Ezen gondolkodom.
A sajtó Thoma András azonosítása óta ismét fölkapta a témát. A DNS rekonstukció
segítségével ki lehetne deríteni, hogy a barbuzini csontmaradványok nagy valószínűséggel
azonosak -e Hrúz Mária gyermekével. Erre alkalmas laboratóriumok Amerikában és
Nagy-Britanniában vannak. A csontmaradványok antropológiai vizsgálatai azt mutatták,
hogy a maradványok lehetnek a költőé is. (Egyébként Pittsburghben őrzik azóta, hogy az
MTA Moszkvában meg akarta semmisíttetni.) Az azonosítást el lehetne végezni, ha a
Budapest főjegyzője hozzájárulna Petőfi anyjának exhumálásához. E döntést a jegyző
Demszkyre bízta, Ő pedig kejelentette, hogy megadja az engedélyt, ha az MTA indokoltnak
látja. Az MTA Kosári Domokos alatt elzárkózott ettől, Glatz Ferenc azonban hozzájárult.
A föváros ennek ellenére nem kíván foglalkozni a dologgal.
Én pedig nem tudom eldönteni, hogy mi volna jobb. Tételezzük föl, hogy az derülne ki,
hogy a csontok nem Petőfié. Ez tiszta sor, mind erkölcsi, mind szakmai értelemben
lebőgnekazok a kutatók, akik ezt állítják.
De mi lenne akkor, ha mégis kiderülne, hogy a költő valójában nem a csatamezőn,
hanem a barbuzini postamester férjeként ágyban halt meg párnák közt???
Mi lenne ekkor?
Azt mondanánk, hogy a szabadság szimbóluma áruló?
Vagy azt,hogy Ő maga tudatosan alakította igy a dolgokat? Fiatalemberként
nem akarta a biztos halált választani, de hadifogolyként örökre száműzetve viszont
megmaradhatott annak, amivé vált, hisz már életében is a szabadsábharc jelképe volt.
Érthető, és a maga számára is fájdalmasan bölcs gondolat lett volna ez tőle.
Valóban igy történt? Kell-e mindenáron tudnunk, hogy így volt ez? Hisz, ha ez történt,
akkor Ő maga szándékosan alakította így az eseményeket. Hogy a Szabaságharc, amivel
azonosították, amival a neve egybeforrt, megmaradhasson annak, amivé vált. Van -e
jogunk a tudomány nevében ezt kideríteni, ha Ő filozófiája érthetően nem akarta, hogy
kiderüljön.
Nehéz ügy. Talán a legjobb az lenne, ha tudatosan nem foglalkoznánk a dologgal
(a tudományra hivatkozva sem), bár ekkor joggal érhet vád (attól, aki vádolni akar...)
hogy struccok vagyunk. Vagy még kobb lenne, ha a vizsgálatok nem támasztanák alá
a rokonságot.
