Keresés

Részletes keresés

Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 13
Az allati valaszomat Neked is szanom.Ha jolismerted tudod a valaszat. Most csak annyi van hogy akarod-e kovetni tanacsat vagy maskep gondolkozol a dologrol.Nem kell okvetlenul csak mert hianyzik ,igazat adni Neki ha ugy erzed nincs igaza .Nem kell heroizalni csak megtartani az igazi mereteibe,igazabb es konyebben megy,nem teatralis.Nem mintha Te azt allitotad volna hogy igy lenne.
Előzmény: Yoo (10)
Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 12
1.A gyaszban ketsegtelenul benne van sajat magunk sajnalata is.
2.A gyaszban benne van a kozeli draga ember eltunesevel a bizonyossag az elet vegesegerol is.
En azt hiszem hogy igenis beszelni kell Rola ,valahogy uj helyet adni az eletunkben,esetleg megtalalni a helyet eletunkon kivul is,ember valogatja.
Szep persze ha tovabb el.eszreveteleivel.peldajaval,vicceivel.Meg szebb ha ugy beszelsz vele hogy kitalalod mit mondana egy bizonyos helyzetbe es vitatkozol vele.
Mindenesetre igenis beszelni kell rola.
Előzmény: Feraa (9)
Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 11
Kedves tarsam,ket dolgot mondtal amirol erdemes reflektalni:
-a gyaszt nem lehet megosztani
-azt "jatszatok" hogy csak egy idore valtatok el.Jatszatok vagy hisztek a tulvilagba ?
Konyebb igy ?
Előzmény: kékbarisnya (8)
Yoo Creative Commons License 2001.06.18 0 0 10
Mumu,
kire gondoltál, kivel beszéljek? a nagybátyámmal? ha tudnék holt lelkekkel beszélgetni, így vele is, nem lenne semmi gond. de erre én nem vagyok képes, sajnos. az meg nekem nem megy, hogy beszélek, és hiszek is benne, hogy hall. nekem kellenének a válaszok...
Előzmény: Mumu (6)
Feraa Creative Commons License 2001.06.18 0 0 9
Érdemes lenne talán egy kicsit elgondokodni, mi is az a gyász.
Mások előtt és magunk előtt is azt mondjuk, fáj, hogy ő már nincs velünk. De miért is fáj? Fáj, mert valaki pontosabban valami nincs már többé. Ez a valami az, amit az elhúnyt tudott nyujtani nekünk élete során, amitől nekünk jobb lett, amiből előnyünk származott, fizikális illetve lelki előny. A fizikális tényleg problémás, ha pl egy massziv kereső a családból távozik viszont a lelkin túltehetjük magunkat, ha észrevesszük és elfogadjuk, hogy a gyásszal csak magunkat sajnáljuk. El kell ismerni, hogy egyáltalán nem az bánt, hogy a szeretett már nem lehet köztünk, hanem az, hogy nem tud nekünk már "jót" nyújtani.
Maga a megemlékezés nagyon szép dolog és szükség is van rá, de egy "gyászoló" emberre, aki egész nap depizik (azért mert neki már nem "jó") csak szánalommal teli megvetéssel tudok tekinteni.
Mégegyszer: a megemlékezés szükséges és nagyon fontos, ahogy a közhely is tartja, kétszer hal meg, az kire...
kékbarisnya Creative Commons License 2001.06.18 0 0 8
Nem tudom, én frissen gyászoló vagyok-e a Ti szemetekben. Ma 110 napja halt meg a nagyon súlyos beteg 20 éves fiam. Itt nem, de egy női netlapban indítottam erről topicot. 14 választ kaptam rá. Az emberek az én meglátásom szerint szégyellik az érzelmeiket. Nem tudnak igazán együttérzést mutatni. Lehet, hogy együtt éreznek, de nem tudják kifejezni. Nálunk is volt halotti tor, nem azért, mert igazán erre volt a szűk családnak szüksége, nem is szokásból, hanem azért, mert nemcsak idevalósiak vettek részt a temetésen, hanem vidékiek is. 1-2 barát, rokon, ismerős jött el, beszélgettünk, sirogattunk, de azért eszegettünk is. Emlegettük az elhunyttal kapcsolatos emlékeinket. Én úgy vagyok vele, a gyászt nem lehet megosztani, de azért valami módon kifejezésre kell juttatnunk embertársunkkal: vele vagyunk, mellette állunk. Aki kitárulkozóbb, annak segít is ez, aki introvertált, annak magának kell feldolgozni a veszteséget. A mi családunk azt játssza, hogy egy időre meg kellett válni a szeretett fiutól, testvértől, unokától, de egyszer még találkozunk. Ennek megfelelően hol sírva, hol könnyesen mosolyogva idézünk emlékeket róla, ki-kijárunk a sírjához, fényképeit nézegetjük, és minél több embernek beszélünk róla. Szerintem az az igazi halott, akire senki sem emlékezik.
Kösz, hogy elmondhattam a gondolataimat, nekem ez sokban segít.
Előzmény: Mumu (5)
Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 7
Kedves Zs Zs ,a haloti tor egy regi szokas,az egyszeru emberek igy tertek vissza a mindennapra.Hogy ezt aztan etelel italal ,neha reszegen tettek ez mar benne van a pakliba.Nekem sem a kenyerem.Ha tennem akkor mint tarsadaslmi kotelesezetseget vennem magamra,elkerulhetetlen abba a kulturkorben ahol ez divik.
Előzmény: Zs Zs (4)
Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 6
Erre mar van mondanivalom: Probalj Vele beszelni,jelentsd Neki fajdalmadat,oromodet.
Előzmény: Yoo (3)
Mumu Creative Commons License 2001.06.18 0 0 5
Nagyon jol megertelek.
Elso halotam Edesanyam volt mikor 12 eves voltam.Egy operacio utani komplikacio azzon a napon mikor haza kellett hozni a korhazbol.Akkor meg voltak elso osztalyu szobak,egyedul a beteg es ennek lett az aldozata,mert elfaradt az ulesben,csengetett de ebedido volt senki sem jott a csengetesre.Szivembolia.En apammal akkor jottem erte hogy haza vigyuk mikor mar surogtek korulotte az orvosok.Egy ajtonyilasbol,a folyosorol lattam haldoklo arcat.Felborult az eletem,apam ott hagyott eklment egy novel.Felfugesztetten ertenm rossz rokonok kozott.Gyaszom mert nem tudtam feldolgozni mai nbapig tart.
Masodik halottam kedvenc nagybacsim,anyam ocse volt aki arvasagomba a valodi rokoni kapcsolatot jelentette.Lassan egy nagy korhazi szobaban haldoklott,nem jutottam emberkozelbe, hozza nem tudtam fogni a kezet.
Harmadik halottam baby kisfiam volt,akit a bura alatt lattam rozsaszintejet hanyni,vele sem tudtam tartani a kapcsolatot.
Csak teoretikusan ismerem a szelid,hosszan tarto bucsuzast,az emberi valast,a szeretett lenytol.Az Ő es a Te belenyugvasod es a kesobb kikristalyozodo emlekekkel teli ,kultuszat az eltuntnek.
Irjal erzerseidrol.
Gondolom Te is kesz vagy segitenni ha beter ide egy frissen gyaszolo tarsunk.
Előzmény: Boszorka (2)
Zs Zs Creative Commons License 2001.06.18 0 0 4
Tízéve halt meg a nagyapám...és tegnap még sirattam..
Persze, lehet, hogy csak én vagyok szentimentális.
Viszont nekem nagyon furcsa ez az össznépi gyász. Nem azért teszik, aki meghalt és akinek leginkább fáj, hanem azért, hogy "összegyűjjünk és emlékezzünk róla". De közben a valódi, nemcsak torra járó evős-ivós (mert sajnos léteznek ilyenek) rokonok, barátok fájdalma elmarad a bányász béka legalsó szintje alatt.
A gyásszertartásnak szerintem az lenne a lényege, hogy eleresszük azt, aki már elment innen...és akiket itthagyott, azok gyászát enyhítsük.
Sajnos még ezt is sokan a magamutogatás fórumaként használják...
Yoo Creative Commons License 2001.06.17 0 0 3
Kedves Boszorka,

szerintem sok embernek segíthetnél, ha leírnád, neked hogyan sikerült kimásznod a gödörből.
sajnos nekem is van kit gyászolnom. két nagypapám, nagymamám. az ő halálukat még valahogy feldolgoztam, idős emberek voltak.
de lassan 10 éve halt meg szeretett nagybátyám, 37 évesen. azóta is gyászolom. azóta sem tudom elfogadni. azóta is ugyanúgy fáj, hiába elt el tíz hosszú év.

Előzmény: Boszorka (2)
Boszorka Creative Commons License 2001.06.17 0 0 2
Kedves Mumu,
Tudod, hogy külföldön (nyugaton) gyászszemináriumokat tartanak? Talán nekünk is jó lenne valami ilyesfajta intézmény. Mert sokféle gyász van. Sajnos már bőven tapasztalatból beszélek. Először meghalnak a nagyszülők és az borzasztóan fáj, a szüleim halálánál már megértőbb (idősebb) voltam és bemagyaráztam magamnak, mert igy is van, hogy ez az élet rendje. Az igazi csapás férjem halála volt. Ő nem volt idős, soha nem volt beteg, egészségesen élt stb. Mindig meg voltam győződve róla, hogy túlél engem. Villámcsapásként ért minket, hogy gyógyithatalan beteg. Ezután már csak 8 hónapunk maradt. Ezt a vesztességet én soha nem fogom kiheverni. Szinte szégyelem, hogy még mindig élek. Nem tudom ki élt már át egy olyan álapotot, hogy azt érzi mintha levágták volna a jobb karját és lábát + leszivták az agyát. Miután teljesen egymagamban voltam a földön e-közben mint egy automata intéztem az ilyenkor szokásos hivatalos ügyeket, de nem emlékszem semmire. Azt se tudom, hogy kik voltak ott a bucsuztatáson. Azt se tudom meddig tartott ez az állapot. Ugy hiszem több hónapig. Ha érdekel valakit majd megirom, hogy milyen módon húztam ki magam a hajamnál fogva a gödörből. De ez nem jelenti azt, hogy már nem fáj. Hat éve történt.
Előzmény: Mumu (-)
Mumu Creative Commons License 2001.06.17 0 0 1
A szenvedely ,a szenvedely..
Előzmény: LUCzI FERencz (0)
LUCzI FERencz Creative Commons License 2001.06.17 0 0 0
Tudom, illetlen dolog mas gyaszan szorakozni, humorizalni, de remelem megbocsatjatok nekem: Ezt a 0-t nem birom kihaagyni, inkabb nem irok hozza humorosat, csak igy egyszeruen kijelentem: nulla!

Mumu Creative Commons License 2001.06.17 0 0 topiknyitó
Egy eve gyaszolom kozeli baratom iszonyatosan gyorsan meghalt feleseget.
Egy fiatal Ttarsam gyaszolja edesapja meglepo elhunytat.
Tegnap elott ota egy kollegam jar eszemben aki a Cesnan volt.
Minden vesztes maskep faj.De mindegyík idot es megertest ker ,a gyaszolotol es kornyezetetol is.
Hosszu ido utan nyitok egy uj topicot azzoknak akiket gyaszuk elmondasa ,problemai megkonyebulest hozz szamukra.Es azzoknak akik vigasztalni szeretnenek.
Ha nem tudjuk ,mi,a nettarsadalom visszaadni a szeretett lenyt de tarsunkat teljesen megvigasztalni sem,hasznaljuk megis eszkozeinket arra hogy enyhitsuk a fajdalmat es hogy kozosen gondolkozunk rajta...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!