"A hang, a hangban lévő információ eredeti fizikai formájából, a mechanikai rezgésből leképezhető más fizikai folyamattá, más jellegű információvá is, majd visszaállítható eredeti formájába. Ennek a leképezésnek a célja a hang átvitele, rögzítése, feldolgozása, felerősítése, tömörítése stb. lehet."
Pörögnek itt az újabb és újabb verziók. Engedelmetekkel ismét figyelmetekbe ajánlanám, amit a 345-ben már fölvetettem. :-)
"Esetleg egy konszenzusos teóriával is kijöhetnének, hogy ha pl hárman lőttek, akkor Oswald lőtt a szovjetek részéről, a füves dombról lőttek a texasi fegyverlobbi képviseletében és a felüljáró környékéről pedig a kubaiaktól valaki."
A saját összeesküvés elméletem szerint:) nem csak őt tréningezték fel, hanem az egész merénylő csapatot:)
A paraffin tesztről meg volt Courtland Cunningham FBI ügynök nyilatkozata a Warren bizottság előtt, miután a puskával végeztek egy kísérletsorozatot:
Before the assassination, the FBI had conducted experiments showing the unreliability of paraffin tests. FBI expert Cortlandt Cunningham testified to this in front of the Warren Commission (3H487):
And 17 men were involved in this test. Each man fired five shots from a .38 caliber revolver. Both the firing hand and the hand that was not involved in the firing were treated with paraffin casts, and then those casts treated with diphenylamine. A total of eight men showed negative or essentially negative results on both hands. A total of three men showed positive results on the idle hand, but negative on the firing hand. Two men showed positive results on their firing hand and negative results on their idle hands. And four men showed positive on both hands, after having fired only with their right hands.
It is evident that false positives and false negatives occur with the revolvers. After the assassination the Warren Commission directed the FBI to run the same experiment using the C2766 rifle and ammunition which was identical to what was found in the Texas School Book Depository. Cunningham related the results of that experiment (3H494):
CUNNINGHAM:
Yes.
We fired the rifle. Mr. Killion fired it three times rapidly, using similar ammunition to that used in the assassination. We reran the tests both on the cheek and both hands. This time we got a negative reaction on all casts.
EISENBERG:
So to recapitulate, after firing the rifle rapid-fire no residues of any nitrate were picked off Mr. Killion's cheek?
CUNNINGHAM:
That is correct, and there were none on the hands. We cleaned off the rifle again with dilute HCl. I loaded it for him. He held it in one of the cleaned areas and I pushed the clip in so he would not have to get his hands near the chamber—in other words, so he wouldn’t pick up residues, from it, or from the action, or from the receiver. When we ran the casts, we got no reaction on either hand or on his cheek. On the controls, when he hadn't fired a gun all day, we got numerous reactions.
Megoldódik a Kennedy-gyilkosság rejtélye? A Lawrence Berkeley laboratórium munkatársai abban reménykednek, hogy egy új digitális eljárással megvizsgálva a gyilkosság idején keletkezett egyetlen hangszalagot végre egyértelműen megállapítható lesz: Lee Harvey Oswald magányos tettes volt, avagy egy összeesküvés részese.
Hirdetés (x)A Kennedy-gyilkosságról a modern technikának köszönhetően két felvétel is készült: egy video- és egy audioszalag is őrzi a tragikus eseménysorokat.
A nem kevésbé hányatott sorsú videokazetta felújított változatát Olivier Stone JFK filmje révén mára már a világ szinte minden országában láthatták.
Az egyetlen fennmaradt hangfelvételt azonban utoljára a nyolcvanas évek végén játszották le nagyközönség előtt.
A hangszalag, melyet egy rendőrmotoros mikrofonja rögzített a helyszínen, 1990-ben került a Nemzeti Archívumba, ahol azóta is féltve őrzik. Miután a mechanikai úton történő lejátszását szigorúan megtiltották, majd’ 15 évet hevert érintetlenül az Archívum mélyén.
A Lawrence Berkeley laboratórium két fizikusa azonban most kidolgozott egy olyan digitális optikai eljárást, amellyel a nagyértékű hanglemezek, hangszalagok anyaga nem sérül, sőt, tartalmuk digitális formában leolvasható.
Bizonyító erejűvé válhat a hangszalag
Négy évvel ezelőtt Carl Haber és Vitalij Fadegyev fizikusok egy rádióműsort hallgatva értesültek arról, hogy a Nemzeti Archívumban a 2,5 millió felvétel közül legalább 1,5 millió igen sérülékeny. A mechanikus úton rögzített anyagok ráadásul minden egyes visszahallgatással károsodnak, ami további veszélyt jelent.
A két kutató az állagmegőrzés és a visszajátszhatóság dilemmáját egyszerű módon próbálta kezelni: egy digitális kamera révén lefotozzák a hangszalagon lévő barázdákat, majd egy számítógép segítségével digitalizálják azt. Ily módon válik nemsokára hallhatóvá Viktória királynő hangja, Edison felvételeinek egyik legkorábbi darabja, de a Nemzeti Archívum mostani felkérése alapján a Kennedy-szalag is.
„Hallottam a Kennedy-anyagot, de nagyon nehéz bármit is kivenni belőle” – nyilatkozta Carl Haber a The Seattle Times-nak. „Ha a lövéseket az eredeti háttérzajok, és nem a szalagot ért későbbi sérülések miatt nem lehet elég tisztán hallani, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Ha viszont csak a károsodott részeket kell kiszűrni majd a digitálissá alakított felvételről, akkor az eljárás segítségével minden valószínűség szerint megállapítható lesz, hogy hány lövés és honnan is dördült el.”
Összeesküvés vagy magányos elkövető?
Ez utóbbi kérdés pedig igencsak lényeges lehet abban a négy évtizede zajló vitában, mely rögtön a gyilkosság után robbant ki. A rendőrség ugyan már pár órával a gyilkosság után őrizetbe vette Lee Harvey Oswaldot, mint a bűncslekmény legfőbb gyanúsítottját, sokan azonban már akkor is kétségbe vonták, hogy Kennedy egy magányos gyilkos áldozata lett volna.
Négy nappal a merényletet követően Lyndon B. Johnson, Kennedy utódja, létrehozott egy bizottságot, melynek feladata az volt, hogy kiderítse, ki is ölte meg valójában az elnököt. A bizottság, mely Earl Warren legfelsőbb bíró után a Warren-bizottság nevet kapta, hosszas vizsgálódás után 1964-ben arra a következtetésre jutott, hogy Oswald magányos tettes volt.
A bizottság jelentését azonban igen sok kritika érte. Hamisított fotók, a CIA és az FBI által félreinformált bizottsági tagok, logikai ellentmondások - szóltak a vádak a jelentés ellen. 1967-ben New Orleans legfőbb ügyésze, Jim Garrison egy újabb vizsgálat során már hivatalosan is kétségbe vonta a magányos elkövető teoriáját, mivel a patológiai vizsgálatok alapján a golyók addig feltételezett behatolási iránya nem egyezett meg a valódi bahatolással.
1979-ben a Képviselőház különbizottsága szintén felülvizsgálta a Warren-jelentést, és arra a következtetésre jutottak, hogy a CIA és az FBI félrevezette a Warren-bizottság tagjait, sőt azt állították, hogy Oswald egy összeesküvés résztvevője volt. Ugyanerre a következtetésre jutott egyébként az Olivier Stone által forgatott JFK film utóhatásaként összehívott Merényletdokumentációs Vizsgálóbizottság is.
Gyenge pontok a Warren-jelentésben
Az összesküvés-elmélet hívei a következő érveket sorakoztatják fel, amikor amellett érvelnek, hogy Oswald egy csoportos összeesküvés tagjaként vett részt a Kennedy gyilkosság megszervezésében:
· A gyilkosság után végzett nitrátteszt egyértelműen kimutatta, hogy Oswald nem használt és nem is lőtt semmilyen fegyverrel 1963. november 22-én.
· Mint kiderült Oswald-nál volt 14 dollár készpénz, a Warren-jelentés mégis azt állítja, hogy Oswald nem vehetett jegyet a dallas-i Dealey Plaza mozijába, hanem erőszakosan áttört a kordonon - márpedig a figyelemfelkeltéssel nem használt volna magának.
· Oswald, bár valóban lövész volt az amerikai tengerész- gyalogosoknál, de társai vallomásai szerint is csak közepes. Márpedig a Plaza legfelső emeletén található könyvtárból az utólagos helyszíni rekonstrukciók során még az FBI legképzett mesterlövészei sem találták el a mozgó célpontot az Oswald által állítólag használt fegyverrel.
· 1979-ben a képviselőházi különbizottság már megállapította, hogy nem három, hanem négy lövést adtak le, melyek közül legalább az egyik más irányból érkezett
Oswald, a homályos múltú CIA-ügynök?
Az összeesküvés-elmélet híveit segítik azok a furcsaságok is, melyek Oswald személyét körüllengik. Két nappal a gyilkosság utén ugyanis Oswaldot egy akkor már halálosan rákos bártulajdonos és alvilági figura, Jack Ruby, egy rendőrségi átszállítás közben megölte.
Oswald egyébként már tengerészgyalogos korában megismerkedett az orosz nyelv rejtelmeivel, nyíltan marxista nézeteket vallott, majd leszerelése után el is távozott a Szovjetunióba.
Itt állampolgárságért folyamodott, amelyben segítette az is, hogy az amerikai hadsereg végül eltávozása és nézetei miatt komoly megrovással szerelte le. A szovjetek azonban alapvetően bizalmatlanok maradtak iránta, így nemsokára amerikai segédlettel hazatért.
Az amerikai ügyészség azonban egyszer sem hallgatta ki, amely csak erősítette azt a gyanút, hogy Oswald-ot kettős ügynökként dobták át szovjet területre. Nem sokkal később Castro mellett állt ki, amit sokan egy lehetséges kubai bevetés előzményének tartottak.
Forrás: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=2894
Aha, akkor ott tartunk, hogy összeesküvésben vett részt és belső információk alapján a hivatalos közlemény előtt már tudtak az összeesküvők az útvonalról. Jó.
És hogyan sikerült úgy elsütnie a puskáját, hogy az arcára nem került lőpor, de a kezére igen?
Ha profi összeesküvésben vett részt, akkor miért választottak neki annyira kevéssé alkalmas fegyvert, mikor volt annál sokkal jobb is?
Egyáltalán, miért kell neki lőnie, amikor nem jó lövész és úgy kéne őt direkt rátréningezni arra, hogy esélye legyen? Belső infót tudnak szerezni, de lövészt nem?
James Failz "A Kennedy gyilkosság - 13. változat" című 2003-ban készült, a Magyar Televízióban közelmúltban sugárzott orosz dokumentumfilmbenben elmondja, hogy a Kennedy elleni merényletben részt vett Johnny Roselli is.
Ki is volt Johnny Roselli?
"A gyilkológép
(Nem hivatalos fordítás)
A vasárnap ideális nap sci-fi regénynek látszó dokumentumok olvasásához.
Nemrég bejelentették, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) több száz oldalnyi törvénytelen ügyeket feltáró dokumentum titkosságát oldja fel, melyben külföldi vezetők gyilkossági terveiről is szó esik. Ezt követően viszont váratlanul leállt a folyamat, hogy aztán egy nappal késéssel hozzák nyilvánosságra a dokumentumokat. Lehet, hogy valaki a Fehér Házban átlapozta az anyagot.
Az első dokumentumköteg a "Családi ékszerek" néven ismert; 702 oldala az 1959 és 1973 közötti időszak törvénytelen ügyeit tartalmazza. Ebből a részből mintegy 100 oldalt hagytak ki. Az iratok olyan, törvényes jóváhagyás nélküli akciókra terjednek ki, mint külföldi vezetők meggyilkolására irányuló összeesküvések, agykontroll és agymosási kísérletek kábítószerek alkalmazásával, polgárjogi harcosok és újságírók lehallgatása és egyéb kifejezetten tiltott tevékenységek.
A dokumentumok összeállítása 14 évvel az első fejlemények után kezdődött, mikor az akkori CIA főigazgatója James Schlessinger megriadt a sajtóban megjelent hírektől, főként Robert Woodward és Carl Bernstein The Washington Post-ban publikált cikkeitől, melyekre már utaltunk a „Kiáltvány a kubai népnek” című írásban. Cikkeiben azzal vádolták a hírszerző ügynökséget, hogy Howard Hunt és James McCord volt ügynökei részvételével hozzájárult a Watergate szállodában végrehajtott kémkedési kísérlethez.
1973 májusában a CIA főigazgatója azt követelte: „minden operatív főtisztnek haladéktalanul be kell számolnia nekem minden olyan folyamatban lévő vagy korábban végrehajtott akcióról, mely kívül esik az ügynökség alapító okiratában foglaltaktól. Schlessinger-t -akit később a Pentagon élére neveztek ki -, William Colby helyettesítette. Ez utóbbi a „szekrénybe rejtett csontvázak” utalással hivatkozott a dokumentumokra. Újabb sajtóleleplezések nyomására, Colby kénytelen volt elismerni 1975-ben a Gerald Ford ideiglenes elnök számára készített jelentések létezését. A The New York Times leleplezte, hogy CIA ügynökök szivárogtak a háborúellenes csoportokba. A törvény, melynek értelmében a CIA-t létrehozták, tiltotta, hogy a szervezet belső kémkedési műveleteket folytasson Egyesült Államokban.
Ez csak a „jéghegy csúcsa”, mondta az akkori külügyminiszter Henry Kissinger.
Maga Kissinger figyelmezett rá, „vér fog folyni” ha további akciók is nyilvánosságra kerülnek, és azonnal hozzáfűzte: „Például az, hogy Robert Kennedy személyesen ellenőrizte a Fidel Castro meggyilkolására irányuló műveletet”. Abban az időben az elnök öccse az Egyesült Államok főügyésze volt. Később ő lett gyilkosság áldozata, mikor az 1968-as választások során az elnöki posztra pályázott, ezzel pedig –egy ilyen erős jelölt kiesésével- lehetővé vált Nixon elnökké választása. Ebben az a legmegrendítőbb, hogy a látszat szerint ő arra a meggyőződésre jutott, hogy Jack Kennedy összeesküvés áldozata lett. Alapos kutatók -akik megvizsgálták a lövedékek kaliberét és befúródását, valamint az elnök halálát okozó egyéb körülményeket- arra a következtetésre jutottak, hogy legalább három személy lőtt rá. A magányos, eszközként használt Oswald nem lehetett az egyetlen. Ez a tény rendkívüli módon felhívta e cikk írójának a figyelmét. Bocsássák meg nekem, ha elmesélem, hogy a véletlen folytán én lettem a Granma hajón Kubába érkező harcostársaim lőfegyver-instruktora. Hónapokon keresztül mindennap gyakoroltam és tanítottam a távcsöves fegyverrel történő lövést. Minden lövés után elveszítjük a célpontot, még ha statikus célpontról is van szó, ezért valamennyi lövés után másodpercek töredéke alatt újra kell célozni.
Oswald Kubán keresztül akart a Szovjetunióba utazni. Már korábban járt ott. Valaki beküldte, hogy vízumot igényeljen a mexikói nagykövetségünkön. Senki sem ismerte őt és nem is kapott vízumot. Így akartak kompromittálni minket az összeesküvéssel. Később Jack Ruby, ismert maffiózó, lelőtte egy rendőrökkel teli kapitányságon, mert –kijelentése szerint- nem tudott elviselni annyi fájdalmat és keserűséget.
A későbbiek során nemegyszer találkoztam Kennedy fájdalomtól megtört hozzátartozóival különböző nemzetközi rendezvényeken vagy kubai látogatásuk alkalmából. Ők mindvégig tisztelettel köszöntöttek engem. A néhai elnök egyik fia, aki még apja meggyilkolásakor kis gyermek volt, 34 évvel később Kubába látogatott, találkoztam vele, és meghívtam ebédre.
Az életteli és jó modorú fiatalember tragikus repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, mikor egy viharos este a Martha’s Vineyard szigetére repült feleségével együtt. Soha nem érintettem azt a kényes témát velük. Azt viszont többször megjegyeztem, hogy ha annak idején Kennedy helyett Nixon lett volna az Egyesült Államok elnöke, a zsoldos sereget kísérő hadi tengerészeti erők megtámadták volna országunkat, ami a későbbiek során mind két népnek sok emberáldozatába került volna. Nixon nem érte volna be azzal a mondással, miszerint a győztesnek ezer apja van, a vereség árva gyermek. Köztudomású, hogy Kennedy nem lelkesedett a disznó-öböli kalandért, amibe Eisenhower katonai hírneve és a becsvágyó elnökhelyettese vitték bele őt.
Emlékszem rá, mikor meggyilkolták, én éppen Jean Daniel francia újságíróval beszélgettem messze a fővárostól, egy nyugodt helyen. Az újságíró közölte, hogy Kennedy elnök üzenetét hozza számomra, és közölte az elnök által elmondottak lényegét: „Keresd fel Castrót. Szeretném tudni a véleményét a minket fenyegető szörnyű veszéllyel kapcsolatban, ha kitör a nukleáris háború. Amint visszajössz, látni akarlak. „Kennedy roppant aktív ember, olyan, mint egy „politikacsináló gép” tette hozzá, de nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert valaki közölte a hírt. El kezdtük hallgatni a rádiót. Akkor már hiábavaló volt, amit Kennedy gondolt.
Én természetesen átéreztem a veszély súlyát. Kuba volt a leggyengébb rész, melyre az első csapást mértek volna, de nem helyeseltük az Egyesült Államoknak tett engedményeket. Erről más alkalommal beszéltem már.
Kennedy nagyobb tekintéllyel került ki a válságból. Elismerte, hogy a szovjet nép óriási áldozatokat hozott, emberi életekben és anyagiak egyaránt, a fasizmus elleni harc során. 1961 áprilisában a legrosszabb még nem következett be az Egyesült Államok és Kuba közötti kapcsolatokban. Mivel nem nyugodtak bele a disznó-öböli végkifejletbe, kitört az októberi válság. Megsokszorozódtak a gazdaság megfojtására hozott intézkedések, a terroristatámadások, a blokád és a merényletek. A gyilkossági kísérletek és más véres akciók tervei viszont Eisenhower és Nixon kormányzata idején kezdődtek.
Az októberi válságot követően sem utasítottuk volna vissza a párbeszédet Kennedyvel, úgyszintén nem mondtunk volna le a szocializmusért vívott harcunk forradalmiságáról vagy radikalizmusáról, és a SZU-val fenntartott kapcsolatainkat se szakítottunk volna meg, ahogy követelték tőlünk. Talán ha az amerikai vezetők valóban tudatában lettek volna a tömegpusztító fegyverekkel vívott háború következményeinek, valószínűleg korábban végét vették volna a hidegháborúnak. Akkoriban legalább még így gondolkodhattunk –ahogy mondtam a kubai fiataloknak-, amikor még nem volt szó a globális felmelegedésről, az egyensúlyok felborulásáról, az óriási szénhidrogén-fogyasztásról és azokról szofisztikált fegyverekről, amit a technológia létrehozott. Így több időnk lett volna ahhoz, hogy tudatossággal és a tudomány révén érjük el azt, amit most nagy sietséggel vagyunk kénytelenek megvalósítani.
Ford döntést hozott egy a CIA tevékenységét vizsgáló bizottság létrehozásáról. „Nem megsemmisíteni, hanem megóvni akarjuk a CIA-t” -közölte.
A Frank Church szenátor vezette bizottság vizsgálatainak következményeként Ford elnök olyan utasítást adott, mely egyértelműen megtiltotta, hogy amerikai hivatalnokok külföldi vezetők elleni gyilkossági műveletekben vegyenek részt.
A most nyilvánosságra hozott dokumentumokban olyan részletek is szerepelnek, melyek a CIA és a maffia közötti, meggyilkolásom céljából kialakult összefonódásra utalnak. Az 1969-tól legalább hét évig tartó Káosz műveletről ugyancsak felbukkannak részletek, melynek keretében a CIA egy különleges egységet hozott létre azzal a céllal, hogy beépüljenek pacifista csoportokba és vizsgálják „a fekete radikálisok nemzetközi tevékenységét”. Az Ügynökség összeállított egy listát, melyben több mint 300 000 amerikai állampolgár és szervezet neve szerepelt, valamint terjedelmes dossziék 7 200 személyről.
A The New York Times szerint Johnson elnök meg volt győződve arról, hogy a háborúellenes mozgalom kommunista kormányok ellenőrzése alatt állt, melyektől pénzügyi támogatást is kaptak, ezért utasítást adott a CIA-nak, hogy bizonyítékot produkáljon az ügyben.
Az iratok elismerik, hogy a CIA több újságírót és művészt lehallgatott, köztük Jack Andersont, Jane Fondát és John Lennont, valamint a Columbia egyetem diákmozgalmát. Házkutatást tartottak és drogkísérleteket is végeztek amerikai állampolgárokkal, hogy kipróbálják, miként reagál ezekre az emberi szervezet.
1973-ban Walter Elder –aki a hatvanas évek elején John McCone CIA-főigazgató vezető asszisztense volt- a főnöke irodájában magnóra rögzített és átírt beszélgetésekről számol be egy Colby-nak címzett memorandumban: „Tudom, hogy mindenki, aki az igazgató irodájában dolgozott nyugtalankodott az irodában lefolyt beszélgetések és a telefonbeszélgetések rögzítése és átírása miatt. McCone idején mikrofonok voltak az általában használt hivatali helységeiben, a belső hivatali szobájában, az étkezőben, a keleti épület hivatali szobájában, és az otthoni dolgozószobájában, a White Haven utcában. Nem tudom, hogy valaki hajlandó-e beszélni róla, de az információk rendszeresen kiszivárognak, ebben az esetben pedig az ügynökség sebezhető”.
A CIA-főigazgatók titokban átírt beszélgetései sok „ékszert” rejthetnek. A Nemzeti Biztonsági Irattár már kéri azokat.
Egy memorandum szerint a CIA, az 1972 őszéig létező OFTEN nevű projektjének megfelelően, „veszélyes kábítószerekről kért és gyűjtött információt az amerikai cégektől”. Egy másik memorandum arról nyújt tájékoztatást, hogy kereskedelemben lévő kábító hatású készítményeket gyártó cégek „rossz mellékhatás következtében visszautasított drogokat „passzoltak át” a CIA-nak.
Az MKULTRA program keretében a CIA az emberek tudta nélkül LSD-t és más pszihoaktiv szereket teszteltek rajtuk. Egy másik irat szerint Patricio Lumumba egyik gyilkossági kísérletéhez szükséges mérget feltehetőleg Sydney Gottlieb - a CIA Agykontroll Programjának a vezetője-, szerezte meg.
Számos CIA-alkalmazott „nagy ellenérzéssel viselkedett” a vietnámi háború ellen tiltakozó és másként gondolkodó amerikai állampolgárok megfigyelésére szolgáló MHCHAOS műveleten való részvételre kapott megbízatása iránt.
Az iratok sor érdekes ügyre fényt derítenek, például arra, hogy a hazánkra vonatkozó döntéseket igen magas szinten hozták.
A CIA-ban ma már nem a kényelmetlen áthúzási módszert alkalmazzák a részletek mellőzésére, hanem a számítástechnikai eszközök segítségével fehér csíkot húznak a kitörlésre szánt részekre.
The New York Times szerint a cenzúrázott részek azt mutatják, hogy a CIA nem hozhatja még ki szekrényéből az összes csontvázat; az iratok nem tartalmaznak részleteket számos olyan külföldi akcióról sem, melyet újságírók, kongresszusi kutatók, sőt egy elnöki bizottság megvizsgáltak már.
Howard Osborn, a CIA egykori biztonsági igazgatója összegezte a hivatal által összeállított „ékszereket”. Nyolc ügyet sorolt fel –többek között Johnny Roselli gengszter beszervezését a Fidel Castro elleni csapás végrehajtására-, de Osborn eredeti listájából kihúzták az első számú ügyet: két és fél oldalt.
„A CIA Biztonsági Hivatalának első számú ékszere igen jó lehet, ha Roselli programja Castro meggyilkolására csak a második helyen van!” –jelentette ki Thomas Blanton, a Nemzeti Biztonsági Irattár igazgatója, aki -az amerikai információs szabadság törvényére hivatkozva- kérte 15 évvel ezelőtt „a család ékszereinek” nyilvánosságra hozatalát.
Szembetűnő, hogy éppen az a kormányzat döntött az újabb átvilágításról, mely a legkevesebb információt hozott nyilvánosságra az Egyesült Államok történetében, épp ellenkezőleg eljárást indított a már titkosítás alól feloldott iratok újra titkosítása végett.
Véleményem szerint ez kísérlet lehet arra, hogy az átláthatóság látszatát keltsék, mikor a kormányzat támogatottsági és népszerűségi indexe mélyponton van, és arra, hogy elhitessék az emberekkel, hogy mindaz a múlthoz tartozik és az említett módszerek már nincsenek alkalmazásban. A döntés bejelentése alkalmából Hayden tábornok, a CIA jelenlegi főigazgatója kijelentette: „A közzétett dokumentumok egy teljesen más korszakba, egy teljesen más ügynökség munkájába nyújtanak betekintést ".
Felesleges említeni azt, hogy az itt leírt cselekményekre továbbra is sor kerül, csakhogy brutálisabb módon és szerte az egész világon –beleértve az Egyesült Államokat, ahol növekvő számban hajtanak végre jogellenes cselekedeteket. .
The New York Times által kérdezett hírszerzési szakértők kijelentették, hogy az iratok feltárása figyelemelterelési kísérlet, a CIA-t és a népszerűségi mélyponton lévő kormányt érintő jelenlegi vitákról és botrányokról.
Az iratok feltárása arra is irányulhat a választási kampány előestéjén, hogy megmutassa, hogy a demokratapárti kormányok pontosan olyanok voltak, mint a Bush kormányzat, sőt tán annál is rosszabbak.
A Központi Hírszerző Ügynökség főigazgatójának írt memorandum oldalain (11-15. old.) a következőket lehet olvasni:
„1960 augusztusában Richard M. Bissell úr megkérdezte Sheffield Edwards ezredest, hogy vannak-e a Biztonsági Hivatalnak olyan ügynökei, akik tudnának segíteni egy bizalmas, maffia stílusú feladat végrehajtásában. A misszió célpontja Fidel Castro volt.
„a feladatba tekintettel rendkívül titkos jellegére, csak néhány embert avattak be. Értesítették róla a Központi Hírszerző Ügynökség főigazgatóját, aki jóváhagyta a tervet. Ugyancsak értesítették a Nyugati Földrész Hadosztályának főnökét, J. C. King ezredest, de a JMWAVE műveleten részvevő tisztek előtt szándékosan eltitkolták a terv minden részletét. A Kommunikációs (Commo) és a Műszaki (TSD) Hadosztályok néhány tisztje részt vett a tervezés első fázisában, de a misszió célját nem ismerték.
„Felvették a kapcsolatot Robert A. Maheu-val, akit miután általánosságban tájékoztattak a tervről, felkértek vizsgálja meg, a kívánt cél felé vezető első lépésként a gengszter elemek megkörnyékezésének lehetőségét.
„Maheu azt állította, hogy Las Vegas-i látogatása alkalmából többször találkozott egy Johnny Roselli nevű egyénnel, akivel csak informális úton, ügyfelein keresztül ismerkedett meg, de tudtára adták, hogy tagja a „Szindikátus” felső hierarchiájának, és La Franja területén kezében tartja az összes jéggyártó-gépet. Maheu szerint, ha Roselli valóban a klán tagja, összeköttetésein keresztül kétségkívül hozzáférkőzhetett a kubai szerencsejáték-iparhoz.
„Maheu utasítást kapott Roselli megközelítésére —akinek Maheu egy hazai és külföldi számlákkal foglalkozó, személyes kapcsolatokkal rendelkező menedzser. Neki azt kellett mondania, hogy nemrég jelentkezett nála egy ügyfél, aki olyan nemzetközi üzleti cégcsoportot képviselt, mely óriási pénzügyi veszteségeket szenved el Kubában Castro tevékenysége miatt. Ez biztosra veszi, hogy a probléma Castro likvidálásával megoldható, és hajlandó akár 150 000 dollárt fizetni a sikeres akcióért. Roselli számára egyértelművé kellett tenni, hogy az amerikai kormány nem tud az akcióról, és nem is szabad arról tudomást szereznie.
„Így is mondták el Rosellinek 1960. szeptember 14-én a Hilton New Yorki Plaza szállodában. Kezdetben nem akart belekeveredni az ügybe, de Maheu rábeszélésére beleegyezett, hogy bemutassa Sam Gold nevű barátjának, aki ismeri a „kubai embereket”. Roselli világosan értésükre adta, hogy nem akar pénzt a hozzájárulásáért és szerinte Sam sem fogad majd el. Soha sem adtak nekik semmit az Ügynökség pénzéből.
„Szeptember 25-i héten bemutatták Maheut Samnak, aki a Miami Beach-i Fontainebleau Hotelben szállt meg. A Sammel és a Havanna-Miami közötti futárként bemutatott Joe-val való találkozása után néhány héttel, a Parade című újság vasárnapi mellékletében látta fényképüket, ahol Momo Salvatore Giancana és Santos Trafficante nevekkel illették őket. Mindkettő az amerikai ügyészségnél a 10 legkörözöttebb személy listáján szerepelt. Az elsőt a Chicago-i Cosa Nostra feje és Al Capone utódjaként, az utóbbit pedig a Cosa Nostra kubai műveleteinek irányítójaként emlegették. Maheu azonnal felhívta a hivatalt.
„A megbízás végrehajtását szolgáló módszerek elemzésekor Sam kifogásolta a lőfegyverek alkalmazását és kijelentette, hogy a művelet sikeresebb lehet amennyiben valamiféle, Castro ételébe vagy italába keverhető erős méregkapszulát tudnak adni neki. Sam közölte, hogy erre a feladatra lehetséges jelöltje van Juan Orta, egy szerencsejáték-üzlet kapcsán megvesztegetett kubai tisztviselő személyében, aki Castro közeli munkatársa és pénzügyi gondokkal küzd.
„A TSD (Műszaki Szolgálati Divízió) segítségét kérték hat darab halálos hatású tabletta előállítására.
„Joe Ortának adta át a tablettákat. Többheti sikertelen próbálkozás után azonban Orta megijedt, és bejelentette, kiszáll az akcióból. Javasolt egy másik személyt, aki többször is próbálkozott, szintén sikertelenül”.
A fenti bekezdések szövege idézőjelben van. A tisztelt olvasókat kérem, értékeljék, milyen módszerek alkalmazásával törekedtek már akkortájt világuralomra az Egyesült Államok.
Emlékszem, hogy a Forradalom első időszakában dolgozott velem a Földreform Nemzeti Intézetében egy Orta nevű személy, aki tagja volt a Batista-ellenes politikai erőknek. Modora tisztelettudó és megfontolt volt. Csak róla lehet szó. Eltelt néhány évtized és most a CIA jelentésében találkozom újra a nevével. Nincs hivatkozási alapom arra, hogy hírtelenében meg tudjam mondani mi lett vele. Bocsánatot kérek az említett személy hozzátartozóitól vagy leszármazottjaitól, ha akaratlanul 9is bántom őket, akár bűnös volt, akár nem.
A Birodalom igazi gyilkológépet hozott létre, mely nemcsak a CIA-ból és az általa alkalmazott módszerekből áll. Bush erős, költséges hírszerzői és biztonsági apparátust teremtetet, és a légierőből, a haditengerészetből valamint a szárazföldi haderőből olyan világhatalmi eszközt formált, mellyel a világ bármely tájára elviszi a háborút, az igazságtalanságot, az éhséget és a halált az emberek demokráciára és szabadságra való nevelésének ürügyén.
De az amerikai nép egyre világosabban ráeszmél e realitásra.
“Minden embert örök időkre félrevezetni lehetetlen”, mondta Lincoln.
Fidel Castro Ruz
2007. június 30.
d. u. 6. 45 "
Most azért merek vitatkozni. mert vannak lehetőségek.
-az hogy az újságok hat nappal előtte írták meg hogy jön az elnök, nem döntő. Ugyanis a biztonsági részt szervezőktől, pártszervezőktől,esetleg fehérházi forrásokból kiderülhetett ez előtte 2 héttel is, útvonalastól.
-neje elbeszélése nem döntő, ugyanis semmi érdeke nem volt hogy mint az elnök gyílkosának felesége szerepeljen.
-az útvonal ismeretében nem lehetetlen begyakorolni a merényletet. Megfelelő helyszín lehetett erre egy elhagyatott rész is, nem olyan nehéz felépíteni egy gyakorló pályát
Tehát fenntartom hogy Oswald rálőtt Kennedyre, egyike volt a lövészeknek, a gyengébbik a csapatból...
"Eldördült az ötödik, végzetes lövés, amely szétrobbantja Kennedy koponyájának jobb oldalát miközben az elnök teste balra és hátra rándult a lövedék becsapódásának erejétől. (Z 313) A gyilkos lövés szemből, a domboldalról leadott második lövés volt."
A KENNEDY GYILKOSSÁG REJTÉLYEI 2008. 02. 06.MERÉNYLET AZ ELNÖK ELLEN
1963. november 17-én riasztó tartalmú telex-üzenet érkezett az FBI-központjába. Az üzenet feladója szerint “egy félkatonai forradalmi csoport arra készül, hogy merényletet kövessen el Kennedy elnök ellen Dallasban…” Az üzenetet szétküldték az ország valamennyi FBI irodájának, de mégsem tett senki semmit. Hasonló tartalmú jelentéseket kapott a CIA és mégsem tett senki semmit ugyanis 1963. November 22-én, texasi útja során Dallasban, több puskalövéssel orvul meggyilkolták az Egyesült Államok 35. Elnökét John Fitzgerald Kennedy-t. Azóta újságcikkek, tanulmányok, könyvek, filmek tucatjai foglalkoznak a gyilkosság körülményeivel, politikai hátterével az elmúlt negyven év alatt a XX. század egyik legnagyobb történelmi rejtélyének tartott merénylettel. 1963. November 20-án reggel a Fehér Házban Kennedy két szenátorral reggelizett. Hale Buggs és Hubert H. Humphrey nyugtalanságukat fejezték ki az elnök texasi útja miatt, de Kennedy hajthatatlan volt, mert Texas igen fontos állam volt a közelgő elnökválasztás szempontjából még akkor is, ha ebben az időszakban itt követték el a legtöbb gyilkosságot.
(11 hónap alatt 110 gyilkosság történt és ezek 75%-át lőfegyverrel. A szerk.)
Két nappal később Kennedy már rendőrök, nyomozók és a titkosszolgálat ügynökeinek kíséretében nyitott limuzinban tartott a dallasi Love Field repülőtérről a nagygyűlés helyszíne a Trade Mart felé. Az elnöki járműoszlop ünneplő és érdeklődő dallasiak sorfala között gördült keresztül a városon, majd a város határában a Houston Streetről az Elm Streetre kanyarodott és az Elm utca, Fő utca, Commerce utcák felett átívelő hármas vasúti felüljáró felé tartott, amikor pontban 12 óra 30 perckor eldördültek a gyilkos lövések.
A gyilkosság körülményeinek kivizsgálására létrehozott Warren bizottság 26 kötetnyi dokumentációja azonban több kérdést vetett fel, mint amennyit igazából megválaszolt. A bizottság végkövetkeztetése szerint minden idők legjobban dokumentált merényletét állítólag egy magányos őrült a kommunista beállítottságú Lee Harwey Oswald követett el.
E teória szerint a rosszul lövő Oswald, egy elavult, pontatlan és megbízhatatlan olasz gyártmányú fegyverrel, évtizedes lőszerekkel mesterlövészeket megszégyenítő teljesítményre volt képes és nem egészen 5,6 mp alatt 3 lövést adott le.
Elm Streeten található tankönyvraktár épületének hatodik emeleti ablakából, az alatta elhaladó mozgó autóra. A már megjelenése pillanatában is ingatag magyarázat mára nem állja meg a helyét. A merényletet több tucat fotó és filmfelvétel örökítette meg. Köztük egy olyan felvétel is található, amely a feltételezett gyilkost Lee Harvey Oswaldot ábrázolja a merénylet pillanatában. A képet az AP fotósa James W. Altgens készítette abban a pillanatban, amikor John Kennedy-t az első lövések eltalálták. A kép hátterében a könyvraktár épületének lépcsőjén álló férfi sokak szerint nem más mint Oswald, aki a merénylet idején bizonyíthatóan az épületben tartózkodott. Ha a képen valóban ő látható, akkor Oswald nem lehetett a merénylő. A Warren bizottság azonban más véleményen volt és igyekezett bizonyítani Oswald bűnösségét. Ma már azonban olyan tények léteznek, amelyek szerint a merénylet több, egymástól független mesterlövész összehangolt tevékenysége, tehát összeesküvés eredménye volt.
Az egyik leghitelesebb bizonyíték Abraham Zapruder híressé vált filmje és a merénylet után 15 évvel nyilvánosságra hozott hangfelvételek, amelyek az elnöki konvojt kísérő motoros rendőrök magnetofonjai rögzítettek. Ez utóbbiakat egy 1976-1979 közötti kongresszusi vizsgálat keretein belül akusztikai szakemberekkel vizsgáltatták meg, akik a bizonyosság határát súroló valószínűséggel megállapították, hogy azokon legalább 4 lövés hallható, amelyek közül legalább egy szemből, balról és fentről érkezett. A gyilkosság félezer tanúja közül rögtön a merénylet után 58 tanú eskü alatt állította, hogy a lövéseket az elnöki limuzin előtti domboldalról adták le. E tanúk vallomását azonban a Warren bizottság nem vette figyelembe. A kongresszusi vizsgáló bizottság azonban mégis megállapította, hogy “Kennedy valószínűleg összeesküvés áldozata lett…” és további nyomozást javasoltak, de az Igazságügy Minisztérium ezt mind a mai napig nem kezdte meg.
Pedig lett volna rá oka. Lássuk hogyan is történt valójában a merénylet.
November 22-én Kennedy elnök nyitott limuzinja és az azt kísérő négy rendőrmotoros 12 óra 28 perckor fordult a Main Streetről a Houston Streetre. Az elnöki autót William R. Greer a titkosszolgálat tisztje vezette. Mellette ült Roy Kellerman az elnöki testőrség vezetője. Mögöttük ült John Connally és felesége Nellie Connally. Az autó hátsó ülésen foglalt helyett a Kennedy házaspár. Jobbra az elnök mellette balra felesége Jacqueline Kennedy.
Az Elm és Houston street sarkán álló tankönyvraktár tetején lévő, hatalmas hirdető tábla órája pontosan 12 óra 30 percet mutat, amikor az elnöki autó 15 km/óra sebességre lassulva bekanyarodott az Elm streetre.
Abraham Zapruder egy lugas kőkerítésének peremén állva 350 képockára rögzíti az ezt követő eseményeket.
Az első lövés a 138-as képkockánál (Z 138) dördült el. Hátulról érkezett, ám nem a tankönyvraktárból, mert onnan a kilátást egy fa takarta el. Az egyetlen szóba jöhető épület, ahonnét a lövést leadhatták a tankönyvraktár mellett, a Houston street átellenes oldalán álló épülete a Daltex épülete.
A lövés célt tévesztve gellert kapott az utca betonján. A motor kipufogózajára emlékeztető hangra a limuzin utasai is felfigyeltek. Az elnöki autót követő limuzinban nyolc testőr tartózkodott akik közül többen is azonnal a becsapódás zajának irányába fordultak. Egyikük még ki is hajolt, hogy megnézze nem az elnök autója kapott-e defektet.
3 és fél másodperccel később (Z 206-208) egy újabb lövést adnak le a Daltex épületéből, ami szintén célt téveszt. A golyó a Main street és a vasúti felüljáró alatt a Fő utca déli járdájának szegélyébe csapódik, ahol a felrepülő repeszdarabok megsebesítették a felüljáró alatt álló egyik járókelőt, James Tage-et.
A lövést csak a motoros kísérők hangfelvételei bizonyítják a Zapruder filmnek ugyanis a 208-212-es képkockái sérültek, ráadásul Kennedy egy tábla takarásába is kerül (Z 212-224).
Ekkor dördül el a harmadik és a negyedik lövés szinte egy időben. A két lövés hangja egyetlen elnyújtott lövésként hangzik a felvételeken.
A harmadik lövés (Z 225) szemből torkon találta Kennedy-t a nyakkendő csomó tájékán, majd a lövedék a testben lefelé haladva megállt. Kennedy elfehéredett és mind a két kezével a nyakához kapott, amikor a negyedik lövés (Z 228-231) hátulról találta el az elnököt a lapocka tájékán, a gerincoszloptól jobbra. A lövedék meredeken lefelé haladva a testben áthatolt Kennedyn és a jobb oldali mellkasán át távozott, majd belefúródott Connally bal combjába. Kennedy a második lövést szinte nem is érzékelte. Bár a teste előre mozdult a lövéstől a gerincét és a hátát szorosan tartó - évtizedeken át szigorúan titokban tartott - egészségügyi fűző mereven tartja törzsét. Connally egy heves rándulással érzékelte a combjába fúródó lövedéket. (Z 240) Feljajdult és jajgatva fordult Kennedy felé: “Végünk van, mindnyájunkat megölnek!”
Kennedy feleségében csak ekkor tudatosul, hogy nagy baj van. S bár férje már két találatot kapott csak ekkor fogja meg a könyökét, miközben próbálja megérteni mit is kiabál Connally. (Z 250-260) Ezt a pillanatot örökítette meg James W. Altgens híres fotóinak egyike. A képen jól látható, hogy a testőrök már a lövések irányát keresik a képen is látható könyvraktár, amelynek lépcsőjén ott áll Oswald és a Daltex épületének irányába.
Pár másodpercig mintha megállna az idő, csak a limuzin hajt egyre sietősebben a menekülést jelentő vasúti felüljáró irányába. Clinton J. Hill a titkosszolgálat ügynöke, rohant a limuzin után, hogy arra felkapaszkodva még megvédhesse az autóban ülőket, de már elkésett.
Eldördült az ötödik, végzetes lövés, amely szétrobbantja Kennedy koponyájának jobb oldalát miközben az elnök teste balra és hátra rándult a lövedék becsapódásának erejétől. (Z 313) A gyilkos lövés szemből, a domboldalról leadott második lövés volt. Kennedy a fejlövést követően lehanyatlott a limuzin hátsó ülésére, amikor egy újabb lövés dördült el.
A hatodik és egyben utolsó lövést tizedmásodpercekkel a fejlövés után a tankönyvraktár emeletéről adták le (Z 336-337). Ez a lövés célt tévesztett és Connally-t találta el, akinek zakóján látható a becsapódás nyoma, majd az ezt követő képeken az egyre terjedő vérfolt. A lövedék keresztül fúródott Connally mellkasán, összezúzta a jobb oldali ötödik borda elülső és oldalsó részének mintegy 10 cm-es darabját, majd a mellkason át távozott. Szétroncsolta a kormányzó bal csuklóját majd a limuzinba fúródott.
Mrs. Kennedy ekkor már lefektette férje haldokló testét a hátsó ülésre és máig megmagyarázhatatlan okból elkezdett felkapaszkodni a limuzin hátuljára, ahonnét a kocsit ebben a pillanatban utolérő Clinton J. Hill lökte vissza az utastérbe. A Limuzin felgyorsult és a következő pillanatban már el is tűnt a felüljáró alatt és száguldva megindult a 4 mérföldre lévő Parkland Memorial Kórházba ahová 12 óra 38 perckor érkezett, ám az összesereglett orvosok már nem segíthettek Kennedyn. Az Egyesült Államok legfiatalabb elnöke 1963. november 22-én 13 órakor halt meg. Feltételezett gyilkosát Lee Harvey Oswaldot nem egészen egy órával később a Texas filmszínházban több tucatnyi rendőr lerohanta és letartóztatta, ám 48 órával később a szigorú rendőri őrizet ellenére maga is merénylet áldozata lett. A feltételezett elnökgyilkos gyilkosa egy Dallasi bártulajdonos Jack Ruby volt, aki közvetlen közelről lőtte le Oswaldot. Ez volt a történelem első élő televíziós közvetítésben elkövetett gyilkossága.
És a halálesetek ezzel koránt sem értek véget. A Kennedy gyilkosság szemtanúi és kulcsfigurái közül nem egészen három év alatt huszonegyen haltak meg rejtélyes körülmények között. Annak az esélye, hogy a Kennedy gyilkosság szemtanúi és az ügy érintettjei közül három éven belül ilyen sokan meghaljanak egy londoni biztosító társaság szerint 1 a trillióhoz.
A Kennedy gyilkosság esetében ma már nem az a kérdés, hogy mi is történt valójában? Ezt ma már bárki rekonstruálhatja és ez alapján egyértelmű, hogy legalább három fegyveres csoport három pontból kereszttűzbe fogta az elnököt. Kennedy ezt egyszerűen nem élhette túl.
De kik álltak ennek a nagyszabású összeesküvésnek a hátterében? Kik mozgatták a szálakat és mi volt a tényleges céljuk? Ezekre a kérdésekre ma még csak sejthetjük a választ, de bizonyosságot csak akkor kapunk majd, amikor 2038 novemberében, 75 évvel a gyilkosság után belepillantunk azokba a dokumentumokba, kihallgatási jegyzőkönyvekbe, fotókba és filmekbe, amelyek pontosan feltárják majd a gyilkosság hátterét, leleplezik majd az összeesküvőket és az őket mozgató hatalmas politikai erőket… Ám addig még 35 évet várnunk kell…
"Soha nem én választottam, hogy kit kell megölni. Valaki más döntötte el, hogy meg kell ölni Kennedyt, vagy egy politikai szereplőt, vagy valamilyen maffiózót kell megölni, nem én döntöttem el. Valaki azt mondta, hogy kell, és én teljesítettem a parancsot. Nekem ez annyi volt, mint kivinni a szemetet." (James Failz)
James Failz (James Satan) fogvatartott elbeszélése szenzáció lett a szakértők körében, aki 1994-ben életfogytiglani börtönbüntetését töltötte különféle bűncselekmények elkövetésének sorozata miatt.
A felvétel amatőr kamerával készült egy illinoisi állami börtönben.
A vele készült teljes interjú "A Kennedy gyilkosság - 13. változat" című 2003-ban készült, a Magyar Televízióban közelmúltban sugárzott orosz dokumentumfilmben hangzik el.
Sem a médiában, sem a világhálón visszhangra nem talált.
Hát izé. Hallod, itt társalgunk a topicban 2001 óta, igazán dobhattál volna ide is egy műsorajánlót, nemcsak a külön e célra nyitott topicba (amit most megtaláltam). Sajnos erről a dokufilmről lemaradtam. :(
Mindazonáltal az valamelyes szkepticizmussal tölt el, hogy a "James Failz" kifejezés a guglin 3 találatot eredményez és ezek a World of Warcraft c. játékkal kapcsolatosak. (De persze ettől még nyugodtan lehet ő is a gyilkos... :-) )
James Failz (James Satan) fogvatartott elbeszélése szenzáció lett a szakértők körében, aki 1994-ben életfogytiglani börtönbüntetését töltötte különféle bűncselekmények elkövetésének sorozata miatt. A felvételt amatőr kamerával készült egy illinoisi állami börtönben.
-"Soha nem én választottam, hogy kit kell megölni. Valaki más döntötte el, hogy meg kell ölni Kennedyt, vagy egy politikai szereplőt, vagy valamilyen maffiózót kell megölni, nem én döntöttem el. Valaki azt mondta, hogy kell, és én teljesítettem a parancsot. Nekem ez annyi volt, mint kivinni a szemetet."
Én mindent tudok erről: KGB-sek ölték meg,akiket kubai diverzánsokon keresztül,a CIA bérelt fel, politikai ellenzéki körök közvetett felkérésére.Ja és az egészet az a bizonyos Görög milliárdos fizette,aki , mintegy jutalmul, "megkapta" Kennedy feleségét. Így mindenki jól járt,kivéve Osvaldot a bűnbakot... :-))))
A fegyvert az év márciusában vette meg. A másik állítólagos merényletét Walker ezredes ellen, álló célra harminc méterről elhibázta áprilisban és az ablakkeretet találta el helyette. Semmilyen szakértő kezekről nem tudunk, akik őt lőni tanították volna az elkövetkező fél évben. Miért tanították volna, mikor még maga sem tudta, hogy Kennedyre akar majd lőni egyszer később? Szeptemberben még Kubába akar menni/kivándorolni, október elején még Mexikóban keres állást magának. Dallasban október 16-án kezd el dolgozni. November 16-án közlik az újságok, hogy hat nap múlva az elnök átautózik Dallason. Eddig az idejét hétvégi partizással és miegymással tölti a felesége elbeszélése szerint. Semmiféle intenzív lövészeti kurzus.
És a lentebb közölt lőeredmény szerint hetet kellett volna lőnie, hogy háromszor találjon, ha 60% mellémegy. Fa által takart célpontra, elfogási kockázat tudatában, ráadásul úgy, hogy a halálos lövés ráadásul szemből találja el Kennedyt. Nem jön ez össze sehogy.
A KENNEDY GYILKOSSÁG REJTÉLYEI 2008. 02. 06.MERÉNYLET AZ ELNÖK ELLEN
1963. november 17-én riasztó tartalmú telex-üzenet érkezett az FBI-központjába. Az üzenet feladója szerint “egy félkatonai forradalmi csoport arra készül, hogy merényletet kövessen el Kennedy elnök ellen Dallasban…” Az üzenetet szétküldték az ország valamennyi FBI irodájának, de mégsem tett senki semmit. Hasonló tartalmú jelentéseket kapott a CIA és mégsem tett senki semmit ugyanis 1963. November 22-én, texasi útja során Dallasban, több puskalövéssel orvul meggyilkolták az Egyesült Államok 35. Elnökét John Fitzgerald Kennedy-t. Azóta újságcikkek, tanulmányok, könyvek, filmek tucatjai foglalkoznak a gyilkosság körülményeivel, politikai hátterével az elmúlt negyven év alatt a XX. század egyik legnagyobb történelmi rejtélyének tartott merénylettel. 1963. November 20-án reggel a Fehér Házban Kennedy két szenátorral reggelizett. Hale Buggs és Hubert H. Humphrey nyugtalanságukat fejezték ki az elnök texasi útja miatt, de Kennedy hajthatatlan volt, mert Texas igen fontos állam volt a közelgő elnökválasztás szempontjából még akkor is, ha ebben az időszakban itt követték el a legtöbb gyilkosságot.
(11 hónap alatt 110 gyilkosság történt és ezek 75%-át lőfegyverrel. A szerk.)
Két nappal később Kennedy már rendőrök, nyomozók és a titkosszolgálat ügynökeinek kíséretében nyitott limuzinban tartott a dallasi Love Field repülőtérről a nagygyűlés helyszíne a Trade Mart felé. Az elnöki járműoszlop ünneplő és érdeklődő dallasiak sorfala között gördült keresztül a városon, majd a város határában a Houston Streetről az Elm Streetre kanyarodott és az Elm utca, Fő utca, Commerce utcák felett átívelő hármas vasúti felüljáró felé tartott, amikor pontban 12 óra 30 perckor eldördültek a gyilkos lövések.
A gyilkosság körülményeinek kivizsgálására létrehozott Warren bizottság 26 kötetnyi dokumentációja azonban több kérdést vetett fel, mint amennyit igazából megválaszolt. A bizottság végkövetkeztetése szerint minden idők legjobban dokumentált merényletét állítólag egy magányos őrült a kommunista beállítottságú Lee Harwey Oswald követett el.
E teória szerint a rosszul lövő Oswald, egy elavult, pontatlan és megbízhatatlan olasz gyártmányú fegyverrel, évtizedes lőszerekkel mesterlövészeket megszégyenítő teljesítményre volt képes és nem egészen 5,6 mp alatt 3 lövést adott le.
Elm Streeten található tankönyvraktár épületének hatodik emeleti ablakából, az alatta elhaladó mozgó autóra. A már megjelenése pillanatában is ingatag magyarázat mára nem állja meg a helyét. A merényletet több tucat fotó és filmfelvétel örökítette meg. Köztük egy olyan felvétel is található, amely a feltételezett gyilkost Lee Harvey Oswaldot ábrázolja a merénylet pillanatában. A képet az AP fotósa James W. Altgens készítette abban a pillanatban, amikor John Kennedy-t az első lövések eltalálták. A kép hátterében a könyvraktár épületének lépcsőjén álló férfi sokak szerint nem más mint Oswald, aki a merénylet idején bizonyíthatóan az épületben tartózkodott. Ha a képen valóban ő látható, akkor Oswald nem lehetett a merénylő. A Warren bizottság azonban más véleményen volt és igyekezett bizonyítani Oswald bűnösségét. Ma már azonban olyan tények léteznek, amelyek szerint a merénylet több, egymástól független mesterlövész összehangolt tevékenysége, tehát összeesküvés eredménye volt.
Az egyik leghitelesebb bizonyíték Abraham Zapruder híressé vált filmje és a merénylet után 15 évvel nyilvánosságra hozott hangfelvételek, amelyek az elnöki konvojt kísérő motoros rendőrök magnetofonjai rögzítettek. Ez utóbbiakat egy 1976-1979 közötti kongresszusi vizsgálat keretein belül akusztikai szakemberekkel vizsgáltatták meg, akik a bizonyosság határát súroló valószínűséggel megállapították, hogy azokon legalább 4 lövés hallható, amelyek közül legalább egy szemből, balról és fentről érkezett. A gyilkosság félezer tanúja közül rögtön a merénylet után 58 tanú eskü alatt állította, hogy a lövéseket az elnöki limuzin előtti domboldalról adták le. E tanúk vallomását azonban a Warren bizottság nem vette figyelembe. A kongresszusi vizsgáló bizottság azonban mégis megállapította, hogy “Kennedy valószínűleg összeesküvés áldozata lett…” és további nyomozást javasoltak, de az Igazságügy Minisztérium ezt mind a mai napig nem kezdte meg.
Pedig lett volna rá oka. Lássuk hogyan is történt valójában a merénylet.
November 22-én Kennedy elnök nyitott limuzinja és az azt kísérő négy rendőrmotoros 12 óra 28 perckor fordult a Main Streetről a Houston Streetre. Az elnöki autót William R. Greer a titkosszolgálat tisztje vezette. Mellette ült Roy Kellerman az elnöki testőrség vezetője. Mögöttük ült John Connally és felesége Nellie Connally. Az autó hátsó ülésen foglalt helyett a Kennedy házaspár. Jobbra az elnök mellette balra felesége Jacqueline Kennedy.
Az Elm és Houston street sarkán álló tankönyvraktár tetején lévő, hatalmas hirdető tábla órája pontosan 12 óra 30 percet mutat, amikor az elnöki autó 15 km/óra sebességre lassulva bekanyarodott az Elm streetre.
Abraham Zapruder egy lugas kőkerítésének peremén állva 350 képockára rögzíti az ezt követő eseményeket.
Az első lövés a 138-as képkockánál (Z 138) dördült el. Hátulról érkezett, ám nem a tankönyvraktárból, mert onnan a kilátást egy fa takarta el. Az egyetlen szóba jöhető épület, ahonnét a lövést leadhatták a tankönyvraktár mellett, a Houston street átellenes oldalán álló épülete a Daltex épülete.
A lövés célt tévesztve gellert kapott az utca betonján. A motor kipufogózajára emlékeztető hangra a limuzin utasai is felfigyeltek. Az elnöki autót követő limuzinban nyolc testőr tartózkodott akik közül többen is azonnal a becsapódás zajának irányába fordultak. Egyikük még ki is hajolt, hogy megnézze nem az elnök autója kapott-e defektet.
3 és fél másodperccel később (Z 206-208) egy újabb lövést adnak le a Daltex épületéből, ami szintén célt téveszt. A golyó a Main street és a vasúti felüljáró alatt a Fő utca déli járdájának szegélyébe csapódik, ahol a felrepülő repeszdarabok megsebesítették a felüljáró alatt álló egyik járókelőt, James Tage-et.
A lövést csak a motoros kísérők hangfelvételei bizonyítják a Zapruder filmnek ugyanis a 208-212-es képkockái sérültek, ráadásul Kennedy egy tábla takarásába is kerül (Z 212-224).
Ekkor dördül el a harmadik és a negyedik lövés szinte egy időben. A két lövés hangja egyetlen elnyújtott lövésként hangzik a felvételeken.
A harmadik lövés (Z 225) szemből torkon találta Kennedy-t a nyakkendő csomó tájékán, majd a lövedék a testben lefelé haladva megállt. Kennedy elfehéredett és mind a két kezével a nyakához kapott, amikor a negyedik lövés (Z 228-231) hátulról találta el az elnököt a lapocka tájékán, a gerincoszloptól jobbra. A lövedék meredeken lefelé haladva a testben áthatolt Kennedyn és a jobb oldali mellkasán át távozott, majd belefúródott Connally bal combjába. Kennedy a második lövést szinte nem is érzékelte. Bár a teste előre mozdult a lövéstől a gerincét és a hátát szorosan tartó - évtizedeken át szigorúan titokban tartott - egészségügyi fűző mereven tartja törzsét. Connally egy heves rándulással érzékelte a combjába fúródó lövedéket. (Z 240) Feljajdult és jajgatva fordult Kennedy felé: “Végünk van, mindnyájunkat megölnek!”
Kennedy feleségében csak ekkor tudatosul, hogy nagy baj van. S bár férje már két találatot kapott csak ekkor fogja meg a könyökét, miközben próbálja megérteni mit is kiabál Connally. (Z 250-260) Ezt a pillanatot örökítette meg James W. Altgens híres fotóinak egyike. A képen jól látható, hogy a testőrök már a lövések irányát keresik a képen is látható könyvraktár, amelynek lépcsőjén ott áll Oswald és a Daltex épületének irányába.
Pár másodpercig mintha megállna az idő, csak a limuzin hajt egyre sietősebben a menekülést jelentő vasúti felüljáró irányába. Clinton J. Hill a titkosszolgálat ügynöke, rohant a limuzin után, hogy arra felkapaszkodva még megvédhesse az autóban ülőket, de már elkésett.
Eldördült az ötödik, végzetes lövés, amely szétrobbantja Kennedy koponyájának jobb oldalát miközben az elnök teste balra és hátra rándult a lövedék becsapódásának erejétől. (Z 313) A gyilkos lövés szemből, a domboldalról leadott második lövés volt. Kennedy a fejlövést követően lehanyatlott a limuzin hátsó ülésére, amikor egy újabb lövés dördült el.
A hatodik és egyben utolsó lövést tizedmásodpercekkel a fejlövés után a tankönyvraktár emeletéről adták le (Z 336-337). Ez a lövés célt tévesztett és Connally-t találta el, akinek zakóján látható a becsapódás nyoma, majd az ezt követő képeken az egyre terjedő vérfolt. A lövedék keresztül fúródott Connally mellkasán, összezúzta a jobb oldali ötödik borda elülső és oldalsó részének mintegy 10 cm-es darabját, majd a mellkason át távozott. Szétroncsolta a kormányzó bal csuklóját majd a limuzinba fúródott.
Mrs. Kennedy ekkor már lefektette férje haldokló testét a hátsó ülésre és máig megmagyarázhatatlan okból elkezdett felkapaszkodni a limuzin hátuljára, ahonnét a kocsit ebben a pillanatban utolérő Clinton J. Hill lökte vissza az utastérbe. A Limuzin felgyorsult és a következő pillanatban már el is tűnt a felüljáró alatt és száguldva megindult a 4 mérföldre lévő Parkland Memorial Kórházba ahová 12 óra 38 perckor érkezett, ám az összesereglett orvosok már nem segíthettek Kennedyn. Az Egyesült Államok legfiatalabb elnöke 1963. november 22-én 13 órakor halt meg. Feltételezett gyilkosát Lee Harvey Oswaldot nem egészen egy órával később a Texas filmszínházban több tucatnyi rendőr lerohanta és letartóztatta, ám 48 órával később a szigorú rendőri őrizet ellenére maga is merénylet áldozata lett. A feltételezett elnökgyilkos gyilkosa egy Dallasi bártulajdonos Jack Ruby volt, aki közvetlen közelről lőtte le Oswaldot. Ez volt a történelem első élő televíziós közvetítésben elkövetett gyilkossága.
És a halálesetek ezzel koránt sem értek véget. A Kennedy gyilkosság szemtanúi és kulcsfigurái közül nem egészen három év alatt huszonegyen haltak meg rejtélyes körülmények között. Annak az esélye, hogy a Kennedy gyilkosság szemtanúi és az ügy érintettjei közül három éven belül ilyen sokan meghaljanak egy londoni biztosító társaság szerint 1 a trillióhoz.
A Kennedy gyilkosság esetében ma már nem az a kérdés, hogy mi is történt valójában? Ezt ma már bárki rekonstruálhatja és ez alapján egyértelmű, hogy legalább három fegyveres csoport három pontból kereszttűzbe fogta az elnököt. Kennedy ezt egyszerűen nem élhette túl.
De kik álltak ennek a nagyszabású összeesküvésnek a hátterében? Kik mozgatták a szálakat és mi volt a tényleges céljuk? Ezekre a kérdésekre ma még csak sejthetjük a választ, de bizonyosságot csak akkor kapunk majd, amikor 2038 novemberében, 75 évvel a gyilkosság után belepillantunk azokba a dokumentumokba, kihallgatási jegyzőkönyvekbe, fotókba és filmekbe, amelyek pontosan feltárják majd a gyilkosság hátterét, leleplezik majd az összeesküvőket és az őket mozgató hatalmas politikai erőket… Ám addig még 35 évet várnunk kell…
Azért tisztázzuk: nem kenyerem a magányos merélylő elmélete. Oswald képességeit az USMC -nál elért eredményei alapján ítélik meg. De 1-2 év kitartó gyakorlás, szakértő kezek alatt, nagyot fejlődhetett.
