Szia Mamics, a lány 10 éves múlt, és nagyon nagy lelkesedéssel jár vasutazni:-)
Persze meglepődött, mikor újságolta, hogy tanultak új éneket, a Nánini-t, én meg elénekeltem neki:-D Eszébe sem jutott, hogy ismerhetem, én pedig jóeső meglepetéssel konstatáltam, hogy megmaradtak ezek a dalok, ebben a mű-világban...
Karácsonyra gitárt kapott tőlünk, remélem, nyárra már saját magát fogja már kísérni.
nahát-nahát mit tud meg az ember?? Hány éves most a legkisebb leányka??
Látod, hogy mindig sikerül? Reménykedjünk!! Párom szokta mondani, hogy amíg a lábunk a földig ér, addig nem lehet nagy baj ( van ennek egy szalonképtelen folytatása is, de azt inkább nem írom ide:))
Legyőztem a bacit, még haszna is volt, a karácsonyi kajákat szilveszterkor kezdtük el megenni:-)
Nem is mondtam, egy ideje minden pénteken ott járok a közeledben:-) A legkisebb lányom a MÁV tisztképzőben úttötővasutas tanfolyamra jár...:-D
Sajnálom a fényképeket-sajnos, én sem tudok újabbakkal szolgálni, hiszen jó ideje nincs fényképezőgépem:-( Mobillal meg nem az igazi.
Illetve mégis. Akkor készült, mikor szétszórtam a városban, hogy eladó a lakás, eladó az életem egy darabja, egy jó nagy darabja. Itt már járt a motor, már indultunk, el onnan, és mégis, még meg kellett csinálnom ezt a képet....
Itt van a kettétört fűz, ép, egészséges. Látod, igazam volt, küzdött...- és sikerült neki. Nekem is sikerülni fog? Nekünk is??
Remélem, hogy legyőzted a bacit és minden rendben!
Köszönöm kérdésedet, Apu jól van, Csanád egyben. Kifestve, mázolva várja az újabb árvizet:)
Pár napot voltunk szeptemberben, csodálatos időben. Össze - vissza fényképeztem a várost és a környéket - erre már évek óta készülök - és elvesztettem a képeket. Amikor itthon töltöttem át a masinára, akkor jött az üzenet, hogy slussz, csak a nagy kékség van. Máig nem jöttem rá a hiba okára, ami azóta sem jött elő.
Irtózatosan dühös voltam magamra, mert biztos, hogy nem vettem észre valami jelzést. Elveszett az összes kép, amit Tolnán és Baján fényképeztem.
érdekes, hogy nálunk a telefonos "meggyőzés" a gyakori. Naponta hívnak különböző üdülési szokásaink után érdeklődve a kedves hangú hölgyek. Jaaa, és a termékbemutatóval egybekötött egészségügyi felvilágosító előadások sokaságát el ne felejtsem!:) Ott még ebédelni is lehet - állítólag :)
Miután valamiért én új témát (magyarul topicot) nem nyithatok, itt igyekszem megosztani örömömet embertársaimmal.
Izgalomtól reszkető kézzel rovom e sorokat. (Tudom, hogy nincs egészen rendben a régi kifejezés, hiszem egy billentyűzeten kopogok.) Hogy miért az izgalom? Nyertem egy autót vagy egy utazási kedvezményt, esetleg további 1586 fődíj egyikét. Sajnos, hogy mit, azt csak a jövő héten tudhatom meg. Viszont olyan szerencsés vagyok, hogy örömömet megosztani még három embert magammal vihetek a díjátadásra. Viszek is, hadd irigykedjenek. Sőt a nyereménygála végén még tombolasorsoláson is részt vehetek, ebédet is kapok. (Az időpontot nézve, inkább vacsorát.) És, hogy az gyönyörömet még fokozzák, mondhatnám csúcsra járassák, elődásban tájékoztatnak a nyereményemet átadó cég működéséről.
A nyeremény átvétele egyszerű, csak személyi igazolvány vagy nyugdíjas igazolvány kell.
De ami mégis izgat: bolha betűkkel az is szerepel az értesítésen, hogy "A nyeremények változtatásának joga fenntartva." Mi lesz, ha autó helyett egy WC-kefét kapok? Nem szólhatok egy szót sem, hiszen, szintén bolha betűkkel az is szerepel, hogy aszondja: "Jogi út kizárva." Esetleg be sem engednek, melyre szintén van utalás.
Kérem jártasabb Levelezőtársaim segítségét a ruházatom terén. Megjelennem a díjátadáson alkalomhoz megfelelő öltözékben kell. Milyen öltözék illi egy ilyen nagy alkalomhoz? Béreljek frakkot vagy szmokingot?
Segítő válaszukat előre is megköszönve, tisztelettel:
ülök a nyúlós vasárnapi délutánban, és egy véletlenüli kattintással elért képtárat lapozgatok, mikor elém ugrik egy kép, hogyaszondja:
a Kalap építése.
A Kalapé, amiről nem is olyan rég írtam, ami ma romhalmaz, azaz inkább visszajutott ugyanabba az állapotba,, mint ami a képen látható, kivéve persze a támgerendákat, az állványokat. De az épület ugyanaz.
Az akkor kép és a mai közötti különbség: a remény ígérete. A mai állapot az elmúlásé, a káoszé, a reménytelenségé, a lemondásé.
Abban a képben ott a majdani ezrek mezítlábas talpainak csattogása, a söröskupakok szisszenése, a fagyigép berregése, a gyufák sercenése, mindaz a hangzavar, ami attól a pillanattól kezdve, hogy lefényképezték, az utolsó vendég távozásáig elhangzott.
Ez a kép a kíméletlen múlt, mert elénk tárja a ma nihiljét.
Szerintem jó helyre írtad. Ha még csak csodálnák a vizet, de én számtalanszor láttam, hogy büszkén fényképezték az ő "ügyes kis fára mászó csemetéjüket", miközben lenyúzták a nehezen kinőtt pici hajtásokat. Már volt, hogy szóltam, de megkaptam a magamét. Jobb lett volna, ha kivágják a fákat, mert ez a lassú haldoklás rémes. Én lefényképetem a szép fákat még akkor amikor éltek és most ez a háttérképem.
:-)))
