A magyar származású amerikai fizikus-biofizikus 1961-ben, angol nyelven megjelent, azóta a világ számos nyelvére lefordított, népszerű politikai szatírája magyar nyelven mindmáig nem látott napvilágot.
Szilárd Leó (1898-1964) tudományos munkássága közismert: ő fogalmazta meg a nukleáris láncreakció elvét, részt vett az első atomreaktor megtervezésében, és fontos szerepet játszott az atombomba létrehozásában. 1939-ben Einstein Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő kezdeményezésére hívta fel Roosevelt elnök figyelmét az atomkutatás fontosságára. Ennek hatására indult meg később a Manhattan-terv, amelynek célja az amerikai atombomba előállítása volt. A háborút követően Szilárd elsősorban biofizikai illetve molekuláris biológiai kutatással foglalkozott. Emellett azonban politikusi és szépírói tevékenysége is figyelemreméltó. A hidegháború idején számos nemzetközi konferencián aktívan síkraszállt a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezéséért és szorgalmazta a tudósoknak a leszerelés érdekében folytatott együttműködését. 1960-ban az atomenergia békés felhasználásáért folytatott munkásságáért elnyerte a Washingtoni Tudományos Akadémia Atoms for Peace-díját. Élénk szelleme a politikai szatíra műveléséig is elvezette.
Legismertebb írása, A delfinek hangja a hidegháborús korszaknak a science fiction műfajába ágyazott, szatirikus ábrázolása. "Látnoki novella", amelyben egy delfinek által irányított nemzetközi tudományos intézet az ókori delphoi jósdához hasonlóan próbálja megfelelő irányba terelni a világ sorsát. A magyar kiadáshoz dr. Rónaky József fizikus írt ajánlást.
Mese a két kardszárnyú delfinről(The Tale of Two Whales) 19:00, Szombat (március 11.), DUNA Televízió
A kardszárnyú delfinek rajokban élnek. Ha egy véletlenül elkalandozik társaitól és elveszítve a tájékozódását a partok felé sodródik, komoly életveszélybe kerül. Ez volt a sorsa történetünk két hősének is. Az egyiküket, Keikót, azaz Willyt a filmesek is felfedezték, nagysikerű játékfilmet készítettek róla Mentsétek meg Willyt! címmel. De hogy mi volt Keikónak és fajtársának, Springernek az igazi sorsa, azt a Télé Images megható dokumentumfilmje mutatja be...
Magyarok /Appaloosa/ készítettek delfines számítógépes játékot még az 1990-es évek elején 'Ecco The Dolphin' /'Ecco, a delfin'/ címmel. Azóta elkészült a folytatás is, 2000-ben jelent meg a 'Defender of The Future', azaz 'A jövő védelmezője', amiben Ecco, a kis delfin ezúttal nem kevesebbre vállalkozik, mint a Föld megmentésére.
Az alábbiakban egy élménybeszámolót olvashattok a játék második részéről /nem én írtam :)))/
/A történethez csak annyit, hogy egyes ezoterikus emberkék szerint a bálnák tartják fent a Földet körülvevő kristályrács egyensúlyát ;) /
ECCO THE DOLPHIN II. : Defender of The Future
,,Különleges helyzetben vagyok ennél a játéknál, hiszen félig-meddig "belülről" is ismerem, pláne, hogy magyar, és pláne, hogy imádom a delfineket és Eccót. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de a delfin a kedvenc állatom. Ezért örültem annyira, amikor megtudtam, hogy a Sega újból életre kelti minden idők talán második legnépszerűbb Sega-hősét - Sonic után persze. Maga a történet új, és nem a régi Mega Drive-os Eccók cselekményét követi. Itt most nem a kis palackorrú családja, hanem az egész Föld veszélybe kerül. 500 éven keresztül ugyanis az emberek és a delfinek barátságban éltek, felfedezték az univerzum rejtett titkait, és mindenkit barátsággal fogadtak. Ám jött egy idegen faj (nevük egyszerűen csak Az Ellenség), és el akarták foglalni a Földet. A delfineknek viszont van egy fegyverük, az Őr, amely pajzsot von a bolygó köré, így a földönkívüliek nek tudnak támadni. Ez az egész nekem az ózonpajzsot és a káros napsugárzást juttatta eszembe, és nagyon helyesnek tartom, hogy ilyen környezetvédelmi célokat is szolgál ez a játék. A kis gyerkőcök talán jobban odafigyelnek majd a Föld védelmére, és végre egy játék, amely foglalkozik is ezzel az égető problémával. A lényeg viszont, hogy az Őr elpusztul, így a kis fiatal delfinre, Eccóra vár a feladat, hogy megvédje a jövőt. A grafika... hirtelen nem is tudok mit írni róla. Elképesztően szép. Maga Ecco és a többi víz alatti teremtmény (cápák, teknősök, medúzák, kagylók...) szörnyen részletesek, olyan, mintha a Discovery Channel-t nézné az ember. A delfin animációja pedig minden képzeletet felülmúl. Egész egyszerűen ez maga a valóság! Szinte minden olyan mozdulatot megtehetünk - a szaltózástól a "vízen járásig" -, amit egy delfinárium lakói. És Ecco közben végig mosolyog, olyan édes, hogy azt elmondani nem lehet. A táj sem különb ám! A tenger sziklái és feneke színes, változatos és gyönyörű. Tengeri csillagok, kagylók, rákok tanyáznak mindenütt, nem is szólva a vízinövényekről. Az egész az Appaloosa speciális grafikai technológiájának köszönhető. És mindezt a szépséget tökéletessé teszi a sok speciális effektus. Az egy dolog, hogy a Nap belesüt a kamerába. De hogy a vízfelszín hullámzása valós időben tükröződik az EGÉSZ tájon, nomeg a delfinen, meg az összes más élőlényen?! Na ez már tényleg szép. A víz hullámzása egyébként is a legszebb, amit valaha láttam. Az egész látvánnyal csak egy baj van, nevezetesen, hogy gyenge a képfrissítés. Igazából sohasem tűnik simának, és hiába olyan hangzatosak a speckó technológiák nevei, úgy tűnik, még nem elég erősek ahhoz, hogy stabilan mozgassanak egy ilyen grafikát. Mindent egybekeverve viszont az Ecco az egyik legszebb Dreamcast-játék. A hangok és a zenék is tökéletesek. A zenék "akvasztikusak", vagyis tipikusan víz alatti hangulatot tükröznek, kiválóan szólnak, és nem unalmasak. Főleg a főcímzenét ajánlanám, frenetikus. A hangeffektusok pedig nem véletlenül kaptak díjat az E3-mon. A víz csobbanásai tökéletesek. A delfinek ciripelő hangjai szintén. A víz alatti bugyogó hang is. Nem kommentálom. Minden tökéletes. A sztorit pedig a Dr. WHO című sorozatból ismert Tom Baker közvetíti. Kis delfinünk irányítása nagyon profi. Az analóg kar érzékenyen reagál, így gyorsan és fürgén lehet úszikálni a mélykék tengerekben. Ha kiugrunk a vízből, akkor mindenféle akrobatikus mutatványokat vihetünk véghez, mint azt már fent említettem. Maga a játékmenet pedig igazán Eccós. Mindenkivel beszélni kell, rá kell jönni, hogy itt vagy ott mit kell csinálni. A sikeres logikai feladványokat megoldva különböző dalokat tanulhatunk, amikkel azután a tenger élőlényeit befolyásolhatjuk. Jó példa erre a második pálya végén tanyázó, gyönyörű nagy fehér cápa, amely bár ránk se bagózik, de ha egy cápadallal rászonározunk, akkor máris tátott pofával csörtet, hogy jól bezabáljon delfinből. Maga a játék szerintem kicsit nehéz, mindig rejtélyes, így megeshet, hogy sokan elakadnak benne (khm... mint én). A Sega szerintem elérte a célját. A Defender of the Future olyan, mint régen, csak sokkal szebb, és sikeres volt az átlépés a 3D-be. Egy kiváló kalandjáték is egyben, és valahogy végig olyan, mint valami csoda. Nem a grafika vagy a zenék miatt, vagy talán pont azért? Ez egy olyan játék, amely megérint, persze nem a "fúdekafavagyokpléjsztésönön" típusú gyerekeket. Az Appaloosának csak gratulálni tudok, és ha a következő részben kijavítják a képfrissítést, akkor már semmi más panaszom nem lesz. És továbbra is imádom Eccót.''
A kardszárnyú delfinek kedvelőinek üzenem, hogy újabb négy kedvencüket látogathatják meg amerikai vízum nélkül: a kanári-szigeteki Puerto de la Cruz delfináriumába (Loro Parque néven is ismert) négy fiatal kardszárnyú delfin érkezett az Egyesült Államokból. Keto 11 éves hím, Tekoa 5 éves hím, Kohana 4 éves nőstény, Skyla (Keto testvére) 2 éves nőstény. Mindannyian harmadik generációs állatkerti delfinek, tehát az anyjuk is állatkertben született.
Ez idő szerint 13 állatkertben összesen 45 kardszárnyú delfint tartanak fogságban.
A European Cetacean Society 2006. április 3.-6. között a lengyelországi Gdyniában tartja soron következő konferenciáját.
Részletes információ: http://www.broekemaweb.nl/ecs/
Készül valaki a konferenciára?
A simabálnafélék (Balaenidae) családján belül három fajt különböztetnek meg. Ezek a grönlandi bálna (Balaena mysticetus), az északi simabálna (Eubalaena glacialis) és a déli simabálna (Eubalaena australis). A két utóbbit sokáig egy fajnak tekintették. A törpesimabálna-félék (Neobalaenidae) egyetlen faja a törpe simabálna (Caperea marginata). A szürkebálna-félék (Eschrichtiidae) családjába ugyancsak egyetlen faj tartozik, a szürke bálna (Eschrichtius robustus). A barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába hét faj sorolható, a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), a közönséges barázdás bálna (Balaenoptera physalus), a tőkebálna (Balaenoptera borealis), a Bryde-bálna (Balaenoptera edeni), a csukabálna (Balaenoptera acutorostrata), a déli csukabálna (Balaenoptera bonaerensis) és Földünk legnagyobb állata, a kék bálna (Balaenoptera musculus).
Fogascetek
A csőröscetfélék (Ziphiidae) családjába tizenkilenc faj tartozik. Többségüket a tudomány alig ismeri. Kivétel ezalól a kacsacsőrű cetek két faja, az északi kacsacsőrű cet (Hyperoodon ampullatus) és a déli kacsacsőrű cet (Hyperoodon planifrons). A csőrös cetek további fajai az Arnoux-féle csőrös cet (Berardius arnuxii), a Baird-féle csőrös cet (Berardius bairdii), a tasmán csőrös cet (Tasmacetus shepardi), a Cuvier-féle csőrös cet (Ziphius cavirostris), a Sowerby-féle csőrös cet (Mesoplodon bidens), az Andrews-féle csőrös cet (Mesoplodon bowdoini), a Hubb-féle csőrös cet (Mesoplodon carlhubbsi), a Blainville-féle csőrös cet (Mesoplodon densirostris), a Gervais-féle csőrös cet (Mesoplodon europaeus), a ginkgofogú csőrös cet (Mesoplodon ginkgodensis), a Gray-féle csőrös cet (Mesoplodon grayi), a Hector-féle csőrös cet (Mesoplodon hectori), a kapocsfogú csőrös cet (Mesoplodon layardii), a True-féle csőrös cet (Mesoplodon mirus), a Longman-féle csőrös cet (Mesoplodon pacificus), a perui csőrös cet (Mesoplodon peruvianus) és a Stejneger-féle csőrös cet (Mesoplodon stejnegeri). Az 1995-ben felfedezett Mesoplodon bahamondi fajnak még angol neve sincs. Az ámbráscetfélék (Physeteridae) családjába egyetlen ma élő cetfaj tartozik, az ámbrás cet (Physeter macrocephalus). Ez a legnagyobb fogascetfaj. A törpeámbráscet-félék (Kogiidae) családjába két faj tartozik, a Kogia breviceps és a Kogia simus.
A folyami delfineket régebben egyetlen családba sorolták. Ma azonban négy családot különböztetnek meg. A Platanistidae családba tartozik a gangeszi folyami delfin (Platanista gangetica) és az indusi folyami delfin (Platanista minor). Az Iniidae családhoz tartozik az amazonaszi folyami delfin (Inia geoffrensis); nincs egyetértés abban, hogy a bolíviai folyami delfin (Inia boliviensis) önálló fajnak tekinthető-e. A Lipotidae családhoz a kihalás szélén álló kínai delfin (Lipotes vexillifer) tartozik, míg a Pontoporiidae család egyetlen tagja a La Plata-i delfin (Pontoporia blainvillei). A fehérdelfin-félék (Monodontidae) családjába két faj tartozik, a fehér delfin (Delphinapterus leucas) és a hatalmas agyaráról ismert narvál (Monodon monoceros). A barnadelfin-félék (Phocoena phocoena) hat faj sorolható, a közönséges barnadelfin (Phocoena phocoena), a pápaszemes barnadelfin (Phocoena dioptrica), a kaliforniai barnadelfin (Phocoena sinus), a Burmeister-féle barnadelfin (Phocoena spinipinnis), a Dall-féle barnadelfin (Phocoenoides dalli) és a simahátú barnadelfin (Neophocaena phocaenoides).
A fogascetek legváltozatosabb családját a delfinfélék (Delphinidae) alkotják. Ebbe a családba a következő állatok tartoznak: Palackorrú delfin (Tursiops truncatus). Ez a delfinek "alaptípusa", a legtöbb embernek a delfin szóról ez az állat jut eszébe. Újabban külön fajnak tekintik az indiaióceáni palackorrú delfint (Tursiops aduncus). Közönséges delfin (Delphinus delphis). A legrégebben ismert delfinfaj. Közeli rokonai a fokföldi delfin (Delphinus capensis) és az arábiai delfin (Delphinus tropicalis). A Stenella nemzetség tagjai hosszú csőrükkel ugyancsak a klasszikus delfinformához hasonlítanak. Ide öt faj tartozik, a hosszúcsőrű delfin (Stenella longirostris), a sisakos delfin (Stenella clymene), a csíkos delfin (Stenella coeruleoalba), a kantáros delfin (Stenella attenuata) és a pettyes delfin (Stenella plagiodon).
A Lagenorhynchus nemzetség tagjainak csak rövid, tompa csőrük van, egyébként igen kecses, szép fekete-fehér mintázatú állatok. Hat faj tartozik ide, a fehércsőrű delfin (Lagenorhynchus albirostris), az atlanti fehérsávos delfin (Lagenorhynchus acutus), a csendesóceáni fehérsávos delfin (Lagenorhynchus obliquidens), a sötét delfin (Lagenorhynchus obscurus), a homokóradelfin (Lagenorhynchus cruciger) és a Peale-delfin (Lagenorhynchus australis). Közel áll ezekhez az állatokhoz a Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) is. A Cephalorhynchus nemzetséghez kistestű, zömök, csőr nélküli állatok tartoznak: a Commerson-delfin (Cephalorhynchus commersonii), a chilei delfin (Cephalorhynchus eutropia), a Heaviside-delfin (Cephalorhynchus heavisidii) és a Hector-delfin (Cephalorhynchus hectori).
A simahátú delfineknek nincs hátuszonyuk. Két faj tartozik ide, a déli simahátú delfin (Lissodelphis peronii) és az északi simahátú delfin (Lissodelphis borealis). Sok kutató önálló családnak tekinti a gömbölyűfejűdelfin-féléket. Ide tartozik a gömbölyűfejű delfinek két faja, a hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin (Globicephala melaena) és a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfin (Globicephala macrorhynchus). Ide sorolják továbbá a legnagyobb testű delfinfajt, a kardszárnyú delfint (Orcinus orca), valamint a kis kardszárnyú delfint (Pseudorca crassidens), a törpe kardszárnyú delfint (Feresa attenuata) és a fehérajkú delfint (Peponocephala electra). Egyes szerzők a gömbölyűfejű delfin rokonának tekintik a Risso-delfint (Grampus griseus) és az Irrawaddy-delfint (Orcaella brevirostris) is. Egy másik, egyesek által önálló családnak tekintett állatcsoport a púpos delfineké. Ide tartozik a kínai púpos delfin (Sousa chinensis), az indiai púpos delfin (Sousa plumbea) és az atlanti púpos delfin (Sousa teuszii). Ezek púp nélküli rokonai a barázdásfogú delfin (Steno bredanensis) és a tucuxi (Sotalia fluviatilis).
Keiko, a kardszárnyú delfin, valószínűleg 1977-ben vagy 1978-ban született. 1979 novemberében fogták be négy társával együtt; társai közül ma már csak Nootka V van életben. Keiko csaknem három évig az izlandi Hafnarfjördurban maradt, azon a telepen, ahol a befogott kardszárnyú delfineket tartják addig, amíg nem találnak számukra végleges tulajdonost. 1982-ben Keikót megvásárolta a kanadai Niagara Fallsban, a Niagara vízesés közelében működő állatkert, ahol több kardszárnyú delfint tartanak ma is. Az újonc delfin a Kago nevet kapta. Megkezdődött különféle mutatványokra való betanítása. Hamar kiderült, hogy Kagónak nincs sok tehetsége az állatkerti delfinek szokásos mutatványaihoz, ezért 1985-ben 350 ezer dollárért eladták a mexikóvárosi Reino Aventura állatkertnek. Mivel Mexikóváros több, mint 2000 méter tengerszint feletti magasságban épült, Kago minden idők legmagasabbra jutott kardszárnyú delfinje lett. Itt a delfin a Keiko nevet kapta. Ez a név japán eredtű, jelentése "szerencsés". Találóbb nevet nemigen kaphatott volna. A Keiko Japánban népszerű keresztnév. Keiko delfin fiú, de a japán Keikók lányok szoktak lenni. Keikót 1992-ben vette szárnyára a világhír, amikor megkapta a Free Willy című film főszerepét. A film egy sanyarú körülmények között élő állatkerti kardszárnyú delfinről szól, akit a rokonszenves gyerekhősök sok kaland után kiszabadítanak. Mivel az USÁ-ban működő delfináriumok egyike sem járult hozzá a forgatáshoz, a filmesek Mexikót választották helyszínül. A filmet Magyarországon Szabadítsátok ki Willyt címmel vetítették. A Willy delfint alakító Keiko világszerte népszerű lett. Később elkészült a film második, majd harmadik része is, ahol Willynek és barátainak egy tankhajó okozta olajszennyezéssel, majd gonosz bálnavadászokkal kellett szembeszállniuk. Az animációs technika fejlődése miatt azonban ezekhez már nem volt szükség Keiko személyes közreműködésére. A népszerű művész rajongói előtt nem maradhatott titokban, hogy Keiko életkörülményei alig különböznek a filmben látottaktól. Világszerte kampány indult Keiko kiszabadításáért. 1994-ben létrehozták a Free Willy alapítványt; a 4 millió dolláros kezdőtőke nagyobb részét a film producere, a Warner Bros adta. A HSUS (Humane Society of the United States) egymillió dollárral járult hozzá a költségekhez. 1995-ben a Reino Aventura Keikót odaajándékozta az alapítványnak, és helyébe nem szerzett be másik delfint. 1996. január 7-én Keikót az Oregon állambeli Newport újonnan épült tengeri akváriumába szállították. A közönség látogathatta, de nem kellett cirkuszi mutatványokban szerepelnie. Esténként filmeket vetítettek Keikónak; kedvence a Gyaloggalopp volt. Keiko érkezésekor olyan sovány volt, hogy kilátszottak a bordái. Szíve és tüdeje sem volt jó állapotban. Lélegzetét alig 3 percig tudta visszatartani. Newporti tartózkodása alatt csaknem egy tonnát hízott. Bőrelváltozásai, amelyek Niagara Falls óta elkísérték, nyomtalanul eltűntek. Keikót kisgyerekkora óta fagyasztott hallal etették. Most kellett megtanulnia, hogy az élő halat is meg lehet fogni és meg lehet enni. Az első időben az élő halakat Keiko megfogta ugyan, de nem ette meg, hanem odavitte a gondozóknak, és várta a mutatvány jutalmaként járó fagyasztott halat. Persze ez is valami. Winnie - ő volt az első delfin, akit alkalmam nyílt személyesen is meglátogatni - nem volt ilyen válogatós, és minden konzervdobozt és más szemetet lenyelt, amit a kedves látogatók bedobtak neki. Nyugodjék békében. 1997 nyarán Keiko már lelkesen falta az eleven acélosfejű pisztrángokat. Úgy látszik, ez az izlandi kardszárnyú delfinek kedvenc tápláléka. Nagy szerencse, hogy Keiko nem az észak-amerikai tranziens vagy a patagóniai populációból származik, mert a medencébe bedobált fókák nemcsak a költségeket növelték volna meg, de sok állatvédő lelkén is nehezen gyógyuló sebet ütöttek volna. 1998. szeptember 9-én Keiko végső búcsút vett az amerikai kontinenstől, és repülőgépen Izlandra utazott. Az izlandi partoktól néhány kilométerre fekvő Heimaey szigetén alakították ki új otthonát. Itt már nem beton medencében kellett élnie, hanem egy, a tengeren elkerített karámban. Később a karámot is kinyitották, és Keiko szabadon úszkálhatott a több száz méter széles Klettsviki-öbölben, amelynek kijáratát hálóval zárták el. Ez az öböl egyébként igen szép hely, három oldalról függőleges sziklák veszik körül, a víz szintjében barlangok vannak, szemközt egy vulkánra látni (1973-ban volt kitörése). A környék tele van tengeri madarakkal. Keiko itt már nem unatkozott, egyre hosszabb időket töltött a víz alatt, hiszen a sima beton helyett ott is sok érdekes dolgot láthatott. Néhány vakmerő madár, aki Keiko orra elől próbálta elhalászni a halakat, kellemetlen kirándulást tehetett a víz alá. Keiko - egy hajó kíséretében - hosszabb kirándulásokat is tehetett a nyílt tengeren. E túrák során találkozhatott fajtársaival is. Eleinte félt tőlük, később egyre inkább megszokta társaságukat. Azok nem bántották, rácáfolva ezzel egyes szakértők véleményére, mely szerint Keikót a vad kardszárnyú delfinek, mint idegent, azonnal széttépnék. 2001-ben Keiko gondozói azt remélték, hogy a filmsztár véglegesen csatlakozik egy delfincsapathoz. De nem így történt, Keiko minden séta után visszatért az öbölbe. A halászok halnevelő telepet akartak létesíteni az öbölben, s felmerült, hogy a halak által hordozott baktériumok árthatnak Keiko egészségének. Szóba került az is, hogy a delfint Izland egy másik részére kell elszállítani. Sokan attól tartottak, hogy Keikónak egész hátralevő életét (ami 30 további évet is jelenthet) mesterséges körülmények között kell leélnie. 2002. július 7-én Keiko megcáfolta ezeket az aggodalmakat, amikor egy csapat delfin társaságában több napra eltűnt. Néhány nap múlva visszatért, elbúcsúzott a barátságos Heimaeytől, majd július 17-én nekivágott az Atlanti-óceánnak. Így, amikor néhány nappal később magam is megérkeztem Vestmannaeyjarra, már nem találkozhattam Keikóval. Itt olvasható az én izlandi utazásom története. Keiko mégis kissé unalmas delfin út;titársait, mert szeptember 2-án megjelent a norvég partoknál, a Skaalvik-fjordban. Az emberek lelkesen fogadták, a fjord felé megindult a turisták áradata. Mindenki Keikót akarta látni, meg akarta simogatni, együtt akart úszni vele. Keiko népszerűségének sokat használt egy Niels Oeien nevű norvég szakértő segítsége. Oeien kijelentette, hogy ő mindenekelőtt szívén viseli Keiko sorsát. S a jelen pillanatban az lenne a leghasznosabb a kiváló delfin számára, ha a szeme közé lőnének, véget vetve ezzel szenvedéseinek. Hiszen hamarosan úgyis éhen pusztul, vagy belefagy a fjord vizébe. De meg azért is le kellene lőni, mert árt a fjordban működő halnevelő telepek lakóinak. A halakhoz ugyan nem tud hozzáférni, de a halak ezt nem tudják, így félelmükben nem hajlandók enni. A világ felhördült. Többen pedzegették, hogy inkább Oeiennek kellene a szeme közé lőni (ez takarékosabb megoldás is, neki kisebb kaliberű golyó is elég). Végül a hivatalos szervek kijelentették, hogy Keikót nem fogják agyonlőni (és Oeient sem). Keikóra az sem jelent veszélyt, hogy a norvégok ma is foglalkoznak cetvadászattal, mert a vadászat kizárólag a Minke-bálnára irányul, azt pedig még egy rövidlátó bálnavadász is képes megkülönböztetni egy kifejlett kardszárnyú delfintől. Ha nem tudja megkülönböztetni, eltalálni sem tudja. Tehát Keiko sikerekben gazdag pályafutása nem egy kutya- és macskaeledeleket gyártó üzemben fog végetérni. Ettől kezdve Keiko ismét emberi gondozás alatt állt. A hatóságok megtiltották, hogy az emberek a közelébe menjenek. Október 15-én átvitték egy másik fjordba, amely télen sem fagy be, hogy ott addig maradjon, ameddig akar, akár élete végéig is, de ha szabadságra vágyik, bármikor elmehet. Keiko soha többé nem akart visszatérni a nyílt tengerbe, nem vágyott más delfinek társaságára. Ő már az embereket tekintette családjának. Látogatóit hiába próbálták távol tartani tőle: Keiko minden alkalmat megragadott, hogy emberek között lehessen. Keiko életének norvégiai szakasza alig egy esztendeig tartott. Egy decemberi napon gondozói lehangoltnak látták, és nem akart enni. Az állatorvos tüdőgyulladást állapított meg nála, és antibiotikumokat adott neki. Keikót azonban gyorsan legyűrte a betegség. 2003. december 12-én - Antall József halálának tizedik évfordulóján, és egy nappal azelőtt, hogy Szaddam Husszeint letartóztatták - a világhírű delfin kiúszott a partra, és meghalt. 26 éves volt. A norvég előírások szerint a partra került elhullott nagytestű állatokat ki kell vontatni a nyílt tengerre, és ott elsüllyeszteni. Most azonban engedélyt adtak az e szabálytól való eltérésre. Keiko nem került sem múzeumba, sem fehérjefeldolgozóba. Sírját a tengerparton ásták meg, néhány méterre attól a helytől, ahol kimúlt. Éjszaka, titokban temették el.
Nem csak a tengeren találkozhatunk delfinekkel: egyikük csillagkép formájában az égre is feljutott. A szerencsés állat valószínűleg azonos azzal, aki a kalózok által a tengerbe vetett ókori görög költőt, Ariónt megmentette a vízbefulladástól. A Delfin (Delphinus) csillagkép szomszédos a Csikó (Equuleus), a Pegazus, a Kis Róka (Vulpecula), a Nyíl (Sagitta), a Sas (Aquila), valamint a babonás emberek jóvoltából közismert Vízöntő (Aquarius) csillagképekkel. A Déli-sarkvidék kivételével az egész Földről megfigyelhető. Magyarországról nézve mindennap felkel és lenyugszik. Nyáron nagyjából egész éjszaka, ősszel az esti órákban, tavasszal hajnal felé látható. Idén április 4-én, hajnali 4 órakor láttam először. Aki felnéz az égre a jelzett időszakokban, és három fényes csillagot lát egymás mellett, egy sorban, az a Sas fejét látja. Tőle balra látható a Delfin. Ha télen látunk három csillagot egy sorban, az az Orion öve; ennek közelében nincs delfin. A csillagkép eléggé halvány, ezért Budapest belvárosából nem érdemes a megfigyelésével kísérletezni.
A Delfin ugró helyzetben látható az égen. A Gamma csillag a feje, az Alfa, Béta és Delta csillagok alkotják a törzsét, a Zéta a hátuszonya, az Epszilon a farka. Aki a trópusokra vagy a déli féltekére utazik, hanyatt vagy fejjel lefelé fordult Delfint láthat az égen. Ne aggódjon, a kedves állatnak nem történt baja. A csillagképet a magyar népnyelv kiskeresztnek, vándorlegények szerencsecsillagának, a szomszédos Csikó csillagképpel együtt hálócsillagnak is nevezi. Két csillagának van külön neve: az Alfa Delphini a Sualocin, a Béta Delphini pedig a Rotanev nevet kapta a keresztségben. Ezek a furcsa nevek egy Niccolo Cacciatore nevű csillagásztól, a Palermói Csillagkatalógus egyik összeállítójától származnak, aki saját nevét akarta csillagnévként halhatatlanná tenni. Mivel azonban a csillagásztársadalom nem fogadott volna el egy Niccolo Cacciatore nevű csillagot, a furfangos csillagász latinra fordította nevét (Nicolaus Venator, "Vadász Miklós"), majd visszafelé írta be a csillagkatalógusba. Mindenki azt hitte, hogy a csillagnevek többségéhez hasonlóan ezek a nevek is a régi araboktól származnak, s valódi eredetükre csak sokára derült fény.
A világ minden részén odafigyelnek az idei japán "tudományos" bálnavadászat eseményeire. Sokak számára úgy tűnhet, mi innen semmit sem tehetünk azért, hogy a helyzet megváltozzon. Egy magyar aktivista viszont ezt másként gondolta, és ellátogatott a budapesti japán nagykövetségre.
A Sea Shepherd hajója az egész szezonban jelen volt az Antarktisz térségében, és akadályozta a vadászatot, amiről elég sok híradás megjelent. A Sea Shepherd alapítójának, Paul Watson kapitánynak január 25-én megjelent cikke (How Many More Whales Must Japan Kill to Find Out What They Already Know They Eat?) hatására elkeseredetten és felháborodottan akartam valamilyen módon segíteni a "hivatalos" japán cetkutatóknak. Úgy gondoltam, a "Bálnák és delfinek" határozókönyv gazdag és hiteles információforrás a cetekről - én is 11 éve használom!
A kísérőlevél megírása a felháborodottság és a keserűség ösztönző erejével, mindössze csak néhány percet vett igénybe...
A Valentin-nap évek óta ideális alkalom a környezetvédők számára: egy jelképes ajándék kíséretében felhívni az illetékes kormányok figyelmét a környezetkárosításra. E sémát alkalmazva február 14-én, 140 perces megbeszélésen voltam a japán követségen. Három japán diplomatával folytattam vitát a "tudományos célú" bálnavadászatról. Vendéglátóim korrekten, a diplomáciai etikett szerint fogadtak, azzal együtt, hogy kormányuk egyik legnagyobb ellenfelének képviseletében érkeztem.
Először csak öltözékemből (SEA SHEPHERD CREW pulóver) sejthették, de a két és fél órás beszélgetés során kifejtett határozott véleményem is bebizonyította, hogy álláspontom maximálisan egyezik a Sea Shepherd álláspontjával, és minden "hivatalos" magyarázatra azonnali, és logikus cáfolatot tudok adni. (Úgy vélem, a bálnavadászat nemzetközi megítéléséről és a hasonló szituációk kezelésére valamilyen szinten felkészítik a diplomatákat, de a 140 perc alatt többször rá tudtam világítani a magyarázataik ellentmondásaira. Mert más tudás az, amit az ember csak megtanul, és más az, amit szenvedéllyel tud!)
Természetesen magammal vittem a levelet angol és magyar változatban. A japán illetékeseknek tudniuk kell, hogy mi - akik szeretjük a bálnákat és delfineket - intelligens és értelmes emberek vagyunk, akik elutasítjuk a hamis magyarázkodásokat a "tudományos" bálnavadászatról. Továbbá felhívtam a figyelmet arra, hogy a bálnák és delfinek szervezete telített mérgező nehézfémekkel. Már kis mennyiségű bálna- vagy delfinhús fogyasztása is különböző daganatos megbetegedést okoz az emberi szervezetben. Így nem csak az intelligens bálnák lemészárlása ellen, hanem a japán lakosság egészségének indokolatlan veszélyeztetése tiltakozunk.
Javasoltam az egészségre káros bálnahús helyett alternatívaként más táplálékforrást, valamint munkalehetőségeket az eddig bálnavadászatból élők számára, melyek jelentős gazdasági bevételhez juttathatják Japánt. Ilyen például a búvárok körében is közkedvelt delfin - vagy bálnanéző túrák szervezése. Ezáltal a világ számtalan állampolgárának pozitív irányba változna a Japánról alkotott véleménye -azoké, akik nem fogadják el a bálnavadászat tényét, semmilyen indokkal.
Bízom benne, hogy a Tanácsos Úr megteszi hivatalos jelentését a kormánynak a megbeszélésről, valamint levelem angol változata és az ajándék könyv diplomáciai úton eljut a címzetthez, a japán halászati miniszter úrhoz!
QUESTION: Dear Kryon: I am a mother of a son diagnosed with autism, now 7. I have worked with energy for what seems to be all my life. In the past 5 years, I have been getting concepts that I do not really understand. Your channeling has been helping. However, perhaps any of you who read this (I trust it will be read by whomever Spirit intends) may have encountered this as well.
Here goes - My son's magnetic system does not feel the same as ours. Is there a possibility that his DNA may have different magnetic structures than non-autistics? I can almost see this in my mind as strands running through some sort of chrysalis-type prism. Okay - I know that sounds nuts. I also feel this same thing around dolphins. He is particularly drawn to the calls of Humpback whale recordings. Is it possible that the cetacean connection to autism is in the magnetics? His communication (still nonverbal) has been progressing in leaps and bounds over the past year. Are the magnetic grid alignments becoming more compatible to autistic's systems?
ANSWER: Dear one, for you and the others who work with these children, I honor you! We told you earlier that they are mostly savants. These children are indeed born with DNA differences of the kind that are magnetically enhanced from your own. The difference is that they are more geared to an interdimensional existence rather than the 4D existence that you live in. So, Yes, this is a magnetic cellular attribute. Some are even calling them 'rainbow children.' Your intuition is correct. Here is more.
(1) They wish to communicate and live out of linearity. They don't understand things in-a-row or in line. They will do far better with overall concepts that steer them to a pseudo-linear action, so that they can live in your world. If it were possible, they would love to communicate without 'in-a-row' linear verbal speech. They would rather do it all it once using a thought group. Their frustration is that everything around them is boxing in their expansiveness, and they have to stop and make sense of it.
Can you even imagine what it would be like to be born in a world where you had 3D, and everyone else had 2D? Let's say there was no depth, only height and width. You wanted to ''reach inside'' things, and you could see how,only to have an invisible wall stop your hand each time you tried, or stop your mind each time you tried. You couldn't even walk around! Others around you would call you retarded, as they watched the funny kid who couldn't navigate in a simple 2D world. You would spend most of your time looking at things, trying to decipher if what you were seeing was true or not for the reality you were in.
(2) They tend to live partially in a reality that Humans don't see or understand. Where are they mentally, you sometimes ask, as they stare off into space. The truth? They are actually seeing and participating in interdimensional attributes of life, or trying to. They also can ''see'' the other life on earth,the life that you don't even acknowledge yet. More on this some other time.
(3) They are attuned to the energy of the dolphins and whales, but more specifically the dolphin. There has actually been research on this from your scientists, so it is not as odd as it sounds. There is communication at a distance between autistic children and these sea mammals. If they ever actually establish a one-on-one relation to a single animal, it lasts a lifetime.
(4) Yes, the grid system of the planet is going to make them more comfortable, and you less comfortable. We have been channelling in the last year about becoming interdimensional. Perhaps it's time Humans moved a bit in their direction, instead of teaching them how to exist in yours?
A delfinekben van valami varázslatos, mindig is felkeltették érdeklődésünket. A delfin, szemben a kutyával, macskával, melyeket sok generáció óta háziasítottak, még mindig vadon élő állat, és az bennük a különösen érdekes, hogy maguk keresik, kezdeményezik a kapcsolatot az emberekkel.
*Gyógyulás természetes közegben*
Ha a delfin segítette terápiáról beszélünk, először is figyelembe kell vennünk a víz jelentőségét, s annak fontosságát, hogy ez milyen jelentős hatású terápiás közeg, hiszen az emberi élet egy "vizes"közegben kezdődik, egy védett lebegésben. A víz érzése a magzat és bőre körül, az elsődleges bőrérzékelés, mely a saját test és közvetlen környezetének érzékelését biztosítja. Így tehát nem meglepő, ha a későbbi életünk során legtöbbünk igen jól érzi magát a vízben. Természetes életörömükkel, játékosságukkal és kedvességükkel a delfinek intenzív szeretetvágyat és természethez való kötődést ébresztenek bennünk. Ezeket az érzelmeket a szakemberek a terápia során beépitik a gyakorlatokba, ezáltal is gyorsítva a fejlődést. Az eilati DOLPHIN REEF (a továbbiakban DR) a Vörös-tenger partján helyezkedik el, Eilat városban, mely Izrael legdélibb csúcsán található. A tengernek egy körülkerített részén, ahol a víz 18 m mély, él egy csapat palackorrù delfin, akik évről évre szaporodnak, és sikeresen nevelik utódaikat, egy határ nélküli tengeri területen, mely egy hálóval van elkerítve a tengerfenéktől a felszínig. A hálón két víz alatti kapu található, ezek a nap 24 órájában nyitva állnak, így rajtuk keresztül a delfinek ki tudnak menni a nyílt tengerre. A kapcsolat a személyzet és delfinek között kölcsönös megbecsülésen és nagyon sok szereteten alapszik.
* "Tárt uszonyokkal" *
A delfinben, a természettel és a tengerrel együtt, létezik egy nagyon intenzíven ható terápiás lehetőség. Bölcsen tesszük, ha "tárt uszonyokkal"fogadjuk el, amit e csodás lények ajánlanak nekünk, miközben megőrizzük létezésüket. A "terápiás program a delfinek segítségével" project, melynek vezetője Sophie Donio, egyike azon tevékenységeknek, melyet a DR-en végeznek 1991 óta. A program sajnos korlátozott létszámra szól, mivel csak néhány gyereket tudnak fogadni évente. Én 7 éves autista tanítványommal és a gyermek családjával vettem részt egy terápiás ciklusban. A programba való bekapcsolódás óta a gyermek folyamatosan, eddig soha nem tapasztalt, hihetetlenül intenzív fejlődésen megy kereszül. A terápia lényege, mint az élet lényege; boldogságot, odafigyelést adni és kapni. A DR-en két szinten dolgoznak, az egyik az érzelmi szint, a másik a tudatos tanulás. A tanulást célzó terápiában a gyerek egy személyes terapeuta segítségével csatlakozik a tréninghez, melyet egy lebegő "mólón" tartanak a tengeren. A tréning struktúráját, csakúgy, mint a gyermek személyes programját, az egyéni szükségleteinek megfelelően állítják össze. Ebben a keretben a gyermek megtanulja, hogy bizonyos aktivitásokat hajtson végre a delfinekkel, melyek koncentrációt, gondolkodást, figyelmet, koordinációt és tervezést igényelnek, pl. eteti őket, a delfinek által ismert jeleket ad nekik,stb. A találkozás célját így élményszerű és kellemes módon érik el, és a gyermek motivációjának, valamint kooperációjának szintjét azonnal érzékelni lehet. A terápiában való részvétel kb.fél óra. Ezalatt bátorítják a gyereket, hogy fokozatosan közelitse meg a delfineket, és elérnek arra a pontra, ahol a gyermek maga eteti és irányitja (jelekkel) őket. Mindez kellemes és élvezetes körülmények között zajlik, nem úgy, mint egy kötelező lecke. így a stimuláció és motiváció szintje a gyermek részéről magasabb, mely nagyon aktív módon lehetővé teszi, hogy kontaktust épitsenek ki vele. Fontos a tréning alatt, hogy növekedjék a koncentráció és a lelkesedés szintje, valamint hogy olyan célt adjanak a gyermeknek, melyet elérhet a delfinekkel kapcsolatban, ami serkenti a gondolkodás folyamatát, menetét és az együttműködési szándékot. Delfinekkel úszni a tengerben, egy tökéletesen spontán aktivitás, az érzelmeket előtérbe helyező terápiában a gyermek a terapeuta társaságában lép be a delfinek világába, megfigyeli őket és a delfinek kívánságát szem előtt tartva játszik velük, simogatja őket. A delfinek szabadon dönthetnek arról, hogy figyelmen kívül hagyják-e őket vagy közelednek. Amikor ez utóbbit választják, a fontosság, a szeretet és megelégedés nagyon erős érzését keltik. A gyerek egy ilyen szituációban érzelmileg feltöltődik. A delfineket soha nem etetik az úszási idő alatt, így tehát ezek a találkozások teljesen spontán, nem irányított, nem megrendezett módon zajlanak. A kapcsolat delfin és gyerek között ezért a delfinek szabad akaratán mùlik, akik természetesen az igazi terapeuták, mégpedig nagyon természetes terapeuták. Az ő eredendő barátságosságuk az ember felé, az orruk, bőrük tapintásának kellemes érzete, a hangok skálája, amit kiadnak, és az örökös mosoly az "arcukon", mind izgalmassá és motiválóvá teszik ezeket a találkozásokat a gyermek számára, aki rádöbben, hogy az ő fogyatékossága nem taszítja a delfineket, mint ahogy esetleg az emberekkel ez előfordulhat, sőt tökéletesen elfogadják őket.A delfin felismeri a szokatlant és mély érdeklődéssel, kedvességgel fordul felé. A mólón történő tréningbe beletartozik a gondolkodási folyamat fejlesztése is. A találkozás a vízben inkább a szívet érinti meg és az érzelmi vonatkozásokkal foglalkozik. Érzelmi-értelmi fejlesztés
Természetesen a fent bemutatott két forma kiegészíti egymást A gyerekek gondolkodási szintje egyre fejlettebbé válik, de növekszik önbizalmuk, önértékelésük is, valamint az általános kommunikáció szintje, illetve azon képessége, hogy kifejezzék érzelmeiket, mint pl.a szeretetet és a boldogságot. A mólón való tevékenység, mely önmagában is kihívást jelent, együttjár nagy megelégedettséggel, kombinálva a spontán aktivitással. Mindezek együttvéve hozzájárulnak ahhoz,hogy fejlődjön a gondolkodási képesség, a bizalom, az önbecsülés, a kommunikáció és az a képesség, hogy ki tudjanak fejezni olyan érzelmeket, mint a szeretet és az öröm érzése. A trénernek nem kell pszichológus szerepet vállalnia, sokkal inkább fontos, hogy melegszivű és bátoritó legyen, feladata, hogy kiépitse a kötődést a delfin és a páciens között. A tréner izgalmas célokat tűz ki a gyermek elé azokon a területeken, melyeket problematikusnak itéltek meg. Azokat a célokat, melyek különleges hangsúllyal kell, hogy szerepeljenek, együtt határozzák meg a szülőkkel, illetve a pszichológussal és a terapeutával, aki ismeri a gyereket, a program a pszichológus felügyelete alatt zajlik. Hangsúlyoznunk kell, hogy a kezelés sikere nemcsak a delfineken és a terápiás team-en mùlik, hanem az egész DR csapaton, a búvárokon, oktatókon, managementen, a bolton, az éttermen és valamennyi ott dolgozón. A DR-en dolgozók mind ismerik a terápiás programot, a gyermeket, családját, akiket barátsággal és melegen fogadnak. Az a különleges atmoszféra, mely körülveszi a helyet, a partot és Eilat város környékét, szintén fontos, megnyugtató tényező, mert lehetővé teszi a gyerekekkel levő családtagoknak, hogy kikapcsolódjanak, élvezzék az ott töltött időt, távol a mindennapi környezettől, gondoktól.
Hát, nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha láttad A delfin napja c. filmet, vagy olvastad az Állati elméket Merle-től, amiből a film készült, lehet, hogy neked is eszedbe jut, ami most nekem: talán ennek a fejlesztésnek nem az a célja, amit megosztanak a nyilvánossággal, hanem valójában ez egy állomás mondjuk egy katonai célú kísérletben... Ki tudja...
Ez azért elég furán hangzik... Túlzásnak tartom, miért kell minden élőlénynek beavatkozni az életébe, mindenkit számontartani. Ráadásul, a delfinek nagyon inteligensek, nem hiszem, hogy jó ötlet ez. Szerintetek?
Dél-afrikai kutatók nemes egyszerűséggel azt tervezik, hogy egyes kiválasztott delfineket SMS útján is elérhetővé fognak tenni.
A mobil távközlési technikák napjainkban megjelentek már az állatvilágban is. Telefonáló kutyát, macskát vagy majmot ugyan eddig még senki sem látott, de azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy léteznek kivételes képességű állati egyedek. Amit azonban dél-afrikai kutatók kitaláltak, arra sokan még álmukban sem mernének gondolni. A Földön már eddig sem volt híja a különböző állati, abszurdabbnál abszurdabb ötleteknek, ám a mobiltelefonáló vagy SMS-ező delfinek gondolata még ezek közül a nem mindennapi ötletek közül is kiemelkedik.
A kutatók szerint erre azért van szükség, hogy egy globális helyzetmeghatározó egység közbeiktatásával így lehessen nyomon követni az állatok útját az afrikai partok mentén. A badarságnak tűnő ötlet megvalósításának első szakaszában SIM-kártyákkal szerelnék fel a kiválasztott állatokat. Amennyiben a kutatók a későbbiekben kíváncsiak lesznek a tengeri emlősök pontos tartózkodási helyére, csak elküldenek egy SMS-t és a válaszban máris megérkeznek az állatok tartózkodási helyét jelölő koordináták.
Azért esett a szakemberek választása pont a delfinekre, mert ezek az állatok előszeretettel tartózkodnak a tengerpartok közelében, ahol általában megtalálhatóak a mobilhálózatok, ráadásul a tengeri emlősök nem félnek az embertől sem, könnyen idomíthatóak. Amennyiben a delfinekkel végzett kísérletek sikeresek lesznek, úgy a kutatók más tengeri élőlényeket is ellátnának SIM-kártyákkal. Első körben a bálnák jöttek szóba, igaz a szakemberek elismerik, még fogalmuk sincs arról, hogyan szerelik majd fel a bálnákra a SIM-kártyákat.
Hasonló kísérletekre egyébként már sor került szárazföldi állatokkal. Az elmúlt négy esztendőben az állatok viselkedését tanulmányozó kutatók sikerrel láttak el SIM-kártyákkal körülbelül 200 elefántot, zebrát és páviánt Afrikában. A szakemberek egyetértenek abban, hogy ezek a kísérletek forradalmasíthatják a mobiltechnológia használatát.
Elég nagy nyilvánosságot kapott az utóbbi időben a japán bálnavadászok és a környezetvédők szembenállása az idei antarktiszi konfliktusok kapcsán. Mi most a környezetvédők egyik képviselőjének adtuk meg a lehetőséget arra, hogy felvázolja álláspontját.
A Sea Shepherd hajója, a Farley Mowat 2005. december 6. óta, azaz 40 napja üldözte a japán bálnavadász flotta vadász-és bálnahús-feldolgozógyár- hajóját, valamint akadályozta a térségbe érkezett elszállító jármű (Oriental Bluebird) és a feldolgozó hajó (Nisshin Maru) összecsatlakozását. A 40 nap stratégiailag hatékonynak bizonyult, a japán flotta néhány járműve a rendelkezésükre álló vadászati időszak nagy részét eddig meneküléssel töltötte Paul Watson kapitány elhivatott önkéntesei elől.
Az akciónak köszönhetően a japán bálnavadászok, vélhetően idő hiányában - a tervben szereplő 1000 bálnát - nem fognak tudni megölni ebben a vadászati periódusban, azonban minden elejtett egyeddel felbecsülhetetlen károkat okoznak a déli félteke bálnapopulációjában.
A japán bálnavadászok a kamerák kereszttüzében veszélyeztették 2005. december 25-én a Farley Mowat önkénteseinek életét, de kisebb konfrontációk azóta is mindennaposak a bálnavadászok és üldözőik között. Paul Watson és önkéntesei már nem elégedhettek meg azzal, hogy újabb és újabb felvételekkel szembesítsék a nyilvánosságot a tényekkel. Ők megtették azt, amit sokan, a szívünk mélyén reméltünk: 'akadályozó' stratégiát választottak.
Japán hivatalosan tudományos kutatás céljából ejti el a bálnákat, ám néhány kérdésre továbbra sincs válasz: -De milyen kutatást lehet végezni a szigonyágyúkkal elejtett, órákon át tartó haláltusában kivérzett, majd feldarabolt és lefagyasztott bálnatetemeken? -Miért nem látszik egyetlen fotón sem cetkutatónak legalább annak tűnő dolgozó a japán hajókon? -Miért népszerűsítik Japánban éppen most, a különböző tradicionális és újkeletű bálna produktumokat?
Az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen nyilvánvalóan kereskedelmi bálnavadászat zajlik, ami minden törvény szerint illegális, a kérdések pedig sokasodnak: -Ebben az esetben ki ítélkezhet a bálnák megmentői felett? -Milyen jogszabály védi az eszközökben egyáltalán nem válogató, illegális bálnavadászatot a környezetvédőkkel szemben?
Miért teszem fel éppen most ezeket a kérdéseket? Mert 2006. január 16-án, a legfrissebb információk szerint a Farley Mowat, a Sea Shepherd hajója éppen 10 napos utazását kezdte meg az általa legközelebb elérhető üzemanyagtöltő helyre. Mert amíg az illegális japán flotta a közeli Treaty Zone területen lévő tartályhajóról szerzi be a szükséges üzemanyagot, a Farley Mowat nem vásárolhat ebből az üzemanyagból.
Talán ez a fordulat végre rávilágít a nyilvánosság számára, hogy magas szintű gazdasági hatalom, avagy a tudomány irányítja-e a szálakat...
Egy kutatócsoport új delfinfajt határozott meg Észak-Ausztrália partjai mentén. Legalább 30 év óta nem fordult elő hasonló eset.
A "piszeúszójú delfin" névre keresztelt emlősről először azt gondolták, hogy ugyanaz a faj, mint a kúposfejű vagy más néven Irrawaddy-delfin, amely szintén előfordul az ausztrál vizekben. Az egyik kutató azonban észrevette, hogy más a színezete és koponyájának, valamint úszóinak mérete is eltér a kúposfejű delfinétől. A DNS-vizsgálat megerősítette, hogy két önálló fajról van szó.
A kutató, Isabel Beasley, a queenslandi James Cook Egyetem munkatársa úgy nyilatkozott, hogy mivel sekély vízben élnek, mindkét faj ugyanazokkal az életben maradást fenyegető veszélyekkel néz szembe, többek közt azzal, hogy az állatok halászhálókba gabalyodnak.
Legfontosabb a védelem
Beasley elmondta, lehetetlen fölmérni, mennyi piszeúszójú delfin fordul elő, bár úgy vélik, hogy egy 200 egyedből álló csoport él az Ausztrália északkeleti részén fekvő Townsville partjainál. Azt gondolják, hogy Pápua Új-Guinea környékén is él néhány, de az állomány zöme valószínűleg ausztrál vizekben található.
"Ez azt jelenti, hogy Ausztrália vizeiben jelenleg egy endemikus (bennszülött) faj úszkál, és ezen állat védelme most elsőbbséget kell hogy élvezzen" - nyilatkozta Beasley a Reuters hírügynökségnek.
A kúposfejű delfin maga is rendkívül ritka, a WWF természetvédő csoport becslése szerint 1000 példánynál kevesebb maradt fenn. Közülük sok él Délkelet-Ázsia sekély part menti vizeiben, ahol különleges ínyencségnek tekintik őket. Múlt évben betiltották a hivatalos áruba bocsátásukat.
Beasley és kutatótársai úgy találták, hogy a piszeúszójú delfin három színű, míg a kúposfejű palaszürke, fehér hassal. Azt is megállapították, hogy a piszeúszójúnak a legtöbb delfinéinél kisebbek az úszói és kerekebb a homloka.
Manifesting Your Heart's Desires Newsletter by Susan M. Castle www.relax-online.com
Datum: 02/10/06
*******************
Did you know...
"True Happiness isn't getting what you want, its experiencing who you are"
- Stephen Paul
DOLPHINS: They teach us to let love in
Have you ever seen a dolphin?
Have you ever felt the presence of a dolphin?
When you're in the presence of a dolphin it is unmistakable. Why you may be wondering?
Because dolphins teach us all about unconditional love and acceptance. Dolphins are wonderful teachers of how to give and receive Love.
*They teach us how to let love in...*
Even if you have never seen a dolphin or been in its presence, you can feel them and hear their wisdom.
Dolphins are here to teach us something quite special. They are here to give us the experience of opening our Heart and letting unconditional love flow in... free from our tightly held shields, guards, old memories and protective veils.
*Our Journey is about opening to love*
Our task as we journey through life is not one of seeking love outside of ourselves but one of opening to the love that already lives within. Dolphins are here to help us do just that. Dolphins assist in awakening the love that lives within... they teach us the power of surrendering and letting go of fear.
They teach us how to open our Heart...
Dolphins teach us to find the courage to risk and melt away the protective shields we have placed around our Heart out of fear we may be hurt again.
Dolphin energy reminds us that our task is to dismantle the illusions we have held on so tightly to and find love and peace where we once felt fear and darkness.
*Live from Your Heart*
It is time to live from our Hearts, in faith, love and peace. For it is the magnetism of the Heart that guides us to all experiences for our highest good. For its in the very opening of the Heart that we feel fully ALIVE.
It is the Essence of the Heart that shows us the way where fear has once disolved. It is the Essence of the Heart that invites us to a higher evolution.
*Embrace the Essence of the Dolphin*
So I invite you to embrace the essence of the dolphin - unconditional love and profound joy. I invite you to live more moments from your Heart rather than your head. And I invite you to experience all of life - feeling fully ALIVE.
Find the courage today to experience an opening of your Heart and feel how good, ALIVE and wonderful it feels.
Listen to your favorite music with your Heart, smell a flower on your way to work, open your window to greet the morning air and listen to the birds sing to a new day and join them!
Select your clothing today based on what your Heart wants to wear... not your perfectly coordinated head. Light a candle and watch the flame dance... and dance along with it. Find a park and become a child again and take a spin on the merry-go-round.
Take 5 minutes to sit with yourself and let your Heart do the talking... while your mind takes a break... (take careful notes as you will hear pearls of wisdom)
Most of all ENJOY living from your Heart more moments today than from your mind!
"The number one killer in America today is the silenced Heart"
The Dolphin believes life is a gift... filled with great joy, love and play.
Each moment in the life of a dolphin is a moment filled with profound joy.
The Dolphin invites you to experience this gift as well... Her secret is to live in the Present Moment and breathe in ... JOY!
Do you ever dream about Dolphins? Have you ever had the desire to be near a Dolphin? Feel their love? Their joy? Dolphins are the most gentle, loving creatures on our planet. Dolphins often begin to communicate with Humans through the world of dreams. Telepathic by nature, Dolphins can sense the desire of humans to connect with them...even before we humans are aware. Dolphins open their hearts to humans with an incredible sense of joy and unconditional love. They are graceful, loving and gentle beings who love to connect with humans in the meditative state.
*A Meditative Journey with the Hawaiian Spinner Dolphins*
Find a nice comfortable place where you won't be disturbed for the next 10 minutes...
Nestle into your comfy chair, sofa or bed and close your eyes...
Imagine you are floating on top of a calm, tranquil sea... the sun rays are streaming down into the clear aqua blue waters... you are calm, tranquil and serene... floating in the deep blue... safe and relaxed...
Imagine now that a small group of dolphins has just come beneath you... in this group there is a larger male dolphin, a medium size female dolphin and a baby dolphin... and an elder dolphin...
As you see this small group of dolphins beneath you one dolphin in particular has begun now to swim close to your side...
Your eyes meet, and as you gaze deeply into the eye of this dolphin you are certain he or she has a special message for you...
Allow your Heart to hear this special message...
Once you have received your special message say goodbye for now to your dolphin friend... and know that you can reconnect to your special teacher, your dolphin guide whenever you wish.
Allow yourself to come back now from your journey... feeling refreshed and ready to continue your day.
It may be a good idea to journal your experience...
Minden érdeklődőnek ajánlom a delfinprogram.hu honlapot, itt lehet tájékozódni arról, milyen élmény és miért érdemes együtt úszni delfinekkel természetes környezetben.
Ja és arról is tájékozódhattok, hogy hol, mikor van lehetőség erre.
Szeretnék ezúton meghívni minden kedves delfin- és bálnabarátot egy új netes helyre, a CET NET elnevezésű magyar nyelvű levelezőlistára, ahol az üzenetküldés mellett a bejelentkezett tagok chatelhetnek is.
http://groups.yahoo.com/group/cet_net/
Ezen a listán lehetőség nyílik mindenféle cetekről szóló információ /hír, tudományos, spirituális cikk/ és alkotás /vers, dalszöveg, novella, rajz, fénykép stb./ megosztására. Ha van kedved, gyere és c(s)eteljünk együtt ;)
Ez a levél szabadon továbbkülhető és szeretnélek is megkérni rá, hogy ha van olyan ismerősöd, aki szereti a delfineket és/vagy a bálnákat, akkor, légyszi, küldd tovább neki ezt a hírt. Köszönöm! ;)
A mianmari halászati minisztérium 72 kilométeres védett övezetet alakított ki a delfinek számára az Irrawaddy folyó felső szakaszánál, és azt tervezi, hogy továbbképzést szervez a halászoknak a ritka delfinfaj védelméről.
A védelmi övezetben továbbra sem tilos a halászat, de a rendőrök többet járőröznek és szigorúbban ügyelnek a jogaszabályok betartatására. A minisztérium kutatási osztályának egyik munkatársa elmondta: tavaly az édesvízi delfinek populációjának 25 százaléka pusztult el, többnyire véletlenül, az árammal, robbantással történő halászat során, vagy úgy, hogy beleakadtak a halászhálókba.
Az irrawaddyi delfin (orcaella brevirostris) kritikusan veszélyeztetett állatfaj a WWF, nemzetközi környezetvédő szervezet szerint. Sok állatot csak befognak, hogy akváriumoknak adják el őket. Vietnamban például szinte szentként tisztelik az irrawaddyi delfineket, úgy tartják, megjelenésük szerencsét hoz, ha pedig elpusztult állatot találnak, elhamvasztják a tetemét.
- National Geographic Online
2006. január 10.
* * * * * * * * * * * * * *
Bálnatetem Berlinben
A németországi Greenpeace aktivistái egy bálnatetemet vittek tegnap a berlini japán nagykövetség elé, tiltakozásukat fejezve ki Japán Antarktisz térségében folytatott bálnavadászati tevékenysége ellen.
A bálnavédelmet (pontosabban bálnavadász vadászatot) a szárazföldön is lehet űzni, vélik a Greenpeace aktivistái. Miközben néhányan az Antarktisz környékén tevékenykedő japán bálnavadász flottát próbálják feltartóztatni, német kollégáik egy Warnemündénél tegnap partra vetett közönséges barázdásbálna tetemét vitték a berlini japán nagykövetség elé.
A 17 méter hosszú és mintegy 18 tonnás tetem a követség előtt egy teherautó platóján várja a kellő hatást. Úgy tűnt, hogy a Berlin felé vezető úton a környezetvédők nem tartottak a hatóságok közbelépésétől. "Miért lenne bárkinek is kifogása az ellen, ha egy bálna Berlinbe szeretne látogatni?"- teszi fel a kérdést Björn Jettka, a szervezet sajtóreferense. A warnemündei kikötőben is a hatóság csak érdeklődve figyelte az eseményeket. "Azt gondolom, hogy a rendőrség most is legfeljebb a bámészkodók seregét fogja gyarapítani" - tette hozzá Jettka.
A japán kormány a bálnavadászati tevékenységét tudományos célúnak nevezi, még akkor is, ha a kifogott egyedek vendéglőkben és ínyenc csemegeboltokban landolnak. A környezetvédők szerint a kutatási célhoz nincs szükség a bálnák megölésére, ugyanis elpusztult és élő állatokon is lehet kísérletet végezni.
A bálna tetemét szombaton sodorta partra a víz a Wismar-öbölben, ahonnan Warnemündébe szállították. A Greenpeace a stralsundi tengerkutató és halászati múzeum megbízásából vállalta a tetem megmentését. Az állatot a múzeum egy külső területére (a Nautineumba) kellett volna szállítaniuk.
Harald Behnke, a múzeum igazgatója csalódását fejezte ki az akció miatt: ha tudta volna, hogy ilyen kerülőúttal jár, nem egyezett volna bele a szállításba. A Greenpeace ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy mára Stralsund-ban lesz a bálna, ahol különböző tudományos vizsgálatoknak vethetik alá.
A kihalás szélére sodort közönséges barázdásbálna a kék- vagy más néven óriásbálna után a világ második legnagyobb méretű faja. Normál körülmények között az Északi-tengerben él és csak néha téved a Balti-tenger medencéjébe. A Greenpeace munkatársai szerint a most partra vetett példány valószínűleg éhen halt. A heringre való vadászat közben juthatott a Balti-tengerbe, ahol a viszonylag sekély víz miatt elvesztette tájékozódó képességét.
A Temzén egészen Londonig felúszó és a mentési kísérlet során elpusztult bálna kimúlását kiszáradás, izomkárosodás és veseelégtelenség idézte elő - közölték szerdán brit állatorvosok és tengerbiológusok, miután befejezték az 5,85 méter hosszú, négytonnás állat boncolását.
A hatalmas tengeri emlős az Északi-tengerről tévedt a Temzébe és múlt pénteken kíváncsiak tízezreinek szeme láttára feltűnt London kellős közepén. A többszörösen sérült nőstény szombaton, az apály beálltakor megfeneklett. Miközben a speciális mentők drámai erőfeszítéssel megpróbálták egy uszályon visszaszállítani a nyílt tengerre, a még nem ivarérett nőstény kimúlt.
A bálna tetemét az állatorvosok alapos vizsgálatnak vetették alá. Többek között megállapították, hogy az állat halálát több tényező - súlyos kiszáradás, izomsérülések, veseelégtelenség - együttes fellépése okozhatta. A kutatók szerint a Temzében az állat nem szenvedett különösebb sérüléseket, és a vizsgálat szerint a Brit Királyi Tengerészet szonárja szintén nem felelős az állat haláláért.
A bálnák és delfinek a vizet a táplálékkal együtt veszik fel, a Londonba tévedt cet normálisan az Atlanti-óceán mélyebb részein élő tintahalakkal táplálkozik. Az eltévedt állat a sekély Északi-tengerben feltehetően nem talált magának táplálékot, ez okozhatta a kiszáradást és a vese károsodását is.
A boncolás szerint az állat néhány napot tölthetett az Északi-tengerben. "A mélyben élő cetek számára az Északi-tenger relatíve sekély vize nehéz terep, hiszen semmiféle táplálékot nem találnak itt maguknak." - nyilatkozta Richard Sabin, a londoni Természettudományi Múzeum zoológusa. A tervek szerint az állat csontvázát a jövőben ebben a múzeumban állítanák ki.
A kutató szerint az óceán partja közelébe tévedt állat a sekélyebb vízben feltehetően elvesztette tájékozodó képességét. Az echolokáció a homokos, sekély vízben nem működhetett, az állat nem érzékelhette, hogy egyre sekélyebb vizekre vándorol.
A cetet további vizsgálatoknak is alávetik, amelyek célja egyrészt annak kiderítése, hogy szenvedett-e bakteriális vagy vírusos fertőzésekben, illetve a szövetmintákban szennyezőanyagokat, elsősorban nehézfémeket is keresnek majd.
Múzeumba kerül annak a bálnának a csontváza, amely a hét végén tett szert világhírre londoni megjelenésével.
A hat méter hosszú északi palackorrú cet, amelynek természetes élőhelye az Atlanti-óceán hideg, északi vizeiben van, egészen London belvárosáig úszott fel a Temzén, két napig teljes izgalomban tartva a brit fővárost.
A brit tengeri állatmentő szolgálat szakértői péntek reggeltől szombat estig üldözték a London folyójában korábban soha nem látott víziemlős eltévedt példányát, és sikerült is befogniuk, de a bálna a tengerig tartó visszautat már nem viselte el, és mindenki szomorúságára elpusztult az őt szállító önjáró uszály fedélzetén.
A ritka állat azonban nem veszett el a tudomány számára: Londonban bejelentették, hogy csontvázát a brit főváros hatalmas Természettörténeti Múzeumába viszik, ahol alapos tudományos kutatásnak vetik alá. Arról nincs hír, hogy az azóta is bálnalázban égő londoniak mikor láthatják kedvencük földi maradványait.
A bálnamánia mértékét jelzi, hogy annak a piros, közönséges műanyag öntözőkannának az árát, amelyből a mentőakció idején - a kiszáradás elkerülése végett - vízzel locsolták a bálna bőrét, és amelyet jótékonysági célokra internetes árverésre bocsátottak, a licit során 6200 font fölé, azaz több mint 2 millió forintra verték fel.
A bálnamentés egyébként 100 ezer fontjába (37 millió forint) került a kizárólag adományokból tevékenykedő tengeri állatmentő szolgálatnak. Az önkéntes szervezeten a westminsteri kerületi tanács hivatalnokainak is megesett szíve.
Továbbra is rejtély ugyanakkor, hogy mi űzte fel a tengeri emlőst a Temzén egészen London belvárosáig
kép: 
képek: 
