A teljesség igénye nélkül összeàllitottam konkluziomat arra kérdésre vàlaszolva, hogy miben különbözik a Lotusz szutra a többi szutràtòl, mi ujat tanit, s lehet-e a Buddha végleges tanitàsaként elkönyvelni?
1.) Még ha megelôzôleg mondhatta is azt Shakyamuni, hogy az éppen akkor tanitott szutra a végsô tanitàs, a Lotusz gyakorlatilag a legutolsò, amely ily mòdon helyettesiti az elôzôeket, mert az ezt megelôzô tanitàsok csak arra szolgàltak, - hogy a buddha fölkeltse a vàgyat a hallgatòk szivében a buddhasàg elérésére; - hogy bölcsességre tegyenek szert; - hogy fölemeljék létàllaptukat és hogy mindezek eredményeként eljussanak a buddhasàg kapujàig. A küszöböt àtlépni azonban nem volt képes egyik sem addig, amig meg nem hallottàk a Lotusz szutràt. 2.) A 3 Jàrmû helyettesitése az Egyetlen Jàrmûvel. Ugy tünik, hogy ez az alapelv megtalàlhatò a Mahayana màs tanitàsaiban is, de feltételezhetô, hogy ez a tanitvànyok vagy késôbbi mesterek hozzàcsatolàsa ezekhez, a Lotusz hatàsàra. 3.) Minden jelenség végsô igazsàga – alapelv, (shohô jissô/sohò dzsisszò) melyet itt a forumon "üresség"-nek is neveznek, s amelyrôl Burton Watson a Lotusz szutra kinaibòl angolra forditòja azt irja elôszavàban: < A Mahayana buddhizmus mindig azt tanitotta, hogy végsô igazsàga soha nem fejezhetô ki szavakkal, mert az megkülönböztetéseket vonna maga utàn, amely pedig megszegné az "üresség" egységét. Miàltal minden amit tehetünk, csak az, hogy a tàrgyat kürülìrjuk, hagyva egy lukat a közepén, ahol lakozhat az igazsàg. > Ez azonban csak a teoria, szavak àltali megközelitése az igazsàgnak, létezik egy màsik: a hit és gyakorlat àltali megközelités. A Lotusz szutra a « végsô igazsàg »-ot ugy hatàrozza meg, hogy ez az élet 10 kifejezési mòdozata, melyek a közös élet megvàltozhatatlan oldalai minden vàltozò jelenségben. Nicsiren kijelenti, hogy ez « az élet végsô igazsàga » nem màs, mint MjòhòRengeKjò (szavakba öntve). Azt irja: << Minden lény és környezete a 10 lét-àllapot [vagy 10 vilàg] mindegyikében: a legalsòtòl (pokol) a legfölsôig (buddhasàg), mindnyàjan kivétel nélkül a MjòhòRengeKjò megnyilvànulàsai>> Ami azt is jelenti, hogy minden élôlény alapvetôen egyenlô és a MjòhòRengeKjò-nak az egységébe tartozik. 4.) Shakyamuni Buddha màr nagyon-nagyon régi idôkben elérte a buddhasàgot, nem az elsô alkalom volt, hogy Gotama megtestesüléseként, a bodhi-fa alatt megvilàgosodott. A buddha örök, àtlép minden idôbeli és térbeli hatàrt. (transzcendens)
A III. fejezettôl kezdôdnek a parabolàk. A 7 legfontosabb tanmese: - A hàrom szekér és az égô hàz; - A gazdag ember és szegény fia; - Hàromféle gyogynövény és kétféle fa; - A képzeletbeli vàros; - Kincs a ruha bélésében; - kincs a hajzatban; - Kivàlo orvos.
A XI. fejezet közepén megjelenik a Kincses Torony [làssad 65.sz.hsz.]
A XV. Fejezetben megjelenô « Földbôl-kibujt-bodiszattvàk » -kal kezdôdnek a Lényeges Tanitàsok. Ebben a részben Shakyamuni fölteszi a kérdést, hogy kik tudnàk megôrizni és terjeszteni ezt a tanitàst, s a màs vilàgokbòl érkezett nagyszàmu bodiszattvàk és mahaszattvàk (akik annyian vannak, mint a Gangesz homokszeme) jelentkeznek, hogy ôk megôrzik, olvassàk, szavaljàk, màsoljàk majd e szutràt és terjesztik a vilàg egyik végétôl a màsikig. De a Buddha ezt vàlaszolja nekik: « Alljatok meg jòemberek! Nem szükséges, hogy ti védjétek ezt a szutràt. Mert a « saha » vilàgban, mely az enyém, a bodiszattvàk olyan sokan vannak, mint 60ezer Gangesz homokszemei. Ha majd a « kialvàsba » lépek, ôk lesznek képesek e szutra megôrzésére, màsolàsàra...stb. » S ebben a pillanatban megremegett a föld, megnyilt és kipattant belôle megszàmlàlhatatlan millio bodiszattva... Shakyamuni kijelenti a négyféle hivônek és a neves bodiszattvàknak, hogy ezt a rengeteg « földbôlkibujt bodiszattvàt » ô vezette és oktatta elméjüket, miutàn elérte az « anuttara-samyak-sambodhi »-t, ebben a « saha » vilàgban. Mire a neves bodiszattvàknak és mahaszattvàknak kétségeik tàmadnak: nem értik, hogyan volt lehetséges Shakyamuninak 40egynénàny év alatt (miota a bodhi-fa alatt megvilàgosodott) ekkora nagy szàmu bodiszattvàt megtanitani és az anuttara-samyak-sambhodi-ba vezetni? S akkor Shakyamuni kinyilatkozza, amit idàig sohasem (de ez màr a XVI. fejezetben van):
<< Hallgassatok figyelmesen, mert megfogjàtok hallani « Ilyenmodonérkezett »-nek a titkàt és transzcendentàlis [tapasztalattol független] hatalmàt. A vilàgok összességében az égi és földi lények és az « asura »-k azt hiszik mind, hogy a jelenlegi Shakyamuni Buddha, miutàn elhagyta a sakjàk palotàjàt és nem messze Gaya vàrosàhoz menvén, szokàsos gyakorlàsi helyén ülve, akkor érte el az « anuttara-samtak-sambodhi »-t. pedig jo emberek, megszàmlàlhatatlan szàmu kalpa « nayuta » telt el màr azota, hogy elértem a buddhasàgot.>>
A XXII. Fejezetben (Atadàs) Shakyamuni megütögeti a bodhisattvàk fejét és azt mondja:
<< Ezt a nehezen megérthetô Törvényt megszàmlàlhatatlan kalpàn keresztül gyakoroltam – hogy elérjem azt, amit -, és most àtadom nektek. Fogadjàtok teljes szivvel, ôrizzétek, terjesszétek ezt a Törvényt, hogy jòhatàsaik messzire és mindenhovà eljussanak... A jövôben ha talàltok jò férfiakat és nôket, akiknek hitük van az « Ilymodonjött » bölcsességében, a Lotusz szutràt kell majd nekik elôadni és tanitani, hogy màsok is meghallhassàk és megérthessék. Ha olyan élôlények lesznek talàlhatòk, akik elutasitjàk a benne valò hitet és az elfogadàsàt, ezek részére màs mély doktrinàkat kell majd alkalmazni és igy részesiteni ôket a boldogsàgbòl. Ha igy tesztek, eleget fogtok tenni a buddhàk irànti hàlàtok kifejezésének s elkötelezettségeteknek.>>
A XXI. Fejezetben megbizza a "Földbôl-kibùjt" bodiszattvàkat a Lotusz szutra terjesztésére,s a "Felsô-gyakorlatok" nevû bodiszattvàt [Dzsogjò] vezetôjükként megvàlassza majd azt mondja neki:
<< "Az ilymòdonjött" kialvàsa utàn mindnyàjatoknak egy szivvel kell, hogy ôrizzétek, olvassàtok, magyaràzzàtok, szavaljàtok, tanitsàtok, màsoljàtok ezt a Szutràt, s gyakoroljàtok ahogy ez nektek tanitva volt. A különbözô földeken, ahol talàlhatòk lennének olyan személyek, akik ezt elfogadjàk, olvassàk, tanitjàk..[stb], akàrhol legyen is az, ...ott àllitsatok stûpàkat és tegyetek adomànyokat. Mert ezek olyan helyek, ahol a buddhàk eljutottak az «anuttara-samyak-sambhodi»-ba, megforgattàk a Törvény kerekét és beléptek a «paranirvànàba». >>
A XX. fejezet "Soha-meg- nem-vetô" (Fukyô) bodiszattva fejezete (làssad a 71.sz.hsz. is)
<< Közvetlen halàla elôtt az égbôl hallotta a Lotusz szutra verseit – amelyeket megelôzôleg a "Fenséges-hang-kiràlya" Buddha prédikàlt volt – és megértette, elfogadta ezeket. Ezzel megkapta a 6 érzék tisztasàgàt és meghosszabbitotta életét szàmos « nayuta » évvel. Miàltal mindenhovà elmehetett és tanithatta a Lotusz szutràt.>> [Lotusz szutra] Nicsiren azt irja ezzel kapcsolatban: << Shakyamuni összses tanitàsànak szive a Lotusz szutra, s a Lotusz szutra gyakorlatainak szive pedig a Fukyô fejezet. A Buddha eljövetelének igazi értelme: példàt mutatni az emberi magatartàsròl [humanizmus]. Bölcsnek lenni azt jelenti, hogy méltònak lenni az « ember » jelzôre. Nem gondolkozni nem màs mint àllantnak lenni.>> A XXI. Fejezetben Shakyamuni mondja: << Akàrki is ôrzi majd ezt a Szutràt, az biztos, hogy màr talàkozott velem valamikor, làtta a "Kincs-kezek" [Tahô] buddhàt is és azokat a buddhàkat kik megtestesüléseim voltak a mùltban... Amikor "Ilymòdonjött" eltàvozott lesz a kialvàsba, ez a személy ismerni fogja a Buddha àltal tanitott szutràkat, ezeknek okait, helyzetüket és sorrendjüket; igy az igazsàgnak megfelelôen tudja majd ezeket tanitani. Ahogy a napfény elzavarja a sötétséget, az ô jelenléte elzavarja az embereknek a sötétségét (elmebeli, lelki). Ime miért kell majd egy ilyen bölcs személynek – aki véghez visz minden lehetséges jòhatàst – elfogadni és ôrizni ezt a Szutràt, eltûnésem utàn. Egy ilyen személy minden kétséget kizàròlag eléri majd a Buddha ùtjàt.>>
Hm. Ertem amit mondasz. Viszont az tény, hogy a Lotusz Szutràt 42 évi tanitàs utàn, élete utolsò 8 évében tanitotta Sàkjamuni. Tehàt az, hogy ha koràbban is azt mondta, hogy azok a végsô tanitàsok, az nem jelent semmit, mert idôbelileg is a Lotusz az egyik legutolsò. Ha jòl tudom, utàna màr csak a Nirvàna van, meg egy màsik, amely a Lotusznak a konkluzio-szerûsége. Ezért mondtam én eszmecserénk legelején, hogy a felületes szemlélô szàmàra ugy tünhet, hogy Shakyamuni sajàt magànak ellentmond. De végül is a Lòtuszban magyaràzza meg sajàtos modszereit, mi szerint az elôzô tanitàsok csak bizonyos helyzetekre, a hallgatòsàg mindenkori felfogòképességeire lettek alapozva, hogy fokozatosan vezesse el ôket a végsô tanitàshoz. Na de mindegy, ne ragozzuk ezt tovàbb.
Atzért, mert: A szútrák alapesetben olyan szövegek, amik a Buddha, vagy pedig közvetlen tanítványainak a tanításait tartalmazzák.
Aztán még hígul: A mahájánában ez már valamennyire tágul, minthogy más buddhák és bódhiszattvák is adhatnak tanításokat, amik gyakran szútrának minősülnek.
Gondolom minél inkább "tágul" annál kevésbé a Buddha, de ez már a vallásokkal ugyi így szokott lenni.
Mondjuk a nicsiren az eléggé vallás. De, mégis ... elég rendesen benne van a Buddha.
Persze, miért ne lenne az? A szútrák alapesetben olyan szövegek, amik a Buddha, vagy pedig közvetlen tanítványainak a tanításait tartalmazzák. A mahájánában ez már valamennyire tágul, minthogy más buddhák és bódhiszattvák is adhatnak tanításokat, amik gyakran szútrának minősülnek. De még így is a legtöbb az Sákjamuni buddhának tulajdonítható.
A Szandhinirmócsana szútra, ami már címében is azt jelenti, hogy a rejtett jelentés kifejtése, kijelenti (5. rész), hogy ami abban található tanítás, az a legvégső és nincs annál magasabb. Az Avatamszaka szútra kapcsán Li Tongxuan, aki annak egy népszerű világi kommentátora volt, összehasonlító szövegében a Lótusz szútra kapcsán úgy fogalmaz, mint ami a viszonylagosból a valódi felé mutat, míg az Avatamszaka szútra közvetlen adja a valódi tanítást; amúgy pedig 10 pontban hasonlítja össze a két szöveget - természetesen mivel az Avatamszaka szútra magyarázója volt, annak a szútrának a kiválóságát hozza ki. Az egyik ilyen pont az, hogy a Lótusz szútrát Sákjamuni buddha mondta el, míg az Avatamszaka fő buddhája Vairócsana. Ez azért számít, mert Sákjamuni egy látszat-test (nirmánakája) buddha, míg Vairócsana egy valóság-test (dharmakája) buddha. Hasonlóan érvelnek a Mantrajána követői, akik minden általános szútra tanítást alsóbbrendűnek mondanak, amiknél a tantrák felsőbbrendűek. A 8000 versszakos pradnyápáramitá szútra - az egyik legkorábbi a mahájána szútrák közül - kifejti (XVI.4; 320) hogy végső soron értelmetlen három járműről beszélni, vagyis fokozatokról.
Hogy a hallgatóság egy szútra elhangzása következtében különböző megvalósításokra tesz szert, ez a legkörábbi buddhista szövegeknek is visszatérő eleme, a mahájána szövegekben pedig, ahogy az lenni szokott, még nagyobb mértékben és mennyiségben előfordul.
A Dharma végkorszakára ajánlott tanítások is elég kiterjedtek, kezdve az Amita buddháról szóló szútrákkal a Gyémánt és Súrangama szútrán keresztül a Tökéletes megvilágosodás szútrájáig. Érdekesség, hogy míg azt mondják, a Súrangama szútra lesz az első, ami elvész a Dharma végkorszakában, addig a Nagyobbik Amita szútra még száz évvel azután is fennmarad, hogy minden más szútra már eltűnt.
Én nem kételkedem abban, amit a Lótusz szútra tanít. Arra kívánok rávilágítani, hogy egyrészt értelmezés kérdése, pontosan mit tanít a Lótusz szútra, másrészt az, hogy más szútrák is tanítanak hasonlót, vagy épp ugyanazt, nem von le semmit a Lótusz szútra értékéből, mi több, magát a tanítást erősíti meg.
A tanitàst igen, az vilàgos. De azt a tényt, hogy melyik a végérvényes tanitàs, azt nem àllithatja mindegyikben! Kétségbe vonod, hogy Shakyamuni azt mondta a Lotuszban, hogy mindezidàig még nem jelentette ki a Csodàlatos Törvényt, amely minden embert kivétel nélkül, ebben az életében elvezet a Buddha bölcsességéhez ( s nem megszàmlàlhatatlan kalpàkon keresztüli gyakorlatok utàn)? Hogy ennek a szutrànak egy versszaka hallatàn minden résztvevô elérte azt, amit még sohasem? Hogy Shakyamuni azt mondja, hogy az ô eltûnése utàni Rossz Korban (a Törvény Utolso Napjai periodusban) a Lotusz szutra az egyetlen tanitàs, amit követni kell mindenkinek?... stb. (lejjebb idézeteket is adtam).
"..szàmos szutra kijelenti magàrol, hogy az a legvégsô tanitàs" - irod.
Kérdésem az, hogy ebben a "szàmos szutràban" (melyeket nem ismerek) valòban a Buddha jelenti-e ki, hogy ez a "legvégsô tanitàs"? Mert a Lotuszban igen.
A buddhasàg elérésérôl c. (*) beavàny (Mit jelent Myho Renge Kyo?)
<< Ha meg kivànnak önök szabadulni a végtelenségig tartò születés és halàl szenvedéseitôl és mindenàron elérni a megvilàgosodàst ebben az életben, rà kell önöknek ébredni a misztikus alapelvre - mely az életnek tartozéka-, s ez: Mjòhò Renge Kjò. A Mjòhò Renge Kjò szavalàsa lehetôvé teszi önöknek e misztikus elv megragadàsàt sajàt életükben. Mjoho-Renge-Kjo a szutràk kiràlya, tökéletes irodalmi és teorikus szemszögbôl nézve is. Iràsjegyei az élet valòsàga és az élet valòsàga: Mjòhò, a csodàlatos Törvény. Azért hivjàk csodàlatos Törvénynek, mert tisztàzza a kölcsönös « bentfoglaltsàg » kapcsolatàt egy élet és minden jelenség között. Emiatt ez a szutra minden buddha bölcsessége. Minden pillanatban az élet magàba foglalja egyszerre a testet és lelket [elmét], minden érzô és érzéketlen lénynek magàt és környezetét – fàkat, növényeket, az eget, földet az utolso porszemig – minden életfeltételben [mind a 10 létàllapotban, vagy vilàgban, ami ICHINEN SANZEN]. Minden pillanatban egy élet behatol az Univerzumba és minden jelenségben megmutatkozik. Ràébredni erre az elvre azt jelenti, hogy megfogni sajàt magàban ezt a kapcsolatot. Még ha gyakoroljàk is önök és hisznek is a Mjòhò Renge Kjò-ban, ha ezt magukon kivülinek tekintik, nem a csodàlatos tanitàsban hisznek, hanem egy alsobbrendû tanitàsban. « Alsobbrendû tanitàs » -kifejezés a többi szutràra vonatkozik, amely idôszakost és àtmenetit jelent. Egyik idôszakos tanitàs sem vezet el közvetlenül a megvilàgosodàshoz. A megvilàgosodàshoz vezetô egyenes ösvény nélkül – még ha szàmtalan eonok alatt gyakoroltunk is, egyik életbôl a màsikba -, nem érhetjük el a buddhasàgot ebben az életben. Azonban a csodàlatos törvény recitàlàsa àltal és a Lotusz szutra olvasatàval elengedhetetlenül kiszabaditjuk magunkbol a meggyôzôdést, hogy Mjòhò Renge Kjò nem màs, mint sajàt életünk. Ne keressék soha Shakyamuni egyetlen tanitàsàt, sem a vilàgmindenség buddhàit és bodiszattvàit önmagukon kivül. Még a buddhizmus tökéletes ismerete sem fogja egy kicsit sem önöknek csillapitani szenvedéseiket, ha nem fogtàk föl sajàt életük alapvetô természetét. Ha önmagukon kivül keresik a megvilàgosodàst, minden gyakorlatuk és jò cselekedeteik értelmetlenek lesznek. Miao-lo mondja: « ha nem figyeljük sajàt életünk természetét, nem tudjuk eltörölni a rossz karmàt. » Ami azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a gyakorlata (akik nem vizsgàjàk szivüket [elméjüket]) egy kinos és végtelen önsanyargatàssà vàlik... ..A Jômyô szutra fölfedi, hogy a Buddha megvilàgosodàsa az emberi életben talàlhato, megmutatvàn ezzel, hogy az egyszerû halandok buddhàkkà vàlhatnak és hogy a születés és halàl szenvedései àtvàltozhatnak nirvànàvà. Az is irva van itt, hogy ha az emberek szive [elméje] tiszta,a földjük is tiszta, de ha szivük tisztàtalan, a földjük is az. Igy tehàt nincs kétféle föld: tiszta és tisztàtalan önmagàban. Csak szivünk[elménk] tisztasàga vagy tisztàtalansàga van. Nincs különbség egy buddha és egy egyszerû halando között. Az illuziòban egyszerû halandòk vagyunk, egyszer felébredve buddhàk vagyunk.
Mit jelent Myô? Ez csak életünk titokzatos [megfoghatatlan] természete, egyik pillanatròl a màsikra, melyet nem foghatunk el a gondolattal, s nem fejezhetünk ki szavakkal..Ha egy adott pillanatban önök elmetevékenységük természetén töprengenek, nem érzékelnek sem formàt sem szint, amelyek bizonyitanàk ennek létezését. De azt sem àllithatjuk, hogy nem létezik, mivel mindenféle gondolat jelenik meg megàllàs nélkül àltaluk [agyunkban]. Az élet az egy olyan valòsàg, melyet nagyon nehéz megragadni szavakkal, kicsuszik ezeknek [a szavaknak] « kezei » közül. Ez sem létezés sem nem létezés és mégis megjelenik hol az egyik hol a màsik alakban. Ez a Középùt titokzatos egysége, a dolgok egyetlen valòsàga. Mjò-nak hivjuk az élet rejtélyes természetét és Hò-nak ezek megnyilvànulàsait. Renge, ez a Lotuszviràg, szimbolikus kifejezése ennek a misztikus törvénynek. Ha önök felismerik, hogy sajàt életük maga a csodàlatos Törvény, észreveszik azt is, hogy a többieké is az. Ez a ràébredés fejezôdik ki a Kjò àltal, amely a csodàlatos szutra. Ez a szutràk kiràlya, az egyenes ut a megvilàgosodàshoz, mert megmagyaràzza, hogy elménk egésze, ahol születik a jò és a rossz, nem màs mint a csodàlatos Törvény egésze. Ha hitük van önöknek ebben a Mjòhò Renge Kjò -nak igazsàgàban, kétségtelenül el fogjàk érni a buddhasàgot ebben az életben. Ezért van irva a szutràban: « Halàlom utàn gyakoroljanak ebben a Lotusz szutràban valo hittel. Akik ezt teszik, ràlépnek a buddhasàghoz közvetlenül vezetô utra. »
Hàt Te ki vagy, te Jòsàg? Ne haragudj, hogy csak most vettelek észre... Nagy örömömre szolgàl, ha valakinek "szivét" meg tudom érinteni az én kis egyszerû szavaimmal. En sem értek még sok mindent, de amit a tanitàsokbol "magamévà tettem" , azt szivesen megosztom mindenkivel, aki a "befogadàs" àllapotàban van. Remélem, hogy még jelentkezel.
Miutàn sikerült elmenkülnie a Szejcsò-dzsi templombòl, szüleihez megy, megnyeri ôket a hitéri térni, majd a mostani Tokyotòl nem messze lévô egyik kis faluba tàvozik, ahol az urasàg felesége talàlt szàmàra egy remetelakot, ahonnan elkezdi terjeszteni tanitàsait. Szàmos tanitvàny jelent meg az elkövetkezô években, köztük Shijo (Sidzsò) Kingo, aki majd egyik legnagyobb hive lesz. Ebben az idôben irja meg: A buddhasàg élérésérôl (* )c. munkàjàt, melyben vilàgosan lefekteti tanitàsainak alapelveit. Nemsokàra szörnyû katasztrofàk érik az orszàgot egyik a màsik utàn.: 1256.aug.-ban esôzuhatag àradàsokat okoz, 1257.màj.-ban nagyerejû földrengés, aug.-ban egy még nagyobb, összedöntve a kamakurai szenthelyeket. A következô évben egy tûz elpusztitja a Jufuku-ji (Dzsufuku-dzsi) templomot és a Hachiman szentélyt. 1259-ben egy oriàsi vihar tönkreteszi az augusztusi termést, inséget okozva ezzel. Jàrvànyok és éhinség tizedelik a vàrost. A kétségbeesett emberek a nevesebb szerzetesekhez fordulnak segitségért, de semmi javulàs nem tapasztalhat. Kamakura helyzete katasztròfàlissà vàlik. Nicsiren a téves tanitàsokban valò hit következményével magyaràzza ezt a sok szenvedést. Hogy vilàgosabban làssa az okokat, elmegy a Jisso-ji (Dzsisszò-dzsi) templomba és két évig marad ott. Ez a Dzsisszò-dzsi egy nagy Tendai központja volt Japànnak, szàmos fontos szutràt tartalmazò könyvtàrral. Ezeket alaposan tanulmànyozza. Mindenekelôtt a sok szerencsétlenség okàt kereste, avégbôl, hogy megoldàsokat talàljon ràluk. Több feljegyzést irt, melyek alapjàn egy tanulmànyt nyùjtott be a kamakurai kormànynak 1260-ban. A keresett vàlaszokat a « 3 közveszedelem és 7 csapàs » -alapelvében talàlta meg, különbözô szutràkban. Eszerint ha az emberek elhagyjàk és ràgalmazzàk a Lotusz szutra tanitàsait, természeti katasztròfàk, pestis, éhség, belviszàlyok és idegen tàmadàs zudulnak az orszàgra és népére. Nicsiren ùgy talàlta, hogy a japàn nép hatàstalan, eredménytelen tanitàsokban hitt és hogy ènnek okaként màr megvalosult a hétbôl 5 csapàs. Csak a belhàborù és az idegen hòditàs nem történt még meg. A nép irànti aggodalmàbòl beadvànyt intézett tehàt a politikai és vallàsi hatalom felé, klasszikus kinai nyelvben, vilàgos beszéddel (cime: Rissho Ankoku ron), melyben kifejti elméletét. A kormànytagok és vallàsi vezetôk, mikor errôl tudomàst szereznek szörnyû haragra gerjednek. A Nembutszu hivôi - a vallàsi felelôsök felbujtàsa következtében - megtàmadjàk Nicsirent otthonàban, akinek ùjra menekülnie kell. Elhagyja Kamakura környékét egy hüséges tanitvàny-csoport kiséretében, akik segitették a Lotusz szutra tanitàsainak terjesztésében. Köztük van Nikko Shonin is (aki majd tanitàsainak örökösévé vàlik késôbb). Egyik hive meghivàsàra - aki épittet egy templomot - odaköltözik és a környék szamuràjainak òràkat ad. Ujabb tanitvànyok jelennek meg. Miutàn meggyôzôdése, hogy mindent meg kell tennie a japàn nép megmentése érdekében, a következô évben visszamegy Kamakuràba. De a Nembutsu hivei semmit sem vàltoztak azòta és összeesküvést szônek ellene, hogy elitéltessék ràgalmazàs vàdjàval. Kivizsgàlàs és minden biròsàgi tàrgyalàs nélkül szàmûzik az Izu félszigetre, amely a Nembutsu-hivôinek bàstyàja.
Egy személyes tapasztalat a "ragaszkodàs"-rol. En mindig nagyon ragaszkodo voltam, helyhez (hàz, vàros, orszàg) vagy emberekhez (baràtok, élet-tàrs). Azelôtt kifejezetten "ragadòs" voltam, szükségét éreztem, hogy szeressenek, hogy foglalkozzanak velem stb. Emiatt kedves voltam mindenkihez, de mostani eszemmel vizsgàlva régi magam, mindez nem volt érdektelen. Tizenötéves gyakorlàs alatt sokat vàltoztam ebben is. Most màr nem szenvedek, ha el kell hagynom egy vàrost, baràtokat, sôt a gyerekeim is lassan "kirepülnek" sorban, s még sincs hiànyérzetem. (Ismerek olyanokat, akik a gyerekük nélkül élni sem tudnak, nem talàlnak értelmet életüknek.) Nem vàgyakozom vissza helyekre, ahol jobban éreztem magam, mint itt, nem nézek hàtra, ami elmult, elmult; valami okbol most itt vagyok, szükséges itt lennem és kész. Különösebben nem érzem szükségét annak sem, hogy szeressenek, egyàltalàn nem érdekel kinek mi a véleménye ròlam (miàltal nem azért viselkedem ùgy, ahogy, hogy az emberekben jò benyomàst keltsek). Megismertem és elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, s nem làtom értelmét annak, hogy màs képet mutassak magamrol. Nem érdekel a vagyon, a pénz (de nem tagadom, hogy a megélhetéshez szükség van rà, ezt nem is szégyellem, sôt remélem, hogy egyszer lesz nekem is elegendô belôle - àlom :-)) De nem fogadom el àltalàban az igazsàgtalansàgot, az erôszakot és ha mòdom van rà, harcolok is ellenük.
A japàn "Hoben" (=megfelelô mòdszerek) eredetileg a szanszkrit "upaya" szòbol jön, amely megközelitést jelent. A Lotusz szutràt megelôzô tanitàsok lehetôvé tették az embereknek hogy eltàvolodjanak az illuziòktòl, hogy megközelitsék a megvilàgosodàst. Ez az értelme a "funkcionàris tanitàsok" mòdszereinek és az "igazsàg-kapujàt-megnyitò" mòdszereknek. De amikor elérünk a Lotusz szutra tanitàsàhoz, az "odaszàllitòk" nem szolgàlnak tovàbb semmire. Azt is mondhatjuk, hogy a Lotusz szutràban egyesitve lett a többi tanitàs, melyek mindegyike csak egy-egy részlete az igazsàgnak. A Lotuszt megelôzô tanitàsokban Shakyamuni a 9 elsô "létàllapotban" lévô személyeknek a ragaszkodàstol valo megszabadulàst , a lemondàst tanitotta. A Lotusz szutra szelleme azonban nem tartalmazza a földi vàgyak teljes megsemmisitését. Ha a Csodàlatos Törvényre helyezzük magunkat, àtvàltoztathatjuk a földi vàgyakat megvilàgosodàsra. A XXIII. fejezetben mondva van, hogy a Lotusz szutra lehetôvé teszi mindenkinek, hogy "elkergesse" a szenvedéseket. <<Elkergesse, ezt ugy kell érteni>> - mondja Nicsiren - <<, hogy ràébredünk a szenvedések ligazi értelmére>>. Tehàt Nicsiren buddhizmusa szemszögébôl nézve azt a mondatot, hogy : "elvezeti ôket a ragaszkodàsoktò valò lemondàshoz" igy kell érteni: "elvezeti ôket a ragaszkodàsuk felismerésére". Vagyis ahelyett, hogy lemondanànk minden vàgyunkròl és földi ragaszkodàsunkròl, buddhista gyakorlatunk lehetôvé teszi nekünk, hogy felismerjük ezek valòdi természetét és ezeket hajtòerôként hasznàljuk a boldogsàg eléréséhez. A valòsàgban nem szüntethetjük meg ragaszkodàsunkat teljesen, bàrmennyire is szeretnénk. Ezért inkàbb hasznàljuk föl ezeket, mint hogy ôk uralkodjanak rajtunk. Ehhez viszont az szükséges, hogy vilàgosan felismerjük ôket.
Igen pontosan errôl van szo: " vàgyni kell a megvilàgosodàst" (erre màr Shakyamuni biztatta az embereket) is, s a törekvést a vàgyak idézik elô. Egyszerû hétköznapi vàgyak, de ezek nem eltùlzott, egoista vàgyak - bàr elàrulom, hogy tudok 1 olyan esetrôl is, amikor valaki azért kezdett el gyakorolni, mert nagyon vàgyott egy bizonyos autòra és megkapta! , de ez az elsô "ajàndék" volt, a "mézesmadzag" :-), hogy az illetô higgyen a dologban és komolyan folytassa a gyakorlàst -, hanem pl. valaki le akar szokni a dohànyzàsrol, vagy az alkoholhoz valò ragaszkodàstol szeretne megszabulni, munkàt szeretne talàlni, boldog tàrskapcsolatot, munkahelyi problémàk megoldàsàt, vagy egy betegségbôl valo kigyògyulàst. A màsoknak àrto vàgyak nem mûködnek. (Olvastam egy olyan esetrôl is, hogy egy nô nagy gyûlölettel viseltetett férje irànt, aki elhagyta egy kisgyerekkel, s azt kivànta, hogy a férj gebedjen meg, de egy bizonyos ideig tarto gyakorlàs utàn, ez az òhaja megszünt, "elpàrolgott" belôle a gyülölet, férje persze nem "gebedt meg", hanem még vissza is jött hozzàjuk! Szoval mindnyàjunknak van valami komoly problémàja, melyet ugy érzi, képtelen megoldani. Gyengének érzi magàt, kishitü, gyakran pesszimista is stb. Ez a gyakorlat elôször is reménysugarat mutat az illetônek, hogy nincs lehetetlen és minden probléma megoldhatò. Utàna pedig megfelelô életerôvel és bàtorsàggal tölti föl az illetôt, hogy gyôzedelmeskedjen minden akadàly fölött.
Közben milyen a véletlen, (bàr véletlenek nincsenek, de akkor mi ez?) éppen az ujsàgunk szeptemberi szàmàban talàltam egy utalàsàt mesterünknek Nicsirenre, amelyben a Dharmàrol van szo. Ehhez tudnod kell, hogy mint màr emlitettem lejjebb, nàlunk legtöbbször a gyakorlàssal kezdôdik a buddhizmus, ritkàn fordul elô, hogy valaki intellektuàlis nézôpontbol közeliti meg elôször és utàna kezd gyakorolni. Ezért pl. én is amikor elkezdtem érdeklôdni a buddh. filozofia irànt (miutàn kitapasztaltam a gyakorlàs jo hatàsait magamon), elôször azokat a szövegeket olvasgattam, amiket az itteni "öregek" (=akik màr elôbbrejàrnak a gyakorlatban) irtak, mondtak, meg Ikeda sensei (mesterünk) magyaràzatait, meglàtàsait Nicsiren mûvei alapjàn. S csak késôbb kezdtem megvàsàrolni Nicsiren köteteit egyenként (7 kötetben 370 körüli tanitàs, melyeknek többségét vilàgi tanitvànyainak, követôinek irt, s néhàny tanulmànyt a hivatalos közegeknek adott be). Ezért ritkàn talàlkoztam azokkal a màs irànyzatok àltal megszokott kifejezésekkel idàig, mint pl. "üresség", vagy ez a Dharma. Szoval Nicsiren azt irja a Dharmàval kapcsolatban: <<Mjoho-renge-kjo minden élôlény buddhaàllapota (buddhaléte) A buddhaàllapot a Dharmànak a természete és a Dharma a megvilàgosodàs. A buddha-àllapotnak - mellyel minden élölény rendelkezik - neve Mjòhò-renge-kjò. Ebbôl következik, hogy ha ön egyszer kiejti ezeket a szavakat, igy szòlitvàn minden élôlény buddha-àllapotàt, az ô budhhalétük vàlaszolni fog az ön hivàsàra és odagyülekszik ön mellé. S ebben a pillanatban a Dharma 3 tulajdonsàga önben - a Törvény, a bölcsesség és a cselekvés - elôtörnek [mint a viz elôtör a forràsbol] és kézzelfoghatokkà vàlnak. S ez az amit ugy hivnak: elérni a buddhasàgot."
Igen, vilàgos, amiket irsz. En egy mondatàra emlékszerm Nagardzsunànak Nicsiren àltal idézve, ami ilyesmi, hogy: A Lotusz szutra egy gyogyir, mely minden betegséget meggyògyit.
Azt gondoltam magamban; vannak értékes gondolatok a másikban is.
"Egoista vàgyakozàs, sovàrgàs NEM;..."
Igaz. Én is be tudom látni.
"... de vàgyak és àlmok IGEN."
Természetesen. A romantika múlandó, nem kell ellene menni. Bekopizhatnék néhány haikut is.*)
Sôt, Nicsiren azt mondja nekünk, hogy: "..A vàgyak visznek el a megvilàgosodàshoz." Ez egy olyan koncepcio, melyre àltalàban mindenki, aki valamit is olvasott a buddhizmusrol, fölhördül... Én nem hördülök fel.
Vannak fontosobb dolgok pl a létszomj és a ragaszkodás, amiket fel kell számolni!
Lehet, hogy Nicsiren arra gondolt, hogy vágyni kell a megvilágosodást.
Én ebben nem találok semm kivetnivalót. A törekvés akaráson alapúl, az akarást a vágy keltheti fel. A Buddha azt mondta:"...törekedjetek!"
De.
Akkor már másra írányuló vágyak nem lehetnek bennünk, vagy nem lehetnek kielégítettlenül. Ez így nekem "gömbölű" ...*)
Azért az SGI honlapját használom, mert ott vannak fel ismereteim szerint egyedül Nicsiren tanításai angolul. Amúgy nem követem egyik Nicsiren iskola értelmezését sem. Te tartozol valamelyikhez?
Hát, az a három tanító, akiket felsorol, természetesen a Tendai iskola szempontjából a legjelentősebb személyek. Zhiyi (más néven Tiantai - a hegy neve, ahol sokat volt -, japánul Tendai) sokat forgatta Nágárdzsuna írásait, amik eredetileg a Madhjamaka iskola szövegei, s főképp azokra alapozva hozta létre a saját értelmezését, miközben Nágárdzsunát jelölték meg később a kezdeti forrásnak. De ezzel kapcsolatban tudni kell azt, hogy Nágárdzsunát gyakorlatilag minden mahájána iskola besorolja az elődjei közé. Szaicsó, avagy Dengjó daisi (Dengjó nagy tanító), alapította a japán Tendai iskolát, miután Kínában járt, s megismerkedett a Tiantai tanokkal. Nicsiren pedig saját magát a Tendai megreformálójának gondolta, aki visszaviszi azt annak eredeti tiszta formájához. Ebből lett aztán a Nicsiren iskola, illetve annak számos irányzata, tekintve, hogy tanítványai a halála után szétszéledtek.
Nágárdzsuna írásait olvasva nincs igazán nyoma annak, hogy bármennyire is foglalkozott volna a Lótusz szútrával. Az ő tanításai főképp a pradnyápáramitá szútrákra épülnek, s hagyományosan is azokkal kapcsolják őt össze, mint aki elhozta a pradnyápáramitá szútrákat a nágák birodalmából. Kínában a legtöbbet forgatott mű, amit Nágárdszunának tulajdonítanak, a Mahápradnyápáramitá upadésa (大智度論), ami egy hosszú hosszú kommentár, s rengeteg tanítás található benne. Megjegyzem, az első részét, s egy kicsit a második részéből lefordította Lamotte - híres francia buddhológus és fordító - franciára: Le Traité de la Grande Vertu de Sagesse de Nāgārjuna, összesen 4 kötetben.
Én nem gondolok olyat, hogy ezek a kiemelkedő buddhista mesterek bármit is kiforgatnának. Nicsiren esetében azt kell megérteni, hogy az ő központi tanítása a Lótusz szútra, s ezért mindig arról beszél, mindent arra vezet vissza. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki más is ezt csinálná, sőt, ezt leginkább csak Nicsiren csinálta. Más tanítóknak, más iskoláknak eltérő a megközelítésük, ezért is mások. Ha Nicsiren akár csak a hozzá legközelebb álló Tendai iskolát követte volna, akkor nem léteznének külön Nicsiren irányzatok, hanem csak Tendai.
Ahà, làtom màr honnan szerzed a nicsiren-féle buddh. értelmezéseit! A Soka Gakkai International honlapjàrol. En angolul nem értek, de jo, hogy van ez, legalàbb azoknak, akik értenek angolul. Nekünk is van honlapunk itt Fr.-o.ban és az otthoniaknak is, de ott még lényegesen kevesebb adat van egyenlôre. Lehet, hogy te jobban megérted az angolt, mint engem...hahaha!.. én meg jobban megértem amit forditasz angolbol magyarra, mint amit én olvasok franciàul...hahaha!
Heloka! Mindig szivesen mesélek a személyes tapasztalataimrol (de csak olyankor, ha valakit hasonlo problémàkkal làtok küzdeni - segitési szàndékkal), nem lenne helyénvalo egy forumon kiteregetni ezeket, mert sokszor fàjdalmas eseményekrôl van szo, s ugysem értenék meg az emberek. Megértenék a szavak értelmét, de nem "érintené" meg ôket igazàn. Az ilyen tipusu tapasztalat-cserék szerintem csak személyes talàlkozàsok, kölcsönös bizalomra alapozott, meghitt beszélgetések folyamàn történhetnek és jàrhatnak eredménnyel.
Azt már láttam nem egyszer, hogy Nicsiren szövegeinek angol fordításai eléggé kitekertek tudnak lenni, amikből igen nehéz kitalálni, hogy valóban mit is mond. Ez a kifejezés is egy teljesen átlagos buddhista frázis, ami a fordítás során durván átalakult.
A jelentése általános esetben annyi, hogy üresség. Vagyis a dolgok végső természete az, hogy nincs semmilyen maradandó, örök részük, hanem folyamatosan változnak az okság törvénye szerint.
Ez a Lótusz szútra harmadik fejezetére vonatkoztatva annyit tesz, hogy a Buddha rendelkezik a valódi bölcsességgel - ami az üresség ismerete - miközben ügyes eszközök révén tanítja a lényeket attól függően, hogy miként megfelelő. Ez a magyarázata az egy jármű viszonyának a három járműhöz.
Zhiyi/Chigi kifejtésében a "minden jelenség" a tíz világot jelenti, illetve a viszonylagos igazságot, a viszonylagos tanítást, a három járművet, míg az "igaz jelleg" a közép utat, a végső igazságot, a valódi bölcsességet, az egy járművet jelenti. (lásd: http://www.tientai.net/lit/hkmg/chapter2/2a9.htm)
Nicsiren, láthatóan Zhiyi magyarázatára alapozva, annyiban változtat a kifejezés értelmén, hogy miközben a "minden jelenség" nála is a tíz világot jelenti, addig az "igaz jelleget" beazonosítja a Lótusz szútrával, vagyis a mjóhó renge kjóval; illetve további összevetéseket tesz, mint a buddhák kapcsán a három test esetében, ahol van a látszólagos oldala (rúpakája) és a valódi természete (dharmakája) a buddháknak. (lásd: http://www.sgilibrary.org/view.php?page=383)
Nekem nagyon szimpatikus, amiket írogatsz itt. Tudod, mit? Mesélj nekünk a hitéletedről, gyakorlatodról... milyen a személyes gyakorlatod, milyenek a közös gyakorlataitok, meg ilyesmi... Hogyan meditálsz?
(Azt tudom, hogy mantrázol, meg arról is meséltél, hogy életed súlyos helyzeteiben segített Neked a vallási gyakorlatod.)
Egyéltalán, hova kell helyezni a Nicsiren mozgalmat? Hogy kerültél vele kapcsolatba? Van e tanítód?
Igen, nekem is megfordult a fejemben pàr nap ota, hogy a Lotusz azért hatàssal lehetett sok tanitàsra. Nicsiren azt irja valahol, hogy a Lotusz szutra felsôségét csak 3 nagymester értette meg ôelôtte: Nagardzsuna Indiàban, Tandai Kinàban és Dengyo Nipponban. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyértelmû amit Shakyamuni mond errôl: pl. hogy negyven-egynéhàny év alatt nem nyilatkozta ki a végleges igazsàgot..., ezt a csodàlatos Tant nem lehet akàrmelyik korban tanitani, de most eljött az ideje...stb. Talàn màs szutràkban is ugyanezt mondanà, vagy pedig csak a mesterek forgatjàk ki szavait, s magyaràzzàk félre?
