Szerintem elég félrevezető ez az "erőszak" szó, voltak sejtéseim mire gondolsz, nem nem mentem elég messzire. Nem válaszolok, csak folytatnám a gondolatsort egy másik példával (egy régi topikból másolva):
(egy brutális "orvosi" gyerekkínzásról volt szó:)
Errő eszembejutott egy érdekes írás régről, a 'civilizált gyermekkínzásról'. Azt fejtegették benne mennyit kínozzuk a gyerekeket abban a tudatban, hogy ez jó nekik. Hogy milyen szörnyűségeket 'követtek el' párszáz évvel ezelőtt főleg az orvosok (pl. agylékelés), és miket csinálnak... csinálunk mi magunk is manapság. Pl. oltások... sok-sok fájdalom sok teljesen egészséges gyereknek, sőt néhányan pont attól lesznek rosszul. Vajon a 'jobb' statisztikák tényleg kárpótolnak érte?
Nem azt akarom mondani, hogy elfogadom amiről írtatok, mert 'mi' már tudjuk (tudás/kultúra?), hogy ez nem jó. És igen a jelenlegi tudásunk ami szerint cselekszünk, *amiben hiszünk*. De vajon mit gondolnak majd rólunk unokáink? Félek kb. ugyanazt mit mi erről a 'természetgyószágszról'. Még csak annyit, hogy igenis kötelességünk (lenne) saját 'vivmányainkat'/tudásunkat megosztani az elmaradottabbakkal (jó így?), mert ha nem is 'a jót', de annál jobbat tudunk. Avagy Ti hogy látjátok?
(gyerekverés)
A tudatosan elkövetett rossz...
... nem is tudom. Ha a fenekelés sem elég, akkor valami alapvetö értékrendi eltérés lehet, vagyis 'felnöttebb' a gyerek, önálló döntésképes gondolatokkal, vagyis a megbeszélésnek sokkal hatásosabbank kellene lenni. .. bár mindig fontos a mérték, a lényeg a nevelésen kell, hogy legyen. Sokkal "jobb" egy elcsattant szülöi pofon, mint egy rendörségi eljárás, netán bírói büntetés... az már szerintem egyben a szülöi nevelés minösítése is.
Szóval nem tom' erről lenne-e szó. Mert az egész végén viszont nem látom a különbséget ez az "erőszak" között, illetve a társadalmi közmegegyezésen alapuló korlátozások között. Remélem nem terelem el teljesen a témát (tereljétek vissza!), de még hadd idézzem ide az "erőszakkal", mint korlátokkal szemben a szabadságtopik 'eredményét':
"A szabadság talán az a képesség, amivel a külső-belső korlátokat képesek vagyunk nem akadálynak, hanem kapaszkodónak megélni..."
Gyorgyi Te félreértesz.
Én nem magamról beszéltem akkor, hanem a nyitottság és az intuitív gondolkodás védelmében (szokásom szerint) más szemszögből vizsgáltam olyan fogalmakat, amiket a mindenkori hatalom konfekció értelmezésben már definiált, és amikhez nem illendő az én módszeremmel hozzápiszkálni. Egyrészt ezért szoktam a komformisták neheztelését bezsebelni, másrészt viszont ez adja a pluszt -amúgy sem hétköznapi- személyiségemnek. Egyáltalán nem vagyok erőszakos ember, csak gyerekkorom óta következetesen értelmezem a világot. Kapásból nyithatnék az összes alapvető emberi érzelemről, vagy humánetológiáról, esetleg szociológiáról olyan topikokat, amelyeknek már a nyitóbeszédée is heves interakciókat váltana ki az Index-lakókból. Persze sok tárgyi tévedésem lenne tudományos szempontból, de engem nem is az axiómák, meg a definíciók (dogmák) érdekelnek, hanem, hogy a többiek véleményének tükrében az én "rendhagyó" gondolataim hogyan állják a sarat?
Magamról még annyit, hogy a gyerekeimmel nagyon intenzíven, a szülőszobától a pelenkázáson keresztül a világ felfedezéséig együtt vagyok,amilyen liberális légkörben neveltek engem, azt az ő esetekben még überelem is, szerencsémre erre a cuclizmusnál nagyobb szabadságot enged ez demokráciára hajazó kapitalizmus. És szerencsére ebben a rendszerben már nem zárnak dutyiba ilyen fajta kimondott gondolatokért.
Tehát még egyszer az erőszakről; nem a brutailátást értettem a fogalom alatt. Azért hasonlítottam a szexualitáshoz, mert azt már néhány évtizede elismerik, hogy a kifejezés nem csak a homo sapiensek utódnemzését jelenti, hanem biokémiai működés, az emberiség minden megnyilvánulásában (társadalom, vallás, háborúk...), és minden egyéni emberi megnyilvánulásban (szerelem, gyereknevelés, gyűlölködés...) kisebb-nagyobb mértékben képviselve van.
Ezek állnak az erőszak fogalmára is. A már említett iskolába iratás a gyerek érdekében történik, de onnan kezdve, hogy csak egyszer is azt mondja szeretett gyermeked, hogy nem akarok isibe menni, Te pedig viszed, még szép hogy viszed, már erőszakot tettél rajta. És ebben semmi brutális nem volt. Ha nem viszed isibe, a társadalom akkora mértékben fogja rád erőszakolni akaratát, hogy inkább mégis Te teszel kisebb erőszakot a gyerekeden a családod érdekében. Miért nem választhatod, hogy Te tanítsd otthon? De mindegy, ha tehetnéd, az erőszak tevése meg fog valósulni akkor is, amikor az első tanórán, akár Te tanítod, akár az isiben a tanerő, szóval az első fegyelmezéskor. Ez az első tanítási nap első perceiben meg fog esni,(figyeljetek ide gyerekek, pisilni a szünetben kell, ne ábrándozz, koncentrálj...) és hoppá, a gyermeket finoman erőszakolta valaki a tanulásra. (Arról most itt nem is beszélek, hogy mekkora erőszakot tesznek a tantervvel nem azonosuló szülőn, amikor a gyermekét tervszerűen "Tantervszerűen"konfekcionálják.) Vagy vizsgáld meg ebből a szempontból a pároddal való kapcsolatodat, a saját szüleiddel valót stb...
Azért ezek a gondolatok nem az én spanyol viaszaim, sok ajánlott iradalmat tudok mondani, főként az ezoterikus könyvespolcról. Az ilyen művek írói, már alkotás közben tisztában vannak azzal, hogy mind tudományosan, mind kultúrálisan az uralkodó és kötelező nézeteknek ellentmondani fognak, ezért találok én is náluk az én felismeréseimet is überelő megállapításokat. Amit most az ezoterikusok megengednek maguknak, azt a sci-fi szerzők kétszáz éve, a művészet égisze alatt megtehetik, ezért szívem szerint sci-fiket is ajánlanék, csak hát a csajok közül (eddigi tapasztalat) keveseket köt le a fantasztikus irodalom.
Én azt állítom, hogy a testünket, szellemünket kémiailag és fizikailag befolyásoló külső és belső erőszakos hatások mechanizmusát nem tagadni kell, hanem megismerni és uralni. A szexualitásnak pld. a kereszténységen és az iszlámon kívül minden kultúrában művészete van.
Ja, te eroszakon tulajdonkeppen a bunos vagyakat erted? (mint pl. ha egy ferfi arrol almodozik, hogy milyen jo lenne lefekudni a csodaszep ferjezett szomszed novel, vagy kirabolni egy bankot, stb.)
Termeszetesen ezeket le kell gyozni. De akkor ez eppen azt jelenti, hogy nem vagyunk eroszakosak, es nem szabad eroszakosaknak lennunk, hanem joknak. Ebben az esetben viszont ugyanazt mondjuk.
Nem feltétlenül a testi erőszakra gondolok, az egymás birtoklását lehetővé tevő, családon, házasságon, korosztályon, párton, mittoménmin belüli lelki erőszakra, amit mindannyian művelünk.
Sajnos, meg most sem ertem, hogy mirol beszelsz. Az en tapasztalatom eppen az ellenkezoje: eppen akkor mukodik a csalad, hazassag, ha nem eroszakosak vagyunk egymassal, hanem figyelmesek, elozekenyek, stb. (ezen nem balekseget ertek, amikor 1 ember csinalja a csaladon belul az osszes "kuli" munkat). A gyerekeket rendre, fegyelemre kell szoktatni, de szeretettel, turelemmel, onbizalmat adva nekik. Ugy tapasztaltam, hogy sokkal tobbet erek el biztatassal, dicserettel, mint szidassal, stb.
Aki nem ismeri el a létét, az nem is tanulja meg uralni.
Itt sem ertem, hogy mirol beszelsz. Mit kellene uralnom? Az altalam okozott lelki eroszakot, vagy azt a lelki eroszakot, amit masok alkalmaznak rajtam (pl. a csaladon belul?)
Termeszetesen vannak eroszakos emberek (lehet, hgoy Te is az vagy?), de akkor nem kell ilyent valasztani hazastarsnak.
En magam pedig nem vagyok eroszakos ember. A csaladon belul is azt szeretnem, hogy mindenki jol erezze magat, es lehetosege legyen azt tenni, amit szeretne (persze gyerekek eseteben a "vad" kivansagokat moderalni kell). Ugyanakkor en is elvarom, hogy a csaladom tamogasson abban, amit en szeretnek (pl. az elmult felevben a ferjem nagy aldozatot hozott, mert faradtan hazaterve a munkabol 2 pici gyerekre vigyazott, amig en iskolaban voltam 4 este).
Igazabol azt gondolom, hogy az a hazassag, csalad, ahol lelki eroszak van, nem is mukodik, hanem elobb-utobb felbomlik.
Kedves Oncogito általánosságban igazat beszélsz, de az én ököljogos erőszak-elméletem azért nem általános. Én azt állítom, hogy a testünket, szellemünket kémiailag és fizikailag befolyásoló külső és belső erőszakos hatások mechanizmusát nem tagadni kell, hanem megismerni és uralni. A szexualitásnak pld. a kereszténységen és az iszlámon kívül minden kultúrában művészete van. Az erőszaknak is sok helyen mitosza van (a szamuráj erkölcs, a görögök és rómaiak harcos istenei és a hadi játékok, a hunok egész harci kultúrája...) egyedül a nyugati civilizáció tartja szalonképtelennek (legalább a papopk nem erőszakkal hajtják be manapság a tizedet).
Te a rendről beszélsz, meg a korrupcióról, azonban a társadalmi rend, az abszolút korfüggő fogalom, ami előnyös a hatalom számára, az kötelező lesz a tömegeknek. Az ókorban egyes helyeken kötelező volt ledobni a szakadékba a gyenge csecsemőket, máshol kötelező volt bálványt imádni. A maorik megbüntették azt, aki nem falatozott az ellenségéből, a maják kitépték a saját honfitársaik szívét, mert a rend ezt kivánta.
Szia Papírtigris! Bocsi, hogy felturbóztam a hangulatomat néhány napja, de ez tényleg a védekezesésből támadás esete volt, ha belémolvasgattál, tudod, hogy piszkáltak máshol. Ettől pont olyan előítéletes lettem mint ők, értékelem magam, és változtatok. Furán hangzik, hogy trendinek nevezed a hozzáállásomat, ezt nem tapasztaltam.
Ha nem ismerem el a fentebb vázolt kötelező erkölcsöket, akkor nem is vagyok erkölcstelen.
Most telefonáltak, hogy indulnom kell v.hova, este folytatásom köv.
Ha nem túl nagy baj, csatlakoznék a beszélgetéshez.
Előszöris amit említetek az erőszakról az szerintem nem erőszak, hanem rend. A rendnek vannak szabályai, amiket ha megtartunk ugyan érzehetjük erőszaknak, de alapjaiban mindenkinek jó. (Rossz adót fizetni, de jó a szociális juttatások élvezete) Ezt a rendet betartatni sokszor valóban erőszak árán lehet, de ez nem hasonlítható az anarchia által létrejött erőszakra, mert az mindenkor öncélu és egyirányu.
Szerintem fejtől bűzlik a hal - a hatalom sajnos korrupt, ezért tűri meg minden területen. Ahogy a politikai bűncselekményeket torolja, a gazdaságiakat is megtehetné - ha akarná és ha lenne kivel. A régi rendszerben is és a rendszerváltást követően is alapelv volt a törvények kialakításában, hogy az emberek csalnak. Az un. hálapénzes munkahelyeken (élen az egészségüggyel)azért igen alacsony a fizetés, mert eleve belekalkulálják a jattot. Ez persze sokkal könnyebb, mint büntetni és magasabb béreket adni. Bizonyos vagyok benne, hogy az adócsalások hallgatólagos beleegyezéssel történnek ilyen arányokban, ahogy az hazánkban történik. Sajnos ott is vesztegethetők, ahol feltárni kellene. A befolyt adó pedig elfolyik - bármilyen párt van hatalmon. Mert hatalmon vannak és nem szolgálatot teljesítenek. Ezért aztán az egyéni meggazdadodástól az országos herdálásig (korona ide-oda hurcolása, tüzijátékok, stb.) mindenre futja, csak arra nem, amire égetően kellene. Mivel mindenkinek van vaj a fején, ezért aztán kialakul a kéz-kezet mos szövevényes hálózata. A hatalmon levő mutogat a kisemberre, hogy kevés az adó, az a baj, a kisember pedig mutogat a hatalmon levőre, hogy herdál, az a baj.
Az egyénnek pedig marad a lelkiismereti (hitbeli) meggyőződés szerinti cselekedet.
"Pedig sokkal többet megtudhatnán egymás meggyőződéséről, ha figyelnénk egymásra és nemcsak támadó/védekező állasokat alakitanánk ki." Ehhez mindenkinek (magában) tisztáznia kell(ene), hogy pontosan mit is akar itt a fórumon, mennyire nyitott tanulni, mennyire nyitott a saját véleményét megosztani, és különben is. Emellett könnyű a jószándékú kritikát is bántó támadásnak vélni, különösképp ha igaz.
"Erőszakon természetes biológiai szükségletek által motivált cselekvéseket értek, az erőszakot művészien, és társadalmi aggályok ellenére igazságosan lehet alkalmazni. Az egész történelmünk, a kereszténységgel, háborúkkal, sőt az evolúcióval együtt az erőszak gyakorlásának meséje. Nem feltétlenül a testi erőszakra gondolok, az egymás birtoklását lehetővé tevő, családon, házasságon, korosztályon, párton, mittoménmin belüli lelki erőszakra, amit mindannyian művelünk. Aki nem ismeri el a létét, az nem is tanulja meg uralni." Ilyen szinten asszem' egyetértek Veled, már amit gondolok, hogy mire gondolsz. Viszont ez szerintem még elég általános, ad helyet szélsőséges értelmezéshez. Sok irányba el lehet indulni, az szabadságtól a toleranciáig.
Hadd dobjam fel pl. az adócsalást. Ezt én két oldalról szoktam megközelíteni:
- egyrészt negatív, mert egy nagy rúgás a "társadalmi megegyezésbe"
- másrészt természetes, mert a (jelen) rendszer egyrészt erre ösztökéli az embereket, másrészt kényszeríti is rá, harmadrészt a rendszer irányító így tudnak a legtöbbet kinyerni.
Úgy érzem, hogy a társadalmi célokat előtérbe helyezve, és az egyéni szabadságot a társadalmi korlátokra építve én leginkább a lenini "hasznos idióta" kategóriába esek. Szóval én alapvetően adócsalás ellenes vagyok (hogy lehetne jobban megfogalmazni?), bejelentett (adózott és járulékozott) fizetéssel. Ez persze nem jelenti, hogy nem keresném kedvezőbb adózási lehetőségeket, ne venném igénybe juttatásokat, ne keresnék alternatív utakat, amíg úgy gondolom, hogy a törvényalkotói szándékkal és a társadalmi szabályoknak megfelel (tudom, hogy ez szubjektív). Alapvetően ellen vagyok az egyéni önbíráskodásnak, az adószabályok (vagy épp akár a KRESZ) egyéni értelmezésének. Ilyen alapon a minimálbéres vállalkozók kicsit a magunk-alatt-vágjuk-a-fát, de a bajom inkább, hogy énalattam is vágják a fát, ami már az én szabadságomban tiprás, az én tolerancia határomon kívül vannak. De ennek ugye van olyan oldala is, hogy az rendszer kvázi ilyenre lett készítve, a maximumot-kérjük-hogy-a-minimumot-kapjuk elvre, amin viszont pont a "hasznos idióták" buknak a legtöbbet... de talán nem is ők, hanem azok akik elveikkel ellen tényleg belekénszerítve vannak a minimálbéres vállálkozói mizériába. Tehát elfogadom, hogy meg kell ismerni létét, meg kell tanulni élni vele (uralni), de azt is mondanám, hogy használni kell, de nem kihasználni. Szvsz a "baj" gyökere arrafelé van, hogy a hatalom nem korrupt, de vonzza a korrumpálhatókat. Vagyis bármilyen rendszerben elég, hogy legyen 0,1% szélsőségesen egoista, hogy azok a rendszer megrontság, az eredeti céljával akár ellentétes rendszerré alakítsák. Visszatérve: az adócsalással szerintem onnan vannak komoly gondok, amikor azt már valaki büszkén és nyíltan vállal(hat)ja és még meg is tapsolják érte (pl. a te tárgyalótermes hasonlatodban, ha valaki rasszista a bírók között). Úgy gondolom, hogy van ennél jobb rendszer és létezik példa adózási rendszer változtatásra. Akkor megkérdezném, hogy kinek mi a véleménye, általában is, illetve összevetbe a minimálbéres megélhetési vállalkozót a minimálbérek milliomos vállalkozóval. De ez nem is igazán vitatéma, talán használható beszélgetési alap.
Kedves PapírTigris, itt nem tudtok offok lenni, a topic elbírja a kötetlenebb beszélgetést. Főként ha sikerül elérni azt, hogy elhiggyük egymásnak, a véleményütköztetés nem az egész ember minősítéséről szól. Ráadásul vitafórumon vagyunk, ahol nemcsak a morál, de a hit, a vallás is sokszor gúny és megvetés céltárgya. Pedig sokkal többet megtudhatnán egymás meggyőződéséről, ha figyelnénk egymásra és nemcsak támadó/védekező állasokat alakitanánk ki.
Igen, ennyi segítséggel már be tudlak azonosítani. :-) Ha gondolod, itt is válaszolhatsz, de akár más témát is felvethetsz. Most néhány napig szabadságon vagyok, úgyhogy nap közben is netközelben lehetek.
Talán még annyi gondolatot/kérdést megejtenék, ha már ebben a topicban vagyunk - szerinted a "szemet szemért" elv jellemzőbb a nem keresztényekre, vagy ebben arányaiban nincs különbség a valós megnyilvánulásoknál?
Asszem' még mindig "elbeszélünk" egy más mellett. Hadd próbáljam meg kicsit feldarabolni.
düh: az általad korábban említett "csatatérre" gondoltam, ami tényleg .. khmm .. érdekes. Nekem úgy tűnt abból áthoztál ide is. Persze lehet, hogy a "düh" nem a legjobb szó.
lebaszás: ??? Szvsz itt nem volt ilyen, csak annyi, hogy nem mindenkinek azonos az értékrendje, sajnálom ha Te valamiért ezt lebaszásnak érezted, de szvsz ez a Te önítéleted.
értékrend: na ezért kérdeztem rá Györgyinek írt válaszodra, mert innen olvasva mintha épp "oncognito" értékredjével ütközne a Tied, és erre épp Őt hoztad fel példának Györgyivel szemben, egyszerűen nem értem.
tévedés: (nem szoktam személyeskedni, de néha talán lehet:) én úgy tarton, hogy "Tévedni emberi dolog. A tévedés akkor válik hibává, ha elfelejtjük kijavítani." Szóval amit írtál igen tetszett, de nagyon nem lepődtem meg, mert olvastalak én már korábban is:).
értékrend 2: tartalmát tekintve nekem úgy tűnt, hogy Györgyinek címzett válaszod sokkal inkább a 275-re szól, de ezek szerint tévedtem (ezért nem váltam meg Györgyi válaszát, és igazából most sem értem).
értékrend 3: 275-öt egyben Neked is szántam kérdésként. Van véleményem a "vállalkozók, izomagyúak, újgazdagok, adócsalók"-ról, melynek egyik oldala pont 275, a másikra még nem volt alkalom.
értékrend 4: de igen leszóltad az erkölcsiséget, 279 utolsó előtti sora. Egyébként én úgy gondolom, hogy épp a Te érkölcsöd a trendi manapság, de bárcsak tévednék:). Szóval ismerős ez az "éljen az anarchia, az erkölccsel a levesbe, a morál maradjon" hozzáállás, én is gondoltam így, érdekelne más hogy jutott ide, esetleg más jutott-e innen máshova, de talán nem pont ez a topik a legjobb hely rá (ezekre most nem válaszolok).
off: timsel: mielőtt válaszolsz légyszi' olvasd el az ilyen című topik nyitó üzenetét. Remélem ez megmagyarázza 'kötözködésem'. Bocs, ha averzió(i)mat tényszerűnek állítottam volna be, nem látom most sem, csak saját értékrendem apró szeletkéit, amikről csak az tény, hogy az enyémek:)
üdv: PapírTigris
Papírtigri nincs igazad, lehet hogy Gyorgyivel kapcsolatban tévedtem, de Te meg jó időben és jó helyen voltál, hogy erre a tévedésemre lecsapjál és bizonyítékként a hitetlenek (vállalkozók, izomagyúak, újgazdagok, adócsalók...) oktalanságára bedobjad ide ezt a megnyilatkozásodat. És dühös sem vagyok, én ha v.ki felett az Indexen itélkezek (kerülöm, de elő fordult olykor), a fejlécen rákattintok az illető adataira, beleolvasok a írói munkásságába, és még azután is nagyot tévedek néha az ítéletemmel. Így jártál Te is, egyáltalán nem voltam dühös, takaréklángon tartottam az indulataimat, csak megszoktam, hogy a filozófiai topikokon a kényelmes karosszékükben chetelgető komfortos gondolkodású emberektől egyre-másra elítélő leb*szásokat kapok kellemetlen nézeteim jutalmául. Ha az iménti pamflettemet dühösnek találtad, mit szólnál ahoz a jelenethez pld, amikor tavaly egy nyilvános helyen ellopták a pénzem és én megleltem a három tolvajt. Nagyon tarantínos volt. És igazán akkor sem voltam dühös, csak alkalmaztam az ököljogról alkotott nézeteimet. Papírtigri én egyszerűen csak tévedtem (Gyorgyi tényleg csak tévedtem?), te viszont igen tipikusan viselkedve az averziódat tényszerűen beállítva, Gyorgyi válasza elött hivatlanul jöttél rendet tenni. Az erkölcsiséget eddig nem szóltam le, de most, hogy mondod... Az erkölcs meg a morál két fogalom, éljen az anarchia, az erkölccsel a levesbe, a morál maradjon! :))
Gyorgyi ha tévedtem bocs, tudod sokszor olyan helyzetbe hoznak ezeken a vallásos-filós topikokon, mint egy négert a század elején, amikor csirkelopásért esküdtszék elé állítják, és a tárgyalóterembe lépve látja, hogy mind a tizenkét esküdt fehér, közülük kettő-három meg a klu-klux-klán tagja ráadásul. Nem akartalak megbántani, sőt a hasonlataimmal kéretlenül is elszórakoztattalak. Nem?
Az iskolák az igazgatók politikai kapcsolatait a helyi önkormányzatoknál kamatoztatva több támogatást kapnak, vagy például több első osztályt
indíthatnak. A felvételiztetés pld. a IV. ker.-i Karinthy F. Műv.Központ általános iskolájában folyik pontrendszeres módon, általános iskolában felvételiztetni törv. szerint tilos, ha érdekel mely jogszabály rendelkezik erről, utána olvasok. Erőszakon természetes biológiai szükségletek által motivált cselekvéseket értek, az erőszakot művészien, és társadalmi aggályok ellenére igazságosan lehet alkalmazni. Az egész történelmünk, a kereszténységgel, háborúkkal, sőt az evolúcióval együtt az erőszak gyakorlásának meséje. Nem feltétlenül a testi erőszakra gondolok, az egymás birtoklását lehetővé tevő, családon, házasságon, korosztályon, párton, mittoménmin belüli lelki erőszakra, amit mindannyian művelünk. Aki nem ismeri el a létét, az nem is tanulja meg uralni.
Az ököljogot amolyan rejtőjenősen gondolom, szerencsére mentálisan (leginkább agykontroll technikákkal) el tudom simítani a konfliktusaimat, ha nem megy, akkor fizikailag győzöm le az érvényesülésemet akadályozó személyt. Aki ennyire kihuzza a gyufát, az már nagyon sok szemétséget követett el ellenem, ha gondolod kalandos életemből mesélek eseteket.
Adócsalás és trükközés kérdésében is válaszolok konkrét kérdéseidre.
Üdv: Kraki
Erdekelt volna a Mo-i iskolahelyzet (felveteli, stb.) Itt a jo ovodakba valo bejutasert is oriasi "harc" van. Ha aranyos, nyitott, jokedelyu gyereked van, es jo napja van a felveteli napjan, akkor szerencses vagy, es felveszik.
Az is erdekelt volna, hogy mit ertesz eroszakon.
Az adocsalas pedig nem olyan egyszeru dolog. Ui. az, hogy mennyi adot kell befizetni, nem egy altalanos erkolcsi torveny (mint pl. az, hogy ne olj, ne lopj, ne csapj be masokat, stb.), igy lehet igazsagtalan is (pl. igazsagtalannak tartom, hgoy a multiknak van adokedvezmeny, a kisvallalkozoknak nincs).
Ezek a temak erdekeltek volna. Hogy mire irtad ezt a valaszod, azt nem tudom.
Kedves boozefighter, szivesen folytatok bármilyen beszélgetést, de őszintén szólva nem tudlak beazonosítani a másik fórumról. Talán ha közelebbit említenél...
Bocs, hogy beleszólok, de ha mégis visszanézel hadd kérdezzem meg ez "honnan jött" Neked. Gyorgyinek volt 3 kérdése, illetve az egy leszólásoddal nem értetett egyet, meg adott ellenpéldát. Az "előre elítélés" jelen esetben szvsz a rád (azaz az üzenetedre) áll.
OFF: az erkölciség leszólásával meg csak magadat minősítheted, az olvtársak enélkül is tudnak véleményt alkotni. Persze érdekes (szvsz majdnem tipikus) a hozzáállásod, de mégis jobb lenne indokolni, nem kéne a vallási topikon felszedett dühödet ide is áthozni. Timsel.
Kedves Gyorgyi. Sajnos elkapott az eszmecsere sodrása, már eddig is túl sokat csevegtem olyasmiről, ami számotokra veszélyes. Itt most arctalanul folyik a csevej, de egy-két évtized múlva, amikor éppen állást osztok valamelyik -addigra gazdaságilag nagyra nőtt- vállakozásomban, lehet, hogy egymással szemben fogunk űlni, és te jól begyakorolt tárgyalástechnikai módszereiddel próbálod majd eladni a tehetségedet nekem. Akkor én már magam mögött hagyom ezt a sok mocskos dolgot, Oncogitó lesz a pénzügyi osztályam vezetője, és bölcs, erkölcsös vezetőként fogok nyíltan a szemedbe nézve dönteni a sorsodról. Elégedett leszek, hiszen az előző nap lettem v.melyik politikai párt kampányának a főszponzora,a hétvégén pedig a pénzügyminiszterrel fogok vadászni a Fekete-erdőben.
Te pedig hálásan köszönöd majd meg nekem a lehetőséget, hisz a kedvenc üzletembered vagyok, a Storyban rendszeresen olvasol a gyermekkórházaknak adott százmilliós támogatásaimról. Fogalmad sem lesz róla, hogy húsz évvel ezelött engem akartál burzsoá telhetetlenségemért felelősségre vonni. Mint ahogyan arról sem lesz elképzelésed, hogy évek óta a Rootschildokkal együtt szolgáljuk az Alpha Centauri-lakók inváziós terveit, már egész Európát a kezükre játszottuk, cserébe az invázió utánra egy luxusgettót igérnek Óceániában. És hogy ne tarts beképzeltnek, lehet, hogy fordítva lesz, Te fogsz engem fogadni Oncogitó asszony rezidenciáján, a magánbörtönöket működtető vállalatbirodalom alelnökeként. Én a rabok szakszervezetének képviselője leszek, tíz éves börtönbüntetéssel a hátam mögött, amit adócsalásért kaptam, de a börtönkönyvtárban könyvelővé képeztem magam. Szabadulásom utáni első könyvelői megbízásom alapján két hete vizsgálom a Leültetjük Kft. könyvelését, de a szabályos üzletmenet könyveiben semmi kivetnivalót nem találok. Nem is sejtem, hogy tíz éve az Indexen felelőtlenül tett kijelentéseimért A Fiatal Demokraták Polgári Igazságszolgáltatókőrénél Te jelentettél fel titokban, ráadásul az invázióra készülő centaurikkal is áruló kapcsolatot tartasz fenn, ésatöbbi, ésatöbbi...
Ugye milyen képtelenül élethű lehetőségeket tartogat nekünk az élet? Egyszer az egyik oldalról ítélkezünk, máskor a másikról.
Szóval nem megyek bele olyan beszélgetésbe, aminek résztvevői (leginkább rád gondolok) már előre elítélik a másikat.
Inkább keresek tökösebb társaságot, ahol nem a trendi erkölcsiség szerint alakul a beszélgetés, ahol vér, könny és kacagás folyik, blablabla...
Szia Oncogító, veled is jó volt dumálni!
Kedves PapírTigris, igen egyetértek veled, nem mulyaságra célzok, nem tehetetlenségre és nem balekségre. Amit megtehet az ember törvényes keretek köztött, valamit saját morális mércéjén belül, azt tegye meg. Az ész, a kreativitás, az ötlet és a bátorság kihasználatlansága legalább akkora bűn, mint visszaélni vele szerintem. Bár tapasztalatom szerint ahol törvénytelenség, csalás van, ott sokszor a szakmai hiányosság, a hozzá nem értés elfedését kompenzálja. A csőd nagyon, nagyon sokszor nem a gazdasági nehézségek, hanem a rossz gazdálkodás, a hozzá nem értés következménye. A fizetési morál hiánya pedig hab a tortán. Nem hiszem, hogy ezek olyan rajtunk kívül álló "életjelenségek" amiket csak elfogadni lehet a változtatás megkísérlése nélkül. Sajnos az üzleti morál mélyrepülése sokkal inkább jellemző nálunk, mint pl. a jómódu országokban. Ott hamar a perifériára kerül aki csak csalással akar létezni - aztán jön ide hozzánk, mint irigyelt külföldi üzletfél - és itt könnyen megszedi magát, mert mindig akad, aki egy tál lencséért eladja azt, ami nem is az övé...
Kedves kraki, megkérdezném - az hogy megnyugvást jelent számodra nem az élet értelmének látni a pénzért való tülekvést, miért jelent mégis másfajta cselekvéskényszert? Azt hiszem ebben a konkrét témában sokkal inkább juthatnánk valamire az alapkérdésedben. Azaz, hogy mikor válik valóssá a gondolat és a cselekvés.
Tényleg nem minősíteni akarok és nem különbséget tenni életvezetésben, de számomra úgy tünik, ez a fajta megnyugvás, amit említesz hamis illúziót ad. Mert átmenetnek tekint olyasmit, ami igencsak állandó. Nem valós cél a tülekvés, de valós a megnyilvánulása és bizony igencsak vérre megy. Meg aztán ha jól értelek, akkor a szemet szemért elvet kell vallani és megvalósítani. Ez elől pedig azt hiszem csak menekülni lehet egyfajta ideologiához, ami eltűri a problémák változtatás nélküli megoldását. Nem kell bemutatnod a magyarországi helyzetet, tudom hogy sok a csalás, lopás, vesztegetés még ott is, ahol ezeket feltárni kellene. De sodródni az árral - valóban szükséges? Vagy szükséges jónak tartod a törvénytelen módszereket? Ha nem, mi késztet a morális mércéddel esetleg össze nem egyeztethető cselekvésre?
Tudom, az élet minden területén van csalás, ott is ahol tisztességet akarnak láttatni. A haszonálattartástól kezdve, ahol a gyors eredményességért teletömik az állatokat olyan vegyszerekkel/gyógyszerekkel és génmanipulálnak, amik károsak az emberi egészségre és mindezt törvényes keretek között - a nem jogtiszta inormatikai programok használatán keresztül szinte mindenre, amire az életben sor kerülhet. De ezekből nem lefaragni kellene sokkal inkább, semmint hozzáigazodni? A saját környezetedben bizony igen sokat tehetsz - bár kétségtelen ehhez bizonyos fokig az is hozzátartozik, hogy hátrányt kell szenvedj dolgokban.
Miért van az, hogy katasztrófahelyzetekben, szörnyű tragédiákban, vagy szélsőséges embertelen körülmények között (hadifogság, koncentrációs tábor) olyan önzetlen, segítőkész és tisztaszivű tud lenni az ember - a nyugalmas hétköznapokban pedig egymást tapossa, becsapja, megkárosítja? Melyik az illúzió és melyik a valóság?
Persze ha a témát unalmasnak tartod, akkor megköszönöm az eddigi tisztességből adott válaszaidat - és őszintén kívánok további kellemes fórumozást számodra érdekesebb témában. :-)
a fiam iskolába iratása körüli viszásságokat tapasztalva ( egy pillanatra beleláttam, hogy az iskolaigazgatók hogyan próbálnak az önkormányzatoktól pénzt szerezni, egyes iskolák törvénytelenül felvételiztetnek ovodásokat...) látom, hogy azok sem egyenesebbek, mint a trükköző vállalkozók
Hogyan probalnak az iskolaigazgatok az onkormanyzatoktol penzt szerezni?
Mi az, hogy torvenytelenul felveteliztetnek ovodasokat? Maga a felveteliztetes torvenytelen, vagy a modja?
hiszek az ököljogban, de (ezoterikus tanulmányaimnak köszönhetően) többnyire mentális módszerekkel sikerük kezelni a konfliktusokat. Ha nem, marad a testi kényszer.
Mit jelent nalad pontosan az "okoljog", "testi kenyszer", "eroszak"? (bar az adocsalas illegalis es tisztessegtelen, megsem tartom eroszaknak, stb.)
A többi mondatod jól hangzó szólamok magabiztos kijelentése volt.
Mondjuk en egyaltalan nem tartom annak. Nagyon fontos, hogy egy vallalatnak becsultes konyveloi legyenek (es ugy altlalaban az egesz vezetes). Mert hamis konyvelessel teljesen felre lehet vezetni a befektetoket, dolgozokat, adohivatalt, stb. Lasd pl. Enron botranyt. (ahol a dolgozok nemcsak a munkajukat vesztettek el, hanem a nyugdijukat is, ui. a vallalat reszvenyeibe tettek a penzuket). Amerikaban egyik cegnel egy magas beosztasu vezeto 24 ev (!) bortont kapott ilyesmi ugy miatt. A birosagon konnyekre fakadt, ui. nemreg szuletett a lanya.
Beleszólhatok kicsit?
Én nem csak jól hangzó szólamnak vélem ezt a szemléletet, teljesen egyetértek veled. Szerintem is szét lehet és szét kell választani az élet kíméletlenségeit a becstelenségektől. Sajnos azzal nem lehet vitatkozni, hogy az élet (nem csak az üzleti) tele van besztelenségekkel és becstelen emberekkel, de ez szerintem kicsit sem lehet indok arra, hogy mi is becstelenül viselkedjünk, azzal csak konzerváljuk, esetleg tovább építjük a rendszert (nem rabolhatok bankot, mert a bank egyszer átvert). Remélem jól értettem, hogy neked sem általában a pénzért ügyeskedőkkel van 'gondod' (végül is mindenki azt teszi), hanem aki a törvényeket/szabályokat megkerülve, másokat károsítva teszi ezt. Számomra kicsit olyan, mit aki panaszkodik, hogy milyen koszosak az utcák, de maga is csak eldobja a szemetet, mert mások is azt teszik és az a plusz egy szemét már úgysem ront... jól hangzik, csak nem igaz. Persze az is lehet, hogy fogalmam sincs.
Az abban való megnyugvást, hogy nem ez a pénzért való tülekedés az élet értelme.
Én ezt a pénzvadászatot integrálni tudtam a mindennapjaimban a gyerekeim játékai és az esti fogmosás közé. Mert például a fiam iskolába iratása körüli viszásságokat tapasztalva ( egy pillanatra beleláttam, hogy az iskolaigazgatók hogyan próbálnak az önkormányzatoktól pénzt szerezni, egyes iskolák törvénytelenül felvételiztetnek ovodásokat...) látom, hogy azok sem egyenesebbek, mint a trükköző vállalkozók. Nem is beszélve a közérdek mögött stikliző politikusokról. A hálapénzért dolgozó orvosokról. A már említett bejelentetlen munkaviszonyban dolgozó alkalmazottakról. Az állatkínzó parasztokról (mondjuk a liba tömésére gondolok).
Ha bűnözőt kiálltanál minden pénzért ügyeskedő polgártársadra, mindenkit bíróság elé kellene idézned, persze a bírói testület is a vádlottak padján űlne, így neked kellene ítélned 6-7 millió alperes ügyében.
Rátapintottál a lényegre, mert én soha nem vamzerkedek,nem jelentek fel senkit, hiszek az ököljogban, de (ezoterikus tanulmányaimnak köszönhetően) többnyire mentális módszerekkel sikerük kezelni a konfliktusokat. Ha nem, marad a testi kényszer.
Tényleg csak jól hangzó szólamokat szólaltattál meg.
De nem kell ezekről beszélgetnünk, ha nincs kedved, engem is untat már, csak a tisztességes kérdés-felelet játék szabályossága miatt válaszoltam. Persze az utolsó hozzászólásodban csak egy kérdés volt (az az előitéletes, ami gúnyosan firtatta a gizda vállalkozó ezoterikus lódításait), arra meg válaszoltam. A többi mondatod jól hangzó szólamok magabiztos kijelentése volt.
Kedves kraki, harminchat év munkaviszony van mögöttem és ebből harminc év könyvelői szakmában. Jelenleg egy külföldi tulajdonu, országos szintü multi cégnél dolgozom alkalmazottként, több mint tizenkét éve, ahol az utóbbi két évben évente harmadolják a létszámot. Van fogalmam arról, hogy mi az üzleti élet és arról is, hogy hogyan lehetne sok, nagyon sok pénzt keresni. Akár még könyvelőként is. Csakhogy ennek olyan ára van, amit én nem fizetek meg. Aztán meg az a biztonságos barlang, amit említesz ugyan megvan, de a belsejében a fiam (akit egyedül neveltem fel) és ágybanfekvő édesanyám (aki már nincs velünk) laktak. :-) Ugyan mára már könnyebb a helyzetem, mert a fiam is dolgozik szorgalmasan és főként tisztességesen. :-)
Lehet ideologizálni az üzleti becstelenséget. Azonban ha kárvallott vagy, biztos hogy jogorvoslatot remélsz és biztos hogy bűncselekményként éled meg. Miért teszed mégis mással? Akár az adócsalást, akár millió egy mást. Meggyőződésem, hogy mást jelent a létminimum fogalma számodra és számomra. Feltehetően jólhangzó szólamnak véled meggyőződésemet/életelvemet, de számomra ez a valóság.
Kiváncsi vagyok, mit ad ebben a témában számodra az ezoterika?
Azt nem tudhatom, hogy szakmád, vagy hivatásod okán Te az én leegyszerűsített helyzetjelentésem szerinti vállalkozó kontra alkalmazott társadalomban melyik embertípushoz tartozol. Ha köztisztviselő, vagy pld. APEH-es vagy, akkor nem ilyennek akarod látni a világunkat. Mert ezek a "magas szintű" alkalmazottak, élükön a kormányzó tisztségviselőkkel tudomást sem vesznek erről a több millió embert érintő társadalmi megoszlásról. A vállalkozó bejelentetlenül foglalkoztatja az alkalmazottak tömegét, általában gazdasági kényszerből, hiszen egyes szakmákban a megbízási díjak olyan alacsonyak (az államilag kiírt közbeszerzési pályázatokon is lefele nyomják), hogy az abból elcsalt be nem fizetett közterhek nem is elegendőek a vállalkozások életben tartásához, még az ÁFÁ-hoz is hozzá kell nyúlni.
Az alkalmazott meg óránként ötven forintért többért (különösen a nyugdíjjal még nem gondolkodó fiatalok) simán beleegyezik a feketén folytatott munkaviszonyba, ezután már csak a vállalkozó személye lehet garancia arra, hogy a bérét meg kapja-e, vagy nem. Néhány év után az ifjú munkakezdő szemében leértékelődik a munkáltató, pár forinttal többért egyik pillanatról a másikra ott hagyja előző munkahelyét, rosszabb esetben lop, rongál, nem teljesít. És még meg is értem ezeket az alkalmazottakat, ha a körülmények rosszra fordulása miatt alkalmazottként kellene tovább tengődnöm, nem a kihívásokat, meg a szakmai előmenetelt választanám szempontnak a munkahely kereséshez, hanem a megeröltetés nélkül elkummantható munkahelyek közül választanám a legtöbbet fizetőt, és óránként ötven forint többletért dehogy kérném a bejelentést.
Ezt a témát nem is akarom ragozni, lehet, hogy számodra ez nem létezik, ezért nem is várok helyeslést. Viszont azt kérlek értsd meg, hogy az üzleti tülekedés nem valami választható rossz sors, hanem nagyon sok ember számára a világban egyedfenntartási kérdés, az ősközösségben én például mammutvadász hordavezér lennék. Miközben a törzs családjainak elfoglaltságot és mammutpecsenyét biztosítanék, Actionman párducbőr ágyékkötőjében arról próbálná meggyőzni az otthonmaradó véneket és asszonyokat, hogy az egyetlen farkasistennnél kizárólag a vegetáriánus emberek találnak elfogadásra, de ehhez még engem utoljára el kell kapni és rituálisan megenni.
Egyébként vélelmezem, hogy a csalást, lopást és egyéb rút dolgokat Te azért tetted párhuzamba a vállalkozói léttel, mert te az ősközösségi példa szerint az otthonmaradottak, a biztonságos barlang körül gyüjtögetők közé tartozol, de így is nagyra becsüllek, amiért nem dőltél be a párducbőrös ágyékkötőjében ágáló Actionmannek és a jó meleg, biztonságos barlangban hőzöngő társainak.
Egyébként felsőbbrendű gondolkodó nincs, de csodálnivalóan bölcs, meg nagy felismeréseket átélt gondolkodók sokan vannak. Mondjuk mi is gondolkodók vagyunk, nem várunk csodálatot a másiktól, mégis, a Te életed során is bizonyára sok tucatnyian csodáltak a gondolataidért, legalább rövid időre. Én az imént leírt sok keserves tapasztalat birtokában újra, meg újra tudok csodálni embereket, és köszönöm nekik a tapasztalásokat, amikhez segítő-bántó gondolataikkal/tetteikkel hozzájuttattak.
Ezt értem az ember isteni tulajdonsága alatt, hogy minimális elme programozással sz*r dolgokat tanulságosnak értékelhet. Az akarat, ami ezt az aggyal és idegrendszerrel véghezviteti, az az isteni. (Megszemélyesíthetetlen, elpusztíthatatlan stb...)
Mindent összevetve nem leszek kevésbé akaratos, és az erőszakot is megtartom az eszköztáramban (a mammutvadász felszerelésemben), közben pedig olyan új összefüggéseket ismerek fel, amelyek a tudomány körén kívül eső, jobb hiján ezoterikus témakörben vizsgálhatók.
Kedves kraki, a kérdésed abszurdum, nincs is rá válaszom. Mégha a véleményemet kérdeznéd a különböző megnyilvánulásokról - de hogy kit szánnék tűzre...? (Egyébként a hasonlat szerencsétlen mivoltát hangsúlyozva: te láttál már megégett embert? Mert én igen!)
Azt hiszem az a fajta tülekedés, ami az üzleti élet sajátsága miatt kap el sok embert, szerintem igen nagy tévút. Semmi, de semmi anyagi haszon, sőt a csőd általi fenyegetettség (ami maitt nem tudnak fizetni - és nem pedig inkább csődbe jut, de nem fizet!) sem jelent akkora értéket, mint a leglenézettebb ember. Szerintem egyszer erre mindenki rájön. Valószinüleg csak akkor, amikor rajta sikerült másnak átgázolni - dehát az emberek többsége a saját kárán tanul - ha tanul. Olvastam ma a Metro újságban egy idősebb nyugdíjas kesergését. Több évtizedet húzott le kereskedőként és mikor nyugdiba ment, akkor derült ki (?) hogy a főnöke minimálbéren jelentette be. A legalacsonyabb nyugdíjat kapja most. Viszont elgondolkodtatott, hogy hogy nem zavarta a kevés levonás, amíg kézhez kapta a fizetését, meg hogy kereskedőként, amíg módjában állt hány embert csapott be...? Hidd el, a legnagyobb támadási felületet a támadóállás adja. Nincs olyan, hogy mindig mindenkor jól járunk. Ami nem az enyém, azt én jobban szeretem nem elvenni, semmint harcok során kitépjék a markomból, sőt hogy én tépjem ki más kezéből... :-/ A csalás, a lopás, a hazugság nem érdem/életrevalóság, hanem életszemlélet, értékrend kialakítás, mégpedig téves. És nemcsak akkor, ha kárvallottak vagyunk...
Egyébként nincs mit simítgatnod a modorodon, mert a beszélgetésünk úgy vélem, teljesen korrekt. A kocsmai stílus alatt nem durva modort értettem igazán, hanem könnyedséget olyan témák felett, amiről nem szerencsés könnyedén beszélni. (És nem humort említettem, hanem könnyedséget, átgondolatlanságot!) Azon kívül amikor a munkahelyi netezést említettem nem is kifejezetten rád gondoltam, hanem arra, hogy amikor neked válaszolnak tehetik sokszor sietősen emiatt.
Amikor azt írtam: egymás mellé rakjuk a gondolatainkat, nem az egymás melletti elbeszélésre gondoltam, hanem arra, hogy szerintem nincs "felsőbbrendü" gondolkodó. Hiszen mindenki valamilyen felődési szinten van éppen. Szerintem mindenki hordoz valami kis igazságot önmagában, amit csak ő lát tisztán. Ezért érdemes odafigyelni másra is, lehetőleg elfogultság nélkül, mert attól csak gazdagodhatunk. Ha meg valamit végképp nem viselünk, onnan jobb inkább odébbálni, méghozzá úgy hogy nem éget fel maga mögött mindent az ember. Persze van, hogy ez elkerülhetetlen, de ha ez gyakori, akkor ott valahol nagyobb gond van szerintem.
Kedves Oncogito !
Ha választanod kellene, hogy egy tűzből kit menekíthess ki, Actionmant, vagy engem; kit választanál? Csak egy személy megmentésére lenne időd. Tehát Actionmant, vagy engem?
De ha az égő objektumban másik kettőt fenyegetne a halál: Actionmant és az ifjú KWP-X-et, melyiket választanád?
90%-ig biztos vagyok abban, hogy morális képtelenségnek fogok tartani a kérdésem, mégis, ha csak az elolvasás idejére megérint a kérdés hiperrealitása, már elégedett vagyok. Ugyanis a fizikai létünk, amit az isten, vagy a reinkarnációs művezető nagyítóval vizslat, percenként ilyen konfliktusokban bővelkedik. Ezt nem a dráma kedvéért mondom, hanem én így tapasztalom. Az uccsó hozzászólásom elötti időpontjaimat, ha megnézed, kiderül, hogy nem munkaidőben (feltehetően nem munkahelyről) internetezek, ugyanis egy erőszakos, tülekedős szakmában vagyok vállalkozó, hogy úgy mondjam benne vagyok a sűrüjében. Emberek sorsa felett döntök, és gyakran döntenek az én sorsom felett is.(Például a Megbízó nem fizet, inkább csődbe megy, stb...) Hidd el, én más vetületét látom a fizikai lét eseményeinek. Ezért mondogattam a másik topikon, hogy a szavak tettek. Az én világomban tényleg azok. Az én világomban a jóságoskodás csupán védekezés nélküliség, az önzetlen jószivűség - támadási felület hagyása. Ezért nekem olyan mentális túlélőkészletet kellett barkácsolnom, ami nem elvont szócsatákban műxik, hanem itt és most (a bunyóban).
Egyébként a feleségem éppen azért nem chatelget, amit az egymás mellett való elbeszégetésről írtál, nekem viszont pont erre van szükségem. Mondjuk Ti lányok a romantikus, művészien komponált filmeket kedvelitek, én a pörgős akciódús sci-fiket.
Azt, hogy az ember menet közben változik, én is vallom, emlékezz, hogy szinte minden hozzászólásomban kétkedtem is. Amikor vissza olvasom a régebbi szövegeimet, ezek a pamflettek számomra is pattogósan és túl erőteljesen szólnak, de ezt kérlek írd az őszinteségem számlájára. Mivel egy igazi úri hölggyel csevegek (nem csak bók, olvasgattam a hozzászólásaidat máshol), majd kisimítom kissé nyers modoromat.
Én ezt a segítség dolgot kicsit másként vélem, legalábbis ami engem illet. Én ugyanis úgy érzem, igen keveset tudok segíteni. Legfeljebb elmondom a magam véleményét, aztán kezdjen vele aki amit akar. Nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül az a segítség, amit én gondolok. Főleg egy vitafórumon. Azt hiszem azzal veszítjük a legtöbbet ezeknél a beszélgetéseknél, amikor a legtöbbet akarjuk tukmálni a másikra, illetve amikor azt hisszük hogy elvárják tőlünk hogy a másik véleménye meggyőzzön és ezért azonnal beállunk védekezni. Igen komoly dolgokról, amik az ember hitének/gondolkodásának alapjai sokszor csetelő formában pattogtatják a mondanivalót, elvárva, hogy azonnal véggigondolja a másik. Közben ő maga is azonnal reagál. Azonnal minősítünk értelmi/érzelmi/morális/hitbeli dolgokban. Hogy alakulhat így ki átgondolt beszélgetés? Mintha egy focimeccs részleteit beszélnék meg sörözés közben...
Pedig ha tisztában lennénk azzal, hogy itt csak egymás mellé rakjuk a gondolatainkat/meggyőződéseinket/hitvallásainkat, azt hiszem sokkal sokkal gazdagabbak lehetnénk. Mert lehetne görcsösség nélkül egymásra figyelni, ha nem akarunk téríteni, illetve nem félnénk a térítéstől. Meg aztán a szavak jelentését/jelentőségét is alaposan lejáratjuk azt hiszem. Verébre ágyúval menni éppolyan tévedés, mint ágyúra verebet küldeni. És nem utolsó sorban pedig vétek nem átböngészni sok elsüllyedt topicot abban a témában, ami újonnan felmerült (pl.feltétlen szeretet). Persze ha az ember nap közben, főként munkahelyen netezik, akkor nem is lehet másként, mint amolyan "kocsmai" módon. Pedig szerintem sokat vesztünk vele.
Ez az "isteni lényünk" szerintem igen nagy csapda. Annyiban tartom igaznak, hogy a képességünk megvan arra, hogy megszerezzünk tudást és kapjunk valamilyen hitet. Azonban az ember állandóan fejlődik, mindig egy szakaszában van az életének, amiről azt hiszi, hogy meghatározó. Főként fiatalabb korban. Azonban egy idő után visszanézve kiviláglik, hogy mennyit is változott, mennyiszer is tévedett és mennyiszer változott a látásmódja. Ez pedig igencsak nem "isteni" tulajdonság. :-/ Tehát sosem lesz olyan tökéletes állapot, ami után jöhet a "sorsalakítgatás" ahogy írod. Az ember menet közben alakítgat - és válik közben olyanná, amilyen lesz - és ez sosem végleges, amíg csak él.
Visszatérve a hegycsúcsra. Szerintem abban lehet eltérés, hogy ki mit gondol, mi is várja odafönt. Ez úgy vélem számunkra homály és aki ebben tisztánlátást állít, annak nem hiszek. Viszont az odavezető út azt hiszem inkább meghatározó és sokkal inkább hasonlóvá tesz, illetve elhatárol embereket. Mert szerintem a cél nem szentesíti az eszközt.
Szia!
Azt én nem mondtam, hogy megvetem azokat, akik a menetoszlopban haladnak. Azt állítottam viszont, hogy szomorú tapasztalataim vannak, azt, amikor ellökik, vagy észre sem méltóztatnak venni a segítőn nyujtott kezemet, sokszor átéltem. Hidd el, hogy ez csak óvatosabbá tett, de nem kérgesedett meg a jóságom. Annak nyújtom a kezem, aki kéri (KWP-X pld., bár neveletlen stílusban, de kérte), és ezzel a kérni tudó emberrel nekem egy picit közös sorsom van. Aki nem kéri, azzal nem valósítok meg v.mi missziós, rábeszélős segítség adást, hagyom, hogy a szakadékba hulljon, mert neki meg ez a sorsa (ebben az esetben nekem meg az, hogy végignézzem és tanuljak az ő bukásából). Persze ezzel nem azt mondom, hogy actionman a szakadékba fog hullani. Ő is járja maga útját, nem is keresek a menetoszlopos mesémből hasonlatot az ő személyéhez, de azt (a szokásos kételkedésemmel) meg merem állapítani, hogy ha én kérném az ő kezét (mert én tudok kérni is) ő még a szakadék szélén is feltételekhez kötné a segítséget. (másik kedvenc témám a FELTÉTLEN Szeretet...)
Egyébként a sorsot é nem az eleve elrendeltség alapján képzelem működni. Az isteni lényünkkel irányítható sorsot szeretném hinni, vagyis elöbb az isteni (az isteni fogalom misztikus értelmében) tulajdonságaink felismerése, kiteljesítése után jöhet a sors alakítgatás. Aki erre nem tud rájönni, annak jobbhiján marad a predesztináció. Persze van akinek lehetősége sem adatott ezekre a felismerésekr (pld. a csecsemő korban elhunytak), nekik B-tervként megengedem a reinkarnációt.
