"As a comparative study, we used H2 gas instead of D2 gas. The experimental results are shown in this case, only the gas is different; the other experimental conditions are all the same as Fig. 2. We also find that Cs did not change and Pr never appeared. This suggests that deuterium is a necessary factor for observing the anomalous behavior of Cs and Pr."
Leforditom azok kedvéért, akik nehezebben olvasnak:
Összehasonlitó vizsgálatként H2 gázt használtunk D2 gáz helyett. Az itt bemutatott kisérleti eredményeknél csak a gáz különbözik, a többi kisérleti körülmény ugyanaz, mint a 2. ábrán. Azt találjuk, hogy a Cs nem változik és Pr nem jelenik meg. Ez azt sugallja, hogy a deutérium szükséges tényezö ahhoz, hogy a Cs és Pr anomáliás viselkedését megfigyeljük.
Most jól figyelj. A kisérlet során, amikor akár deutérium, akár hidrogén gáz jelen volt, nem volt röntgensugárzás. Röntgensugárzás akkor volt, amikor a gázt kiszivattyúzták és a belsö térben vákuumot teremtettek. Az általad feltételezett nagyobb rendszámú szennyezö anyagnak tehát - szerinted - emlékeznie kellett arra, hogy mielött röntgensugárzás érte volna, a hidrogén melyik stabil izotópjával került érintkezésbe.
Az Iwamura cikk lényegében ugyanazt írja, a Pr kivételével. Az az egyetlen újdonság a 2001-es cikkben.
A kísérletben az egyik lényeges probléma a következö:
az XSP vizsgálatot a kísérlet alatt folyamatosan csinálták. A diffúziót megszakították, XSP-ztek, aztán folytatták. Mindezt sokszor. Nem tünik túl biztos módszernek a szennyezések elkerülése érdekében.
Akkor még a fotofissziót nem is vettem bele, az is egy lehetöség persze, hogy a Pr csak termék. Én itt inkább a Mo-ra gondoltam.
Nagyobb baj az, hogy a Pr-nek csak egy természetes izotópja van (a kiinduláskor használt Cs-nak is). Vagyis itt az izotóp összetétel vizsgálata egyáltalán nem alkalmas a szennyezö anyag teória kizárására. Egyáltalán, a cikk semmilyen olyan adatot nem közöl amelynek segítségével a Pr szennyezö anyag volta kizárható lenne.
A Cs meg szépen lejöhetett a felszínröl a folyamatos csesztetés miatt (leállítom a diffúziót, XSP, újra diffúzió, leállítom, XSP ...)
A Sr-Mo esetben persze lehet próbálkozni az izotóp összetétellel, mert ott legalább vannak izotópok, viszont ezek könnyebbek, mint a Pd. Hopplá. Szóval nincs kizárva valami klasszikusabb nukleáris folyamat, föleg, hogy használtak röntgen sugárzást, ezt azért megnézném a helyükben.
Szokásos kérdés: reprodukálta valaki? Ha igen, ki, milyen eredménnyel? D+Sr reakciókat nézett valaki Pd-n kívül? Mi a helyzet? Cs+D reakciókkal úgyszintén.
Nem mondtam, hogy annyira lámer vagy, csak nagyon felszines. Iwamura szóbanforgó cikkére Takahashiék nem hivatkoznak. Amire hivatkoznak, az egy korábbi cikk (érdekes, beleestél, pedig nem is én állitottam a csapdát :)
4) Y. Iwamura, T. Itoh, N. Gotoh and I. Toyoda: Fusion Technol. 33 (1998) 476.
Ebben valóban nem számolnak be palládiumnál nehezebb elemek megjelenéséröl.
Ha jól értem neked az a hipotézised, hogy a praseodynium valami nagyobb rendszámú szennyezésnek a hasadási terméke. Ez a nem azonositott szennyezöanyag az anyagvizsgálathoz használt röntgensugárzás hatására alakult praseodyniummá, miközben (ugyanazért vagy másért, nem tudjuk) a cézium elpárolgott. De mielött elpárolgott volna, nyilván nélkülözhetetlen volt az általad feltételezett átalakuláshoz, hiszen amikor cézium nem volt jelen a felületen csak stroncium, akkor a titokzatos szennyezöanyag nem alakult át praseodyniummá.
Sok szerencsét ennek a hipotézisnek a bizonyitásához! Nekem inkább sületlenségnek tünik, de hát te vagy a szakember.
Idézek még a Scientific American-böl egypár dolgot, amin rhaurin szépen átugrott, hogy kipécézze Heeter egyetlen balszerencsés mondatát:
>>>>
The Sixth International Cold Fusion Conference, ICCF-6, was held in October 1996 near Sapporo in northern Japan.
....
The conference was remarkable for three reports of high-quality Japanese experiments, which contrasted sharply with other reports. The NHE lab of MITI described a large series of experiments devised to check the original claims of Fleischmann and Pons. No excess heat was found.
Toyota established a new organization, called IMRA, that has two laboratories, one near Sapporo and the other near Nice in the south of France; the latter has employed Pons. The second major experimental report came from the IMRA-Japan lab, where researchers built an improved calorimeter, which had no interaction with the surroundings. Twenty-six experiments were tried employing the various systems and tricks that had been suggested to cause excess heat, but no excess heat was observed. Further, the upper limits were very low, +/- 0.23 watts, or 2.3 percent of the input power--far from the cry of 'one watt in, four watts out' and the hundreds of percent increases claimed back in 1989.
Another set of results came from IMRA-Europe, which was presented by Pons. He said that seven experiments were performed; they yielded excess heats of 250 percent, 150 percent, 'variable' and four that gave no excess heat at all. This result might be considered rather meager after five years of work conducted before the 1989 announcement and seven years after, when Pons and Fleischmann were well funded. A high-temperature (near boiling) cell was used at IMRA-Europe, although such a device had been shown to produce greater uncertainties.
Extremely high temperatures are normally needed to obtain practical fusion rates by overcoming the repulsion of the nuclei that are both positively charged. At low energies--that is, at room temperatures--this potential barrier makes fusion reactions have an incredibly low probability of occurring. True believers claim that in the lattice of a metal such as palladium, the rate of deuterium-deuterium fusion is much higher, so all that is needed is to fill the lattice with deuterium.
The third careful Japanese experiment by Jirohta Kasagi and his colleagues at Tohoku University was designed to test this hypothesis. Deuterium ions of a variety of low energies were fired into metals that had been saturated with deuterium; the measured rates of fusion were then compared with expectations. The rates decreased steeply at low energies because of the Coulomb barrier (electrical repulsion), and no unexpected enhancement was observed of the kind that would be needed to justify Fleischmann and Pons's claims.
It might be thought that the three Japanese results would be decisive, but the two summary speakers, Tullio Bressani of Turin and Mike McKubre of SRI International, were optimistic and belittled or ignored them and instead talked of other experiments that were not performed with the same careful controls. Some remarkable new claims were mentioned. James Patterson of Clean Energy Technologies (CETI) was scheduled to speak about his claims that tiny balls coated with metal, generally nickel, could generate energy, but he did not talk. Instead his collaborator, George Miley of the University of Illinois and editor of the journal Fusion Technology, reported that experiments using these balls produced transmutations of the nickel to many other elements even as heavy as lead; he did not worry about the origin of the extra neutrons needed to create lead.
>>>>>>>
Azt hiszem, már csak a hülye nem érti, miért nem veszik a társaságot komolyan... a hazánkban jól imsert egelyzmust üzik, csak éppen jóval drágább eszközökkel.
És minden kísérletük ugyanígy végezte eddig: szétszedve, megcáfolva, megsemmisítve. Mindig kijönnek valami újabb dologgal, mint pl. az emlegetett japánok, csak hogy újabb évek gondos kutatómunkája kiderítse: az egész képzelödés volt.
Forrást ld.:
http://www.sciam.com/askexpert_question.cfm?articleID=0007CC4D-394F-1C71-84A9809EC588EF21&pageNumber=3&catID=3
és a következö oldal.
Igen, mert rhaurin azt hitte, hogy a Pd fotofissziójából akarok pl. praseodimiumot csinálni, ami tényleg hülyeség. A probléma az, hogy nagyon kis anyagmennyiségekröl van szó, amikor is magas rendszámú szennyezök fotofisszióját is ki kellene zárni. Különösen igaz ez, miután a Pd-ban található szennyezö atomok állítólag igen fontosak a magreakciók katalízisében. A másik cikket épp azért említettem, mert arról beszél, hogy még Pd-ben is lehet fotofisszió röntgen fotonoktól. Ha ezt gondolják (nem tudom, igaz-e), mért nem néztek utána a szennyezö anyagoknak jobban, vagy csináltak egy olyan összehasonlító kísérletet, amit jee_c javasolt. Szóval én itt a hidegfúziós szekta gondolkodásánal önkonzisztencia-hiányát látom.
A mintát ráadásul többször kivették a rendszerböl, megcsinálták az XPS spektroszkópiát, aztán folytatták a diffúziót, aztán megint... az ilyesmit sokkal óvatosabban kell csinálni szerintem.
Közben olvasgatom Iwamura munkásságát. Khmmm... hol azt állítja, hogy a Pd-ba szennyezö atomok kellenek a nukleáris reakcióhoz, hol azt, hogy ilyenek nem voltak a mintájában. Aztán látom, hogy egyesek már H2O-t is hidegfúzionálnak, miközben Iwamura és a többiek kedvenc háttérvizsgálata éppen az, hogy H-val nincs effektus, D-vel meg igen. Aztán olvasom, hogy Iwamura boldogan produkál Pd/D2O rendszerben excess heat-et, közben nem lát se neutronokat, se gamma-fotonokat, a fotofissziós cikk meg 50 keV-es foton burst-ökröl hablatyol... most akkor van itt valami konzisztencia vagy? Mi a fenéröl beszélnek össze-vissza?
Nagyon úgy néz, mindenkinek más jön ki, replikált eredmények egyszerüen nem bukkannak fel.
Ennek nyomán most úgy gondolom, eljött az idö, hogy leírjak egypár dolgot, amit már Silannak is elsütöttem Ganzfeld kapcsán:
A fizikai felfedezések ált. 3 fázisban történnek: nem tudom, Silannak hogy hívtam, de most azt mondanám: anomália, felfedezés, gyártás.
Anomália az, ha egy kísérlet eredménye nem egyezik meg valamilyen elvárással.
A következö menetben mások is megerösítik ezt az anomáliát, megbízhatóan reprodukálják ugyanezeket az adatokat. Nos, a hidegfúzió még itt sem tart...
Ebben a fázisban még nem történt meg a fizikai felfedezés. Az elökerülö anomáliák döntö többsége vagy megismételhetetlen, vagy prózai magyarázatot nyer ismert fizikai elvek alapján. Ez nem is annyira triviális, mivel a magyarázat lehet trükkös, amire senki nem gondol elsöre. Ebben a fázisban az anomália gyakran azon múlik, hogy valamilyen nullhipotézist statisztikai alapon kell cáfolni.
A következö fázis a felfedezés (discovery). Ekkor már van valami fogalma az embernek arról, mit keres, milyen paraméterekkel. Lényegében ez az, amikor dedikált kísérlet születik, ami ráhangol a jelenségre, és statisztikától mentesen is képes demonstrálni a létét. Ebben a fázisban fejti meg az ember a mechanizmust.
A gyártás (factory) idöszakában a kísérlet már tömegesen reprodukálható (elemi részecske esetén ezerszámra kelthetö). Ekkor már a javasolt elmélet paramétereinek belövése, az elmélet precíziós tesztelése folyik, illetve ezen a háttéren új anomáliák keresése.
Az új jelenséget megalapozottan létezönek akkor tekintjük, ha a kutatás eljutott a discovery fázisba, megmagyarázottnak pedig akkor, ha a factory fázison is túlestünk.
Ehhez képest a hidegfúzió (és pl. a Ganzfeldben a telepátia) még mindig az anomália fázisában tart. A hidegfúziónál annál is érdekesebb a dolog, mivel egy állítólag 14 éve laboratóriumi kísérletben talált anomáliáról van szó. Ha laborkísérlet a dolog, akkor általában nagyon hamar eljut a discovery fázisba, ha van az anomália mögött valódi jelenség és nem kísérleti hibáról van szó (tág értelemben véve, pl. valamely figyelembe nem vett, de elvileg nem új jelenségröl). Azt, hogy a CF még mindig csak az anomália fázisában van, mutatja, hogy az eredmények még csak nem is konzisztensek egymás között (van, akinek a közönséges víz is fuzionál, van, akinek csak a nehézvíz, aztán van, aki szerint szennyezni kell a Pd-t, máshol meg éppen azt írja, hogy milyen rohadt tiszta Pd mintát használ stb.) Ezekröl már írtam fentebb.
Anomália szinte nap mint nap keletkezik, évente rengeteg komolyabbnak tünö bukkan fel. Töredékükröl derül csak ki, hogy van igazi jelenségalapjuk. Anomáliára nem lehet új kutatási v. tudományterületet építeni. Új tömeges tudományos kutatási irány alapja csak jelenség lehet (azaz olyasmi, ami a discovery fázisba eljutott).
Miután ezt körbejártuk, most nézzünk meg egypár más tényezöt.
A tudományos kutatás nem egyéni, hanem társadalmi, söt emberiség méretü vállalkozás. Ennek jó oka van.
1. A megismerni való jelenségek száma nagy.
2. A tudományos kritériumok legalapvetöbbjei, a replikáció és az interperszonális verifikáció, valamint a kritikai analízis lehetösége csak ezáltal adott. Ez az objektivitás legföbb alapja.
Miért fontos az, hogy az anomáliát ilyen alaposan elválasszuk a komoly felfedezéstöl? Ennek lényegi oka az eröforrások végessége. Számtalan dolgot lehetne tanulmányozni. A tudományos közösség, mint egyfajta szuper-elme, bizonyos heurisztikákkal dolgozik. Ezek döntik el, melyek az érdekes kutatási irányok, amibe érdemes eröforrást befektetni. Ezek heurisztikák, tehát nem tökéletes döntési mechanizmusok (kérdés, hogy ilyen létezhet-e egyáltalán, ha véges idö alatt döntésre kell jutnia). Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy eddig kitünöen müködtek, és a korábbi nem vizsgált anomáliák gyakran bizonyultak egyszerüen megérthetö, megmagyarázható jelenségnek késöbb. Vannak ellenpéldák (pl. a lemeztektonika esete), de nagyon kevés.
Annak érdekében, hogy elképzelésünk legyen arról, melyek azok az irányok, ahol valami érdekes várhat, a tudósok számára szinte korlátlan spekulatív szabadság van engedélyezve. Viszont annak érdekében, hogy biztos alapokra lehessen építeni, a tudomány megkülönbözteti a spekuláció, hipotézis, valószínüsített, illetve igazolt elmélet számos finom árnyalatát.
A hidegfúzió egyszerüen semmilyen szempontból nem éri el a küszöbértéket. Lehet a Te egyéni szubjektív véleményed, hogy igen, de pont azért van a hatalmas tudományos közösség, hogy ne egyéni szubjektív véleményen forduljon meg az eröforrások elosztása a különbözö lehetöségek között. Ez elég jól müködik, persze nem tökéletes, de tökéletes csak a döntési fa minden ágát végigvizsgáló és minden információval rendelkezö algoritmus lenne. Amennyiben egy ilyen létezne, gyanítom, hogy a döntést egyszerüen nem lehetne kivárni.
Nézzünk egy konkrét példát. Az SSC (Superconducting Super Collider) építését az USA lefújta. 20 milliárd dollárba került volna. Tutira garantált volt, hogy megtalálja vagy a Higgs bozont (ez kevésbé érdekes eshetöség), vagy új fizikát (a standard modellen túli jelenségeket) talál (ez viszont nagyon). Viszont úgy gondolták, hogy 20 milliárdból rengeteg szilárdtestfizikai stb. kutatást lehetne finanszírozni, és azok per pillanat fontosabb társadalmi alkalmazást tekintve, valamint sokkal több érdekes új eredmény várható töle, ha nem is a fundamentális fizikai elvek megdöntése vagy pontosítása. És ez tagadhatatlanul igaz, bár nekem személy szerint jól jött volna az SSC, talán lenne spekuláción kívül más is, amit csinálhatnék. Lehet, hogy a Nobel díjamat lötték le vele (na persze ez csak vicc), de mindenképpen egy csomó lehetöséget igen.
Maradt a CERN LHC-je, aminél viszont van egy "ablak", nem fedi le a szükséges energiatartományt teljesen. Ami azt jelenti, ha talál Higgset, akkor jó, ha viszont nem, az se garantált, hogy akkor meg új fizikát kell találjon. Reméljük, hogy fog, de az SSC-nél ez bizonyosság volt.
A fentiek miatt a tudománynak nem kell szégyenkeznie abban a szerintem rendkívül valószínütlen esetben sem, ha mégis kiderül, hogy van a CF dolog mögött igazi és érdekes jelenség. A tudomány ugyanis semmit mást nem tett, mint hogy kivárta, amíg ezt valaki demonstrálja. Esetleg annak a pár alaknak, aki habzó szájjal röhögött rajta, kellemetlen lesz, de a legtöbben nem ilyenek vagyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kutatásban mindig is elöfordulnak hibák, de hát nem a mindenható Isten nézöpontja a mienk, csak a sötétben tapogatózó halandó emberé.
A másik dolog, hogy nem igaz az az állításod sem, amit lentebb hangoztattál, hogy a hivatalos tudomány ellenszenve és unfair taktikája miatt nem lehet ilyen kutatásokat folytatni. Mint ezt éppen a diszkussziónk során felhozott példák sora bizonyítja, az INFN (Olaszország nukleáris és részecskefizikai kutatóhálózata), az USA-ban számos intézmény (Los Alamos National Laboratory, hogy csak egy igen rangosat említsek, vagy MIT), Japánban hasonló kutatóintézetekben dolgoznak ezeken emberek. Publikálnak, söt a cikkeiket megindexeli a Science Citation Index, ami az egyik legfontosabb publikációs adatbázis. Mivel a kutatások elött semmiféle unfair akadály nem látszik, kíváncsian várom a meggyözö kísérleti eredményeket... hol késnek 14 év óta?
Az olaszokról, akiket newage-esnek minösítettem, csak annyit, hogy már csak azért sem tekinthetök függetlennek, mert Preparata a kezdetektöl benne volt a Pons-Fleischmann dologban, már 89 elött.
Jól ki lehetett volna védeni ezt a hibát, ha egy a kisérletben nem "megdolgozott" ugyanolyan anyagdarabot is megvizsgálnak a röntgenes módszerrel. Ekkor a két elemzés eredményét összevetve kiderülhet, hogy mi az, amit a röntg. vizsgálat hozott létre, és mi, ami már a vizsgálat előtt létrejött (a kisérlet eredménye). Megtették ezt? Számomra elég logikusnak tünik ez az eljárás.
Fotonok indukálta maghasadás. Általában MeV nagyságrendü energia kell, ha egy foton indukálja, de van többszörös indukció (amikor több foton energiája adódik össze), hasonlóan ahhoz, ahogy van többszörös fotoeffektus is.
Áruld el kérlek mi az a fotofisszió, hadd legyek képben (mármint nem egy linket gondolok egy szép hosszú angol nyelvű dolgozatra, hanem egy-két magyar mondatot ;)
Silan, tényleg, tudod már, hogy ki vagyok? Csak kíváncsiság. (Le ne írd! Utálom az örültek rohamát. Így is elég junk mailt kapok.) Mert én rólad már egy jó ideje igen (már azelött, hogy sikerült volna az IRL e-mail címedröl írnod nekem :))
OK. Ez volt a csapda. Bizonyos dolgokat szándékosan nem írtam, kíváncsi voltam, észreveszed-e a turpisságot. Miután olyan töketlenül reagáltál az elözö cikkel kapcsolatos észrevételekre...
Azért nincs mindenben igazad, ennyire nem vagyok lámer :)
1. Iwamura cikkét az adott cikk hivatkozza (Science Citation Index), tehát a preprint elöttük ismert volt. A megjelenés dátuma nem sokat számít, Te is jól tudod, hogy a preprintek már jóval azelött ismertek, gyakran pedig még korábban ismert az eredmény informális csatornákon. Főleg egy hasonló témán dolgozó csoport elött.
2. A cikk 50 keV-es fotonokat tart felelösnek a fotofisszióért, sokszoros indukcióval. Elöször is, fotofissziót ma már lézerekkel is tudnak indukálni, sokkal kisebb energiájú fotonokkal, nagy intenzitású besugárzással. Minél nagyobb energiájú a foton, annál kisebb intenzitás elég.
3. Iwamura jól besugározta röntgennel a mintát az anyagelemzés érdekében. Mit csináltak vajon azok a fotonok a mintában?
4. A legjobb az egészben, hogy saját kis szektájukban felmerült eredményeken sem végeznek el elemi konzisztencia ellenörzést. Ha egyszer lehetséges a fotofisszió, és besugároztam az anyagot, akkor megnéznék egypár dolgot ezzel kapcsolatban. Pl. mi van még a Pd mintában Pd-n kívül? Erröl egy árva szó sem esik. Ugye nem azt akarod mondani, hogy semmi más? Mert olyan anyag a Földön nincsen.
Baszus,képolvasás hátrányai...
Tényleg Lingarazda...
Pedig még gondolkoztam is rajta,hogy miért Linzergazda...Gondoltam biztos szereti a linzert...
Bár nem hinném,hogy lehetnék ennél off-topicabb..
Te nem is olvastad a cikket, csak az absztraktot. Ha olvastad volna, akkor tudnád, hogy:
1. A cikk korábban iródott, mint az általam hivatkozott Iwamura cikk.
2. Ennek következtében nem is érvénytelenitheti azt látnoki képességek nélkül.
3. Iwamura újabb kisérleteit éppen ennek az elméletnek a tesztelésére dolgozta ki.
4. Mint már emlitettem, a praseodynium (rendszáma 59) nehezen tekinthetö a palládium (rendszáma 46) hasadási termékének (ehhez nem is lenne elég az új fizika, új aritmetika is kellene). Nyilván ezért vizsgálta többek között a céziumot (rendszáma 55).
5. Takahashiék szorosan együttmüködtek Iwamurával.
"The authors extend their appreciation to Dr. Y. Iwamura [...] for their valuable comments on this work."
6. Nem igaz, hogy "Fúzióról egy árva szó sincs". Van, ha nem is ez a cikk fö témája:
"It is possible that the linkage with the coherent multibody fusion of deuterons is responsible for the existence of strong peak flux bursts of ~50 keV QED photons." 7. Azt is tudnád, hogy - a szerzök szerint - a jelenség nem csak a nukleáris hulladéktól való megszabadulásra alkalmas, hanem "tiszta energia" termelésére is.
"Apart from the explanation of CF results, LEPF/SCF is a new idea which may be considered for the incineration (transmutation) of high radio-active nuclear waste and clean power generation from heavy elements with positive Q values of scissions (Q >100 MeV; for A >180)"
lingarazda: Multi-foton abszorpció során fellépö hasadás megmagyarázza az egész jelenséget, az anomális izotóp arányokat és minden egyebet, amit Iwamura észlelt.
Nem mondod komolyan, hogy a palládium hasadási termékei közt praseodymium is lehet. Ez már tényleg új fizika volna.
Ja, a jelenség hasznos lehet, csak nem energiatermelésre, hanem arra, hogy megszabaduljunk a nukleáris hulladéktól, ahogy ezt az absztraktban a szerzök írják is...
>>>>>>>>>>>>>>>
Production of stable isotopes by selective channel photofission of Pd
Takahashi A, Ohta M, Mizuno T
JAPANESE JOURNAL OF APPLIED PHYSICS PART 1-REGULAR PAPERS SHORT NOTES & REVIEW PAPERS
40 (12): 7031-7046 DEC 2001
Document type: Article
Language: English
Cited References: 15
Times Cited: 1
Abstract:
A conservative modeling and analysis were attempted to explain the presence of nonradioactive fission-like products with nonnatural isotopic ratios observed in some D2O/ Pd electrolysis experiments. The collective deformation of a Pd nucleus by multiphoton E1 resonance absorption in a dynamic PdDx lattice was assumed to induce low- energy photofissions via the selective scission channels within the lowest band (11-20 MeV) of channel-dependent fission barriers. Values of channel dependent fission barriers were calculated by using liquid drop model potentials for Pd isotopes. Fission products were analyzed in detail. Major fission products (FPs) are stable isotopes and the isotopic ratios of FP elements are very different from those of natural abundances. The present theoretical results have shown good agreement with the experimental data of Mizuno et al. [Denki Kagaku 64 (1996) 1660] and others in terms of Z-distribution, mass distribution and isotopic ratios. Selective channel photofissions with positive Q-values are possible for A > 90 nuclei, which may provide us with a clean method for the incineration for the radio isotope (RI) waste of nuclear plants.
>>>>>>>>>>>>>>>
Multi-foton abszorpció során fellépö hasadás megmagyarázza az egész jelenséget, az anomális izotóp arányokat és minden egyebet, amit Iwamura észlelt. A cikk hivatkozza Iwamurát is. Fúzióról egy árva szó sincs... Akkor most mi van?
(A fotonok az Iwamura által anyaganalízisre használt röntgen forrásból jöttek, amivel a Pd-t besugározta).
