogy kimoderálják (...) Ez pedig a 'zágson' egyik tipikus esete, ha egyáltalán megtörténik...
Itt elvész az embernek az az alapvető joga, hogy azzal és arról beszélgessen, akihez, s amihez kedve van !
Másrészt. A net fizikai sajátosságából adódóan, nem kell nagy ügyesség ahhoz, hogy valakinek a beírt véleményeit 100-an 100-féleképpen
1.értelmezzék,2.reagálják,3.elemezzék,4.cáfolják,
5.szétcincálják stb., - persze, ettől fórum a fórum !
De nem lehet úgy vitatkozni, hogy az egyik fél pl. a GÉPKOCSI téma alatt egy öreg Trabantot, a másik egy légkondis autóbuszt, mások egy rozoga Moszkvicsot, vagy vadiúj BMW-t értenek ! S a vita során meg sem kísérlik, hogy ezeket előre tisztáznák. Csak mondják a magukét (kevés idő, lehetőség stb, ugye ?) fújják rendületlen és elhivatottan, teljesen függően ˛saját élethelyzetüktől, hitüktől, világnézetüktől - mintha az lenne a kizárólagosan HELYES. (Valszeg én is soxor !)
Azokról nem is beszélve, akik saját vélemény helyett idecopiznak 1-15 oldalt bármilyen könyvből, mintha azt mondanák ezzel: itt van, olvassátok, mit lehet ehhez még hozzátenni, kész, a vita le van zárva, "te talán vitatkozni mersz a ....-val ???"
Leírok egy 10 szóból álló mondatot, és reálisan fennáll a veszélye, hogy külön-külön mind a 10 szavamban talál valaki valamilyen problémát a maga részéről. Hogyan lehet erre jól reagálni ?
Lehetne még 15 oldalt írni de felesleges és unalmas, inkább a t. címére válaszolnék befejezésül:
Így, a mostani állapotban SEMMIRE !
(Ostoba című, belterjes, agresszív, önismétlő, durva, abszolut nem ide illő topicokra kár az időt pazarolni.) Ha egyáltalán várható olyen idő, amikor majd mindenki csak oda irkál-firkál, ami ténylegesen érdekli őt és ott építő módon képes hozzászólni, tisztelve a másik EMBERt - majd akkor talán, visszamerészkedek 1-2 t.-ba.
Nyilván baromi NAIV (is) vagyok...
De még1x köszönöm neked a lehetőséget.
Üdv: t-r
Hát, igen, mindehhez csak annyit tudnék hozzáfűzni, talán az lenne az ideális, ha mindenki csak önmagára vonatkoztatva idézne a Bibliából.
Bár, meglehet még így ís bántó célzatot lehet kihozni a dologból :-/
Ez attól függ - hogy az alaptémánál is maradjak - ki, mire használja a Fórumot.
"Akkor viszont tudni kellene meghúzni a határt és nem elmenni olyan mélységig, ami sérülést okozhat akár önmagunknak, akár másnak.
Legalábbis utalásnál többet ne akarjunk."
Kétségtelen. De ez a határ mindenképpen szubjektív. Nekem elég magas a tűrésküszöböm és simán feltételezem a másikról is ezt. Meg azt se felejtsük el, hogy itt a legtöbben igen mély elkötelezettséggel bírnak. Nem kell őket félteni. ;-) Sokszor a sírás is csak eszköz.
Tudod, tegnap egy vitában le akartam írni, oda végül is nem írtam le. De most leírom, mert ide is vág, meg nem is olyan hangnemü a vita, hogy "súlyos ellenérvként" kellene értelmezni.
Itt nagyon soxor fejéhez vágják a másik félnek, hogy "nem jár szeretetben" és ilyenkor a Biblia talán legszebb szavait használják baltagyanánt, számonkérve az 1Kor. 13-ban leírt szeretethimnuszt.
Én szándékosan nem szoktam felhozni vitában ezeket. Tegnap védekezés képpen majdnem, de mégsem. Ugyanis ezek az Ígék, melyeket nehéz bárkinek is anélkül felvetnie, hogy azzal a bizonyos szálka-gerenda effektussal ne szembesülne. Jézuson kívül még nem találkoztam senkivel, akire minden egyes szava betöltött lett volna. Ezért aki idézi, lásd már skatulyában is van. Sajna a tapasztalat azt is mutatja, hogy nem ok nélkül.
De még azt is elhiszem, hogy a másik oldalról is ez soxor megfogalmazható. De attól tartok, nincs recept. De a jobbítási szándék mindenképpen üdvözlendő.
Önkorrekció ügyben talán kiegyezhetnénk abban, a vita serkentheti, ugyanakkor hatásában jótékonyan befolyásolhatja is a vitát.
"a hit (vagy vallás) éppen egy abszolút igazságra irányul, ami szükségképpen zárttá tesz más dolgokkal szemben."
Akkor viszont tudni kellene meghúzni a határt és nem elmenni olyan mélységig, ami sérülést okozhat akár önmagunknak, akár másnak.
Legalábbis utalásnál többet ne akarjunk.
Hát látod ez az önkorrekciós kérdés szerintem egyáltalán nem forum téma. Kivéve azt az esete, ha a fórum is érintett. Egyébként viszont nagyon is imakamra.
Igen. A sablonok csapdák, ez kétségtelen. De ennél rosszabbak is unalmas csapdák.
Bár ha most az olyan számomra triviális dolgokról, mint az evangéllium van szó és annak alapjairól, akkor összességében se nem csapda, se nem unalmas. Itt most kifejezetten csak a vitatkozásról van szó.
De azt se felejtsd el, hogy a hit (vagy vallás) éppen egy abszolút igazságra irányul, ami szükségképpen zárttá tesz más dolgokkal szemben. Sőt ez a célja, mert egy konfliktus helyzetet állít elénk.
Szerintem önkorrekciónak mindenütt van helye, de legfőképpen egy vitafórumon.
Szerintem ez a viták igazi, legnagyobb előnye, ez az ami megéri az időnkénti sérüléseket is.
Legalábbis számomra.
Azon kívül, azok a a sablonok, amiket írtál, olyan csapdák, amibe a címbeli RÉGIEK csücsülnek.
Mert a nyitottság ugyan megkérdőjelezi ezeket a sablonokat, de ezzel élesebbé, újfent hitelesebbé tehetők és nem pedig veszélyt rejtenek - ahogy azt tévesen értékelik.
hát még erre sem mondom, hogy nincs igazad, de ... ;-)
vedd figyelembe, hogy sok dolog - ha csak a valamilyen krisztusi alapon mozgó hitet vesszük figyelembe - akkor is már kb 2000 éves vitákról van szó, vannak itt már sémák rendesen
magam 11 éve hiszek Jézus Krisztusban, de mr ezalatt az idő alatt annyi sablonos vádra kellett már reagálnom, hogy minden bizonnyal vannak nekem is sablonjaim rendesen
ez rossz? hát is is.
jó, mert bizonyos kérdésekben esélyt sem adok a meggyőzésre, mert minden oldalról megvizsgáltam és pl 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Jézusban emberitestet öltött Isten Fia, a zsidóknak megígért Messiás, ezt a területet annyiszor kellett védenem, hogy valóban rá kell hagyatkoznom Istenre, hogy ne sablonokban védekezzek (hála Istennek azért itt nem ezt kell bizonygatnom, s ha kellene is, aligha maradnék egyedül a bizonygatásban
de rossz is, mert mint mindenki más én is tele vagyok hibákkal, és a hibák lehetnek olyanok is, melyekről nem tudok és ha erre válaszolok klisével, az még nekem is veszélyes lehet
bár az is kétségtelen, hogy a fórum nem feltétlenül az önkorrekció helye
Én valahogy mégis másban látom a problémát.
Azért itt elég nehéz fajsúlyú témák is felmerülnek és mégis szinte azonnal érkeznek válaszok, szinte chat-szerüen.
Pedig néha nem ártana kicsit érlelni hagyni a válaszokat, mégha lejjebb süllyed is közben az a topic, vagy megelőznek a válaszban.
Persze ezt én magam sem nagyon tartom be, pedig sokszor a szinvonal és a stílus látja kárát.
én soxor ki szoktam hangsúlyozni, hogy nem általánosítok és vannak kivételek, mégis megkapja az ember, hogy általánosít
persze ebben is vannak kivételek ;-)
sokan elmondták már, én is elmondom
sokan itt nem olvasnak, csak írnak
megsúgom, néha én is :(
Szerintem, ha a vitáidba beleszövöd, illetve érzékelteted ezt a kettősséget, amit most írtál (azaz a "tömegre" értés tényét) és főként azt, hogy ezek félreértésre adhatnak okot - talán sikeresebb lehet a kommunikáció.
Sokszor van az, hogy szinte fölösleges udvariasságnak érez az ember olyat leszögezni, ami önmaga számára evidencia. Pedig fontos tényező lehet, mert a jószándékra biztosíték.
És akkor talán a befogadása, de legalábbis nem csípőből való provokatív visszautasítás inkább elképzelhető. Akkor pedig talán nem védekezni kényszerülsz, hanem egy kőkemény, de egyenes vitára.
Peresze ezt szinte mindannyiunkra nézve érzem érvényesnek, az egyes szám második személy csak képeletes volt.
Egyfajta módon igazad van.
De vegyünk 1 példát.
A leglényegesebb dolgokban az összes magát kereszténynek valló felekezet egyetért? Tehát a közös alap leszögezése is konszenzust teremthet. Csak amit én gondnak látok az az, hogy a történelmi egyházak tagjai sokszor a saját hitelveikkel sincsenek tisztában. Bár itt a fórumon ez az arány messze eltolódik azok felé, akik ismerik. Mi meg, akik nem tartozunk a történelmi egyházakhoz, elsősorban azt kérjük rajtuk számon, amiben nem is ők az elsődlegesen érintettek, hanem azok, akiket fent említettem. "Kifelé meg mindig a tömeg látszik" - írta nekem egy rkat, igaz a Hit Gyülekezetével összefüggésben, de oda is igaz ez.
S természetesen van számos doktrinális kérdés is - fájdalom, hogy itt alapvetően csak a RKE van képviselve a történelmi egyházak közül, ezért róluk beszélünk inkább - amiben nézeteltéréseink vannak. Szerintem ezt is meg lehet tárgyalni a fórumon.
Hogy "ki kezdte, ki volt az első, a játékos neve aki kezd Ki ..." "örök" dilemmája nehezen lenne feloldható. Én a magam részéről ezért és rkat teológiában való járatlanságom miatt (amit ha nagyon kellene elég könnyen ki lehetne tanulni vitára alkalmas szinten itt a fórumon is akár) nem is szállok be ilyen vitákba, csak ha védekezni kényszerülök vmi miatt.
Ez nem így van. Spender vagy CSerfa hozzászólásai szvsz tartalmasak, pedig tudhatod, hogy világnézetileg mennyire különbözök tőlük. A Te hozzászólásaiddal kapcsolatban pedig az a benyomásom, hogy Te nem is tudod, hogy mit keresel, illetve hogy amit keresel az illúzió.
Konkrétabban: elmondhatom, hogy Te egy nőnemű démontól vagy magszállott, és ez a démon azt a benyomást kelti benned, hogy jó úton jársz. T.i. a nőnemű démonok azok jószívű démonok, nem úgy, mint a kellemetlenkedő hímneműek.
Ebben az egészben én csak egyet nem értek.
Miért alpavető dolgokban akarjátok egymást meggyőzni? Ez durva határsértés, ez az, ahol szinte mindenki a meggyőzhetetlenségig merev lesz. Ez az, ami miatt értelmetlennek tűnik szinte az elkezdése is a beszélgetésnek.
A részletekben pedig mindig van olyan igazság, ami segít elfogadni egymást.
Ezeknek a megtalálásáról kellene hogy szóljon egy vita.
Csak 1-2 dologra reagálnék nem is a vita kedvéért, csak úgy ...
"Más kérdés viszont, hogy többekre is jellemző - különösen a tanítóhivatallal, de még autentikus bibliamagyarázatokkal sem rendelkező egyházak tagjaira -, hogy a Szentírás egyes részeinek makacs (félre)értelmezésével (ez persze az én nézetem) rendre igazolni látják a maguk idiómáit, és emiatt - nem is tudván belátni ennek korlátait - a viták nem haladhatnak előre, mert nem is kerülhetnek elő újabb érvek a keményen bebetonozott harcállások mélyeiről, ehhez ui. ki kéne lépni a biztos fedezékből, és máshol körülnézni."
No ebben ti sem szűkölködtök. :-) Innen a dolog hasonlóan látszik. :-)
Egyébként Nemo melyik tanítói hivatallal bíró felekezet tagja? ;-)
"Ehhez azonban - szerintem - intellektuális bátorság kell, olyan felnőtt keresztényi öntudat, ami képessé teszi a hívőt arra, hogy az igazság elmélyültebb keresése érdekében akár olyan szálakat is kövessen átmenetileg, amelyek hiténwek tartalmával nem férnek össze. Ebbe a körbe tartozik akár egy ateista szerző műve, vagy a HGY-snek Bartus, a katolikusnak pedig a protestáns irodalom széles palettája."
Ezek szerint én intellektuális bátor vagyok. Szoktam ateista szerzőktől olvasni. Elolvastam a Bartus-könyvet. És nem átallok akár katolikus könyvet is elolvasni.
"már nincs sok kedvem ugyanazokat a témákat újból és újból tisztázni az újabb és újabb türelmetlenekkel, "
Pedig talán újabb érvekre lennél kényszerívte, más oldalról, más szemszögből, más fontossági sorrendben.
A módszer pedig, amit jogosan kifogásolsz, talán tapasztalatátadással sikeresebb és könnyebb lehetne.
A bántó és sértő stílusban igazad van, hogy nem tiszteljük egymást, ez is igaz. De talán nem reménytelen.
Hadd idézzek még valamit,talán segít visszahozni a fórumozási kedvet:
Assisi Szent Ferenc "Együgyü ima"
Uram, tégy engem a Te békességed munkáló szerszámává,
Hogy szeretetet gyakoroljak ott, ahol gyűlölik egymást,
Hogy megbocsássak ott, ahol megsértik egymást,
Hogy bekötözzem a viszálykodás ütötte sebeket,
Hogy igazságot mondjak ott, ahol tévelygés uralkodik,
Hogy hitet vigyek oda, ahol kétkedés kínoz,
Hogy reménységet ébresszek, ahol kétségbeesés gyötör,
Hogy a világosságot gyújtsam meg ott, ahol a sötétség lakik,
Hogy örömet szerezzek ott, ahol a bánat tanyáz.
Uram, engedd, hogy erre ügyeljek:
ne engem vigasztaljanak,
hanem én vigasztaljak,
ne engem értsenek meg,
hanem én legyek megértő.
Ne engem szeretgessenek,
Hanem én szeressek.
Mert aki ad - az kap.
Aki elfelejti önmagát - az talál.
Aki megbocsát - az bocsánatot nyer.
Aki meghal - az örök életre ébred fel Benned.
Azt hiszem, elég régi vagyok az 1476-os sorszámmal (a Tiéd 119134).
A magam részéről azért látogatom csak ritkábban a fórumot, mert már nincs sok kedvem ugyanazokat a témákat újból és újból tisztázni az újabb és újabb türelmetlenekkel, akik ahelyett, hogy regisztráció után legalább a topicok címeit olvasnák végig, rögtön nyitnak egy harmincharmadikat ugyanabban a témában, és felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amelyekre már többen is válaszoltak, szinte minden felekezet oldaláról. Ez pedig egy idő után - ha engem kérdezel - bosszantó.
A Szentírással való ütlegről Jar-Jarral együtt azt mondhatom, hogy nem barátlok ütleg. Más kérdés viszont, hogy többekre is jellemző - különösen a tanítóhivatallal, de még autentikus bibliamagyarázatokkal sem rendelkező egyházak tagjaira -, hogy a Szentírás egyes részeinek makacs (félre)értelmezésével (ez persze az én nézetem) rendre igazolni látják a maguk idiómáit, és emiatt - nem is tudván belátni ennek korlátait - a viták nem haladhatnak előre, mert nem is kerülhetnek elő újabb érvek a keményen bebetonozott harcállások mélyeiről, ehhez ui. ki kéne lépni a biztos fedezékből, és máshol körülnézni. Ehhez azonban - szerintem - intellektuális bátorság kell, olyan felnőtt keresztényi öntudat, ami képessé teszi a hívőt arra, hogy az igazság elmélyültebb keresése érdekében akár olyan szálakat is kövessen átmenetileg, amelyek hiténwek tartalmával nem férnek össze. Ebbe a körbe tartozik akár egy ateista szerző műve, vagy a HGY-snek Bartus, a katolikusnak pedig a protestáns irodalom széles palettája.
Bizonyos kérdésekben pedig azért merevednek meg az álláspontok, mert a felek közül valaki(k) képtelenek nézeteiket újrafogalmazni olyan formában, hogy a tartalom ne sérüljön, a forma viszont elfogadható legyen a másik számára is.
Talán röviden ennyi. Persze már maga az intelligens, bizonyos szavakat, stílust eleve nem használó vitakultúra is sokat segítene a dolgon. Én pl. nagyon mellre szívtam, amikor a minap lekisfiamozott egy fórumtárs, és bocsánatot kérni ezért még akkor sem jutott eszébe, amikor maga is nyíltan elismerte, hogy a kirohanása egy félreértés következménye volt. Pedig jól esett volna, így meg bennem maradt az indulat, és kénytelen vagyok itt leírni a dolgot.
Azt hiszem, még sok mindent le lehetne írni. Az a véleményem azonban, hogy egymás fegyelmezése helyett az önkontroll a hatásosabb eszköz. Talán azért is, mert a másik nem sokra vezetett itt.
