Nos, az év koncertje után egy három napos melóm volt, azért csak most jövök...
de akkor is naggyon meg vagyok elégedve. Az elején igyekeztem én is az első sorban lenni, de a tömeg, majd a pogósok miatt egy kicsit hátrébb szorultam. Ez persze semmit nem vett el a dolog értékéből, sőt, ott még jobban át is lehetett élni. Ez bosszantott egy kicsit, hogy egyesek mindenre pogózni akarnak, mert hát pont a Sava egy olyan zene...
Az elején ugyan egy kicsit megijedtem, hogy nem akarják kedvenc lassú számaimat nyomni, persze a Morphine Child tutira vehető volt. Az volt az egyik legszebb momentum, pláne hogy nagyon szépen pengették a torzított gityót a lassú ének alatt! Aztán eljött a Believe, majd ott örültem legjobban, mikor ráismertem a Temptation Revelation-ra - az egyik legszebb számuk. Aztán csúcspontként a When The Crowds Are Gone... erre már nem lehet szavakat találni. Kellemes meglepetés volt nekem a This Is The Time is, és az is jó gesztus volt, hogy miután levonultak, a Silk And Steel-t tetették be a magnóba. Mindezen felül a Sziget legjobb, legszebb, és ráadásul leghosszabb koncertjét is adták. Amorphis után ideges voltam ugyan, hogy a Sava is erre a sorsra juthat, pláne, hogy hiába volt minden kirakva, akkor is sokat csúsztak. De utána minimum 100 percet játszottak, mit sem törődve határidőkkel! Ez is igencsak becsülendő volt tőlük! Aztán jó fejek voltak a dedikáláson is, különösen Chris. Kicsit bosszantott, hogy nem lehetett az összes CD-borítót aláíratni velük, így csak a Gutter Ballet és a Magellan került toll alá, meg egy házi készítésű emléklap.
Damond meg hatalmas énekes, eleve, hogy mindent kiénekel, mint Jon fiatalabb korában, és a Zak-es számokat is jól veszi. Jeff Waters pedig jól hozta a Savától elvárhatót...
Mit lehet ezek után mondani? Várjuk a még nagyobb és még hosszabb koncertet, amin aztán lehetne Sleep, Not What You See és persze Alone You Breathe is. De örüljünk, hogy egy nem akármilyen csapat újra visszajött hozzánk, és egy nem mindennapi élménnyel ajándékozott meg!
Amúgy az első sorban tomboltam végig magamból teljességgel kivetkőzve a koncertet barátnőm társaságában, már 7:30-kor beépültünk a korlátba hogy ne reszkírozznuk semmit.
Hát bazz...
1997-ben láttam már a Sava-t, azelőtt csak a Mountain King albumot ismertem, úgyhogy tátott szájjal néztem végig azt a koncertet és napokig nem tudtam aludni miatta, folyamatosan a dallamfoszlányokat dúdoltam emlékezetemből. Pár hét alatt beszereztem az összeset (kiv, Sirens, Ghost in the Ruins), azóta várom a folytatást.
Ez valami földöntúli volt, pláne olyan közelről. Damond legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta, Jeff Waters meg maga tökély. Bárcsak maradna a Savában, a Pitrelli meg munkanélküli...
Jon előtt voltunk pont, nagyokat bohóckodott :) Johnny Lee is nagyon szimpi volt, Chris Caffery (mi a halál az oka hogy Biffranger a beceneve???) viszont elég visszafogottnak tűnt.
Láttátok a fejeket, a fiúk iszonyú elképedt pofákat vágtak a közönség reakciója láttán. Főleg Jeff és Johnny, meg Damond.
Jon Oliva törülközője meg itt fityeg mellettem, jó kis kötélhúzás volt, a barátnőm és én vs. fazon, mi tudtuk hogy soha el nem engedjük a kérdéses ereklyét, nagyon türelmesek is voltunk, és ez eredményre vezetett :)))
Feltűnt valakinek is,hogy mindkét Live albumon mennyire furcsa a közönségzaj?Illetve a Ghost in.. cd-n különböző helyszínek vannak feltüntetve,mégis igen egyformán hangzanak a dalok....
Aztán ide tartozik,hogy már 1 hónapja hiába próbálom letölteni a Power of the night albumot,a Washed out-tól felfelé.Ez szégyen az internet társadalomra nézve.
Én valahogy nem tudtam megszeretni a Magellant,se a Holt telet.Az az érzésem,hogy Pitrelli miatt.Tehet bármit,még a szakállát is lenyírhatja a büdös életben nem fog Criss Oliva nyomába érni.Ez utóbbi úr játéka különösen a Gutter ballettől kezdve akkora hatalmas,hogy ének nélkül is el lehetne hallgatni a szerzeményeket.A legkedvencebb gitárosaim közt van.
Commissar
Of Rage And War
Chance
The Wake Of Magellan
Edge Of Thorns
Dead Winter Dead
The Morphine Child
Beyond The Doors Of The Dark
Sirens
Strange Wings
This Is The Time
Agony And Ecstasy
Believe
Gutter Ballet
When The Crowds Are Gone
Power Of The Night
Hall Of The Mountain King
Szinte minden albumról játszottak, azaz Sirens, Hall Of The Mountain King, Gutter Ballet, Streets, Edge Of Thorns, Handful Of Rain, Dead Winter Dead, The Wake Of Magellan, Poets and Madmen.
Érdemes a Streets-cel kezdeni, bár ugyanakkor az a legjobb is, úgyhogy a többit lehet, hogy előbb kellene beszerezni, hogy fokozzuk az örömöket... TWOM sem rossz kezdés, vagy az EOT.
Én a Savatage-nak csak három albumát ismerem, így a koncerten játszott számok többsége is ismeretlen volt számomra. Ezzel együtt nagyon élveztem, csak megkérnék vkit, hogy írja má' le a számcímeket (ha lehet azzal együtt, hogy melyik albumon van).
Na és egész mostanáig abban a hitben voltam, hogy tegnap Zak-et hallottam énekelni :)) Szóval ki ez az új srác?
Na, akkor ide némi objektivitással nyilatkozom, azzal együtt, hogy tényleg ez volt (és marad) életem legjobb koncertje.
Ha jól emlékszem, Oliva vmi olyasmit nyilatkozott, hogy az új énekes teljesen más hang, mint Zak. Nos, a középső tartományokban pont, hogy teljesen olyan volt! :))) Mondjuk amikor elkezdett sikítani, az halálosan zseniális volt!
Viszont szerintem nem helyes háttérbe szorítani a srácot és csak arra használni, amit Oliva mester már nem tud kiénekelni. Ez egy fiatal, lelkes, tűzben égő titán, kár lenne másodrendű kiegészítő szereppel lerombolni a lelkesedését.
A Power of the night alatt nem az történt véletlenül, hogy lekapcsolták a cuccot, mert túllépték az adásidőt? Aztán csak visszakapcsolták, de akkor már szar volt a hangzás. Mekkora bunkóság, mind a közönséggel, mind a zenekarral szemben!
Ha már Power OTN, akkor megjegyezném, hogy nem kevés olyan nóta volt, amire álmomban sem mertem volna gondolni. Jeff Waters meg tényleg egy isten!
Annyira zseniális volt az egész, h. tapsolni sem volt erőm, akkora nagyokat bámultam!
Iszonyatosan jó volt, az eddigi legjobb Szigetes koncertem. Sajnos a Sirens alatt kb 5 percre el kellett hagynom a sátrat, mert ha nem tettem volna, akkor összerogytam volna dehidráció következtében, de az Agony And Ecstasy-re már vissza is értem. Nekem is a Morphine Child volt az egyik csúcs (az a téma!) A dedikáláson is hihetetlen jófejek voltak, mindenkivel lehetett fotózkodni, az egyik legbarátságosabb zenekar, akikkel valaha találkoztam. És Jeff szinte második frontemberként funkcionált, én őszintén szólva többet figyeltem rá, mint Damondra :) Szerintem jobban jártunk, mintha Al jött volna, nem mintha bajom lenne vele. Madness reigns!
+Edge of Thorns, +Sirens +sorolhatnam.
Jeff Waters tenyleg allat volt, elozoleg nem orultem neki, de utolag nem banom, foleg, hogy
Al Pitrellivel mar ugyis lattam a Savatage-t.
Még nincs 1 órája se hogy végetért a fantasztikus Sava-show!
Eszméletlen jó hangulat volt, egy tökéletes best of műsor volt:) (ez nekem azért volt nagy öröm, mert sajnos nem minden Sava albumot ismerek, de így is az elhangzott számok 90%-át ismertem)
Tök jó volt, h. a "Power of the night" alatti technikai malőr (gyakorlatilag elment a hangosítás) alatt is lelkesen tombolt a közönség, tényleg szuper volt.
Waters meg úgy játszott mint egy állat, nem akar végleg leigazolni a Savába? :) Persze nem az Annihilator rovására:)
Az új énekes is elég jól nyomta, kiváncsi vagyok, véglegesen leszerződtetik-e, azaz a köv. albumon fog-e énekelni, én el bírnám viselni ha Oliva mellett lenne egy Zak-hez hasonló torkú énekes.
Számomra a "Chance" "Morphine Child", "Gutter Ballet", na és természetesen a záró HOTMK jelentette a csúcspontot, a közönség reakciójából ítélve nem voltam egyedül:)
Szóval a koncert kárpótolt azért, mert szerencsétlen módon (meló) lekéstem a Nightwish felét.
A Solaris-ban (Szent István krt.) lehetett kapni TSO-t 1-2 éve jó drágán. Nekem Napster kiadásban :-) van meg mind a három. A legjobb szerintem a harmadik, a Beethoven's Last Night. Többen is énekelnek, csakúgy mint a másik kettőn, és itt valóban énekel Zak és Jon is.
Jaj,drága Doktor Úr,azért nem mehetek,mert nagyon vidéki vagyok,nem hagyhatom itt az állatokat.Ugyanakkor fenemód sznob is valék,melynek következtében én "csak" a Savatage kedvéért nem megyek szigetre.
4 oktáv? Akárhogy is, ha egy 24 Hours Ago után egy Alone You Breathe meg sem kottyan neki, akkor az fényes bizonyíték lenne... :-)))))))
Mellesleg ha nem akar Jon mindenáron magas hangon énekelni, akkor nagyon szép dolgokra képes (ld. Morphine Child vagy Back To A Reason).
Egyébként meg sziti kollégának köszönhetően sikerült végre Trans-Siberian Orchestra albumhoz is hozzájutni! A Beethoven's Last Night! Kegyetlen jó! Ott a helye a három monumentális Sava-album (Handful Of Rain, Dead Winter, Magellan) mellett! Azt nem tudom, ki énekli Beethoven szövegeit, szerintem nem Zak, mert annál mélyebb. Ha tényleg nem Zak, akkor ezt az ipsét kellett volna a helyére hozni. Habár a Twist-et alakító meg Jon-ra emlékeztet... a TSO-honlapon meg nincs arról szó, kik énekelnek. Mert az énekes csaj is nagyon tud, én alapjában véve hímsoviniszta vagyok énekesek terén :-))))) de ez még engem is meggyőzött...
Ami az elején zavaró volt, hogy csak a második felében jelentek meg a jó kis visító gitárszólók, de előtte a sok zongora meg klasszikus rész... csodás ez is!
Jeff Waters szereplése kapcsán érdemes előszedni a topikot! Hogy lehet valamit fokozni, ami már alapból kib* zseniális????
Egyébként mindenki fikázza a Poets and madmen albumot, de szerintem egyenértékű a többivel. Kezdem igazán megszeretni, igaz, Oliva hangja valóban megkopott, de ez már a Streets idején jellemző volt!
Nagyon helyes. Persze sajnálom a Megadeth-t, de Al Pitrelli azért inkább a Savatage-be való. Szerintem egyébként a Megadeth 1-2 év múlva éppen Marty Friedman-nal kiegészülve fog újjáalakulni, vagyis minden a helyére kerül.
A Savatage-ben minden klappolni látszik, kíváncsi vagyok az új énekesre. Meg arra is, hogy Oliva mikor hagy fel már az itallal.
